Görög ​történetírók

Mircea Eliade - A ​szent és a profán
Mircea ​Eliade a vallást, ezt a szimbolikus létgyakorlatot tekinti a különböző kultúrák közötti közvetítő elemnek. Kutatásai mindenekelőtt azokra a nyelvi fordulatokra, illetve magatartásmintákra irányulnak, melyek egy valahai, illetve jövőbeni kulturális egyneműséget idéznek-ígérnek. Számára a vallásban az emberi lényeg mutatkozik meg, amely antropológiai sajátja minden halandónak, s úgy véli, az istenhit elegyítő vonzereje képes megszüntetni a kultúrfokok egyenetlenségeit. Eliade szerint a kultúra az egyén lelki jelenléte a mindenségben; az „örök visszatérés" hitéből az egzisztenciális egység visszaszerzésének reményét merítheti az individuum. Vallástörténeti kutatásaiban a lét egyneműségének mitikus hagyományát akarja újjáteremteni. Mircea Eliade 1907-ben született. A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A második világháborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956-tól az óceánon túl, Chicagóban volt egyetemi tanár. Eliade 1986-ban, az Egyesült Államokban hunyt el.

Ismeretlen szerző - Római ​történetírók
Szerb ​Antal azt vallotta magáról, hogy soha nem volt irodalomtörténész, hanem író, aki néhány könyvének tárgyául az irodalomtörténetet választotta. A nagy ókori történetírók ebben szinte kivétel nélkül az ő elődei: elsősorban valamennyien írók voltak, a prózastílus és a kompozíció mesterei. A római irodalmat, amely a görögöknél jóval szegényebb nagy költőkben és drámaírókban, történetírói emelték a göröggel azonos rangra. Persze lehet őket az elbeszélt események tudósítóiként is olvasni, és egyikük se tiltakozna ellene. De nem gondolták, hogy a régi dolgokról - ahogy Livius írja - bárki is biztosat tudna mondani, vagy hogy a maga korának eseményeiről - Tacitus kiváló megfogalmazása szerint - indulat és elfogultság nélkül írhatna. Kétségtelen hitelességük nem a forráskritika mérlegére tett adatok hitelessége, hanem a művész kezével megfestett képé. Az írásművészet ismert csodája ez: a történeti forráskutatás iránt meglehetősen közömbös Liviusnak Scipio és Hannibal szájába adott - a valóságban így soha el nem hangzott - beszéde nem mond mást és kevesebbet az i. e. 3. század végének e két világhatalmáról, mint Mommsen tudományos művének megfelelő fejezetei, csak másképp: elfelejthetetlenül, mert a forrásadatok tanulságai végesek, a művészi ábrázolás mélysége megmérhetetlen. Aki - mint annyian a német klasszicizmus óta - legföljebb a görögök közvetítőjének érdemét hagyja meg a római irodalomnak, ne Vergiliust hasonlítsa össze Homérosszal, hanem Tacitust Thuküdidésszel. Az európai próza szinte valamennyi színe ott van a nagy történetírók palettáján, s valamennyi műfaját ők keverték ki. A kötet mint írókat mutatja be Róma legnagyobb historikusait, a válogatás írásművészetük, építésmódjuk sokszínűségét dokumentálja egy-egy teljes művükkel vagy művük kerek részletével.

Immanuel Kant - Prekritikai ​írások
A ​magyar filozófiai kultúra régi adósságát törleszti a kötet, amely Immanuel Kant úgynevezett prekritikai írásainak túlnyomó részét adja közre, többségüket magyar nyelven először. E tanulmányok nem pusztán a kritikai korszak előkészítése szempontjából fontosak, hanem világosan megmutatják Kant önálló filozófiai gondolkodásának állomásait. Kant A tiszta ész kritikája megjelenésekor, 1781-ben 57 éves. Az ezt megelőzően keletkezett írások gyűjteményét foglalja magában a régen várt kötet.

