Csipkebolt ​Brüsszelben Jósika ​Júlia életregénye

Kertész Erzsébet - Elizabeth
"Elizabethnek ​gyermekkori lovaglásai villantak fel emlékezetében, a boldog száguldások, majd a végzetes reggel, amikor a baleset érte. Azóta nem ült lovon, azóta nem érezte a hajnalok csípős ízét, azóta nem fogta el az a könnyű, boldog mámor, amit a mozgás öröme nyújt. Akkor kezdődött el fogolyélete..." A sápadt, sötét hajú lány, akit betegsége az ágyhoz köt, valóban a Wimpole Street foglya – s ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebb a reménye arra, hogy valaha is kiszabaduljon a komor falak közül. Nemcsak lehetősége, de ereje sincs a szökéshez. Nem tud, vagy nem akar megküzdeni apja zsarnoki hatalmával. Egy napon mégis megtörténik a csoda… Kertész Erzsébet egyik legsikeresebb életrajzi regénye híven és bensőségesen számol be a finom hangú, mélyen érző angol költőnő, Elizabeth Barreth-Browning romantikus fordulatokban bővelkedő sorsáról.

Kertész Erzsébet - Szendrey ​Júlia
Kertész ​Erzsébet regényéből egy eddig ismeretlen Júlia lép az olvasó elé. A "feleségek feleségét" komoly zene- és irodalomrajongó intézeti kislányként ismerjük meg, akit apja a megye első gavallérjához szeretne feleségül adni. Júlia azonban a szatmári megyebálon megismerkedik Petőfi Sándorral, s úgy érzi, hogy egész életében erre a találkozásra várt. A szerelem mindkettőjük szívében fellángol, s a költő alig egy hónappal a megismerkedés után feleségül kéri az elkényeztetett erdődi várkisasszonyt. Szendrey Ignác, a nagy hatalmú jószágigazgató kikosarazza a költőt, de Júlia kitart szerelme mellett, s családjával dacolva, a kitagadást is vállalva, egy évvel a szatmári megyebál után Petőfi felesége lesz. Kertész Erzsébet lebilincselő regényét kitűnően egészítik ki Keserű Ilona rajzai.

Kertész Erzsébet - Jenny, ​Laura, Tussy
Számos ​fényképet ismerünk Marxról és családjáról, köztük talán a legismertebb, amely Marxot barátjával, Engelsszel és három lányával ábrázolja. A kép 1864-ben készült. Jenny húszéves volt, Laura tizenkilenc, a középen ülő Eleanor kilenc. A kislány vékony lábait lógázva azon igyekszik, hogy rátaposson nővérei krinolinjára. A kép szereplőiről és még sok, hozzájuk tartozó személyről, a tizenkilencedik század második felének izgalmas koráról szól ez az igaz történet, amelynek - az író őszinte fájdalmára - nincsen hepiendje.

Kertész Erzsébet - A ​három Róza
Amikor ​Jókai Mór az anyai átok ellenére feleségül vette Laborfalvi Rózát, annak már volt egy tizenharmadik évében lévő törvénytelen lánya, akit ugyancsak Rózának hívtak. Az új "Jókai" kisasszony szeszélyes, elkényeztetett gyermek volt, fiatal lány korában pedig makacs, fékezhetetlen teremtés. Az ő törvénytelen lánya a harmadik Róza, akit anyja halála után Laborfalvi kérésére Jókai örökbe fogadott. A harmadik Rózából Feszty Árpádnak, a körkép festőjének felesége lett. Laborfalvi halála után a házaspár együtt élt Jókaival. A harmonikus viszony akkor szakadt meg, amikor Jókai feleségül vette Nagy Bellát, a nála ötvennégy évvel fiatalabb színésznőt. Jókairól és a három Rózáról szól a népszerű írónőnek ez a nagyrészt ismeretlen életrajzi adatokat feltáró, de romantikus elemekben is bővelkedő igaz regénye.

Szabó Magda - Abigél
Ginát, ​az elkényeztetett pesti lányt 1943 őszén tábornok apja felpakolja és minden magyarázat nélkül elszakítva megszokott környezetétől egy vidéki református leánynevelő intézetbe viszi. Az árkodi Matulában egyedül maradó kislányt teljesen letöri a szépségtől mentes purintán környezet, ami annyira más, mint amihez hozzá volt szokva, hogy egyszerűen képtelen elfogadni helyzetét. Összevész osztálytársaival, s szökésre készül. A balul sikerült akció után azonban az apja felfedi előtte az igazat, s ezek után Gina önként vállalja a rabságot, s miután kibékül a többi ötödikessel is, 19-en lesznek testvérek, sőt már ő maga is kezd hinni a helyi legendákban. Például a Matula kertjében álló szobor, Abigél varázserejében, aki ha nagy bajban hozzá fordulnak a lányok mindig segít. De a háború és az ezzel járó változások egyre közelednek, s talán a vastag falak se lesznek sokáig biztonságosak egy olyan gyermek számára, akinek Vitay tábornok az apja.

Kertész Erzsébet - Titkos ​házasság
Fordulatokban ​gazdag, lebilincselő olvasmányt tart kezében a kedves olvasó. Nem csoda, hiszen a történetet maga az élet írta: Mikszáth Kálmánnak, a magyar kritikai realizmus atyjának különös házasságát írta meg ebben a regényében Kertész Erzsébet. A könyv igazi főszereplője mégsem Mikszáth, hanem Mauks Ilona, akinek sorsát gyermekkorától végig követhetjük, megismerve a kor vidéki társadalmának szokásait és életét. Kettőjük történetéből semmilyen romantikus elem nem hiányzott, hiszen Mikszáth megszöktette a menyasszonyt, titokban házasodtak össze, majd elváltak - de évek múltán ismét összekötötték az életüket. Mauks Ilona visszaemlékezéseit és levelezését is felhasználta az írónő, izgalmas könyvéből hiteles benyomásokat szerezhetünk a kor irodalmi életéről is.

Kertész Erzsébet - Szonya ​professzor
Szerelem ​vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? - ezek közt őrlődik egy törekény asszony, Szofija Kovalevszkaja, a világ első női matematikaprofesszora. Tehetségét elismeri egész Európa, de újabb s újabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthoni "négy fal között" nem találja meg asszonyi hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának palibinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni: boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig - mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül - e kettő: hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk: az igazi, a teljes boldogság forrása.

Mikszáth Kálmán - Beszterce ​ostroma
"A ​>nagy palóc« nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük., Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgenszerűen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a tót hegyek, a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. Boldogtalan különcökkel, boszorkányos szerelmesekkel találkozunk, eladósodott, nagyzoló fertálynemesekkel, kik a múltat akarnák folytatni, ahelyett, hogy a jövőre gondolnának, és kacagnak elkényszeredetten, hogy ne kelljen sírniok" - írja Mikszáth Kálmánról Kosztolányi Dezső. A Beszterce ostroma föhőse is ilyen tragikus alkat. Vagy tragikomikus? Ezt Mikszáth maga sem tudta, s nem is akarta eldönteni. ,,Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tud- ja... Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondolkozott. Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi; de mert egy várat örökölt és egy várhoz való nevet, hát lett az »utolsó várúr«, ahogy magát a leveleiben aláírta. De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező. Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek." Igy elmélkedik a nedeci vár urának sorsa fölött Mikszáth Kálmán. Az időben eltévedt István grófot szánja, megszereti az olvasó is. Jellemvonásaiban sokszor különb ő, mint a magyar feudálkapitalizmusba kitűnően beleilleszkedő főrendek. Nemes lélek volt, és szíve, kedélye gyermekien tiszta. A regény sok különös, jellemző figurája között üde szinfolt a két szép fiatal, Apolka és Miloszláv szerelme.

Kertész Erzsébet - Harriet ​regénye
A ​tizenkilencedik század közepén egy egyszerű amerikai asszony - lelkész felesége és hétgyermekes anya - valóságos diadalmenetben vonul végig Európán. Angol tisztelői egy aranyból készített bilincset nyújtanak át neki, jelképéül annak, hogy ez a kicsi asszony milliók bilincseit segített széttörni, mégpedig egy regény megírásával. A regény a Tamás bátya kunyhója, az ünnepelt amerikai asszony pedig Harriet Beecher-Stowe. Az ő küzdelmes, különleges életéről szól Kertész Erzsébet érdekfeszítő regénye.

Mikszáth Kálmán - Akli ​Miklós
Madame ​Szilvássy bécsi leánynevelő intézetében csütörtökre estek a kimenőnapok. Hogy várta ezeket a vidám délutánokat Kovács Ilonka, vagy ahogyan társnői nevezték: a kis Búzavirág! Pedig hosszú éveken keresztül csak egyetlen igazi látógatója akadt: Akli Miklós úr, császári és királyi udvari mulattató. Ilonka a kedves látógatót eleinte "Akli papának" szólította, de ahogy teltek az évek, Búzavirágból szép sudár nagylány lett, aki már csak "Klipi-Lipi"-nek becézi fiatal pártfogóját...

Kertész Erzsébet - A ​lámpás hölgy
A ​kiemelkedő nőalakok többre, jobbra és szebbre törekvésük útjában majd mindig kettős falba ütköznek. Az egyik, a társadalmi viszonyok, a kényelmesség és a megszokás fala ott mered minden úttörő előtt, akár férfi, akár nő. A nő azonban, mielőtt eddig a falig eljuthatna, már átverekedte magát egy belső, szűkebb akadályon: a kicsinyes család és a szűk környezet ellenállásán. Így kellett Florence Nightingale-nek, a szép és gazdag, társaságában körülrajongott angol leánynak megküzdennie jómódú családja előítéleteivel, hogy eljusson korán felismert hivatásához: a szenvedő, beteg emberek gondozásához. A krími háború vérözöne kellett hozzá, hogy nemzete és a világ rádöbbenjen: az ápolónő munkája képzést, szakismeretet követel és tiszteletet érdemel. Florence ezért áldozta hosszú, magányos, munkás életét.

Kertész Erzsébet - Zöldfa ​utcza 38.
Ki ​volt Veres Pálné? Mit tud róla valaki, ha nekiszegezzük a kérdést? Utca a Belvárosban, az Irányi és Váci utca szomszédságában, és gimnázium. És hogy miért neveztek el róla utcát és gimnáziumot? És hogyan lesz egy utca regénycím? Méghozzá egy utcza! Erre felel Kertész Erzsébet rendkívül érdekes és tanulságos leányregénye, amelyben megismerkedhetünk Veres Pálnénak, ennek az okos, kedves és energikus asszonynak szívós harcával a nők továbbtanulási lehetőségéért, és bepillantást nyerhetünk a 19. század sajátos, ma már romantikusnak tűnő hangulatába, a magyar nemesség életvitelébe, sőt még Madách Imre hányatott sorsa és szerencsétlen házassága alakulásába is.

Kertész Erzsébet - Szamóca-lányok
Kertész ​Erzsébetet elsősorban híres nőalakokról írott életrajzi regényei tették népszerűvé az ifjúság körében. A mai fiatal lányok jól ismerik és szeretik a Csíkos könyvek sorában megjelent műveit, de ma már kevesen juthatnak a tizenöt évvel ezelőtt megjelent Kaland a Szamócában című regényéhez, amely nem történelmi személyekről, hanem kislányokról szólt. Ennek a nagy sikerű, vidám regénynek átdolgozott kiadását nyújtjuk most át a mai tizenéves lányoknak, akik sok mindenben magukra ismerhetnek, amikor a négy nyolcadik osztályt végzett jó barátnő első munkával töltött szünidejének krónikáját olvassák. Az otthonuktól először távol került kislányok a Balaton-parti Szamóca üdülőben már nemcsak a munka örömével ismerkednek, hanem a felnőttek világával is. Itt bontakozik első kamaszszerelmük, s itt teszi próbára kislányos hiúságukat az első csalódás. Kertész Erzsébet szórakoztató lányregényét Jurida Károly illusztrációi teszik még vonzóbbá.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Láng György - Primavera
Láng ​György az 1930-as években hosszú időt töltött Botticelli hazájában, Firenze városában, s valósággal lenyűgözte őt a korai reneszánsz, a quattrocento kiemelkedő festőjének és grafikusának élettörténete, mélyen filozofikus lelkülete és páratlan szépségű művészete. Szenvedélyesen kutatta, majd nagy írói és képzőművészi tehetséggel e könyv lapjain megelevenítette Botticelli egyéniségét, életének eseményeit, a kortársaihoz fűződő kapcsolatát. Nagy hozzáértéssel avatja be az olvasót műveinek titkaiba, megtanít képei élvezetére. A kötet ráhangolhatja az olvasót, hogy elképzelje Mátyás király nagy hatalmú Magyarországának művészi és gazdasági vonzó erejét, amely elvezette a húszéves Botticellit Vitéz János prímás-érsek, királyi kancellár fényes esztergomi palotájába, ahol az ifjú festő lehetőséget kapott rá, hogy művészi tehetségét bemutassa. 1467. június 20-án fényes európai ünnepséggel megnyílt a Vitéz János prímás által szervezett nagyhírű, nemzetközi egyetem, az Academia Istropolitana. Erre az alkalomra készült el, minden bizonnyal, az érsek dolgozószobájának pompás freskódísze, amelynek része volt a négy kardinális erény allegóriája, amely minden jel szerint Botticelli első alkotásainak egyike.

Gergely Márta - Házasságból ​elégséges
Ha ​valakinek, hát Varga Szöszinek igazán esze ágában sincs férjhez menni. Tizenhét éves, jó szakmája van, szépen keres, szereti a szép ruhákat, órák hosszat cicomázza magát a tükör előtt. A mesebeli királylány sem élhet gondtalanabbul. Körmendi Árpád sem akar megnősülni. Tanulni akar, méghozzá nem is idehaza, hanem külföldön. Megvan már az útlevele, a vízuma, holnapután indul Németországba... De nem ez történik. Két hét sem telik el, és Körmendi Árpád az anyakönyvvezető előtt áll Varga Szöszivel. Ugyan hogy sikerül ez a gyerekfejjel kötött házasság? Körmendiék csak öthetes házasok, amikor az olvasó elbúcsúzik tőlük. Házasságból: elégséges - ennél jobb osztályzatot nem érdemelnek. Legalábbis egyelőre nem. De minden remény megvan arra, hogy egyszer még jelesre vizsgáznak.

Gergely Márta - Szöszi
Szöszi ​tizennégy éves kislány, az a fajta, akiből tizenkettő megy egy tucatra. Tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor hangulatváltozásai között. Amikor megismerkedünk vele, éppen hullámvölgybe jutott: rosszul tanul, semmihez sincs kedve, durcás. Hogyan viselkedik egy ilyen hányaveti kislány, ha saját makacssága folytán nehéz helyzetbe kerül? Hogyan találja meg a maga emberségét, életcélját a legválságosabb időkben? Erről szól Gergely Márta lebilincselően érdekes lányregénye, amely harmadik kiadásban lát napvilágot.

Janikovszky Éva - Szalmaláng
E ​könyv főhőse, a derék, vidám Palócz Vera olyan, mint a többi hasonlókorú társa. Bizony, neki is hevesebben dobog a szíve, ha alkalma van személyes megismerni egy divatos színészt vagy karmestert. Aztán, ha egy szívélyes mosolyt, vagy komoly szót kap tőlük, máris szerelemről ábrándozik... Palócz Veránál az ábrándozásnak az a vége, hogy levelet ír. Csakhogy a levélnek különös sorsa lesz - hogy mi, azt a regényből tudja meg az olvasó.

Karinthy Frigyes - Utazás ​a koponyám körül
A ​regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.

Dékány András - Kossuth ​Lajos tengerésze
Megint ​a tengeren és megint a vitorlák világában - ezúttal azonban jó száz évvel ezelőtti történet kerekedik Dékány András regényének lapjain. A magyar szabadságharc seregének - kevesen tudják - volt ugyanis egy valóságos tengeri hajója is . A tervbe vett, de soha meg nem valósult magyar tengeri flotta első egysége lett volna ez a hajó. Parancsnoka pedig - a regény főhőse - Monostory Balázs főhadnagy, aki a szabadságharc baljós fordulatai idején megszökteti vitorlását, hogy külön parancs, felsőbb jóváhagyás nélkül nekivágjon a tengereknek . A Kossuth Lajos tengerésze mindvégig izgalmas, fordulatos regény, amely méltóképpen sorakozik a szerző kalandos-hajós regényeihez.