További értékelések

Nem ​hiszem el, hogy bár Christie az elején elmondta, hogy milyen is a gyilkos személyisége és várhatóan hogyan fog viselkedni, mégsem jöttem rá, ki áll a gyilkosságok mögött.
Izgalmas, hamisítatlan Poirot-krimi humoros felvezetővel {{ejj ejj, szegény Miss Lemon az elütések miatt :D}}, érdekes szereplőkkel és háttértörténetekkel, valamint csavaros és furfangos megoldásokkal. Újabb kedvencet avattam. :)

Az ​írónő kései regényei közé tartozik, az ötvenes években vagyunk, a hidegháború idején. A társadalmi-politikai téma csak érintőlegesen jelenik meg, ám látjuk a londoni élet egyre modernebb.
Jómódú fiatalok, fiúk és lányok ha szeparáltan is, de egy diákszállóban élhetnek. / Bár szerintem ez egy panzió-féle/. Adott egy viszonylag zárt közösség, fura tulajdonosnővel, egy kedves házvezetőnővel, aki Miss Lemon * testvére. Ártatlannak tűnő problémákkal indul a történet, de egyre kíváncsibbak leszünk, hiszen Monsieur Poirot nekilát kibogozni a szálakat.
Nem tartozik az általam igazán kedvelt regényekhez, ám Christie asszony itt is kikerekít egy fantáziadús történetet, valamint megoldást a végére-csak éppen a megszokottnál kicsit gyengébben.
*Miss Lemon Poirot titkárnője.

Úgy ​néz ki fejlődök, mert ismét sikerült a bűntény egy részét megfejtenem.
Ismét áradozni fogok, mert egyszerűen zseniális, amit ez az írónő leírt. Hihetetlen, ennyire fantasztikus bűncselekmény felderítést mindig öröm olvasni. Poirot hozta ismét a fantasztikus stílusát. Ebben a kötetben sem csalódtam. Annyira nagyon tetszett a történet, hogy el sem tudom mondani.
Imádom minden egyes mondatát ennek a könyvnek is. Még most sem tudom, hogy lehet ilyen fordulatos krimit írni, kitalálni ezt a rengeteg szálat, hogy így és úgy fognak találkozni. Poirot papát pedig nem lehet átverni, mert ő még mindig legjobb detektív a világon.
Most leginkább azért döbbentem meg, mert tudtam ki a tettes és fantasztikus érzés, hogy végre rájövök néhány dologra, de ettől függetlenül voltak meglepő fordulatok, amelyekre nem számítottam. Na és ez a befejezés… HIHETETLEN! Ilyen nagy betűkkel.

A ​kedvenceim közül való ez a kötet. Nem annyira a krimi szál miatt, mert nagyon kézenfekvő, hogy kit/kiket kell gyanúsítani. Még maga Poirot is rögtön ráhibázik, amivel megerősítette a feltételezésemet. M. Poirot kicsit kevés volt nekem, de talán ez az oka annak, hogy inkább az esetre tud fókuszálni az olvasó.

Ennél ​összetettebb bűnesetről MÉG NEM olvastam!
A műnek inkább az alcíme fogott meg, mintsem a főcíme: “…és közben egyre több a hulla…” HÁTBORZONGATÓ!
Nagyon jó volt látni, hogy nem csak a mű közepe fele jelenik meg a nagy Poirot, hanem szerves része már az első oldalnak is. Tetszett, hogy személyes ügyként fogja fel a nyomozó az esetet és még a tényleges gyilkosság előtt megismeri a lehetséges elkövetőket. Szépen kibontott és átgondolt történetvezetést láthatunk illetve egy olyan szereplőfelhozatalt, ami méltó a történethez. Mindenki egy egyéniség saját gondolatokkal és múlttal… mindenkinek van indítéka! Természezesen a végén egy hatalmas csavar van, amire utalnak az elején a műnek, de mire odaérnénk az utolsó oldalakhoz teljesen lényegtelennek tűnik. A történet lezárásában csak Poirot szokásos nagy szembesítéseit hiányoltam, de így is tökéletes volt a mű.
Ez az alkotás MÉLTÓ AC nevéhez és híréhez!
#nemutolsótőle

Újabb ​csűrcsavaros történetet olvashattam A. C-től. Annyira bonyolult és sokrétű volt a háttértörténet, ami nyomán rájött Poirot a gyilkos és a rablók kilétére, hogy a felénél már teljesen belezavarodtam, így nem is sikerült rájönnöm, hogy mi is áll az egész történetnek a hátterében. A. C. sokszor már a történet elején lefest egy hihetőnek tűnő történetet, aztán a végére már teljesen más kerekedik ki az egészből. Én azt az egyet már megtanultam, hogy sose higgyek el semmit, és ha az elején az olvasó elé is tolja az írónő a tettest (legalábbis egy nagyon gyanús embert), akkor is kérdőjelezzem meg, hogy vajon tényleg ő volt-e az elkövető. Nem gondoltam volna pl. hogy ilyen nagy jelentősége lesz a történetben a hátizsák felaprításának, míg Poirot szóba nem hozta. Megtanít arra, hogy az apró részletekre is figyeljek.

Poirot ​mindig pedáns titkárnője, Miss Lemon, elgépel egy levelet… háromszor is! Ha a titkárnők gyöngye hibázik talán eljött a világvége, talán a föld zökkent ki a forgásából, mindenesetre Poirot a végére akar járni az okoknak. Miss Lemonról kiderül, hogy nem hogy csak hibázni is képes, de testvére is van! Micsoda hétköznapi, földhöz ragadt dolog a rokonság.

Poirot egy rejtélyes lopás sorozat felgöngyölítése közben elvetődik egy modern diákszállóra: üzletasszonyok, színes bőrű diákok, szerelmek és eltűnt holmik. És közben egyre több a hulla….

A végét kicsit kurtán-furcsán zárta le AC, nem a megszokott Poirot stílusban. Emiatt kicsit összecsapott érzetet hagyott benne a befejezés, de egyébként nagyon jó kis story volt, színes jellemrajzokkal és bravúros nyomozással.

Furcsa ​tárgyak tűnnek el egy diákszállóról, ami pedig végül előkerül, gyakran darabokra van vagdosva, vagy épp egy tál levesben virít. És mégis miért lop el bárki ócska flanelnadrágot, villanykörtét, ajakrúzst vagy bórsavport? Bizsut, fél pár cipőt, egy doboz csokoládét? Ez bizony egy “egyedülálló, gyönyörű probléma” Poirot számára, aki nagyon elragadónak véli a listát, hisz nem az ő szögletes süteményeit nyúlták le, így könnyű szépségesnek titulálni a hiányjegyzéket.
A cselekmény végig érdekes, de valahogy túlburjánzanak a szereplők, és hiába a sok hiányzó cucc, így is folyton zsúfoltság érzetem volt. Az ember állandóan mellékfigurákba botlik, ami végül is jól passzol ahhoz a káoszos hangulathoz, ami egy diákszálló sajátja, bár igazából nem tudom, sosem voltam ilyen helyen, de nem is kaptam hozzá kedvet. :) A megannyi szerelem, veszekedés, túl vékony fal, rajongó spánieltekintet, spionkodás, barátok közt jelenet mellett sajnos a jellemek és motivációk kisebb szerepet kapnak, emiatt különösebben nem is kedveltem meg senkit, vagy mire megkedveltem volna, már felszívódott #vagy elhunyt#.
De amúgy érdekes nyomozás volt, tetszett ez a fura tárgylista, és a bűntény is reális [spoiler]kivéve hogy a villanykörtéket azért csórják el, mert jött a rendőrség, és hát akkor legyen félhomály, mert gyertyafényben majd biztos nem ismerik fel azt, akit keresnek!:D Jaj. :D Akkor már egyszerűbb az asztal alá bújni, vagy bezárkózni a kamrába[/spoiler], csak mégis hiányzott belőle az a plusz, vagy mélység, vagy csavar, amitől egy Agatha Christie könyvet igazán szeretek. Az elkapkodott véget már csak halkan jegyzem meg, még pár oldal lazán elfért volna a végére.
Néhány random szösszenet a könyvből: a szimmetrikus teasütemények és kalandos sorsú mérgek mellett kapunk hátizsákot boncoló Poirot-t, szemléletesen előadott emésztési problémát. és még egy felséges kis bugyit is, sosem gondoltam volna, hogy ez a szóösszetétel itt jön majd szembe. :D

Újabb ​csavaros történetet olvashattam Agatha Christietől, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet.

Ez ​volt a második AC könyvem, és sokkal jobban tetszett, mint a Nyaraló gyilkosok!
A történet Miss Lemonnal, Poirot titkárnôjével indul, aki 3 hibát is vétett, de ez rögtön feltûnt a férfinek, mert soha nem hibázik. Elárulta, hogy a nôvére miatt aggódik, ugyanis a diákszállóban furcsa dolgok tûntek el. Poirot ez érdekli, meg is látogatja a szállót. Tetszett, hogy nem az övé volt az ügy, ugyanis bevonták a rendôrséget is. Így aztán Sharpe felügyelô és Poirot közösen oldották meg a rejtélyt, ami idô közben egyre bonyolulttá vált, 3 ember halt meg. [spoiler]Celia[/spoiler] halála nem lepett meg, várható volt, miután [spoiler]bevallotta, hogy néhány dolgot ô lopott el[/spoiler]. [spoiler]Ms. Nick[/spoiler] halála meglepô volt, fôleg úgy, hogy nem derült ki rögtön, hogy kivel találkozott a kocsmában. [spoiler]Patricia[/spoiler] halála sem lepett meg, mert túl közel volt a tûzhöz.
Engem az zavart, hogy túl sok volt az ember, azért nrm igazán tudtam megjegyezni a neveket, és hogy ki mit csinál. De tudom, hogy ez a krimire jellemzô:D
És miért ne, az [spoiler]egyik[/spoiler] tettes lett a lrgszimpatikusabb, [spoiler]Nigel, a gyilkos[/spoiler].
A vége számomra nagyon összecsapott lett, miután minden kiderült, ugyanis nem derült ki semmi, hogy mi lett a szereplôkkel.