E kisregények hősei jobbára vergődő, kallódó, a polgári társadalom általános terheit saját sorsukban hordozó emberek. Ilyen Jámbor Óska, a cselszövevénytől körülvett mukás, ilyenek A céda és a szűz nőalakjai, a Sámsonok hanyatló előkelői és feltörekvő újgazdagjai és végül ilyenek háborús regényeinek hősei is, akik a pusztítás korának átkát szenvedik egyéni életükben.
E kisregénynek legjobbjai megérdemlik, hogy a Tersánszky regények mellé helyezzük őket, mert vallomásuk az emberről és a világról, csakúgy, mint a bennük megnyilvánuló ábrázoló- és írásművészet, alkotójuk legnemesebb törekvéseit tükrözi.
Kapcsolódó könyvek
Nathaniel Hawthorne - A skarlát betű
Még a legszigorúbb irodalmkritikusok is úgy tartják, hogy Nathaniel Hawthorne a XIX. század amerikai irodalmának egyik legnagyobb alakja. 46 éves korában készült el az első, ám azonnal nagyhatású regénye, A skarlát betű. A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert és szerelmét, a fiatal lelkész Artur Dimmesdale-t is foglalkoztatja, a bűn és az érzelmek felvállalásának kettőssége. A skarlát betű nem a képmutatást ajánlja a dilemma feloldásaként, hanem a természetes erkölcs belső parancsainak követését.
Mikszáth Kálmán - Szeged könyve
Szeged, Mikszáth Kálmánnak második szülőföldje, a fogadott szülőföldje, ahogy egy Gárdonyi Gézáról írott czikkében mondja, az a hely, ahol az író tehetsége először bontakozik ki a maga teljességében. Megrendülve saját írói tehetségébe vetett hitében, elhagyta azt a várost, melyben annyit dolgozott már - másodrendű lapok, no meg a papírkosarak számára - s amely csak akkor tudta megérteni, midőn a szegediek fölfedezték az egész ország számára. Szívében egy mélységes sebbel, mely egyéni életét az emberiség legsajátosabb földi pályái közé sorozta, jött Szegedre, de az új viszonyok, az új munkakör új önérzetet adtak duzzadó tehetségének. A lapban, amelyhez szegődik: a Szegedi Napló-ban, nem szürke rovatok névtelen munkásaként jelentkezik., Első czikke saját első szegedi napjáról szól s ettől fogva alig van nap, mely megírni való élményt ne nyújtana tollának. Hamar megismeri a várost embereivel és érzéseivel, alakjaival és törekvéseivel. Szubjektív élményeit a fiatalos humor tükrében, csillogtatja s pár nap múlva lesik minden szavát. Egy-egy tréfáján, odavetett megjegyzésén nevet az egész város. De mint az egymást szerető emberekkel történni szokott, az embert is meg a várost is, Mikszáthot és Szegedet, egy szomorú közös emlék, egy nagy szerencsétlenség fűzte össze halhatatlan barátsággal. A nagy szegedi árvíz alkalmával világlott ki, hogy Mikszáth a valódi élményeknek legügyesebb krónikása, kinek kezében a ma bajai és szerencsétlenségei örök értékű rajzokká finomodnak. A szerencsétlenséghez kapcsolódott a Tisza Lajos-féle királyi biztosi intézmény, mely talpra állítá a két jó barátot: Szegedet is, de Mikszáthot is. A királyi biztosról és vezérkaráról írott karczolataiban sok volt a bántó csipkelődés, de nyilvánvalóvá lett már, hogy e tréfák írója mélyen belelát nemcsak a nagy vidéki város, hanem az egész ország politikai intézésének ügyes-bajos dolgaiba is. Talán ezért van, hogy ellenzékieskedésén érezzük: ez a Tisza-család meg fogja hódítani ezt az írót s ő, éppen ő lesz az, aki a Tiszák alakjait halhatatlanná teszi örökbecsű munkáiban.
