Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Orsi_olvas
5.0/5

Egy ​régi udvarház letűnt dicsősége. Egy komornyik, akire már nincs szükség. Egy temesét. Egy gazdag család megfelelő utód nélkül. Egy örökség, hat örökös, de kinek volt legjobban szüksége a pénzre? Egy baltás gyilkos. Egy malachit asztalka, amire mindenkinek fáj a foga. Egy mérgezett torta. És egy apáca.

Poirot egy régi barát kedvéért néz rá a Abernathie család körmére. Álcában, titkos fedő szervezettel, kis kérdésekkel, apró ötletekkel gazdálkodik, de az igazságot nem lehet elrejteni Poirot szeme elől.

Érdekes család, sok furcsa, különc figura. Mindenkinek vannak titkai: van aki egészségesebb, mint mutatja, okosabb, mint amilyennek hiszik, boldogtalanabb, mint szeretné. Tartozások, nagyra törő tervek, titkos élet, művészi ambíciók, hűtlenség, pszichés betegség.

Nagyon tetszett a könyv, bár a gyilkost nem találtam ki. Egy letűnt kort idézett, egy furcsa de bizonyos szempontból nagyon is hétköznapi családot mutatott be. Poirot pedig egy zseni, de ezt talán nem is kell mondanom.


gazibla
4.0/5

A ​szokásos csavaros történet a szokásos csavaros befejezéssel. Tetszett a könyv, bár olvastam már jobb Poirot regényt is. :) A tettes megint nagyon jól elrejtőzött, ha Poirot nem leplezi le talán soha nem jöttem volna rá a kilétére.


Ibanez
5.0/5

Már ​tűkön ültem itt is, hogy mikor jön máááár Poirot :-D Elég sokára lép be kedvenc detektívünk a képbe, addig a család ügyvédjét – aki maga is meglehetősen gyanakvó és ugyanakkor ravasz figura, elég jó előmunkát végez Poirot-nak – tekinthetjük a főhősnek. Itt is – mint szinte már megszokott, megkapjuk a lehetséges gyilkosok életének bemutatását, amivel persze egyből mindenkinek ott lesz a vaj a füle mögött, mindenki gyanússá válik. És pont ezért persze a rutinos Christie-olvasó már rögtön el is veti azokat, akiknek a legnagyobb hasznuk származna a dologból. De aki végül a tettes lesz, hát kérem szépen, megint megfogott az írónő, én már mindenkire gondoltam (főként Maud-ra és az inasra, igen, akkor is, ha iszonyat öreg már, tehetetlenségemben már őt kezdtem magamban vizslatni), aztán persze, hogy jól pofára estem megint :-D És hogy tényleg nem figyeltem fel arra az elszólásra!

Nagyon jó kis történet ismét, talán így, havonta egy-egy (vagy több, mert idén már azt hiszem, ez a 14-ik) Christie-t olvasva viszont azt kell mondanom, hogy itt most ez picit unalmasabb volt, pontosan az, amiről írtam, hogy már tudom, amikor valakit nagyon elővesz és megvizsgálja és gyanússá teszi, az valószínűleg a végén nem rúg labdába… De szerintem csak idénre sok AC jött össze, ezért érezhettem így, Poirot továbbra is a kedvenc! :-D


Nem ​lett a kedvenc A. C. könyvem… Valamiért nem tudtam annyira élvezni. Poirot se hozta a megszokott formàjàt. Àltalàban alig szoktam kibìrni, hogy végre megtudjam, ki a gyilkos. De ez az érzés most elmaradt… Lehet, hogy csak nem jò hangulatban olvastam, de nekem kicsit unalmas volt. Lassan zajlottak az események.


Bogas
5.0/5

Át ​lettem dobva a palánkon, és még egy malachitasztalt is a fejemre dobtak. Na jó, ez nem igaz: nagy erőkkel gyanakodtam a malachitasztalkára. {{Mint kiderült, tévesen.}} Továbbá nagy energiákkal morogtam azon, hogy {{miért a Cora-gyilkossággal van mindenki elfoglalva, miért nem azzal, hogy Richard bácsival mi történt?! Egyből gyanakodnom kellett volna, hogy azért, mert Richard bácsival – a halálon kívül – nem történt semmi különös.}}
Az pedig egyenesen nevetséges, hogy az összes Poirot-epizódot láttam, és mégsem emlékszem soha, ki volt a tettes. Ennyit a memóriámról.


Attila_Saw
5.0/5

Remekül ​szórakoztam. Ismét Poirot egy nagyszerű gondolkoztatós ügyébe csöppentem bele. Általában kevésbé szoktam élvezni azokat a köteteket a sorozatból, amelyben főhősünk elég kevésszer van jelen, de ez kivételes eset volt, mert így is roppantul jól olvastatta magát és nem unatkoztam egy oldalnyit sem. A szereplők összeválogatása, illetve az eset megoldása frenetikusan sikerült.
Egészen a könyv feléig volt egy határozott gyanúsítottam, akit már az első 50 oldalon belül kiszemeltem magamnak, túlságosan jól tudtam mindenre magyarázatot adni, miért az az illető lehet az elkövető, ám amikor elérkeztem az olvasmány feléig, már Agatha is feltűnően őfelé terelte a bizonyítékokat, ami elbizonytalanított, tehát új gyilkosjelölt után kellett kutatnom. A legnagyobb problémám itt kezdődött, senki másra nem tudtam kenni a gyilkosságot, mert számomra egyik sem karakter sem volt annyira mérvadó jellemekkel, indokokkal ellátva, hogy határozottan megállapítsam, tuti ő gyilkolta meg az {{áldozatokat}}.
Bizonyos szereplőket bizonytalan, rossz érzés fogta el, ha a temetés utáni jelenetre és a bizonyos nagy hatással bíró mondatra gondoltak. Tulajdonképpen az volt a gond, hogy bennem is lappangott valami, ami zavart ezzel kapcsolatban, de én nekem feleannyi gőzöm sem lehetett, mint a történetben lévő szereplőknek.
Arra 1000%-ra fogadtam, hogy tuti {{nő}} a tettes. Ebben legalább igazam lett. A történet végére haladva felsejlett bennem a gyanú, hogy tényleg az a gyilkos, akiről valóban kiderül, több dolgot meg is tudtam magyarázni, ám bizonyos kérdések előtt homályosak maradtak a válaszok, ezért végül elvetettem az ötletet. Ekkor lépett a színre a mi csodálatos detektívünk, és mesélt el mindent sorjában, és adta meg a válaszokat sorjában. Ekkor gyúlt fény arra a homályosságra, ami számomra először tisztázatlan maradt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen apróság ekkora jelentőséggel bírhat, pedig nagyon igyekeztem, hogy mindenre odafigyeljek, és a fejembe véssek. Agatha Chrsite, gratulálok! Nem véletlenül vagy te a krimik királynője.


Gimisen ​az összes Agatha Christiet elolvastam, a mamám nagy rajongó volt. Utána volt, amit újraolvastam. Először Poirot-t szerettem csak, aztán Miss Marple rajongó lettem.
Most úgy döntöttem, hogy amelyiknek a címe alapján nem jut rögtön eszembe a sztori és a gyilkos, azt elolvasom. Ez volt például a Temetni veszélyes. S olvasás közben sem sok minden jött vissza, egy-egy foszlány csak. Pl.: {{a tükör beugrott, hogy Cora rosszirányba hajtotta a fejét, de még ekkor sem ugrott be, hogy ki a gyilkos}}
Az elején nehéz volt követni, hogy ki kinek a kije, elég gyorsan ledarálta az írónő, aztán mikor beindult a cselekmény, már izgalmasabb volt, de túl sokan voltak, csak a vége felé kezdtem érteni a családi kötelékeket. Ez például lehet. hogy az én hibám, mert Entwhistle úr, az ügyvéd mialatt gondolkodott róluk, részletesen leírt mindenkit. Persze tele van túlzó jellemvonásokkal, mindenki majdnem fekete vagy fehér: Rosamund szép és buta, a férje jóképű de csélcsap. Susan okos, de számító, a férje meg csak szimplán bolond, George egy gonosz tőzsdés, Mrs.Leo meg nagyon-nagyon kedves, mindenki imádja. A legdurvább Timothy és a felesége volt: egyrészt ki hiszi el, hogy egy ilyen ember mellett bárki megmarad, másrészt miért is nem vágta senki jól kupán?? :) szóval Agatha Christiet nem a jellemábrázolásért szeretjük :)
De tény: szeretjük. Izgalmas, és meglepő, váratlan. Korábban mindig ezen töprengtem: miért nem jövök rá soha, hogy ki a gyilkos? De most felfigyeltem: sokszor hagy számunka ismeretlen mozzanatot, pl. {{Poirot megkéri az ügyvédet hozzon el valamit Timothyéktól, de azt az olvasó nem tudja meg, hogy mit.}} De a krimi királynője címet senki nem veheti el tőle :)


Persze ​megint olyanra gyanakodtam, akire felesleges volt. Nagyon élveztem, jó kis darab ez a sorozatban!


Gyöngyi0309
4.5/5

Úgy ​érzem, hogy a krimi királynőjével sosem lehet melléfogni, főleg, ha Poirot nyomoz. a kis belga mindig felderít, bár ebben a történetben nem kapott olyan hosszú szerepet. Ezt a könyvet is olvastam még tinikoromban, viszont második olvasásra sem találtam ki a gyilkost. Bár voltak benne olyan apróságok, amiket jól megtippeltem.
A.C. nagyon jól építi fel a szereplők karaktereit, szinte a szemem előtt voltak. BKV-s olvasáshoz tökéletesek a könyvei, könnyed kis nyomozás, aminél mindig fel lehet venni a fonalat, még akkor is, ha sok ember van körülöttem olvasás közben.


Tudtam, ​tudtam, tudtam!
Mégis végigizgultam minden mondatát, minden sorát!
Mert mi van, ha mégsem?
Csöppet zavart, ahogyan Poirot kiosztotta a nyomozás feladatait, majd kényelmesen elhelyezkedve a karosszékben levonta a következtetéseket, de hiába, ő már ezt is megteheti! :) Persze, Tőle még ez is bocsánatos “bűn”.
Élveztem olvasás közben, ahogy hallottam a hangját a háttérben, láttam apró pingvin-lépteit.
Ha száz évig fognak másik színészt keresni a szerepére, akkor sem fognak még egy Poirot – t találni a világ számára.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.0/5

Statisztika

10.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók