Omló ​bástyákon hulló csillagok

Fekete István - Zsellérek
A ​könyveknek is sorsuk van, állítja a latin bölcsesség, és ez a _Zsellérek_ esetében különösen igaz. Fekete István egyetlen alkotásához sem fűződik annyi mendemonda és tévedés, mint ehhez a korai regényhez. Szerzőjét országosan ismertté tette, kitartó rajongókat és engesztelhetetlen ellenségeket szerezve számára. A kritika is felfigyelt a _Zsellérek_re, mivel egyes epizódjai alkalmat adtak arra, hogy a megszólalók _saját_ politikai nézeteikről beszéljenek. A regény 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, és több tízezer példányban talált olvasóra. Talán legenda csupán, hogy Fekete István neve a magyar parasztságról és a Nemzeti Hadseregről írottak kapcsán a Corvin-lánc odaítélésekor is szóba került, az viszont valószínűnek látszik, hogy a második világháború után a forradalomról és a bolsevizmusról írottak miatt bántalmazta a politikai rendőrség. Bizonyos, hogy 1946 tavaszán a _Zsellérek_et betiltották, és a kényszerű hallgatás hét szűk esztendejét „magyarázó” vádak kötött az első helyen szerepelt. Újabb megjelenésére egészen a rendszerváltásig kellett várni, ám ekkor is csupán csonkítva, az évtizedekig kifogásolt részek elhagyásával látott napvilágot. Címe ellenére a _Zsellérek_ nem sorolható a népi írók alkotásai közé. A regény ugyanis nem a zsellérek, hanem Zsellérék, vagyis Zsellér Péter és Ughy László életét mutatja be, barátságuk iskoláskori kezdeteitől az egyetemi éveiken át egészen az önállóságukig. Mindketten faluról származnak, és ez a viselkedésüket és gondolkodásmódjukat egyaránt meghatározza. A jelképpé formált főszereplő, Zsellér Péter kezdetben sem otthon, sem pedig a városban nem találja helyét. Szeretne kitörni paraszti környezetéből, és tanult emberként tartalmas életet élni. Jellemet próbáló és formáló élmények nyomán talál rá végül hivatására. Az önéletrajzi elemekkel gazdagított _Zsellérek_ a hazatérés regénye.

Lydia Buksbazen - Yente
Egy ​kelet-európai zsidó család igaz története. A könyv elvezeti az olvasót egy különös és részben letűnt világba!

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Wilbur Smith - A ​hetedik tekercs
A ​folyó istene című regény szolgál kiindulópontul a szépséges régésznő, Royan és a jóképű, gazdag Nicholas számára egy fantasztikus afrikai expedícióhoz Wilbur Smith új kalandregényében, _A hetedik tekercsben_. Mamose fáraó négyezer éves sírját próbálják feltárni, méghozzá az egykori írnok-rabszolga, a zseniális Taita homályos útmutatásai alapján. Taita, akit A folyó istenében ismertünk és szerettünk meg, most hirtelen elszánt ellenféllé válik. Ennyi idő távolából is védelmezni képes hajdani urát és imádott úrnőjét. Életveszélyes trükkjeinél csak egy valamitől kell Royanéknak jobban félniük. Az emberi kapzsiságtól és egy fanatikus, kegyetlen műgyűjtőtől, aki bármire képes a fáraó csodás kincseiért.

Barnás Ferenc - Az ​élősködő
Az ​élősködő története valójában magának az elbeszélőnek a gyötrődéséről és önelvesztéséről szól, és azt a vélekedést cáfolja, hogy a szenvedést s a halállal szembenézést bárki elmulaszthatja. A látomások és jelenések, képzelgések és álmok a regény nem mindennapi nyelvi ereje folytán válnak félelmetesen emlékezetessé" – írja Szegedy-Maszák Mihály a könyvről. "Erotikus kalandok sorozata a regény, amely kitűnő indulással, egy kiskamasznak a kórház iránti olthatatlan szeretetével kezdõdik. Ez a kisfiú, a későbbi felnőtt elbeszélő képes betegségeket szimulálni azért, hogy újra és újra kórházba kerüljön. Ott kezdi kiélni parazita, élősködő természetét, ami ez esetben a mások képzeletvilágába való belépést, a mások életére való rácsimpaszkodást jelenti. Az egyik kórházban elcsábítja egy betegtársa, egy idősebb asszony, és utána lényegében életprogramjává válik, hogy erotikus történeteken át élősködjék.“ (Radnóti Sándor)

Barnás Ferenc - A ​kilencedik
A ​nyomor szereplői általában nincsenek abban a helyzetben, hogy ők maguk beszélhessenek saját körülményeikről. Barnás Ferenc regénye az a kivételes pillanat, amikor egy szöveg folyamatosan erről az egzisztenciális kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilenc éves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban kilenc gyermek él huszonöt négyzetméteren. 1968-at írunk. A gyerekeknek nincs mit enniük, nincs saját ágyuk, de még takarójuk sem, nincs meleg ruhájuk, és nincs tüzelőanyag, amivel legalább fűteni lehetne a kis szobában. A kisfiú arról álmodozik, hogy milyen lesz, ha egyszer végre felépül a ház, ahol emberi módon lehet majd élni. Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy átélheti-e ezt valaha. is. Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.

Barnás Ferenc - Másik ​halál
Egy ​negyven éves pesti férfi, aki nem olyan régen még egyetemi tanár volt, egyik napról a másikra pszichésen és egzisztenciálisan összeomlik. Egy Németországban élő pincér, aki inszomniában szenved, öngyilkosságot követ el. Egy magyar arisztokrata, aki hol bádogos, hol taxisofőr, hol a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának védangyala. Egy genfi étteremben történtek rekonstruálása, ami szorosan kapcsolódik a boszniai vérengzésekhez. A rendszerváltozás utáni Magyarország mindennapjainak pillanatképei... Az egyidejűleg alkalmazott többféle narráció állandó figyelmet igényel, de ez csak fokozza a talányok és rejtélyek megfejtésének izgalmát, amely - mint egy jó krimiben - a befejezésnél éri el csúcspontját. A Másik halál nagyszabású írói kísérlet személyes sors és történelem rejtett összefüggéseinek bemutatására.

Csepregi János - Az ​amerikai fiú
Feri ​maga a megtestesült Amerika. A fiúk a suliban mind rá akarnak hasonlítani, a lányok mind vele akarnak járni. Magasról tesz a felnőttekre, a hülye szabályokra, a folyton épülő szocializmusra, pedig még csak hatodikos. Aztán egy vészterhes napon Feri nem jön iskolába. Egyszerűen eltűnik. Oda van Amerika, oda a szabadság, minden, amit addig ő testesített meg. Helyébe egy névtelen gyerekhős lép, aki a félelmeiből és vágyaiból élhető álomvilágot eszkábál magának, benne: nindzsák és kovbojok, Konor Meklód és Juhász Előd, nagymama és a diszkódémon, és a nyolcvanas évek megannyi kelléke és szereplője; egy kelet-magyarországi amerikai álom. A színes díszletek azonban megrepednek, az ártatlannak induló játék erőszakba, a bajtársi barátság gyűlöletbe fordul, és a valóság ezernyi darabra hullik szét… Vagy talán nem is volt egyben soha? Csepregi János író, blogger egyedi hangon, a humort érzelemmel vegyítve eleveníti meg a nyolcvanas évek Magyarországát, kevesekhez fogható őszinteséggel, egy tizenéves gyermek hangján meséli el, milyen éveken át álmodni és percekre megélni azt a nagy büdös szabadságot, amely csak kevesek kiváltsága volt akkoriban, és talán ma is.

