Drámák

Ismeretlen szerző - Őszi ​álom
Ez ​a kötet a jelenkor skandináv drámairodalmát mutatja be három svéd, egy-egy dán, norvég és izlandi szerző színművének segítségével. Per Olov Enquist és Lars Norén már színpadról is ismertek Magyarországon. A tribádok éjszakájá-val világsikert arató Enquist ezúttal is a művészet és az élet között tátongó szakadékról ír, a Nobel-díjas Selma Lagerlöf alakját állítva a cselekmény középpontjába (Képcsinálók). Lars Norén - nálunk eddig elsősorban Az éjszaka a nappal anyja című művét játszották feltűnő érdeklődés mellett - a jóléti társadalom érzelmileg megnyomorított, hitet és célokat kereső nárcisztikus emberét szólaltatja meg kíméletlen s mégis költői drámájában (Az idő a mi otthonunk). Niklas Radström hatásosan mutatja be, hogy milyen morális fertőzéssel jár a diktatúra még az áldozatok esetében is (Kvartett). A norvég Jon Fosse szereplői egyszerű, esendően komikus emberek, akiknél a nyelv csak eltitkolja az igazi mondanivalót, akik várnak valakire vagy valamire, de még addig sem jutnak el, hogy a Godot nevet oda tudnák biggyeszteni várakozásuk tárgya elé (Őszi álom). A fiatal dán Line Knutzon a hippi szülők gyermekeiről ír, akiknek a megkapott korlátlan szabadságban már nincs lehetőségük ki és mi ellen lázadni. Hősei óriásbébik, akik nem tudnak és nem is akarnak felnőni (Közeleg az idő). A virtuóz izlandi Arni Ibsen Mennyország című keserű komédiája egy frappáns dramaturgiai ötletre épül, és izgalmas történetet mesél el a kallódó fiatalok életéről.

Mihail Bulgakov - Drámák
Bulgakov ​szinte mániákusan szerette a színházat. A közelébe akart kerülni, mindenáron. 1930-ban a szovjet kormányhoz intézett beadványára szerződtették segédrendezőnek a Moszkvai Színházhoz, ahol 1926 óta telt házakkal játsszák a _Turbin család napjai_ című drámáját. Kitűnően ismerte a színpadot, évezredes hagyományait s a húszas évek avantgardista kísérleteit egyaránt. "Egészen különleges tehetsége van a cselekményszövéshez, állandó feszültségben tudja tartani a nézőteret, figuráit a cselekmény során bontakoztatja ki, és biztosan vezeti a nézőt a darab határozott, sőt kiélezett következtetéseihez" - írta róla Nyemirovics-Dancsenko, a korszak egyik nagy hatású újító-rendezője. Bugakov darabjai nem férnek el a megszokott színháztörténeti skatulyákban. Nincs kifejezetten groteszk, formabontó, pszichológiai vagy naturalista drámája- "Füytülök az elméletekre" - mondatja a _Színházi regény_ hősével. Különös figurái bejárják a múltat, s elrepülnek a távoli jövőbe, de az emberiség gondjait viszik mindenüvé magukkal.

Eugene O'Neill - Drámák ​1-2.
Az ​amerikai dráma forradalmasítójának óriási életművéből válogattuk kétkötetes kiadványunk anyagát. A nyolc dráma – O’Neill alkotóművészetének megannyi pillére. Korai periódusának érett darabja az egyfelvonásos _Jones császár_; már teljesen fegyverzetben mutatja az írót a szerzés és szerelem tragédiája, a _Vágy a szilfák alatt_; modern pszichológiai irányzatok ihlették a monumentális _Különös közjátékot_ - amely egyébként O’Neill legsikeresebb darabja volt. Az első kötet a klasszikus görög tragédia XX. századbeli változatával, az _Amerikai Elektra_ -trilógiával zárul. A második kötet néhány későbbi darabot tartalmaz. O’Neill tervezett óriási drámaciklusa, amely egy család történetén át az Egyesült Államok történelmének másfél századát ölelte volna fel, befejezetlen maradt. Egyetlen darabját öntötte végleges formába az író: az _Egy igazi úr_ a régi jóvágású ír bevándorló, a lecsúszott úriember drámája, aki a „született” jenki iparmágnással kerül konfliktusba. Az _Eljő a jeges_ önéletrajzi elemeket villant fel: Harry Hope fogadója „pap-Jimmy” kocsmáját idézi, ahol az író ifjúkorában a társadalom számkivetettjeivel, az alkohol és a kábítószer kétes mámorával ismerkedett. Szinte teljesen önéletrajzi fogantatású az _Utazás az éjszakába_, a Tyrone család sem együtt, sem egymás nélkül nem boldoguló, gyilkos szenvedélyekkel birkózó, szeretet és gyűlölet hálójában vergődő négyesének drámája. A család egyik fia bukkan fel a kötet utolsó darabjában, a _Boldogtalan hold_-ban, ebben az O’Neill kései éveire jellemző fájdalmasan lírai remekműben. A drámákat Bányai Geyza, Ottlik Géza, Vajda Miklós és Vas István fordította.

Molière - Molière ​összes drámái I-II.
A ​jelen kiadás alapja Helikon Klasszikusok sorozatban 1966-ban megjelent Moliére összes színművei című kétkötetes munka. A mostani változat azonban több ponton eltér az elődjétől. Az európai színmű két legnagyobb mestere: Shakespeare és Moliere. "Shakespeare költőibb, olvasmányosabb; Moliere köznapibb, színpadszerűbb - írta róla egyik fordítója, Illyés Gyula. - Hatása kimeríthetetlenül soká, íme már évszázadok óta tart, s századokig fog tartani." Összegyűjtött műveit azonban a magyar könyvkiadás jó emberöltővel ezelőtt jelentette meg utoljára. Az új kiadás a közelmúltban készült új fordításokkal gazdagodott. A kötet anyagának gondozója s jegyzeteinek írója Lackfi János költő és műfordító.

Ismeretlen szerző - Titkosírás
Noha ​az itt olvasható színművek ugyanabban az országban és ugyanabban az időszakban születtek, íróik eltérő kulturális háttérrel, más és más tapasztalatokkal, különböző időben érkeztek a színház világába, így aztán a hét drámában hét külön kis világ mutatkozik meg. A kötetünkben szereplő szerzők némelyike több évtizedes színházi múlttal, bemutatók, sikerek és díjak sokaságával dicsekedhet, míg mások ígéretesen induló pályájuk elején tartanak. Akad köztük fiatal, középkorú és idősödő; latin-amerikai, illetve ázsiai származású, fekete és fehér bőrű, hetero- és homoszexuális, nő és férfi. Nem „kultúrpolitikai” döntés, nem előzetes elhatározás, valamiféle „egyensúlyteremtő” szándék következménye ez. Szinte véletlenül alakult így, miközben igyekeztünk olyan antológiát összeállítani, amely a lehető leghívebben mutatja be Amerika – e hatalmas és sokszínű ország – meglepően felszínesen ismert kortárs drámairodalmát. Azt a drámairodalmat, amely nincs se sokkal jobb, se sokkal rosszabb állapotban, mint a színház, amellyel kölcsönösen feltételezik egymást, és nincs sokkal jobb vagy rosszabb helyzetben, mint a kortárs művészet többi ága. Elsősorban a – valamelyest talaját vesztett, ugyanakkor soha nem látott mértékben virágzó – szórakoztatóipar része, de jelentősebb mozzanataiban, az átlagból kiemelkedő alkotásaiban az ezredvég amerikai polgárának, az ezredforduló földlakójának tart tükröt a maga módján. A kötet tartalma: Doug Wright: De Sade pennája. (Quills.) Upor László fordítása. Lanford Wilson: Kéretik elégetni. (Burn This.) Taschler Andrea fordítása. Craig Lucas: A haldokló gallus. (The Dying Gaul.) Upor László fordítása. Maria Irene Fornes: A Duna. (The Danube.) Békés Pál fordítása. Kia Corthron: Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak! (Splash Hatch On The E Going Down.) Ruttkay Zsófia fordítása. Diana Son: Halak. (Fishes.) Gecsényi Györgyi fordítása. David Mamet: Titkosírás. (The Cryptogram.) Varró Dániel fordítása.

