Mengele ​boncoló orvosa voltam

Nyiszli Miklós - Dr. ​Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Dr. ​Nyiszli Miklós 1946-ban vetette papírra borzongató önéletírását a hírhedt lengyelországi haláltáborban töltött időről és az ott végzett kényszerű foglalatosságáról. A szerző a túlélést a szakmájának köszönhette, orvos volt, és ráadásul Németországban végzett, kiváló szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezett, ez elősegítette, hogy Dr. Mengele "kiválasztottja" legyen. .. Megrázó könyv ez - az ember lealjasodásának hihetetlen, ámde sajnos mégis megtörtént eseteiről szól. Dr. Mengele háborús bűnös, milliók halálához járult hozzá, miközben a "tudomány" nevében állatias kísérleteket folytatott élő és holt embereken. A drámai auschwitzi hónapok története után kiadónk egy szakértővel még két részt íratott az eredeti műhöz. Az egyik a koncentrációs, megsemmisítő táborok hátborzongató mindennapjait és "működését" írja le kegyetlen, szenvtelen pontossággal - a másik Mengele doktor további sorsát mondja el. A háborús bűnös hogyan élt egészen a halálig Dél-Amerika több országában, és miért nem bukkantak nyomára az utána küldött ügynökök...?

Markus Zusak - A ​könyvtolvaj
1939, ​a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák. 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Polcz Alaine - Asszony ​a fronton
"Minden ​háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba. Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nem csak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülő lányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők, és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nem csak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nem csak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi?" - Polcz Alaine Száz éve - 1922. október 7-én - született az egyik legmegrázóbb második világháborús emlékirat, az Asszony a fronton (1991) szerzője, Polcz Alaine. Az erőszakról való hallgatás tabuját megtörő, nagy hatású regény különleges kiadása erre az évfordulóra jelent meg.

Ota Kraus - Erich Kulka - Halálgyár
Csupán ​nyolc betű: fasizmus. S mi mindent jelent ez! A "Halálgyár" című könyvet is el kell olvasnunk ahhoz, hogy megismerjük a fasizmus igazi arculatát. Ota Kraus és Erich Kulka csehszlovák lakatosok megjárták a pokolhoz vezető utat, és magát a poklok poklát. Birkenaut, Auschwitzot. Tanúságtételnek szánták a könyvet, hogy a világ tudomást szerezzen a példátlan kegyetlenségek, gyilkosságok sorozatáról. Egyetlen koncentrációs táborban sem fedték fel a nácik céljaikat olyan nyíltan, mint Birkenauban, Auschwitzban. Itt érte el a tetőfokát a módszeres emberirtás, itt szervezték meg "igazi náci alaposságal" a haláltábort. A szerzők mint lakatosok szabadon mozogtak a hatalmas tábor belső területén sé mindent látta, hallottak. Részletesen írnak az auschwitzi "halálkombinátról", a hozzátartozó táborokról. A kezdeti időszakról épp úgy, mint az újabb és újabb deportáltak érkezéséről, fogadtatásukról és a későbbi sorsukról. Írnak többek között az élő embereken végzett kísérletekről, a gyermekekről, a bordélyokról és az elgázosítás első kísérleteiről, de beszámolnak a birkenaui sonderkommando fegyveres lázadásáról is az SS legények ellen. Nem valami kellemes olvasmány ez a könyv - mint ahogy a szerzők is írják utószavukban -, de minden gondolkodó ember áhitja az igazság megismerését s ezt adják közre könyvükben Kraus és Kulka, a halálgyár volt foglyai.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd
A ​könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Anne Frank - Jan Otčenášek - Anne ​Frank naplója / Rómeó, Júlia és a sötétség
Számtalan ​nyelven, számtalan kiadásban jelent meg eddig a cseh Otcenásek regénye és a hollandiai zsidó kislány, Anne Frank naplója. Pavel, az érettségiző cseh diák és Eszter, az üldözött zsidó lány tragikus szerelmének története a németek megszállta Prágában éppúgy világsiker lett, mint az éveken át bujkálni, rejtőzködni kényszerülő Anne Frank megkapóan őszinte, kordokumentumként is értékes naplója. Mindkét mű vallomás az elvadult világ farkastörvényei közepette továbbélő emberségről, szeretetről, önfeláldozásról, a tiszta, gyöngéd érzésekről. A világhírű regényt és naplót azonban nemcsak a téma hasonlósága rokonítja, hanem az előadásmód rendkívül egyszerű eszközökkel elért drámaisága is. Kevés olyan alkotás akad a világirodalomban, amely ennyire pátoszmentesen és mégis ennyire megrázóan ábrázolja a megszállás fojtogató légkörét. A megejtő szépségű szerelmi történetet és a döbbenetesen hiteles naplófeljegyzéseket éppen az írói eszközök rendkívüli egyszerűsége és tisztasága emelte valóban szenvedélyes tiltakozássá az életet színeitől megfosztó, örömet, emberséget kilúgozó elnyomás ellen.

