Büntető ​század

Andrej Tarkovszkij - A ​megörökített idő
Andrej ​Tarkovszkij (1932-1986), a közelmúlt filmtörténetének egyik legnagyobb alakja összesen hét egész estés játékfilmet rendezett. Az Iván gyermekkora, az Andrej Rubljov, a Szolaris, a Tükör, a Sztalker, a Nosztalgia és az Áldozathozatal kritikusai szerint "egyetlen óriási mű hét fejezete". Műveinek középpontjában az ember és a világ, az ember és a transzcendens szféra kapcsolata, még inkább konfliktusa áll. Hőse az ember, aki a szenvedés és a fájdalom útján etikai személyiséggé szeretne válni, áldozathozatal által szeretne belépni a közösségbe. A megörökített idő a filmalkotással, a filmkészítés műhelyproblémáival, metafizikai kérdésekkel kapcsolatos gondolatait tartalmazza.

Ismeretlen szerző - Adoptációk
A ​kötet tanulmányai az elmúlt évtizedek néhány nagy hatású magyar filmrendezőjének és írójának a munkáit elemezve mutatják be, hogy miféle kölcsönhatások lehetnek a filmes és az irodalmi nyelv között. Mándy Iván, Mészöly Miklós, Jeles András, Bódy Gábor, Gothár Péter, Tarr Béla alkotásait, illetve a nyolcvanas-kilencvenes évek Kosztolányi-, Esterházy-, Krasznahorkai-adaptációit vizsgálva a kötet szerzői - fiatal filmkritikusok és irodalmárok - többek között olyan kérdéseket boncolgatnak, mint hogy hogyan kódolják át nyersanyagukat az irodalmi szövegekre építő filmek, milyen filmes technikákat fogad örökbe az irodalom; megvizsgálják, hogyan viszonyul egymáshoz verbális és vizuális narráció, miféle irodalmi hozadékai voltak a mozi karrierjének, miképpen fordulhatnak át nyelvelméleti belátások filmes tanulságokká. A könyvet Janisch Attila filmrendező és Németh Gábor író, forgatókönyvíró esszéje nyitja, a tanulmányokat tehát két olyan szerző ajánlja az olvasók és a nézők figyelmébe, akinek bőven van személyes tapasztalata is erről a kölcsönhatásról.

Ismeretlen szerző - Adoptációk
A ​kötet tanulmányai az elmúlt évtizedek néhány nagy hatású magyar filmrendezőjének és írójának a munkáit elemezve mutatják be, hogy miféle kölcsönhatások lehetnek a filmes és az irodalmi nyelv között. Mándy Iván, Mészöly Miklós, Jeles András, Bódy Gábor, Gothár Péter, Tarr Béla alkotásait, illetve a nyolcvanas-kilencvenes évek Kosztolányi-, Esterházy-, Krasznahorkai-adaptációit vizsgálva a kötet szerzői - fiatal filmkritikusok és irodalmárok - többek között olyan kérdéseket boncolgatnak, mint hogy hogyan kódolják át nyersanyagukat az irodalmi szövegekre építő filmek, milyen filmes technikákat fogad örökbe az irodalom; megvizsgálják, hogyan viszonyul egymáshoz verbális és vizuális narráció, miféle irodalmi hozadékai voltak a mozi karrierjének, miképpen fordulhatnak át nyelvelméleti belátások filmes tanulságokká. A könyvet Janisch Attila filmrendező és Németh Gábor író, forgatókönyvíró esszéje nyitja, a tanulmányokat tehát két olyan szerző ajánlja az olvasók és a nézők figyelmébe, akinek bőven van személyes tapasztalata is erről a kölcsönhatásról.

Ismeretlen szerző - Rainer ​Werner Fassbinder
Rainer ​Werner Fassbinder (1945-1982) német filmrendező, az új német film kiemelkedő egyénisége, másfél évtizeden át a német kultúra fenegyereke. Tragikusan rövid élete során több mint negyven filmet rendezett, köztük a filmművészet egyik legcsodálatosabb filmregényét, a Döblin nyomán forgatott Berlin, Alexanderplatzot. Fiatalon drámákat írt s vitt színre társulataival (Action-Theater, antiteater). Színészként is remekelt, színpadon és filmvásznon egyaránt. Filmjeiben a német társadalom egyik legkövetkezetesebb kritikusának bizonyult, és mindvégig elkötelezettje maradt az elesetteknek, a számkivetetteknek és a kiszolgáltatottaknak. Legjobb alkotásait a témaválasztás szégyentelen radikalizmusa s a drámai kifejezés új filmformáinak keresése jellemzi. A zöldségkereskedő, A félelem megeszi a lelket, a Petra von Kant keserű könnyei, a Küsters mama mennybemenetele, az Amikor 13 újhold van egy évben, a Maria Braun házassága, a Lili Marleen, a Lola, a Veronika Voss vágykozása, a Querelle és más filmjei ismertek a magyar filmszerető közönség körében is. Kötetünkben Rainer Werner Fassbinder összes filmmel kapcsolatos írása megtalálható, kiegészítve a hagyatékából nyilvánosságra került szövegekkel, valamint interjúkkal és beszélgetésekkel, melyek közvetlen betekintést engednek életébe, gondolatvilágába s rendezői műhelyébe.

Ismeretlen szerző - Rainer ​Werner Fassbinder
Rainer ​Werner Fassbinder (1945-1982) német filmrendező, az új német film kiemelkedő egyénisége, másfél évtizeden át a német kultúra fenegyereke. Tragikusan rövid élete során több mint negyven filmet rendezett, köztük a filmművészet egyik legcsodálatosabb filmregényét, a Döblin nyomán forgatott Berlin, Alexanderplatzot. Fiatalon drámákat írt s vitt színre társulataival (Action-Theater, antiteater). Színészként is remekelt, színpadon és filmvásznon egyaránt. Filmjeiben a német társadalom egyik legkövetkezetesebb kritikusának bizonyult, és mindvégig elkötelezettje maradt az elesetteknek, a számkivetetteknek és a kiszolgáltatottaknak. Legjobb alkotásait a témaválasztás szégyentelen radikalizmusa s a drámai kifejezés új filmformáinak keresése jellemzi. A zöldségkereskedő, A félelem megeszi a lelket, a Petra von Kant keserű könnyei, a Küsters mama mennybemenetele, az Amikor 13 újhold van egy évben, a Maria Braun házassága, a Lili Marleen, a Lola, a Veronika Voss vágykozása, a Querelle és más filmjei ismertek a magyar filmszerető közönség körében is. Kötetünkben Rainer Werner Fassbinder összes filmmel kapcsolatos írása megtalálható, kiegészítve a hagyatékából nyilvánosságra került szövegekkel, valamint interjúkkal és beszélgetésekkel, melyek közvetlen betekintést engednek életébe, gondolatvilágába s rendezői műhelyébe.

Krasznahorkai László - A ​Théseus-általános
A ​Théseus-általános (1993) három fiktív beszédet tartalmaz, amelyek egy nagy előadóteremben, ismeretlen hallgatóközönség előtt hangoznak el. A beszédek köré felépülő történet fokozatosan bomlik ki a szónok célzásaiból: fokozatosan jövünk rá, hogy fogságban van. A fogság körülményeiről sokat elmond az, ha az 50. oldalra elhelyezett pótlappal együtt olvassuk a művet. Enélkül ugyanis úgy vélhetnénk, az őt fogva tartók megegyeztek a hallgatókkal - a pótlappal egybeolvasva viszont kiderül: a hallgatóság is fogoly. A beszédek különböző témájúak és szerkezetűek, mégis összefogja őket, hogy a kiszolgáltatottságról és a hatalommal való visszaélésről szólnak. Az egyes szám első személyű elbeszélő-előadó kiszólásaiból kiderül, hogy a teljes kiszolgáltatottság állapotában egyetlen lehetséges cselekedet marad számára: az előadások megtartása. Mivel a körülmények, az elhangzó három előadás szövegének kontextusa, a hatalmi helyzet viszonyai és a szabadság elérésének lehetséges módozatai sem derülnek ki a könyvből, valójában egy labirintusban bolyongunk, mint Théseus, viszont az olvasót semmiféle fonál nem segíti.

Krasznahorkai László - A ​Théseus-általános
A ​Théseus-általános (1993) három fiktív beszédet tartalmaz, amelyek egy nagy előadóteremben, ismeretlen hallgatóközönség előtt hangoznak el. A beszédek köré felépülő történet fokozatosan bomlik ki a szónok célzásaiból: fokozatosan jövünk rá, hogy fogságban van. A fogság körülményeiről sokat elmond az, ha az 50. oldalra elhelyezett pótlappal együtt olvassuk a művet. Enélkül ugyanis úgy vélhetnénk, az őt fogva tartók megegyeztek a hallgatókkal - a pótlappal egybeolvasva viszont kiderül: a hallgatóság is fogoly. A beszédek különböző témájúak és szerkezetűek, mégis összefogja őket, hogy a kiszolgáltatottságról és a hatalommal való visszaélésről szólnak. Az egyes szám első személyű elbeszélő-előadó kiszólásaiból kiderül, hogy a teljes kiszolgáltatottság állapotában egyetlen lehetséges cselekedet marad számára: az előadások megtartása. Mivel a körülmények, az elhangzó három előadás szövegének kontextusa, a hatalmi helyzet viszonyai és a szabadság elérésének lehetséges módozatai sem derülnek ki a könyvből, valójában egy labirintusban bolyongunk, mint Théseus, viszont az olvasót semmiféle fonál nem segíti.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Krasznahorkai László - Az ​ellenállás melankóliája
Krasznahorkai ​László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. A szerző mélységesen szkeptikus történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember iránt. „Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény szűk mezsgyéjére, ahol a tét már - nem az irodalom” - írta egyik méltatója. Német, osztrák és svájci kritikusok 1993-ban a legjobb külföldi regénynek járó díjat adományozták a szerzőnek, és a regény alapján készítette Tarr Béla nagy sikerű _Werckmeister-harmóniák_ című filmjét.

