Malcolm ​X önéletrajz

Bradányi Iván - Római ​vakáció
1993. ​január 20-án a világ döbbenten fogadta a hírt: meghalt Audrey Hepburn. A Római vakáció szeleburdi hercegnője elhagyott minket. Valami megfoghatatlan jósággal lettünk szegényebbek. Annyi jósággal, amennyi egy törékeny testbe elfért. Audrey 1929-ben született Belgiumban. Egy angol bankár és egy holland bárónő egyetlen gyermeke volt. A második világháborút a németek által megszállt Hollandiában vészelte át, fiatal kora ellenére részt vett az ellenállási mozgalomban. 1947-ben anyjával Londonba költözött. Klasszikus balettet tanult, zenés színdarabok kórusában táncolt. Szerepelt néhány angol filmben, majd eljátszotta a "Gigi" címszerepét a New York-i Broadway-n. Ekkor figyelt fel rá Hollywood. A Római vakáció egyik napról a másikra világsztárt csinált az addig alig ismert színésznőből. A nyolcvanas évek elején a Magyar Televízió sorozatban mutatta be Audrey Hepburn életművét. A Sabrina, a háború és béke, a My Fair Lady, a Ketten az úton és a Várj, míg sötét lesz voltak ennek a művészi pályának a legfontosabb állomásai. Feleségül ment Mey Ferrerhez, aki partnere volt a háború és békében. Házasságukból egy kisfiú született. Azokban az években Audrey Hepburn Hollywood első számú sztárja volt, egy újfajta szex-szimbólumot testesített meg. Férje mégis megcsalta. Válásuk után Audrey egy római orvoshoz kötötte az életét, még a filmezést is feladta miatta. Ám ez a házassága sem sikerült. Dr. Dotti éppen olyan gyakran hűtlenkedett, mint annak idején Mel Ferrer. Elváltak, és Audrey Svájcban telepedett le. Amikor úgy érezte, hogy idejét nem tölti ki második kisfiának, Lucának a nevelése, szolgálatait az UNICEF-nek ajánlotta fel. Ő lett az éhező gyermekek mentőangyala, mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Amikor a rák kikezdte az egészségét, még akkor is elutazott Szomáliába. Halála előtt a stafétabotot egyik legjobb barátnőjének , egy másik nagyszerű asszonynak, Sophia Lorennek adta át. Audrey Hepburn fényes, sikerekben gazdag életet tulajdonképpen tragédiák végtelen láncolata volt. Ezek egy részét a sors csalásai, másik részét saját ballépései okozták. Ez az asszony többet szenvedett, mint nevetett. Bradányi Iván mégis elsősorban arra az Audrey Hepburnre emlékezik, akiben meg volt az a varázslatos képesség, hogy egyetlen mosolya embermilliók szívét tudtam eltölteni napsugárral.

Karin Sagner-Düchting - Monet
Az ​argenteuil-i évek nemcsak az impresszionizmus csúcskorszakát ölelik át, de Monet munkásságának delét is. A festő hű marad ugyan a 60-as évek tájtematikájához, ám nagyobb súlyt fektet az atmoszferikus változásokra, a mozgásra és a vizuális jelenségekre. Míg az előző kilenc esztendő folyamán szinte állandóan változtatta lakhelyét, most végre első ízben dolgozott hosszabb időn - hat éven át - egy helyen. Legfeljebb egy-egy rövid kirándulás - Rouenba, Párizsba, Amszterdamba és a normandiai tengerpartra - választotta el Argenteuil-től. E rendkívül termékeny korszakában Monet több képet festett, mint az előző tizenhárom év alatt. A helység és környéke a festő kedvenc motívumainak: hidaknak, csónakoknak, városnak és természetnek, családi jeleneteknek, háznak és kertnek bő választékát kínálta.

