Titkok ​kapuja

Ismeretlen szerző - Ver(s)ziók
"Elképzelésünk ​nagyjából az volt – írják a bevezetőben a kötet szerkesztői –, hogy a 'kísérletező költészetnek' Európában lényegében már az utóbbi két évtizedben polgárjogot nyert alakzataihoz viszonyítva legalább annyit próbáljunk szemléltetni, miben és hogyan halad együtt a legújabb költők lírai gondolkodása a jellegadó áramlatokkal." De az itt felsorakozó, legfiatalabb költők versei a szó "hagyományos" értelmében tulajdonképpen nem tartoznak az avantgarde költészet körébe. "Ha szabad így mondanunk – mutatnak rá a szerkesztők –, inkább valami visszafogott ironizáltság, önkisebbítés, csöndes understatement uralkodik itt, mintsem az avantgarde lázadóbb, radikálisabb, mindent újraértelmezni akaró lendülete." (Ami azt is jelenti, hogy a "költői" és a "prózaírói" szemlélet és magatartás közötti hagyományos távolság csökkenőben van.) De formai vonatkozásban is mértéktartóbb ez a legfiatalabb lírikus nemzedék európai kortársainál, közvetlen elődeinél. Ott a bonyolult (nemcsak szóbeli) előadhatóság, az akusztikus versek, gépversek, kibernetikai alkotások jelzik azokat a határokat, amelyek között újra kell gondolnunk a költészet mibenlétét. Antológiánk költői ritkán követik ezeket a szélsőséges formákat, de a vers határainak radikális újraértelmezését ők is elodázhatatlannak érzik. Valószínű, hogy e versek horgán fennakad majd a mai európai költészet színképét kevésbé ismerő vagy az efféle kísérletezéseket az "értelem" nevében eleve visszautasító olvasó. De érdemes meggondolnia, hogy az "értelem" a költészetben nem az egyedüli iránytű, s még az sem biztos, hogy a verset mindig (racionálisan) meg lehet, meg kell érteni, vagy csak megérteni kell. A kötet egyik költője pl. mintegy használati utasításként ezt írta versei alá: "A következő két vers az értelemszerűen olvasó szem számára üres szöveg, az érzékien olvasó szem számára partitúra, de csak a mormoló, felpattanó, ritmikusan tagoló száj és zenei fül számára költemény." (Ezzel nyilvánvalóan a zenéhez közeledik a költő, a költemény.) Az antológia "verseinek" egy részét pedig nemcsak olvasni, hanem – mint a képzőművészeti alkotásokat – nézni kell. Közülük a fotó–szöveg montázsok egyike-másika vélhetően felborzolja majd némely olvasóinak erkölcsi érzékét, ízlését. Akiknek azonban azt is figyelembe kell venniök, hogy ezek a fiatal költők nem a kor- és sorstársaikról táplált illúziókat, hanem életük, külső és belső világuk valóságos képét próbálják felmutatni maguknak és olvasóiknak. És persze játék ez is, játék a – nem mindig szívderítő – valósággal. A költők, minden komolyságuk mellett, játszanak, szavakkal, formákkal, szétszedve, majd új és új alakzatba összerakva a vers alkotórészeit. De úgy gondolják, ez a játék nem öncélú: komolyan veszik.

Kovács András Ferenc - Kompletórium
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Győrffy Ákos - Havazás ​Amiens-ben
Győrffy ​Ákos versei egy olyan személytelen tartományba vezetnek vissza bennünket, amely egyszerre meditációs tér és szakrális közeg - ahol ismét felismerhetőek lesznek azok a koordináták, amelyek közt élnünk mégiscsak érdemes lehet. Minél pontosabban érzékeljük a versbeli tájak képeit, annál inkább eltűnnek: annál inkább saját magunk sebzett, letarolt, belső ipari tájaira ismerünk. Ám aki megszólal e versekben, mégsem a pusztulásra vagy annak okaira, borzalmára koncentrál, hanem a következményeit veszi számba, kíméletlen szelídséggel, s kimondatlanul is az újrakezdés esélyein tűnődve - mert ami elveszett, mégis megvan, megtapasztalható, a tényeknél reálisabb formában; persze kérdés, hogy alkalmasak vagyunk-e rá.