Arthur C. Clarke - 3001 ​- Végső űrodisszeia
Ezer ​év telt el a titokzatos holdi monolit megszólalása és a Discovery-expedíció szerencsétlensége óta. Az új világkorát érő emberiség horizontján azonban viharfelhők gyülekeznek. Nyugtalanító felfedezések utalnak arra, hogy az űrben az értelem csodáját elvető idegenek még korántsem tekintik befejezettnek kísérletüket, és végső céljuk a Föld számára akár a pusztulást is jelentheti. Civilizációnk sorsát egyetlen ember tartja a kezében... csakhogy ő már ezer éve halott!

Arthur C. Clarke - Childhood's ​End
The ​Overlords appeared suddenly over every city--intellectually, technologically, and militarily superior to humankind. Benevolent, they made few demands: unify earth, eliminate poverty, and end war. With little rebellion, humankind agreed, and a golden age began. But at what cost? With the advent of peace, man ceases to strive for creative greatness, and a malaise settles over the human race. To those who resist, it becomes evident that the Overlords have an agenda of their own. As civilization approaches the crossroads, will the Overlords spell the end for humankind . . . or the beginning?

Arthur C. Clarke - Birodalmi ​föld
A ​Titán a Szaturnusz egyik legtávolabbi holdja, ahova eljutott az ember, és ahol az egykori telepesek 2276-ra már jól működő kereskedőtársadalmat teremtettek. A szigorú rendre és békére a Makenzie-dinasztia ügyel kényesen. Nincs nehéz dolguk, hiszen a jövő kiszámítható, különösen akkor, ha a dinasztia éles eszű, hűvös logikájú tagjai szinte egyformák. Csakhogy Duncan, a legifjabb Makenzie mégis másképp viselkedik, amikor a legendás óvilágra, a Földre érkezik, hogy a dinasztia utánpótlásáról gondoskodjék. Talán a nagymama titokzatos kristályai, elejtett félszavai, a gyermekkor emlékei teszik, de Duncan másként gondolkodik barátságról, szerelemről, csalódásról, reményről és jövőről. Meglehet hogy ő sejti jobban a távolabbi jövőt.

Arthur C. Clarke - A ​város és a csillagok
A ​történelem tele van nagyszerű városokkal, de Diasparhoz egy sem fogható. Évmilliók óta zárkózik védelmező kupolája mögé, hogy elszigetelje magát a széthulló külvilág veszélyeitől. Valamikor olyan hatalommal rendelkezett, ami előtt még a csillagok is meghódoltak, de aztán − a legendák szerint − a bolygón kívülről érkező támadók visszaűzték az emberiség utolsó maradékát a város biztonságot nyújtó falai közé. Diaspar lakói örök életűek, de a halhatatlanságért nagy árat fizettek: sosem hagyhatják el tökéletesen szervezett, minden kényelemmel ellátott otthonukat. Ebbe a változatlanságba dermedt világba születik bele Alvin, a Kiválasztott, aki merőben más vágyakkal rendelkezik, mint a többi ember. Ő meg akarja tudni, mi van a város falain kívül. Mivel erre senkitől, még a Központi Komputertől sem kap választ, maga indul el rejtett föld alatti folyosókon, hogy utánajárjon a legendáknak, és megfejtse Diaspar elzárkózásának igazi titkát. A Clarke legjobb műveit csokorba gyűjtő sorozatunk második darabja örök érvényű, filozofikus mese az SF hőskorából, tele hihetetlen kalandokkal és technikai csodákkal. Az új kiadást mintegy keretbe foglalja a szerző magyarul először olvasható előszava, valamint a neves ausztrál írónak, Damien Brodericknek külön a mi kötetünk számára készített utószava. „Clarke legtökéletesebb műve.” − The Encyclopedia of Science Fiction Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent kiadás.

Arthur C. Clarke - Mélység
A ​jövő óceánjában tengeralattjárók terelnek bálnacsordákat, nagyüzemi planktonbegyűjtés folyik, egyszóval a mezőgazdaság rutinfeladatait végzik, csak merőben új környezetben. És ez a környezet egyáltalán nem mentes a veszélyektől. Walter Franklin űrhajós volt, de egy baleset miatt visszakényszerült a Földre. Új munkájának a tengerművelést választja, de az átállás nem megy zökkenőmentesen. A ranglétra legaljáról kell fölkapaszkodnia, s közben megismerkedni a tenger alatti világ csodáival és rejtélyeivel. Az SF Nagymesterének e műve ma, amikor éhezők millióinak nem jut élelem a Földön, időszerűbb, mint valaha. A regény mostani, legteljesebb kiadása tartalmazza a szerző előszavát, valamint az eredeti novellát is, amely a történet alapjául szolgált. "Arthur C. Clarke korunk egyik legnagyobb zsenije." - Ray Bradbury "Gyönyörű és izgalmas mű. Egyedülállóan kelti életre a jövő világát. Az egymást követő válsághelyzetek miatt egyszerűen letehetetlen." - Sunday Times "Az űrkorszak prófétája szól hozzánk." - New Yorker

Arthur C. Clarke - Mesék ​a Földről
Mi ​marad több ezer év múlva a földi civilizációból? Megérti-e a földi kultúrát a mérhetetlen messzeségből a Földre érkező idegen? Milyen új életformát talál magának a jövő embere itt a Földön? Milyen titokzatos jelenségeket kell megértenie, mi mindennel kell megbírkóznia annak, aki úgy határoz hogy nem hagyja le jó öreg bolygónkat? A tér- és időbeli korlátokat nem ismerő képzelőerővel megáldott Clarke a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legolvasotabb művelője a Föld nevű planétát választotta számos írása színteréül, témájul, amelyek közül most a legjobbakat egy kötetben összegyűjtve olvashatja ennek a műfajnak minden rajongója.

Arthur C. Clarke - Isten ​pörölye
A ​kozmikus jéghegy a Nap irányából érkezett, így közeledését senki sem vette észre, amíg az ég lángba nem borult. Másodpercekkel később a lökéshullám kétezer négyzetkilométernyi fenyőerdőt terített a földre, s világ körüli útjára indította a legnagyobb durranást, amekkorát a Krakatau kitörése óta emberi fül nem hallott. Ha az üstökös-töredék csupán két órányit késett volna évmilliós útján, tíz megatonnás robbanása letörölte volna Moszkvát a Föld színéről s megváltoztatta volna a történelmet. Időpont: 1908. június 30. Arthur C. Clarke legújabb regénye a huszonkettedik században játszódik. Központi témája egy aszteroida felfedezése és pályáról való kimozdítása, mielőtt még milliók életét követelve becsapódna a Földbe… A hatalmas, szénfekete aszteroida természetesen nemcsak tudományos-technikai problémákat vet fel: az új vallás, a „kriszlám” fanatikus hívei isteni üzenetet látnak benne – s csaknem meghiúsítják az eltérítésére tett bolygóközi kísérletet…

C. S. Forester - Őfelsége ​kapitánya I-II.
"-Közelebb! ​- adta ki az utasítást Hornblower a kormányosnak. És most, hogy ezt az utolsó parancsot is kiadta, gondolatai belevesztek az események szörnyű következetlenségébe. Körülötte a lövések mintha darabokra hasogatták volna az egész fedélzetét, mindenféle mély lyukak tátongtak a deszkák között. A lidércnyomás tudatosan átérzett kísértetiességével látta, hogy Bush elesik és vér folyik csonka lábszárából, amelyről egy ágyúgolyó letépte a lábfejét. Az orvos két segédje fölébehajolt, hogy levigyék a fedélközbe. -Hagyjatok a fedélzeten! - üvöltött kínjában Bush. - Ne nyúljatok hozzám, kutyák! -Vigyék el! - parancsolta Hornblower. Hangjának nyersége is beleillett ebbe a tébolyba, amely itt járta körülötte haláltáncát. De örült, hogy elküldheti innen Busht valahová, ahol talán még biztonság és élet várja. A keresztárboc ledőlt és csak úgy hullott körülötte a forgács, a kötéldarab, a faszilánk, mint a záporeső. A halál szakadt le rá felülről, halál leselkedett rá minden oldalról, de még mindig élt."

Neumann Ottó - Tettes ​után tipegő
Csodagyerekről ​már hallhattál, de ilyenről még sosem. Bertalan ugyanis a szülei előtt is titokban tartja fantasztikus képességeit, így egész környezete átlagos hatévesnek hiszi. Hősünk jól elvan a titokban befalt könyvekkel és az internetes levelezőtársakkal, akiknek húszéves fiatalemberként mutatkozik be. Az élet azonban egyszer csak arra kényszeríti, hogy kilépjen biztonságos búvóhelyéről, és eddig sikeresen rejtegetett nagy tudását értékesítse: ha sikerül nyakon csípnie egy körmönfont gonosztevőt, azzal a saját családján is segít. Óriási feladat ez, hisz Bertalan végül is csak egy gyerek, méghozzá olyan, aki hatalmas eszéhez képest a hétköznapi dolgokban bizony elég ügyetlen.

Weiss János - Metafizika ​és esztétika
Mintegy ​öt-hat évvel ezelőtt kezdődött meg Adorno hagyatékának publikálása: befejezetlen művek, előadás-jegyzetek, levelezések. Adornót gondolkodóként az állandó útkeresés jellemezte. Tanárként mindent megtett az autoriter viszonyok leküzdése érdekében, és nagyon érdekes, sokszor viharos személyes kapcsolatokat tartott fenn. Weiss János könyve a nemzetközi szakirodalomban is az elsők között tesz kísérletet a hagyaték interpretálására.

Weiss János - Lukács ​öröksége
" ​Lukács életműve (...) a Történelem és osztálytudattól kezdve így vagy úgy összefonódott a reálisan létezett szocializmus történetével. És ezt az összeköttetést nem egyszerűen az értelmezők vagy az olvasók hajtják végre, hanem maga Lukács állította a saját műveit ebbe a kontextusba. Azt gondolhatnánk, hogy az értelmezés igazi nehézsége a szocialista múlt feldolgozatlanságára vezethető vissza. De a képlet nem ilyen egyszerű: Lukács ugyanis sohasem volt a szocialista rendszer hivatalos ideológusa. Tulajdonképpen mindig a mainstream szocialista kultúrpolitika mellett vagy azzal szemben állt, így állandó veszélyeknek volt kitéve. (És ezt a veszélyeztetettséget aztán a tanítványai is "megörökölték".)"

Weiss János - Tizenkét ​előadás a Frankfurti Iskoláról és a diákmozgalmakról
Ezeket ​az előadásokat 1998 tavaszán (a diákmozgalom 30. évfordulója alkalmából) tartottam a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, filozófia, esztétika és szociológia szakos hallgatók előtt. Az előadások általában 60-65 percesek voltak, ezután legnagyobb szöveghűséggel - csak a szó szoros értelmében vett előadásokat vettem fel, bár a beszélgetések is fontosak voltak a következő órát bevezető összefoglalások és kiegészítések szempontjából. Minden előszónak valamiféle magyarázatot kellene adnia a témaválasztásra, a téma aktualizálására stb. Ez ezúttal - talán a kézenfekvő okok miatt - különösen nehéznek tűnik, de néhány személyes indítékot mégiscsak szeretnék előadni. Frankfurtban az ember szinte lépten-nyomon belebotlik a '68-as emlékekbe, de ezek ma már nem tematizáltak, az emberek nem nagyon beszélnek róla. Az egykori eseményeket a saját, némileg eltemetett múltjukként hordozzák magukkal, bár a mindennapjaikat átszövik a mozgalmak következményei és eredményei. Ezért még a frankfurti miliő is inkább eltereli és szétszórja a diákmozgalmakra irányuló érdeklődést.