Esztétika

Ismeretlen szerző - Az ​ember és szimbólumai
Álom ​és valóság csodás találkozását örökíti meg e kötet, mely nemcsak az önmagunkról szóló ismeretek új tartományait csatolja a már kialakult világképünkhöz, hanem lényeglátó és élvezetes összefoglalását is adja századunk egyik legnagyobb pszichológusa, Carl Gustav Jung gondolatrendszerének. Jung kapcsolódása a freudi tanokhoz közismert. Kevesen tudják viszont, mi az a nagyon lényeges különbség, mely a két tudós mentalitása között megmutatkozik. Freud számára az álom vágyteljesítés, ezzel szemben Jung az álmokban a „tudattalan önkifejezéseit" véli felfedezni. Az álomszimbólumok véleménye szerint egy olyan psziché megnyilvánulásai, amely a tudatos lélek felügyeletén kívül esik. Az organikus és pszichés növekedés elveiben nincs különbség. „Amint a növény virágot hajt, úgy hozza létre a lélek a maga szimbólumait. Minden álom ennek a folyamatnak a bizonyítéka." A kötet az egyes szimbólumok értelmezése, és eredetének bemutatása mellett az egyetemes kultúrtörténetet átfogó kalauzként is szolgál.

Hamvas Béla - A ​láthatatlan történet
Valamely ​szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. "A történetnek önmagában értelme nincs" - mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a "létrontás démoni anarchiája" ellen. A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.

G. W. F. Hegel - Esztétikai ​előadások I-III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tőkei Ferenc - Sinológiai ​műhely
A ​kínai filozófia ókori nagyjait, a kínai irodalom kiemelkedő műveit, a középkori kínai esztétika fő irányzatait elsősorban a sinológus, esztéta és társadalomfilozófus Tőkei Ferenc (1930-2000) fordításai és tanulmányai révén ismerte meg a magyar közönség. Ő volt az, aki a hazai művelődés körét kitágítva mintegy beemelte a kínai konfucianizmust, a taoizmust, a motizmust, és feltárta ezek belső összefüggéseit a kínai társadalom történeti fejlődésének sajátosságaival. Az életműsorozat olvasója most a kiváló tudós kalauzolásával fedezheti fel a kínai kultúra örökbecsű értékeit, amelyek nélkül nem lehet teljes a modern ember világképe.

Alain de Botton - A ​filozófia vigasza
Alain ​de Botton, a svájci születésű, Angliában élő fiatal író-filozófus e könyvének kirobbanó nemzetközi sikerét némely értelmiségiek fanyalogva fogadták, felpanaszolván, hogy "a filozófiáról való fecsegésnek nagyobb keletje van, mint a filozófiai műveknek" (lásd még Jostein Gaarder Sophie világa című korábbi "megabestsellerét"). Pedig de Botton csak komolyan vette és visszaállította jogaiba a régi görög filozófiaszemléletet. "Ahogy az orvostudománynak semmi haszna, ha a test betegségeit nem űzi el, ugyanúgy a filozófia is értelmetlen, ha a lelki fájdalmakat nem szünteti meg" - jelentette ki Epikurosz, az ókori bölcselő. Kései utóda ennek szellemében vett tehát hat olyan boldogtalanságforrást, amely mindannyiunk számára ismerős - népszerűtlenség, pénztelenség, csalódások, fogyatékosságok, szívfájdalmak, nehézségek - és hat szellemes, szórakoztató, közérthető és mégis mélyenszántó esszében megvizsgálta, miképpen meríthetünk vigaszt ezekre a bajokra Szókratész, Epikurosz, Seneca, Montaigne, Schopenhauer és Nietzsche gondolataiból. A filozófia vigasza afféle mai "boldogságra vezérlő kalauz", amely ironikus kacsintással a csináld-magad könyvekre, mintegy receptgyűteményt ad a boldogtalanság elkerüléséhez. S miközben megismertet bennünket néhány klasszikus gondolkodó életével és munkásságával, kedvet kelt a filozófia és a filozófiatörténet alaposabb tanulmányozására is. Hogy egy-egy hétköznapi problémával szembesülve azt mondhassuk: Gondolkodom, tehát jobban vagyok... A könyvből Filozófia: útmutató a boldogsághoz címmel tévésorozat is készült a BBC-nél. A szerző legújabb műve, a Status Anxiety (Státusszorongás) ugyancsak képernyőre került, Magyarországon A szorongás címmel a Spectrum csatorna sugározta.

Rudolf Steiner - Makrokozmosz ​és mikrokozmosz
Az ​antropozófia a XX. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberképet tár föl; kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik és centrumában a Krisztus-esemény áll. Így iskolázási módszere is - az ember morális fejlesztése mellett - a nyugati gondolkodásból sarjad. A gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van. Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így pl. a nevelésben (Waldorf-iskolák), a gyógyászatban és gyógypedagógiában, a művészetben (építészet, festészet...) éppúgy, mint a mezőgazdaságban és a társadalmi élet területén.

Pokol Béla - Középkori ​és újkori jogtudomány
Az ​állampárti szocializmusban – átvéve a szovjet mintát – kialakult az egyes tételes jogtudományoktól teljesen elkülönített jogelmélet és ennek elvékonyított ismerettömege. A szerző ebben a kötetben négy irányban igyekezett tágításokat végrehajtani. A bevezető fejezetben a középkori és újkori európai jogfejlődés néhány alapvető vonulatát vázolta; a következő fejezetekben – és ez adta a kötet címét – az európai jogtudomány elmúlt ezeréves fejlődésének főbb fázisait elemezte; végül a két utolsó fejezetben a magánjogi dogmatika, illetve a büntetőjogi dogmatika főbb kategóriáinak fejlődését foglalta össze röviden. E két utóbbi nyitással célja az volt, hogy lehetővé váljon a jogelmélet és e két jogterület teoretikusai számára közös vitafórumok kialakítása, és ezzel a sok évtizede megszűnt jogfilozófia/büntetőjogtan, jogfilozófia/magánjogelmélet diskurzusai újjáteremtődjenek. Pokol Béla az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerez diplomát, és e kar Államjogi Tanszékén kezdett tanítani. Kutatásai súlypontjai a jogszociológiai, a politikai szociológiai és a szociológiaelméleti kérdések felé tolódtak el, így 1984-ben az újonnan alakuló Politológiai Csoporthoz megy át. MTA doktori disszertációját "A komplex társadalom" címmel védte meg, mely után 1991-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Magyar és német nyelven jelennek meg könyvei.

Mannheim Károly - Ideológia ​és utópia
"Gottfried ​Keller jóslata szerint 'a szabadság végső győzelme száraz lesz'... Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik... Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása -, elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe." A tudásszociológia atyjának főműve - csonkított és titkos kiadása után - először jelenik meg magyarul.

Bertrand Russell - Miszticizmus ​és logika
"Bizonyos ​dolgok, úgy látszik, kívül esnek az emberi életen, és méltók rá, hogy áhítatos tisztelettel viseltessünk irántuk. Mindig mohón kerestem az igazolást az általuk keltett érzelmekre. Részint nagyon nyilvánvaló dolgokra gondolok, amilyen a csillagos ég és a viharos tenger; részint arra, hogy milyen hatalmas, térben és időben, a tudomány univerzuma az emberiség életéhez képest; részint a személytelen igazságnak az épületére, és különösen az olyan igazságokra, melyek, miként a matematikai igazságok, nem pusztán leírják a világot, ahogyan az történetesen létezik. Akik a humanizmusból igyekeznek vallást csinálni, nem elégítik ki érzelmeimet, mert nem ismernek el semmi nagyobbat, mint az ember. És mégis, képtelen vagyok azt gondolni, hogy az emberi lényeken kívül bármi létezik a világon, amit értékesnek tudnék tartani. Értelmem tehát a humanistákkal tart, bár érzelmeim lázadoznak." Russell kései intellektuális önéletrajzában olvashatjuk ezt a vallomást. Az őszintén feltárt gondolati és érzelmi kettősség talán a szerző egyetlen könyvében sem nyilvánul meg olyan tisztán, mint ebben az 1917-ben összeállított tanulmánykötetben. A misztikus érzelem áradásának gátat vet a szigorú logikai elemzés, de az olvasó egy pillanatra sem felejti el, hogy a filozófia több, mint az emberi ismeretek logikai elemzése.