Platón - Szókratész ​védőbeszéde / A lakoma
Időszámításunk ​előtt 399-ben hangzott el Szókratész védőbeszéde az athéni törvényszék előtt. Platón, a nagy filozófus, Szókratész tanítványa e beszéd lerögzítésével és valószínű végső megformálásával állított gyöngéd és maradandó emléket mesterének. A védőbeszéd elhangzását Szókratész életében közvetlenül követte az a beszélgetés, melyet barátjával Kritónnal a börtönben folytatott, majd pedig azok a fejtegetések a lélek halhatatlanságáról, melyeket a baráti kör egyik tagjának, Phaidónnak nevéről címet nyert Platón-dialógus foglal össze.

Lucius Annaeus Seneca - Seneca ​prózai művei I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Xenophón - Xenophón ​filozófiai és egyéb írásai
A ​hányatott sorsú athéni katona és író, a Kr. e. 5/4. század fordulóján élt Xenophón nem volt filozófus, de szellemi formálódására döntő hatást gyakorolt barátsága az idős mesterrel, Szókratésszal. Neki állít emléket Emlékeim Szókratészról, Szókratész védőbeszéde, A lakoma és A gazdálkodásról című írásaiban. A perzsa birodalom alapítójáról szóló Kürosz nevelkedése is inkább filozófiai indíttatású nevelési regény, mint történeti munka. Kisebb írásai közül az Agészilaosz és a Hierón az ideális hadvezér, illetve a zsarnok portréját rajzolják meg, A vadászatról, A lovászatról, A lovassági parancsnok feladatairól című írások lapjain a kutya- és lótenyésztő, vadászgató, katonáskodó arisztokrata osztja meg velünk gazdag tapasztalatait. A bevételekről című írás valódi gazdasági utópia, amelynek célja az athéni államkincstár jövedelmeinek gyarapítása. Az írások többsége, amelyek közül eddig csak néhány jelent meg magyarul, kétezer-négyszáz év után is meglepően aktuálisnak hat.

Publius Cornelius Tacitus - Tacitus ​összes művei
Tacitus ​életműve a római történetírás csúcsteljesítménye, máig eleven kincsesháza, s nemcsak azért, mert páratlan értékű forrás, mert lapjain megelevenedik Tiberius, Nero és Agrippina sorsa, a római birodalom kisebb-nagyobb alakjainak története, a győzelmes és véres hadjáratok-harcok, mert a krónikás alaposságával tudósít idegen népek, s különösen a germánok társadalmáról, szokásairól, erkölcséről, hanem azért is, mert ez a ragyogó, kritikus és keserű szellem a latin széppróza utolérhetetlen remekét alkotta meg. Egy-egy mondata is az ábrázolt alak egész egyéniségét képes megragadni, egy-egy szava is tettek mögé világít, egy-egy sorban viharos drámákat tud megjeleníteni. Sokszor a talányosságig tömör stílusa arányos formába fogja a túláradóan gazdag tartalmat, a bölcs elmélkedéseket. Nem könnyű olvasmány Tacitus még magyarul sem, de aki belemélyed, aki figyelmesen követi az események és a gondolatok szálait, a világirodalom egyik nagy alapművét hódíthatja meg, járhatja be egyre növekvő gyönyörűséggel.

Gaius Suetonius Tranquillus - Suetonius ​összes művei
Ez ​a könyv, ellentétben a korábbi, csak a császáréletrajzokra szorítkozó fordításokkal, Suetonius összes fennmaradt művét, illetve biztonsággal azonosítható töredékét tartalmazza és teszi hozzáférhetővé a magyar olvasóközönség számára, az életrajzi művektől a régiségtani, természettudományos, nyelvészeti témájúakig, legyenek versben vagy prózában, görögül vagy latinul. Részben tehát magyarul már korábban is ismert szövegek átdolgozott és újrajegyzetelt változatát tartalmazza (császáréletrajzok), részben pedig teljesen új fordításokat. A könyv használatát megkönnyíti a naprakész jegyzetapparátus, az egyes szövegcsoportok elején vagy végén található, eligazító jellegű elő- vagy utószó, valamint a névmutató - ezeknek köszönhetően nemcsak a műkedvelő olvasó számára nyújthat élvezetet, hanem az elmélyültebben érdeklődők is haszonnal forgathatják.

