Tükör ​és füst

Edgar Allan Poe - Rémtörténetek
Edgar ​Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégő művész sorsát testesíti meg. Ezt a különös tehetségú, fantomokat kergető, fantomok űzte írót negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium. Nagy képzelőerejű elbeszélő volt, fantasztikus és rémtörténeteivel, képtelen novelláival új műfajt teremtett: tőle indul a „krimi”, a detektívregény. A jelen kötetben szereplő négy, „tapintatosan megcsonkított” elbeszélése – A fekete macska, A Vörös Halál maszkja, Az Usher-ház pusztulása és a Hoppsza-béka – az általa „groteszknek és arabeszknek” nevezett, azaz a nevetségest az ijesztővel egyesítő, szeszélyes írásai közül való. Jól ismert történetek ezek, most mégis újszerűnek hatnak, nem csak mert új fordításban olvashatóak, hanem mert akadt egy rokon lelkű grafikusművész, Gris Grimly, akit hosszú éveken át megbabonázott Poe géniusza, s aki most mintegy társszerzőjének szegődve vizuálisan ábrázolta az író hajmeresztő képtelenségeit.

Kicune - Az ​ágyas
A ​középkori Japánban, miután apja hatalmi intrikák áldozatává vált, egy kamaszlány hosszú útra indul. A Császárvárosba tart, és sejti, ha útja véget ér, semmi jó sem várhat rá. Egy "tiszteletre méltó" hölgy házába kerül, ahol valóra válnak rémálmai. A megaláztatásban csak a régi mesék és versek nyújtanak neki vigaszt. Ezekből meríti a túléléshez szükséges erőt és az ötletet, hogyan változtassa meg életét - hogyan nyerje vissza szabadságát. A sorsába bele nem nyugvó lány izgalmas történetét eredeti kínai, japán és indiai romantikus és erotikus mesék, versek teszik még élvezetesebbé és színesebbé.

Neil Gaiman - Sosehol
A ​világ és ami alatta van Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé... ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó - a lány, akin segített - nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Ismeretlen szerző - Fiúk ​évkönyve 1967
Miként ​a korábbi években, ezúttal is rendkívül gazdag és változatos tartalommal jelenik meg a Fiúk évkönyve. Száz cikk. novella, vers, riport. művészi rajzok és fényképek, színes mellékeletek - a művészet és a tudomány, a sport és a politika, a régmúlt és a jelen érdekes eseményei, a világváltozás gyors üteme tárul fel e könyvben, és nyújt érdekes olvasmányt, világjáró újságírók, kiváló tudósok. írók és művészek írásaiban nemcsak egy esztendőre, hanem több évre szóló érdekes ismereteket jó szórakozást találnak a nagyvilággal, hazánkkal, az élettel ismerkedő fiatalok. India - képekben: A görög vázák világa; Az orosz forradalom amerikai riportere; Siqueirosnál, Mexikóban; Cowboyparádé Kanadában: Hóbortos Világjárók: Svédországi útiképek; Ajövő faluja; Barangolás a Közlekedési múzeumban; Az Állat- és Növénykert: katonai rangjelzések; Grajnoj en Vento - nemzetközi gyereklap; A ló históriája: Laboratórium a Holdon; Tudományos mikrokönyvtárak; Fiatalok bőrápolása; Az időjárás és a sport - számtalan különböző téma, és mindez csak ízelítő a változatos írásokból. A Fiúk évkönyve 1967. kötetet ez évben is örömmel nyújtja át a kiadó a könyv barátainak.

Tóth Árpád - Tóth ​Árpád összes versei, versfordításai és novellái
"... ​ő a választottak, a legnagyobbak közé tartozott" - írta Tóth Árpádról Kosztolányi. - "Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetes folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész. Egységes világ tárul elénk könyveiből, lágy, meghitt szemlélet, s ez olvasztja eggyé sorait, melyeknek végén halkan, fájdalmasan jajgatnak gyönyörű, mintegy véget-sose-érő rímei. Lágyságában azonban semmi finnyásság. Nevükön nevezte ő a dolgokat, a »setét dolgokat«, melyeket »szeretett«, képzőművészeti pontossággal írta le az előrebukó fejet, vagy a terpedő kezet, a kidagadó ereivel. A keret mindig valószerű, úgyhogy finomsága az ellentét erejénél fogva annál erősebben szökken ki. Ezért olyan emberi és megindító, s ezért halhatatlan. Versei úgy hatnak rám, mint a földönjáró angyalok."

J. K. Rowling - Bogar ​bárd meséi
Ki ​ne ismerné Bogar bárd meséit? Hiszen e könyv minden valamirevaló varázslócsaládban ott van a gyerekek könyvespolcán, ugyanúgy, ahogy a mugliknál (vagyis a varázstalan népeknél) a Grimm mesék. Bogar bárd itt olvasható öt meséjének mind megvan a maga mágusa, varázslója, s mindegyik más-más módon szórakoztat, nevettet vagy emlékezik meg halálos veszedelmekről. Albus Dumbledorenak - A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola legendás igazgatójának - a mesékhez fűzött kommentárjai még élvezetesebbé teszik az olvasást, varázslók és muglik számára egyaránt. _Egy különleges és varázslatos kötet a szerző, J.K. Rowling rajzaival._

Roald Dahl - Meghökkentő ​mesék 1.
Roald ​Dahl a XX. század egyik legolvasottabb írója. Méltán. A most újra megjelent novellagyűjtemény a magyar olvasók számára legismertebb kötete az írónak. Generációk legkedveltebb hátborzongató olvasmánya ez az első megjelenése (60-as évek) óta. Roald Dahl valóban meghökkentő meséi évtizedek óta a szórakoztató rémtörténet megtestesítői a magyar közönség előtt is. A norvég szülőktől származó walesi születésű angol író legszórakoztatóbb és mélyen tanulságos novellagyűjteménye ez. Mulatságos, de elgondolkoztató esetek a felnőtt gyermekek számára. Hétköznapi emberek kerülnek szokatlan és nagyon ötletes helyzetekbe, amelyek logikusan indulnak, de egy hihetetlen fordulat következtében minden fenekestől felfordul… És az olvasó hol borzong, hol meg hahotázik. (Néha együtt…)

Ismeretlen szerző - Fagyöngy ​- A szeretet könyve
A ​fagyöngy a karácsony jelképe, a szeretet szimbolikus növénye, mely alatt a családtagok, elfeledkezve egy hosszú, küzdelmes esztendő gondjairól, megenyhülve az ünnep meghitt hangulatában, megcsókolják egymást. Csodálatos, mély értelmű szertartás ez, azt hirdeti, hogy a szeretet él és virul akkor is, amikor semmi egyebünk nem maradt már, és hirdeti azt is, hogy a szeretet áldozatot követel, lemondást; virág, melyet önnön vérével táplál a szív, mint tölgy a fagyöngyöt.

Pomogáts Béla - A ​székely tanítónő
Azok ​között a fogalmak között, amelyeket a magyar történelem szentesített és a közmegegyezés elfogadott, a nemzet és az irodalom fogalma mindig egymással szoros kapcsolatban állt. Teremtő kölcsönösség jött létre közöttük, egyfelől a nemzeti történelem, s azok a törekvések, amelyek e történelem során érvényesülni kívántak, és igen gyakran vereséget szenvedtek, mindig meghatározták irodalmunk vállalt feladatait, küldetéstudatát, többnyira abban az értelemben, hogy magának az irodalomnak kellett helyreállítania a nemzet megbolott szellemi egyensúlyát, vagy megtört politikai és kulturális egységét, másfelől hagyományosan az irodalomban konstituálódtak azok a személyiségjegyek, amelyeknek összessége a magyarság nemzeti jellegét teszi. A magyar irodalom, még az európai áramlatokat követő törekvéseiben is, mindig nemzeti volt, és a magyar nemzetnek nem egyszer irodalma adott szellemi keretet és közösségi indentitást. Balassi Bálinttól Berzsenyi Dánielig, Vörösmarthy Mihálytól Ady Endréig, és Illyés Gyulától Nagy Lászlóig mindig a "nemzet" és az "irodalom" alkottak egymással lényegi kapcsolatban álló fogalmakat. Ez a fogalompáros valóságos Janus-arccal néz ránk a múltból és bizonyára a jelenből: ami az egyik oldalról szemlélve egy történelmi emberközösség küzdelme a megmaradásért, az a másik oldalról szemlélve magas rendű művészi érték történeti folytonossága és rendszere, s ami az egyik nézetben gondolat, költői kép és versforma, az a másik nézetben emésztő küzdelem és gyötrelem azért, hogy tizenötmillió ember otthont találjon a népek közösségében, és képes legyen kibontakoztatni a maga szellemi és erkölcsi értékeit.

