|
Aranykoszorús fényképészmester, fotóművész, a magyaros stílus néven ismert fotográfiai irányzat egyik megteremtője és legjelesebb képviselője. Fotóriporterként a magyar riportfotográfia egyik legnagyobb hatású művelője volt, fotóművészként úttörő, formateremtő egyéniség. A fotós közélet egyik irányítójává is lett, s jelentős része volt a magyar nyelvű fényképészeti szaksajtó történetében is. A részletes pályakép és lehető teljességre törekvő bibliográfia mellett a Magyar Fotográfiai Múzeumban őrzött hagyaték több, mint 100 képe érzékelteti sokoldalú életművét.
Kapcsolódó könyvek
Hevesy Iván - A magyar fotóművészet története
Hevesi, az ismert idős műtörténész szinte kezdetétől végigkísérte a magyar fotoművészet fejlődését. Könyve bevezetésében derűs színekkel ábrázolja a titokzatos masina megjelenését, majd a magyar fotokultúra kibontakozását. A két világháború közti időszakot tárgykörönként ismerteti. Nagy képzőművészeti kultúráról tanúskodó képelemzéseivel, a különböző fotoműfajok éles jellemzésével, esztétikai, technikai és társadalmi vonatkozásában is megmutatja a magyar fotoművészet fejlődését. Befejezésül a fotoművészet új útjait, köztük a színesfényképezés kérdéseit tárgyalja.
Anne Cartier-Bresson - Kincses Károly - Kertész és Brassai előtt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Hans-Michael Koetzle - Fotóikonok: Képek és történetük 1.
A Fotóikonok két kötete csaknem 170 év anyagából 20, illetve 19 képet mutat be, kronológikus sorrendben. Általában kulcsfontosságú képekről van szó a médium történetéből, amelyek technika, esztétika, társadalmi szokások vonatkozásában előrelendítették a fotográfiát. Hagyomány az ilyen ikonokatönmagukban szemlélni, külön-külön. Egészen biztosan John Szarkowski Looking at Photographs című klasszikus könyve a legismertebb. Az ő asszociatív művéből kiindulva kötetünkben minden képet beható tartalmi elemzés kíséretében mutatunk be. A befogadás történetén túlmenően utánajárunk, mikor és milyen módon vált a szóban forgó kép azzá, ami: az emberi lét központi kategóriáinak megjelenítője.
Kincses Károly - Mítosz vagy siker?
A magyar művészettörténet, fotóhistória egyik legnagyobb adóssága a magyaros stílussal való érdemi foglalkozás. Amíg tartott, 1925-1944 között, nagyon népszerű volt itthon és külföldön egyaránt, sokat beszéltek róla, még ha túlértékelve is. A szocializmus kultúrideológusai gyakran nacionalizmussal, hamis álromantikával, revansizmussal vádolták. Könyvünk címében hordozza azt a Janus-arcúságot, aminek megfejtésére kísérletet teszünk. Siker és mítosz. Fotográfiánk aranykora, legsikeresebb időszaka a magyaros stílusnak nevezett periódus volt a két háború között. Kiállítási érmek százai, pályadíjak, oklevelek, sajtóközlemények mutatják a tényleg páratlan diadalmenetet. És a hozzá kapcsolódó legendák, mítoszok? A magyaros stílus legjobb periódusában nagy és elsöprő sikert aratott Magyarországon szinte minden fórumon; látványos eredményeket ért el a nemzetközi amatőrfotós fórumokon; de szinte teljesen érdektelen maradt az egyetemes fotográfiatörténet, a világtendenciákat figyelő művészettörténet egésze számára. Mit kezdhetünk ma a magyaros stílussal? Erről szól a könyv. A stílus legkiválóbb fotográfusainak megmaradt főműveivel próbál meg egyfajta számvetést készíteni e negyed századot átfogó időszakról.
Szarka Klára - Fejér Zoltán - Fotótörténet
A sok fényképpel illusztrált műben a szerzők áttekintik a fotótörténet legfontosabb eseményeit. A mű részben a technikatörténet egy fejezete is, hiszen összefoglalást ad a fényképezőgépek, fényképészeti eszközök fejlesztéséről, ismerteti a legfontosabb géptípusok szerkezetét.
