Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


korkata
4.5/5

A ​párom hatására a filmet néztem meg nem olyan rég. Úgy gondoltuk, hogy nekivágunk a könyveknek. Be kell vallanom, annak ellenére, hogy nem vagyok spirituális beállítottságú tetszett. Voltak számomra hihetetlen, felfoghatatlan dolgok a könyvben. Mégis kaptam plusz dolgokat. Például, hogy fontos a kitartás. A legtanulságosabbnak azt tartottam, hogy engedjük el a felesleges dolgokat, ne rágódjunk a múlton, éljünk a mának. Nem mondom, hogy könnyű ezt betartani, azért megpróbálom. A történet olvasmányos. Nem feltétlenül kell bármi az ezoterikus oldaláról nézni. Akár anélkül is működhet.


Kimmuriel
5.0/5

Még ​meg sem szereztem a könyvet, már akkor tudtam, hogy a kedvenceim között fogom számon tartani. Amikor viszont elolvastam, nagyon felzaklatott. Olyan érzés, mint amikor az ember tudja, hogy valami nincs rendben, és ettől roppant nyugtalan lesz, de mégsem bír rájönni, hogy mi okozza. Mintha attól félnék, hogy lemaradok valamiről. És mivel nem tudom, mi az, amiről lemaradok, ezért az az érzésem támad, hogy rövidesen bedilizek. Ez az a könyv, ami elzavar a sarokba, hogy leülj és átgondold az életed.


kicsit ​olyan ez a könyv, mint egy vegán facebook csoport*
*

Egy darabig nem is tudtam pontosan, hogy mi is a baj ezzel a könyvvel, azon kívűl, hogy rettentően felmérgesít, aztán rájöttem, hogy a fentebbi mondat tökéletesen lefedi a problémát. Egyrészt túl sok a felesleges zörej, a spirituális meg fizikai ugrándozás. Másrészt, és ez a nagyobbik baj, ugyanaz a felsőbbrendűségi érzés és lenézés van benne. Majd ha megszabadulsz, majd ha birtokában leszel a tudásnak, majd ha harcos leszel stb stb. akkor majd te is boldog leszel és olyan nyugodt é békés, mint én, a bölcs tanító, aki egészen véletlenül csöppet egyoldalúan van megrajzolva. Miközben az egész arról kéne, hogy szóljon, hogy nem azért leszel boldog, mert elérsz valamit, hanem csak úgy ok nélkül boldog vagy, hogy az út maga a cél.
Továbbá az egész meglehetősen rugalmatlan, és folyamatosan az volt az érzésem, hogy elsüllyed benne mindaz, ami értékessé tenné. Mint a vegánoknál. De tényleg. Tök jó, hogy védjük a bolygót, hogy nem eszünk állatokat, hogy tudatosak vagyunk, de könyörgöm, annál azért legyünk rugalmasabbak, hogy ettem egy falat kókuszgolyót vendégségben, amiben tej is volt. Ezen halál komolyan problémáznak emberek, és kapják a megerősítést, hogy jajjistenem, ezt nem kellett volna. Itt ugyanez, a sok maszlagban, kapunyitásban és meditálásban elveszik a lényeg, az értékes gondolat az itt és mostról, az odafigyelésröl, a felesleges problémázásról.
Persze a könyvbéli Szókratész erre csak azt mondaná, hogy ábrándok között élek, és nem vagyok felkészülve nagyobb igazságokra és harcossá válásra. Valószínűleg persze az összes spiri könyv ilyen, és épp ezért rossz majdnem mindegyik.

*nem akarom én bántani a vegánokat, de lássuk be, hogy sok csoportjukban van eléggé szektás, bigott közhangulat.


