Végtelen ​kép

Ismeretlen szerző - Narratívák ​2.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

François Truffaut - Önvallomások ​a filmről
"Lehet, ​hogy jók a filmjeim, lehet, hogy rosszak, de én csakis ezeket a filmeket akartam megcsinálni. Olyan színészekkel, akiket én szemeltem ki, akiket szerettem" - olvashatjuk François Truffaut (1932-1984) egyik kritikusának írt levelében. Truffaut filmjei talán valóban nemcsak a "francia új hullám", de a filmművészet legszemélyesebb alkotásai, igazi szerzői filmek, melyeket "kamera-töltőtollal" írt. A "Négyszáz csapás", a "Jules és Jim", a "Bársonyos bőr", a "Fahrenheit 451", az Amerikai éjszaka", "Az utolsó metró" rendezőjének őszinte, személyes vallomásait olvashatjuk önmagáról, a filmművészetről, filmjeinek keletkezéséről-forgatásáról az Anne Gillain gondozta kötetben, melyet több mint háromszáz interjúból formált különös életrajzzá, izgalmas olvasmánnyá a szerkesztőnő.

Rudolf Arnheim - A ​vizuális élmény
"Ennek ​a műnek ugyanolyan jelentősége van korunk vizuális kultúrája számára, mint Ernst H. Gombrich Művészet és illúziójának. A két könyv ugyanabból a szemléletből fakad; az egyik a pszichológia oldaláról, a másik a művészet oldaláról egészíti ki a másikat." Beke László művészettörténész "Ez a könyv a vizualitás ábécéje." Kaszás György vezető kreatívigazgató, McCann Erickson "Tiszta és tudatos beszéd, egy olyan területről, ahol mindennapos a fellengzős nagyotmondás." Török András, a Mai Manó Ház volt igazgatója

Siegfried Kracauer - A film elmélete I-II.
Filmművészeti Könyvtár 22-23. kötet

Antonin Artaud - A ​könyörtelen színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kurt Vonnegut - Áldja ​meg az Isten, Mr. Rosewater / Az ötös számú vágóhíd
Az ​amerikai Kurt Vonnegutot eddig részben tudományos-fantasztikus íróként ismerte a magyar olvasóközönség. Kötetünkben közreadott két kisregénye is bővelkedik fantasztikus elemekben, amelyek azonban szervesen beépülnek a XX. század társadalmi-történeti valóságába. Az Áldja meg az Isten, Mr.Rosewater az őrület és az ép elme határmezsgyéjéről, a farkasétvágyú kapitalizmus és az idealista lelkesedés groteszk együttéléséről írt, a reális és az abszurd között mozgó alkotás. Az ötös számú vágóhíd részben az író személyes emlékein alapul: amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, melynek során a város nagy része és 130 00 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Henry Miller - Ráktérítő
A ​Ráktérítő Henry Miller (1891-1980) amerikai botrányszerző önéletleírásának időrendben második, a megírás sorrendjében a nemrég magyarul kiadott Baktérítő-t megelőző darabja. Eredetileg 1934-ben jelent meg Párizsban, angol nyelvterületre trágársága miatt 1961-ig nem engedték be. Miller európai évei során az Elveszett Nemzedék emigráns avantgárdjainak fejévé nőtt. Párizsi regényének se formája, se iránya, dúsan áradva hömpölyögteti a művészalvilág roncsalakjait, iszákos, semmittevő, nyomorgó, szajhákat hajhászó csavargói, akik itt eszmélnek rá az amerikai álom szertefoszlására, a modern civilizáció kultúra- és életellenes következményeire. Egymásba kapaszkodnak, egymást élik-éltetik szesszel, szerelemmel, és bár a puritán polgár szemében erkölcsi fertőben hemperegnek, ők jól tudják, hogy életük minden mocskával együtt mérhetetlenül dúsabb, mint gépként robotoló és bőségben tengődő embertársaiké.