Eifert János - Aktfotográfia
A kötet az aktábrázolás művészettörténeti áttekintésétől a legújabb fényképezési technikák bemutatásáig vezeti az olvasót. A szerző bemutatja, hogy a mezítelenség ábrázolása a különböző korokban és társadalmi közegekben mennyire eltérő volt. A skála a szépség dícséretétől a botrányig terjedt. Az aktfotográfia nemcsak „megfogható” testábrázolás, hanem költészet és álom: az ösztönök, a vágyak, a látomások világa. A fényképezésnek ez a területe, amelyben a művészet, az erotika és a pornográfia szálai finoman egybefonódnak, tág lehetőséget ad tehetségünk, ízlésünk, mesterségbeli tudásunk bizonyítására. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók.
Ismeretlen szerző - Járai Rudolf
Járai Rudolf (1913-1995) már a '30-as években aktívan részt vett a művészi fotózás iránt érdeklődő amatőrök mozgalmában, kiállításokon szerepelt, díjakat nyert, cikkeket írt a szaksajtóba. A második világháború alatt szinte az egész addigi életműve megsemmisült. 1948-tól hivatásszerűen végezte a fotográfusi munkát, 1945-től a Magyar Fotó Állami Vállalatnál, amely 1956-ban a Magyar Távirati Iroda részévé vált.
Két évig Járai Rudolf volt az MTI-Fotó műszaki igazgatója, többek között a műszaki struktúra kiépítése volt a feladata. Később ismét fotográfusként dolgozott, főleg reklám-, turisztikai és műszaki képeket készített. Több önálló kiállítása volt, hazai és nemzetközi fotós szervezetek hívták soraikba.
A most kiadott album – amelynek anyagát Keleti Éva és Szarka Klára szerkesztette – Járai Rudolf 1950 és 1956 között készített 54 fotóját tartalmazza; budapesti utcaképeket, a kor fotóriportjainak stílusában készített, falusi és ipari környezetben exponált fotókat, illetve reklám céljára megrendelt felvételeket.
Díner Tamás - Világképeim - worlds views
Díner Tamás fotóit látva mindig arra gondolok: ott szeretnék élni, ahol ilyen a világ! Amerre ő jár, tobzódik a szépség; színek, fények és formák mutogatják magukat, egymással versengve tolongnak lencséje elé... Díner Tamás, a fotóművész bensőséges kapcsolatot tart fenn a tárgyi valósággal. Aki szereti a világot, azt a világ viszontszereti. A könyv három blokkból áll: Kiállítási képek, Portrék, Jazz fotók.
Whenever I look at the photos by Tamás Díner I always wish to live in a world that looks like the world seen in his pictures. Wherever he goes, beauty abounds - colors, light and forms show off, rushing and crowding in front of his camera competing for the attention of his lens... Photographer Tamás Díner has a very intimate relation with objective reality, lie who loves the world, will be loved back by the world.
Richard Olsenius - National Geographic Fotóiskola - Fekete-fehérben
A könyv a National Geographic nagy sikerű Fotóiskola-sorozatának ötödik kötete. Ebben a rendkívül olvasmányos és tartalmas könyvecskében Richard Olsenius, a magazin neves fotósa, a fekete-fehér fényképezés mai gyakorlatának kérdéseit veszi sorra, különös tekintettel a rohamtempóban fejlődő digitális fényképezésre, amely ebben a klasszikus műfajban is mind több hívet hódít magának. Olsenius nemcsak hasznos tanácsokkal szolgál, de irányt is mutat mindazoknak, akik a fekete-fehér fotográfia kivételes erejét, szépségét a legújabb fotótechnikai eredményekkel, számítógépes képszerkesztő módszerekkel szeretnék ötvözni.
Daniel Lezano - Fotós biblia
A Fotós Biblia minden, a fényképezéshez kapcsolódó témára kiterjedő útmutató. Megtalálni benne a legfrissebb tudnivalókat, a legújabb digitális fényképezőgépeket, szkennereket, nyomtatókat és szoftvereket csakúgy, mint a filmekről, gépekről és tartozékaikról szóló leírásokat. Daniel Lezano bemutatja nekünk az összes alapvető fényképkészítési technikát, kezdve a tökéletes portrékép titkától a gyönyörű tájképek megkomponálásán át a hangulatos fekete-fehér képek megalkotásáig. A szöveget mindvégig lenyűgöző felvételek egészítik ki. A kiadvány tökéletes útmutató a XXI. századi fényképészet hardver, szoftver és technikai tudnivalóihoz.
Kolta Magdolna - Tőry Klára - A fotográfia története
A kötet megjelenésének, a fotótörténet megismerésének lehetősége különös hangsúlyt kaphat most, amikor az elektronika forradalmi változást hozott a képalkotásban, a klasszikus fotográfia sokak számára már valóban történelem. A fényképezéssel foglalkozók jelentős része talán soha nem járt fotólaborban. Ennél sokkal lényegesebb azonban a képi tartalom értelmezése, a vizuális nyelv ismerete. A hazai oktatás több évtizedes lemaradása korábban is hátrányosan érintette a fotográfíát, akkor, amikor a mozgókép felsófokú oktatása világszínvonalú lehetett. Erre az elmaradottságra érkezett meg korunk egyre bövüló képáradata. A viharos fejlődés miatt különösen fontos ez a kiadvány, mert nagy segítséget nyújthat azoknak az érdeklődöknek, akik alkotó módon, az egyéniségüknek megfelelő fotografálás irányába szeretnének haladni.
Moholy-Nagy László - Festészet, fényképészet, film
Moholy-Nagy László (1895-1946) egyike a modern művészet legsokoldalúbb egyéniségeinek. Festő, fotográfus, művészeti szakíró, a modern tipográfia egyik megalapítója, aki az ún. fotógramok, fotókollázsok készítése mellett a képzőművészeti karakterű filmalkotásban is járatos volt. Fénymodulátorai, mozgó szín-fényalkotásai, a negyvenes években alkotott forgatókönyvei jelentik a napjainkban virágkorát élő "kinetikus művészet" kezdetét - maga a kifejezés is tőle származik.
Pedagógusként is igen jelentős és nagy hatású munkát végzett: 1923-28 között a Bauhaus tanára volt, majd a 30-as évek végén Chicagóban megalapította a modern amerikai törekvésekben nagy szerepet játszó Új Bauhaust. Mint a németországi Bauhaus tanára, Gropiusszal együtt szerkesztette az ún. Bauhausbücher-sorozatot; néhány kötetét ő maga írta, többek között a "Malerei, Fotografie, Film" címűt is, amely először 1927-ben jelent meg. 1967-ben a "Neue Bauhausbücher" sorozatban ismét napvilágot látott, s most jelenik meg végre magyar nyelven is. Ebben az ősnyomtatvány jellegű, érdekes írásban azokkal az új ábrázolási lehetőségekkel foglalkozik Moholy-Nagy, amelyeket a fényképezés és a film jelent a képzőművészet számára.
A fényképészetben nemcsak a valóság reprodukálásának egyik lehetőségét látta, hanem azt az új képességet is, amely lehetővé teszi a valóság _felfedezését_. Olyasféle felfedezésről van szó, amely a tárgyi világot az új nézetek és látószögek, valamint az akár mikroszkopikus aprólékosságú részletek révén eddig ismeretlen aspektusból tárja elénk. "Másféle természet szól a kamerához, mint a szemhez" - ez Moholy-Nagy felfedezésének az alapigazsága.
S mivel a fényképészeten belül egyetemességre törekszik, könyvében nyolcvanöt oldalon keresztül a legváltozatosabb felvételekben, fotókompozíciókban, illetve fotótrükkökben gyönyörködhetünk.
Dulovits Jenő - Így fényképezek
Dulovits Jenő (Budapest, 1903 - Budapest, 1972): filmoperatőr, fotóművész, feltaláló. A budapesti tudományegyetemen tanári diplomát szerzett (1927). Középiskolában matematikát tanított. Kimagasló szerepe volt a harmincas évek elején az ellenfényes fényképezés, az ún. magyar stílus kialakításában, amellyel az amatőrök között iskolát teremtett. Képei rendszeresen jelentek meg az Új Idők és más korabeli folyóiratok, képes újságok hasábjain. Tóth Imre mérnökkel közösen kidolgozta a felvétel lágyítására szolgáló ún. Duto előtétlencsét, amely az egész világon elterjedt. Szőts István filmjeinek operatőre volt (Kádár Kata, 1944.) Mint operatőr is felhasználta az ellenfényes fényképezés technikáját. Feltalálta a Duflex kisfilmes fényképezőgépet (1948), amely a legelső tükörreflexes, kisfilmes és vízszintes betekintésű, beugrórekeszes objektívvel működő fényképezőgép. Az első mintapéldányok elkészítésében ő maga is részt vett a Gamma Műveknél.
Mary Warner Marien - A fotográfia nagykönyve
A FOTOGRÁFIA NAGYKÖNYVE az eddigi legteljesebb összefoglalás a kezdetektől napjainkig, szerzője fotótörténeti kánont alkotott. Közel 600 kép ismerteti meg az olvasót a fotózás történetével a művészet és technika, a szociográfia és divat, a háború és természetfotózás szemszögéből. Az olyan világfordító történelmi eseményekhez kapcsolódó fotók, mint Lincoln elnökké választása vagy MacArthur tábornok és Hirohitó császár első találkozása, meglepő részletekkel gazdagítják eddigi ismereteinket. Közelképet kaphatunk azokról az emblematikus fotósokról is, például Mathew Bradyről, Alexander Gardnerről, Edward Steichenről vagy Gertrude Käsebierről, akik egyéni szemléletükkel, technikai újításaikkal váltak e végtelen történet szereplőivé. E mozaik számtalan kockája a fotográfia teljes történetévé áll össze, melyet a kultúra lencséjén át szemlélhetünk.
Hans Belting - Kép-antropológia
'Képekkel élünk és képekben értjük meg a világot' - állítja a szerző. A kép-antropológia (Belting professzor által kifejlesztett tudományág) lényege, hogy az emberábrázolás fejlődését középpontba állítva próbálja a mentális képeket, azok fejlődését, az ezekből tárgyiasult képek fejlődését, és a kettő folyamatos egymásra hatását követve 'a kép' fejlődését meghatározni. A könyv első tanulmányában Belting professzor tudományos módszerét mutatja be. A további írások az idők kezdetétől a fotó, film, video- és digitális képhalmazok koráig próbálják meghatározni A képek helyét (az emberi testtől, a mozitermen át a virtuális térig), az emberi test ábrázolását, a test képét és jelét, a Kép és halál kapcsolatát, Kép és árnyék viszonyát. Az utolsó fejezet, A médium transzparenciája korunk jelenségeiről, korunk és a múlt kapcsolatáról ír.
Kincses Károly - Nádas Péter - Mai Manó fotográfiái / Photographs by Manó Mai
Kincses Károly tanulmányával, Nádas Péter esszéjével, magyar-angol nyelven. Pár évvel ezelőtt, amikor először mondta, írta le Kincses Károly ezt a nevet: Mai Manó, azt hitték, jópofáskodik. Azóta sokan megtanulták, hogy a "Maimanó" az egy gyönyörű és párját ritkító műteremház a Nagymező utca 20. alatt. S akkor végre itt az ideje, hogy azt is megtudják, és főleg meglássák, Mai Manó a 19-20. század fordulójának különleges képességű fényképésze, a kor legjobb fényképészeti lapjának a főszerkesztője és jelentős közszereplő volt. Az Ab Ovo Kiadó és a Magyar Fotográfiai Múzeum közös albuma Mai Manó legjobb fényképeiből mintegy százat, Nádas Péter manózását és Kincses Károly életrajzi esszéjét tartalmazza. A kötet megjelenésével egyidőben Mai Manó képeinek kiállítása nyílik egykori műteremházában.
Ismeretlen szerző - A fotózás kézikönyve
Manapság a fényképezés bárki számára elérhető, sok amatőr fotós azonban még nem rendelkezik azokkal a technikai ismeretekkel és azzal a gyakorlati tudással, amely lehetővé tenné számára, hogy az elképzeléseinek megfelelő felvételeket készítsen.
A fotózás kézikönyve összegyűjti a fontos információkat, és így segít
a megfelelő készségek kifejlesztésében. A könyv a fotózás valamennyi lényeges területét érinti, közérthetően magyarázza meg a technikai részleteket, s ezáltal megkönnyíti az olvasók számára a tanultak gyakorlati alkalmazását is. Az alapok elsajátításán túl a kötet segítséget nyújt a továbblépéshez is, bemutatva mindazon lehetőségeket, amelyek a professzionális fotózást jellemzik.
A könyv fontos részét képezi a digitális fotózásról szóló fejezet, amely betekintést enged az otthoni számítógépek elterjedése és fejlődése révén megnyíló új művészeti dimenzióba, és megmutatja, milyen egyszerűen kezelhetők a digitális képalkotó és képszerkesztő eszközök
A fotózás kézikönyve tehát minden érdeklődő számára hasznos olvasmány.
