Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


csillagka
5.0/5

Nagyon ​szeretem Rice világát. Mint tudjuk az igaz új-idők vámpírforradalmát is neki köszönhetjük (persze Pitnek és Tomnak, de ez most mellékes) Lestat könyve nagyon régen porosodott a eldugott várólistámon, közben kicsit csaltam is, és későbbi köteteket előre hoztam, és biztos vagyok benne, egyszer (jó sokára) végig fogom rágni magam az univerzumon. Marius a csúcs, és ebben a részben szerencsére sokat szerepelt. Nagyon komoly történelem, felépitett vallási háttér és végre élő szereplők, jók-rosszak egyszerre, ahogyan éppen úri kedvük diktálja, nincsenek eldöntött szerepek, élnek, léteznek, szeretnek, gyűlölnek és vadásznak (igen ránk földi halandókra) nincs a számba rágva, éppen kivel is kell együtt érezni.
Ha problémám van az csak a hosszúsága, és a mélysége, nagyon komoly betűmennyiség minden rész, közben pedig magába szippant, alig várom, hogy végre kézbe vegyem (sajnos erre mostanában nem látok lehetőséget, már most is lelkiismeret furdalásom van miatta) Agyalni kell rajta, a mai vámpír limcsikhez képest egy kimondottan sötét és tartalmas darab. Még pasiknak is ajánlható :) ( bár a páromat évek óta próbálom meggyőzni, nem sok sikerrel)
Szeretem és kész, nekem ez a világ a vámpírok legvámpírabika.


Marcsi
5.0/5

Az ​a gyönyörű az Anne Rice alkotta vámpírvilágban, hogy nem létezik az a szó, hogy gonosz… :D Vannak a vámpírok (és oly sok más lény), akik cselekednek, hol jót, hol rosszat, de egyszerűen a halhatatlanságuk miatt nem lehet semmilyen skatulyát rájuk húzni. Anne Rice csodálatos és igazán komplex világot alkotott, így a második részben már sokkal mélyebben belementünk a vámpírság lelki részeibe, a vallási háttérbe, együtt lüktettünk a korok szépségével és mocskával, amiben Lestat megfordult és egyúttal meg is kellett szeretnem őt, meg egyszerűen nem volt más választásom!
Marius felé még mindig vannak fenntartásaim, de oly sok a könyv még ebben a csodálatosan magával ragadó világban, hogy lesz időm szeretni! :D
#Hajrá Armand…! <3#
Ez is kedvenc lett, úgy látszik, ez egy ilyen sorozat lesz! .


Jaina
2.5/5

Haragszom. ​Ez egy nagyon jó könyv lehetett volna, mert a történet öt csillagos. Viszont Anne Rice ömlengő, modoros stílusa hihetetlenül idegesített. Értem, hogy imitálni kell a 18. századi beszédet, de könyörgöm ettől még Voltaire is sikítva rohant volna világgá… Ha nem múlna több kihívásom rajta, akkor már az első 100 oldalnál félbehagytam volna, így is folyamatosan rezgett a léc. Átlagoltam a stílust és magát a történetet, így született meg ez a 2,5 csillag.


chibizso
4.5/5

Lestat, ​ki jogtalanul birtokolja a halhatatlanok kiváltságát. Lestat, az erőszakos, a vérengző, az eredendő gonosz. Legalábbis Louis szerint.
De Lestat a szenvedély, az ősi titkok őrzője. Lestat a halandók szerelmese, a tagadás, az örök lázadás, a kezdete valaminek. Lestat, kinek a legnagyobb jogosultsága van a sötét ajándékra. – Legalábbis szerintem.


Papusz
5.0/5

Gondolkoztam ​rajta, hogy levonok egy fél csillagot, mert a sok-sok szál kicsit szétforgácsolja a történetet, de mégsem, több okból. Először is, mert Anne Rice profi módon kezeli a történelmi korokat és a mítoszokat, és úgy szövi beléjük a vámpírtörténeteket, hogy hiszek neki. Másodszor, mert minden egyes mondatot úgy fogalmazott meg, hogy érzem, ahogy éget a nap, érzem az éhséget, a föld hűvösét, a szemfogakat a torkomon, vagy akár az ember vér ízét a számban. Harmadszor pedig azért, mert ez a könyv tulajdonképpen egy sorozat része, egészen az elejéről, és valószínűnek tartom, hogy a benne leírt történetek jól bevezetik a későbbi eseményeket.


Skeletrino
4.5/5

Kicsit ​olyan volt, mintha Lestat egy vámpírrá változott sorozatgyilkos lenne. Mintha egy Hannibál ébredését olvastam volna. Mintha. Mert hogy azért Lestat időről – időre talál magának fontos embereket és érez irántuk. Ez azért nagy különbség, de végig éreztem ezt a vonalat. Na és micsoda vámpírmitológia! HŰHA! Továbbra is fenntartom: Rice vámpírvilága az egyik leglenyűgözőbb a vérszívókról alkotott történetek közül.


Alomfogo
5.0/5

“Nem ​a gonosz, hanem a gonosz képmása felé áradt az indulat.
Nem a halált, hanem a halál képét ölelte magához a szenvedély.”

Ezt a könyvet kivételesen nem azért tartott ilyen sokáig elolvasni, mert nem szerettem.
Ami igaz, hogy szenvedtem vele, tőle, miatta. Vártam, hogy olvassam, de csak este, amikor már biztos voltam abban, hogy nyugodtan, külső zavaró tényezők nélkül tudom átadni magam neki. Mert csak így akartam elsüllyedni Lestatban és a világában. Hogy egészen odaadom magam neki. Hiszen tőle is ezt kaptam, minden egyes sorban, szóban, mondatban. Teljes egészében adta át magát nekem, a bőrébe bújhattam, érezhettem őt, a gondolatait, a szenvedélyét, a fájdalmát, a szomorúsgát, mindent, ami ő volt. Imádom őt. Szerelmes lettem Lestatba.


linokumiko
5.0/5

Anne ​Rice érdekesen látja az életet és a halált. Már az Interjú a vámpírral-ban feltűnt, hogy igen mély filozófiával tekint ezekre. Ráadásul nem csak ezeket, de a szerelmet is teljesen máshogy értelmezi a vámpírok világában. Azt hiszem sokkal mélyebb érzés ez nekik, mint nekünk, halandóknak.
Lestat meggyőző, szimpatikus karakter, szöges ellentéte az előző könyvben tapasztaltaktól és sok mindent meg is magyaráz közben. Tetszett a vámpírok ősi története is. Akasa és Enkil története.
Tényleg igazi klasszikus. Minden részletesen kidolgozott az egész történet folyamán. Habár kell egy hangulat a könyv olvasásához.


Dawnofmyth
5.0/5

:) ​Elvarázsolt. Lestat üresnek tűnt az első részben, itt viszont teljesen más színben tűnt fel. Örök lázadó, szenvedélyes, megszállott. Szembe megy a szabályokkal, a halandók előtt nyíltan felfedi a világát, arra ösztökélve ezzel a többi vámpírt, hogy megmutassák magukat. A legjobban Marius felbukkanásától tetszett a könyv, a története lenyűgözött. Megismerhetjük az ősrégi vámpírok történetét, hogyan lett Akasa és Enkil az éjszaka gyermeke. Ők voltak a legelsők. Már nem mozognak, nem isznak és nem szólnak mások előtt, de Lestat felébreszt valamit Akasa-ban, a királynőben. Ő hagyja, hogy Lestat igyon a mérhetetlenül erős véréből, ám hosszú idő után először Akasa is iszik, ami kis híján Lestat végzete lesz.
Érdekes volt a koncert, a támadó vámpírok pusztulása :) Gabrielle és Louis visszatérése. Ők érzik a zabolátlan, vad, ősi erőt mely Lestat hívószavára feltámadt…
Igazán kíváncsi vagyok a folytatásra :)


boszii
2.5/5

Végre ​befejeztem….
Bevallom őszintén, és ezért lehet virtuálisan megkövezni, de nekem a Meyer-féle szerzemények még mindig inkább jóbarátaim, mint Lestat.
Nem tetszett, ez az ókori-mítosz-kultusz érdekességnek szánt dolog csak nagyon kevés alkalommal tudta felkelteni az érdeklődésemet.
Maradjunk annyiban, hogy valóban bizonyára kevesebb lenne az életem, ha ilyet nem olvastam volna, de nem tartom létfontosságúnak.
Jó volt, de nem olvasnék jelenleg több Rice könyvet.
@Chuti , köszönöm, hogy utaztattad! :)


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.0/5

Statisztika

20.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók