Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


könyvillat
5.0/5

Megvan ​az az érzés, amikor valami nagyon kívánt, finom hamit megvásárolva, vagy elkészülte után, mohón a szádba veszed és az a csodálatos, vágyott, jól ismert ízkavalkád szétfut az egész testedben, lelkedben, majd meg sem várva, hogy lenyeld máris kapsz a következő falat után?
Edmond Dantés kalandos élet útját úgy faltam, mint az előbb említett kedvenc megevését. Nem tudtam egyik falat után sem, még levegővételnyi időre sem megállni.
Sokadik olvasás után is nem csak hogy ugyanolyan jó, hanem még mindig talál az ember benne olyan finomságot amire azt tudja mondani, hogy: “ez igen”.
Bársonyos tapintású történetvezetése, végeláthatatlan, sok oldalú, izgalmas és szövevényes eseménysorai abszolút a teljesség igényét nyújtja.
Simogat és hívogat és már nem ereszt.
Dumas, szerintem legjobban megírt műve.
Persze ugye – “ízlések és pofonok” – lehet nem mindenkit varázsol el, de úgy gondolom hogy biztosan hatással lesz arra aki a kezébe veszi a könyvet.
Jó szívvel tudom ajánlani bárkinek aki szereti a Napóleoni kort és a kalandregényeket.
Készülj fel, mert hosszú iromány. Pár napig lefoglal és ha belemerülsz egy hétvégéd az olvasás fogja dominálni. De nagyon megéri, az az ízvarázs, amit érezni fogsz utána.


Dawnofmyth
5.0/5

Lenyűgöző ​történet volt, alig bírtam letenni. Valaha fiatalkoromban olvastam, de akkor nem fogott meg, bezzeg most :) Edmond viszontagságos életét és lassú bosszúját éltem meg vele. Miután grófként visszatér, igazán hideg és kőszívű karakternek látjuk, miközben látjuk, hogy igenis számítanak neki a régi jóbarátok. Nagyon szépen felépíti a gróf karakterét, elég fondorlatosan mozgatja a szálakat. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű, ámbár okos volt Edmond, a grófként egyszerűen zseniális, hihetetlenül jól terelgeti az ellenségei útját. A legjobb mégis az volt, hogy a végén le tudta zárni a múltat és kész volt újra élni :)


Befejeztem. ​Kilenc hónapig olvastam Monte Cristo történetét, velem volt jóban-rosszban, világjárvány előtt és aközben is. Számíthattam rá, ha épp nem volt mit olvasnom, ha kis felüdülésre vágytam vagy éppen ha csak nem volt energiám valami komolyabbat olvasni. Sok minden történt ez alatt a 9 hónap alatt, de a Monte Cristo grófja mindig biztos pont volt, beleolvadt az életembe és most már úgy érzem, hogy bizony hiányozni fog Edmond Dantes és a többiek csűrcsavaros története – még ha, meg kell valljam, azért tartott ilyen sokáig az olvasása, mert egy-két fejezetnél több ritkán csúszott csak. Hiába szerettem, csak így, adagolva tudtam igazán jóízűen fogyasztani, de így megtette a hatását.
Jó szívvel fogok gondolni mindig ezekre a nem mindennapi történetekre és persze a grófra is, magára. Jó volt eltölteni ezt a hosszú időt vele! :)


sztinus
4.0/5

Romantikusnak ​romantikus. Klasszikusnak klasszikus.
Kár, hogy unalmas cimke nincs, mert az sokszor ráírhattuk volna. Amikor nem ezt éreztem, nagyon tetszett, az egèsz törtènet, a börtönlèt, és a bosszú felèpítése, miközben törtènt mindenfèle más is, de sokszor nem voltam lelkes, hogy mèg mindig ezt a könyvet olvasom.
Sokat segített, hogy közösen olvastuk molytársakkal.
Itt fogadom magamnak, hogy jövőre egy darab klasszikus 1000 oldal felettit olvasok max. Idèn volt, ami megfeküdte a gyomromat.


