Nem ​hang és füst Válogatott ​írások

Immanuel Kant - A ​tiszta ész kritikája
Semmi ​kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.

Emmanuel Lévinas - Nyelv ​és közelség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Umberto Eco - Öt ​írás az erkölcsről
Itt ​kötetbe gyűjtött írásai alkalmi jellegűek. Témabeli sokféleségük ellenére együvé tartoznak: mind etikai kérdéseket vetnek föl, és járnak körül az értelmiségi szerep tudatában és felelősségével, amely abból áll, "hogy kritikus szemmel azonosítsuk, mi az, ami hellyel-közzel kielégítő módon megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. E szerepet gyakorolhatja bárki, akár egy társadalom szélére sodródott ember is, amikor végiggondolja és valahogy kifejezi helyzetét, de elárulhatja az író, amikor mondandóját nem hagyja leülepedni, hanem hirtelen érzelmektől indíttatva reagál az eseményekre." Az értelmiséginek az a dolga, hogy, mint a Pinocchio mesealakja, a Szóló Tücsök gondolkodjon - aztán beszéljen.

René Descartes - Elmélkedések ​az első filozófiáról
Beláttam, ​hogy egyszer az életben gyökerestül föl kell forgatnom... s újra kell kezdenem mindent, ha arra törekszem, hogy egyszer még valami szilárdat és maradandót hozzak létre... Fölteszem tehát, hogy mindaz amit látok, hamis. Nem hiszem el, hogy valaha is létezett volna bármi azok közül, amiket a csalóka emlékezet megjelenít. Nincs semmiféle érzékszervem . A test, az alak, a kiterjedés, a mozgás,a hely - mindez csupa kiméra. De hát akkor mi marad igaz? Talán csak az az egy, hogy semmi sem bizonyos...

Immanuel Kant - A ​gyakorlati ész kritikája
"Két ​dolog tölti el elmémet mindig új s egyre fokozódó csodálattal és hódolattal, minél gyakrabban és hosszabban gondolkodom el róluk: a csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem." Ezzel a híres mondattal kezdődik A gyakorlati ész kritikája Zárszava, azé az írásé, amely Kant etikai műveinek sorában a második helyet foglalja el Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785) után. Noha a filozófus csodálatának tárgya és etikájának kulcsfogalma, a morális törvény már az 1760-as évek legvégén felbukkan Kant morálfilozófiai feljegyzéseiben, végleges jelentését és kontextusát éppen ebben az 1787 decemberében megjelent műben nyeri el. * Noha A gyakorlati ész kritikája megjelenését követően Kant folyamatosan dolgozott filozófiai rendszere kiépítésén, ezzel mindörökre adós maradt annak ellenére, hogy a Kritikák sora hamarosan egy harmadikkal is kibővült, a kétosztatú metafizikai rendszernek (a természet és az erkölcsök metafizikája) pedig 1797-ben megjelent a második része. Ennek a kudarcnak mélyen fekvő koncepcionális okai voltak. Az etika kitüntetett szerepe azonban soha nem kérdőjeleződött meg számára, ami talán természetes is egy olyan filozófus esetében, aki szabadságunk megnyilvánulását, a morális törvényt a kozmosz végtelenségéhez méri.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a látszatról és a létezésről
Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó gondolatokat, s képesek arra is, hogy e gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

Platón - Platón ​összes művei I–III.
A ​görögség legnagyobb filozófusa, az athéni akadémia alapítója és húsz éven át feje hatalmas - évszázadok gondolkodását meghatározó és ma is elevenen ható - életmüvét voltaképp irodalmi mellékterméknek tekintette fő tevékenysége, az akadémiai tanítás, a lélektől lélekig ható élőszavas közlés mellett. De így is műfajt teremtett: a filozófiai dialógust, amelyről elmondhatjuk, hogy első megjelenése egyszersmind később soha utol nem ért, legművészibb megvalósulása is. A párbeszédekben Szókratész - Platón mestere és főhőse, az athéniaktól halálra ítélt csodálatos öregember - és beszélgetőtársai egy-egy fogalom definícióját keresik, különböző erényekről vitatkoznak vagy a retorika értékéről - csupa elvont téma. Hogy ebből hogyan lehet nemcsak gondolatilag igényes, hanem olvasmánynak is megnyerő alkotásokat teremteni, ez Platón művészetének a titka. A titok talán a hanglatnak abban a különös, ellenmondásos kettősségében rejlik, amely átszövi a dialógusokat. Szókratész az igazság, az erkölcs, az emberi lét mibenlétét kutatja: határtalanul fontos, a szó eredeti értelmében életbe vágó, amit tesz - hiszen végül ezért ítélik halálra -, mégis beszélgetéseit udvarias kedvesség, könnyed derű, és persze irónia és humor lengi át. Mert Apollón parancsa kegyetlen, nem lehet kibújni alóla akkor sem, ha a végén bürökpohár lesz az engedelmesség jutalma - teljesítése mégis öröm, nagyszerű szellemi kaland, fölszabadult játék is.

Platón - Az ​állam
Platón ​nevét és alkotását hosszú évszázadok őrizték meg, gondolatai korunk számára is érdekesek. E kötet teljes terjedelmében mutatja be Az állam című művét, melyet kitüntetett hely illet meg a Platón-dialógusok között, ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. A többi műtől eltérően majdnem teljes filozófiai rendszer, amelyen belül a főhely Platón állam-, illetve társadalomtanát illeti meg. Platón az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendekedés láttán írta művét. Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében, mi az erény, hogyan nevelhető az ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlama hogyan egyeznek és különböznek? Szókratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építik fel. A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni államfilozófia kifejtésén túl pedagógiai, pszichológiai, erkölcstani fejezetek egész sorát tartalmazzák. Ezek módszeres vizsgálatával jut el az ismeretelmélet, az "idea-tan" tárgyalásához, melynek legközismertebb képi kifejezése a barlanghasonlat, a való és az ideák kettős életének ábrázolása. Minden erény csúcsán - így az államberendezkedést irányító igazságosság vállán is - a legfőbb jó eszméje áll. A kísérő tanulmányban a fordító, Jánosy István történelmi, filozófiai összefoglalással segíti az olvasót

Thomas S. Kuhn - A ​tudományos forradalmak szerkezete
Kuhn ​e művével mindazt lerombolta, amit a tudományfilozófia elmúlt évszázada oly gondosan felépített, nevezetesen a tudománynak azt a mítoszát, mely szerint a tudományos megismerés az utóbbi háromszáz évben töretlenül és egyenes vonalban fejlődik, s a vitathatatlan értékmentés, a páratlan igazságok tárházává válik. Kuhn sokat vitatott vagy éppen magasztalt nézetei nyomán új határterület jött létre a szűkebben vett tudományfilozófia és a tudománytörténet között: a "tudományos közösségek" és a "tudományos paradigmák" fogalmának bevezetésével a tudományfejlődés-elmélet, a maga rohamosan bővülő, óriási szakirodalmával.

Ludwig Wittgenstein - Filozófiai ​vizsgálódások
"Az ​alábbiakban gondolatokat teszek közzé, filozófiai vizsgálódásaim gyümölcsét, amelyek az elmúlt tizenhat esztendőben foglalkoztattak. Sokféle dologra vonatkoznak e gondolatok: a jelentés, a megértés, a mondat és a logika fogalmára, a matematika alapjaira, a tudatállapotokra és egyebekre. Megjegyzésekként, rövid bekezdések formájában vetettem papírra őket,. Hol hosszabb sorokká fűzve az ugyanazon tárgyra vonatkozókat, hol pedig szeszélyesen egyik tárgykörről a másikra csapongva. - Kezdettől fogva az volt a szándékom, hogy egyszer ezt az egészet egyetlen könyvvé gyúrom. A könyv formájáról különböző időkben különböző elképzeléseim voltak. Az azonban lényegbevágónak tűnt a számomra, hogy a könyvben a gondolatok természetes és töretlen rendben haladjanak egyik tárgyról a másikra. Néhány elvetélt kísérlet után, hogy eredményeimet ilyen egésszé kovácsoljam, beláttam, hogy ez soha nem sikerülhet. Hogy annak, amit írni tudok, még a legjava sem lesz soha több filozófiai megjegyzéseknél; hogy gondolataim hamarosan megbénulnak, valahányszor megkísérlem, hogy természetes hajlamuk ellenére egyetlen irányba kényszerítsem őket. - És ez persze magával a vizsgálódás természetével függött össze. Merthogy ez arra kényszerít bennünket, hogy egy széles gondolati vidéket minden irányban, keresztül-kasul bejárjunk. E könyv filozófiai megjegyzései egy halom tájképvázlathoz hasonlatosak, amelyek e hosszú és bonyodalmas utazásokon keletkeztek."

Geoffrey Stephen Kirk - John Earle Raven - Malcolm Schofield - A ​preszókratikus filozófusok
Ezt ​a könyvet elsősorban azoknak szánjuk, akik nem csupán alkalmi érdeklődést éreznek a korai görög gondolkodás története iránt. Ám... az volt a szándékunk, hogy hasznára váljék azoknak is, akik úgy tanulmányozzák a filozófia vagy a tudomány történetét, hogy korábban nem tettek szert ismeretekre e fontos és elragadó területen.

Herbert Marcuse - Az ​egydimenziós ember
Egy ​könyv, amelyet (hírből) mindenki ismer, de amelyet mindeddig csak a kiváltságos kevesek olvashattak: "az újbaloldal bibliájának" lázító mondanivalója mifelénk sem a "támogatott", sem a "tűrt" kategóriába nem férhetett bele. S ha már a hatvanas évekbeli lázongásaink idején nem tanulhattuk a fejlett ipari társadalomnak ebből a briliáns leírásából, legalább most, amikor a "felzárkózás" lázában égünk, ne mulasszuk el megtenni ezt. Hiszen akkor is, most is, változatlanul ugyanarról van szó: a nagy Egészről, amely kiegyensúlyozott, békés szabadságnélküliségében mindannyiunkat saját engedelmes alkatrészévé tud szelidíteni, leszerelve minden valóban "fölforgató" ellentendenciát - a "szabad választás" látszatpluralizmusában, a kényszerű munka robotjában, az egydimenzióssá sorvasztott gondolkodásban, kultúrában, szexualitásban.

Montaigne - Esszék
"Ez ​itt egy őszinte könyv, olvasó" - e szavakkal kezdődik Montaigne esszéinek gyűjteménye. S mire vágyna inkább a ma embere, mint őszinte, valóban szivből jövő és szivhez szóló, bölcs emberi beszédre? Ezt a kis gyűjteményt - melyet a nagy francia iró, André Gide válogatott össze szerzőjük legszebb és legokosabb passzusaiból - egy csöndes délutánon, karosszékben ülve fogjuk legszivesebben föllapozni, vagy elalvás előtt olvasgatunk pár oldalt belőle, elgondolkodva az emberi élet sokszinűségén, sajátos gazdagságán. Montaigne - Gyergyai Albert jellemzése szerint - az esszé műfajának "tulajdonképpeni feltalálója és patrónusa". Franciaországi diplomata és politikus pályája után aránylag biztonságban, egy délvidéki kastély toronyszobájának mélyén olvasgatott. A eközben leirta gondolatait, hogy vigasztalódjék kissé a maga sorsa és a világé felett...

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Bővített, ​javított kiadás A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.

Jürgen Habermas - Jean-Francois Lyotard - Richard Rorty - A ​posztmodern állapot
1979-ben ​jelent meg Lyotard A poszmodern állapot című könyve, amelyben a 18. század végétől a modernizmusra jellemző nagy narratívák (elbeszélések) hitelét vesztettségét fejti ki. Ez a bizalmatlanság abból ered, hogy hiányoznak mindazon elemek, melyek az elbeszélőfunkciót működtetik: a nagy hősök, a nagy veszélyek, a nagy utazások és maga a nagy cél. ..."Végsőkig leegyszerűsítve, a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként határozom meg." Ezek alternatívája egy olyan sokszínű világ, amelyben az egymásnak alá nem rendelhető "nyelvjátékok" szabadon érvényesülnek.

Jorge Luis Borges - A ​halhatatlanság
Amikor ​a Belgrano Egyetem azt javasolta, hogy tartsak öt előadást, olyan témákat választottam, amelyekkel hosszú ideje együtt élek. Az első, a könyv, az az eszköz, amely nélkül nem tudom elképzelni az életet, s amely nem kevésbé tartozik hozzám, mint a kezem vagy a szemem. A második, a halhatatlanság, az a fenyegetés vagy reménység, amelyről annyi nemzedék álmodott, s amely a költészet java részét posztulálja. A harmadik, Swedenborg, a látnok, aki azt írta, hogy a holtak maguk választják a mennyet vagy poklot, szabad akaratuk szerint. A negyedik, a krimi, ez a szigorú játék, amelyet Edgar Allan Poe hagyott ránk örökül. Az ötödik az idő, amely számomra a metafizika lényegi problémája. Hála a hallgatóságnak, amely elnéző vendégszeretetében részesített, előadásaim olyan sikert értek el, amilyent nem reméltem és biztosan nem érdemeltem meg. Akárcsak az olvasás, az előadás is közös munka, és azok, akik hallgatják, nem kevésbé fontosak, mint az, aki beszél. Ebben a könyvben az én részem található. Remélem, hogy az olvasó gazdagítani fogja őket úgy, ahogy a hallgatók tették.

Rama Dr. Friderick Lenz - Szörföltem ​a Himaláján
Az ​itt következő beszámoló himalájai kalandjaimról saját tapasztalataimra épül, amelyeket évekkel ezelőtt Nepálban éltem át. Bár valóságos eseményeken alapulnak, átalakítottam és kiszíneztem azokat. Remélem, hogy a következő oldalakon bemutatott belső és külső élmények elszórakoztatják Önt, Kedves Olvasó, és segítik a megvilágosodáshoz vezető úton.

Carlo Maria Martini - Umberto Eco - Miben ​hisz, aki nem hisz?
Ez ​a kötet Milánó érseke, Carlo Maria Martini és Umberto Eco egymásnak írott és a liberal című folyóirat lapjain 1995/96-ban publikált nyílt leveleit, valamint néhány felkért jeles írástudó - az olasz tudomány és közélet kiválóságai - kommentárjait tartalmazza. A nagynevű jezsuita hittudós és a világhírű nyelvfilozófus-regényíró párbeszéde méltán váltott ki nemcsak puszta tényével, hanem tartalma okán is óriási visszhangot. Az első három kérdést - a laikus gondolkodókat is kényszeresen foglalkoztató világvége-gondolatokról, az emberi élet kezdetéről, férfi és nő egyházi megkülönböztetéséről - Eco teszi fel Martininak Eco kérdései tisztelettudóak, egyúttal kézenfekvőek és szellemesek Martini válaszai a laikus világ iránti rendkívüli megértésről és türelemről tanúskodnak. Az alapkérdést, mely mindvégig ott bujkál a Martini-Eco-dialógus hátterében (s tegyük hozzá: az egész ecói életműben is), végül Carlo Maria Martini teszi fel. Miben látja a nem hívő a Jó fénysugarát? Mi készteti a hitetlent az erkölcsös életre? Lehet-e fundamentuma Isten nélkül az erkölcsnek? Miben hisz, aki nem hisz? Eco válasza "laikus", ám - s erre több hozzászóló is figyelmeztet - nem teljességgel "hitetlen" válasz. Amiképpen a kommentátorok vélekedésében is visszatérő elem a hit, valamiféle, akár e világi hit végső soron való megkerülhetetlensége.

Rudolf Otto - A ​szent
Rudolf ​Otto (1869-1937) német teológus főműve nemcsak a vallástörténészek és teológusok számára megkerülhetetlen jelentőségű alkotás, hanem mindazok számára is, akik meg akarják érteni az érthetetlent és a kifejezhetetlent, mely ellenállhatatlan erővel rémít és vonz bennünket. Ez a rettentő és lenyűgöző titok a "szent", az "egészen más", melynek Rudolf Otto, elkerülendő a racionális és morális (félre)értelmezéseket, a numinózus elnevezést adta, hogy így jelezze a vallásos tapasztalatnak ezt a legbenső, értelemfölötti és helyettesíthetetlen alapját. Otto munkája és gondolatai számos vitát inspiráltak, kategóriáit vallásfenomenológusok, teológusok, antropológusok és szociológusok vették át és fejlesztették tovább. Az eredetileg 1917-ben megjelent munka magyar nyelvű kiadása sokkal több, mint tisztelgés egy klasszikus előtt: életünk alapélményére fordítja figyelmünket.

Hans Joachim Störig - A ​filozófia világtörténete
A ​Müncheni Egyetem filozófiaprofesszorának műve 1950-ben jelent meg. A sikeres első kiadást hamarosan követte a második, a harmadik... Napjainkban a német olvasók a 16. bővített kiadást vásárolhatják meg a könyvesboltokban. A filozófiatörténet az ókori indiai, kínai filozófia leírásával veszi kezdetét. Majd a hagyományosan dús görög rész után a középkor, a reneszánsz, a felvilágosodás és a barokk gondolatrendszerébe nyerünk betekintést. Ahogy napjainkhoz közeledünk, a tárgyalás elmélyül. A tizenkilencedik és a huszadik század filozófiatörténeti problémái tárgyszerűen és sokoldalúan rajzolódnak ki a kötet lapjain, érintve többek között az államfilozófia, a jogfilozófia, az etika, a nyelvfilozófia kérdéseit. A szerző olyan kézikönyvet alkotott, amely történeti képbe ágyazva mutatja be az egyes korokat és szerzőket. Világos és érthető válaszokat keresett és talált a legsúlyosabb problémákra is, így művét a téma iránt érdeklődő olvasók széles tábora haszonnal forgathatja.