Önvallomások ​a filmről

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Walter Murch - Egyetlen ​szempillantás alatt
Szerzőifilmes ​Könyvtár 1. kötet Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.

Nemes Károly - Jean-Luc ​Godard
Godard ​azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái. Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól: – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?! – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. wikipedia

Berkes Ildikó - Nemes Károly - A ​japán film világa
A ​kötet bevezetője eligazít Japán és a japán kultúra történetében. A film hamar eljutott a távoli országba. Már a húszas évektől olyan kiemelkedő rendezők dolgoztak, mint Ozu és Mizoguchi. A harmincas évek felvirágzását a háború utáni útkeresés követi. A modern japán filmművészet megteremtői Kurosawa, Kobayashi, Shindo, majd Oshima.A tanulmányt harminc japán filmrendező alkotói életrajza, bibliográfia és mutatók egészítik ki.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 1.
Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.

Gilles Deleuze - A ​mozgás-kép - Film 1.
A ​filmművészet nagy alkotói egyenrangúak nemcsak a festőkkel, építészekkel és zenészekkel, de olyan gondolkodókkal is, akik fogalmak helyett mozgás-képekben és idő-képekben gondolkodnak. A jelentéktelen művek hatalmas aránya a filmgyártásban nem mond ennek ellent: nem rosszabb ez az arány, mint másutt, igaz ugyan, hogy gazdasági és ipari következményei összehasonlíthatatlanok más területekéivel. A film a művészet és a gondolkodás történetének szerves része.

Paul Schrader - A ​transzcendentális stílus a filmben
"A ​filmben a természetfeletti csupán a valóság sokkal pontosabb tolmácsolása, a valós dolgok mintegy bezáródnak." (Robert Bresson) A transzcendentális (latin) jelentése: természetfeletti, érzékekkel nem észlelhető. „A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is” - fogalmazta meg 2001-ben Gelencsér Gábor "Láss Csodát! - Film és transzcendencia" című tanulmányában. E kötet - Paul Schreder tolmácsolásában - három filmrendező életművére építve mutatja be, hogyan lehet mégis megközelíteni a Megközelíthetetlent...

Kovács András Bálint - A ​modern film irányzatai
A ​Modern film irányzatai című könyv az első olyan összefoglaló munka, amely átfogóan dolgozza fel az európai film hatvanas-hetvenes évekbeli nagy korszakát. Nem tételes filmtörténet, sokkal inkább összehasonlító forma- és eszmetörténeti áttekintés, gazdag képi illusztrációval és részletes filmográfiával. Kovács András Bálint úttörő vállalkozása az elmúlt évtizedek kiemelkedő filmművészeti törekvései és teljesítményei közt segít tájékozódni.

Andrej Tarkovszkij - Napló
Tarkovszkij ​1970 áprilisától 1986-ig, haláláig vezetett naplót, melyben feljegyezte filmjeivel kapcsolatos alkotói feladatait, valamint viaskodását a szovjet hivatalos szervekkel. Még ha visszafogott módon fogalmaz is a Napló írója, a műből képet alkothatunk egy mélyen gondolkodó személyiség titkairól, a filmről, irodalomról, filozófiáról szóló nézeteiről. Megtudhatjuk, hogy milyen intellektuális-érzelmi kapcsolat fűzte Tolsztojhoz, Dosztojevszkijhez, Hesséhez; kortársaihoz, Fellinihez, Paradzsanovhoz, Zanussihoz stb. A modern filmművészet egyik csúcspontját jelentő Tarkovszkij-életmű megértéséhez, a filmművészet avatott szakértőit is próbára tevő, talányos alkotások elemzéséhez igen nagy segítséget nyújthat a Napló, melyből az alkotói folyamatot illetően is fontos következtetések vonhatók le.

Durst György - A Balázs Béla Stúdió története (1961-1986)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gilles Deleuze - Az ​idő-kép - Film 2.
A ​filmművészet nagy alkotói egyenrangúak nemcsak a festőkkel, építészekkel és zenészekkel, de olyan gondolkodókkal is, akik fogalmak helyett mozgás-képekben és idő-képekben gondolkodnak. A jelentéktelen művek hatalmas aránya a filmgyártásban nem mond ennek ellent: nem rosszabb ez az arány, mint másutt, igaz ugyan, hogy gazdasági és ipari következményei összehasonlíthatatlanok más területekéivel. A film a művészet és a gondolkodás történetének szerves része.

Ismeretlen szerző - Alfred ​Hitchcock
Alfred ​Hitchcock (1899-1980) munkásságát meg-megújuló legendák, kifürkészhetetlen titkok, megfejthetetlen rejtélyek övezik. A feszültségteremtés elsőszámú mestere a filmvásznon, s immáron klasszikus lélektani-bűnügyi filmek alkotója. Ez a kötet Hitchcock írásaiból, interjúiból - Sidney Gottlieb állhatatos kutatómunkájának eredményeképpen - nyújt át egy csokorra valót az olvasónak. Hitchcock, akinek "a nyilvánossághoz való érzéke Salvador Dalíéval vetekedett", tiszteletben tartja olvasóját: nem bocsátkozik látványos elméleti fejtegetésekbe, írásainak értéke tapasztalati jellegükbõl fakad. Olykor anekdotikusan, de mindig érdeklõdést keltve elemzi saját filmkészítési gyakorlatát, olykor saját filmjeit. Nem tér ki a kor kihívásai elõl sem: érzékletesen világítja meg az angol, az amerikai, a német filmgyártás erényeit és hibáit, a producer és a rendezõ változó viszonyát, a közönség és a cenzor rendezõre gyakorolt hatását vagy éppen a hatáskeltés, a filmes fogalmazásmód legkülönfélébb variációit. Magas fokú szakmai tudás, intelligencia s iróniával elegyített derű jellemzi írásait, újságírói kérdésekre adott válaszait Egy ismerõs arc (eddig) ismeretlen vonásai tűnnek fel e könyv oldalain - megerõsítve nagyrabecsülésünket a mester-rendezõ, Alfred Hitchcock iránt.

Berkes Ildikó - Nemes Károly - A ​bűnügyi film
Uránusz ​Könyvek 10. kötet

Bikácsy Gergely - Buñuel-napló
Luis ​Bunuel a film történetének legnagyobb provokátora. A hispán hagyomány és a francia szürrealizmus egyaránt meghatározta pályáját. A személyes erkölcs Istennel feleselő komor szépsége érdekelte. Középkori vallási mítoszok és eretnekségek, a modern kor kegyetlensége, külső és belső polgárháborúk álomképei népesítik be képsorait. Bikácsy Gergely "Bolond Pierrot moziba megy" című francia filmtörténetéből ismert szubjektív hangvétele új könyvének is sajátos értéke. E könyv valóban napló: a rendező minden fontos filmjének alapos elemzése megtalálható benne, de szabálytalan, csak az emlékek belső logikájának engedelmeskedő, olykor érzékenységeket is sértő írás. Fejezeteiben az "álomvalóság", Bunuel életének és mozijának abszurd jellege tükröződik. Bikácsy mozinaplója elsősorban a nagy rendező istentagadó és istenkereső gúnykacajára figyel. "Bunuel nevetése helyteleníti a rosszal teli ťlétező világotŤ, de a létező világ magyarázhatatlan abszurdumát harsogó örömmel fogadja. Erről már érdemes filmet készíteni…és érdemes könyvet írni"- mondja a szerző.

Andrej Tarkovszkij - A ​megörökített idő
Andrej ​Tarkovszkij (1932-1986), a közelmúlt filmtörténetének egyik legnagyobb alakja összesen hét egész estés játékfilmet rendezett. Az Iván gyermekkora, az Andrej Rubljov, a Szolaris, a Tükör, a Sztalker, a Nosztalgia és az Áldozathozatal kritikusai szerint "egyetlen óriási mű hét fejezete". Műveinek középpontjában az ember és a világ, az ember és a transzcendens szféra kapcsolata, még inkább konfliktusa áll. Hőse az ember, aki a szenvedés és a fájdalom útján etikai személyiséggé szeretne válni, áldozathozatal által szeretne belépni a közösségbe. A megörökített idő a filmalkotással, a filmkészítés műhelyproblémáival, metafizikai kérdésekkel kapcsolatos gondolatait tartalmazza.

Kubiszyn Viktor - Filmflesskönyv
Underground, ​drogfilmek; alkímia másodprecenként 24 kockában, celluloid-kultuszok a hatvanas évektől napjainkig. Az osztrák stewardess kisüveges burgenlandi vörösbort hoz, a The Fighter megy Christian Bale-el és Mark Wahlberggel az előző ülésbe beépített képernyőn, szépséghibája, hogy már másodszor, nem is nézem, inkább, hogy hol járunk: a plazmakijelző szerint már túl az Uralon: Norilszk, Jakutszk, Magadan, Habarovszk a jelenidejű és folymatosan változó földrajziság sarokpontjai. Remek szórakozásnak tartom tízezer méterrel GULAG-land fölött K. Viktor amerikai, francia, hongkongi, japán trash-pop-kult-cool kritikáit olvasni, mégiscsak május van, lent talán már enged ki a fagyás a földből a Jenyiszej partján, lehet, hogy találnak már zöldélelmiszert a rénszarvasok, lehet, hogy lassan megnyalják a medvét a sámánok, lehet, hogy jön a transz. Vágvölgyi B. András: Előszó (részlet) Kubiszyn Viktor (1979-) a kétezres évek elején filmes újságíró, filmkritikus. 1995-2002 és 2005-2009 között aktív kábítószerfüggő, a köztes időben bázisdrogja a film és a filmről írás volt. A könyv írásainak jó része a filmhu moziportálon és a Filmvilágban jelent meg 2003-2006 között. Publikált továbbá a Pergő Képekben, a Beszélőben, a Mozinet Magazinban, az Árgusban. 2003-2004-ben a filmhu moziportál rovatvezetője, 2005-ben a Filmvilág folyóirat szerkesztője, majd rövid ideig az Index munkatársa. 2003-2006 között a Tilos Rádió Free Cinema című műsorának egyik szerkesztő - műsorvezetője. Két évig részt vett a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál szervezésében. Szakértőként hallható a Ponyvaregény, a Sin City, és a Laputa - az égi palota DVD-kiadásainak audiokommentárján. 2011 februárja óta a mindennapi.hu közéleti portál munkatársa.

Györffy Miklós - Ingmar ​Bergman
"Feneketlen ​szakadék választ el a magyarázóimtól. A motívumoknak ezt a keresését és az elemzésnek ezt a módját az irodalomtól örököltük, az irodalmi kritikától, ahol az őrületig hajszolták. Belehelyezik a művet valamilyen kontextusba, mindenféle szenzációs, csodálatos következtetéseket vonnak le belőle, s végül a rejtvényt sikerült olyan pompásan megfejteniök, hogy a szerzőnek nem is lehet semmi hozzáfűzni valója..." Bergman sokat nyilatkozik. Nyilatkozataiban előszeretettel hangoztat hasonló kijelentéseket. Nem egyszerűen arról van szó, hogy elzárkózik művei értelmezése elől, mint a legtöbben, hanem sokszor cáfolja, belemagyarázásának minősíti a kritikusok állításait. Lehet póz is ez az antiintellektuális magatartás, egy ízig-vérig intellektuális művész érthető önvédelmi póza, nemcsak a kritikusokkal, hanem önmagával szemben is...

Bíró Gyula - Robert ​Bresson
Bresson ​gyakran emlegetik, mint a védőszentje a mozi, nem csak az erős katolikus témák találta az egész életmű, hanem az ő méltó hozzájárulás a művészet film. Stílusa lehet kimutatni az ő alkalmazása hang tömörítő kiválasztott képeket vagy hangokat betűkkel; nyesedék drámai forma annak lényegéről a tartalék felhasználása a zene, és a hírhedt "színész-modell" módszerekkel irányítani a szinte kizárólag nem hivatásos szereplők. wikipedia

Vincze Teréz - Szerző ​a tükörben
Az ​1990-es évektől kezdődően a nemzetközi filmművészetben megjelent a szerzőiség (a rendező mint individuális alkotó egyéniség koncepciója) és az önreflexivitás összefonódásának néhány különösen érdekes változata, melyek bizonyos esetekben egy stílusirányzat alapját képezték, illetve egy-egy alkotói életművet átfogóan meghatározó jelenséggé váltak. Jelen kötet kísérletet tesz arra, hogy bemutassa, e kortárs filmművészeti jelenségek között vannak olyanok, melyek esetében szerzőiség és önreflexió kapcsolata a filmtörténetben máshol nem tapasztalható módon és jelentéstartalommal tűnik fel, ami együtt jár a filmszerzői pozíció újfajta értelmezésének lehetőségével. Ennek az egyedi jelenségnek a bemutatása érdekében Vincze Teréz először a filmi önreflexió és a filmszerző fogalmának összekapcsolásával és párhuzamos vizsgálatával egy olyan filmelméleti és -történeti rendszert vázol fel, melynek segítségével kidomboríthatóvá válik e kortárs jelenség egyedisége. Majd pedig ezen újszerű tendencia alaposabb bemutatása érdekében a kortárs iráni film és Michael Haneke példáját vizsgálja, aminek során filmelemzésekkel és életmű-értelmezésekkel támasztja alá az elméleti és történeti részben felvázolt gondolatmenetet.