Juhász Ferenc - A ​szarvassá változott fiú
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Petri György - Amíg ​lehet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Petri György - Sár
„Petri ​köteteinek olvasásakor régebben is volt olyan érzésem, hogy maga a vers szétmállik, miközben a versbeszéd és a költői szerep szuggesztivitása változatlanul erős; de most a Sár verseiben látom először úgy, hogy Petri szándékosan törekszik erre: legtöbb verse mintha egy-egy megíratlan másik vers helyén és helyett jött volna létre. A nyolcvanas évek Petri-versei kihagyásokból és elkanyarodásokból építkeztek; a mostaniak inkább elhagyásokból és betoldásokból.” (Márton László: Álalakúság, avagy a közbeszólás hatalma. Holmi. 1994/6.sz. 912-918. p.)

Juhász Ferenc - Juhász ​Ferenc válogatott versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Weöres Sándor - Évszakok
Weöres ​Sándor jól ismert művei ebben a válogatásban most egy egész esztendőn kalauzolnak végig. A legkisebbek számára is szórakoztató versek egymás után mutatják be az évszakokat, a természet változásait. A verseket kísérő meseszép festmények szereplői népszerű dallamokra megelevenednek a DVD-n. Olvasd, nézd és hallgasd!

Weöres Sándor - Egysoros ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kányádi Sándor - Valaki ​jár a fák hegyén
„Egyberostált ​versek" – Valaki jár a fák hegyén (1997) A kilencvenes évek, a rendszerváltozás évtizede sok szempontból új helyzetet teremtett az irodalomban. Nem volt szükség arra, hogy a költők, írók rejtjeles üzenetekben juttassák el az emberi méltóság lélekbátorító szavait. „A közteherviselésnek a nagyon nehéz súlya leesik az irodalom válláról, s most meg lehet mutatni, hogy érdekessé tud-e válni, tud-e valami érdekeset mondani, megállja-e a helyét. Miről szólt eddig az irodalom? A születésről, az életről, a halálról, az örömről, a bánatról, a szerelemről, a tájról. És pluszban, nálunk, szólt a nemzetiségi sorsról is. Most ezt az utóbbit kiiktatjuk, s hadd lássuk, tud-e valami érdemlegeset mondani a többiről?"[8] Az 1997-es Valaki jár a fák hegyén című „egyberostált" versek arra engedett következtetni, hogy költészetének alakulása fő vonulatában lezárult, a szigorúan egykötetes életművé szerkesztett könyvvel mintha az alkotó a maga számára is befejezettnek tekintette volna a versírást. Az „egyberostált" kötetben mindössze tizenhét (inkább alkalmi, kisebb) költemény datálódik a kilencvenes évekre – viszont itt jelenik meg az életmű egyik csúcsteljesítményének tekinthető, az 1994-es címadó létfilozófiai, transzcendens összegzése is. A Valaki jár a fák hegyén a költő istenkeresésének, a népi vallásosságnak és a tudományos világkép összhangzó megbékélése. Kányádi Sándor költészetében a hatvanas évek közepéig nyomát sem leljük annak a népi protestantizmusnak, mely meghatározta gyermekkorát, azonban a hatvanas évek közepétől hangsúlyosan megjelennek verseiben a bibliás-zsoltáros utalások, megidézések, mint a Hipotézis (1964); a Tűnődve áll a férfi (1964), a Húsvéti Bárány (1965), a Ne szólj (1965), A XC. zsoltár (1965), illetve az 1967-es, Isten sírján című versekben. A dilemma nem egyszerűen Isten létének vagy nemlétének az ismeretelméleti kérdése, mélyebb értelme, hogy az istenhit megteremtette a maga intézményrendszerét, a kereszténység pedig az európai kultúrát, majd a reformáció az anyanyelvet; közösséget és a lélek békéjét adta, s ez a bizonyosság a 20. század második felében történelmileg is és az egyes emberben is tragikusan megrendült. Kányádi Sándor verseiben visszahozza és megerősíti a közösséget éltető szimbólumokat (biblikusság, megváltó kép), és végül az éltető, erőt adó szimbólumokhoz mintegy visszahozza Istent is. A világ rendjét a Valaki ügyeli, „gyújtja s oltja" a csillagokat, teremti és befejezi az emberéletet, s érdemek szerint – nagyon finoman, a versben alig észlelhetően – ítél is: az érdemesek lelkét új csillagban továbbélteti, a méltatlanokét „sötétlő maggá" összenyomja, megsemmisíti, azaz helyreállítja a világrendet. Az ég és a föld, a fönt és lent, a mikrovilág és a makrovilág harmonikus, egymásra felel. A népi babona zökkenőmentesen belesimul a keresztény teologikus és a természettudományos világképbe, értelmezik és kölcsönösen megerősítik egymás igazságát. A költő a Valaki jár a fák hegyén versében is, miként A folyók köztben, , a természetbe vonul. Ádámként, egyfajta Ember előtti világban, teremtés előtti csöndben, panteisztikus szakrális térben megnyugodva veszi tudomásul, hogy „valaki jár a fák hegyén", azaz világunk oltalom alatt áll. (Pécsi Györgyi - Kányádi Sándor költészete, munkássága)

