A ​bűnbeesés után / Alku

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd
A ​könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Paul Auster - New ​York trilógia
A ​New York trilógia az ezredforduló egyik legelismertebb amerikai írójának világszerte legsikeresebb regénye. Ha akarom, három önálló, mégis összefüggő klasszikus detektívtörténet, ha akarom, a modern egzisztencialista regény csúcsteljesítménye, Kafka és Borges követője. Mert miközben a detektív a nyomokat követi, valójában azt deríti fel, mit jelent emberi lénynek lenni. Auster hosszú évek óta a Nobel-díj várományosa, számtalan irodalmi díj birtokosa, könyveit harminc nyelvre fordították le. Művei most a 21. Század Kiadó új életműsorozatában jelennek meg.

Thornton Wilder - Drámák
___Thornton ​Wilder (1897-1975) puritán protestáns amerikai családból származott. Szűk látókörű protestáns középiskolából került a szabadabb szellemű Yale Egyetemre, majd tanári diplomájának megszerzése után egy esztendőt Rómában töltött. Hazakerülve egy kisvárosban tanított francia nyelvet és irodalmat. Ifjúkorának első irodalmi kísérletei „háromperces” drámák, valójában párbeszédekbe foglalt parafrázisai egy-egy metafizikai vagy morális eszmének. Első jelentékeny műve a _Kabala_ című regény (1926); hírnevét azonban a _Szent Lajos király hídja_ című regényével alapozta meg (1927). További regények után gyors egymásutánban hat egyfelvonásost írt, amelyek _A hosszú karácsonyi ebéd_ című kötetben jelentek meg (1931). Mind a mai napig is legismertebb, leggyakrabban idézett drámája _A mi kis városunk_ (1938), amelyben új formával jelentkezik: a rendező minduntalan megakasztja a cselekményt, magyaráz, kommentál, időnként be-beugrik egy-egy kis szerepbe. A második világháborúban, röviddel az Egyesült Államok hadba lépése előtt íródott a _Hajszál híján_ című allegorikus dráma, amely a pusztulás vízióin túl felcsillantja a menekülés lehetőségét s a humánum fennmaradását. Számos változatban írta meg egyetlen, egész estét betöltő komédiáját Wilder – _A házasságszerző_ végül a _Hello Dolly_ című musical formájában járta be a világot és szerzett írójának maradandó népszerűséget a könnyű műfaj terén is. Kötetünk záródarabja, az _Alkésztisz_, könyv alakban csak az író halála után látott napvilágot. 1955-ös bemutatóját az edinburghi fesztivál közönsége meglehetősen hűvösen fogadta; Wilder utóbb átdolgozta, és _A becsiccsentett nővérek_ című szatírjátékkal toldotta meg az antik tárgyú drámát, amely ebben a formájában szép sikert aratott több német színpadon. ___Wilder egész életművében két eszme, két hit birkózik: az egyik szerint az élet értelme az isteni terv felismerése, végrehajtása, az örök élet elnyerése. A másik szerint: amit magunk adunk neki, az alkotó munka, az embertelen természet humanizálása. Wilder már nem tudott elég naivan hinni, és még nem tudta magáévá tenni a materialista szemléletet. Racionalista választ keresett egy olyan kérdésre, amelyet misztikus formában adott fel magának. Ezért őrlődött Wilder, akárcsak nemzedékének számos tagja, két malomkő között: ezért tudta kifejezni a maga drámájával együtt egy egész korszakét. Tartalmilag ez a legfőbb újdonsága Wilder drámai életművének. S mit hozott formailag? Erről így nyilatkozott ő maga: „A színház lemaradt a többi művészet mögött abban az igyekezetben, hogy »új utakat« találjon korunk embere, asszonya gondolkozásának, érzéseinek kifejezésére. Én nem tartozom az alig várt új drámaírók közé. Bár közébük tartoznék. De remélem, részt vehettem útjuk előkészítésében. Nem vagyok újító, csak elfelejtett javak felújítója, és remélem, hogy alkalmatlan limlomok eltakarítója.”

F. Scott Fitzgerald - Az ​Édentől messze
Az ​1920-as évek "elveszett nemzedékének" képviselője, a dzsesszkorszak előfutára, névadója és terméke, Francis Scott Key Fitzgerald (1896-1940) fedezte fel az irodalom számára a viktoriánus morált és az egész amerikai életformát megváltoztató, bálványromboló ifjúságot. Merőben új típusok jelentkeztek már első írásaiban is: a felső középosztály elkényeztetett fiai és lányai, egyetemi aranyifjak, "vampok", "flapperek". 1920-ban megjelent, s mindjárt óriási sikert aratott első regénye, Az Édentől messze kissé wertheri világfájdalmú, de modern impresszionista stílusú és felépítésű mű, amely egy érzékeny, tehetséges fiú jellemnevelő iskoláját, botladozásait és önmagára találását mutatja be. Amory Blaine, a kiábrándult princetoni diák, leszerelt katona és csalódott szerelmes a regény végén eljut az önismeretig, és meghirdeti az új nemzedéket: "Íme, az új nemzedék, ajkán a régi csatakiáltások, s hosszú napokon és merengve átvirrasztott éjszakákon át tanulja a régi hiteket; és várja a sorsát, hogy végül is kilépjen a szennyesen kavargó káoszba, dicsőséget és szerelmeket hajszolni; az új nemzedék, mely az előzőeknél jobban retteg a szegénységtől, és jobban isteníti a sikert; s mely felnövekedvén azt látja majd maga körül, hogy minden isten halott, minden háború megvíva, s megrendült minden hit az emberben..."

Ismeretlen szerző - A ​kopasz énekesnő
Eugène ​Ionesco ebben a könyvében a kispolgári lét ürességének, az emberi kapcsolatok felszínes tartalmatlanságának groteszk jeleneteit mutatja be. Eugène Ionesco művei többnyire egyfelvonásosak és első olvasásra nem szólnak semmiről, értelmetlen párbeszédek követik egymást és a végén merül csak fel az olvasóban vagy akár a nézőben, mert ezt a művet színpadon is, már többször és több helyt is bemutatták különböző magyar és nem magyar nyelvű színtársulatok az évek során. A tartalom nélküli jelenetek értelme és mondanivalója maga a tartalomnélküliség az, hogy nincs mit mondani, mert létünk kiüresedett. A mű súlyát a súlytalanság adja, így képesek a szereplők gondolatai a felszínen úszni, a mélység hiányának tudatában. Vajon valóban így lene? "Kint sincs senki, bent sincs senki, koccintsunk csak!" A kötet tartalma: * Jean Genet: A cselédek. (Les Bonnes.) Nagy Péter fordítása. * Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő. (La Cantatrice chauve.) Gera György fordítása. * Peter Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában. (Die Verfolgung und Ermordung Jean Paul Marats dargestellt durch die Schauspielgruppe des Hospizes zu Charenton unter Anleitung des Herren de Sade.) Görgey Gábor fordítása. * Edward Albee: Nem félünk a farkastól. (Who's Afraid of Virginia Woolf?) Elbert János fordítása. * Sławomir Mrożek: Tangó. (Tango.) Kerényi Grácia fordítása. * Harold Pinter: A gondnok. (The Caretaker.) Bartos Tibor fordítása.

Peter Weiss - Hölderlin
Peter ​Weiss új drámájának a 18. és 19. század fordulóján élt nagy német költő Hölderlin a főhőse, helyesebben mai mondanivalót tolmácsoló modellje. Modellül választására többek között azok az irodalomtörténeti kutatások adtak alkalmat, amelyek Hölderlin művéhez és tragikus sorsához jakobinizmusban találták meg a kulcsot. Peter Weiss értelmezése szerint az élete utolsó évtizedeit elborult elmével végigélő Hölderlin következetes jakobinus maradt, egykori pálya- és sorstársai közül ő egyedül, és Hamletként csak megjátszotta az őrültet, így menekülve a restauráció korszak reménytelenségéből. A darabban megjelenik Goethe, Schiller, Hegel, Schelling és Fichte is, valamennyien a francia forradalomtól visszariadó evolucionizmus képviselőiként, sőt, végül merész fordulattal még Marx is, ő azonban a forradalmi gondolat örököseként. Peter Weiss darabja a tényeket csupán az alapprobléma szemszögéből jeleníti meg "egydimenziós" alakokat léptet föl, kimozdítja őket a hagyomány nyugalmi állapotából, hogy ebben az elidegenített, kizökkentett képben új, napjainkhoz is szóló összefüggéseket mutasson fel nézőnek, olvasónak.

Ismeretlen szerző - Aki ​lelőtt egy macskát
Kötetünk ​a mai finn dráma három mesterének egy-egy művét mutatja be; témájuk, hangvételük, stílusok akug térhetne el jobban egymástól. Pekka Lounela groteszk színjátékának hőse, Falk alezredes lepuffantja a szomszéd Sundström-házaspár öreg macskáját. Jelentéktelen gonosztett ez, de villámként világítja meg Falk jellemét, hiszen ez a kései puskalövés csupán ártalmatlanabb mása annak a réginek, mely emberéletet oltott ki valaha, a háború utolsó napjaiban. Juha Mannekorpi monodrámájának szaggatott versbeszédeegy folyó mélyéről ér el hozzánk. Ott lenn, az iszapban fekszik Mala Salminen, aki megölte magát. Hangja a magányosság hullámverése, halálának oka: az elidegenedés. Tauno Yliruusi komédiájának első oldalain egy férfi mászik át a börtön falán. Szökni akar? Dehogy! Minden vágya, hogy visszakerüljön. Nem sikerül neki, de próbálkozásai során minden eresztékben recseg-ropog körülötte a mai finn társadalom, sa darabból pompás szatíra kerekedik. Egyvalami fogja össze mégis ezt az egymástól annyira különböző három művet? a rendkívüli érzékenység az emberi lét általános érvényű, nagy kérdései iránt.

Neil Simon - A ​Napsugár fiúk
Az ​amerikai irodalom egyik legnépszerűbb és legismertebb vígjátékszerzője, Neil Simon több mint harminc színdarabot és legalább ennyi filmforgatókönyvet írt. Oscar- és Tony-díj jelöléseinek a száma meghaladja bármely más íróét. Elég, ha csak a Mezítláb a parkban, a Fogd a nőt, és fuss, a Meghívás egy gyilkos vacsorára sziporkázó poénjait idézzük fel, máris tudjuk, hogy alkotójuk a humor igazi mestere – s azt, hogy „komolyabb” művek írójaként is kiváló, jelzi Pulitzer-díja is (1991). „Tragédiát sem könnyű írni, nagy komédiák azonban ritkán születnek. Még ritkábban az olyan szerzők komikus művei, melyek országhatárokon át is hatnak. A vígjáték, miként a vicc helyi referenciákból táplálkozik, s röptében hal el. A vicc tudat alatti tartalmakra céloz, s a reflexeinkre hat, abból is a mélyen rejtezőre, a nevetésre… Nincs rá mód, hogy Neil Simont csaknem harminc darab után ide-oda rangsoroljuk. Woody Allent egyszer a világ negyedik legjobb stand-up komédiásának szavazták meg, persze Woody Allen megsértődött. Ezért bátran kijelenthető, hogy az 1927-ben született Neil Simon a világ legjobb Neil Simonja, s ezt a rangot senki sem érheti el. Neil Simon dialógusai mesteri kádenciákra nyílnak, fordítóik megszenvedik a tolmácsolást. Fordítói pályámat számos Neil Simon szegélyezi… legszebb emlékem azonban A Napsugár fiúk magyarországi diadalútjához fűződik” – részlet Ungvári Tamás utószavából.

Szomory Dezső - II. ​József császár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Boris Vian - Mindenkit ​megnyúzunk!
Egyeseket ​bizonyára megtéveszt majd a Boris Vian-életműsorozat eme nyolcadik kötetének tizennyolcas karikáért kiáltó, horrorisztikus címe, és néhány olvasó talán majd valami darabolós gyilkosos vagy vérengző űrlényes történet reményében veszi kézbe ezt a könyvet. Nos, ők csalódni fognak. Ellenben azok, akik már régóta arra vágytak, hogy végre elolvashassák Boris Vian magyar nyelven még soha meg nem jelent drámáit - jelesül négyet a szerző 1947 és 1951 között írt színműveiből -, máris kezdhetnek ujjongani, mert e kötettel kifejezetten nekik kívántunk örömet szerezni. A jelen kötetben olvasható színművek majd' mindegyike valami ellen íródott, valami olyan jelenséget gúnyol ki, ami sajnos ma is mérgezi életünket. A címadó darabot, a sintérmunka mibenlétét megvilágító antimilitarista bohózatot egy antirasszista kiáltvány és egy antiklerikális szatíra követi. Talán csak a negyedik - az utolsó - dráma lóg ki a sorból, de még ebben a habkönnyű komédiában is van egy olyan szereplő, akit újra és újra "megnyúznak"...

Paul de Man - Az ​olvasás allegóriái
"Az ​olvasás allegóriái történeti tanulmányként indult és az olvasás elméleteként végezte" - értékeli munkáját a könyv előszavában a szerző, Paul de Man. A belga származású amerikai irodalmár (irodalomtörténész és elméletíró) leghíresebb, legnagyobb hatású, 1979-es művének 1999-es magyar kiadása az utóbbi években a hazai irodalomtudomány egyik legtöbbet idézett műve volt. Gyakran idézik a "dekonstruktív" olvasásmód mintájaként és elgondolkodtató szövegelemzései miatt egyaránt. Második, frissített és apróbb javításokkal kiigazított kiadását nemcsak a tudományos vitákban játszott szerepe, hanem az egyetemi oktatásban betöltött funkciója is indokolja. A mű hathatósan közreműködött abban, hogy a kortárs irodalmi és filozófiai gondolkodásban elmélyedő kutatók olyan 18-19. századi szerzőknél találják magukat, mint a kötetben elemzett Rousseau és Nietzsche, másfelől pedig, hogy az említett szerzők szövegei hatékonyan alakítsák jelenkori gondolkodásunkat nem csupán az irodalomtudomány és a filozófia, hanem a társadalomtudomány tágabb területén is.

Robert Lowell - Régi ​dicsőségünk
Robert ​Lowell három verses egyfelvonásosában Hawthorne és Melville novelláit használta fel kiindulópontként, hogy az amerikai történelem, sőt az amerikai karakter tragikus, szomorú ellentmondásaira gyilkosan éles fényt vetítsen. A három darab az amerikai történelem három nevezetes pillanatát örökíti meg: a gyarmatosítás kezdeteit, a forradalom előestéjét és a polgárháborút közvetlenül megelőző időszakot.

Tom Stoppard - Drámák
Tom ​Stoppard a szó és a szellem virtuóza. Személyét és írásait már-már túl könnyű hatásos paradoxonokkal felcímkézni. Szabatosan fogalmazó fecsegő, bohócarcú gondolkodó, keserű tréfacsináló. Pályája kezdetétől következetes tojástáncot jár a műfajok és színházi kategóriák mezsgyéjén. Kritikusainak komoly fejfájást okoz, vajon a könnyű műfaj nehéztüzérségéhez, avagy a komoly művészet szórakoztatóipari gyorshadtestéhez sorolják inkább. Stoppard folyamatosan változik, írásaiban talán csak két dolog állandó. Az egyik a szavak, a nyelv mániákus imádata, a mesterség tisztelete. A másik, hogy a közönségét minduntalan meglepi, de mert az soha nem tudhatja, honnan várja a "támadást", újra és újra kíváncsi szívvel tér vissza, hogy a szerző próbára tehesse éberségét. A négy évtizedes pálya legjavát egybegyűjteni egyszerre szép és fájdalmas feladat. Az itt közölt drámák mindegyike önmagáért szól (remélhetőleg sokakhoz), egyiknek sincs szüksége védőbeszédre vagy magasztos dicséretre. Sok minden nem fér bele ugyanakkor egy kézbe illő válogatásba: jócskán akadnak még könnyed kis szösszenetek, komoly "lelkiismeret-darabok", érzelmes időutazások és bonyolult agytörők egyaránt, amelyek joggal követeltek volna itt helyet. Egy reményünk van csupán: ez a válogatás értük is szót emel, irántuk is fölkelti az érdeklődést. A most közreadott szövegek "az egyetlen Rosencrantz kivételével" vadonatújak; akad köztük olyan, amely magyarul még nem látott napvilágot, és olyan is, amelyet korábban más fordításban ismert meg a közönség. A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: Rosencrantz és Guildernstern halott (Vas István fordítása.) Az igazi Bulldog hadnagy (Hamvai Kornél fordítása.) Magritte után (Ruttkay Zsófia fordítása.) Salto mortale (Upor László fordítása.) Travesztiák (Varró Dániel fordítása.) Az igazi (Békés Pál fordítása.) A szerelem mint találmány (Nádasdy Ádám fordítása.) Válogatta, szerkesztette és a tanulmányt írta: Upor László.

Peter Handke - Kaspar
Az ​1942-ben született osztrák Peter Handke a mai német nyelvű irodalom egyik legeredetibb újítója. Kaspar című drámájának hőse az egyéniségét vesztett ember és az egyéniségfosztás eszköze: a nyelv. Handke "beszédkínvallatás"-nak nevezi művét, amely arról szól, hogy valakit, aki nem áll másból, mint tehetetlen egyéniségnélküliségből, valóságonkívüliségből, az ún. sugalmazók beszéddel beszédre bírják, és ily módon "átvezetik a valóságba". A sugalmazók elvonatkoztatott társadalmi hatalmak: az uralkodó intézmények és az ezeket szolgáló tömegkommunikációs eszközök segítségével mindenkire rákényszerített erkölcsi és bölcseleti közhelyek szószólói. Sulykolásuk nyomán az ürességét elvesztő Kaspar maga is sugalmazóvá lényegül át. A Kaspar egy huszonöt éves fiatalembernek a tagadás és az absztrakció bűvöletében fogant, meghökkentő, vitára késztető, de mindenképpen elgondolkoztató alkotása, amely színpadi előadásban fejtheti ki igazi hatását, de olvasmánynak is intellektuális élmény.

John Osborne - Dühöngő ​ifjúság
Három ​huszonéves fiatal egy szobába zárva, munka nélkül őrlődik. A szerelmes lány kiszolgálja a fiúkat. Jimmy szenved és sajnálja magát. Cliff sajnálja Jimmyt. Alison elhagyja Jimmyt, aztán mégsem. Feltűnik Helena, aztán eltűnik. Mi lesz Jimmyvel, hogyan lehet mindezt ép ésszel túlélni? Tudjuk jól, hogy túl lehet, hiszen már átéltük. És milyen jó lenne újra húsz évesen!

George Bernard Shaw - Színművek ​I-II.
George ​Bernard Shaw (1856–1950) a modern dráma egyik legnagyobb előfutára és művelője. Noha legismertebb és legkedveltebb darabjai közül nem egy még a XIX. század végén született, ahogyan Hegedűs Géza írta róla: Brecht ugyanúgy nincs Shaw nélkül, ahogy Shaw kellett Pirandello merész színpadi játékaihoz, és hol abszurd, hol történelmi-anakronisztikus módszerével egyenesen őt folytatja Dürrenmatt is. Vele kezdődik a XX. század drámairodalma, vele, az örök idegennel, aki vállalva akár a bohóc szerepét is, mindig a legkomolyabb kérdésekről beszélt, gúnyosan és nevettetve, hogy az egész emberiséget magában foglaló részvétét tudtunkra adja, és a józan ész segítségével felemelje és érző szívűvé nemesítse a megalázott és becsapott embereket. Már életében is voltak, akik fanyalogva fogadták egy-egy túlságosan ambiciózus, játszhatatlannak vagy éppen tűrhetetlenül hosszúnak ítélt művét, s az is igaz, hogy élete utolsó negyedszázadában kevés maradandót alkotott. Hogy mégis milyen nagy becsben állt a világ előtt, azt legjobban egy képtelen mozzanat mutatja: halálos ágyán egy amerikai magazin egymillió dollárt ajánlott neki „utolsó üzenetéért”. (Visszautasította.) Aztán amikor 1977-ben a Guardian kritikusa „Shakespeare után a legnagyobb brit drámaírónak” nevezte (nagy elődjének nevét egyébként Shaw következetesen Shakespear-nek írta), maga John Osborne indított dühödt támadást ellene, „tehetségtelen csaló”-nak minősítve Bernard Shaw-t. Újabban, éppen az Összetört szívek házá-nak rendezése kapcsán (Penelope Wilton, Richard Griffiths, Emma Fielding szerepeltetésével), David Hare kiváló mai drámaíró védte meg és helyezte vissza jogaiba a nagy nevettetőt. A nagy nevettetőt és a nagy humanistát, akit az angolszász világban és azon kívül is, Európától Ázsiáig szinte mindenhol újra és újra játszanak, s akinek hatalmas életművéből Sartoriusék és Harry Trench mulatságosan szomorú konfliktusától Szent Johanna lelkünket megrendítő történetéig kilenc kedvencét válogatta össze a szerkesztő, remélve, hogy az olvasó is gyönyörűségét leli bennük, beleértve az Összetört szívek házá-t is, amely most jelenik meg először magyarul.

Tennessee Williams - Üvegfigurák
Az ​Üvegfigurák Tennessee Williams első jelentős műve, melyben már megjelenik a későbbi alkotásokban kiteljesedő fő téma: az érzésekkel, vágyakkal, hamis vagy igaz álmokkal, gyöngédséggel és gyöngeséggel terhes emberek tragikus küzdelme, belső vívódása az őket körülvevő "egészségesek", a céltudatosan törekvők, józanul mérlegelők társadalmával. Amanda szegényes körülmények közt él együtt megnyomorodott fiatal lányával, Laurával és a nyomasztó családi keretekből kitörni készülő fiával, Tommal. Laura a sivár valóság elől szeretett üvegfigurái álomvilágába menekül. Az anyának egyetlen vágya, hogy gyermekei egyszer majd boldogok legyenek. Amikor Tom egyik este munkatársát hozza vacsorára, Amanda mindent megtesz, hogy lányát és Jimet összeboronálja. A parti ugyan nem jön össze, de Laura egy kellemes emlékkel és önbizalmában megerősödve kerül ki a találkozásból.

Ismeretlen szerző - Nem ​félünk a farkastól I-II.
A ​második világháború alatt íródott a kötet első darabja - húsz évvel a háború után került színre az utolsó; és az is a háború alatt játszódik. Nem a válogatásnak valamiféle szempontja hozta így: adódott az utóbbi húsz esztendő amerikai drámaterméséből. Ezt a korszakot talán a társadalmi eszmélés jellemzi leginkább az amerikai drámairodalomban; a felelősségvállalás kora ez. Thornton Wilder biztatott a "Hajszál híján"-nal, Arthur Miller ébreszt a "Közjáték Vichyben"-nel - s a többiek is mind, akarva-akaratlan, ennek a háborúkeltette felelősségtudatnak jegyében alkották műveiket. O'Neill művészete pesszimista: ő még "reménytelen reménnyel" ábrázolja az embert. Tennessee Williams és Arthur Miller megszánja az elesetteket, s az áldozatnak kijáró részvét mellett némi reményt is juttat hőseinek a felemelkedésre. Archibald MacLeish, a költő-drámaíró, az értelmetlen szenvedés elviselésére is képesnek tartja az emberiséget, s a pusztulásban ajtót nyit a világosság, a rend felé. A zseniális Edward Albee illúzióktól megfosztott, értelmiségi világa, Lillian Hellman szolid eszközökkel életre keltett enteriőrje a poros Délről, James Baldwin darabja a mai Amerika égető problémájáról, a négerkérdésről; megannyi jellegzetes állomása ennek az érdekes, tanulságos, színekben és tájakban bővelkedő útnak: az amerikai dráma legutóbbi negyedszázadának.

Aziz Nesin - Csinálj ​valamit, Met
Aziz ​Nesin, akit eddig főként humoristaként ismert a magyar közönség, - két kötete is megjelent humoros írásaiból -, most drámaíróként mutatkozik be. Drámáiban elsősorban erkölcsi kérdésekre keres választ, de az utolsó, háromfelvonásos színműben, s Sípkészítők kontra Kefekötők címűben, a humoros Nesin is újra megszólal: két ország acsarkodik egymásra az udvariasság és a diplomácia összes szabálya szerint. Csak tudósaik vannak jó barátságban egymással, de ők meg mindentudó csodafegyvereket találnak fel...

John Steinbeck - Egerek ​és emberek
A ​kaliforniai Soledad közelében furcsa párt tesz le az autóbusz: George alacsony és fürge észjárású, társa, Lennie lomha, nehézfejű óriás. Egy közeli tanyára tartanak, munkát keresnek. Bár a tanya lakói és munkásai korántsem barátságosak, nincs más választásuk: itt kell maradniuk, ha meg akarják valósítani közös álmukat, hogy vegyenek egy saját tanyát, ahol majd önállóan gazdálkodhatnak. Lennie-t ártatlan együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől. Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami emberi. A szikár, minden sallangtól mentes, sodró erejű kisregény a nagy gazdasági világválság idején két vándormunkás tragikusan felemelő történetén keresztül mutatja be a modern társadalom elidegenedésének, az emberi kapcsolatok kiüresedésének pusztító hatását. Mondanivalója a mai napig sem veszítette el érvényét.