Titus Lucretius Carus - A ​természetről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thuküdidész - A ​peloponnészoszi háború
A ​görög történetírás legnagyobb alakjának nyolc könyvből álló műve a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) lefolyását Kr. e. 410-ig ismerteti. Az eseményeket saját kutatásai segítségével rekonstruálta, s munkájához írott forrásokat is felhasznált. A leírás folyamatába szónoklatokat illesztett, hogy megvilágítsa a szereplők cselekedeteinek, a politikai döntéseknek az okait, kifejezve személyes értelmezését mindannak okairól, ami bekövetkezett. A könyv egyik legdrámaibb s a szofisztikus vitairodalom magaslataira emelkedő jelenete a kicsiny Mélosz szigetét körülzáró athéniak és az erőszaknak nem engedő mélosziak párbeszéde, amely a nagyhatalmak és a kisállamok örök és - a kicsikre nézve többnyire végzetes - konfliktusának legjobb összefoglalása az egész ókori irodalomban.

Marcus Tullius Cicero - Az ​állam
Cicero ​az a kiemelkedő római állambölcselő, akinek eszméiből a Cicero századának is tekinthető XVIII. században még az amerikai alkotmány megalkotói is a magukat a római köztársaság eszmei követőinek tekintő francia forradalmárokhoz hasonlóan szellemi támogatást reméltek az új társadalmi és alkotmányos rend kialakítása során. Cicero állambölcselete ugyanakkor nem csekély hatással van a konzervatív gondolkodókra is, akik a hagyományokhoz való visszatérés Cicero által megfogalmazott eszméjét hangsúlyozzák. A pozitivizmus térnyerése a XIX. században már nem kedvez a cicerói eszmevilág befogadásának. Századunkban azonban tagadhatatlanná válik, hogy Cicero a görög-római antikvitás olyan gondolkodója, aki képes volt az állam ma is nemegyszer aktuális jelentéssel rendelkező meghatározására. Cicero, szakítva az államot merev kategóriának tekintő szemlélettel, azáltal járul hozzá a modern alkotmányos államfogalom megalapozásához, hogy az államot és annak legtágabban értelmezett alkotmányát történeti, politikai, etikai, gazdasági, terminológiai és pszichológiai elemek átfogó vizsgálatával tárja fel. Cicero állambölcselete és politikai eszmevilága megismeréséhez nélkülözhetetlen a valószínűleg leghosszabb, bár teljes terjedelmében fenn nem maradt Az állam című dialógusa, amelynek rekonstruálható teljes szövege Hamza Gábor fordításában és bevezető tanulmányával most jelenik meg első ízben magyar nyelven.

Apuleius - A ​világról
A ​Krisztus utáni második században élt karthágói szerzőt, korának ünnepelt vándorfilozófusát a legtöbb olvasó csak mint Az aranyszamár szerzőjét ismeri. Ez a kötet, mely Apuleius összes szónoki művét és - magyar nyelven eddig meg nem jelent - filozófiai írásait tartalmazza, kalandra hívja az olvasót. Kalandra, melynek során újra meg újra felteszi magának a kérdést, mi köti össze a frivol történetek mesélőjét, a platonikus filozófia pontos ismertetőjét és a csengő-bongó szavú szónokot.

Plutarkhosz - Párhuzamos ​életrajzok
A ​római császárkor elején, az i. sz. 1-2. század fordulóján élt Plutarkhosz ebben a munkájában, mely ötven életrajz-novellát tartalmaz, a görög és római történelem egy-egy kiemelkedő alakját állítja párhuzamba egymással. Izgalmas olvasmányok ezek az életrajzok, ám mégsem egyszerű anekdotagyűjteményről van szó. A szerző a római provinciává lett Görögország és a hódító Róma történelmének összehangolhatóságáról írt bennük. Plutarkhosz hitt abban, hogy a görög és római történelem hősei irtózatos vétkeikkel és óriási erényeikkel az emberi természet határainak felismerésére tanítanak. S ahogyan a reneszánsz is ebből a munkából vette át az emberi nagyság példaképeit, úgy a francia forradalom, Shakespeare, Goethe, sőt még Nietzsche is visszanyúlt hozzá.

Plutarkhosz - Morálfilozófiai ​értekezések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lucius Annaeus Seneca - A ​nagylelkűségről
Szőke ​Ágnes fordításában olvashatjuk a császárkori szerző morális esszéjét. Az utószóban a fordító tömör összefoglalást ad Seneca koráról és a mű irodalomtörténeti problémáiról.

Jan Assmann - A ​kulturális emlékezet
Mi ​a láthatóvá tett kollektív emlékezet, a jelek, a szimbólumok, az írás szerepe a korai államok kialakulásában? Írás, emlékezés és etnikai, közösségi identitás kölcsönviszonyát Jan Assmann professzor az antik Egyiptom, Izrael és Görögország példáján mutatja be, melyek írásbeliségükkel addig bejáratlan területekre léptek: Egyiptom az államiság, Izrael a vallás, Görögország a tudomány területére. "Az irodalmi kommunikáció archeológusa" a modern etnológia, történeti kutatás és filozófia nézőpontjából tárja fel a klasszikus társadalmakkal való szoros kapcsolatunkat. Könyve az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kultúraelméleti munkája.

Immanuel Kant - A ​tiszta ész kritikája
Semmi ​kétség, minden megismerésünk a tapasztalattal kezdődik; hisz mi más késztetné munkára megismerőképességünket, ha nem az érzékeinkre ható tárgyak, melyek részint maguk váltanak ki képzeteket, részint értelmi tevékenységünket hozzák mozgásba, hogy e képzeteket egybevesse, összekapcsolja vagy szétválassza, és így az érzéki benyomások nyersanyagát feldolgozva létrehozza a tárgyakra vonatkozó ismereteket melyeket tapasztalatnak nevezünk. Így tehát az időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot, és minden ez utóbbival kezdődik. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésére.

Platón - Philébosz
"Itt ​van előttünk, borkeverő mesterek előtt két forrás: a gyönyörűségek forrását most mézhez hasonlítom, a tudás kijózanító és bortalan forrását pedig fanyar és egészséges vízhez. Ezeket kell tehát a lehető legszebben összekeverni." A Philébosz új, filozófiailag, nyelvileg megbízható fordítása, a jegyzetek és a kísérő tanulmány Horváth Judit munkája. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Steven Runciman - A ​keresztes hadjáratok története
Steven ​Runciman klasszikusnak számító munkájában a keresztes hadjáratok történetét a teljesség igényével, a rendelkezésére álló arab, török, görög, illetve nyugat-európai források alapján, a részkutatások eredményeit is fölhasználva dolgozza föl. Bemutatja az évszázadokra visszanyúló előzményeket, s kultúrtörténeti, politikai és gazdaságtörténeti elemzésekbe ágyazva értelmezi a több évszázadon át húzódó mozgalom eseményeit, társadalmi és egyéni motivációit. A keresztes háborúk történetének e legteljesebb monográfiája egymásnak ellentmondó forrásokat vet egybe, és a felvetődő kérdéseket igyekszik a lehetőségekhez képest megnyugtatóan tisztázni. A magyar könyvkiadásban eleddig csak kisebb összefoglalások, részproblémák feldolgozásai, diákoknak szóló népszerűsítő könyvek jelentek meg. Runciman nagymonográfiája a témakör nélkülözhetetlen feldolgozása.

Kerényi Károly - Görög ​mitológia
Kerényi ​Károlynak, a 20. század egyik világviszonylatban is legjelentősebb klasszika-filológusának és vallástörténészének talán legfontosabb, legmaradandóbb alkotása a _Görög mitológia._ Az író ismeretterjesztő műnek szánta könyvét, s az valóban magas szintű tudományos összefoglalás, mely hatalmas anyagismeretről és élvezetes írói stílusról tesz tanúbizonyságot. Maga a görög mítosz szólal meg a könyv lapjain, minden apró részletével, teljes szövevényességével, úgy, ahogy különböző forrásokból ránk maradt. Az elbeszélő egységes, jól megszerkesztett történetként, pontosabban történetfolyamként adja elő a dolgok kezdetétől a hérosztörténetekig azt a hatalmas kozmoszt, amely maga a görög mitológia. A mű egyik legnagyobb értéke, hogy a teljes mitológiát közvetíti, összefüggő, szerves egységként mutatja be, nem pedig önálló, de kevéssé összefüggő történetek halmazaként. Kerényi tartózkodik attól is, hogy a részek szimbolikus megfejtését megkísérelje, arra épít, hogy a jól, hitelesen előadott mitológia maga sugallja önnön értelmezését is.