Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Sippancs
5.0/5

Így ​a negyedik kötet végén, ötödik kötet elején illendő lenne összeszedni magam, és írni egy szép hosszú értékelést, amiben kifejtem, miért is lettem majd két évtizednyi tagadás után Potter-függő, de egyszerűen nem tudom szavakba önteni ezt az érzést. Mert hiába mondanám, hogy Rowling egy zseni, aki szó szerint varázsol a könyveivel, és hiába írnám le, hogy a második kötet óta minden egyes történetnél úgy érzem, hogy ennél tökéletesebbet már nem lehet alkotni, aztán később kiderül, hogy dehogynem! – ezek a gondolatok ugyanis a tizedét nem adnák vissza annak a szerelemnek, ami a sorozat és közöttem szövődött. Úgyhogy egyetlen egy dolgot szeretnék csak kiemelni, illetve megüzenni a még „nem hívő” delikvenseknek: ne legyetek olyan buták, mint én, és egy percig se gondolkodjatok azon, hogy kezetekbe vegyétek-e a könyvet/sorozatot vagy sem! Mert ha kimaradtok belőle, az fájni ugyan nem fog, maximum csak később, amikor a fejeteket veritek a falba, mondván „miért vártam vele eddig!?”, ha viszont elolvassátok, garantálom, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodtok!


A ​Trimágus Tusa alatt nem csak Harrynek és barátainak kell felnőnie, hanem nekünk, olvasóknak is. Eddig a mesevilág biztonságos burkában eveztünk, ahol minden rossz jóra fordult. Ennek itt és most vége.

Ennek a résznek a legnagyobb előnye az, hogy a szereplők nincsenek túlmisztifikálva. Mert a barátok lehetnek irigyek. Még a legokosabb ember is lehet egy-egy dologban elvakult. És bizony, egy főszereplőnek nem kötelező mindig a legjobbnak és legügyesebbnek lennie. Rowling egy olyan főhőst alkotott, aki segítség és szerencse nélkül a hőstettei felét sem tudta volna véghezvinni, mégis több . Harry nem különleges fizikai erővel vagy mértéktelen tudással van felfegyverezve, hanem kivételes bátorsággal és kitartással. És ezért kellene mindenkinek kötelezően elolvasni ezt a könyvet, mert egy bizonyíték, hogy nem az számít minek születtünk vagy mink van, a döntéseinken múlik minden.


gazibla
5.0/5

Lehet ​ezt még fokozni? :) Sok molytól azt hallottam, hogy a 3. rész a legjobb és valóban nagyon tetszett, de ettől a könyvtől indul be igazán szerintem a fő történet szála. Szó szerint alig tudtam letenni főleg a végén ((még munka közben is olvastam, remélem a főnököm nem moly. :D)). Hihetetlen jó volt ez a könyv és nagyon vicces is, néhány jelenetnél hangosan felkacagtam. :) Volt itt minden humor, izgalom, kaland és egy csavar a végén. :) KÍváncsian várom a következő részt. :)


Niitaa
5.0/5

A ​teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/12/j-k-rowling-harry-potter-es-tuz-serlege.html

" – (…) nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!

Vízválasztó rész, semmi kétség. Harryéknek most már fel kell nőniük, ha akarnak, ha nem. Még mindig megvan a bájos kis személyiségük, a naiv világnézetük, de lassan felfedezik, hogy a világon vannak sötét helyek. Hogy sokkal nagyobb a gonosz hatalma, mint képzelték. Hogy a szeretet keze sem ér el mindenhova.
A sorozat negyedik része nagyon jól megírt, sokkal jobb, mint az előző. Az események ha lehet még jobban felépítettek, mind eddig. A szerző fokozatosan bonyolítja a cselekményt, részről részre válik egyre sokrétegűbbé, hogy a végén egy igazán fantasztikus eleggyé álljon össze.
Imádom, ahogy a történet a szereplőkkel együtt nő. Harry, Harmione és Ron még mindig elég talpraesettek, de végre láthatjuk azt is, hogy ők sem állnak mindenek fölött. A kamaszkor őket is megtalálja, így az érzelmeik új megvilágítást kapnak. Fiatalok még, így a tapasztalatlanságból fakadó forrófejűség is megvan, ezáltal a viták, a féltékenykedés és a békülés sem marad el. Emellett nincsenek mindig a helyzet magaslatán, de ennek így kell lennie. Ettől válik valósabbá a karakterük.
Minden úgy történik, ahogy kell. Még a szomorú vagy épp váratlan események is szükségesen ahhoz, hogy érezzük: kezd forrósodni a lábunk alatt a talaj.
A Harry Potter sorozatot mindenkinek el kell olvasnia, legalább egyszer az életében!"


MissFortune
5.0/5

Nagyon ​izgalmas rész volt. Tetszett a Tusa ötlete, Rowling nem sajnálta a fantáziát.:D A vége sajnos nem alakult túl jól. Sajnálom Cedricet… nem érdemelte ezt.
Amin meglepődtem, hogy egyáltalán nem gondoltam, hogy Mordon lenne {{ Voldemort beépített embere. }} Kicsit csalódtam, mert nagyon megkedveltem a professzort. Szerettem az óráiról olvasni.Aztán jött itt is a csavar, hogy tulajdonképpen Mordon nem is Mordon.


Pandalány
5.0/5

Sajnos ​eléggé elhúztam a negyedik kötet újraolvasását, mert van bennem egy olyan kényszerképzet, hogy én ezt a részt kevésbé szeretem, mint a többit. Pedig amikor olvasom, vagy épp filmen nézem, mindig rájövök, hogy igenis, ez is nagyon jó kötet. Ez most is így volt. Persze ennél a kötetnél rendesen érződnek már a gyülekező sötét felhők. Mivel ugye ismerem már a sztorit, olvasás közben mindig reménykedem abban, hogy most majd máshogy történnek benne bizonyos események ({{Cedric halála, Rémszem átverése, Rita Vitrol idegesítő mivolta}}) és nem lesz ennyire lehangoló a folytatás.
Mindezek ellenére imádom ezt a részt is, teljesen belefeledkezem olvasás közben, hogy hol is vagyok, és ez J.K.Rowling varázsereje. Kizökkent, kikapcsol és nem lehet nem szeretni.❤
Kedvenceim a könyvből:
- a házimanók és a Roxfort konyhájának megjelenítése
- Dobby drágám sorsa végre jobbra fordul ❤
- a {{Ron és Hermione}} páros alakulása
- a M.A.J.O.M.
Most mondjuk az új kötettel fogom folytatni az olvasást, de természetesen utána következik az egyik nagy kedvencem, az ötödik regény. ❤


Orsi999
5.0/5

Lassabban ​haladtam vele, mint szerettem volna. Ez főleg azért volt, mert már régebben olvastam a sorozat, és most közbe más könyveket is olvastam kihívásokhoz. Ettől függetlenül ez a könyv még mindig teljesen le tud nyűgözni.
Így is folyamatosan izgultam, hogy mi fog történni, és ugyan úgy meg tudott lepni az írónő a fordulatokkal. Néhol vicces volt, de komoly is tudott lenni, ahol kellett. És még így újraolvasás alkalmával is tudok sírni a végén, hiába tudtam előre, hogy mi fog történni.
Igazából, már mások minden fontosat leírtak erről a könyvről, így nem is húzom tovább a szót. Mindenkinek csak ajánlani tudom.


Eddig ​a legjobb rész volt a Harry Potteres könyvek közül.
Jó volt megismerkedni más varázslókkal is a Roxfortbelieken kívül.A Trimágusi Tusa valami istenien volt megírva, nagyon tetszettek a feladatok és ahogyan a versenyzők megoldották őket.
Cedric Digori-t nagyon sajnáltam, kedves és nagyon bátor srác volt. Az előző részben csak egy rövid ideig szerepelt, itt annál fontosabb szerep jutott neki.
Krum egy nagy kedvencem lett, a mogorva külső egy igazán szerethető lelket takar. Persze nagyon örültem a kis románcának Hermionéval, tetszett Ron féltékenykedése is :))
Fleur, először nem volt szimpatikus, de fokozatosan megkedveltem őt is….hajrá Bill.
A történet vége nagyon ütősre sikeredett. Lélegzetvisszafolytva olvastam mi is lesz az egészből. Persze a filmet láttam, de egy könyv mégiscsak más.
Ebben a részben sokkal jobban kedveltem Siriust és Dumbledoret is. Nemsokára neki is kezdek a folytatásnak…nem bírom ki Roxfort nélkül.


Oly ​sok év után még mindig kedvencemnek tartom a HP sorozatot, és ez valószínűleg nem is lesz másképp. És nem csak azért, mert ezen nőttem fel, hanem azért is, mert minden egyes olvasásnál újra rabul ejti a szívemet. Most, hogy már felnőttem, más szemmel olvasom újra a könyveket, próbálok hibákat találni benne, de egyszerűen nem megy. Olyan jól és részletesen felépített világ ez a könyv, hogy az írónő még a legapróbb részleteket is kifejtette, nem nagyolta el a magyarázatokat, a leírásokat, nem hagyott semmit kitöltetlenül, megválaszolatlanul, hanem minden kérdésre választ adott előbb vagy utóbb.
Ahogy haladunk egyre előrébb a sorozatban, úgy válik egyre izgalmasabbá a cselekmény. Harry egyre nagyobb, bátrabb és ügyesebb lesz a varázslóvilágban, bár ehhez nagy mértékben hozzájárulnak barátai is, Ron és Hermione. Menetközben azonban újabb és újabb emberek, segítő kezek társulnak hozzá: Dumbledore, Sirius, Lupin, Rémszem Mordon. Ezzel egyetemben azonban egyre több ellenséget is szerez, egyre több atrocitás éri őt, amiket képes a lehető legjobb módon kezelni. {{A könyv végén Voldemorttal kell megküzdenie, ez volt Harry addigi legnagyobb próbatétele, amit sikeresen kiállt, de ez nem történhetett volna meg a segítő kezek nélkül: Hermione és Ron nélkül, akik segítettek neki igézéseket gyakorolni, Dumbledore nélkül, aki védte őt mind a Roxfortban, mind a Dursley-családnál.}}


Riszperidon
5.0/5

Azt ​mondhatom, hogy az első Potter, ami igazán tetszett. Végre ténylegesen átlépte a gyerekkönyv mivoltát, és egyre komorabb és durvább a helyzet.
Be kell valljam, mikor a könyvtárból kivéve megláttam, hogy milyen vastag a könyv, első körben megijedtem. :D Az első 40-50 oldal az nyögvenyelősen is ment, tartottam tőle, hogy mégsem leszünk jóban. Aztán egyszer csak bumm, átlendültem ezen, és a maradék 600 oldalt pár nap alatt tudtam le, ami nálam ritka.
Végre hullik a nép, Voldemort még erősebb, és egyre több titkot tudunk meg a szereplők múltjáról. Van, hogy pofára pottyant az írónő, van, hogy ledöbbent, és kezd egy kicsit kegyetlenkedni is. Nagy kíváncsisággal várom a következő Potter-féltéglát, és még nagyobbal a végkifejletet!