Krasznahorkai László - Az ​ellenállás melankóliája
Krasznahorkai ​László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. A szerző mélységesen szkeptikus történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember iránt. „Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény szűk mezsgyéjére, ahol a tét már - nem az irodalom” - írta egyik méltatója. Német, osztrák és svájci kritikusok 1993-ban a legjobb külföldi regénynek járó díjat adományozták a szerzőnek, és a regény alapján készítette Tarr Béla nagy sikerű _Werckmeister-harmóniák_ című filmjét.

Woody Allen - Na, ​ennyit erről
Vannak ​szerzők, akiknek az észjárása annyira jellegzetes (mondhatnánk azt is: jellegzetesen abszurd), hogy egy néhány szóval felvázolt szituáció vagy egyetlen rövid mondat is elég ahhoz, hogy felismerjük az illetőt. Amikor például „a négynegyedes szünet politikai fegyverként való felhasználásáról” olvasunk, vagy belebotlunk egy olyan kijelentésbe, miszerint „nemcsak hogy nincs Isten, de próbáljon meg valaki vízvezeték-szerelőt keríteni hét végén”, rögtön tudjuk, hogy Woody Allen valamelyik könyve akadt a kezünkbe. E tényből pedig az következik, hogy remekül fogunk szórakozni, hiszen a színész-rendező-zenész-író blőd, pikáns és morbid történetei vagy jelenetei sziporkázóan szellemesek, ráadásul sokat tanulhatunk is belőlük (tudták-e például, hogy Napóleonnak volt egy tenyérbe rejthető marokbizsergetője?), sőt követendő példák egész sorával is találkozhatunk bennük. Ez utóbbiak egyikével zárjuk most ajánló sorainkat: „Nem hiszek a túlvilágban, de azért viszek egy váltás fehérneműt.”

Woody Allen - Na, ​ennyit erről
Vannak ​szerzők, akiknek az észjárása annyira jellegzetes (mondhatnánk azt is: jellegzetesen abszurd), hogy egy néhány szóval felvázolt szituáció vagy egyetlen rövid mondat is elég ahhoz, hogy felismerjük az illetőt. Amikor például „a négynegyedes szünet politikai fegyverként való felhasználásáról” olvasunk, vagy belebotlunk egy olyan kijelentésbe, miszerint „nemcsak hogy nincs Isten, de próbáljon meg valaki vízvezeték-szerelőt keríteni hét végén”, rögtön tudjuk, hogy Woody Allen valamelyik könyve akadt a kezünkbe. E tényből pedig az következik, hogy remekül fogunk szórakozni, hiszen a színész-rendező-zenész-író blőd, pikáns és morbid történetei vagy jelenetei sziporkázóan szellemesek, ráadásul sokat tanulhatunk is belőlük (tudták-e például, hogy Napóleonnak volt egy tenyérbe rejthető marokbizsergetője?), sőt követendő példák egész sorával is találkozhatunk bennük. Ez utóbbiak egyikével zárjuk most ajánló sorainkat: „Nem hiszek a túlvilágban, de azért viszek egy váltás fehérneműt.”

Antonin Artaud - A ​könyörtelen színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Antonin Artaud - A ​könyörtelen színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Antonin Artaud - A ​színház és az istenek
A ​kultúra a szellem mozgása, ami az ürességből a formák felé halad és a formákból visszatér az ürességbe, az ürességbe azaz a halálba. Műveltnek lenni annyit jelent, mit elégetni a formákat, hogy elnyerjük az életet. Megtanulni talpon maradni a formák véget nem érő mozgásában, amelyeket mi magunk rombolunk folyamatosan.(...) a kultúra a belső tudás, lélegző mozgás, amely egyszerre mozog a természetben és a lélekben.Y - írja A színház és az istenek című tanulmányában. Sorait olvasva lapról lapra s talán színről színre megelevenedik előttünk a szempár, amely mindig a másik oldalra vezette Artaud tekintetét.

Antonin Artaud - A ​színház és az istenek
A ​kultúra a szellem mozgása, ami az ürességből a formák felé halad és a formákból visszatér az ürességbe, az ürességbe azaz a halálba. Műveltnek lenni annyit jelent, mit elégetni a formákat, hogy elnyerjük az életet. Megtanulni talpon maradni a formák véget nem érő mozgásában, amelyeket mi magunk rombolunk folyamatosan.(...) a kultúra a belső tudás, lélegző mozgás, amely egyszerre mozog a természetben és a lélekben.Y - írja A színház és az istenek című tanulmányában. Sorait olvasva lapról lapra s talán színről színre megelevenedik előttünk a szempár, amely mindig a másik oldalra vezette Artaud tekintetét.

Francois Soulages - A ​fotográfia esztétikája
A ​könyvnek kettős célja van: egyfelől igyekszik körüljárni a fotográfia esztétikáját, hogy az olvasó képet kapjon a fotóművészet helyzetéről, másfelől fontos és elkerülhetetlen elméleti kérdéseket fogalmaz meg. A szerző számos fotóművészeti alkotás elemzéséből indul ki, majd az esztétika, a filozófia és a pszichoanalízis segítségével új esztétikai koncepciót dolgoz ki. A könyv három nagy kérdéskört tárgyal: Milyen a fotográfia és a valóság viszonya? Melyek a fotóművészeti alkotások sajátosságai? A fotóművészet mennyiben fémjelzi a kortárs művészetet, sőt mennyiben azonos annak lényegével? François Soulages, filozófus, esztéta, a Sorbonne Paris 8 Saint-Denis Egyetem professzora.

Francois Soulages - A ​fotográfia esztétikája
A ​könyvnek kettős célja van: egyfelől igyekszik körüljárni a fotográfia esztétikáját, hogy az olvasó képet kapjon a fotóművészet helyzetéről, másfelől fontos és elkerülhetetlen elméleti kérdéseket fogalmaz meg. A szerző számos fotóművészeti alkotás elemzéséből indul ki, majd az esztétika, a filozófia és a pszichoanalízis segítségével új esztétikai koncepciót dolgoz ki. A könyv három nagy kérdéskört tárgyal: Milyen a fotográfia és a valóság viszonya? Melyek a fotóművészeti alkotások sajátosságai? A fotóművészet mennyiben fémjelzi a kortárs művészetet, sőt mennyiben azonos annak lényegével? François Soulages, filozófus, esztéta, a Sorbonne Paris 8 Saint-Denis Egyetem professzora.

Samu Ágnes - Kreatív ​írás
A ​kreatív írás gyakorlata ma még hiányzik a legtöbb iskola tantervéből. Ez a könyv szokatlan, izgalmas szellemi kalandra hívja az olvasót: élményszerűen, kreatív módon, a személyes hangú megszólalás lehetőségét biztosítva kínál olyan feladatokat, amelyek gazdagítják és tökéletesítik a tanulók anyanyelvi önkifejezését, stílusbeli jártasságát, valamint fejlesztik önbizalmukat és helyes önértékelésüket. A felfedezés és alkotás örömével, lépésről lépésre ismerteti meg őket olyan különféle írásbeli konvenciókkal és technikákkal, amelyek segítségével egy-egy műfaj keretein belül változatos témakörökben, egyéni hangon fejezhetik ki magukat. A kreatív írás gyakorlata olyan írj ismeretanyag birtokába juttathatja az olvasót, mely • egyszerre több tantárgy oktatásában is felhasználható: az irodalomban, idegen nyelvekben, drámában éppúgy, mint osztályfőnöki órákon vagy önismereti foglalkozásokon, • nemcsak ismereteket közöl, de gondolkodni is tanít, • megkönnyíti a tanulást, • aktivitásra serkent, • vonzóbbá teszi a diákok számára az írást, • örömet és változatosságot jelent mind a tanár, mind a tanulók számára, • jól működő kapcsolatot épít ki a tanár és diákjai között, • nemcsak intellektuális, de emocionális élményhez is juttatja a tanulókat.

Samu Ágnes - Kreatív ​írás
A ​kreatív írás gyakorlata ma még hiányzik a legtöbb iskola tantervéből. Ez a könyv szokatlan, izgalmas szellemi kalandra hívja az olvasót: élményszerűen, kreatív módon, a személyes hangú megszólalás lehetőségét biztosítva kínál olyan feladatokat, amelyek gazdagítják és tökéletesítik a tanulók anyanyelvi önkifejezését, stílusbeli jártasságát, valamint fejlesztik önbizalmukat és helyes önértékelésüket. A felfedezés és alkotás örömével, lépésről lépésre ismerteti meg őket olyan különféle írásbeli konvenciókkal és technikákkal, amelyek segítségével egy-egy műfaj keretein belül változatos témakörökben, egyéni hangon fejezhetik ki magukat. A kreatív írás gyakorlata olyan írj ismeretanyag birtokába juttathatja az olvasót, mely • egyszerre több tantárgy oktatásában is felhasználható: az irodalomban, idegen nyelvekben, drámában éppúgy, mint osztályfőnöki órákon vagy önismereti foglalkozásokon, • nemcsak ismereteket közöl, de gondolkodni is tanít, • megkönnyíti a tanulást, • aktivitásra serkent, • vonzóbbá teszi a diákok számára az írást, • örömet és változatosságot jelent mind a tanár, mind a tanulók számára, • jól működő kapcsolatot épít ki a tanár és diákjai között, • nemcsak intellektuális, de emocionális élményhez is juttatja a tanulókat.