Ismeretlen szerző - Történet ​a hetediken
Leonard ​Cohen, Alanis Morissette, Atom Egoyan, Robert Lepage, Marie Chouinard, a Cirque du Soleil: világhírű művészek, világhírű szórakoztatók, a szenvedélyes "kultúrafogyasztók" körében jól ismert nevek - ha sokaknak furcsamód nem ötlik is rögtön eszébe, mi köti össze őket. Pedig egyszerű: Kanada. Ennek a hatalmas - és független államként még igen fiatal - országnak a kultúráját mintha nehezen "azonosítanánk", mintha alig-alig tudnánk körvonalazni. Hol is van Kanada? Valahol nagyon messze - úgy tűnik. Ha pedig egy átlagos színházba járót megkérdeznének, hogyan vélekedik a kanadai drámáról, nagyon elkerekedne a szeme. Joggal, hisz szinte csak véletlenül láthatta magyar színpadon George F. Walker, Michael Mackenzie vagy Morris Panych, valamivel több eséllyel Michael Tremblay egy-egy darabját. Pedig a kanadai dráma él és virul, a rendkívül eltérő kulturális hátterű szerzők ontják a jobbnál jobb darabokat. Aki megismerkedik a kötetünkben szereplő hét - nagyon különböző, de egyként lenyűgöző - drámával, sok érdekes (és meglepően ismerős) figurával, helyzettel találja szembe magát, és hamar kiderül: fejben nem is kell olyan messzire utaznia, hogy "odaát" is otthon érezze magát. És nehezen fogja megérteni: hol volt eddig Kanada?

Murakami Haruki - A ​kurblimadár krónikája I–III.
Tokió ​külvárosában egy Okada Toru nevű munka nélküli fiatalember először csak felesége elveszett macskája keresésére indul, idővel aztán rádöbben, hogy a felesége is elhagyta. A város békés felszíne alatt rejtőző föld alatti világba keveredve különös ismeretséget köt egy testvérpárral, akik a görög szigetvilág két tagjáról kapták a nevüket. A szomszédban lakó bolondos lány révén beavatást nyer a parókakészítés rejtelmeibe, egy nyugalmazott tiszt pedig a mandzsúriai háború tapasztalatait osztja meg vele. A zenekedvelő és rezignált Toru titokzatos állást vállal az inkognitójukat messzemenőkig őrző Szerecsendiónál és Fahéjnál, s eltűnt háziállatának és házastársának felkutatása miatt szó szerint sötét és mély kútba kell alászállnia. Murakami valóságot és misztikumot ötvöző regényének felzaklató történeteit az elbeszélés szenvtelen nyugalma ellensúlyozza, feszült kíváncsiságot ébresztve az olvasóban, aki az események sodrásának engedve képtelen letenni a könyvet. A lapok közül pedig minduntalan kihallatszik a világ mozgásban tartásáért felelős, láthatatlan kurblimadár hangja: gíííííííí...

Nádas Péter - Párhuzamos ​történetek I-III.
A ​Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Ismeretlen szerző - "Művészet"
A ​francia színpadok kínálata stílus és műfaj tekintetében egyaránt elképesztően változatos, közönségük is káprázatosan tarka. Számtalan rekordszériás előadás közül korántsem egyszerű kiszemelni a magyar közönség figyelmére feltétlenül érdemeseket: idő kell ahhoz is, hogy kikristályosodjon, mit tekinthetünk "mai"-nak (mi nem avul "tegnapivá" ténylegesen máról holnapra). Az ezredforduló bő évtizedének terméséből merítő kötet a magyar színházak által már nagy sikerrel bemutatott színművek mellett a legfontosabb műhelyek (Théâtre du Soleil, Bouffes du Nord, Théâtre du Rond-Point) szerzőitől közöl egy-egy jellegzetes darabot. A versszerű történelmi drámától a szlenges szociográfiáig terjed a skála. A szerzők közül nem egy gyakorló rendező, színész. A dráma mindig is dinamikusabban hatott a publikumra a versnél és a prózánál, sőt, napjainkra az irodalmi nyersanyag korántsem előfeltétele egy színházi produkciónak, de ez a tíz színpadi mű olvasmánynak is elsőrangú. A francia színházi szakma az utóbbi évtizedekben különösen fontosnak véli, hogy a modern dráma javát nyomtatásban is hozzáférhetővé tegye a nagyközönség számára.

Wm. Paul Young - A ​viskó
Végre ​magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Egy regény, aminek sikerével – és tartalmával – még a Forbes Magazin is foglalkozott… Nem gyakran fordul elő! (2009. június 8.) Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben.