Fritz Riemann - Az öregedés művészete
A szerző hiteles nyíltsággal szól az élet utolsó negyedének esélyeiről és rendeltetéséről: arról, hogy idejekorán gondolnunk kell öregségünkre, foglalkoznunk kell vele, mert korántsem mindegy, hogy azt felelősen és bölcsen mi magunk formáljuk-e, vagy az formál - deformál bennünket. A szerző abból indul ki, hogy az ember boldogságra vágyik, s ezt hajlamos kisgyerekkorának mintájára kívülről várni, holott arra születtünk, hogy felnőjünk - külső és belső világunk felelős gazdáivá.
Tom Friedman - A szenilitás 1000 felejthetetlen pillanata
A feledékenység, az emlékezetkiesések ugyanúgy előfordulhatnak fiatal- és időskorban. Ez a kötet garantáltan segíteni fog, hogy a bosszankodás helyett nevetni tudjunk az egészen, hiszen tele van a feledékenység klasszikus eseteivel, melyek a világtörténelem jeles alakjaival estek meg. Ezek a történetek megmutatják, hogy van élet a kínos pillanatok után, és nagy műalkotások is születhetnek, Nobel-díjak nyerhetők el így, és hogy talán ezek a percek jelentik a halhatatlansághoz vezető utat.
Molnár Ferenc - Liliom / Az üvegcipő / Játék a kastélyban
A kötet Molnár Ferenc három írását tartalmazza:
- Liliom
- Az üvegcipő
- Játék a kastélyban
Jókai Anna - Ne féljetek
Jókai Anna Kossuth-díjas író könyve az öregedés és a halál regénye, ugyanakkor a négy főhős életének teljes spektrumát öleli fel. Bár a legjelenebb jelenben végződik, az egyes sorsok múltja is megelevenedik: a Horthy-Magyarország, a személyi kultusz, a puha diktatúra esztendei, majd a rendszerváltás reményei és csalódásai, 1997-ig. Két asszony és két férfi története, de a gyermekek, unokák, ősök története is. Különlegessége a regénynek, hogy a négy ember közül nem mindegyik ismeri a másikat, mégis szoros szálak fűzik össze őket? Izgalmas könyv; kinek ajánlott olvasmány, kinek kötelező. Határozott véleménynyilvánítás a mindenkit érintő kérdésben: életünk minősége függ össze halálunkkal. Semmi pesszimizmus: itt a halál perce kiragyog.
Takáts Sándor - Régi magyar nagyasszonyok
Takáts Sándor tanulságos és egyúttal szórakoztató írásaiban megsárgult levelek, elfeledett dokumentumok alapján rajzolja meg egy-egy nagyasszonyunk portréját, szívesen idézve föl udvartartásukat, házuk életét. Kanizsai Dorottya, Bánffy Kata, Fánczy Borbála, Wesselényi Anna leveleiből a 16-17. század szokásairól - a kertészkedéstől a befőzésig, nemeslányok nevelésétől a fényes esküvőkig, a szorgos otthoni munkálkodástól a királyi udvarban tett látogatásokig - sok mindent megtudtunk, de ezek az írások tudósítanak arról is, milyen hányatott volt a sorsa Zrínyi Ilonának vagy Koháry Juditnak, hogyan éltek Zrínyi Miklós lányai, Margit, Dorica és Kata.
Hegedüs Géza - A magyar irodalom arcképcsarnoka
Kereken száz, röviden megfogalmazott irodalmi arckép a magyar múlt századaiból, Janus Pannoniustól Radnóti Miklósig. Nem több és nem kevesebb, mint arcképcsarnok. Tehát nem valamiféle rendszeres irodalomtörténet, de nem is anekdotagyűjtemény hajdani írókról, költőkről. Arra jó, hogy az olvasó emlékezetébe idézze az ismert nevű vagy elhomályosodott szerepű írástudókat, a szó magyar művészeit, akik úgy sorakoznak itt, mint képtárban a festmények. A könyv célja: az olvasás gyönyörűségén át érdeklődést kelteni számos író és költő művei iránt, hogy nem csak róluk, hanem tőlük is olvassunk, hogy érzékeljük irodalmunk gazdagságát, és élvezzük szépségeit.
Mérő László - Új észjárások
Miben rejlik a racionális gondolkodás ereje, és mik a korlátai, amelyek szükségessé teszik az okosság más formáinak a fennmaradását is?
A racionális gondolkodás erejének és korlátinak megismerése segít saját gondolkodásunk mélyebb megértésében, valamint nyitottabbá tesz a mienktől eltérő gondolkodásmódok iránt.
Bár a könyvebn van szó tudományról, ismeretet is terjeszt talán, mégsem tudományos ismeretterjesztő mű. Szellemi kalandot ígérő és gondolkodásra késztető, ugyanakkor szórakoztató olvasnivaló.
Ez a könyv a nagy sikerű Észjárások című könyv újraírt változata, a szöveg mintegy fele teljesen új. Az újraírt könyvet, miután a szerző korábbi Mindenki másképp egyforma című könyve 1999-ben elnyerte az "Év tudományos könyve Németországban" díjak egyikét, 2002-ben kiadják az Egyesült Államokban és Németországban is.
Gary Chapman - Egymásra hangolva
„A szeretet nyelve egyetemes. Ám ahányan vagyunk, annyiféle nyelvjárást beszélünk.”
Gary Chapman
Gary Chapman amerikai pszichológus nevét az általa alkotott „szeretetnyelvek” fogalma tette világhírűvé. Legismertebb könyve, melynek témája a szeretet kommunikációja a házasságban, több mint tízmillió példányban kelt el világszerte.
Chapman család- és párterapeutaként szerzett több évtizedes tapasztalata alapján arra a felismerésre jutott, hogy a szeretetet ugyanúgy tanuljuk, mint az anyanyelvünket, és a szeretetközlés alapvetően ötféle kommunikációs csatornán keresztül történik. A szeretet kifejezésének ez az öt módja: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés.
Mindannyian azon a nyelven fogadjuk be és fejezzük ki a szeretetet, amelyre neveltetésünk és személyes hajlamaink nyomán a legfogékonyabbá váltunk. Ezért fordul gyakran elő, hogy az üzenet küldője és befogadója nem érti meg egymást. Ilyenkor panaszolja a férj, hogy hiába vesz virágot a feleségének, csak egy erőltetett mosoly a válasz. „Talán már nem szeret?” – teszi fel magának a kérdést, holott csak arról van szó, hogy szeretetközlése nem ért célba, mert a felesége nem az ajándékok, hanem a minőségi idő nyelvén ért.
Mi tehát a megoldás? Aki nem riad vissza egy kis nyelvtanulástól, könnyen ráhangolódhat társa, családtagja, barátai szeretetnyelvére.
Fedezze fel szeretetnyelvét a könyvben található teszt kitöltésével.
Agatha Christie - Négy színmű
Agatha Christie rendkívül sikeres drámaíró is volt. Születésének 120. évfordulóján ezzel a kötettel tisztelgünk előtte.
_Az egérfogó_
A behavazott, a világtól teljesen elvágott fogadóban megjelenik a rendőrség embere. "Gyilkos van önök között, és megint lecsapni készül!" A híres darab már 57 éve egyfolytában színpadon van Londonban.
_A vád tanúja_
Leonard Vole-t gyilkossággal vádolják. Egyetlen ember menthetné meg az akasztófától: a felesége. Ő azonban váratlanul férje ellen fordul. A tárgyalóteremben aztán minden titokra fény derül...
_Ítélet_
Ez a darab kakukktojás: noha van benne gyilkosság, gyilkos és bírósági tárgyalás, valójában lélektani dráma. Az ismert tudós tolószékhez kötött feleségével és kettejüket ellátó unokahúgával él. Bár szegények, igyekszik segíteni tehetséges tanítványait. Az egyik tanítvány azonban nemcsak tehetséges, hanem szép, gazdag, fiatal nő is. Mi lehet egy ilyen háromszög (vagy négyszög) megoldása?
_Pókháló_
Clarissa Hailsham-Brown, a Külügyminisztérium egyik vezetőjének felesége hullát talál vidéki házuk nappalijában. Sajnos senki nem hisz neki - aztán a hulla is eltűnik. Agatha Christie krimivígjátékot írt Margaret Lockwood, a negyvenes évek filmsztárja számára, méghozzá kiválót.
Szilasi László - A harmadik híd
A hajdani kanadai emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét ebben az egyetlen napnyi regényben. A cselekmény helyszíne Szeged napfényes városa, annak már-már kultikus színhelyei, a Dóm tere, a belváros gondosan kikövezett utcái, az árnyas Tisza-part, a ferencesek ősi temploma. Ám a cselekmény által nem derűs és boldog sorsok bontakoznak ki, hanem az élet mélyebb és hidegebb bugyraiba merülhetünk bele. Egy minap tartott osztálytalálkozón veszi kezdetét a történet, hogy aztán hősi tettekre és gyengeségekre, csalásokra, elhallgatásokra, szétfoszló álmokra, rejtett életekre, ifjúkori bűnökre és örömökre nyíljon rá az elbeszélés ablaka. Középkorú emberek, régi barátok mesélik vagy hallgatják el, mi történt velük az utóbbi harminc év alatt, s hogy mi történik velük most. Sok jó, sok rossz, sok igaz, sok hazugság.
És ebből a regényből megtudhatjuk azt is, mi a mondat otthona. Hogy lehet az szív, test, lélek, szellem. Persze. De a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha.
Bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus könyvet tart a kezében az olvasó.
(Darvasi László)
Ismeretlen szerző - 20. századi magyar novellák - 1921-1938
Antológia-sorozatunk második kötetében a két világháború közti magyar novellisztika közkedvelt nagyjaitól és igen-igen méltatlanul feledni hagyott szerzőitől válogattunk. Egymás mellett szerepelnek például Gelléri Andor Endre és Kádár Erzsébet, Krúdy Gyula és Földi Mihály, Tamási Áron és Bohuniczky Szefi remeklései.
Miért épp az 1938-as évet tekintettem a magyar novella szempontjából egy korszak végének - kérdi a szerkesztő, az új magyar irodalomtörténész-nemzedék kiemelkedő tagja, az új Móricz-monográfia szerzője, Szilágyi Zsófia. - A Nyugat egészen 1941-ig működött még, a huszadik század első felének novellisztikáját meghatározó Móricz Zsigmond csak 1942. szeptemberében halt meg (), az 1938-ban kihirdetett zsidótörvények azonban a napilapokra és a könyvpiacra is végzetes csapást mértek. Hosszú-hosszú évtizedekre, mondhatnám azt is, hogy örökre eltűnt az a színes hírlapi világ, amely a század első évtizedeinél nehezebb körülmények között ugyan, de meg tudta teremteni a közeget a rövidprózai írások számára.
Grétsy László - Anyanyelvi séták
A könyv szerzője a főleg rádió- és televízióbeli nyelvi műsorai révén sokak által ismert Grétsy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professor emeritusa, Magyar Örökség- és Prima Primissima-díjas nyelvész, számos könyv és tanulmány szerzője, az Édes Anyanyelvünk folyóirat felelős szerkesztője. Ez a kötet a szerzőnek azokból a cikkeiből tartalmaz válogatást, amelyek nem szaktudományi kiadványokban, hanem a nagyobb közönségnek szóló folyóiratokban, nevezetesen az Interpress Magazinban (rövid nevén IPM) és a Családi Lapban jelentek meg 2008 és 2013 között. A kötet címe egyébként azonos azzal a címmel, amely a szerző Családi Lap-beli anyanyelvi rovatának címe volt a 2013. év végéig, tehát annak emlékét őrzi.
A most önálló kötetben is napvilágot látó cikkek célja anyanyelvünk milliónyi érdekessége, titka közül minél többnek a megismertetése és ezáltal magának a nyelvnek, legfőbb nemzetösszetartó erőnknek minden, magyarságát nem szégyenlő, hanem arra inkább büszke honfitársunkkal való megszerettetése. A szerző, aki azt vallja, hogy ebben a globalizálódó világban legfőbb kötelességeink egyike anyanyelvi hagyományaink őrzése s egyúttal nyelvünk ápolása, sőt korszerűsítése, a mindezekről hasonlóan vélekedő olvasókat hívja hatvan kis fejezetnyi tanulságos, de egyúttal szórakoztató anyanyelvi sétára.
Bényei Tamás - Rejtélyes rend
Ernesto Sábato szerint "a detektívtörténet ugyanaz a huszadik században, ami a lovagregény volt Cervantes korában". Ha ez igaz, akkor korunk Don Quijotéi az antidetektív-történetek. Bényei Tamás könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon miért fordult oly sok jelentős huszadik századi író (Borgestól Robbe-Grillet-ig és Paul Austerig) cervantesi elképzelésekkel a detektívtörténet alsóbbrendű műfajához, hogy mi teszi a klasszikus krimit különösen alkalmassá az efféle felforgató újraírásra, s hogy a krimi formuláinak kifigurázása milyen mélyebb metafizikai és/vagy metapoétikai jelentőséget hordozhat. Az antidetektív-történetek többnyire épp azért bontják ki a krimiben burkoltan meglévő metafizikus és poétikai alapfeltevéseket, hogy aztán a megkérdőjelezett metafizika és poétika zuhanjon vissza saját termékére. A klasszikus krimi és az anti-detektívtörténet viszonyát vizsgálva a könyv többek között Borges, Nabokov, Calvino, Cortázar, Eco, Michel Butor, Robert Coover, John Fowles és Robert Louis Stevenson műveit elemzi.
Ismeretlen szerző - Attila és hunjai
Attila és hunjai ezelőtt éppen ezerötszáz évvel voltak erejük és hatalmuk tetőpontján. Midőn ez alkalommal Attiláról és népéről a magyar közönség kezébe könyvet adunk, úgy érezzük, hogy különös kötelességet teljesítünk és hogy kényes kérdést próbálunk megoldani.
Szerdahelyi István - Irodalomelméleti enciklopédia
A kézikönyv az irodalom kérdései iránt érdeklődő közönség tájékozódását kívánja elősegíteni olyan módon, hogy az irodalomelmélet legfontosabb ismereteit rendszeres áttekintésre és enciklopédikus teljességre törekedve foglalja össze. Lépésről lépésre haladva, szemléletes példákkal és közérthető magyarázatokkal világítja meg az itt felmerülő, gyakran igen bonyolult és vitatott kérdéseket, onnan, hogy mi teszi az irodalmi szövegeket irodalmiakká, odáig, hogy milyen kapcsolatok fűzik egymáshoz az írókat és olvasóikat. A tudományág évszázados hagyományokra visszatekintő, kellően kiérlelt, megbízható alapelgondolásait és az ezeket szervesen továbbépítő modern elméleteket tükrözi, de a vitaálláspontok jelzéseivel és irodalomjegyzékével a tágabb körű tájékozódáshoz is támpontokat ad.
E módszeres áttekintés természetesen kiterjed a középiskolai és egyetemi oktatás teljes irodalomelméleti – verstani, stilisztikai-retorikai, műfajelméleti stb. – ismeretanyagára, s így különösen hasznos segítséget nyújthat a pedagógusoknak, diákoknak, az egyetemi felvételi vizsgára készülő fiataloknak. A tárgymutató a gyors tájékozódást, a könyv lexikonszerű használatát is lehetővé teszi; aki csak azt akarja megtudni, mi az, hogy metafora, mi a szapphói strófa képlete, vagy mi különbözteti meg a lírát az epikától, a megfelelő tárgyszó kikeresésével nyomban megtalálhatja a pontokba szedett, világos magyarázatokkal, szövegszerű példákkal is megvilágított, közérthető meghatározásokat.
A mű szerzője Szerdahelyi István József Attila-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett irodalomteoretikus és esztéta, a filozófiai tudományok kandidátusa és az irodalomtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának tagja, akinek számos irodalomelméleti és esztétikai munkája forog közkézen a hazai olvasóközönség körében. E legújabb könyvében másfél évtizedes egyetemi oktatói munkájának és a magyar irodalomtudomány legmonumentálisabb vállalkozása, a tizennyolc kötetes Világirodalmi Lexikon szerkesztése során szerzett negyedszázados tapasztalatainak eredményeit is kamatoztatja.
Markus Majaluoma - Apa, irány a tenger!
Amikor Apa, a Rózsadombi család feje félregombolt kabátban, szamárfüles papírokkal és félig rágott uzsonnamaradékokkal tömött táskájával a hóna alatt hazaérkezik a munkából, tettre kész kis csapat fogadja: Oszi, Vejnő és Annamari. A három gyerek szaván fogja holtfáradt apját, aki előző nap azt ígérte, elmennek együtt valahová. Az ígéret szép szó, ha megtartják,úgy… fergeteges kalandba bonyolódik a kis család. Alaposan felszerelkezve indulnak Rózsadombiék a kikötő felé, ahonnan Apa szerint kalandszagot fúj a szél. A finn szerző, Markus Majaluoma ellenállhatatlanul kedves mai meséje és huncut rajzai egyaránt szólnak kicsiknek és nagyoknak, az egész családot csábítják együtt olvasásra, együtt kalandozásra.
Jules Verne - Utazás a Föld középpontja felé
A föld rétegei:
földkéreg (szilárd réteg, 2-90 m)
földköpeny, palást (folyékony vagy olvadt kőzet, magma)
cseppfolyós külső mag (Föld mágneses mezeje)
belső tömör mag (vas és nikkel, 1600-2500 km)
a Föld középontja (6371 km)
Mikael Niemi - Özönvíz
Mikael Niemi svéd író 1959-ben a Tornio-folyó nyugati partján fekvő Pajalában született. Felmenői között finnek, lappok és svédek egyaránt találhatók. Költőként debütált 1988-ban, ám az igazi áttörést számára a 2000-ben megjelent Popularmusik fran Vittula (magyarul Popzene Vittulából 2005.) című regény hozta meg, amellyel még abban az évben elnyerte a rangos August-díjat. Több detektívregény után 2012-ben tért vissza a szépprózához: Falvatten (Özönvíz) című műve ismét nagy kritikai és közönségsikert aratott. Az Özönvíz látszólag katasztrófaregény, de műfaját valójában nehéz meghatározni. A szerző filmszerűen, nagy feszültséget teremtve beszéli el egy, az észak-svéd Lule folyón bekövetkező, képzeletbeli gátszakadás lebilincselően izgalmas, fiktív történetét. De társadalomrajznak sem utolsó ez a mű: a folyóparton élő vagy éppen csak ott megforduló, különböző foglalkozású és korú szereplői a feltarthatatlan áradás következtében tragikus pusztulásuk vagy szerencsés megmenekülésük stációit járják. Niemi éles szemű megfigyelő, lélekrajzai pontosak, cselekményvezetése írói remeklés: hőseit - sokszor abszurd és irracionális világunk, életvitelünk foglyaként - józan iróniával és őszinte együttérzéssel ábrázolja.