Kádár Gábor - Vági Zoltán - A ​végső döntés
1944. ​május közepétől szűk két hónap leforgása alatt a magyar csendőrök, rendőrök és hivatalnokok hatékony közreműködésével több mint 430 ezer, zsidónak minősített magyar állampolgárt deportáltak. Túlnyomó többségüket Auschwitz-Birkenauba vitték és megölték. Vajon az események milyen láncolata vezetett ehhez a holokauszt történetében is példátlan méretű és gyorsaságú akcióhoz? Hol határoztak a magyarországi „végső megoldásról”? Berlinben vagy Budapesten? Kik, mikor és milyen körülmények között hoztak végső döntést a magyar zsidók deportálásáról? Kádár Gábor és Vági Zoltán az etnikai tisztogatásokat és népirtásokat, valamint a világháborús német és magyar döntéshozatali mechanizmust elemezve keres válaszokat a kérdésekre. Úgy vélik, hogy a tragédia hátterében két erő, két szándék találkozása állt. Az egyik a német népirtási program volt, amelynek gyökerei Hitler és a nácik radikális antiszemitizmusában, fajhigiéniai és etnopolitikai elképzeléseiben lelhetők fel. A másik pedig az a mára szinte elfelejtett magyar történeti attitűd, amely évszázadok óta az „idegennek” tekintett népcsoportok beolvasztására, kiszorítására és elűzésére törekedett, és amely rabul ejtette a hazai fajvédők és a politikai elit gondolkodását. A történészpáros szerint 1944-ben e két törekvést leginkább megszemélyesítő szereplők, a német Adolf Eichmann és a magyar Endre László végzetes találkozása radikalizálta tovább azt a folyamatot, amely az európai zsidóüldözés egyik leggyilkosabb döntéséhez vezetett.

