Égitestek

Keve András - Madarak ​2.
A ​Madarak első kötetének terjedelme a Magyarországon előforduló 344 madárfajból csupán 117-et engedett bemutatni. Ezért sem a ritkaságokról, sem a közismert fajokról nem beszéltünk, hanem lehetőleg olyan madarakról, melyekkel a legtöbb másik összehasonlítható. Főleg a legközönségesebb fajok - a gólya, a füstifecske, a házi veréb - hiányát kifogásolták többen is. Most alkalmam nyílik a hiányokat pótolni, noha még így is 112 faj marad ki, gyakori és ritka egyaránt.

Bankovics Attila - Madarak ​3.
Madárfaunánk ​jelenleg 350 fajt számlál - ez a szám nem állandó. A madarak a legmozgékonyabb állatcsoport, így vándorlásaik során vagy a fészkelési terület kiterjesztése következtében új földrajzi tájakat hódítanak meg. Ezzel magyarázható, hogy a Madarak első kötetében még csak 339, ma, 20 évvel később pedig már tizeneggyel több a hazai fajok száma. A könyvünkben megtalálható madarak nagy többsége nem a fészkelők, hanem a rendszeres átvonulók közé tartozik s ugyancsak nagy hányadot tesz ki a ritka vendégek sora. Az előzőek őszi és tavaszi átvonulásuk során kisebb-nagyobb számban minden évben felkeresik a pihenésre és táplálkozásra alkalmas élőhelyeket.

Lovas Béla - Édesvízi ​parányok 2.
1991 ​- Alcím: Állatok Sokan szeretik a természetet, állat- és botanikuskertekbe is járnak, hogy ott egzotikus állatokat és növényeket lássanak, azok szokatlan alakjában és szépségében gyönyörködhessenek. Kevesen tudják azonban, hogy közvetlen környezetünk is csodálatos állat- és növénykert, csak ezek élőlényei nem láthatók szabad szemmel, nagyító vagy mikroszkóp szükséges hozzájuk. Csodálatos alakú, mintázatú és életmódú élőlények nyüzsögnek a folyókban, mocsarakban, a Balatonban vagy akár egy virágváza állott vizében.

Patay László - Vadak
1974 ​- Rajzolta Balogh Péter Ősi, ha nem legősibb sportunk a vadászat. De vajon ki az igazi vadász? Az, aki kapja magát, kiballag a határba, aztán válogatás nélkül minden állatot lepuffant, ami csak elébe kerül? Bizony nem. Az igazi vadász elsősorban az állatvilág oltalmazására gondol, állatokat, fajokat ment meg a végső kipusztulástól, elszaporításukon fáradozik. ha kell, tenyésztéssel is. A környezetet védi, a természetet őrzi, benne a maga mentshelyét is, mert a mai, nagyvárosi beton- és kőrengetegbe zárt ember számára létkérdés a természet utolsó érintetlen foltjainak megmentése. Az ember már réges-régen felborította a természet egyensúlyát, de a vadász puskájával féken tarthatja olyan állatfajoknak az eluralkodását, amelyek az emberi beavatkozást nagyszerűen tűrték, és természetes ellenségeik kiirtása után végzetesen elszaporodtak. Ilyenkor a vadász "gyilkos" golyója a ritka, pusztulásra ítélt fajok védelmében öl. De a könnyelműen kilőtt golyó egy értékes állatfajnak utolsó példányát is leterítheti, amire már bőven volt példa a vadászat történetében. A Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó kisdiák kezében. Madarak, vadvirágok, gombák, halak, lepkék, dísznövények, csigák és kagylók, erdei és díszfák, bokrok, legyek, méhek, darazsak és hangyák után most a sorozat újabb kötete 29 színes tábláján 22 szárnyas és 31 emlős vadat mutat be a hazai és környező területekről, közli a vadászati tilalmi időket, a vadnyomok rajzát is.

Lovas Béla - Édesvízi ​parányok 1.
Ez ​a kötet néhány lebontó szervezet, baktérium és gomba képein kívül a vizeinkben található leggyakoribb, túlnyomórészben élő moszatokról készült mikroszkopikus felvételeket mutat be.