WolfEinstein
5.0/5

Ez ​a legjobb kaladregény, amit valaha olvastam. Egyetlen pillanatra sem hagyta lankadni az érdeklődésemet. Remek a cselekmény szövése, nagyszerű fordulatok vannak benne, érdekesek és jól kidolgozottak a karakterek. Minden apró mozzanatot kellően megmagyaráz (néha talán egy kicsit túl szájbarágósan is), így nem marad az olvasóban megválaszolatlan kérdés. Persze jogos az az ellenszenv, amit a főszereplő sokakból kivált az engesztelhetetlen bosszúvágyával és azzal, hogy csaknem istennek képzeli magát, de én pont abban látom a történet igazi mondanivalóját, hogy képes ezen felülemelkedni, így Edmond Dantés jellemfejlődéséről szól ez a csaknem 1500 oldal. Új kedvencet avatok.


Véda
4.0/5

Most ​nem azért de biztos nincs még egy olyan hülye, aki az olvasást a suliban elsinkófálta, megnézte a belőle készült filmet, majd felnőttként mégis elolvasta egyetlen idézet miatt: http://moly.hu/idezetek/178305


tamikasipke
5.0/5

Dumas ​annyira szépen ír, hogy gyanítom, ha 4000 oldalasra írta volna a könyveit, akkor is világsikerek lettek volna.
Itt minden sor a helyén van, a könyv közepe felé kicsit elhagyatottnak érezhetjük magunkat a hirtelen előkerült rengeteg cselekményszál miatt, illetve az újonnan felbukkant szereplők tömegétől (bevallom, én kerestem egy karakter térképet, hogy ki kicsoda pontosan, és milyen összefüggésben is van a másikkal), de minden szál a könyv végére teljesen a helyére kerül.

Bosszút állni ilyen gondosan kidolgozott terv szerint csak több évtizeden keresztül táplált dühvel és haraggal lehet, amire én biztosan képtelen lennék. A bosszú, az utálat csak mérgez, ahogy ez Dantes esetében be is következett. A “felnőtt” Edmondot nem szerettem; túl kegyetlen, túl számító. Persze az események tudatában érthető, hogy miért is vált keseredetté, és örömmel tapasztaltam, hogy a könyv végére a legtöbb álarcot ledobta végre, és kicsit felcsillant a régi Edmond.

Dumas igazi kalandregény író, fűszerezve cselszövéssel, raboskodással, csipetnyi szerelemmel, egyszóval nagyon jó volt olvasni a könyvet.


Aurore
5.0/5

Kiskamaszkorom ​kedvenc könyve, s bár most lehullt egy bálvány, nem veszem le sem a kedvencelést, sem az 5*-ot. Szomorú, de nem léphetünk kétszer ugyanabba a könyvbe: kérgesebb szívűek, kritikusabbak leszünk és növekvő ismereteink is árnyalják tekintetünket, mellyel egy-egy művet szemlélünk.

Nevezetesen soha azelőtt nem gondoltam arra, hogy úgy is lehet ezt ám nézni, mint egy maffiatörténetet, amelyben Monte Cristo grófja a keresztapa. Régen csodáltam és annyira szerelmes voltam belé, amennyire csak regényhősbe lehetséges, most meg nem bírtam kiverni a fejemből, hogy egy maffiózó.

Nézzük, miért is?