Sokáig ​tartott, pedig rövid könyv, de nagyjából a felénél megálltam, aztán egy hosszabb repülő úton sikerült kiolvasni. Érdekes volt, szuper gondolatokkal, de mégsem tudott megfogni. Nem a metaforák, meg a fantázia elemek zavartak, hanem hogy most el kellene ezt hinnem, hogy ennyi az élet: légy boldog és ezt úgy éred el, ha nagyon kevésre vágysz? Persze értem, sőt jó is lehet, de nem tudom, hogy nekem lenne-e ehhez erőm? Hogy koplaljak, meg a határaimat feszegetve, túllépve sportoljak (mondom ezt úgy, hogy rendszeresen sportolok, és túl vagyok egy nagyon kemény diétán, életmód váltáson, vagyis elég tudatosan élek, mégis a könyvben leírtak nekem már soknak tűntek).
Szókratész karaktere persze magával ragadó, mert eleven, humoros és okos figura, de nagyon hiteltelen is (talán pont emiatt? nem tudom). Dan mondjuk tényleg olyan emberi, a kétkedései, önteltsége, a meghasonlása.
De a vége össze lett csapva, egyszer csak {{kimentek a barlanghoz, meditáció, szembenézés a halállal, majd Dan-t kicserélték}} A Kapj el, ha tudsz-nál is ez volt az érzésem, mintha az író megunta volna a végére az életét leírni. :)
Rengeteg részt megjelöltem benne, mégsem tudott beszippantani igazán. A filmre nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült ezt vászonra vinni.


mohapapa
1.5/5

Minden ​elfogultság nélkül fogtam hozzá a könyhöz. A fiam (19 éves volt) ajánlotta és vette meg, miután a filmet megnézte. A lányom (21 évesen) is csuda lelkes lett a filmmel kapcsolatban, de a könyvet félbehagyta. Ő azt hitte, benne van a hiba.

Millman „spirituális regénye”, ahogyan a hátsó borító hirdeti, mindent összevetve propaganda-irodalom. Nem a legjobb fajtából. Spirituális regénynek is rossz. Az általam különösebben nem kedvelt fajta, A „blöffista” szerzőnek tartott Coelho ebben sokkal jobb, a szintén spirituális regény Az alkimistá-val.

A szellemi propaganda-regény egyébként számomra nem hordozza azt, hogy mindenestül elvetendő, csak roppant nehéz, majdnem lehetetlen vállakozás jól művelni, mert egy eszmének kell alárendelni az irodalmat. De vannak ebben a műfajban kiváló művek: Bunyan A zarándok útja, Comenius A világ útvesztője, C. S. Lewis Csűrcsavar levelei (ez zseniális!), vagy az említett, bár vitatott Coelho-darab.

Millman buddhista programregényt írt. Anélkül, hogy ezt bevallaná. Nekem ez is visszatetsző’, mert érthetetlen, miért nem vállalja fel teljesen azt, amit ír?

A baj Millman Harcos -ával, hogy vaz író astagon bűvészkedik. Bűvészkedik, mert egyfelől nagyon nagyot markol, de az általa megélt (?) múlt puszta átadásával nem tudja elmondani, amit akar. Ennek érdekében, írja: „Szabadon kezeltem a párbeszédeket és helyenként az események sorrendjét. A történetet anekdotákkal és metaforákkal fűszereztem, hogy ezeken keresztül is kiemelhessem az üzenetet, amelyet közvetíteni próbáltam…”
Namost: a bűvészet nem abban van, hogy több év történését megszerkeszti, vagy utólagos dramaturgiát épít fel. Ez nem baj, ez természetes. Lenne. Ha lenne dramaturgia.De nncs bevezetés, nincsen tárgyalás, nincsenek csúcspontok, nem érződik a jellemfejlődés. Csupasz történetmozsákat kapunk, cuormázas bölcsességgel kínálva.. Meglehetősen érdektelenül.

Számomra rettenetesen kérdéses, hogy önéletrajzot hogy a fészkes fenébe lehet regény formában irni? Mert a kettő marhára nem egy műfaj! Ráadásul a szerző valamiféle eszmét, gyakorlatot, Út-at akar átadni a saját tapasztalatából, és mindezt egy regényben teszi, aminek ő a főszereplője… Érződik a káosz? Megcsapott már a hiteltelenség? S még mindig lenne kiút, ha a regény, az önéletrajz és a spirituális üzenetet képes lenne valahogy mégis egybegyúrni. De nem képes.

Másodlagos kérdés, hogy maga a szöveg csapnivaló. Nem tudom, a fordító tehet-e róla, vagy az alapanyag volt ilyen? Olyan suta, néha alany, néha állítmány nélküli mondatokat olvasok, hogy jojózik tőlük a szemem.