Pócs Tamás - Kultúrnövények ​1.
"Az ​expedíció megpihent egy szikomorfa árnyékában. A magukkal hozott kókuszdióval csillapították éjhüket és szomjukat, amíg a szakács átizzított köveken tápiókát és batátát sütött, és papajalevélbe csomagolva elkészítette - jó borsosan és szerecsendióval fűszerezve - a kecskehúst." Ki ne olvasott volna már ilyenféle útleírást, mesét, kalandregényt, ahol lépten-nyomon találkozott a forró égöv termesztett növényeivel, csak éppen a nevek felsorolása alapján nem tudta elképzelni, milyen a kínafa, a szezám, a jacarandafa, a jamszgyökér, a kenyérfa vagy a bougainvillea. Sokan úgy vélik, hogy a banán pálmafán terem, arra viszont nem is gondolnak, hogy a trópusokon a mi pázsitfüveink, gabonaféléink rokonai fává nőnek, Mindennapi életünkben is találkozunk - kisgyermek korunktól fogva - a trópusok termékeivel, csak nem tudjuk, miből, hogyan készülnek. Biztosan kaptunk már köhögés ellen ipekakuána-szirupot az orvostól. A világgazdasági hírekben olvastunk vagy hallottunk a szizáltermelés válságáról, a bangladesi árvíz következtében elpusztult jutaültetvényekről vagy a kubai cukornádtermelés eredményeiről. És néha még a mi ünnepi asztalunkra is eljut egy-egy szép aranysárga ananász vagy egy tál grapefruit, nem is szólva az édesanyánk készítette édességekből elmaradhatatlan fahéjról, szegfűszegről vagy vaníliáról. Ez a könyvecske iskolásoknak és felnőtt olvasóknak egyaránt szeretne segíteni e hasznos forró égövi növények megismerésében. Mivel a trópusokon termesztett növényfajok száma meghaladja a félezret, nem volt könnyű kiválasztani azt a hatvanöt legfontosabbat úgy, hogy mellettük még a trópusi kertek, utcák legszebb, legelterjedtebb huszonhét dísznövényfaja is helyet kapjon. A növényeket felhasználásuk szerint igyekeztünk csoportosítani. A mérsékelt övi, hazai kultúrnövényeket más kötetünk ismerteti.

Scholz Gábor - Kövületek
1975 ​- Rajzolta Breznay Lívia Egy napsütéses tavaszi napon kövületvadászatra indultam a budai hegyekbe, hogy néhány szép példánnyal gazdagítsam gyűjteményemet. Épp a Mátyás-hegy keleti oldalán lévő nagy kőfejtőben kalapálgattam szorgalmasan a köveket, amikor két kisfiú jött oda hozzám. Egy ideig csak néztek, majd kíváncsian megkérdezték: "Bácsi kérem, miért tetszik tördelni a köveket?" "Várjatok csak gyerekek, egy kis szerencsével mindjárt meglátjátok!" És valóban, ahogy kalapácsommal kettétörtem egy sárgás mészkőtömböt, kis barátaim ámuló szemei előtt egy zsemle nagyságú tengeri sün és néhány szép kagyló tűnt fel. "Jé - kiáltott az egyik srác -, egészen hasonló kagylót találtam én is tavaly a jugoszláv tengerparton, amikor ott nyaraltunk! De hogy kerül ide, a Mátyás-hegy mészkövébe egy tengeri kagyló?" "Látjátok - szóltam -, épp ez a bizonyíték arra, hogy valamikor itt is tenger hullámzott! Ez a sok kő itt körülöttünk mind az egykori tengerfenék megkövesedett anyaga, melyben kövületként hajdani tengeri állatok maradványai találhatók. A táj és az élővilág sem volt mindig ilyen, mint manapság."

Vásárhelyi Tamás - Egzotikus ​rovarok
Az ​ismert, több mint egymillió állatfaj, mintegy négyötöde rovar. Évente több ezer új fajt fedeznek fel, valószínűleg ennyi ki is hal. De hogyan lehet a majd egymillió rovarfaj közül kiválasztani azt a száz-egynéhányat, ami e könyv lapjain elfér? Az ábrázolt példányokat a Természettudományi Múzeum Állatárában őrzött hatmillió (!) rovar közül válogattuk ki, az egyes csoportok szakemberének szíves segítségével. A válogatáskor fontos szempont volt, hogy minél többféle színt, alakot, mintázatot és biológiai sajátosságot mutassunk be.

Tuba Zoltán - Vízinövények
1987 ​- Rajzolta Bíró Krisztina A szárazon csodákat művelő ember ősi vággyal vonzódik a vizekhez és környékükhöz, a természet legüdébb foltjaihoz. Nem csoda, hiszen a vízi, lápi és mocsári világ semmi máshoz nem hasonlítható. A folyószabályozások és a lecsapolások előtt hazánk jelentős részét uralta a víz élővilágával. Csodálatos és félelmetes volt ez egyszerre. A múlt század közepi Bodrogköz lápvidékéről írja a krónikás: "Sok község él csupa lúdtenyésztés-nádlás vagy csíkhalfogásból, marhát őriz, a lápot használja, szántóföldje nincs..." Egykor hazánk nagy részét uralta a víz csodálatos és félelmetes élővilágával. A vizek, lápok elzártságuk révén háborítatlanul őrizhették mára megtizedelődött növényritkaságaikat, melyek még mai is számtalan meglepetést tartogatnak. Kötetünkben a tavaink, folyóink, nyílt vizeinek és partjainak növényeit mutatjuk be a mocsarak és lápok titokzatos növényzetével együtt. Utalunk arra is, hogy e növények élelemforrásként, gyógyírként és használati tárgyként is szolgálnak.

Kordos László - Emberelődök
Tartalom: Az ​emberiség törzsfája I. Emberszabású ősmajmok (driopitekuszok): Proconsul III., Dryoptihecus II., Óriásmajom III., Siva III., Bodi III. Emberszerű ősmajmok (ramipitekuszok): Kenya IV., Rama IV., Rudi V. Afrikai emberszerű lények (Homo): Lucy VI., 1470 VII., Az ügyes ember VIII. Afrikai déli emberszabásúak (ausztralopitekuszok): Tanung bébi IX., Tűzhozó déli majom IX., Ples kisasszony X., Sterkfontein X. Ősemberek (paleanthropuszok): Neander-völgyi ősember XXI., Le Chapelle-i ősember XXI., Krapina XXII., Saccopastore XXII., Suba-lyuk ősember XXIII., Ngandongi ősember XXIV., Tabuni ősember XXIV., Skhuli ősember XXIV., Tesi-tasi gyermek XXV., Shanidar XXV., Rodéziai ősember XXVI., Jebel Irhoud-i ősember XXVI., Atlanthropus XXVI. Ásatag értelmes emberek (neonathropuszok): Obercasselk XXVII., Amudi ember XXVII. Értelmes emberek (Homo sapiens): Cro-Magnos-i ember XXVIII., Combe Capelle-i ember XXVIII., Grimaldi ember XXIX., Wadjaki ember XXIX., A mai értelmes ember

Fehér László - Különös ​növények
Sok ​érdekes növény akad a változatosan gazdag növényvilágban, amely különös alkalmazkodóképességével bámulatba ejti az embert. Sokszor hallottuk már: a természetben a jobb életkörülményekért, a létért folyó harcban a vesztesek vagy kipusztulnak, vagy pedig kiszorulnak a jobb termőhelyekről. A mostoha körülmények - emitt például a sivatag éles fényei, szárazsága, amott meg éppen a trópusi őserdők sötétje, dús páratartalma - igen nagyfokú alkalmazkodásra kényszeríti őket. A földtörténeti korok nagymértékű éghajlatváltozásai is okozhatták, hogy ugyanazon a földrajzi helyen élő növények időközben szervezetük teljes átalakítására kényszerültek, hogy továbbra is megmaradhassanak őshazájukban. A szélsőséges termőhelyeken általában a szélsőségesen furcsa növények tudták csak lábukat megvetni: szinte minden szervük, egész fölépítésük a túlélést, az egyedfönnmaradást szolgálja. Némelyikük annyira eltér a köztudatban élő "fű-fa-virág" képtől, hogy első pillantásra még afelől sem biztos az ember, élőlények-e egyáltalán. Az egyed puszta léte azonban még nem biztosítja a faj fönnmaradását. A helyhez kötött növények a szél vagy az állatok - főleg a rovarok - közvetítésével juttathatják csak el egymáshoz a megtermékenyítő virágport. A rovarcsalogatásnak egészen fantasztikus módjait látjuk majd a sorra kerülő virágoknál. Ezeket a jobbára messzi földrészeken élő, egzotikus növényeket általában csak hallomásból ismerjük, csodálatos tulajdonságaikról talán csak mendemondákból értesültünk. Most e könyvben valódi arcukat szeretnénk bemutatni, mert gyakran nem létező legendás képességekkel is felruházták őket. S lehet, hogy a valóság izgalmasabbnak bizonyul majd a különös növényekről költött legendáknál!

