Amazónia Egy ​geográfus utazása a folyók királyán - a torkolattól a forrásig

P. H. Fawcett - A ​Mato Grosso titka
Fawcett ​meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizáció, egy Elveszett város létezésében. Ezt a várost írásaiban a legendás "Z" városának nevezte. Feltételezéseit korábbi portugál levéltári adatokra, és egy Raposo nevű portugál utazó 1753-as beszámolójára alapozta. A legendás várost Brazíliába, a Mato Grosso térségébe helyezte. 1925-ben fiával Jack Fawcett-tel és annak barátjával Raleigh Rimmell-lel indult el a város megkeresésére. Az volt a terve, hogy a korábbi expedíciójának végső pontjáig kísérőkkel utazik, majd onnan mindösszesen hárman indulnak tovább. Utolsó levelét 1925. május 29-én írta. Ebben a levélben beszámolt arról, hogy ő és fia jól van, azonban Raleigh-nak gennyes fekélyek vannak a lábán, beteg és lesoványodott, ezért kétséges, hogy kibírja-e a további megpróbáltatásokat. Ezek voltak az utolsó hírek az expedícióról; a résztvevők további sorsa mind a mai napi ismeretlen. Fawcett másik fia, Brian több alkalommal is kutatta apja nyomdokait az őserdőben, de kutatásai nem szolgáltak megbízható értesülésekkel. A legvalószínűbb, hogy vagy ellenséges indián törzsek ölték meg őket, vagy a megpróbáltatások során vesztették életüket.

Boglár Lajos - Trópusi ​indiánok között
1958-59-ben ​a szerző több mint egy esztendőt töltött Brazíliában, hogy a budapesti Néprajzi Múzeum részére néprajzi gyűjtést végezzen a Mato Grossóban élő nambikuara indiánok között. Könyve első részében Rio de Janeiróban, Sao Paulóban és más városokban szerzett élményeiről ad számot. A brazil nép és kultúra jobb megismerése érdekében kitér az ország történetére, a hódítás eseményeire, rávilágít a művelődés néhány sajátos vonására. Az expedíció előkészületeinek taglalása után Mato Grosso államba vezet el, ahol az egykori aranyváros, ma zömmel kaucsukgyűjtő félvérek lakta Cuiabá mai életébe nyerünk bepillantást. A kötet második része a nambikuara indiánokkal, Dél- Amerika egyik legkezdetlegesebb törzsével foglalkozik. A feljegyzések, naplórészletek nyomán feltárul az indiánok tevékenysége, a vadászat és földművelés, családi életük és mágikus hiedelemviláguk, általában egy primitív törzs életmódjának és kultúrájának megannyi részlete. Betekintést kaphatunk a néprajzi kutatás módszereibe, a fehérek és indiánok kapcsolatainak néhány fejezetébe, s a szerzővel együtt levonhatjuk a kutatóút legfőbb néprajzi és emberi tanulságát: habár az indiánok kultúrája viszonylag érintetlen - a civilizáció előretörése mindjobban átalakítja eredeti műveltségüket, sőt az indiánok fizikai létét is fenyegeti.

Molnár Gábor - Ahol ​az ösvény véget ér
A ​szerző ebben a regényében a Ford-ültetvény egyik fazendájának főnökeként dolgozik, hogy előteremtse gyűjtőútjaihoz a szükséges pénzt. Ügyességével, rátermettségével gyorsan megszerzi az erdőben dolgozó, vadászó emberek – caboclók – megbecsülését, elismerését. Megismerkedik Abelardo Ibirabával, aki kemény őserdei legény. Munkájuk mellett bőven akad idejük közös halász- és vadászélményeket szerezni. Esténként Abelardo különös, sokszor kegyetlen történeteket mesél Lampiáóról, a brazíliai vadon banditájáról.

Arne Falk-Ronne - Dr. ​Csörgőkígyó
Tizenkét ​évvel ezelőtt a Bolívia és Paraguay közötti úttalan bozót- és őserdőrengetegben egyszerre csak megéreztem, hogy a bosszantó trópusi vendég, a malária hamarosan tiszteletét teszi nálam. Lenyeltem fél tucat Resochin-tablettát, bekászálódtam a moszkitóháló alá, hogy ott böjtöljem ki az elkerülhetetlen lázrohamot, s azután az egész létezést valószerűtlenné tevő, levegős kábulatban zuhantam. S a svábbogarak hatalmassá tágult pontonként feketéllettek a hálóm külső oldalán. Patkányok rohangásztak a kőpadlón, s kunyhóm falának ajtóul szolgáló nyílásából mintha egy szőke óriás bicegett volna mankón az ágyam felé. Az idegen dánul beszélt hozzám. Vagy lázas látomás volt mindez? Korántsem. Bjarne Berbommal, az indiánok közt élő, dr. Csörgőkígyó néven ismert dán orvosságos emberrel találkoztam. Együttlétünk nem tartott sokáig, mindössze pár óra hosszat, ám a következő esztendőben visszatértem Paraguayba, és megkerestem Bjarnét a dzsungelben, 1974-1975-ben pedig ő jött néhány hónapra Dániába, s próbálta - eredménytelenül - megtalálni helyét egy komputer irányította társadalomban. 1975 nyarán hazakísértem Dél-Amerika őserdeibe, indián barátaihoz. Útközben mesélte el élete történetét, ennek fő vázát nyújtom most át az olvasónak. Valaki egy alkalommal azt mondta Bjarnénak, hogy azon kevesek közé tartozik, akik egyszer megmerítették kanalukat a kaland csajkájában... s ezért aztán már soha többé nem bírják abbahagyni a kanalazást. Hogy ez valóban így van-e, megítélhetik a következő oldalak alapján.

Molnár Gábor - Holdárnyékban ​az őserdő
Fellélegzem ​az egyenlítői forróságban, és úgy érzem, boldog vagyok. Szél indul a tenger felől, s az Amazonas tölcsértorkolatában lévő Belém város népe is könnyebbülten lélegzik fel a felhőréseken lenézegető nap enyhülő tüzében. Rezdülnek, súgnak az Avenida Republica széles járdáinak szegélyén a roppant mangótörzsek levélrengetegei. Libbenő, piros, kék, lila ruhás nők mint szállongó lepkék tűnnek el a kerekedő, esőt hozó szélben a fehér és fekete senhorok szalmakalapos csoportjaival. Szélrohamok közt csörömpöl el az utasokkal rakott bondi, a rövid villamos. Nincs megállója, intésre áll meg, szedi fel vagy bocsájtja ki csöndítésükre az utasokat. A sarkon szénporos zsákjaiban faszenet kínáló szénégető harsány Carbon! Carbon! kiáltása töri csak át az eső elől menekülők és a felsüvöltő szél neszét. Kiáltásait felénk hordja a port kavaró, erős szél.

Székely Tibor - Éjfélkor ​dőlnek a pálmák
Székely ​Tibor jugoszláviai magyar újságíró, néprajzkutató, eszperantista és megszállott utazó. Nyughatatlan tudni akarása és bátorsága, s az eszperanto nyelv szerepének fontosságáról való meggyőződése hajszolta ismeretlen, sokszor még felfedezetlen területekre. Bejárta a világot. Elsőnek hódította meg Dél-Amerika egyik legmagasabb csúcsát, az Aconcaguát; a tupari indiánok törzsénél vendégeskedett, akik megválasztották varázslónak; Salvadorban kísérletet tett az Izalco vulkán megmászására. A kráter közelében érte a kitörés, szinte csodával határos, hogy életben maradt. Mexikóban megmászta a Popocatépelt, Afrikában a Kilimandzsárót. Járt Indiában, ahol elsajátította a jóga tudományát, és eszperantóra tanította Vinoba Bhave filozófust, Gandhi tanítványát. Járt Nepálban és Kínában. Ausztráliában és Japánban is. Könyvében kalandokkal teli életének néhány izgalmas epizódját villantja fel. Írásai alapján szerény és a vakmerőség kíváncsi kutatót ismerhetünk meg Székely Tiborban.

Kalmár György - A ​Niger partján
Az ​olvasónak fogalma sincsen arról, milyen kevesen múlt, hogy ez a könyv megszületett. Tíz percen. Ha azon az estén tíz perccel későbben érkezünk a Ghana-Togo határra, s az orrunk előtt ráteszik a sorompóra lakatot, nem jutunk át aznap. Ha nem jutunk át aznap, csak jóval későbben érkezünk a dahomeyi lagunákhoz. Ha későbben érkezünk a lagunákhoz, nem tudunk a vízen átmenni, mert így is az én kocsim volt az utolsó, amely átevickélt. Ha nem éviekél át, vissza kell fordulni, nem jutunk él Nigériába. S akkor nem írhatnám meg ezt az úti beszámolót.

Karinthy Ferenc - Alvilági ​napló
"... ​Hát bizony eléggé lerongyolódtak, mire idáig értek, ezt a kocsiban, oldalt pillantva is észre kellett vennem. Csillogó selyemtüll öltözékük elvásva és mocskolódva, kikönyökölve, térdelve, a gombok le-le szakadva, fénylő anyaga elfoszlott és feslett, a lyukak más színű cérnával, befércelve, csámpásra taposva. Hajuk talán bodorítva lehetett, s most kijött belőle a hullám, loncsosan, gondozatlanul lógott alá, és szőkítve is, a választéknál, homlokuk fölött sötétebb, barnás-korpás. Hozzá jócskán ki voltak készítve, ám a déli melegben a festék megolvadt és lecsurgott verejtékező arcukon, alatta kiütköztek nagy, lélegző pórusaik. De azért így is szépek voltak, magasak, karcsúk, kecsesek, érdekesek, fejük körül az ifjúság kiolthatatlan sugárkoronája. Furdalt, hogy miféle szerzetek: honnan jöttek, kérdeztem. A korfui Dassiából, oda meg Olaszországból. És ez a különös ruházatuk, folytattam óvatosan, már korábban is láttam őket, föltűnt, tetszik nekem, netán valami ünnepi vagy estélyi kosztüm, esetleg uniformis? A leány felelt..."

Molnár Gábor - Az ​óriáskígyók földjén
Molnár ​Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek - festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő - és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

Polonyi Péter - Diák ​voltam Pekingben
"A ​Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti kulturális egyezmény alapján 1954 és 1961 között hét évet töltöttem Pekingben mint egyetemi hallgató. Két évet egy nyelvi előkészítő tanfolyamon, ötöt a Pekingi Egyetem kínai nyelv- és irodalom szakán. Erre az időszakra estek a szocialista átalakítások, a "száz virág"-mozgalom, a "nagy ugrás", a szocialista országokkal való kapcsolatok megromlásának kezdete, hogy csak a legfontosabb eseményeket említsem. A szünidőket kihasználva bejártam az ország nagy részét. ...Ne várjon az olvasó nagy titkokat, szenzációs leleplezéseket. Hétköznapokról lesz szó, ha néha kissé szokatlan hétköznapokról is. Ma már ez történelem, szerencsére Kínában is... ...Amíg az egyetemre jártam, úgy éreztem, hogy a körülöttünk zajló politikai élet csak akadályozza tanulmányainkat. Most már tudom, talán nem is az volt a legfontosabb, amit az egyetemen tanultam, hanem az, ami akkor csak zavaró tényezőnek tűnt, amit közben láttam, hallottam... ...Ez a könyv azoknak szól, akik nem jártak Kínában, még pontosabban: elsősorban a nálam fiatalabbaknak, akik életkoruk következtében sem láthatták, élhették meg mindezt..."

Jaromír Stetina - Matylda ​az Induson
Századunk ​második felében már szinte valamennyi fehér folt eltűnt a világ térképéről. Fény derült az ember nem járta őserdők és a lakatlan szigetek titkaira. A hegymászók legjobbjai egymás után hódították meg az égbe nyúló hegycsúcsokat, s a felfedezők érdeklődése mindinkább a Himalája hófödte hegyvonulatain áttörő hatalmas indiai folyók félelmetes mélységű sziklás völgyei felé fordult. Négy vállalkozó kedvű cseh sportember Jaromír Štětina vezetésével az egyik ilyen folyamóriás, az Indus felső folyásának a felderítését tűzte ki céljául. Különleges, kifejezetten e célra szerkesztett „tutajukat”, az azóta híressé vált Matyldát először az Altaj hegyi folyóin „vetették be”, majd miután úszóművük sikeresen kiállta a próbát, hozzáláttak merész tervük megvalósításához. Számtalan nehézséggel megküzdve 1975 őszén végre megpillanthatták álmaik folyóját, s száztizenhét, nemegyszer életveszélyes zúgóján átvergődve, végül is a világon először végighajózták a földkerekség legmélyebb folyóvölgyét.

Benedek István - Csavargás ​az Alpokban
Ez ​a könyv Benedek Istvánt, olyan sok kiváló ismeretterjesztő és szépirodalmi mű szerzőjét útleíróként mutatja be. A könyv ifjúkori élmények alapján született és különös varázsú ötletből íródott. A szerző mint kívülálló személy írja le önmagának és testvérének, a két diáknak utazásait, de úgy, mintha egy idősebb, tapasztaltabb barát írná, aki mosolyogva figyeli a két kamasz lelkes merészségét, lobogó kalandvágyát és meggondolatlan bátorságát. A két diák - a ma újra divatba jött módon - sátorral, hátizsákkal felszerelve hol kerékpáron, hol gyalog barangolta be a hatalmas hegység vadregényes vidékeit, az osztrák, a svájci, a francia és az olasz Alpok tündéri tájait. Sok év távlatából visszanézve a kalandok mit sem veszítettek elevenségükből, csak talán rájuk rakódott még valami fájdalmasan szép nosztalgia is. Ez volt az ifjúság!

Kálmán Zsófia - Levélcímünk: ​Chicago 60615...
Amerikát ​nem lehet "megírni". Olyan hatalmas területű, olyan földrajzi, gazdasági, kulturális és emberi végletekkel teli, hogy senki, még a tősgyökeres amerikaiak sem állíthatják jó szívvel róla, hogy ismerik. Az egy évre odalátogató idegen pedig épp hogy csak beleszagol a jó öreg európaitól olyannyira különböző világba. Nem vállalkozom arra, hogy elmondjam, milyen Amerika. Kísérletet tehetek rá, hogy leírjam, mit mutatott meg nekünk ezer arcából egy év alatt.. Mit mutatott egy olyan fiatal, budapesti házaspárnak, akiknak élete alapvetően az otthon-egyetem-óvoda háromszögébe zárv a zajlott, akik saját keresetből fizették a lakbért, szatyrokban cipelték haza az árut a szupermarketből, gyalog, az autók világában, és a kosztpénzből csíptek le, hogy többet láthassanak egy világból, amelyik olcsón nem mutatja meg magát.

Molnár Gábor - Makk ​és jaguár
Molnár ​Gábor váratlan ajándékkal lepi meg olvasóit: messzi tájak egzotikus élményei helyett most önéletrajzát nyújtja át. S van-e kalandosabb, meglepő fordulatokban gazdagabb történet, mint amit az élet ír? Az író tolla olykor csak a szerény másolásra szorítkozhat: Gyermekkorának tájai: egy óbudai bérház szegényes, földszinti lakása, majd a hírhedt pesti Csikágó, és később a Városliget kiesebb vidéke. Már ezek az évek is elütnek a szigorúan vett hétköznapitól: bár gondok közt él a család, az apa, az Orfeum pincére, az éjszakai élet kétes, de csillogó fényei közül tér meg nap mint nap otthonába - s nemegyszer rózsacsokorral, konflison. Néha a lóversenyen is szerencsét próbál. Reménytelenül. A nyomor nem könnyen engedi áldozatait: Molnár Ádám Gábort csakhamar elviszi a tüdőbaj. Az író korán álmodozásba menekült a szűkös körülmények elől. Kedvenc könyvei: az útleírások. Brazília nemes vadja, a jaguár ragadja meg leginkább a képzeletét. S míg egyszerű játékával, a tölgyfák lehulló makkjával játszik, távoli sejtelmekben ringatózik el: gondolatai így kapcsolják egybe ezt az egymástól oly távol eső két fogalmat, a makkot és a jaguárt.

Molnár Gábor - Négyen ​a vadonban
A ​brazíliai őserdőben átélt kalandok kifogyhatatlan tárházából ezúttal a Miriti-patak vízeséseinek felső szakaszán tett halász-, vadász- és gyűjtőútja emlékeit eleveníti fel a népszerű szerző. Bennszülött útitársaival most is ember nem járta tájakon kószálnak, sok izgalmas kaland és veszélyes viszontagság közepette. Molnár Gábor nemcsak bravúros ügyességű vadász, de a természet gondos megfigyelője is. Új könyvében egy érdekes régészeti lelet feltárását is beleszövi az ősvadon leírásába. A kötetet egyívnyi, részben a helyszínen készült fényképfelvétel és számos ábra egészíti ki.

Harmat Endre - Portugál ​partokon
Harmat ​Endre neve nem ismeretlen a Világjárók sorozat olvasói előtt. "Hello, New York!" című kötete az elmúlt évben megérdemelt sikert aratott. Újabb könyve Európa nyugati végeire, Portugáliába kalauzolja el az olvasót: Lisszabonból, az ország szívéből elindulva a szerző északra és délre bejárja egész Portugáliát; az egyes vidékeket, városokat, műemlékeket szemlélve felidézi a földnek és népének történetét. Megelevenedik előttünk az ókori Luzitánia, a római provincia, a mór lakifátus és a függetlenségét kiharcoló Portugália élete, a felfedezések és gyarmatosítások ideje, Portugália aranykora, a Világbirodalom hanyatlása és a mai élet - fény- és árnyoldalaival. Portugália gazdasági, politikai és szellemi élete, folklórja, művészettörténete egyaránt elénk tárul a könyv lapjairól. A magyar olvasóközönség alig ismeri a valamikori nagyhatalmat, a tengerek egyik urát. E kötet gazdag anyaga hozzásegíti a világ eseményeiben való pontosabb tájékozódáshoz.

Balázs Dénes - Tájfun ​Manila felett
E ​könyv majdani olvasói közt bizonyára többen is akadnak, akik a címet olvasva nem vágják rá, hol is van Manila, de miután végigolvasták Balázs Dénes mindvégig lebilincselő, kalandos vándorlásáról szóló beszámolóját, ismerősként gondolnak majd vissza a Csendes-óceánban elterülő Fülöp-szigetekre, az egzotikus archipelagus-ra és annak szép, barátságos, jóindulatú lakosságára. Az ismert geográfus szerző, jóformán csak egy hátizsákkal felszerelve, jórészt saját erőforrásaira támaszkodva, tudományos „kíváncsiságát" kielégítendő utazott a Fülöp-szigetekre, hogy a maga részéről, saját kutatásaival, helyszíni megfigyeléseivel is hozzájáruljon annak a tudományos kérdésnek az eldöntéséhez, hogy milyen törvényszerűségek határozzák meg a mészköves vidékek (karsztok) fejlődését, különleges tájformáik kialakulását. A szerző hosszú, kalandokban bővelkedő utazást tett a szigetvilágban: gyalogolt, hajózott, repült; megkínálták sült macskafejjel, látott kakasviadalt, tudja, milyen a ni-dóleves, evett papáját és kasszavát, ivott tubát és kókusztejet, átélt egy hatalmas tájfunt, megmászta a „csokoládéhegyeket", csónakázott a föld alatti folyóban, ahonnan csak „életmentő halak" segítségével jutott ki, és vad vihar közepette nézett bele egy vulkán füstölgő kráterébe. Balázs Dénes útikalandjairól igen sok érdekes, a szigetvilágot sokrétűen bemutató fényképet is készített, ezekből a kötet mellékleteként ízelítőt kap az olvasó. Tudományos megfigyeléseit (pl. a szigeteket az ázsiai kontinenssel összekötő szárazföldi híd létezését) térképekkel is bizonyítja. Egy „megszállott" tudós izgalmas felfedező útja bontakozik ki az olvasó előtt a könyv lapjain.

Molnár Gábor - Pálmakunyhó ​az őserdőben
Tüzes ​izzású trópusi nyáridőben kezdi Molnár Gábor második uatumai vadász- és gyűjtőútja történetét, mely folytatása, illetőleg előzménye a szerző több kiadásban megjelent előző három brazíliai naplójának. Pálmakunyhója az Uatuma partján áll, benne és körülötte éli a szerző brazil vadászkísérőivel a vadászatok, gyűjtőélmények sokaságát, mindazt, amit elébük vet az észak-brazíliai ősvadon. Pálmakunyhó az őserdőben! A kötet címadó pálmakunyhója voltaképpen nem egyetlen pálmakunyhót jelent, hanem erdei nomádok módján épített pálmakunyhók, erdei tanyák sorát, amelyek körül a buja, lakatlan ősvadon kiteljesedik, élmények sodrásában mutatkozik. Jaguárok, egyéb ragadozók, mérges kígyók és óriáskígyók, vízi és erdei dúvadak, a természet gyönyörű képei elevenednek meg Molnár Gábor kötetében. A természet kifejező ereje egybefonódik a vadász, a gyűjtő és az író szándékával, hogy naplójából semmi ne maradjon ki, ami a pillanat, az átélés varázsában lényeges. Minderre rányomja bélyegét az ősi és háborítatlan természet.

Molnár Gábor - Kalandok ​a brazíliai őserdőben
Molnár ​Gábor 1908-ban született Budapesten. Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, s néhány évig ezen a munkaterületen is dolgozott. 1930-ban a Nemzeti Múzeum erkölcsileg támogatott expedíciójával Brazíliába utazott, s amikor társai betegség miatt visszatérésre kényszerültek, ő egyedül vállalta a munka folytatását. Gyűjtéseiből sokat hazaküldött, közben az őserdőben elejtett vadak bőrének értékesítéséből, mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát, majd fazendafőnöki munkát vállalt. 1932-ben - robbanás következtében - mindkét szemére megvakult. Hazajövetele után - 1933-tól kezdve haláláig, 1980-ig - gazdag tapasztalatait érzékletes útleírásokban és regényekben dolgozta fel. Legfontosabb művei: Kalandok a brazíliai őserdőben (1940), Az óriáskígyók földjén (1955), Jaguárországban (1960), Pálmakunyhó az őserdőben (1963), Ahol az ösvény véget ér (1964), Egymillió hős országa (1966), Holdárnyékban az őserdő (1967), A dzsungel doktora (1967), Horgászom az Amazonason (1968), Bíborviskó (1969), Molnár Gábor, Hegyi Margit: Négy hágó sziklavadonában (1970), Gyémántmosók (1972), Makk és jaguár (1972), Éjbe zuhant évek (1973), Én kedves Amazóniám (1975), A csendes halál démona (1977), A Bakonytól Amazóniáig (1978). Molnár Gábor első, nagy sikerű útleírását tartja kezében az olvasó. Az 1940-ben megjelent, azóta több kiadást megért műben arról a fiatalemberről ír, ötven évvel ezelőtti önmagáról, aki 1930-ban végre beteljesültnek érezheti gyermekkori álmait: két társával elindul az ősvadonba. S a kezdeti nehézségek nem tántorítják el tervétől. Ismerkedés is ez az utazás a fiatal vadász és utazó számára. Az őserdő teljes gazdagsága tárul ki előtte, napjai tele vannak életveszélyes kalandokkal: krokodilok, mérges kígyók, a vadon világának sok ragadozója kerül útjába - izgalmas, érdekfeszítő találkozások ezek -, s ő halált megvető bátorsággal győzi le ellenfeleit, megöli őket, vagy élve fogja el, hogy gyarapítsa egyre gazdagodó gyűjteményét. Szépségekkel, izgalmakkal teli, kalandos utazásáról élvezetesen, szórakoztatóan számol be a lélegzetelállító fordulatokban bővelkedő útleírásban.

Inotainé Bonifert Mária - Az ​aranyrög tetején üldögélő koldus
Ki ​tudja, milyen a limai tél? És melyik nagyváros kikötőjét nevezik Callaónak? És hogy kerül egy Singer-varrógép egy Amazonas menti cölöpházba? E kérdésekre és sok egyébre is választ talál az olvasó Inotainé Bonifert Mária útikönyvében. A könyv szerzője férjével és kislányával egy évet élt és dolgozott a távoli Peruban, és sokágú beszámolójának birtokában az olvasók is úgy érzik majd, hogy megismerték ezt a szép országot és érdekes népét, múltat őrző városait, hatalmas folyóit, színes történelmét és etnográfiáját, irodalmát és művészetét. Szinte az egész nagy kiterjedésű országot bejárhatjuk képzeletben, követve a szerző útját, mely elvezet a Costára, a homoksivatagba, az Andok hegyláncai közé, az Altiplanóra, ahol a világ legmagasabb vasútvonala vezet, s a föld egyik ősi népéhez, az uro indiánokhoz, akik a Titicaca-tó vadregényes totora-szigetein élnek. Közelebbről megismerhetjük a Machu Picchut, az elveszett várost, a Paracas-félszigetet, a föld egyik legősibb kultúrájának bölcsőjét, s végül kalandos utazást tehetünk az Andokon át a trópusi őserdőbe, keresztül a Mantaro völgyén - egészen az Amazonas ősrengetegébe. Érdekes képet állít elénk a szerző a konkvisztádorok tevékenységéről, El Doradóról, az aranyvárosról, valamint a kaucsukőrületről, a mahagónilázról s a XX. százasbeli rabszolga-kereskedésről is.