Platón - Kharmidész ​/ Euthüdémosz
"Most ​pedig kezdjük elölről..." Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Hans-Georg Gadamer - Igazság ​és módszer
Az ​1960-ban megjelent Igazság és módszer a modern filozófiai hermeneutika alapvető műve, a hatvanas és hetvenes évek talán legnagyobb hatású filozófiai válallkozása. A szerző Hegelt és Heidegget követve, ugyanakkor tőlük el is határolódva dolgozza ki a maga dialogikus megértéselméletét, melynek befolyása ma a társadalomtudományok sok ágában, mindenekelőtt a megértő szociológiában, az esztétikában és az irdodalomtudományban érezhető erősen. Hans-Georg Gadamer 1900. február 11-én született Marburgban. A breslaui, a marburgi és a müncheni egyetemen germanisztikát, művészettörténetet és filozófiát tanult. 1929-ben Martin Heideggernél habilitál. 1933-tól etikát és esztétikát tanít Marburgban. Személyes kapcsolat fűzi a filozófiatörténet több kiemelkedő alakjához: Paul Natorp és Heidegger tanítványa, Nicolai Hartmann barátja. Tagja a művészettörténész Richard Hamann körül kialakult körnek, állandó látogatója azoknak a felolvasásoknak, melyeket Rudolf Bultmanna köre tartott a görög klasszikusokból. 1939-től a lipcsei egyetem tanára, 1946-tól 1947-ig dékánja, majd rektora. 1947 és 1949 között Frankfurt am Mainban tanít, majd 1949-től Karl Jaspers utóda a heidelbergi egyetemen. A nemzetközi elismerést a számos idegen nyelvre - angolra, franciára, olaszra, szerb-horvátra, japánra stb.- lefordított Igazság és módszer hozta meg számára, s a hatvanas évek végétől sorra jelennek meg egyéb munkái Platón dialektikus etikájáról, a hegeli dialektikáról, továbbá kisebb írásainak négykötetes gyűjteménye és Philosophische Lehrjahrae címmel 1977-ben visszaemlékezései. Gadamer több folyóirat és könyvsorozat - Hegelstudien, Kantstudien, Archiv für Begriffsgeschichte, Neue Anthropologie - társkiadója, tagja a szász, a heidelbergi, a darmstadti, az athéni, a római és a bostoni akadémiának. 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.

Füst Milán - Látomás ​és indulat a művészetben
A ​Látomás és indulat a művészetben, Füst Milán 1946-os egyetemi előadásai alapján készült művének első változata 1948-ban jelent meg. "Füst Milán nagyszabású esztétikája a XX. századi magyar tudományosság alapműve, amellyel érdemei szerint egyáltalán nem foglalkoztak, jelentőségét a kulturális nagy-közönség is alig ismeri" olvashatjuk az 1997-es, a kéziratos és nyomtatott szövegelőzményeket egyaránt figyelembe vevő kiadásban, melynek sajtó alá rendezője, Kis Pintér Imre, aki az 1963-as kiadásra ideológiai és cenzurális okokból "átalakított" művet a hagyatékban föllelhető kézirattal és előzményekkel összevetette, s a szöveggondozást a kritikai kiadásokra jellemző igényességgel elvégezte. Miért egyedülálló Füst Milán esztétikája? Mert egyedülálló művész bölcselete, amely minden mondatában, minden tételében, minden példájában e magányos alkotó máig felfejthetetlen művészetét tükrözi, s ily módon Füst Milán negyvenéves írói, s tegyük hozzá: tanári pályájának sűrítése és összegzése. Mert valóságos hallgatóságnak, nagyközönségnek készült, s az élőbeszéd elevenségével hat, az alkotói-befogadói élményleírások láttató lendületével szólít meg minket. Maga a szerző írta, hogy könyve "példátlanul áll nemcsak a magyar esztétikai és irodalmi tudományunkban, hanem a külföldiekben is, mert nemcsak a művészetek világának egész bölcseletét tartalmazza, hanem olyan lélektani eredményei is vannak, amelyek mindeddig ismeretlenek voltak, különösen az indulatmenetek és ritmika dolgában, de egyebekben is." A Látomás és indulat a művészetben "életteljes, művészien megírt filozófai munka" állítja a szerző, s az olvasóban is ez az érzés erősödik előadásról-előadásra, témáról-témára, fejezetről-fejezetre.

Hegel - A ​szellem fenomenológiája
Hegel ​művei a filozófiatörténet legnehezebb olvasmányai közé tartoznak. Absztraktsága és elvontsága néha olyan szinten mozog, hogy filozófiájáról beszélni nem lehet másként, mint szó szerint idézni a szerzőt, mert az az érzésünk támad, hogy egy szó megváltoztatása vagy kihagyása is végzetes lehet. _A szellem fenomenológiája_ című munkáról maga Hegel írja azt, hogy igazán csak akkor érthetjük meg az első mondatokat, ha már az egész művet értjük - ez a sajátos paradoxon, körbenforgás gyakran lehet élményünk Hegel olvasásakor.

Paul Ricoeur - André Lacocque - Bibliai ​gondolkodás
André ​Lacocque és Paul Ricoeur szokatlan vállalkozása ez a könyv. A Biblia részletekre kiterjedő, átfogó magyarázása többnyire magányos, elmélyült tudósmunka, ennek eredménye lehet egy-egy kommentár, tanulmány, prédikáció. Igen ritka azonban, amikor a Biblia két olvasója párbeszédben igyekszik föltárni a bibliai gondolkodás néhány dimenzióját. A kiválasztott bibliai szakaszokat, a teremtéstörténetet, a „Ne ölj!” parancsolatát, a csonttemető látomását Ezékiel próféta könyvéből, a 22. zsoltárt ("Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"), Isten talányos önmegnevezését az Exodusban ("Vagyok, aki vagyok") és az Énekek énekét előbb Lacocque, a bibliatudós és elsősorban ószövetség-specialista feszegeti keletkezésük, irodalmi formájuk, (feltételezett) íróik elsőrendű szándéka és az alkalmazás céljának kérdései szerint. Ehhez történeti, régészeti és filológiai eszközöket alkalmaz. Ricoeur, „a filozófus, aki hisz”, hermeneutikai és filozófiai belátásokkal bővíti és igazítja ki Lacocque tételeit. Elsőrendű célja annak föltárása, hogy a bibliai szövegből hogyan bomlik ki az az értelemtöbblet, mely a bibliai beszédmód páratlan sajátsága, és hogyan követhető nyomon a bibliai gondolkodás elsajátítására tett kísérletekben az egész nyugati kultúrát átható folyamatos értelembővülés. Lacocque az eredetit keresi, Ricoeur azt, ami érvényes. Lacocque visszabont, Ricoeur továbbépít. Lacocque távolságot feltételez és hidakat épít a bibliai világ és a mai olvasó világa között, Ricoeurt a szövegek metaforikus közvetlensége hatja át, s éppen azért távolít, hogy még nagyobb értelemgazdagságra mutathasson rá, mint amit a szöveg jelentése közvetlenül sugall. A két szerző kétféle szemlélet- és gondolkodásmódja mindazonáltal a bibliai gondolkodásmód hatókörében marad, izgalmas és gazdag olvasmányt kínálva, szellemes és olykor szikrázó vitát hozva.