♠ rejtélyesen szerzett vagyon
♠ még rejtélyesebb befektetések
♠ kémkedés (erről keveset tudunk, de lennie kellett)
♠ mindenkiről rendelkezik minden (terhelő) információval
♠ mások manipulálása
♠ kábítószerhasználat, lehet, hogy kereskedés is?
♠ okirathamisítókkal való együttműködés
♠ hírek manipulálása
♠ 100%-osan lojális személyzet
♠ bűnszervezet(ek)kel való szoros együttműködés
♠ vendetta

Amit egyébként hiányoltam, az a majdnem 10 év, amit a főhős állítólagosan utazgatással keleten tölt. Egyrészt mert nem a börtönben, hanem ezalatt az idő alatt válik egészen más emberré, illetve itt végzi el szükséges nyomozásait. {{Például Villefort túlkapásairól nem Bertucciótól szerez tudomást, hiszen mikor az a szolgálatába áll, már ő rég tudja, Bertuccio ki volt, és a auteuil-i ház sem véletlenül lesz a nyaralója stb. Ugyanígy, nyomoznia kellett Fernand után is, hogy pontosan mi történt Janinában, mire Haydée nyomára bukkan, és hasonlók. Ugyanígy ő azt mondja, nem tőzsdézik, de a végén 100 milliós vagyonról beszél, míg az elején csak 6 millióról van szó, tehát a pénznek még infláció mellett is fialnia kellett, hogyan? És megeszem a fogkefémet, ha Danglars csak úgy magától ment tönkre szép sorjában, és nem csak az első lökést kapta a gróftól a telegráfos incidenssel. Mi van, ha Debray éppenséggel a gróf beépített embere volt? Nekem erre utalt a bárónéval lezajlott elszámolási jelenete.}}

Tehát úgy gondolom, jó hosszú a könyv, ennek ellenére a szerző sok mindent elhallgat. Mondhatjuk, hogy ettől jó, vagy pedig azt, hogy fogalma sem volt neki sem, hogyan lehetne ezeket jól megírni, ezért csak utalgat erre-arra, mi meg csak spekulálgatunk. Vagy ha 12 évesek vagyunk, akkor úgyis mindegy, nagyvonalúan átsiklunk ezeken a részleteken.

Valamint az feltűnt, hogy a könyven az összes „jó ember” bonapartista? Mert igaz, hogy Dantèst rágalmakkal csukják le politikai okokból (bár szerintem épp elég ellene a terhelő körülmény ehhez), de a főnöke, Morrel, az elhunyt jó kapitány, Noirtier úr is mind-mind azok. Ezek szerint maga Dumas is a zsarnok Napóleon csodálója lett volna, mint kortársai közül oly sokan?


aram76
4.5/5

Nehéz ​egy ilyen könyv után megszólalni. Lenyűgöző történet, egy rettenetesen erős személyiségű, kitartó, erős jellemű, büszke főhőssel az élén, akit földbe tipornak, akibe belerúgnak, rátaposnak, meg akarják törni és ő mégis talpra áll, aprólékosan eltervezi a bosszúját és {{bár néhol az elméje az őrület határát súrolja}} azt mindenen és mindenkin keresztülgázolva véghez is kívánja vinni. A legfontosabb azonban, hogy a végén mégis le tudta zárni a múltját, és ez nagyon nagy lépés volt ahhoz, hogy újra élni tudjon.


Robberator
4.5/5

Mit ​is lehet mondani? Nagyszerű, óriási, rettenetesen jól megírt. Ez a fajta zsonglőrködés szereplőkkel, mondanivalóval, eseményekkel igazán rendkívüli. De nem csak igényes, Dumas-nak remek érzéke volt a drámaisághoz, a karakterek legérdekesebb szituációkba való hajszolásához. Ez persze mesterien elővezetve, úgy, hogy az ember igazán nem lát át a szitán, ha az író azt jó előre nem akarja.
Egyetlen kifogásom a regénnyel kapcsolatban, amelyet erényeihez soroltam fentebb, az a terjedelem. Lehet részemről irreális ez, de ilyen értékelésekkel, illetve hosszal az ember azt várja, hogy az egész életszemléletét megrengetően hatalmas mű lesz a Monte Cristo. Saját tapasztalatom szerint viszont így is csak egy bitang jól megírt regény, semmi több. Mást lehet sokkal inkább szíven ütött a tanulság, egyéb hasonló a könyvben. Nekem csupán tetszett, de nem mozgatott meg olyannyira.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.7/5

Statisztika

9.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók