A ​három nap teológiája Mysterium ​Paschale

Dr. Timkó Imre - Keleti ​kereszténység, keleti egyházak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Henry Chadwick - A ​korai egyház
A ​kötet a jeruzsálemi ősgyülekezetből megszülető és az 5. század közepén már nemcsak nyelvében, hanem teológiájában és hagyományában is két ágra: a nyugati és a keleti egyházakra szétváló kereszténység történetének fő vonalait mutatja be. A kiváló angol egyháztörténész arra a kérdésre keresi a választ, hogy Jézus követőinek kicsiny közössége hogyan vált az apostoli misszió, az üldöztetések, történelmi fordulatok, a teológiai és egyházszervezeti viták közepette világegyházzá, s mindeközben hogyan jöttek létre a későbbi évszázadokat meghatározó intézményei, a teológiai gondolkodást megalapozó dogmatikai döntései, a mindennapi életet átható sajátos hagyományai. Chadwick feltárja az egyház sokrétű és korántsem ellentmondásmentes kapcsolatát a zsidósággal, a hellén civilizációval, a római állammal és a pogánysággal.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Ismeretlen szerző - Apokrifek
Különös ​világot nyitnak meg számunkra az apokrifek. Tarka, színes világ ez, szinte áttekinthetetlen eszmei gazdagsága, mely adódó esetben veszélyeket is rejtett magában az egyházra nézve. Az apokrifek részben az apostoli atyák írásainak kortársai, részben túlmutatnak ezen a koron, átívelnek a II. századba, de még a IV. században is keletkeztek apokrifek. Az ortodoxia mindig igyekezett elhatárolni magát az apokrifektől, az apokrifek szerzői azonban fáradhatatlanul buzgólkodtak eszméik terjesztésén. Szándék és színvonal tekintetében igen különbözőek az apokrifek. Némelyeket a tanító szándék, másokat a kíváncsiság ihletett, sok apokrif a regényt pótolta a keresztényeknél, szórakoztató igénnyel készült. Történelmi szempontból messze igénytelenebbek az újszövetségi könyveknél vagy az apostoli atyák írásainál. Az apokrifek szerzői sokszor a névtelenség homályába burkolódznak, legtöbbször pedig más néven adják közre műveiket.

Peter Brown - A ​szentkultusz
A ​szentkultusz áttörte azokat a képzeletbeli gátakat, amelyeket az ókor embere Ég és Föld, az isteni és az emberi, élő és halott, város és nem-város közé állított - csupán tajték volna mindez a "népi vallás" lomha óceánján?

Dolhai Lajos - Az ​ókeresztény egyház liturgiája
Az ​egyházban a szentségi élet kialakulását elég későn követte a teológiai reflexió. Az egyházatyák liturgikus jellegű írásai arról tanúskodnak, hogy már a kezdeti időben is tisztában voltak azzal, hogy az Egyházban nem minden liturgikus cselekmény egyformán fontos. A legfontosabbnak a kereszténységbe bevezető szentségeket tartották. A liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai tanúsítják, hogy a többi szentség kiszolgáltatása is, -- bár másféle formában -- élő gyakorlat volt az első évezredben is. Csak a XII. században született meg az általános szentségtan és a szentségek hagyományos definíciója. Sajnálatos módon a skolasztikus teológiával kezdődően a szentségekről szóló tanítás kikerült természetes közegéből, a liturgikus összefüggésekből, s évszázadokon keresztül csak a fogalmi gondolkodás módszerével határozták meg a szentségek lényegét. A szentségek liturgikus vonatkozásait pedig csak a liturgika tárgyalta. Prof. Vanyó László és munkatársainak jóvoltából immáron magyar nyelven is hozzáférhetők azok a patrisztikus művek, amelyeknek liturgikus jelentősége is van. Lehetséges tehát, és fölöttébb hasznos is, ha az egyházatyák művei közül megismerünk részletesen néhány olyat, amely az Egyház liturgiájának tanulmányozása szempontjából nélkülözhetetlenek. Ezeket a műveket csak szentségtani-liturgikus szempontból elemezzük.

Robert F. Taft - Hans-Joachim Schulz - A ​bizánci liturgia
Bonyolult, ​misztikus és szinte érthetetlen világ benyomását kelti első találkozáskor a keleti keresztény templom látogatójában az istentisztelet. Robert Taft amerikai tudós biztos kézzel vázolja fel, hogyan alakult, "virágzott" ki mai pompájában a bizánci liturgia, amely szerencsésen ötvözte a keresztény teológia és himnuszköltészet gazdagságát a konstantinápolyi császári udvar szertartásrendjéből átvett elemekkel a latin mellett a kereszténység másik, legegyetemesebb rítusát hozta létre. Hans-Joachim Schulz német professzor lépésről lépésre bontja ki ennek a liturgiának gazdag jelképrendszerét, mely magába foglalja a templomépületet is.

Vanyó László - Az ​ókeresztény művészet szimbólumai
"Az ​ókeresztény művészet szimbólumai" 1988-ban jelent meg a Szent István Társulat kiadásában. A kötet gyorsan elfogyott, de nemcsak ez indokolja a második kiadást, hanem a közben megjelent szakirodalom bedolgozása is. A szimbólumok és a szimbolizmus iránti érdeklődés már szinte "kórosan" megnövekedett, ami korunk szellemi koherencia utáni igényét jelzi. Ezt a második átdolgozott kiadást azonban nem ez motiválja, továbbra is távol tartjuk magunkat a szimbólumok pszichológiai elemzésétől és értékelésétől, "hasznosításától", csak az ókeresztény művészet szimbólumainak genezise foglalkoztat. Ami az első kiadás óta eltelt csaknem egy évtized fejlődését jellemzi: mind nyilvánvalóbbá vált az összefüggés főként a 4. század utáni ókeresztény művészet, a katekézis és liturgikus szövegek között, ami aktuálissá tette Jeruzsálemi Szent Kürillosz azóta magyarul megjelent katekézisének felhasználását. Ugyancsak fontosak az egyházatyák beszédei a 4-5. századból. Az érdeklődés és a vizsgálódás középpontjába kerültek olyan kérdések, mint az imperiális ikonográfia és az eszkhatologikus motívumok egymáshoz való viszonya a bazilikák nagy reprezentációs képein. (A címlapképen a római S. Prassede templom apszismozaikja látható.)

Vermes Géza - A ​kereszténység kezdetei
A ​keresztény egyház megteremtése a világtörténelem egyik legfontosabb története, mégis sok félreértés és rejtély övezi. Vermes Géza, az idén májusban elhunyt oxfordi vallásprofesszor, utolsó könyvében brilliánsan elemzi a keresztény hit gyökereit, megvilágítja Jézus alakjának fejlődését, végigköveti, hogyan lett a prófétából egy jelentős, új vallás középpontja. Miközben három évszázad alatt Jézus tanításai elterjedtek a Mediterráneumban Pál apostol, János evangélista és követőik hathatós közreműködésével, a keresztény vallás teljesen átalakult. A kereszténység kezdeteiből lenyűgöző történet tárul fel előttünk: egy emberből Istennel egylényegű Fiú lesz, egy lázadó, forradalmi hevületű kis zsidó szektából pedig a Római Birodalom államvallása.

David Flusser - Judaizmus ​a második templom korában
David ​Flusser (1917-2000) hithű, ortodox zsidó egy életen át tanulmányozta a második jeruzsálemi templom korabeli zsidó írásokat, a kereszténység első iratait és a holt-tengeri tekercseket, és jutott arra a tudományos meggyőződésre, hogy Jézus zsidó volt születésétől a haláláig, cádik "igaz ember", aki semmi olyat nem tanított, ami megkérdőjelezte vagy elutasította volna a judaizmus alapelveit. Mostani kötetének tanulmányai a korabeli zsidó apokaliptikus mozgalmakat vizsgálva is voltaképpen e tétel körül forognak: leásnak kétezer éves, qumráni-esszénus, újszövetségi vagy judaista szövegek mélyére, olyan részleteket, olyan eszme- és vallástörténeti csemegéket, jobban mondva kincseket hoznak föl a felszínre, amelyek talán megdöbbentően hatnak, de a régi, megcsontosodott értelmezéseket új megvilágításba helyezve, a valóságos megértést segítik elő. Hogy a korai kereszténység, illetve az esszénus mozgalom eszméinek ez a feltárása nem múltba révedő filológiai szőrszálhasogatás, kitűnik abból is, hogy Flusser egy olyan korszakban írta e kötet tanulmányait, amikor a zsidók tekintélyes része a kereszténységet vádolta a holokausztért. Ekkor történt az, hogy a Gestapo-vezér Rudolf Eichmann a vádlottak padján nem volt hajlandó esküt tenni az Újszövetségre, hanem ragaszkodott hozzá, hogy "Isten nevében esküdjék". Az újtestamentum-kutató, tudós Flusser így kommentálta az eseményt a Jerusalem Postban: "Nem tudom, ki az az Isten, akinek a nevében Eichmann esküt tett, de abban biztos vagyok, hogy sem Izraelnek, sem a keresztény egyháznak nem istene. Immár a kereszténység legelszántabb zsidó ellenfelei számára is világossá kell válnia, hogy a kereszténység maga is korlátokat állít föl, és hogy nem a keresztény hit nevében vitték végbe a népünk ellen elkövetett legnagyobb bűnt." David Flussernek ez a tágabb olvasóközönségnek is szóló tanulmánykötete csaknem egyidejűleg jelenik meg Angliában, az Egyesült Államokban és Magyarországon.

Norbert Lohfink - Álmok ​az egyházról
Bizonyos ​fokig álmokra hagyatkozom annak megítélésében, milyennek kellene lennie tulajdonképpen az egyháznak - vallja a szerző. A könyv semmi esetre sem csak álmokról szól, hiszen mindannak, amit leír, szilárd alapja az ó-és újszövettségi Szentírás, amely Isten szavát tartalmazza. Éppen ezért semmi sem álom csupán, amit benne ígéretül kapunk.

Komoróczy Géza - Héber ​mítoszok és mondák
A ​Regék és mondák sorozat e kötetében a héber Biblia történetei kaptak helyet: a legismertebb elbeszélések abból a könyvből, amelyet a zsidó vallási hagyomány Szentírásnak tekint, a kereszténység pedig mint ószövetségi Bibliát ismer. A héber Bibliában nem nehéz felismerni az ókori Kelet - mindenekelőtt Mezopotámia - mítoszait. Az ókori Izráel szoros érintkezésben volt a környező világgal. Érte erős babilóni hatás is, különösen az i. e. VI. században, a babilóni fogság idején. De még azokban az elbeszélésekben is, amelyeknek anyagát Babilónból vehette át, Izráel önálló értelmezését adta a mítoszok anyagának, saját világképét és vallását fejezte ki vele.

Elliott Miller - Ken Samples - A ​szűz kultusza
Egy ​fontos katolikus tanítás és vallási gyakorlat értelmezése és értékelése A szerzõk kifejtik, miért nem tekintik a protestánsok a katolikus Máriát történelminek és biblikusnak. Ken Samples feladata a számos Mária-jelenés kivizsgálása volt. Sok lenyűgöző adatot hozott napvilágra Jugoszláviában, ahol első kézből tanulmányozta a medjugorjei jelenéseket. Elliot Miller foglalkozik a doktrinális kérdésekkel. Világosan és tömören elemzi a mariológia különböző dimenzióit.

Walter Kasper - Jézus ​Krisztus Istene
Kasper ​nagy tekintélyű műve, számot vetve a modern filozófiai kérdésfeltevéssel, a keresztény hit legsajátabb tételeként értelmezett Szentháromságba vetett hitet próbálja meg bemutatni, annak történeti kinyilatkozásából, a Krisztus-eseményből kiindulva. Ezzel a II. világháború utáni teológiai értelmezések maradandó értékeire támaszkodik. A mű három részből áll: a modern filozófia és az ateizmus által felvetett kritikai teológia vonatkozásai, a teológia hagyományos önértelmezésének és a hagyományos istenérveknek a lehetséges mai szerepe, a Szentháromság három személyének önálló értelmezése a Biblia és a hagyomány tükrében, a szentháromságtan rendszeres kifejtése a kinyilatkoztatás és a történelem kategóriáinak alapul vételével. A művet a másodlagos irodalom tág körű felhasználása és összefoglalására támasztott igénye teszi kitűnő bevezetést nyújtó kézikönyvvé.

Dávid Katalin - A ​kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az első évezredben
A ​nyugati kultúrkör legismertebb, egyetemesnek tekinthető szimbóluma a kereszt. Vajon hogyan vált a történelem során az ókori rómaiak kivégzésre szolgáló eszköze a megváltás szent jelévé, milliók által tisztelt ereklyévé? Hogyan változott és alakult az idők során a formája a katakombák Krisztus monogramjaitól a későbbi ábrázolásokig, s hogyan telt meg, mint jelkép, teológia tartalommal? A nemzetközileg elismert művészettörténész az apostoli időktől kezdve az első ezredév végéig sorra veszi a képzőművészeti alkotásokat, az írásos dokumentumokat és a szent hagyományt, hogy ezáltal rámutasson a kereszt ikonográfiájának, szimbolikus jelentésének és teológiájának összekapcsolódó jellemzőire.

Franz König - Jacob Kremer - Régi ​igazság új köntösben
Mi ​a katolikus hit lényegi magja? Hogyan kell azt a természettudományok korában értékelni? Erre ad választ a könyv érthető és a mai ember igényeinek megfelelő nyelven. A szerzőket az késztette írásra, hogy látták nyugaton és keleten a sok bizonytalan lelki beállítottságú embert. Ahhoz akarnak utat mutatni, hogy a Biblia üzenetét hogyan lehet ma, mint lelkileg felszabadító igazságot hirdetni és átélni. Az első részben Jacob Kremer, a bécsi egyetem teológiai karának professzora ezt a feladatot konkretizálja azzal, hogy elénk tárja az apostoli egyház hitének bibliailag megalapozott és félreértésektől megtisztított magyarázatát. A második részben pedig Franz König bíboros, volt bécsi érsek, mint a II. Vatikáni zsinat résztvevője, felidézi a zsinat időszerű szándékát és célját, a hitigazságok újszerű hirdetését. A könyv éppen azoknak való, akik ma igazi hitbeli eligazodást keresnek. FRANZ KÖNIG 1905-ben született Alsó-Ausztriában. 1956-ban lett bécsi érsek, és 1958-ban bíborossá nevezték ki. A II. Vatikáni zsinaton főleg a vallásszabadságról és az ökumenizmusról szóló határozatok kidolgozásában vett részt. 1985-ben vonult nyugalomba, de azóta is fáradhatatlanul működik a keleti egyházakkal és a tudományos világgal folytatott párbeszéd elmélyítésében. JACOB KREMER 1924-ben született az Aachen melletti Kohlscheid-ben. 1952-ben szentelték pappá, s 1972 óta a bécsi egyetem teológiai karán az újszövetségi szentírástudomány tanára. Ezen a területen széles körű teológiai-irodalmi munkásságot fejtett ki.

Josef Ernst - Lukács ​- Egy teológus portréja
A ​harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetének szerzője az első rangos keresztény író. Lukács mint történész az üdvtörténet bemutatója, és mint tehetséges elbeszélő az evangélium hirdetője. Kiindulási pontja az egyház, de a világhoz való közelsége is tapintható, ami különös hangsúlyt kölcsönöz elbeszéléseinek.

Heinrich Langenberg - Apostolok ​cselekedetei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ananda Kentish Coomaraswamy - Hinduizmus ​és buddhizmus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Derek Prince - Démonológia
Sok ​ember küzd olyan problémákkal, amelyekre látszólag nincs megoldás. Egyre többekben merül fel a kérdés: Elképzelhető, hogy démonok gyötörnek? A másik oldalon számos lelkész és laikus aktivista szeretne segíteni az ilyen gondokkal küszködőknek. Derek Prince kihangsúlyozza: " Jézus soha senkit nem küldött ki az evangélium hirdetésére anélkül, hogy ki ne képezte és föl ne szerelte volna, hogy ugyanúgy bánjon el a démonokkal, ahogyan ő a saját szolgálata során." Ha ez ma már nem így van, teszi fel a kérdést a könyv írója, akkor: " ki változott meg? Jézus? A démonok? Vagy az egyház?" A mű átfogó, gyakorlati kézkönyv a démonok és aszabadulás tárgykörében. Derek Prince több mint 30 év szolgálati tapasztalattal a háta mögött szól a témával kapcsolatos leggyakoribb kérdésekről, félelmekről és félreértésekről, valamint arról, hogyan lehet megszabadulni, hogyan lehet mások felé szolgálni, és arról is, hogyan őrizhetjük meg az elnyert szabadságot. A szerzőtől megszokott alapos bibliai tanítást számos konkrét bizonyság színesíti. Könyvének külön érdekessége, hogy részletesen feltárja, milyen harcot vívott meg a démonokkal a saját életében. Eközben fordulatokkal teli, kalandos életének számos epizódját felvillantja, így a könyv bizonyos értelemben egy Derek Prince- önéletrajznak is tekinthető.