A ​kenyérfák árnyékában

P. H. Fawcett - A ​Mato Grosso titka
Fawcett ​meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizáció, egy Elveszett város létezésében. Ezt a várost írásaiban a legendás "Z" városának nevezte. Feltételezéseit korábbi portugál levéltári adatokra, és egy Raposo nevű portugál utazó 1753-as beszámolójára alapozta. A legendás várost Brazíliába, a Mato Grosso térségébe helyezte. 1925-ben fiával Jack Fawcett-tel és annak barátjával Raleigh Rimmell-lel indult el a város megkeresésére. Az volt a terve, hogy a korábbi expedíciójának végső pontjáig kísérőkkel utazik, majd onnan mindösszesen hárman indulnak tovább. Utolsó levelét 1925. május 29-én írta. Ebben a levélben beszámolt arról, hogy ő és fia jól van, azonban Raleigh-nak gennyes fekélyek vannak a lábán, beteg és lesoványodott, ezért kétséges, hogy kibírja-e a további megpróbáltatásokat. Ezek voltak az utolsó hírek az expedícióról; a résztvevők további sorsa mind a mai napi ismeretlen. Fawcett másik fia, Brian több alkalommal is kutatta apja nyomdokait az őserdőben, de kutatásai nem szolgáltak megbízható értesülésekkel. A legvalószínűbb, hogy vagy ellenséges indián törzsek ölték meg őket, vagy a megpróbáltatások során vesztették életüket.

Molnár Gábor - Jaguárországban
A ​„Kalandok a brazíliai őserdőben” és „Az óriáskígyók földjén” című, a Bibliothecánál, illetve a Móra Ferenc Kiadnál megjelent könyvek után a „Jaguárországban” Molnár Gábor kronológikus sorrendben következő harmadik vadásznaplója. Ez a kötet a brazíliai Cupari folyó környékén, embernemjárta vadonba viszi az olvasót. Az izgalmas kalandokban bővelkedő utat a szerző egyedül, kísérő nélkül tette meg. A könyv alaphangulatát a trópusi esős időszak, a folytonosan csurgó, csepegő őserdő adja meg, amely minden veszélyével ránehezedik a tökéletesen önmagára utalt vadászra. A természet szeretete, a végtelen gazdagságú ősvadon gyönyörűsége, az izgalmas vadászélmények, érdekes megfigyelések tömege azonban feledteti a veszélyeket és erős akarata, élelmessége átsegítik a fiatal természetbúvárt a sok nehézségen.

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

Rosie Swale - A ​Hoorn-fok gyermekei
Rosie ​Swale, gyors- és gépíró, modell, rádióbemondó és újságíró, férjével, aki biokémiát tanult és sortoló volt (futó, alpinista, judóversenyző, motorversenyző), 1971 decemberében másfél éves föld körüli vitorlásútra indult. Előtanulmányaik mintegy két évig tartottak - ezenközben Rosie az itáliai partok mentén, a vitorláshajón szülte meg kisebb gyermekét. A kalandos lelkületű, s némileg felelőtlennek tűnő házaspár a veszélyes, hosszú útra magával vitte féléves és kétéves gyermekét. Az utazó gondolatát elsősorban a létbizonytalanság szülte - hiszen se állásuk, se lakásuk - másrészt az a vágyuk, hogy gyermekeiket a modern nagyvárosi élet zűrzavarából megmentsék és fejlődésüket nap mint nap nyomon követhessék. Az utazás Gibraltárból indul, és Barbados, a Panama-csatornaövezet, a Galápagos-szigetek, a Marquises-szigetek, Tahiti, a Tonga-szigetek érintésével Ausztrálián át, s onnan kelet felé visszafordulva Új-Zélandon és a hatalmas Csendes-óceánon átkelve vezet Dél-Amerika legdélibb partjainál, a Drake-átjáró és a Horn-fok mentén - tehát a Déli-sarkvidék közelében - A Falkland-szigetek és Brazília (Recife) érintésével Plymouth kikötőjébe. Természetesen sok izgalmas kalandba volt részük a másfél év alatt - betegség és életveszély többször is fenyegette őket, de mindig megőrizték munkaképességüket és optimista életszemléletüket. A vitorlásút kitűzött célját elérte: kis családjuk boldogan élt a hosszú úton, a gyerekek jelenléte derűt és erőt adott a veszélyes szituációkban, s a nehéz hajózási feladatokat is maradéktalanul teljesítették. Rosie Swale kedvesen ír. Mondanivalója nemcsak a navigációra és a család személyes ügyeire terjed ki: naplószerűen beszámol nem mindennapi tapasztalataikról és tevékenységükről.

Janusz Wolniewicz - Az ​Ucayali delfinjei
Janus ​Wolniewicz lengyel újságíró, utazó-riporter. "civilben" az óceánra is jogosító jachtkapitányi képesítése van. Utazásai során gyakorlatilag bejárta az egész világot, sőt sok olyan helyre jutott el, ahol előtte fehér ember nem nagyon járt. Ebben a kötetben Francia Guyanáról, illetve az ördögszigetekről ír, ahol Dreyfus kapitány és a hírhedt "Pillangó" raboskodtak, a könyv második részében - ez a hosszabb és fontosabb - egy perui expedícióiról, melynek során két lengyel filmes társával eljutott a kampa indiánok földjére. Izgalmas utazáson vettek részt tutajon, repülőn, a Malinowski lengyel mérnök által tervezett magas hegyi vasúton, míg elértek a dzsungelt, ahol hosszú menetelés vár rájuk. Az expedícióval különleges kalandok nem történtek, mégis igen kellemes olvasmányt jelent ez a nem mindennapi utazásról szóló tudósítás. Miközben az indiánokkal ismerkedünk, képet kapunk e terület növény- és állatvilágáról, ásványi kincseiről, és a perui olajfeltárási munkálatokról is.

Jean Bourgeois - Danielle Bourgeois - Nomádok ​közt Afganisztánban
Tartalom: Bevezetés ​(R. Frison-Roche) 5 Elõszó 9 Nomádok nyomában Egy õsrégi, de nagyon is eleven életforma 13 Kitartó kutatások 18 A baleset 24 A karaván 26 Sok hûhó semmiért 31 A tavaszi vándorlás Különös hajsza 37 A kaland hajnalban kezdõdik 42 Nocturno 47 Dupla... vagy semmi? 51 Gyõzelem! 57 A dzselakhilok családfája 65 Az elsõ jó barát 72 Filozófiai gyakorlatok 79 A napok sodrában 85 Vásár Chakcharanban 91 Hosszú menetelés a sivatagban 96 A nyári tábor Különös utazás 107 Utazók, testvéreink! 114 Quala Sarjangha! 120 A Hazarajat szívében 126 A ghirdolangi tábor 132 Házassági szokások 137 Újra a nyári táborban 142 A Gulmir sátor 147 Zarin leánya 150 A nõk 157 A férfiak 168 A kilenc sátor csoportja 174 Évezredes vésetek és feliratok 180 Újabb filozófiai gyakorlatok 187 Elérkezett az indulás ideje 192 Menekülés a tél elõl Megülni a faluban 201 Vándorlás - lefelé 207 A tolvaj fiai 211 Nyugalom 215 Mûvészi megnyilvánulások 220 Tura 225 Gondolatok 232 (http://www.zsibvasar.hu/?op=art&aid=3798648)

Beke György - Az ​Értől a Kölesérig
Sorozatának ​harmadik kötetében Beke György Bihar megyébe vezeti el olvasóit, amely a történelmi Magyarország egyik legnagyobb vármegyéje volt. Eddigi módszerét követve az írói szociográfia eszközével mutatja be a múltat és a jelent. Több fejezetet szentel Kazinczy Ferencnek, aki Érsemjénben született, a bihari Nagyszalonta szülöttének, Arany Jánosnak, és természetesen Ady Endre nagyváradi korszakának. A szerző ugyanakkor bemutatja a bihari magyar-román együttélés hagyományait és mai állapotát, nem kerülve meg a drámai epizódokat sem.

H. A. W. Treffz - Sivatag ​és tenger között
„Sziget ​a tenger és a sivatag között" — így nevezik az algériaiak sokatpróbált szülőföldjüket. Valaha a római birodalom ragyogó gyémántja, később a mohamedán kultúra egyik fellegvára volt ez az ország. Az évtizedes francia gyarmati uralom idején azonban elsatnyult ősi kultúrája, s e kultúra hordozói a föld legnyomorultabb, jogfosztott népévé süllyedtek. H. A. W. Treffz, német újságíró az elmúlt években hosszabb időt töltött Algériában. Útiélményeiről beszámoló könyv a német, cseh, és orosz nyelvű kiadás után most a magyar olvasókhoz is eljut. riporter keresztül-kasul bejárja az országot, leírja vonzó tájait, népeinek — berberek, arabok, négerek, zsidók, spanyolok, franciák — életmódját, szokásait. Érzékletes képet fest gazdag műemlékeiről és e műemlékek nyomán felidézi a régi korokat, amikor Algéria a világ kultúrája élén haladt. Szinte magunk előtt látjuk Algírt, „a fehér várost", felhőkarcolóival és nyomornegyedeivel, Sidi bel Abbest, az idegenlégió fészkét, a termékeny Mitzsidát, virágzó kertjeivel és a fehéren izzó sottokat, a sókitermelő munkások poklát. A szerelemre termett uled nail törzs lányai táncolnak a sivatagi tábortűz előtt, és a Felslzabadító Hadsereg; ezredese okos szavai nyomán megelevenedik előttünk a nép legbátrabb fiainak harca. Végigkísérjük a riportert a romantikus Kabilföld nyaktörő szerpentin útjain és a sivatagi törzsek karavánútjain. Meghallgatjuk beszélgetéseit a francia szőlőtermelővel, akinek már a nagyapja is itt ápolta tőkéit, és az örmény kereskedővel, az elkülönített medinában élő zsidókkal, akiknek ősei Jeruzsálem pusztulása után kerültek Észak-Afrikába. Ellátogatunk a XI. században alapított öt sivatagi szent városba, a m'za-bok földjére, ahol a legbigottabb mohamedán szekta éli kilenc század óta változatlan életét, és megismerkedünk a jobb jövőért harcoló szabadságharcosok küzdelmeivel. A könyv kétségtelenül legérdekesebb része az utolsó ötven oldal. Itt Treffz élményszerűen számol be az algériai felszabadító hadsereggel való találkozásáról, amelynek kötelékében rövid ideig maga is harcolt.

Thor Heyerdahl - A ​Ra expedíciók
1914. ​október 6-án született Larvik városában Thor Heyerdahl, világhírű norvég utazó, régész, néprajzkutató, aki az ősi hajózási technikával szervezett expedícióival az ősi népek feltételezett tengeri útvonalait járta be. 1969-ben Marokkóból kísérelt meg áthajózni Barbadosra a Rá nevű papiruszhajón, amelyet egy egyiptomi falfestmény alapján alkotott meg. Építési hiba miatt 55 nap múlva a hajó szétesett, az átkelési kísérletet fel kellett adni. Egy évvel később, a marokkói Safi kikötőből indult a hajó módosított változata a Rá-II, melyen Heyerdahl és társai ötvenhét nap alatt tették meg az 5150 kilométeres utat.

Molnár Gábor - Kalandok ​a brazíliai őserdőben
Molnár ​Gábor 1908-ban született Budapesten. Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, s néhány évig ezen a munkaterületen is dolgozott. 1930-ban a Nemzeti Múzeum erkölcsileg támogatott expedíciójával Brazíliába utazott, s amikor társai betegség miatt visszatérésre kényszerültek, ő egyedül vállalta a munka folytatását. Gyűjtéseiből sokat hazaküldött, közben az őserdőben elejtett vadak bőrének értékesítéséből, mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát, majd fazendafőnöki munkát vállalt. 1932-ben - robbanás következtében - mindkét szemére megvakult. Hazajövetele után - 1933-tól kezdve haláláig, 1980-ig - gazdag tapasztalatait érzékletes útleírásokban és regényekben dolgozta fel. Legfontosabb művei: Kalandok a brazíliai őserdőben (1940), Az óriáskígyók földjén (1955), Jaguárországban (1960), Pálmakunyhó az őserdőben (1963), Ahol az ösvény véget ér (1964), Egymillió hős országa (1966), Holdárnyékban az őserdő (1967), A dzsungel doktora (1967), Horgászom az Amazonason (1968), Bíborviskó (1969), Molnár Gábor, Hegyi Margit: Négy hágó sziklavadonában (1970), Gyémántmosók (1972), Makk és jaguár (1972), Éjbe zuhant évek (1973), Én kedves Amazóniám (1975), A csendes halál démona (1977), A Bakonytól Amazóniáig (1978). Molnár Gábor első, nagy sikerű útleírását tartja kezében az olvasó. Az 1940-ben megjelent, azóta több kiadást megért műben arról a fiatalemberről ír, ötven évvel ezelőtti önmagáról, aki 1930-ban végre beteljesültnek érezheti gyermekkori álmait: két társával elindul az ősvadonba. S a kezdeti nehézségek nem tántorítják el tervétől. Ismerkedés is ez az utazás a fiatal vadász és utazó számára. Az őserdő teljes gazdagsága tárul ki előtte, napjai tele vannak életveszélyes kalandokkal: krokodilok, mérges kígyók, a vadon világának sok ragadozója kerül útjába - izgalmas, érdekfeszítő találkozások ezek -, s ő halált megvető bátorsággal győzi le ellenfeleit, megöli őket, vagy élve fogja el, hogy gyarapítsa egyre gazdagodó gyűjteményét. Szépségekkel, izgalmakkal teli, kalandos utazásáról élvezetesen, szórakoztatóan számol be a lélegzetelállító fordulatokban bővelkedő útleírásban.

Vámbéry Ármin - Dervisruhában ​Közép-Ázsián át
A ​Vámbéry sorozat első, egyben a szerző legismertebb, leghíresebb kötete a Dervisruhában Közép-Ázsián át. A történet Isztanbulban kezdődik, ahonnan négy év szellemi, és lelki felkészülés után, elindult hősünk, hogy dervisnek öltözve, bejárja, az akkor még félelmetes, ismeretlen Közép-Ázsiát. Naplószerűen számol be az eseményekről, szinte napról-napra követhetjük útját, először Teheránig, ahol jó félévet időzött, majd elképzelt útvonalát a lehetőségekhez igazítva, nekivágott, hogy pusztákon, hegyeken, sivatagokon át, örök félelemben attól, hogy felismerik európai arcvonásait, elérje a ma is jól ismert Szamarkand és Buhara hajdani városait. Karavánokhoz csapódva, a legegyszerűbb emberek társaságában utazott, de számtalan ajánlólevele révén a nagyhatalmú khánok gyakori vendégeként, mindent látott a szegénységtől a gazdagságig. A hajdani Bocharából aztán tovább zarándokolt a mai Afganisztán területét is érintve, míg hatalmas utat bejárva vissza nem jutott újra Perzsiába, majd Törökországba. Vámbéry Ármin remek stílusban ír, így a könyv egy nagyon érdekes kalandregényként olvastatja magát, hűen bemutatva az akkori Ázsia kiszámíthatatlanságát, az ott élők félelmetes vadságát, a biztonság teljes hiányát, de mégis, végig éreztetve az olvasóval az utazás szépségét, izgalmát. Sokat tanulhatunk a szerzőtől, méltó arra, hogy kitartása, szorgalma példaként álljon előttünk. Maga a könyv pedig érdemes arra, hogy időnként elővéve, újra elolvasva, ne engedjük elhalványulni emlékezetünkben.

Alberto Moravia - Levelek ​a Szaharából
Szaharai ​tévutakon, Rituális tánc az éjszakai őserdőben, Krokodilvadászaton, Látogatás egy szultánnál. Vendégségben egy varázslónál. Gróf Teleki Sámuel nyomában - ilyen, kedvcsináló alcímek is hirdethetnék ezt a könyvet, Alberto Moravia afrikai útirajzainak gyűjteményét, De ilyenek is: Defoe és Joseph Conrad, Mark Twain és a Grimm testvérek nyomában. Moraviát mindig, minden egyformán és egyszerre foglalkoztatja. Számára természetes, hogy a Zaire folyón hajózva Conrad naplóját olvassa; az Afrika szívében kalandozó értelmiségi számára az úti élmények befogadása, illetve az élmények feldolgozása, a kulturális "hasznosítás" úgyszólván egyidejű művelet. Hápogó lelkendezésnek vagy fölényes, európai legyintésnek ezekben az útirajzokban nincs nyoma. Szigorú pontosságukon legfeljebb a Moraviánál oly szokatlan meghatottság ejt néha-néha csorbát: a sivatag-óceánok, tengernyi szavannák és kútmély dzsungelek időtlenségéből egyszer s mindenkorra kirekesztett ember szomorúsága.

David Attenborough - Titokzatos ​állatok nyomában
A ​legtöbb állat, amely 1950-ben brit televízióban adásba került, lábtörlőn, vagy pokrócon üldögélt. A televízió lényegében élő műsorközeg volt. A filmet - mivel drága volt, ritkán használták, kivéve a hírműsorokat, így ha egy személyt, vagy egy állatot meg akartak jeleníteni a képernyőn, akkor annak el kellett mennie az észak -londoni Alexandra Palace-be. Az országban egyedül ott működött két apró stúdió, ahol a napi, mindössze négy-öt órányi televíziós műsort összeállították. A műsorok készítői és a nézők is azt gondolták, hogy a még gyermekcipőben járó médium legnagyobb erénye az azonnaliság. A képernyőn megjelenő események valóan akkor és úgy történtek, ahogyan a nézők látták. Ez a tudat különös ízt adott a televíziózásnak, mely azóta jórészt elillant már. Ha egy színész elfelejtette a következő mondatot, a súgást mindenki hallhatta. Ha egy politikus kijött a sodrából, azt ország-világ láthatta, és szó sem lehetett arról, hogy később meggondolja magát, és ragaszkodjék ahhoz, hogy óvatlanul elejtett szavait kivágják a műsorból. És ha az állatok viselkedtek neveletlenül, gazdájuk bosszúságán mindenki derülhetett.

Poczik Miklós - Sebész ​voltam Etiópiában
Etiópia ​tikdem! Etiópia mindenekelőtt! A háromezer éves Etiópia történetében talán a legnagyobb változásokat jelképezi ez a két szó. Naponta többször sugározza ezeket a szavakat az Addisz Abeba-i rádió. A kocsik ablakaira ragasztott matricákon, a fiatalok ingein is ez olvasható. Az emberek így köszönnek egymásnak: Etiópia tikdem! A császár fogoly! Ledőlt egy hamis bálvány. Negyvennégy évi uralkodás után, 1974-ben I. Hailé Szelassziét, az egyik leghosszabb ideig hatalmon levő uralkodót megfosztották a tróntól. A fordulat napjaiban és a változást közvetlenül megelőző két évben, 1972 és 1974 között, három évig Etiópia "legforróbb" tartományában dolgoztam. Egyetlen sebészként a hárommilliós Vollo tartományban, Dessziében, ahol a császár, látogatása alkalmával, öt-öt etióp dollárt osztott ki a kórház betegei között, de mindenki hallgatott arról a százezer emberről, akit az éhség és a kolera ölt meg pár hónap alatt. Az éhség és a tömeges halál indította el a lavinát, amely maga alá temette a világ legerősebbnek hitt császárságát és megszülte ezt a jelszót: Etiópia tikdem!

Thor Heyerdahl - Tigris
Kurt ​Waldheim főtitkárnak Egyesült Nemzetek Szervezete A Tigris nádhajó soknemzetiségű legénysége a mai napon befejezte kísérleti útját. Hálásan köszönjük főtitkár úr hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt való hajózásunkhoz, és büszkén jelentjük: az expedíció kettős feladatát, teljes megelégedésünkre, végrehajtottuk. Utunk a múltba vezetett, hogy tanulmányozzuk az ősi sumer elvek alapján épült hajó tulajdonságait. Utunk emellett a jövőbe is vezetett, hogy bebizonyítsuk, nincs olyan szűk hely, ahol a közös túlélésünkön fáradozó emberek nem élhetnének békésen egymás mellett. Tizenegyen vagyunk, s különböző politikai rendszerű országokból érkeztünk. Együtt hajóztunk egy hajlékony nádból és kötelekből álló kicsiny tutajhajón, s több mint hatezer kilométernyi utat tettünk meg az Iraki Köztársaságból a Bahreini Sejkségen, az Ománi Szultánságon és a Pakisztáni Köztársaságon át az afrikai Dzsibutiig... Bebizonyítottuk, hogy az ősi mezopotámiai, indus-völgyi és egyiptomi népek az ötezer évvel ezelőtt rendelkezésükre álló primitív hajók közvetítette kapcsolatok segítségével alapíthatták meg az emberiség legkorábbi civilizációit... A mai napon, tiltakozásul az 1978-as világ embertelensége ellen, elégetjük büszke hajónkat, amely vitorláival és kötélzetével együtt még mindig a legjobb állapotban van... Bolygónk nagyobb, mint azok a nádkötegek, amelyek átvittek bennünket a tengereken, de elég kicsi ahhoz, hogy ugyanazok a veszélyek fenyegessék, ha nem vesszük tudomásul, milyen sürgetően szükséges az értelmes együttműködés, hogy megmentsük magunkat és közös civilizációnkat a süllyedő hajó sorsától.

Thor Heyerdahl - Aku-aku
Senor ​Kon-Tiki-nek nevezik a Húsvét-sziget lakói a fehérembert, aki áthajózott a Csendes-óceánon és eljött hozzájuk, hogy letáborozzon azon a helyen, ahol egykor Hotu-Matua partraszállott. Thor Heyerdahl már a Kon-Tikin eltöltött kalandos tutajútján is arról ábrándozott, hogy egyszer majd a legendáshírű király és bátor tengerésznépének nyomdokait fogja követni. Nyolc év múlva megvalósítja álmát. Kutatócsoportjával hosszú hónapokat tölt el a kopár vulkanikus szigeten, melynek fátlan lejtőin kőböl faragott óriásfejek merednek az ég felé. 1722 húsvétja óta - amikor az első európaiak ámulva álltak az óriások előtt - igyekszik a tudomány magyarázatot találni arra, hogyan alkották ezeket a szobrokat, hogyan szállították és mily módon állították fel őket. Heyerdahl expedíciója végezte az első rendszeres ásatásokat a Húsvét-szigeteken. A rokonszenves kutató barátságot köt a sziget őslakóival és segítségükkel sok, eddig ismeretlen, tudományos problémát old meg.

Alekszandr Ragyiscsev - Utazás ​Pétervárról Moszkvába
Ragyiscsev ​könyvében a formák - novella, útleírás, anekdota, dokumentum, utópia, sőt, vers - fejezetenként váltakoznak, a mű egészében azonban a korabeli Oroszország valóságának hiteles ábrázolása, mai meghatározással leginkább szociográfiának nevezhetnénk. A szerzőt radikális nézetei miatt Szibériába száműzték: ő volt az első, aki hazájában nyíltan követelte a jobbágyfelszabadítást és a köztársasági államformát. Művét joggal tekinthetjük az orosz forradalmi gondolkodók első hazai "tankönyvének".

Claudie Fayein - Egy ​francia orvosnő Jemenben
Ez ​a nagysikerű könyv, melynek első magyar nyelvű kiadása teljesen elfogyott, most másodízben kerül olvasóközönségünk elé. Szerzője, egy párizsi orvosnő, néhány évvel ezelőtt hosszabb ideig orvosi állást töltött be Jemenben, ebben a dél-arábiai kis államban, mely 1958-ban az Egyesült Arab Köztársasággal megalakította az Egyesült Arab Államokat. Claudie Fayein beszámolója kitűnően megismerteti a kis arab ország népének mai életét, leírja a jellegzetes arab városképet, az évezredes kultúra és a modern technika különös keverékét, sőt, mivel – mint nő és orvos – bepillanthatott „tilos területekre”, beszámol a háremekről, a családi élet furcsaságairól is. Szép képekkel illusztrált írása éppen ezért különlegesen érdekes, szórakoztató olvasmány.

Ignácz Ferenc - Habub ​Szudán felett
Kelet-Afrika ​végtelennek tetsző szavannavidéke volt a nagyvadak paradicsoma. Ide települt be legkésőbb az európai ember, így itt maradt legtovább háborítatlan az állatvilág. Vonzotta is ez minden idők vadászát, s közülük nem egy szerzett hírnevet magának kelet-afrikai vadászkalandjai révén. A vad fogyott, az ember szaporodott, s Kittenberger Kálmán századunk harmadán már "A megváltozott Afriká"-ról írt utolsó könyvében. Afrika valóban megváltozott Kelet-Afrikában is, de a vadászra gyakorolt vonzereje megmaradt a régi. A vadászat engedélyhez van kötve, de a vadász napokig járhatja a varázslatos szépségű tájat, míg puskavégre kapja az elefántot, az oroszlánt vagy más egzotikus vadat. A vadas vidék bennszülött lakója is más, mint az egyre sokasodó afrikai nagyvárosokban lakók; távol a világ zajától még uralkodnak a régi hagyományok, a törzsi szokások, és bár gyakran látnak idegent, életük az európai ember számára különös. E könyv szerzője háromszor járt Kelet-Afrikában; Szudánban ismerte meg a háborút, a félelmetes homokvihart, s további három országban, Ugandában, Kenyában és Tanzániában vadászott és gyűjtötte élményeit, megfigyeléseit, amelyekről könyvében beszámol.

Hugo A. Bernatzik - Gari ​Gari
- ​Megadatott nekem, hogy tizenegy különféle törzset látogassak meg, 10 ezer méter filmet és 1400 fényképet készítve utamról. Köztük három olyan törzsről is, amelyeknek az életét még soha nem örökítették meg. Szokásaikról, kultúrájukról még senki sem hallott... Bernatzik expedíciója abban a történelmi pillanatban indult el a Nílus bölcsője felé, amikor a fekete földrész utolsó érintetlen területeihez érkezett a civilizáció.