Járainé Komlódi Magda - Kultúrnövények ​2.
Földünkön ​240000 virágos növényfaj él, s ebből kb. 1800 a termesztett. Régészeti leletek tanúsítják, hogy kultúrnövényeink eredete az emberiség sok évezredes történetének hajnaláig nyúlik vissza. Kisázsiai ásatásokból a növénytermesztés több mint 9000 éves emlékeit (magvakat, őrlőköveket, mozsarat) tárták fel, bizonyítván, hogy Mezopotámia a gabonakultúra bölcsője volt. A Tigris és az Eufrátesz folyók termékeny síkságán búza-, árpamezők, borsóföldek és pisztácialigetek zöldelltek. Ősi sumér agyagtáblák írásai tanúsítják, hogy Babilónia népe már 7000 évvel ezelőtt malátakenyeret evett, és árpasört ivott. 5000 éves egyiptomi királysírokból gabona-, zöldség- és salátanövények magvai, gyümölcsök és fűszerek maradványai, kender és len rostjai, olajos magvai kerültek elő. A múmiákat burkoló lenvásznak finomsága fejlett rostkészítés- és szövéstechnikáról, a sírkamrák falán megörökített jelenetek a virágzó gabonatermesztésről tanúskodnak. A legősibb egyiptomi képírásjel a három gabonaszem. Több ezer éves lepénydarab bizonyítja nálunk is, hogy már az Aggteleki-barlangban élt kőkorszaki ember finom csemegéje a gomborka olajos magvaival megszórt lepény volt. Az ember először gyűjtögette táplálékát. A mérsékelt övön a téli élelemről is gondoskodnia kellett, s kezdetben az állatok meglesett raktárait fosztotta ki. Később maga is raktározott, de a nehezen gyűjthető élelmet még sokáig az állatoktól szerezte. Az észak-amerikai dakota indiánok például rendszeresen kukoricára cserélték az egerek földimogyoró-raktárait. Így könnyen ínyencfalatokhoz jutottak, s az állatok sem pusztultak el. A gyűjtött magok a tanyahelyen elszóródtak, kikeltek, teremtek. Talán e véletlen siker késztette az embert arra, hogy a fáradságos, bizonytalan gyűjtögetés helyett a földbe vájja kőszerszámait, s most már tudatosan vesse el, válogassa ki s nemesítse a növények magvait.

Kalmár Zoltán - Lepkék
Tarka, ​élő virágszirmok keringenek a napfényes réten. Különös lények ezek a színes szárnyú rovarok. Testük középső részében, a torban lévő parányi izmaik viszonylag nagy felületű szárnylapokat mozgatnak, melyek gyors repülésre, irányváltoztatásra teszik képessé őket. Jól ismert jelenség a lepkék rendkívüli szaglása és tájékozódása is. A hímek a nőstényt több száz méter távolságból is megtalálják, és a tápnövényt, amin majd az utódaik felnövekednek, csalhatatlan biztonsággal megismerik.

Nemere István - Szabadkőművesek
Szabadkőművesek……nincs ​a világon még egy olyan társaság, melynek vélt vagy valós titkairól ennyit beszélnének. Amelyet évszázadok óta azzal vádolnak, hogy tagjai összeesküvést szőnek az emberiség ellen, hogy világuralomra törnek. De hát honnan is erednek ők voltaképpen? Kik alapították, mikor, hogyan és miért? Mi zajlik a szabadkőműves páholyokban, hogyan lehet oda bejutni, és mi a helyzet a régi és mostani magyar szabadkőművesekkel..? Az alapos és jól dokumentált kötetből minderre fény derül.

Móczár László - Legyek, ​hangyák, méhek, darazsak
1974 ​- Rajzolta Csépe Magdolna A hosszúra nyúlt cím szaknyelven rövidebben is kifejezhető volna: valójában ez a könyv a kétszárnyú (Diptera) és a hártyásszárnyú (Hymenoptera) rovarok legfőbb csoportjait mutatja be. Sokszor egymáshoz meglepően hasonló és mégis sok szempontból más, jól elkülöníthető, közepes és apró, olykor parányi (0,2 mm-es) rovarokat sorol ide a tudomány. Valóban gyakorlott szem tudja csak a virágokra repülő méhmajmoló legyet a valódi méhecskétől megkülönböztetni. Mindkettőjük 1 cm körüli, barnás testük szőrös, fejükön egyformán hatalmas összetett szemek ülnek, csak alaposabb összehasonlítással fedezhetjük fel a különbségeket. A méhmajmoló légynek csak két fejlett szárnya van, ezért is nevezzük a legyeket szaknyelven kétszárnyúaknak. A második szárny ugyanis nyeles gömböcskévé, az ún. billérré alakult. Ezzel szemben a háziméh torán négy hártyás szárny ered (innen a hártyásszárnyú elnevezés is), jóllehet csak kettőnek látszik, mert a hátulsó pár szárny az elülsőnél jóval kisebb, és parányi, csak mikroszkóp alatt látható horgocskákkal kapcsolódik hozzá az elülsőhöz. A két pár szárny a hártyásszárnyúak egyéb csoportjaira is jellemző, bár néhány darázs és a hangyák munkásnői szárnyatlanok. Ismerünk szárny nélküli legyeket is, ezek vagy élősködők, vagy talajlakók. A kétszárnyúak a táplálékot vagy a szúró-szívó berendezéssé alakult, megnyúlt szájszervükkel, vagy tapadókorongban végződő nyelvükkel szívják fel. A darazsak, a hangyák és a méhek viszont erős rágóikkal darabolják fel a táplálékot, a nedveket pedig megnyúlt nyelvükkel nyalogatják fel. A világon eddig ismert 85 ezer kétszárnyú és legalább 300 ezer hártyásszárnyú közül Magyarországon és a környező országokban mintegy hatezer, illetve tízezer faj él.

Sulyok Mária - Trópusi ​orchideák
Nevüket ​mindig legendák övezték. Mondták őket húsevőknek, holott nem azok, mérgezőknek, pedig nem tartalmaznak mérgező anyagot. A "csodálatos" jelzőt ritka szép virágaikkal azonban mindenképpen megérdemlik. A sarki vidékek és a sivatagok kivételével mindenütt élnek Földünkön orchideák, s az egész világon szigorúan védettek. Hazánkban 45 orcideafaj őshonos. Ma már pontosan kidolgozott receptek vannak nevelésükre, nemesítésükre. A titokzatosság köde felszállt, de szépségük megmaradt, s népszerűségük napról napra nő.

Jürke Grau - Reinhardt Jung - Bertram Münker - Bogyósok, ​vadon termő zöldségnövények, gyógynövények
A ​kötetben található növények botanikailag különböző fajokat képviselnek, ugyanis a szerzők célja az volt, hogy olyan növényeket ismertessenek, melyek táplálékként szolgálhatnak, illetve a gyógyításban használhatók. A könyv tagolása is ennek alapján történt, második helyre szorítva a biológiai rendszerezés szempontjait. Elöl a vadon termő bogyósok két csoportja áll - ehető és nem ehető fajok - színük szerint csoportosítva. A vadon termő zöldségnövényekről (saláta- és hagymafélék, csalán, sóska, különböző libatopfélék, turbolya stb.) szóló részt növénygyűjtésre vonatkozó tanácsokkal vezetik be a szerzők és ételreceptek gyűjteményével zárják. A kötet terjedelmesebb részét a gyógynövények ismertetése teszi ki, melyeket gyakorlati tanácsok, valamint a kötetben ismertetett gyógynövények táblázatos áttekintése egészítenek ki. A kötetben valamennyi növény általános ismertetése az élőhelyre, az elterjedésre, virágzási időre, valamint a felhasználásra vonatkozó adatokat is tartalmaz. Színes fotók segítik az azonosítást, a tájékozódást pedig a Névmutatón kívül eltérő színű lapvégek biztosítják.

Mészáros Zoltán - Trópusi ​pillangók
A ​pillangók szívderítő jelenségek. A rét, a liget, az erdei tisztás, a hegyoldal, vagyis a természetes táj nem képzelhető el nélkülük. Sok színpompás pillangó él Európában is, a legszebb, legnagyobb fajok azonban a melegebb vidékek polgárai. A trópusok gyepszintjében általában kevés a virág, több a mézlelő virág a fákon és a cserjékben. Ezért a pillangók is a lombkoronában mozognak, kevesebbet kerülnek a kereső ember szeme elé. A trópusi pillangók fajainak száma több tízezerre tehető, közülük mutatunk be jó néhányat.

Farkas Henrik - Egyszervolt ​állatok
Azokról ​az állatfajokról olvashatunk e könyvben, amelyek annyira megfogyatkoztak, hogy a kihalás veszélye fenyegeti őket, vagy pedig már ki is pusztultak. Félő, hogy az elkövetkező évtizedekben nagyon sok állatfaj nevét törlik majd az "élők" névsorából. Mindent meg kell tennünk, hogy ez ne következzen be. De vajon sikerül-e megmenteni az indiai orrszarvút vagy a galápagosi óriásteknőst? A feladat nem egyszerű. Az emberiség most tanulja az élővilág megmentésének tudományát. Mert nem elég, ha "békén hagyjuk" az élővilágot, ha "nem bántjuk" a rohamosan pusztuló fajokat. Hiszen gyakori eset, hogy a védelem alatt álló, növényevő állatok túlzottan elszaporodva felborítják a természet egyensúlyát, elfogyasztják, tönkreteszik élőhelyük növényzetét, s végül elpusztulnak. Az embernek tehát be kell avatkoznia az állatvilág életébe. Gyakran ritkítania kell állományukat, vagy védelmezni a járványos betegségektől, ellenségeiktől, máskor meg éppen a ragadozók oltalmazásával lehet biztosítani egy-egy faj életképességét. Furcsa dolog ez: hiszen a természet évmilliókon át megvolt az ember beavatkozása nélkül; a helyzet azonban visszafordíthatatlanul megváltozott. A földgolyót elfoglalta az ember. Egy sereg állatfaj jól megvan velünk, megtanultak mellettünk élni. Akadnak olyan fajok is - mint pl. a kártevő rovarok -, amelyeket ki sem tudunk irtani. Ne higgyük hát, hogy minden állatfaj pusztulóban, eltűnőben van. De mintha a legérdekesebb, legszebb állatfajokat fenyegetné a veszély, Földünk "élő műkincsei" egyre fogyatkoznak. Néhány évtized alatt sok száz állatfaj tűnt le az élet színpadáról, emléküket már csak kitömött példányok és képek őrzik. Többségük az emberi felelőtlenség áldozata. Bolygónk "állatsereglete" azonban még végtelenül gazdag, s a pusztuló fajokért mindent megtesznek a lelkes természetvédők.

Podani János - Tengeri ​állatok 1.
1979 ​- Rajzolta Lexa Klára A tengerek és óceánok Földünk kétharmadát borítják. Rengeteg állatnak nyújtanak otthon, közöttük kétségtelenül gazdaságilag a halak a legfontosabbak. Itt él a legnagyobb állatfaj, a nemritkán 130 tonna súlyú kékbálna is. Az igazi élőtömeget azonban az alacsonyabb rendű állatok képviselik. Becslések szerint a tengeri állatok összsúlyának több mint 90 százaléka a gerinctelenekre esik. Nemcsak mennyiségük, hanem formagazdagságuk is nagy. Csak a csigák közül 65000 faj él a tengerben. Ebből a változatosságból csupán ízelítőt adhat ez a könyv, mely a hozzánk legközelebb levő s így mindenki számára elérhető tengerek - a Balti- és a Fekete-tenger, valamint az Adria - gerinctelenek állataink leggyakoribb képviselőit mutatja be.