Nem látom igazából Dan motivációit, se erre, se arra. Sem az íróét, sem a szereplőét.

Aztán lássuk csak Szókratész személyét! Nem apró probléma, hogy gondot okoz annak megállapítása, hogy egyáltalán valós személy-e? Millman bizonytalanságban tart, nem tudjuk meg, Szókratész akkor tényleg létezett-e, mert bár a könyvben minden erre utal, aközben az utolsó jegyzetben ezt olvassuk: „…mindannyiunknak megvan a maga »Szókratésza«, Ő a magasabb énünk. Tehát hagyjuk, a bennünk levő legjobb vezessen bennünket.” Ugye, hogy mi van? Ám ha Szókratész nem valós alak, akkor mindaz, amit csinált, amit mondott, amit élt (illetve nem élt; de bonyolult!), hiteltelen, nem követendő tett, nem követendő út, hiszen hogyan is lehetne az? Nem mintha veszettül szeretnék helyből háztetőre ugrani, de azért érdekelne, hogy bár tudom, a boldogság a fontos, nem a teljesítmény, mégis, meg lehet-e ezt tenni békés harcosként, vagy csak a felsőbb énünk mátrixa képes rá? Mert ez sem mindegy. Mondom, komplikált ez!

Szókratész tanítása nagyon sokszor csak úgy lógnak a levegőben, jönnek a semmiből és nem jutnak el sehová. Lehet, hogy egy személyes kapcsolatban ez megjárja, de ez egy könyvben a harcos útjáról… könyörgöm! Az út mindig visz valahová, a harcos mindig harcol valami vagy valaki ellen. Csak egy példa erre: Azt tanácsoltam, hogy vegetáriánus, nem azt, hogy zöldség egyél. (Most felejtsük el, hogy alapvetően értelmet, hiányos a mondat, koncentráljunk a mondandójára!) Rendben, én tudom, hogy mi a különbség a laktó vegetáriánus és az egyéb vegik között, de ezt mindenki tudja, mindenki érti, mit mond ez a mondat? S aztán az egész kérdés el is hal, úgy ahogy hirtelen jött. Ez csak egy, s még a legkönnyebben megfejthető a levegőben maradt üzenetek közül való.

Minden vallásnak része a böjt, ami a fő témája a könyvnek. MInden vallás a megtiszuláshoz, a transzcendenssel való találkozáshoz használja a böjtöt, legyen az táplálkozási vagy szexuális tartalmú böjt. Csakhogy Millan ki sem ejti a száján a vallás szót. S ez vaskos kétkulacsosság!

Tán ennyiből is tetten érthető, hogy Millman ide-oda csúsztja a valóságot és regény általa kitűzött céljának elérése érdekében megszült eseményeket, miközben a valós célt, és a valós út szellemi hátterét mindvégig elhallgatja. Mondom, nem becsületes, nem játszik nyílt kártyákkal! Olyan, mint a MLM-es rendszerek, akik ki nem ejtik a szájukon a cégük nevét, csak a terméküket nyomják, ezerrel, és még azt is tagadják, hogy MLM-ről van szó. Vagy egyes keresztény gyülik, akik ki nem ejtik a szájukon a közösségük nevét, csak egy bizonyos idő és ismeretátadás után hajlandók erre. Viszont Millman semmikor nem mondja el, hogy ez MLM vagy, hogy ez és ez a gyüli. Vélem, mert úgy gondolja, így függetlenebbnek, ezálatl szellemibbnek hat a mondanivalója. Amit viszont nem találunk meg…