Ismeretlen szerző - Orosz ​Erato - Szendvics vörös kaviárral
"Az ​orosz irodalommal kapcsolatos sztereotípiák egyike, hogy >>Szonyának nincsen teste<< - azaz, hogy az orosz klasszikus írók a testi szerelem ábrázolásától még akkor is tartózkodtak, amikor az esztétikailag indokolt lett volna. Mint a legtöbb sztereotípia, ez is inkább hamis, mint igaz. (...) Tény, hogy az orosz társadalom és kultúra megkésett fejlődése következtében nincs >>orosz Boccaccio<< vagy >>orosz de Sade márki<<. (...) A kommunista rendszer bukása óta egyre-másra jelennek meg az orosz erotikus irodalom különéle antológiái, s így ma már nemcsak az irodalomtörténészek, hanem az egyszerű orosz olvasók számára is köztudott például az, hogy a barkoviánus irodalom csúcsát az orosz költészet két legnagyobb klasszikusa, Puskin és Lermontov jelenti - s bár különféle szervezetek követelik az erotikus művek betiltását (...) az a bizonyos sztereotípia végérvényesen megdőlt." (M. Nagy MIklós)

Laár András - Laár ​Pour L'art
Sokáig ​nem gondoltam, hogy majd könyvet írok, sőt a verseket se kiadásra szántam eredetileg. Komoly művészi tevékenységnek magamra vonatkozólag csak a zenélést éreztem, illetve a festést, amibe időnként belemerültem. A versek hülyülésből születtek, de ennek a hülyülésnek az idők során lett mélyebb értelme is. Bár már 17 éves koromban is írtam egy-két, néhol viccesebb, néhol komolyabb költeményt, az igazi kezdet csak későbbre tehető. Az itt olvasható versek nagy része 1975-től kezdődően egy „kottagrafikus költészeti kommandó" inspirációjára jött létre. Erről a következőket érdemes tudni abban az időszakban kottagrafikusként dolgoztam a Zeneműkiadónál, ahová mindennap rendesen, kora reggel be kellett menni. Itt másokkal együtt kollégám volt Bornai Tibor és Orosz Barna is. Tiborral már akkor is együtt zenéltem, Barnát pedig ott ismertük meg mindketten a „kottagrafikán". Sorokba rendezett rajzasztaloknál ültünk, hárman egymás mellett, épp beszélőtávolságban, és munka közben, vagy épp munka helyett, kis rajzokat küldözgettünk egymásnak, barkochbáztunk, rejtvényeket adtunk fel egymásnak, vagy akár egy-egy új verset hoztunk a másik két „művész" döntőbírósága elé. Nemegyszer hármasban mászkáltunk el munka után délután, estébe vagy akár éjszakába nyúlóan is verset írni.

Ismeretlen szerző - Pluralica
Kortárs ​észt Beszélik, hogy élnek valahol… hogy egyszer [hol volt, hol nem…] egy nép elfeledett álmai nyomába eredt, ám mikor hosszan tartó üldözés után épp utolérték volna egymást (ki tudta már, ki vágyott kire), útjukat állta a tenger. Búsan leültek hát a kerekre csiszolt kövekre a parton, és nézték, hogyan tűnnek tova. Haragot mégsem éreztek, ugyanis a végtelen víz látványa és szívüket simogató lassú hullámzása megnyugtatta őket, békével töltve meg lelküket, hogy elmerülhessenek a csendben. Megfeledkezve szavaikról beleolvadtak a természetbe, és tiszta, határozott hangokká váltak. Ezért ha szólnak, bár (ön)iróniával, s szarkasztikusan, csakis őszintén. Mondom, beszélik, hogy így történt, ekképpen… Hasonló lehet egy kortárs észt is, vagy másmilyen [aki nem hiszi…] alkossa meg saját képét mindenki, ezzel a céllal állt össze a motívumok és asszociációs mezők ezen szövete. Felfejtéséhez, egyéni társítások létrehozásához, illetve képzelőerőnk mozgásba lendítéséhez a képek és szövegek rendszere [partitura] megfelelő ösztönző, alap lehet. Kortárs észtnek tekintettünk a válogatás nézőpontjából mindenkit (legyen élő vagy holt; legyen elismert és neves vagy pályája elején álló), aki az 1980-as évek végi fordulat és a jelen pillanata között olyat alkotott, ami kora művészeti lüktetésében meghatározó. Ennek és a Pluralica elveinek figyelembevételével, a mai észt irodalomban és képzőművészetben otthonosan mozgó szakemberekkel együttműködve szerkesztettük meg ezt az átfogó keresztmetszetet. Azon túl, hogy minden itt szereplő szöveg vagy kép (egy-két kivételtől eltekintve) az elmúlt szűk húsz évből (sőt leginkább az ezredforduló utánról) való, az itt közölt írásoknak ez az első magyar nyelvű megjelenése, és a materián kívüli blokkokban a külön nem jelöltek kimondottan e lap számára készültek. Impulzivitásukról, összhangzatukról döntsön majd az olvasó, mindenesetre a kötet elemei (a lábjegyzetek is) – legyenek azok a materia, a thesis, az interactio vagy akár a reactio részei – együtt, külön-külön, egyazon helyen vagy távoli pontokról egymáshoz ívelve, de egy széles, kihívó és elgondolkodtató merítés szándékával kerültek bele ebbe a dupla számot kitevő válogatásba, hisz [jó tett helyébe…] beszélik, hogy élnek valahol észtek, kortársak. (a szerk.)

Ismeretlen szerző - Jelenlét
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Édesanyám
Van ​az évnek egy ünnepe, amikor a szorgos kis gyerekujjak dolgoznak szaporán, kicsiny játékperselyek üresednek, a gyerekek boldogok az ajándékozás örömétől, s az anyák várják szívdobogva a másnapot, a meglepetést. Ehhez a kedves ünnephez szeretne hozzájárulni a Móra Ferenc Könyvkiadó is anyáknapi könyvecskéjével, melyben a gyerekek melegszavú verseket találnak ünnepükhöz, könnyen előadható jelenetet, s bájos történeteket az anyák és gyerekek közötti szeretetről. A kis kötet illusztrációi ez esetben nem a szöveget kísérik, hanem segítséget nyújtanak a készülő ajándékok rajzos ötleteinek gazdagításához.

Beck János - Szépfalusi József - Turi József - Susog ​a nád
Három ​szerző munkáját tartalmazza a könyv. Turi József novellái megindító emberi sorsokat tárnak az olvasó elé. A másik két szerző kellemes, játékos verseivel, műfordításaival szórakoztatja az olvasót. A Goethe-fordító Beck János és a költő Szépfalusi József a hazai német kisebbség képviselője. Közös kiadványuk az egy hazában élő, különböző nyelvű írók, költők együttmunkálkodásának szép példája. Ezt a kezdeményezést méltatja előszavában a német kisebbségi önkormányzat szegedi elnöke, Kendl György

Charles Dickens - Karácsonyi ​ének
A ​szőrösszívű Scrooge úr, a -zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös-, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle. Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.

Iglói Endre - Az ​orosz irodalom kistükre
"Ahhoz, ​hogy megértsük az orosz nép titkát s nagyságát, jól és alaposan meg kell ismernünk a múltját" - mondotta Alekszej Tolsztoj. E múlt sokszólamú üzenetét közvetíti könyvünk, amely az Igor-énekben említett "régi szavakkal" kezdődik, s első részében orosz, ukrán és belorusz nép töredékesen fennmaradt közös örökségét mutatja be. A nyolc évszázadot felölelő anyag a fejlődés erővonalait követve szemlélteti azt az irodalmat, amely az évszázadok során lassú ütemben ugyan, de hatalmas utat tett meg az egyszerű tényközléstől a művészi kitalálásig, hogy aztán a XVIII. században, új minőségi szakaszba lépve és bekapcsolódva az európai áramlatokba, a Puskinnal kezdődő modern orosz irodalomig jusson el.

Truman Capote - Álom ​luxuskivitelben
Novellákkal ​robbant be a csodagyerekként az amerikai irodalomba, és mindössze huszonhárom éves volt, mikor első regénye, a magyarul is olvasható Más hangok, más szobák 1948-ban megjelent. Miért keltett már a kezdet kezdetén akkora - jogos - feltűnést? Nyilván a mesterségbeli tudás miatt is, amelyet bárki idősebb pályatárs megirigyelhetett volna. De meghökkentő sikerének titka elsősorban ott volt keresendő, hogy művészi renddé tisztult élményvilágában bámulatos bztonsággal ötvözte össze az amerikai irodalom egyik, Hawthorne-tól Melville-en és Mark Twainen át vezető hagyományát olyan elemekkel, olyan jegyekkel, melyek kizárólag csak rá voltak jellemzők: a világ konkrét valóságának a gyerek, illetve a gyereklelkű felnőtt álmaiban való átfogalmazást. Sötét és grotesz, bizonytalan körvanalú látomások töltik be az első írásokat: alaktalan félelmek, bukott, eltorzult vágyak keretei ezek az elbeszélések. A szinte zenei stílus, a burjánzó költői képek foglalatában szuggesztív erővel szólnak az írások a kekzdendő magányról. Később e lidércnyomásos atmoszféra jótékonyan oldódott fel a humor hatására, s vált derűsebbé, vonzóbbá. Kötetünk e kiváló író legszebb kisregényeit és elbeszélései tartalmazza.

Márai Sándor - Japán ​kert I.
A ​"kassai lap" az 1920-tól 1929-ig, az akkor már a polgári Csehszlovákiához tartozó nagy, felvidéki városban megjelenő Kassai Napló c. napilap volt, amelynek kilenc évfolyamában Márai Sándornak, az induló fiatal írónak több, mint kétszáz írása (cikkei, tárcái, irodalomkritikái, de elbeszélései és versei is) jelent meg. Két kötetben ezekből adunk itt bőséges válogatást.

Márai Sándor - Japán ​kert II.
"A ​Frankfurter Zeitunghoz úgy jutottam be, hogy egy napon felmentem a szerkesztőségbe, s beküldtem a tárcaszerkesztőnek, Geck úrnak névjegyemet. A szerkesztő nyomban fogadott, átnyújtottam neki egy tárcát és bizonytalan érzésekkel távoztam... Éveken át dolgoztam ebbe az előkelő, a szó legjobb értelmében európai szellemű újságba... eszem ágában nem volt karriert csinálni, s azt hiszem, egyáltalán nem tartottam sokra összeköttetésemet ezzel a "vidéki lappal". Ugyanazokat a cikkeket és tárcákat adtam közzé a Frankfurter Zeitungban, melyeket előbb egy kassai lapban jelentettem meg, s legalább oly fontos volt nekem, mit szólnak kísérleteimhez Kassán, mint a frankfurti kritikusok véleménye s az a körülmény, hogy a nagy lap vasárnap tárcaélen közölte írásomat" - írja Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban. A "kassai lap" az 1920-tól 1929-ig, az akkor már a polgári Csehszlovákiához tartozó nagy, felvidéki városban megjelenő Kassai Napló c.napilap volt, amelynek kilenc évfolyamában Márai Sándornak, a induló fiatal írónak több, mint kétszáz írása jelent meg. Két kötetben ezekből adunk itt bőséges válogatást.