További értékelések

Gyermekeim ​kedvenc mesekönyvei a sorozat darabjai. Ahogy nőtt fel Anna, úgy nőttek vele és a meséin a kislányaim is. Kedves, hétköznapi történetek, amelyek bármelyik lurkóról íródhattak volna, talán ezért is lett sokak kedvence. Aranyosak az illusztrációk, melyek betöltik a lapokat, a kedves figurák érdeklődővé teszik a gyerekeket. Tetszett, még ennyi sok év távlatából is :-)

Ami ​egy gyereknek kell, az benne van. Ők imádják, újra és újra hallani akarják. Sokan magukra ismernek benne és így nekem is sok élményt mesélnek el a gyerkőcök az oviban. Ez így rendben is van, ők a célközönség.
Felnőtt fejjel azonban nagyon gyengécske. A mondatok, a stílus nem az én műfajom. A rajzok azért néha aranyosak.

Nálunk ​ez az AnnaPetiGergő-rajongás a kisebbik fiamnak köszönhető – azt hittem, hogy mivel fiaim vannak, ezek a könyvek nálunk nem jelennek meg… ááá, nem, nem így lett.
Nem gyarapítom a fanyalgók sorát, mert a gyerekeknek tetszik, és őszintén szólva engem is szórakoztat – hiszen velünk is megtörténnek/megtörténhetnek hasonló történetek, jó ötleteket lophatok (pl. a szőlő jelmez következő farsangra) és én még így sem tudok rajzolni – szóval még rajzban is korrepetálhatom magam, mert ezeket a rajzokat még én is utánozhatom.
A fényképfal ötlete sem áll tőlünk távol, szerintem nem csak a mi, és a szerzőnő otthonában van ilyen, hanem akiknek gyerekeik vannak és szép családi életet élnek, azok igénylik is, hogy mindig a gyerekeikkel vegyék körül magukat.
Számomra is érdekes, de a gyerekeim is érdeklődve figyelik azt, ahogyan gyarapodik történetről történetre a falon lévő fotók száma…
Azért is húzódott el a könyv olvasása, mert végtelenül takarékoskodni kell a történetekkel, hogy ne fogyjanak el. És nem azért van ez, mert nem igényelnek más félét – kapnak is a gyerekeim modernet, régebbit, kortársat, magyart és idegent, népmesét, műmesét, verset, találóst stb. mégis kérnek ilyet is és olyat is. Nincs olyan gyerek, szerintem, ill. én ezt tapasztalom, aki csak ezt és csak azt kérné. A mi estéinken megférnek egymással Bartosék történetei, Thomas-, Noddy, Pat, Sam stb. kalandjai, magyar és más népek meséi. Gyerekkorom rajzfilmtörténetei vagy az ő napjaik rajzfilmjeikből megjelent mesekönyvek meséi.
Úgy érzem, a mesék, ha maguk köré gyűjtik a családot, betöltik küldetésüket, mert elvarázsolnak, elgondolkodtatnak, elvisznek a régi emlékeinkhez, fantáziánkat dolgoztatják… stb. stb.
És mindezeknek csak mi és a gyerekek vagyunk a haszonélvezői.
És ha erről még szóbeli beszámoló vagy is rajz is születik – szerencsésnek is nevezhetjük magunkat.

Igazán büszke lehet magára ez a család, mert mindent annyira szépen össze tudnak hangolni.

Nagyon ​aranyosak ezek a történetek. Mindent leír amit egy újdonsült anyuka érez. És nagyon tetszenek a történetek amiket elmesél és a kicsiknek is tanulságos. Főleg ha egy gyereknek testvére lesz. A gyerekek nagyon élvezték a mese olvasást. Imádják ezeket a történeteket. És én is nagyon szeretem.

Egyben ​értékelem az egész sorozatot. (amíg nem lesz kedvenc része)
Lehet szeretni és utálni Bartos Erikát, de egy biztos, valamit nagyon tud. Legalábbis még nem igazán találkoztam olyan kisgyerekkel akit ne bűvölt volna el meséivel.
Anna, Peti és Gergő: aranyos hétköznapi történetek, egyszerű rajzok, szerethető szereplők szerintem a kicsiknek nem kis kell nagyon ennél több. Az én leánykám még kicsi (8 hónapos), ahhoz hogy igazán értékelje, de mégis mindennap „kéri” (odamászik a könyvekhez és veszi elő), hogy olvassak neki. Majd amikor nagyobb lesz és százmilliómkettedszerre is ezt akarja olvasni, biztos én is unni fogom, de egyelőre még bírom. Mivel a gyerekek apró-cseprő hétköznapi ügyeivel (pl. körömvágás, stb.) foglalkozik, segít elkalauzolni a piciket az élet útvesztőjében.
A mesék végén a családi képeket kifejezetten imádom.
Nehéz volt beszerezni a sorozatot, mert már nem árulják sehol (a neten néhol aranyárban adják), de végül (sok kedves molynak hála) sikerült.

Az ​emberekről készült rajzokat nem szeretem ezekben az Anna, Peti, Gergőkben. De azt igen, hogy éjjel a plüss állatok is alszanak. :)

Kislányom ​még mindig imádja Bartos Erikát és az ő világát. Gergőt is szerette, Annát is imádta, bár a nagy kedvence Petike volt. Jó kis csajos sztorik is voltak ebben a részben, amit különösen élvezett.
A megszokott illusztrációt kaptuk, a megszokott stílusban. Annából egy kis szeletet a születésétől a 10. életévéig. Voltak benne nagyon szuper, tanulságos, nevelő mesék is. Ha esetleg valamikor kistesója lesz Miminek, akkor újra elővesszük ezt a kötetet. :D

Legelőször ​ez a kötet volt meg a sorozatból, csak később vált világossá, hogy ez egy egyedileg Annára szabott válogatás. Kislányunk élvezte, az össze-vissza, többször is felolvasott 16 történetből legjobban talán a “Nem alszom!” címűt szerette.
Meg természetesen az “Apamesét”…!

Nagyon ​tetszett a könyv mindannyiunknak. Régi emlékeket juttatott az eszünkbe, így míg mi a férjemmel jókat kacarásztunk Annáék és a saját ballépéseinken, addig a fiaink boldogan hallgatták a mesét és a saját kis történetünket…

Olyan ​jó Annának, hogy az anyukája ilyen ügyes, sokat barkácsol neki. Állandóan játszanak, kirándulnak, lánynapot tartanak. Lánynapot én is szeretnék! De persze a fiúk sem maradnak ki a buliból.