Ismeretlen szerző - A 20. század fotóművészete
Ez a kiadvány kitűnő, tömör szócikkeivel a modern fotóművészet jól forgatható kislexikona, a kölni Ludwig Múzeum Fotógyűjteményének legfőbb kincseit tartalmazza. Lapjain 1900-tól napjainkig követhetjük nyomon az európai (ide értve az orosz, illetve szovjet) és az amerikai fotóművészet nagyjainak alkotásait. Bemutatja a festészet és a fotóművészet állandóan változó, versengő viszonyát, megismertet a különböző új irányzatokkal és kísérletekkel, így például a szocio-dokumentarista fényképezéssel, a "tiszta fényképezéssel" és a "szerzői fotográfiával".
Szilágyi Lenke - Fényképmoly
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Baki Péter - Kiválasztott fényképek - Chosen Photographs
Örkény István egy novellájában azt írta, hogy „a történelem a jelennek az a része, amelyet múlt időben ragoznak.” Ez a megállapítás természetesen a magyar fotóművészet-történet esetében is megállja a helyét, és különösen igaz lehet esetünkben, hiszen ebben a képanyagát illetően történetinek tekinthető albumban olyan fotográfusok műveit láthatjuk, akik közül soknak még korántsem zárult le az alkotói periódusa.
Mivel egy történeti album előszavában szinte „kötelezőek” a történelmi példák, lássunk egyet, melynek írója álmában sem gondolhatta, hogy kívánságait a Magyar Fotóművészek Szövetsége mint szervezet fogja teljesíteni – a vágy megfogalmazása után mintegy 100 évvel. Veress Ferenc 1881-ben, a Budapesti Hírlap hasábjain nyílt levelet intézett Magyarország fényképészeihez, amelyben három fő óhaját, kívánságát fogalmazta meg: egyrészt legyen a magyar fotográfiának olyan szaklapja, amely üzleti érdekeltségtől függetlenül a fotográfia valódi kérdéseivel foglalkozik, másrészről megfelelő „műiskolában” oktassák a fényképész mesterség fogásait, ahol a hallgatók a fotográfiáról mint művészeti ágról is tanulmányokat folytathatnak; valamint legyen a hazai fotográfiának múzeuma. Vegyük sorra a kívánságokat. 1882-től kezdve a magyar fotográfiai szaklapok folyamatos kiadása – Veress Ferenc magánvagyonából – ugyan megkezdődött, azonban ezek a lapok kevés kivétellel inkább üzleti érdekeket szolgáltak. A Magyar Fotóművészek Szövetsége 1958-ban alapította meg a Fényképművészeti Tájékoztató címet viselő elméleti folyóiratot, melynek jogutóda – 1966-tól – a ma is megjelenő Fotóművészet. Így az egységes magyar fotográfia ügyéért tevékenykedő szervezet hetvenhét évvel Veress nyílt levelének publikálása után tett eleget ennek a kívánságnak.
Ami az oktatást illeti, Magyarországon csak 1985-ben jött létre olyan, a felsőoktatásba betagozódott szakirány, amely a fotográfiát mint művészetet oktatta. Ezt megelőzően azonban a Magyar Fotóművészek Szövetsége létrehozta a máig létező Fiatalok Fotóművészeti Stúdióját, mely voltaképpen a szervezet utánpótlását volt hivatott biztosítani.
A mesébe illő harmadik kívánság pedig a fotómúzeum ügye. A Magyar Fotóművészek Szövetsége által kezdeményezett alapítvány 1990-től biztosította a Magyar Fotográfiai Múzeum működésének jogi hátterét, Veress Ferenc cikkének megjelenése után százkilenc évvel.
Átolvasva közel nyolc kilogrammnyi jegyzőkönyvet, határozatot, tervezetet, indítványt, arra jutottam, hogy a szövetség ötven éves szervezeti működése – bár nagyon fontos szerepet töltött és tölt be Magyarország fotográfiai életében, a magyar fotótörténetben – mégiscsak egy lábjegyzet marad a korszakról szóló írásokban. Egyetlen fontos dolog létezik ugyanis, ez pedig maga a műtárgy, maga a kép; éppen ezért lehet, hogy jelen album esetében az olvasó inkább néző lesz.
Baki Péter