Richard David Precht - Ki ​vagyok én? És ha igen, akkor hány?
A ​szerző barátja egy átmulatott éjszaka után mámoros rácsodálkozással kiáltotta a sötétbe: „Ki vagyok én? És ha igen, akkor hány?” – Ekkor született a könyv ötlete. A két, látszólag zavaros kérdés remekül összefoglalta mindazt, amiről filozófusok vitáznak évszázadok óta, és amit valójában mindannyian szeretnénk megfejteni a konyhaasztal mellett vagy a kocsma pultjának támaszkodva: mit jelent jó életet élni? A szerző felold minden korábbi szabályt, lerombol minden előítéletet, közel hozza a filozófiát a napi rutinhoz, hogy választ kapjunk a bennünk motoszkáló kérdéseinkre: Mit tudhatunk? Mit tehetünk? Mit remélhetünk? Arra biztat, hogy élvezzük a gondolkodás szabadságát, ne érjük be egyszerű válaszokkal, és mindig keressük a miérteket. A könyv egy igazi másnapos világköri út: városról városra, történetről történetre, az ókori filozófiától a modern tudományokig, az agykutatástól a neurobiológiáig. Szórakoztató stílusa telitalálat. Az ember valóban úgy érzi, eleget ivott már, hogy elmélkedjen az élet értelméről, és bátran vitázzon magasröptű gondolatokkal, levesse előítéleteit, hogy végül rátaláljon önmagára, saját életének értelmére.

Rudolf Steiner - A ​szabad szellem bátorsága
Az ​ember csak akkor ért meg egy dolgot, amikor azt a szívével felfogja. Az értelem és az ész csupán közvetítők a szív megértéséhez. Az ész és az értelem által jutunk el az Isten gondolataihoz. Amikor azonban az ember így birtokolja a gondolatot, akkor meg kell tanulnia azt szeretni. Az ember lassanként megtanul szeretni minden dolgot. Ez nem azt jelenti, hogy megítélés nélkül mindent meg kell szeretnie, amivel találkozik. Hiszen tapasztalatunk mindenekelőtt csalóka. Ha azonban az ember azon fáradozik, hogy egy lényt vagy dolgot isteni alapokra helyezve kutasson, akkor el is kezdi szeretni. Amikor egy eltévelyedett ember áll előttem, nem az eltévelyedettségét kell szeretnem. Azáltal csak tévedésben lennék, és neki sem segítenék. Ha azonban elgondolkodom azon, hogy ez az ember hogyan tévelyedett el, és ha melléállok, hogy tévelyedettségét levesse, akkor segítek neki, s én pedig eltökélem magam az igazságra. Mindenütt keresnem kell, hogy hogyan szerethetek. Isten minden dologban ott van, de ezt az istenit benne először meg kell keresnem.

Erdő Péter - Schweitzer József - Vizi E. Szilveszter - Hit, ​erkölcs, tudomány
Manréza ​sorozatunk harmadik kötete az ország szellemi, lelki egészsége szempontjából igen aktuális, és egyben "örök" kérdésekkel foglalkozik. A beszélgetésekben fölmerülő témák mindenkit foglalkoztatnak, nem közömbösek mindennapi életünk, emberi kapcsolataink szempontjából. Akik a könyvben megszólalnak, országunk szellemi és lelki életének legilletékesebbjei közé tartoznak: az esztergomi bíboros, prímás, érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke, az ország nyugalmazott főrabbija, és a Magyar Tudományos Akadémi elnöke, s túlzás nélkül kijelenthető: Európa-szerte elismert tudósok, gondolkodók. A következő oldalakon az olvasó bepillantást nyerhet a beszélgetőpartnerek családi, emberi hátországába is, s hogy az élet miként készítette föl őket országos feladatukra.

José Ortega y Gasset - A ​tömegek lázadása
"A ​történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni." Németh László: Ortega és Pirandello

Bacsó Béla - Kép ​- fenomén - valóság
Válogatásunk ​folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.