Jonathan Safran Foer - Rém ​hangosan és irtó közel
Mit ​tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog megy. És persze számos más megválaszolandó kérdés akad. Vajon szerelmes lesz-e még egyszer a mama? Ki a titokzatos bérlő, aki beköltözött a nagyihoz? Mit rejt a magnószalag, amin a papa utolsó üzenetei vannak? Erre ad választ Jonathan Safran Foer, a világsikert aratott Minden vilángol írójának új, több nemzedéken átívelő családtörténete, amelyből megtudhatjuk, hogy néha még az se segít, ha az ember feltalál "egy spéci vízelvezetőt, amelyik végigmegy minden New York-i párna alatt, és a víztározóba vezet. Amikor az emberek álomba sírják magukat, a sok könny mind ugyanoda folyik, és reggel az időjárás-jelentésben bemondhatják, hogy a Könnyek Vízgyűjtőjében csökkent vagy nőtt a vízszint, és akkor mindenki tudná, hogy New Yorkban az emberek milyen szomorúak." Megrendítő történet, egy elképesztő intelligenciájú és képzelőerejű kisfiú odisszeiája, aki a World Trade Center összeomlásakor eltűnt papáját keresi.

Tom Stoppard - Drámák
Tom ​Stoppard a szó és a szellem virtuóza. Személyét és írásait már-már túl könnyű hatásos paradoxonokkal felcímkézni. Szabatosan fogalmazó fecsegő, bohócarcú gondolkodó, keserű tréfacsináló. Pályája kezdetétől következetes tojástáncot jár a műfajok és színházi kategóriák mezsgyéjén. Kritikusainak komoly fejfájást okoz, vajon a könnyű műfaj nehéztüzérségéhez, avagy a komoly művészet szórakoztatóipari gyorshadtestéhez sorolják inkább. Stoppard folyamatosan változik, írásaiban talán csak két dolog állandó. Az egyik a szavak, a nyelv mániákus imádata, a mesterség tisztelete. A másik, hogy a közönségét minduntalan meglepi, de mert az soha nem tudhatja, honnan várja a "támadást", újra és újra kíváncsi szívvel tér vissza, hogy a szerző próbára tehesse éberségét. A négy évtizedes pálya legjavát egybegyűjteni egyszerre szép és fájdalmas feladat. Az itt közölt drámák mindegyike önmagáért szól (remélhetőleg sokakhoz), egyiknek sincs szüksége védőbeszédre vagy magasztos dicséretre. Sok minden nem fér bele ugyanakkor egy kézbe illő válogatásba: jócskán akadnak még könnyed kis szösszenetek, komoly "lelkiismeret-darabok", érzelmes időutazások és bonyolult agytörők egyaránt, amelyek joggal követeltek volna itt helyet. Egy reményünk van csupán: ez a válogatás értük is szót emel, irántuk is fölkelti az érdeklődést. A most közreadott szövegek "az egyetlen Rosencrantz kivételével" vadonatújak; akad köztük olyan, amely magyarul még nem látott napvilágot, és olyan is, amelyet korábban más fordításban ismert meg a közönség. A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: Rosencrantz és Guildernstern halott (Vas István fordítása.) Az igazi Bulldog hadnagy (Hamvai Kornél fordítása.) Magritte után (Ruttkay Zsófia fordítása.) Salto mortale (Upor László fordítása.) Travesztiák (Varró Dániel fordítása.) Az igazi (Békés Pál fordítása.) A szerelem mint találmány (Nádasdy Ádám fordítása.) Válogatta, szerkesztette és a tanulmányt írta: Upor László.

Orhan Pamuk - Az ​ártatlanság múzeuma
„Életem ​legboldogabb pillanata volt, de nem vettem észre.” Kemal, Isztambul egyik gazdag családjának sarja eljegyezni készül Sibelt, egy másik jómódú család szépséges leányát, amikor is egy véletlen találkozás egy húszéves lánnyal kizökkenti szépen elrendezett életéből. Füsun Kemalnak adja szüzességét, titkos szerelmi találkáik azonban veszélyesen távolítják őket attól az élettől, amit addig ismertek. Kemal kényszeresen gyűjti azokat a tárgyakat, amelyek Füsun szerelmére emlékeztetik, és „az ártatlanság múzeuma” így válik hiteles krónikásává Isztambul színes és változó világának, a törtetők és lemaradók köreinek és egy férfi soha nem múló szerelmének. A Nobel-díjas Orhan Pamuk Törökország legnevesebb írója. Munkásságát García Márquez, Umberto Eco, Franz Kafka és Marcel Proust írásművészetéhez hasonlítják méltatói. A több mint negyven nyelven megjelenő és a legrangosabb irodalmi díjakkal kitüntetett szerző politikai nézeteinek is gyakran ad hangot, míg műveiben Európa és az iszlám Törökország találkozik.