Sisyll
4.0/5

Bár ​körülöttem már sokan olvasták a könyvet vagy látták a könyvből készült filmet engem nagyon sokáig nem vitt rá a lélek, hogy bármelyikhez is nyúljak. A filmbe egyszer belekezdtem, de negyed óra után félretettem. Később úgy döntöttem, hogy majd inkább először a könyv, utána a film. De még így is sokáig nem nyúltam hozzá. Úgy éreztem nincs még itt az ideje.
Egészen mostanáig, életem új szakaszának hajnalán. Megérte várni vele. Pont most, pont így kellett találkoznunk úgy hiszem.
Már a bevezetőben ott volt a szimpatikus gondolat: “Az élet nem magánügy. Egy történet és a benne hordozott üzenetek akkor lehetnek hasznosak, ha azokat másokkal is megosztjuk.” – ezt magam is így vélem.
Bár nem mondom, hogy a könyv minden pontján végtelen izgalmas volt, néhol valóban vontatott, (ezért is a mínusz egy csillag) azért mindenképpen érdemesnek gondoltam elolvasni és megismerkedni Dan történetével és találkozását Szókratésszal, Joy-jal és legfőképpen önmagával.
A helyzet az, hogy nekünk is erre lenne időnként szükségünk: időt és energiát fordítani önmagunkra, szembenézni saját mélységeinkkel és magasságainkkal, figyelni arra, hogyan lélgezünk, körbenézni és nem csak nézni, de látni a világot, a valóságot, figyelni az élet minden rezdülését és észrevenni az élet tanításait. A könyv is ezt írja:
A világ egy iskola és az élet az egyetlen valódi tanító.
Úgyhogy legyünk nyitottak és fogadjuk el és gondoljuk át a leckéket, amikre tanít az élet. S ne csak gondolkodjunk: cselekedjünk is.


Annamarie
4.0/5

Idén ​nem először fordul elő, hogy egy könyvet nem irodalmi értékei alapján kell díjaznom, hiszen ez nem is lehet minden iromány célja.
A békés harcosból készült filmet többször is megnéztem, de éreztem, hogy a könyv már csak műfaját tekintve is messze túlmutathat a z adaptáción. Így is volt. Továbbra is állítom, hogy nem kellene mindent megfilmesíteni, de ilyenkor eszembe jutnak azok, akik csak a a filmet látták, és nekik az is tetszett. Szóval jobb, ha elharapom most a nyelvem…
A könyv: nem jó és nem rossz. Ez a könyv egy élmény, vagy hat az emberre, és nem akkor, amikor olvasod, hanem a cselekedeteidben, gondolataidban, vagy nem hat és ez sem az ő hibája, hanem te nem állsz életed azon pontján, hogy megértsd, átérezd.
A világhoz és emberi kapcsolataihoz való hozzáállásban akar minket megváltoztatni, felülről, sokkal messzebbről tekint életünkre, egy felsőbb szintre emel, lelassít, lecsendesít.
Nem mondom, hogy stílusában teljesen összhangban voltunk, de sokkal jobban értékeltem jótékony hatásait, mint a számomra nem tetsző, néha kicsit gyerekes részleteit.
Szép évzáró olvasmány volt számomra.


eeszter
5.0/5

Jól ​esett olvasni, de az ember akaratlanul is összehasonlítja Szókratész utazásai-val, és nálam annak a javára billent a mérleg. Az valahogy sokkal összetettebb, lebilincselőbb volt. Ez szintén nagyon szerethető könyv, de talán kicsit szimplább. No, azért még mindig 5 csillagot ér, csak hát az összehasonlítás átka, ugye…


Grace_Martin
4.5/5

Nagyon ​jó könyv! Érdemes elolvasni, sok mindent tanulhat belőle az ember. Egy fiatal fiútól szól, aki a megvilágosodást, a boldogság kulcsát keresi. Bevezet minket a buddhizmus, és a harcművészet életszemléletébe. Egész máshogy fogsz nézni a világra, miután elolvastad a könyvet.
Nekem eszembe jutott a könyvről József Attilától egy nagyon szép idézet: “Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.”


aniko_22
-/5

Régóta ​kinéztem magamnak ezt a könyvet a könyvhéten pedig szembe is találkoztam vele és nem tudtam otthagyni. Barátnőm ajánlotta régen mennyit segített neki ez a könyv és én sem csalódtam. Dan elmesélése alapján én is tudtam egy kicsit fejleszteni a belső érzelmeimet és persze letisztázni pár kételyemet is magammal szemben. A könyv nyugalomra, higgadtságra, nyitottságra és nem utolsó sorban fegyelemre tanít, ahogy azt egy igazi harcosnak illik tudnia. A film alapján nekem a könyv jobban tetszett máshogy képzeltem el a szereplőket és a helyszíneket itt megmaradt az én szabad világom és persze tanulásom is.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.7/5

Statisztika

15.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók