További értékelések

Fura, ​mint az előzők, de ez most valahogy jobban tetszett. Kerekebbnek éreztem a történetet, nem csak a semmibe lógott az egész. Fenchurch (tényleg van ilyen név?!) szimpatikus volt. A delfinekkel most akkor nem tudni mi lett, vagy csak nem figyeltem jól az előző részekben? Vagy talán az a legjobb, ha nem is teszek fel kérdéseket, ezeket a könyveket csak el kell fogadni és kész.

Na, ​ez… Ez a könyv szinte hibátlan. Az első három rész viszonylagos gyengesége után letaglózott, hogy ebből hogy tudott Adams egy ennyire jó regényt kerekíteni. A sorozat messze-messze legjobb darabja, fényévekre van színvonalban mindegyiktől! Ez talán annak köszönhető, hogy alaposan borult a status quo már a legelején, és ezzel mintha egy teljesen új sorozatba csöppentünk volna. Remekmű!

Ez ​a rész ugyan kicsit romantikusabbra sikerült, mint az előző három, de személy szerint én jobban örültem ennek, mert könnyebb volt olvasni, sokkal jobban olvastatta magát. Kivételesen nem volt tele rengeteg furábbnál fura bolygónevekkel és hasonlókkal, a történet könnyebben követhető volt, a humora olyan jó, volt mint eddig, kicsit csak azt sajnálom, hogy gyakorlatilag csak az utolsó 20 oldalon mozdult előre a történet. A bevezetőben pedig azt ígérte az író, hogy ez a könyv egy lányról fog szólni, ahhoz képes inkább Arthurról szólt :D Viszont a közös repüléseik nagyon tetszett, olyan meghittnek tűnt, szívesen repkednék énis a felhők között. Wonkó kifordított háza nagyon tetszett, kifejezetten ötletesnek találtam, főleg egy tudós-őrülttől :D

Kicsit ​fura így, hogy mindig minimum egy évet kihagyok két rész olvasása között. Annyira agyzsibbasztó egy rész, hogy nem tudom azonnal elkezdeni. Most megpróbálom a következő részt is elolvasni azonnal, ha már kivettem könyvtárból ezt a szép vaskos könyvet, amiben mind az öt benne van. És valószínűleg sikerúlni is fog elolvasnom, mert ez a rész kevésbé volt agyzsibbasztó, mint az előzőek. Mondjuk a harmadiknál már nem is lehett volna jobban, az nagyon durva volt. Ez a Földön játszódott, így viszonylagos ép ésszel lehett olvasni. Ennek az évenkénti kihagyásnak nagy hátránya, hogy fogggalmam sincs, hogy mi történt az eddigi könyvekben. Elsőről azt tudom ami a filmben van az még érthető is de már elfelejtettem miben különbözött a könyvtől. A másodikból csak a címadó jelenet maradt meg. A harmadikból a repülés tanulás.
De még mindig IMÁDOM!! Agyzsibbasztó, zűrzavaros és zseniális az egész!
Olvasd el! Ne ess pánikba!

Erősen ​túlértékelt.
Nem érdekel ez a stílusú angol humor.

Az ​egész ötrészes trilógia legföldhözragadtabb része. És úgy érzem, nem ez a legjobban sikerült rész. Adams egy kicsit még meditálhatott volna rajta. Talán, ha nem sürgették volna annyira.

Amikor ​már kezdtem feladni a reményt, hogy lesz még ennek a sorozatnak olyan kiváló része, mint az első, akkor jött ez a negyedik, ami simán felveszi vele a versenyt.
Kezdetnek alaposan földre küld azzal a teljesen váratlan hülyeséggel, hogy a Földön játszódik. Én például nagyon vártam, hogy kiderüljön valami random poén mentén, hogy odáig mennyire benéztem, de nem, tényleg a Földön kezdődik…
Arthur és Fenchurch nagyon kedves kis szerelmi szálat kavart bele ebbe a Galaktikus elmefutárkodásba, Fenny karaktere nekem nagyon szimpatikus volt, az vesse rá az első követ, aki nem így viselkedne hasonló helyzetben. (hehe, ez csak vicc persze…)
A végére meg persze vissza a Galaxisba, idiótaság gőzerővel. Nagyon jól esett. :D (de mi is van most akkor a delfinekkel?!)

Ez ​a rész is kellemes szórakozást nyújt, de jóval gyengébb elődeinél. Lényegében nem történik benne semmi némi vicces romantikán kívül. De komolyan, ez kicsit fájt, csalódás volt.
Remélem a befejező rész azért ennél erőteljesebb lesz.

A ​kötet, amit D.A. azoknak a nőolvasóknak írt, akik nem adták fel a harmadik kötet olvasása alatt…
Felbukkant a szerelmi szál, bár annak számomra igen gyenge, de értékeltem a próbálkozást. Azt azonban még a végére sem értettem meg, hogyan és miért kerülhettek vissza a Földre? Nem értem a logikai ugrásokat a Galaxisban, de az köztük lévő kis történetek szórakoztatnak. Azt hiszem, a Sci-Fi nem annyira az én világom.

Az ​újraolvasás után: Olyan jól esett valamin nem gondolkodni, csak hagyni, hogy sodorjanak az események céltalanul.

Na ez igen, ez regény kérem szépen!
Igaz ugyan, hogy ez se szólt sokkal több mindenről, mint az előző kötet, de itt legalább volt, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet.
Nevetve figyeltem Arthur szerencsétlenkedéseit, Fenchurch-öt és a delfineket, Ford közömbösségét, és a végén szegény Paranoid Androidot. :( Ő egyébként méltatlanul kevés szerepet kap az egész sorozatban.
Azt nem állítom, hogy érdemesebb gondolkodni a sztorin, vagy megpróbálni megérteni bizonyos részeket, de ez a sorozat tényleg ettől jó, és ebben a részben tényleg volt is valami ami arra ösztönzött, hogy majdnem egy szuszra elolvassam az egészet.
Kíváncsian várom a befejező kötetet.