Samuel Beckett - Samuel ​Beckett összes drámái / Eleutheria
Samuel ​Beckett (1906-1989) ír származású, angol és francia nyelven alkotó regény- és drámaíró, költő, esszéista, a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Költőként 1930-ban debütált, majd esszékkel, elbeszélésekkel és regényekkel folytatta pályáját. Jelentős regénytrilógiája után (Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen) nevét klasszikussá vált abszurd drámája, a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Későbbi drámái közül A játszma vége és az Ó, azok a szép napok! még hagyományosan színműszerű, de később már csak néhány perces jeleneteket, némajátékokat írt. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, s az emberi nyomorúság ábrázolásán keresztül az ember felemelkedését kívánja szolgálni". Az Európa Könyvkiadónál 1998-ban megjelent, színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomimjeleneteket, tévéjátékot és filmforgatókönyvet tartalmazó "Samuel Beckett Összes Drámái" kötethez képest változás, hogy mostani, centenáriumi kiadásunkból a Beckett-hagyaték gondozóinak kérésére kihagytuk az Emberi vágyak című, 1937-ből származó drámai töredéket, közöljük viszont az Eleutheria című három felvonásos drámát, amely Beckett életében nem jelenhetett meg és nem kerülhetett színpadra.

Ismeretlen szerző - 1001 ​könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz
Egy ​remek és bátor kézikönyv a világ képzeletét megragadó regényekről és szerzőkről. Hasznos kalauz a könyvekhez, amelyek - akár kritikai sikerként, akár kultuszműként - hatást gyakoroltak ránk. Az írókból, kritikusokból, tudósokból álló nemzetközi szerzőgárda eklektikus válogatása új megközelítést ad a régi klasszikusokhoz, és eligazít a kortárs szépirodalom hatalmas dzsungelében. Több mint 600 színes illusztráció – könyvborítók, plakátok és fakszimile oldalak -, a regényekből vett idézetekkel kiegészítve: íme az ideális segédkönyv az olvasás szerelmeseinek.

Szálinger Balázs - Köztársaság
Szálinger ​Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is. A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.

Ljudmila Ulickaja - Szonyecska
Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell...

Ismeretlen szerző - Mai ​finn drámák
Napjaink ​egyik kiváló finn rendezője a létezés tüneteként fogalmazta meg a mai finn drámaírást, amely a nemzet számára éppoly természetes és alapvető, mint a lélegzetvétel. Ilyen természetességgel születtek meg a kötetben szereplő remek darabok is, melyeket hatalmas sikerrel játszanak a finn színházak. A szerzők, kitapintva az érzékeny pontokat és bátran élve a műfaj kínálta lehetőségekkel, hol „rém víg játék”, hol pedig megrendítő történelmi tragédia formájában tárják elénk a mai finn társadalmat foglalkoztató kérdéseket. A Finnagora és a Polar Alapítvány közös kiadásában megjelenő kötettel a finn színházművészet kiemelkedő alkotásaira szeretnénk ráirányítani a magyar nyelvű színházak és a színházkedvelő olvasók figyelmét.

Bodor Ádám - Az ​utolsó szénégetők
Bodor ​Ádám kötetbe szerkesztett tárcái 1978 és 1981 közt keletkeztek és az Utunk számára, majd közlésük után hosszú időre ,,feledésbe merültek", illetőleg a novellisztikusabb darabok átdolgozva bekerültek a szerző novellásköteteibe. 2006-ban, Bodor Ádám 70. születésnapja alkalmából az életműve előtt tisztelgő Székelyföld folyóirat közölte az egyik ,,elfeledett" tárcát (Az elvtársak üdvözletüket küldik), és ekkor Molnár Vilmos időrendbe szedte és listát készített a kötetben meg nem jelent darabokról. Nem sokkal később Báthori Csaba is összegyűjtötte ezt az anyagot, amit aztán az Élet és Irodalom újraközölt 2007 és 2010 között. Az üde nyelvezetű és humorú, ma is frissnek ható, szépirodalmi igénnyel megformált tárcákban ráismerhetünk a novellák, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása összekeverhetetlenül Bodor Ádám-i atmoszférájára, sűrűségére és enigmatikusságára. Bár eredeti szándékuk szerint ezek a tárcák pillanatnyi, időszerű hangulatok, kisívű történetek elmesélésére születtek, egyben olvasva - könyvformában - őket, sokkalta összetettebb és izgalmasabb irodalmi kaland lehetőségét hordozzák.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita
"A ​kéziratok nem égnek el"-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...