Vekerdy Tamás - Családom ​történeteiből
Végül ​is regény vagy történelmi esszé ez a könyv, talán mindkettő. Szigorúan hiteles dokumentumokra épülő non-fiction, mégis fantasztikus széppróza... Bikács Gergely: "A nagyapám iratai"-ról Szeretem a családi történeteket, a Vekerdy Tamáséit meg különösen. A "Nagyapám iratai" egyik kedvenc könyvem. Esterházy Péter Vekerdy "emlékírásai", melyekben a szerző elődeire hivatkozva vagy emlékezve mutatja meg, mit és hogyan gondol a világ nagyon egyszerű és felfoghatatlanul bonyolult, hagyományos és egyszeri összefüggéseiről, izgalmas és megható történésekben, megrázó és érzelmes hangulatokban fogalmazódnak... Margócsy István Az elsősorban pszichológusként és tudományos szakértőként ismert Vekerdy Tamás művészetekkel érintkező munkái sem ismeretlenek a nagyközönség előtt. A japán színháztörténetről írott drámatörténeti munkája egy kultúrában széles körben tájékozódni kívánó színházi generáció nélkülözhetetlen alapkönyvévé vált. És nem kevésbé figyelemre méltók, bár szűkebb körben ismertek azok a munkái, amelyekben tudományos érdeklődésének és szépírói képességeinek ötvözetét adja. Gondolok itt a "Nagyapám iratai" című regényére és a Don Juan témát újra feldolgozó drámájára. Ezek a munkák a magyar irodalomban egy inkább kívánatos, mint meghonosodott írói gondolkodásmód kiváló darabjai. Nádas Péter

Walter Isaacson - Steve ​Jobs életrajza
iPod. ​iPhone. iPad. iTunes. Mac. És egy név mindezek mögött: Steve Jobs. Az Apple-vezér és Pixar társalapító első hivatalos életrajza egy nem mindennapi ember életébe enged betekintést. A könyv írója az elmúlt két év során több, mint negyven alkalommal beszélgetett Steve Jobsszal. Ezek a beszélgetések szolgáltak a könyv gerincéül, amit tovább színesített vagy éppen árnyalt a több, mint 100 – családtagokkal, barátokkal, ellenségekkel, versenytársakkal és kollégákkal készített – interjú. Ezekből bontakozik ki Steve Jobs eseményekben gazdag élete. Egy olyan emberé, akinek páratlan kreativitása, tökéletesség iránti szenvedélye és fékezhetetlen lelkesedése 6 ágazatot forradalmasított: személyi számítógép, animációs film, zene, telefon, táblaszámítógép és a digitális könyvkiadás. Egy olyan világban, amelyben a társadalmak a digitális kor gazdaságát építik, Jobs a legnagyobb példakép. Felismerte, hogy a XXI. században az értékteremtés igazán hatékony módja a kreativitás és a technológia összekapcsolása, s ezért olyan vállalatot hozott létre, amelyben a határtalan képzelet egyedülálló mérnöki teljesítménnyel párosul. Jobs közreműködött a könyv készítésében, de teljesen szabad kezet adott az írónak, sőt arról a jogáról is lemondott, hogy a kéziratot nyomdába kerülés előtt átolvassa. Kifejezésre juttatta, hogy vele és az életével kapcsolatban nincs tabutéma, sőt ösztönözte az embereket, hogy őszintén nyilatkozzanak róla: „Sok dolgot követtem el, amire nem vagyok büszke. Mint például, hogy teherbe ejtettem a barátnőmet 23 évesen, és ezt nem is kezeltem a legszebben.” – mondta. „De nincs semmi olyan sötét titkom, ami ne kerülhetne felszínre.” Jobs nyíltan – sőt néha már brutális őszinteséggel – beszél munkatársairól és versenytársairól. A barátai, ellenségei és kollégái pedig kendőzetlenül nyilatkoznak szenvedélyeiről, félelmeiről, megalkuvást nem tűrő tökéletesség utáni vágyáról, gonoszságairól és a mindent ellenőrizni akaró megszállottságáról – azaz mindazokról a dolgokról, amiknek eredményeképpen a nevéhez fűződő korszakalkotó dolgok megszülethettek. Jobs a vele kapcsolatba kerülőket könnyen az őrületbe tudta kergetni. De személyisége annyira elválaszthatatlan a nevéhez fűződő újításoktól, ahogy az Apple számítógépe az operációs rendszerétől. Így Steve Jobs élettörténete egyszerre példaértékű és tanulságos, tele leckékkel innovációról, jellemről, vezetésről és értékekről. Walter Isaacson az Aspen Intézet vezérigazgatója, aki korábban a Time főszerkesztője és a CNN elnöke volt. Olyan sikerkönyvek írója, mint az Kissinger életrajz és az Einstein: egy zseni élete és világa.

Polcz Alaine - Asszony ​a fronton
Minden ​háborúnak ezer arca van. Ez az enyém, ahogy én élem meg. Egy fiatal nő, én magam, tizenkilenc-húsz évesen pár hónapos asszonyként hogyan kerültem az erdélyi kisebbségi sorból, az anyaországhoz visszakapcsolt Erdélyből a csákvári Esterházy-kastélyba. Egy asszony élete a fronton. Éhezés, tetvek, lövészárokásás, krumplihámozás, hideg, mocsok. Ez az élet nemcsak az enyém volt. Férjem fehér hajú édesanyját ugyanúgy elhurcolták és megerőszakolták, mint a serdülőlányokat. Az orosz katonák megtámadtak, elvertek, megvédtek, csizmával a kezemre léptek, megetettek. Milyenek voltak ők és milyenek voltunk mi? Miért erőszakolták meg a nőket, hogy esetleg az életükkel fizessenek érte? Nemcsak a bombák és a lövedékek pusztítottak, nemcsak magyarokat és németeket végeztek ki. Miért harcoltak ők? És mi? Polcz Alaine

Albert Schweitzer - Életem ​és gondolataim
Harmincéves ​volt Albert Schweitzer - a strasbourg-i egyetem teológiai fakultásának tanára, a teológiai szeminárium igazgatója, prédikátor és hírneves orgonaművész, amikor elhatározta, hogy hátat fordít addigi sikeres életpályájának, és "olyan feladatot vállal, amelyek közvetlenül az embert szolgálhatja". 1905-ben megkezdte orvosi tanulmányait, és 1913-ban, orvosi diplomával a zsebében s a saját pénzéből vásárolt orvosi felszereléssel, gyógyszerekkel elindult Afrikába, Gabon francia gyarmatra, hogy a párizsi evangélikus misszió lambarénéi állomásán megkezdje tevékenységét, és "ezzel törlesszen valamit az európaiaknak a színesbőrűekkel szemben fennálló adósságából". Rendelője egy ócska tyúkól volt, a betegeket a szabad ég alatt kezelte, és elhelyezésükre egy-két kezdetleges barakk állt rendelkezésére. 1925-ben Schweitzer áttelepítette kórházát a misszió területéről saját telkére, biztosítva ezzel, hogy "vállalkozása vallások és nemzetek felett álljon". A kórház azóta állandóan tovább épül. 1969-ben már 80 épülete volt, 600 beteget tudott ellátni és ugyanennyi kísérőt befogadni. A világ minden részéből érkeznek Lambarénéba önkéntes orvosok és ápolónők, hogy segítsék a kórház működését. Az őserdő orvosa önzetlen, áldozatos emberbaráti tevékenységével kivívta a világ népeinek tiszteletét. 1952-ben elnyerte a Nobel-békedíjat.

Romain Gary - A ​virradat ígérete
"Fognak ​ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola minden falába. Holnap bemegyek, és felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D'Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni" - suttogta a kisfiú fülébe a büszke anya, és a kisfiút ez a félelmetes erejű anyai akarás hajtotta egy életen át munkára, kalandra, veszélyről veszélyre. A koravén Romuska nem veszi komolyan anyja áradozásait, egészen addig, amíg szembesülnie nem kell azzal, hogy támasza, egyetlen rajongója súlyos beteg, és lehet, hogy már nem éri meg, hogy fiát hősként ünnepelje a világ. Rádöbben, hogy ennek a fantasztikus, különc asszonynak, aki minden áldozatot meghozott azért, hogy egy idegen országban egyedül felnevelje "tatár-zsidó fiát", nem szabad úgy meghalnia, hogy ő cserbenhagyja. És elkezdődik a drámai versenyfutás az idővel. Ebben a legkevésbé sem szokványos (mert a puszta tényekhez csak hézagosan ragaszkodó) életrajzban Romain Gary élete első negyven évéről számol be, arról, hogy végül sikerült valóra váltania anyja álmait, hitt a hitében, és összehozta az író-pilóta-diplomata hármas karriert, így próbálva meghálálni az anyai szeretetnek azt a hallatlan özönét és áldását, amely végigkísérte ifjúkorát. A virradat ígérete a francia olvasók és kritikusok szerint Romain Gary (Émile Ajar) egyik legjobb regénye. A nagy sikerű Előttem az élet (amelynek Magyarországon az elmúlt 35 évben számos kiadása volt) voltaképpen A virradat ígérete "remake-je", tükörregénye. Ideje hát, hogy végre az „eredeti változat” is megjelenjen. "Azt hiszem, ennél szebben még aligha írták meg az önző-önzetlen, erőszakosan odaadó, méregből s mézből összeszűrt anyai szeretet krónikáját." Szőllősy Klára

Rados Virág - A ​visszakapott élet
Meg ​lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségből, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hűséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre leginkább számítunk. A főhős így küzd meg a mellrákkal, majd legyűri az őt fenyegető, másik gyilkos kórt. Története bizonyítja: a legnehezebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erőt ad. Ennek köszönhetően a főhős felveszi a kesztyűt, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását. Visszakapja egészségét, normális életét, sőt, a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer el a régi helyett. A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerű Bipoláris folytatása szintén igaz történet alapján íródott.

Kurt Vonnegut - Bajnokok ​reggelije
Ez ​a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy - miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal - felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Gabriel García Márquez - Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet
Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek következnek, a jogi kar, az újságírás és az elkerülhetetlen politika. Részlet a könyvből: "Így és ott történt, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az első fiú, 1927. március 6-án reggel kilenckor, hatalmas felhőszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedett a láthatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaasszonya, Santos Villero a legrosszabb pillanatban vesztette el a fejét. Nála jobban csak Francisca néni vesztette el: ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:- Fiú! Fiú! - És rögtön utána, mint a félrevert harang: - Rumot, mert megfullad!A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem azért, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettől majd feléled talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a Gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nem a köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem volt könnyű újjáéleszteni engem, úgyhogy Francisca néni sürgősen rám locsolta a keresztvizet. Olegariónak kellett volna elnevezniük, mert szent Olegario napja volt, de senkinek sem volt a keze ügyében a szentek könyve, így aztán gyorsan megkereszteltek az apám első nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ő Aracataca védőszentje, és mivel március az ő hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt annak emlékére, hogy világra jöttöm meghozta az általános megbékélést a családok és barátok között, de a hivatalos keresztelésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: Gabriel José de la Concordia."

Bud Spencer - Különben ​dühbe jövök
Meghökkentően ​őszinte önéletrajz a hagymásbab és a pofonok nagymesterétől. Bár westernfilmek hőseként ismerte meg a nagyvilág, Carlo Pedersoli sokkal több ennél: forgatókönyvíró, producer, úszóbajnok, olimpikon. Miután aláírta első hollywoodi szerződését, utolsó vízilabda-mérkőzését a magyar válogatott ellen vívta. Könyvében az immár 81 éves színész, akit 1991-ben a Time a leghíresebb olasznak nevezett, megható öniróniával mesél gyermekkoráról, a sportolóként töltött évekről, arról, hogy hogyan került bele szinte véletlenül a filmek világába, barátságáról Mario Grottival, azaz Terence Hillel, a tengerentúli élményeiről és végül visszatéréséről Rómába. Ki ne ismerné a Nincs kettő négy nélkül, a Kincs ami nincs, a Bombajó bokszoló című filmeket vagy a legendás Piedone-sorozatot! Most eljött az idő, hogy megismerjük az embert a pofonok mögött!

Alekszandr Szergejevics Puskin - Puskin ​titkos naplója
"Kortársaim ​nem ismerhetnek engem úgy, mint amilyen betekintést engedek a jövendő nemzedékeknek. Ügyelnem kell N. tisztességére és a gyermekeim becsületére, hogy miattam életükben ne érje őket gáncs. Mégsem tudom megállni, hogy papírra ne vessem azt, ami a lelkemet nyomja: talán leküzdhetetlen grafomániám nyilvánul meg e késztetésben. Az írás utáni vágy gyakran végzetes: kortársaim megölnének, ha kinyilvánítanám mindazt, ami lelkemben kavarog, ha megismernék igazi énemet, ha megsejtenék, mi az, amit leírni készülök. Ám a következő nemzedékek úgysem tehetnek velem semmit, de még az ükunokáim sem, mert az időbeli távolság elveszi a dolgok élét, történelemmé simít mindent." Így kezdődik Alakszandr Szergejevics Puskin titkos naplója, amelynek első magyarországi kiadását tartja kezében a kedves olvasó. Az orosz író-költő eredetileg francia nyelven papírra vetett, titkosírással készült műve az 1970-es években bukkant fel a Szovjetunióban, ám a szigorú cenzúra elől kimenekített kézirat csak bő egy évtizeddel később, az Egyesült Államokban kezdhette meg világhódító körútját. A titkos napló lapjain nem a hatalmas műveltséggel rendelkező, ünnepelt művész, és nem is az Anyegin révén méltán népszerűvé vált, biztos kezű verselő tárulkozik fel az olvasók előtt, hanem az esendő ember, aki megállíthatatlanul száguld előre megjósolt végzete felé.

Stephen King - Az ​írásról
1999-ben ​bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére - és az olvasók nagy örömére - King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, _Az írásról_-t. King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról - hogyan vándoroltak városról városra, mennyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről -, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd a _Carrie_ jelentette áttörésről 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen. Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és hol világirodalmi, hol saját elbeszéléséből vett példákon keresztül szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata - az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal. Stephen King rajongói - új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat - ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes-borzongató percet szerző művek, de a kötet rendkívül szórakoztató lehet bárkinek, akit érdekel, hogyan születnek a sikerkönyvek.

Agatha Christie - Életem
Agatha ​Christie-t (1890-1976) az egész világ ismeri. Több mint száz regényt, elbeszélést, színdarabot és rádiójátékot írt. Könyveit milliárdos példányszámban olvassák a világ összes nyelvén - ő a világirodalom legolvasottabb szerzője. Az Életem (An Autobiography) 1977-ben, az írónő halála után egy évvel jelent meg, s bepillantást nyújt elképesztően színes és fordulatokban gazdag magánéletébe a kisgyermekkortól a házasságokon és a háborúkon keresztül az alkotói mindennapokig, valamint a második férjjel, Max Mallowannel közösen folytatott extrém kalandtúrákig, azaz a régészeti expedíciókig. Szinte személyes ismeretségbe kerülhetünk e zsenivel - egy olyan mű révén, amely játszódjék akár az "unalmas" viktoriánus Angliában vagy a titokzatos, ismeretlen Keleten, legalább annyira lebilincselő, mint a szerző legizgalmasabb regényei.

Murakami Haruki - Norvég ​erdő
A ​Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elvesztett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveibe, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életről, halálról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.

Gobbi Hilda - Közben...
A ​színésznő önéletrajzi írása. Képekkel gazdagon illusztrálva.

James Herriot - Apraja-nagyja ​megbabonázott
J. ​Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója.

Faludy György - Pokolbeli ​víg napjaim
Faludy ​György a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának megdöbbentő történetét írta meg Szolzsenyicin Gulágjához is hasonlított életrajzi regényében. A Pokolbeli víg napjaimban az Andrássy út 60. és Recsk poklát megjárt költő sorsát 1953-ig, a táborból való szabadulásáig kísérhetjük figyelemmel. Mindaz, ami kapaszkodót nyújtott számára a hányattatás éveiben - ösztönös életigenlése, a testi szépség és a szellemi nagyság iránti feltétlen tisztelete - mélyen áthatja anekdotáit. Kortörténeti jelentősége mellett a Faludyra oly jellemző irónia és elemi őszinteség teszi a könyvet lebilincselő olvasmánnyá.

Alice Munro - Egy ​jóravaló nő szerelme
A ​szerelem áll Alice Munro nyolc történetének középpontjában: az, hogy mi mindent meg nem tesznek érte az emberek, hogyan viselkednek, ha megszerzik, akire vágytak, hogyan hagyják, hogy elsodorja őket a szenvedély, és milyen árat kell fizetniük érte. Ahogy már megszoktuk tőle, aprólékosan boncolja az emberi kapcsolatokat, finoman érezteti, milyen bonyolult, érdekes és kiszámíthatatlan az elme működése, és hogy igazabb és árnyaltabb képet kapunk mindarról, ami velünk történt, ha néhány évtized távlatából elemezzük az eseményeket. Hősei: a lányok, a nők és az asszonyok Kanada kisebb és nagyobb szigetein, városaiban titkok, hazugságok és elfojtások között élik mindennapjaikat, próbálják megérteni jelenüket, egykori döntéseiket, melyek következményeit egy életen át viselik. Személyiségük varázsa jórészt abból a bátorságból ered, amellyel képesek őszintén szembenézni a múltjukkal, képesek átélni a változás és az elmúlás érzését, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy valamiféle derűs nyugalommal megbékéljenek sorsukkal. "Munro történetei a tekintetben is kivételesek, hogy a novella szűk terében teljes sorsokat követnek végig. A hétköznapok nagy krónikása: étkezésről, pénzzavarról, öltözködésről, öregedésről, szexről, gyerekszülésről és nevelésről senki más nem ír úgy, mint ő." A. S. Byatt forrás: www.parkkiado.hu