Jorge Luis Borges - Az ​ős kastély
Borges ​életműsorozatának újabb kötete önfeledt kalandozásra csábít a könyvek világában, s nyugodt szívvel elmondható róla is, amit Borges írt kedves könyveiről: "Egy könyv elolvasásához nem kell erőfeszítés, a boldogsághoz nem kell erőfeszítés." A kötetben szereplő esszék nagy része az olvasásról, az újraolvasásról szól.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Jorge Luis Borges - A ​halál és az iránytű
A ​"Körkörös romok" hőse "meg akar álmodni egy embert: a legapróbb részletességgel megálmodni és átvinni a valóságba". "A babilóniai sorsjáték" világában minden csak "végtelen hazárdjáték". A "Pierre Ménard, a Don Quijote szerzőjé"-nek író főhőse élete fő feladatának tartja, hogy egy másik nyelven megírja, újjáteremtse Cervantes művét, ám gondoskodik róla, hogy munkájából semmi se maradjon fenn az utókornak. A "Bábeli könyvtár" kozmikus víziójában a világegyetem szíve a Könyvtár, melyben minden lehetséges könyv megtalálható - de vajon az esztelenség az úr benne (s az ésszerűség csodálatos kivétel), vagy e végtelen szövegsokaság nem tartalmaz egyetlen abszolút ostobaságot sem? A "Tlön, Uqbar, Orbius Tertius"-ban megismerhetünk egy bolygót, melynek lakói született idealisták, s azt gondolják, hogy "a metafizika a fantasztikus irodalom egyik ágazata". És így tovább: Borges korai elbeszélései mindannyiszor leleményes ötletre épülnek (mert "az irodalommal járó sokféle gyönyör közül - írja egyik művében - a leleményesség a legmagasabb rendű"), s az olvasó így mindig új és meghökkentő nézőpontból szembesülhet a létezés olyan nagy kérdéseivel, mint a valóság mibenléte és álomszerűsége, a véletlen szerepe az életben és a világegyetemben, a megismerés és a gondolkodás célja és működése... s mindezen bölcseleti problémák mögött: az emberi lélek rejtelme s az emberi szív dobogásának ritmusa. Jorge Luis Borges magyar nyelvű életműsorozata eredetileg a szerző születésének századik évfordulójára jelent meg 1998-1999-ben; most, a száztizedik évforduló közeledtével újra elindítjuk a XX. század meghatározó alkotójának minden jelentős írását tartalmazó sorozatot, melynek első kötetében a Fikciók (1941), a Fortélyok (1944) és az Alef (1949) című elbeszéléskötetek teljes anyaga szerepel.

Ismeretlen szerző - Képkorszak ​- szöveggyűjtemény
"Szöveggyűjteményünk ​a Mozgóképkultúra és médiaismeret című, 7-12. osztályosoknak szóló tankönyvhöz kapcsolódik. A szerkesztés során a célunk az volt, hogy az itt közölt írások segítsék a tankönyv egyes fejezeteinek megértését, kiegészítsék, árnyalják, gazdagítsák az ott elsajátított ismereteket. Ugyanakkor önmagában is megálló, érdekes, olvasmányos kötetet igyekeztünk összeállítani, ezért a szöveggyűjtemény nem kapcsolódik szorosan a tankönyv egyes fejezeteihez, hanem egy saját, ha a tankönyvtől nem is független belső logikát érvényesít. A tankönyv szerkezetéhez képest a legnagyobb eltérést a Mozgóképkultúra és a Médiaismeret kettéválasztása jelenti: míg a tankönyvben az egyes évfolyamokhoz kapcsolódó mozgóképkultúra és médiaismeret fejezetek váltogatva követik egymást, a szöveggyűjtemény - a médiáról szóló tanulmányok határozottan eltérő jellege miatt - elkülönítve közli a két nagy kérdéskörhöz kapcsolódó írásokat. Néhány szóval utalnunk kell a szöveggyűjtemény összeállításának technikai körülményeire is. Magyar nyelven, nyomtatásban már megjelent írásokból válogattunk. Egyes tanulmányokat, illetve könyvrészleteket a könnyebb érthetőség, valamint a tankönyv szempontjainak érvényesítése kedvéért megrövidítettünk; a kihagyásokat mindig jeleztük. A kiragadott részletek tágabb szövegkörnyezetbe helyezését, az egymást követő írások összefüggéseinek felismerését az egyes fejezeteket bevezető szerkesztői magyarázatok segítik. A szövegközlések forrása, valamint a fontosabb idegen kifejezések magyar megfelelője lábjegyzetben olvasható."