Fritz Gesing - Kreatív ​írás
A ​könyv azoknak a kezdőknek segít, akik szeretnék bedolgozni magukat az írás művészetébe, de számos értékes tanácsot és ösztönzést kínál tapasztaltaknak és „profiknak” is. Kreatív írás bevezet a regény- és történetírás technikáiba, alapszabályokat oszt meg az olvasóval, és beszédes példákkal támasztja alá ezeket a világirodalomból. Az írás kétségkívül mesterség és titok szimbiózisa... A titkok területén csak találgathatunk, a mesterség ezzel szemben tanulható..." Fritz Gesing klasszikussá vált alapműve, a Kreatív írás, bevezet a regény- és történetírás technikáiba, alapszabályokat oszt meg az olvasóval, és beszédes példákkal támasztja alá ezeket a világirodalomból. Emellett sok praktikus tanácsot, illetve ötletet ad az írási problémák megoldásához. Alkalmas lehet egyéni tanulmányokra, de írói kurzusok, tanfolyamok számára is tan- és munkakönyvként szolgálhat.

Fritz Gesing - Kreatív ​írás
A ​könyv azoknak a kezdőknek segít, akik szeretnék bedolgozni magukat az írás művészetébe, de számos értékes tanácsot és ösztönzést kínál tapasztaltaknak és „profiknak” is. Kreatív írás bevezet a regény- és történetírás technikáiba, alapszabályokat oszt meg az olvasóval, és beszédes példákkal támasztja alá ezeket a világirodalomból. Az írás kétségkívül mesterség és titok szimbiózisa... A titkok területén csak találgathatunk, a mesterség ezzel szemben tanulható..." Fritz Gesing klasszikussá vált alapműve, a Kreatív írás, bevezet a regény- és történetírás technikáiba, alapszabályokat oszt meg az olvasóval, és beszédes példákkal támasztja alá ezeket a világirodalomból. Emellett sok praktikus tanácsot, illetve ötletet ad az írási problémák megoldásához. Alkalmas lehet egyéni tanulmányokra, de írói kurzusok, tanfolyamok számára is tan- és munkakönyvként szolgálhat.

E. H. Gombrich - R. L. Gregory - Illúzió ​a természetben és a művészetben
Könyvünk ​egyaránt szól a művészet és a tudomány iránt érdeklődő közönséghez, minthogy az illúzió kérdéseire keres választ. Az illúzió a legrégebbi korok óta a művészet legfőbb éltető ereje. Tudományos szempontból az illúzió esetleg csak tévedés, amelyet könnyű elkerülni vagy műszerrel helyesbíteni. Igazi tudományos kérdés azonban, hogy bizonyos helyzetekben miért vezetik félre az embert és az állatot érzékszervei. Az illúziók nem véletlen variációi az idegrendszernek: sok közülük olyan tévedés, amely bizonyos rendszerességet mutat, megmérhet, és hatásosan demonstrálható. Éppen az illúziónak ez a hatásossága termékenyíti meg a művészetet. És valóban azt látjuk, hogy elsőként éppen a művészek kezdtek kísérletezni az illúzióval: a színészetben, a szobrászatban, a festészetben. Az illúzió hasznos eszköz lehet a percepciós folyamatok feltárásában is. Az orvostudományban, a műszaki életben, és igen gyakran a biológiában is az abnormis, a meglepő adja kezünkbe normális helyzetek megértésének kulcsát. Ezen a téren is azt várhatjuk tehát a normálistól eltérő percepcióktól (az igazságtól való eltéréstől), hogy ötleteket és adatok szolgáltatnak a normális (helyes) percepció megértéséhe

E. H. Gombrich - R. L. Gregory - Illúzió ​a természetben és a művészetben
Könyvünk ​egyaránt szól a művészet és a tudomány iránt érdeklődő közönséghez, minthogy az illúzió kérdéseire keres választ. Az illúzió a legrégebbi korok óta a művészet legfőbb éltető ereje. Tudományos szempontból az illúzió esetleg csak tévedés, amelyet könnyű elkerülni vagy műszerrel helyesbíteni. Igazi tudományos kérdés azonban, hogy bizonyos helyzetekben miért vezetik félre az embert és az állatot érzékszervei. Az illúziók nem véletlen variációi az idegrendszernek: sok közülük olyan tévedés, amely bizonyos rendszerességet mutat, megmérhet, és hatásosan demonstrálható. Éppen az illúziónak ez a hatásossága termékenyíti meg a művészetet. És valóban azt látjuk, hogy elsőként éppen a művészek kezdtek kísérletezni az illúzióval: a színészetben, a szobrászatban, a festészetben. Az illúzió hasznos eszköz lehet a percepciós folyamatok feltárásában is. Az orvostudományban, a műszaki életben, és igen gyakran a biológiában is az abnormis, a meglepő adja kezünkbe normális helyzetek megértésének kulcsát. Ezen a téren is azt várhatjuk tehát a normálistól eltérő percepcióktól (az igazságtól való eltéréstől), hogy ötleteket és adatok szolgáltatnak a normális (helyes) percepció megértéséhe

Martin Heidegger - A ​műalkotás eredete
Hans-Georg ​Gadamer előszavával. Először 1950-ben, a Holzwege első darabjaként jelent meg. A művészetet megalapozó tettként, az ember történeti önmegértésének hermeneutikai alapvetésébe ágyazva tárgyalja.

Martin Heidegger - A ​műalkotás eredete
Hans-Georg ​Gadamer előszavával. Először 1950-ben, a Holzwege első darabjaként jelent meg. A művészetet megalapozó tettként, az ember történeti önmegértésének hermeneutikai alapvetésébe ágyazva tárgyalja.

E. H. Gombrich - Művészet ​és illúzió - A képi ábrázolás pszichológiája
Miért ​kell a művésznek kísérleteznie, miért nem festheti le egyszerűen azt, amit lát? Azt hiszem, azért, mert a művészet tanácstalan lett, mióta a művészek rájöttek: az egyszerű követelmény, fessék le, amit látnak, önellentmondás. Ez persze úgy hangzik, mint egyike azoknak a paradoxonoknak, amelyekkel a modern művészek és kritikusok a szenvedő nézőközönséget gyötrik. Akik azonban figyelmesen elolvassák ezt a könyvet elejétől fogva, talán megértik majd. A parányi tárgy a szemünk előtt és a hatalmas hegy a horizont peremén vagy a lebegő papírdarab, vagy egy madár ábrázolható ugyanazokkal a formákkal a vásznon; és mert az egyik dolgot a másiknak nézhetjük, ezért tévesztheti meg a szemet az illuzionista festészet. Csakhogy az előttem levő vásznon a foltot olyannak látni, mint a távoli hegyet, tulajdonképpen annyi, mint átváltoztatni a tárgyat jelentése szerint. Ezek az átváltoztatások magyarázzák meg azt, hogy a világ sohasem lehet olyan, mint egy festmény, a festmény viszont olyan lehet, mint a világ.

E. H. Gombrich - Művészet ​és illúzió - A képi ábrázolás pszichológiája
Miért ​kell a művésznek kísérleteznie, miért nem festheti le egyszerűen azt, amit lát? Azt hiszem, azért, mert a művészet tanácstalan lett, mióta a művészek rájöttek: az egyszerű követelmény, fessék le, amit látnak, önellentmondás. Ez persze úgy hangzik, mint egyike azoknak a paradoxonoknak, amelyekkel a modern művészek és kritikusok a szenvedő nézőközönséget gyötrik. Akik azonban figyelmesen elolvassák ezt a könyvet elejétől fogva, talán megértik majd. A parányi tárgy a szemünk előtt és a hatalmas hegy a horizont peremén vagy a lebegő papírdarab, vagy egy madár ábrázolható ugyanazokkal a formákkal a vásznon; és mert az egyik dolgot a másiknak nézhetjük, ezért tévesztheti meg a szemet az illuzionista festészet. Csakhogy az előttem levő vásznon a foltot olyannak látni, mint a távoli hegyet, tulajdonképpen annyi, mint átváltoztatni a tárgyat jelentése szerint. Ezek az átváltoztatások magyarázzák meg azt, hogy a világ sohasem lehet olyan, mint egy festmény, a festmény viszont olyan lehet, mint a világ.

Passuth Krisztina - Moholy-Nagy ​László
A ​nemcsak hazánkban, de külföldön is ismert (hiszen leginkább külföldön alkotó) Moholy-Nagy László valódi "avantgárd polihisztor" volt: festő, formatervező, fotóművész, fotogramok alkotója, szobrász, a Bauhaus kiemelkedő alakja, kísérleti filmek úttörője, reklámfilmes, de az irodalom is érdekelte. A mindvégig kísérletező művész életműve a különböző anyagok és a fények adta lehetőségek köré épült fel, a design valamennyi területén alkotott. A képekkel bőségesen ellátott könyvben Moholy-Nagy életútjának ismertetésén túl számos kordokumentummal, kritikával, tanulmánnyal találkozhat az érdeklődő.

Passuth Krisztina - Moholy-Nagy ​László
A ​nemcsak hazánkban, de külföldön is ismert (hiszen leginkább külföldön alkotó) Moholy-Nagy László valódi "avantgárd polihisztor" volt: festő, formatervező, fotóművész, fotogramok alkotója, szobrász, a Bauhaus kiemelkedő alakja, kísérleti filmek úttörője, reklámfilmes, de az irodalom is érdekelte. A mindvégig kísérletező művész életműve a különböző anyagok és a fények adta lehetőségek köré épült fel, a design valamennyi területén alkotott. A képekkel bőségesen ellátott könyvben Moholy-Nagy életútjának ismertetésén túl számos kordokumentummal, kritikával, tanulmánnyal találkozhat az érdeklődő.

Susan Sontag - A ​fényképezésről
"A ​fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk." "Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a közlekedési eszközök, a műalkotások és a földgolyó egyéb - téma szerint csoportosított - kincsei. Godard ötlete színesen figurázza ki a fénykép kétes értékű varázsát. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, s a fényképezőgép eszményi fegyver a bírnivágyással teli tudat számára. Fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett tárgyat. Azt jelenti, hogy bizonyos viszonyt létesítünk a világgal... A világ arányaival ügyeskedő fényképet magát is kicsinyítik, nagyítják, vágják, retusálják, utókezeléssel és trükkökkel átformálják. A fénykép megöregszik - megviselik a papírra leselkedő szokásos bajok; a fénykép elvész; a fényképből érték lesz, a fényképet adják-veszik; a fényképet reprodukálják." Forrás: http://www.sunbooks.hu

Susan Sontag - A ​fényképezésről
"A ​fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk." "Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a közlekedési eszközök, a műalkotások és a földgolyó egyéb - téma szerint csoportosított - kincsei. Godard ötlete színesen figurázza ki a fénykép kétes értékű varázsát. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, s a fényképezőgép eszményi fegyver a bírnivágyással teli tudat számára. Fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett tárgyat. Azt jelenti, hogy bizonyos viszonyt létesítünk a világgal... A világ arányaival ügyeskedő fényképet magát is kicsinyítik, nagyítják, vágják, retusálják, utókezeléssel és trükkökkel átformálják. A fénykép megöregszik - megviselik a papírra leselkedő szokásos bajok; a fénykép elvész; a fényképből érték lesz, a fényképet adják-veszik; a fényképet reprodukálják." Forrás: http://www.sunbooks.hu

Gelencsér Gábor - Káoszkeringő
Amikor ​Gothár Péter első játékfilmjével, az Ajándék ez a nappal jelentkezett 1979-ben, az értő kritika új hangként, szemléletváltásként ünnepelte a magyar filmművészetben. Valami tényleg megváltozott Gothár filmjei nem voltak beilleszthetők a korábbi, egymással sokszor termékenyen rivalizáló dokumentarista, illetve a filmnyelvi iskola alkotásai sorába, mégis mindkettőhöz közük volt. Megjelent bennük valami szomorú írónia, groteszk látásmód, kétértelmű, furcsa játék a valósággal, és ez a hang a magyar filmekre addig soha nem volt jellemző. Az ajándék ez a nap a szűkebb szakmát lepte meg, a Megáll az idő, a "legendás hatvanas évek" felidézése viszont már a közönséget is elbűvölte, és népszerűsége azóta is töretlen. Több generáció ismert benne fiatalkorára, a nagy álmok és kiábrándulások, az illúziókkal való leszámolás lázas időszakára. Majd két olyan film következett - Idő van és Tiszta Amerika -, amelyekben a rendező Esterházy Péter posztmodern prózáját ültette át a film nyelvére. Az 1990-es Melodráma és a későbbiek, A részleg, a Haggyállógva Vászka, a Paszport és a Magyar szépség részben folytatták, részben továbbépítették a Gothár-filmek mindegyikében felfedezhető gondolatmenetet. Abszurd realizmus? Lírai groteszk? A kritikák sommás megállapításai nem sok támpontot nyújtottak annak, aki a filmek üzenetére volt kíváncsi. Gelencsér Gábor Káoszkeringő című könyve eligazít a fogalmak erdejében, izgalmas és igényes filmelemzésekben visz végig a rendező életművén, amelynek részei az emlékezetes színházi rendezések és tévéfilmek is. A szerző az ELTE Filmelmélet és Filmtörténet Szakának oktatója.

Gelencsér Gábor - Káoszkeringő
Amikor ​Gothár Péter első játékfilmjével, az Ajándék ez a nappal jelentkezett 1979-ben, az értő kritika új hangként, szemléletváltásként ünnepelte a magyar filmművészetben. Valami tényleg megváltozott Gothár filmjei nem voltak beilleszthetők a korábbi, egymással sokszor termékenyen rivalizáló dokumentarista, illetve a filmnyelvi iskola alkotásai sorába, mégis mindkettőhöz közük volt. Megjelent bennük valami szomorú írónia, groteszk látásmód, kétértelmű, furcsa játék a valósággal, és ez a hang a magyar filmekre addig soha nem volt jellemző. Az ajándék ez a nap a szűkebb szakmát lepte meg, a Megáll az idő, a "legendás hatvanas évek" felidézése viszont már a közönséget is elbűvölte, és népszerűsége azóta is töretlen. Több generáció ismert benne fiatalkorára, a nagy álmok és kiábrándulások, az illúziókkal való leszámolás lázas időszakára. Majd két olyan film következett - Idő van és Tiszta Amerika -, amelyekben a rendező Esterházy Péter posztmodern prózáját ültette át a film nyelvére. Az 1990-es Melodráma és a későbbiek, A részleg, a Haggyállógva Vászka, a Paszport és a Magyar szépség részben folytatták, részben továbbépítették a Gothár-filmek mindegyikében felfedezhető gondolatmenetet. Abszurd realizmus? Lírai groteszk? A kritikák sommás megállapításai nem sok támpontot nyújtottak annak, aki a filmek üzenetére volt kíváncsi. Gelencsér Gábor Káoszkeringő című könyve eligazít a fogalmak erdejében, izgalmas és igényes filmelemzésekben visz végig a rendező életművén, amelynek részei az emlékezetes színházi rendezések és tévéfilmek is. A szerző az ELTE Filmelmélet és Filmtörténet Szakának oktatója.

Jean Mitry - A ​film esztétikája és pszichológiája - A formák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean Mitry - A ​film esztétikája és pszichológiája - A formák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jankovics Marcell - Mese, ​film és álom I-II.
Az ​álom és a mese, két egymást átfedő világ, bennünk és rajtunk keresztül részei a valóságnak. Jelképekben nyilvánul meg, az egyén közösségét is érintő félelmeiről szól, az ő belső világán átszűrt külső történésekről és a látható világegyetemről. Az egyes ember számára a világ egyre felfoghatatlanabb, egyre szétesőbb, kaotikusabb. Nincs világképünk, ami összefogná gondolkodásunkat. A szakosodás miatt tévelygünk a részletekben, a gyorsuló fejlődéssel nő a távolság a megismert részek között, többé nem látjuk köztük az összefüggést. Mi magunk is elveszünk. "Minden egész eltörött" - mondhatjuk Ady nyomán. E könyv nem egyszerű álmoskönyv vagy álomszótár, tárgya nem az álomfejtés, hanem a mese, a film és az álom kapcsolatának feltárásán keresztül a teljesség keresése. Az olvasó számára pedig a mese, film és álom közös jelképrendszerén keresztül felsejlő teljesség ígérete. Jankovics Marcell munkássága egyfajta szintézisének tekinthető ez a kettős kötet, amely az álmok, jelképek, az egyetemes és magyar kulturális hagyomány, valamint a rájuk épülő mese- és hitvilág teljességre törekvő rendszerezésének, különleges feldolgozásának és értelmezésének páratlan eredményeit summázza és tárja szűkebb és tágabb pátriánk közössége elé.

Jankovics Marcell - Mese, ​film és álom I-II.
Az ​álom és a mese, két egymást átfedő világ, bennünk és rajtunk keresztül részei a valóságnak. Jelképekben nyilvánul meg, az egyén közösségét is érintő félelmeiről szól, az ő belső világán átszűrt külső történésekről és a látható világegyetemről. Az egyes ember számára a világ egyre felfoghatatlanabb, egyre szétesőbb, kaotikusabb. Nincs világképünk, ami összefogná gondolkodásunkat. A szakosodás miatt tévelygünk a részletekben, a gyorsuló fejlődéssel nő a távolság a megismert részek között, többé nem látjuk köztük az összefüggést. Mi magunk is elveszünk. "Minden egész eltörött" - mondhatjuk Ady nyomán. E könyv nem egyszerű álmoskönyv vagy álomszótár, tárgya nem az álomfejtés, hanem a mese, a film és az álom kapcsolatának feltárásán keresztül a teljesség keresése. Az olvasó számára pedig a mese, film és álom közös jelképrendszerén keresztül felsejlő teljesség ígérete. Jankovics Marcell munkássága egyfajta szintézisének tekinthető ez a kettős kötet, amely az álmok, jelképek, az egyetemes és magyar kulturális hagyomány, valamint a rájuk épülő mese- és hitvilág teljességre törekvő rendszerezésének, különleges feldolgozásának és értelmezésének páratlan eredményeit summázza és tárja szűkebb és tágabb pátriánk közössége elé.