Philip Roth - Összeesküvés ​Amerika ellen
Antiszemitizmus, ​a megfélemlítés légköre, zsidóüldözés, kitelepítések, fasizálódás az 1940-es évek Amerikájában? Igen - legalábbis Philip Roth új regényében, amely a "mi lett volna, ha" jegyében vizsgálja az adott korszakot. Mi lett volna, ha 1940-ben F. D. Roosevelttel szemben Charles Augustus Lindbergh, a repüléstörténet egyik legismertebb alakja, amerikai nemzeti hős nyerte volna a választásokat? Az a Lindbergh, akinek náciszimpátiája és antiszemitizmusa nem fikció, hanem dokumentált történelmi tény? Nos, akkor ebben a képzeletbeli Amerikában felülkerekedtek volna az izolacionisták, az "európai" háborúba való beavatkozást ellenzők, a Lindbergh-adminisztráció lepaktált volna Hitlerrel, és az amerikai zsidóság, ha nem is európai sorstársaiéhoz fogható, de lelkileg és egzisztenciálisan is megnyomorító üldöztetéseket szenvedett volna el. Roth ezt a nyomasztó légkört egy érezhetően önéletrajzi elemekkel átszőtt családregényben ábrázolja A kortárs amerikai próza nagymesterének gondolatébresztő kirándulása a történelmi fikció terepén igazi meglepetést kínál az olvasónak. 1997-ben Philip Roth elnyerte a Pulitzer-díjat Amerikai pasztorál című regényével. 1998-ban átvehette a Nemzeti Művészeti Érdemrendet a Fehér Házban, 2002-ben pedig megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia legmagasabb kitüntetését, a Szépirodalmi Aranyérmet, amelyet korábban a többi közt olyan íróknak ítéltek oda, mint John Dos Passos, William Faulkner és Saul Bellow. Kétszer nyerte el a Nemzeti Könyvdíjat, a PEN/Faulkner Díjat és a Kritikusok Országos Szövetségének Díját. 2005-ben Philip Roth lett a harmadik élő amerikai író, akinek átfogó életműkiadása jelenik meg a Library of America sorozatban. A nyolc kötetből az utolsó 2013-ban fog megjelenni.

Daniel Keyes - Érintés
Amikor ​Barney Stark és felesége, Karen házának kapujában megjelentek a Sugárbiztonsági Szolgálat emberei, hogy mindent és mindenkit átvizsgáljanak, még azt hitték, hogy múló kellemetlenség az egész. Végtére Barney, a National Motors tervezője nem dolgozik rádioaktív anyaggal, Karen pedig naphosszat otthon van és arról álmodozik, hogy végre gyerekük lesz. A National Motorsnál apró baleset történt csak. Egyetlen ember kapott sugárfertőzést: Max Prager, aki Barneyt szokta kocsiján bevinni a Központba. Rajta jelentkeztek először a tünetek. Aztán Barneyn. Aztán Karenen. A házukon. A szomszéd kutyáján. És ki tudja még hol, mi mindenen. A fertőzéshez elég egyetlen érintés! Michigan város felbolydul. A beteg házaspárt megpróbálják elűzni, ám ők maradnak. A kártérítésre várnak - és a gyerekre, aki épp a baleset előtt fogant. A világhírű szerző új regénye hátborzongató hitelességgel mutatja be testek és lelkek roncsolódását. A katasztrófát, amelynek elindítója a sugárzás, továbbvivője azonban a félelem, a gyűlölet. Megszülethet-e ebből egy új élet? S ha igen, ép lesz-e? Vagy csupán szörnyű torzó?

Aliza Barak Ressler - Kiálts ​kislány, kiálts!
Egy ​különös könyvet tart a kezében az olvasó. Magyarországon e könyv műfaját tekintve is, témáját tekintve pedig kiváltképp különös. Aliza Barak Ressler három fiú édesanyja, gyakorló nagymama Resslercivil az irodalomban. És mégis... _Ma amikor tornyok omlanak le, amikor ártatlan emberek halnak értelmetlen halált, különös értelmet nyer ez a könyv és mondandója._ Aliza könyvének elején elmondja, hogy az elfeledni, eltemetni való múltat miért is eleveníti föl. Miért is kell az üldözésről, a megaláztatásról, a rettegésről újra és újra beszélni. Miért is kell az átélteket újraélve a behegedt sebeket feltépni? Azért kell, mert nem hagyhatjuk, hogy az unokáink védtelenek legyenek - mondja a szerző. Azért kell, mert veszély esetén mozgósítani kell mindazokat az energiákat, melyek létezéséről mit sem tudunk, de amelyek a neveléssel, az emberséges létezéssel mindannyiunkban ott bujkálnak. Azért kell, mert rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy a nyilvánvalót is megkérdőjelezzük. Azért kell, mert együttérzésünket ki kell tudnunk nyilvánítani. _A mostani kiadásnak hangsúlyt ad, hogy a TORONY ledőlt. Ledöntötték._ Ez a tény fájdalmasan igazolja a szerzőt, és aggodalommal töltheti el az olvasót. Mire e különös könyv végére jutunk mi is tudhatjuk majd: egyetlen válaszunk lehet csak a borzalmakra. Ez pedig a légy ma jobb, mint tegnap voltál és holnap legyél jobb, mint ma voltál mindent elfedő parancsa. Légy jobb és légy okosabb! Csak ez menthet meg minket. Azt mondtam, hogy a szerző civil. Pont ez emeli e kötetet a legigazabb művészet szintjére. Pont e civilség hitelesíti a mondandót. A kötet Izraelben a Közoktatási Minisztérium Ifjúsági Osztálya díját nyerte el.

Vértes Miklós - Órákon ​múlott az élet
A ​sátoraljaújhelyi születésű, Düsseldorfban élő szerző néhány évvel ezelőtt mutatkozott be az olvasóközönségnek Visszapillantás című verseskötetével, melynek témája a holokauszt rímekbe foglalt megemlékezése az egyetemes és személyi szenvedésről, a borzalmakról. E könyv a saschenhauseni koncentrációs tábor ún. Óráskommandójának életéről szól, melynek a szerző is tagja volt, aki azelőtt a kisvárosi órásműhely asztalánál belefeledkezve munkájába nem gondolhatott arra, hogy a sors különös szeszélyéből foglalkozása majd életmentésül szolgál egy haláltáborban, ahol valóban órákon múlott az élet.

Jan Otčenášek - Rómeó, ​Júlia és a sötétség
A ​cseh szerző regénye vallomás az elvadult világ farkastörvényei közepette továbbélő emberségről, szeretetről, önfeláldozásról, a tiszta, gyöngéd érzésekről. A megejtő szépségű szerelmi történet a németek megszállta Prágában játszódik, szereplői Pavel, az érettségiző cseh diák és Eszter, az üldözött zsidó lány.

Zsolt Béla - Kilenc ​koffer
A ​nagyváradi gettó élete Zsolt Béla élményei alapján. "Most itt fekszem a matracon, a templom közepén, a frigyszekrény tövében. A lámpa, amelyet tegnapelőtt este tintával festett kórházi-kékre Németi főorvos, hol kigyullad, hol kihuny. Kinn, a városban zavarórepülés van, de bennünket nem érdekel. A csillag, a bélyeg, nemcsak az élet kedvezményeiből zár ki bennünket, de félelmeiből is. Nem félünk a légitámadástól, semmiféle halálnemtől. A halottak itt hevernek mellettem, jobbról-balról a matracokon a kómás cukorbetegek, az anginások, a galoppierenderek, az urémiások, akikkel az utolsó hetekben már nem törődött senki, s az öngyilkosok, akiket éjjel-nappal szakadatlanul hoznak be hordágyon, rendszerint párosan, s többnyire orvos házastársakat, mert nekik volt kéznél mérgük, s pontosan tudták adagolni."

Lányi György - Pokoljáráson ​az SS ausztriai megsemmisítő helyein
A ​82 esztendős szerző - a Búvár c. folyóirat ny. főszerkesztője - mint a német birodalmi védőállás fertőrákosi szakaszának hajdani rabmunkása, majd a tömegkivégzéses alpesi halálmenetnek s a mauthauseni és gunskircheni hírhedt haláltáborok megannyi életveszélyének túlvészelője, a 62 éve történteket - kezdve Magyarország megszállásától az ausztriai felszabadításig, majd a további eseményekig - hitelesen és döbbenetes érzékletességgel idézi föl olvasmányos művében.

Art Spiegelman - A ​teljes Maus
"Ezek ​nem emberek!" Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani. E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a _Maus_. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a _Maus_ fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe. Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A _Maus_ eredetileg folytatásokban jelent meg az általa alapított Raw magazinban. Bár munkásságát a képregényes közösség már jóval előbb elismerte, a neve azután vált világszerte ismertté, hogy a _Maus_ 1992-ben - a képregény-irodalomban elsőként - Pulitzer-díjat kapott. Az eredetileg két kötetben, majd gyűjteményes formában is megjelent művet azóta több mint 30 nyelvre fordították le.

Umberto Eco - Baudolino
"Hát ​ez meg mi?" - bök Nikétasz úr, a bizánci birodalom legfőbb bírája és történetírója az orra elé tolt, nehezen kisilabizálható irományra - Baudolino maga alkotta nyelven írt, kamaszkori naplójára - az Úr 1204. esztendejének eleje táján. És Baudolino mesélni kezd. Bizáncot keresztes martalócok fosztogatják, a város lángokban áll, menekülniük kell, de Baudolino közben is mesél és mesél. A meséje nyomán kibontakozó kópéregénynek - a világhírű író-filozófus legújabb, immár negyedik, diadalútját járó regényének- a hőse ő maga, Baudolino, Rőtszakállú Frigyes paraszti származású fogadott fia. Méghozzá felettébb tevékeny hőse: Baudolino képzelő- és tettereje nem ismer határokat. Legfőbb ötlete egyenesen a Német-római Császárság egészének sorsát igyekszik új útra terelni... Ötlet és valóság viszonya azonban - a korábbi Eco-regényekből ismerős módon - igencsak összekuszálódik. Létező személy-e a távol-keleti "János pap", és írt-e levelet Barbarossának (a pápának, a bizánci uralkodónak)? Mi közük a babiloni háromkirályoknak a Grál-legendához, Nagy Károlyhoz és a Német-római Császársághoz? Baudolino és a cimborái mindenesetre elhatározzák: maguk mennek el a világ végére, János pap országába... Hogy a végén (de még inkább azon túl) megint mindenre fény derüljön, természetesen.

Jonathan Safran Foer - Minden ​vilángol
Jonathan ​Safran Foer művét méltatói a huszonegyedik század első nagy amerikai regényeként tartják számon. A mindössze 26 esztendős, első könyves szerző máris olyan díjak birtokosa, mint a Guardian Book-Award és a National Jewish Book Award. A mű fő hőse, aki ugyanazt a nevet viseli, mint a szerző, elindul Amerikából Ukrajnába, hogy megkeresse azt az asszonyt, aki a háború alatt vagy megmentette általa soha nem látott nagyapja életét, vagy nem. Kalandos útján Aleksz, az amerikai életformát imádó, ám az angol nyelvet kíméletlenül kerékbetörő, ifjú tolmács vezeti, akihez tartozik egy nagyapa mint sofőr, és egy sammy Davis, Junior, Junior nevű kutya is, mint...kutya. A Don Quijote-i kutatás nem sok kézzelfogható eredménnyel jár, viszont a szerző fantáziáját szabadon engedve megírja belőle e művet, amelyben az olvasó bepillanthat egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl egykor varázslatos és "vilángoló", utóbb pedig könyörtelenül elpusztított életébe, s amelynek olvastán - írja egy kritika - Isaac Bashevis Singer, a nagy jiddis mesemondó sírjából mintha csuklást, majd elégedett sóhajt hallanánk.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
6., ​kétnyelvű ünnepi kiadás Van okunk ünnepelni. Kerek negyven esztendeje, 1969-ben jelent meg első ízben ez a méretében szerény, irodalomtörténeti jelentőségét illetően azonban korszakos mű. A szerző, ez a "tisztavérű" német, 1944-ben, alig huszonkét évesen az amerikai hadsereg felderítőjeként német hadifogságba esett a belga hadszintéren. Drezdába vitték. Az ékszerdoboz-szépségű barokk kórházvárost a brit légierő nem sokkal a második világháború befejezése előtt porig égette. Bosszúból. Coventryért, Londonért. Néhány óra alatt százharmincötezer ember, csupa öreg, gyermek, asszony és hadirokkant égett szénné. Katona egy sem akadt köztük. Vonnegutnak és társainak jutott a feladat, hogy a közparkokban hatalmas piramisokat építsenek a hullákból, és elhamvasszák őket. Tömegmészárlásról alighanem teljes képtelenség katartikus, ráadásul mulatságos könyvet írni. A szerző maga huszonöt éven át kísérletezett vele, mire végül megszületett a nevezetes "Dezda-kötet", s általa a világméretű Vonnegut-kultusz. 1969 óta millió és millió példány fogyott el a könyvből. Az írót nemcsak a hazájában, de az egész bolygón afféle prófétaként tisztelik. A groteszk, az abszurd, a fekete humor apostola ő. Meghalt, mégis elevenebben hat, mint valaha. E kétnyelvű kötet főhajtás a megrendítő erejű alkotás és Kurt Vonnegut géniusza előtt.

Benedek István Gábor - Vámos György - Tépd ​le a sárga csillagot
A ​kötet témája a magyarországi antifasiszta ellenállás egy kevéssé ismert fejezete, a budapesti cionisták 1944-es tevékenysége. A szerzők a mozgalom aktivistáival készítettek interjúkat, hogy feltárják azt, ami e „fehér folt” mögött rejlik. A 15 ellenállóval készült riportsorozatból kitűnik, hogy miként szervezte és bonyolította le az ellenállást illetve az embermentéseket a cionista szervezet.

Saul Friedländer - A ​náci antiszemitizmus
Saul ​Friedländer, a jeruzsálemi és genfi egyetemek történészprofesszora a hitleri Németország és a korabeli Európa történetének kutatásán túl a pszichoanalízisnek a történelemben való alkalmazásával is foglalkozott elméletileg. Most megjelent, talán legjelentősebb könyvében (1972-ben adták ki először) két témájának összekapcsolására tett kísérletet. Azt vizsgálja művében, hogy mivel magyarázható Hitler és a náci Németország zsidógyűlölete, fanatikus törekvése a zsidók kiirtására, az "Endlösungra". Úgy véli, hogy - bár a holocaust ténye alaposan feldolgoztatott -, a zsidóüldözés menete, fázisai és "eredményei" jól ismertek, a miértek megválaszolásával adós még a tudomány. Nem állítja, hogy ő bizonyos válasszal szolgál, ám úgy véli, hogy megállapítható: "az a zsidóüldözés és zsidóirtás, amit a nácik véghezvittek, mindenekelőtt a kollektív pszichopatológia körébe tartozik". Ezért gondosan sorra veszi és a pszichoanalízis segítségével végigelemzi a holocausthoz vezető utakat, a modern Európában és különösen Németországban újraéledő antiszemitizmus jelenségét, kezdve a 19. század második felének eseményeitől egészen a weimari köztársaság ilyen jellegű megnyilatkozásaiig. Egy másik vonalat követve, Hitler életében és egyéniségében mutatja ki a pszichopata jelenségeket, ösztönzéseket stb. A könyv csúcspontján azután egymásra montírozza a kialakított képeket: azt analizálja mesterien, miként vált a többszörösen összetett, mitikus világképekből "kivégző nagyüzem", miként lehetséges, hogy az apparátus - amelynek tagjai személy szerint nem voltak pszichopaták - átvette Hitler neurózisát, beteges és fanatikus zsidógyűlöletét. ; A könyv kétségkívül igen eredeti, újszerű megközelítését nyújtja nemcsak a holocausthoz vezető útnak, de a kollektív pszichopatológia kérdéskörének is. Mint okadatolás, valószínűleg egyoldalú, de egyoldalúságában is igen figyelemreméltó. - Széles körben érdemes ajánlani.