Petri György - Valami ​ismeretlen
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borbély Szilárd - A ​Testhez
_„A ​test színháza összerak és szétszed minden este.” _ _"Bárkiben, aki elég hosszú ideig volt szerencsétlenségben, él bizonyos cinkosság tulajdon szerencsétlensége iránt. Ez a cinkosság megakadályozhatja őt bármi erőfeszítésben, amivel sorsán javíthatna, a olykor oly messzire vezet, hogy a szerencsétlen már nem is kívánja szabadulását. "_ (Simone Weil)

Hervay Gizella - Zuhanások
A ​szerelem épülete ez a vers, szavakból rakott otthon a valóságos helyett. És ez is töredékekből épül újra, mindig újjá, hogy aztán emlékeire omoljon s összeálljon megint, a születés és halál, napkelte, napnyugta földi, űri törvényei szerint. Egyre tisztábbak, tágasabbak és áttetszőbbek lesznek a falnak ("méhemen átdereng a magzat mosolya"), már-már maga az emberré egyszerűsödött, átélhető világ épül a mindenség elemeiből, s a nosztalgiának éppen úgy helye lesz benne, mint a megszokásnak, a gyermekkornak éppen úgy otthona, mint minden más hiánynak, mely bár szavainkban jelen van egyetlen életünk egyetlen pillanatában. "Nincs múlt és jövő, csak jelenét" - mondja a költő, a világ anyja. "Újra kell költeni a mítoszokat" - mert újra élni kell.

Weöres Sándor - Zimzizim
Weöres ​Sándor költészete szinte kimeríthetetlen olyan emberi és költôi értékekben, amelyek a gyerekek számára is hozzáférhetôek. A végig színes képekkel illusztrált kötet a Bóbita-versekhez hasonló vidám gyerekverseket tartalmaz. Többek között: Éc, péc, kapuléc, Csimpilimpi, hová mész? Sehallselát Dömötör, buta volt, mint hat ökör...

Petri György - Petri ​György versei
Petri ​György 1943-ban született. Művei a Jelenkor Kiadónál: _Valami ismeretlen_ versek, 1990 _Sár_ versek, 1993 _Moliére: Tartuffe._ _Don Juan. A mizantróp_ drámafordítások, 1995

Ismeretlen szerző - Cini-cini ​muzsika
A ​gyerekek különösen fogékonyak a költészet iránt. A bölcsődalok, ringatók jelentik az első találkozást a verssel, és ez az élmény sokáig kíséri őket. Tőlünk, felnőttektől függ, hogy mivel gyarapítjuk ismereteiket, milyen hatásokat gyakorolunk érzékeny, fogékony belső világukra. Antológiánkban azokat a verseket olvashatjuk, amelyek az óvodai nevelés alapját képezik, és korszerű versízlésre vezetik a legkisebbeket. Ebben a közel négyszáz versben megtalálják a szülők és az óvónők a magyar klasszikus költészet legszebb ismert darabjait. A témaköröket úgy alakította a kötet válogatója, T. Aszódi Éva, hogy azok egyformán nyújtsanak lehetőséget óvodai beszélgetésekre, ünnepen szavalható versek kiválasztására és a meghitt családi olvasgatásokra is.

Radnóti Miklós - Radnóti ​Miklós összes versei és műfordításai
Tragikus ​halála óta Radnóti Miklós a magyar nép köztudatában legnagyobb klasszikusaink közé emelkedett. Pogány köszöntő - ez volt első kötetének címe. Köszöntsd a napot - ez volt az első kötet első versének a címe. "Ha csak verscímein zongorázunk végig - mondta első költői korszakáról Bóka László, Radnóti halálának huszadik évfordulóján -, azok zöme az első hangütést visszhangozza. S noha az első hangütés frissessége után a kötetek hangja egyre szomorkodik-komorodik a nehezülő időben, nincs a magyar lírának még egy ilyen napragyogású, életteli, érzékletesen örömtudó életműve, mint Radnótié... Költészetében mintha helyreállt volna a természeti világ és az ember kapcsolata, valamint civilizáció előtti, pogány életöröm." Tartalmukkal és formájukkal lázadó fiatalkori versei után, az érett esztendők halálfélelemtől átitatott, letisztult remekművei, harcos antifasiszta költeményei pedig azóta a francia, orosz, olasz, német, angol olvasók ezreit is meghódították. De Radnóti költészetének "érdemét - figyelmeztet tanulmányában a fiatalkori hű barát, Ortutay Gyula - nemcsak a néhány tragikus nagyságú, világirodalmi jelentőségű verse adja; ezek a versek egyetlen ívű, következetes költői pálya fejlődésének részei, s éppen az a csodálatos benne, hogy még a külső költői eszközök is annyira organikusan nőnek előzményeikből. Radnóti költői erkölcsét az is jellemzi, hogy könyörtelenül elhagyott minden fölös sallangot, az izmusok minden borzas szecesszióját, de féltő gonddal őrizte minden bátorító, költői, ábrázoló, kifejező többletet adó újdonságát." Radnóti-kötetünk a költő verseinek és műfordításainak eddigi legteljesebb kiadása; gyűjteményünk az utolsó, az 1969-es kötethez képest újonnan megtalált versekkel bővült.

Jónás Tamás - Ő
Elemi ​erő működik ezekben a szövegekben. Jónás Tamás versei dinamikusak, elsöprő erejűek, könyve szinte robban. Legfontosabb témája a másik ember elérhetősége/elérhetetlensége, az emberi kapcsolatok lehetségessége/lehetetlensége, a magány és a szerelem. Komor hangjai ellenére sem a reménytelenségről szól a kötet, csak arról, hogy: "jaj annak, ki nem talál szerelmet". "Tamás vagyok. Jónás vagyok. Cigány vagyok... Provokatív vagyok, kerek arcú, szenvedélyes vagyok, fekete hajú vagyok, idegösszeomlásra, önzésre, elkeseredésre hajlamos vagyok. Őszinte vagyok, bántóan, mint a vakítóan ragyogó nap..."

Varró Dániel - Bögre ​azúr
Bűbáj ​és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. Diák még, garabonciás is talán, Nádasdy Ádám és Géher István tanár urakhoz jár szemináriumra. A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket. A rímek és ritmusok és szójátékok és lírai tréfák keresték meg maguknak őt, mert otthonra találtak Varró Dániel költészetében. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki. Kötet bögrében úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből, hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját főzet: egy bögre azúr. Tessék kortyolgatni!

Varró Dániel - Túl ​a Maszat-hegyen
A ​Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül… A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő - hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.