J. M. Lotman - Filmszemiotika ​és filmesztétika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jorge Luis Borges - A ​tükör és a maszk
"Repülnek ​az évek, s annyiszor meséltem el ezt a történetet, hogy már magam sem tudom, igazából emlékszem-e rá, vagy csak a szavak jutnak eszembe, amelyekkel elmesélem" - mondja Borges egyik elbeszélője, aki néhány röpke óra leforgása alatt megismerte a szerelmet, és szembenézett a halállal. A szerelem, a halál, a gyilkosság, a bűn, az idő, az emlékezés, a felejtés, a világ megismerhetősége... szóval az élet nagy titkai izgatják Borges legtöbb elbeszélésének hőseit, magát az írót pedig leginkább az a kérdés, hogy ezek a titkok szavakkal megragadhatók, kifejezhetők-e. "A kép és a nyomtatott betű valóságosabb volt, mint maguk a dolgok" - mondja egy olyan elbeszélésének hőse, amely egy jövőbeli, utópikus világot ír le, s egyúttal keserű gúnnyal ábrázolja a mi huszadik századunkat. A mértani pontossággal szerkesztett, páratlanul tömör írások egy-egy emberi sorsot, egy-egy kort, egy-egy kultúrát felvillantva az írót egész életében foglalkoztató filozófiai kérdéseket jobbára "csak" felvetik, ám ez a "csak" egyúttal minden, amit az irodalom tehet. Borges, akinél műveltebb, olvasottabb író talán sohasem létezett, az összes választ is ismeri, amit az ember valaha kieszelt - tudja, hogy amit csak mondani tudunk, az "minden idézet" -, s talán éppen ezért neki már nincsenek véglegesnek hitt válaszai. De történetei vannak, s ezek a történetek immár éppúgy valóságunk részei, ahogy valóságosnak vesszük a világmindenséget is, "ami pedig talán csak kozmikus tréfa". Borges-sorozatunk második elbeszélés gyűjteményében az író négy kötetének: Az aljasság világtörténete (1935), Brodie jelentése (1970), Homokkönyv (1975), Shakespeare emlékezete (1983) - teljes anyaga szerepel.

Jorge Luis Borges - Az ​örökkévalóság története
Nem ​szabad megrettennünk, hanem tudatosan kell vállalnunk, hogy az egész univerzum a mi örökségünk; minden témát kipróbálhatunk, s nem kell az argentin sajátosságokra szorítkoznunk csak azért, mert argentin írók akarunk lenni: tudniillik vagy végzet dolga az argentinság, s akkor mindenképpen argentinok leszünk, vagy pedig csupán színlelés, álarc." Borges az 1932-es Vita című kötetében megjelent, az argentin irodalom és a hagyomány kérdéskörét tárgyaló esszéjében írta ezeket a sorokat, s rögtön számos illusztrációval is szolgált az általa vallott gondolkodói és alkotói szabadságra - arra biztatja például honfitársait, hogy vegyenek példát Mohamedről, mert a Koránban nincsenek tevék, s mégis ez a legjellegzetesebben arab könyv. Borges esszéírói-irodalomtörténészi-filozófusi életműve valóban az egész univerzum birtokbavétele: egy olyan univerzumé, amely sokszor visszatérő metaforája szerint egy szakadatlanul íródó (vagy talán eleve létező) Könyv. S ha van valami, ami Borges bámulatosan szerteágazó témájú - hol az izlandi költészetben elmerülő, hol a kínai fal építését elrendelő Si Huang-ti császárt megidéző, hol a teknősbékáról és Akhilleuszról szóló híres zénóni apóriát elemző, hol a Bibliát magyarázó, vagy éppen a buddhizmus lényegén tűnődő - írásait összefogja, az az időről való elmélkedés, az idő és az emberi tudat viszonyának boncolgatása. S mindez mindig, mindenütt az egyik legnagyobb filozófiai kérdéssel függ össze nála - a szabad akarat kérdésével: azzal, hogy ezt a könyvet, amely az univerzum lényege és célja, vajon mi, emberek alkotjuk-e, vagy csupán szolgaian tesszük, ami meg van írva benne. A sorozat második kötetében Borges négy könyvéből szerepelnek írások: az Evaristo Carriegóból (1930), a Vitából (1932), Az örökkévalóság történetéből (1936) és az Újabb nyomozásokból (1952).

Georges Bataille - Az ​erotika
Bataille ​a lehetőségek végső határáig, egyfajta vitális teljességre akart eljutni. Új műfajt teremtett, "a pőre vallomást filozófiai elmélkedéssel és misztikus búvárkodással" társította. Az őskor emberének barlangrajzait elemezve Bataille állítja, hogy az erotika és a szexualitás két különböző dolog. A lascaux-i barlang falán a talányos rajz a dühöngő bölény lábánál fekvő, halott férfiról, akit rajzolója ágaskodó nemi szervvel ábrázolt, azt bizonyítja, hogy ezek az őskori emberek létük lényegét - az állattól magukat megkülönböztetve - összekötötték a vággyal. Az erotikával együtt jelenik meg a halállal való foglalkozás. Erotika, halál, szentség - Bataille gondolatmenetének ezek a kulcsszavai. Bataille gondolatmenetében a költészet ugyanoda vezet, ahová az erotika különböző formái: az örökkévalósághoz s a halálhoz, a halál révén pedig a folytonossághoz. A lét folytonosságának keresését az ember a közvetlen világon kívül folytatja, s ez a vallással rokon; a vallási erotika, nyugati formájában, összemosódik Isten szeretetének áhításával, Keleten viszont - például a buddhizmus - mentes ettől az elképzeléstől.

William S. Burroughs - A ​vörös éjszaka városai
A ​beatirodalom egyik legismertebb figurája A vörös éjszaka városait 1981-ben írta, de a benne felvázolt őrült, apokaliptikus látomás még ma is aktuális. A könyv úgy kezdődik, mint egymástól független történetek sorozata: az egyik 1923-ban játszódik, a másik a XVIII. század körül egy kalózhajón, a harmadik a modern kori Amerikában, egy magánnyomozó kalandjait megörökítve. Ám rá kell jönnünk, hogy ez a sok szál mind összefügg, hiszen Burroughs munkájában nemcsak az egyes korok, hanem az egyes emberek közötti határok is elmosódnak. S miközben a valóságról kiderül, hogy vízió, a vízióról pedig, hogy valóság, a kábítószerfüggő író időutazásról, szexről, halálról, (újjá)születésről, bizarr rítusokról mesél őrült, nehezen megfejthető mondatokkal. Az olvasónak – miközben egyre kevésbé érti a dolgot – nincs is más dolga, mint hogy drukkoljon, nehogy a hagymázas vízió jóslattá váljon.

Hans Belting - A ​művészettörténet vége
Léteznek-e ​egyáltalán műakotások művészettörténet nélkül? Elbeszélhető-e még egyáltalán valamifele művészettörtenet a modern művészetek lazadása után? S vajon műtárgyak, stílusok, eszmék, kultúrák vagy önmaga törtenete volna? Átalakul-e a művészettudomány valamilyen egyetemes képtudománya vagy még tágabban értett kultúratudománnyá? Belting 1983-ban írt, klasszikussá lett könyvét egy évtized múltán újraírta, nemrég pedig új zárófejezettel egészítette ki. Az Olvasó a művésszettörténetről - a műveszet világunkban őrzött szereperől - írt egyik legjobb könyvet tartja kezeben.

Ismeretlen szerző - A ​sokarcú kép
Válogatott ​tanulmányok a képek logikájáról A kép elméletének megkerülhetetlen problémája a reprezentáció mint sajátos aktus. E válogatásban tizenhat neves szerző e tárgy körül forgó, klasszikus képelméleti tanulmányait adjuk közre.

Závada Péter - Ahol ​megszakad
A ​Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Bókay Antal - Erős Ferenc - Pszichoanalízis ​és irodalomtudomány
A ​szöveggyűjtemény, amelyet most kezében tart az olvasó, az irodalomtudomány és a pszichoanalízis kapcsolatával foglalkozik, mely több mint egy évszázada létezik és története mindkét oldalról kimeríthetetlenül gazdag. A "kölcsönösen hatottak egymásra" szokásos formulája aligha jelzi annak a párbeszédnek igazi mélységeit, mely az emberi szellem e két kitüntetett szférája között alakult ki. A kötet tanulmányai átfogó képet adnak errõl a kölcsönösen megterményítõ hatásról - a kezdetektől napjainkig, a klasszikus pszichoanalízis irodalomtudományi recepciójától az irodalomértelmezés különféle modern és posztmodern pszichoanalitikus irányzatáig. Célunk az volt, hogy megkerülhetetlen alapszövegek közreadása mellett a kérdések nyitottságára is felhívjuk a figyelmet, és bízunk abban, hogy ezt a célt - a válogatás elkerülhetetlen szubjektivitása ellenére - sikerült elérni.