A ​szerelmes ágyfestő

Ismeretlen szerző - A ​tizedik tanú
A ​másfél évezredes hagyományokra visszatekintő grúz irodalom prózai ága századunk második felében ismét előretört és megújhodott. Ez a mai grúz szellemi élet egyik legizgalmasabb jelensége. Meggyőző példa erre mind az élő klasszikusnak számító _Gamszahurdia_ történelmi tárgyú elbeszélése, mind a középnemzedék - _Lordkipanidze, Csikovani, Kipiani_ - háborús témájú novellisztikája, mind pedig a legfiatalabbak közé tartozó _Inanisvili_-nek a nagyvárosi művész értelmiség érzés- és gondolatvilágát a pillanatképek pontosságával rögzítő kisregénye. Ahány szerző, annyi merőben elütő, színes egyéniség; mindnyájan egymáséval össze nem tévesztő hangon szólnak. Megtaláljuk az intellektuális prózai stílust csakúgy, mint a székely góbé furfangjával rokon, olykor _Tamási Áron_ vagy _Tersánszky_ figuráinak csavaros észjárására és beszédmodorára emlékeztető, hol tündéri, hol vaskos népi humort. Más elbeszélők meg a szimbolikus vagy az impresszionizmusba hajló ábrázolásmóddal ragadják meg az olvasó képzeletét. Ezzel a sokszínű válogatással adunk ízelítőt a mai grúz prózairodalomból.

Ismeretlen szerző - Egy ​csésze vigasz nehéz helyzetekre
Ez ​a kis összeállítás azért született, hogy ráébressze az olvasót a mindennapi bátorság erejére. Minden egyes történet egy-egy hétköznapi ember látszólag szürke győzelméről szól, hogy ezzel erőt adjon az olvasónak szembenézni saját életének kihívásaival, s önmagában is felfedezze az eddig ismeretlenül rejtőzködő bátorságot. E kötet segítségével mindig meríthetünk annyi erőt, hogy hegyeket mozgassunk meg - ha az utunkban állnak...

F. Rácz Kálmán - Eszter ​mosolya
Válogatott ​elbeszélések.

Fehér Klára - Egyetlen ​mondat törökül
Az ​"Egyetlen mondat törökül", Fehér Klára új könyve tanúsítja, hogy az írónő változatlanul mindig, mindenre odafigyel. A visszássat, a rosszat éppúgy észreveszi, mint a derűset, a vonzót. Itthon és külföldön egyaránt nyitott szemmel jár. A csemegeboltba betévedő négyévesre is éppúgy felfigyel - aki szerzett tapasztalatai révén van olyan bölcs, mint bármely felnőtt, ha megállapíthatja, hogy most azt veszünk, "amit tapunk" - , mint a zsugori milliomosra, aki szalvétába csomagolja a vendéglőben a tányérján maradt húst. Vagyis Fehér Klára lankadatlanul friss, "jó szemű", tapasztalathalmozó, örök fiatal életfelfedező. S ha sok jó helyzet komikumát felidéző írásai közé bele is vegyül ma már egy-két szomorkásan bölcselkedő megállapítás - ez csak humorának mélyülését jelzi. Azét a humorét, amely írót és olvasót egyaránt fiatalon tart, mert van benne indulat, frissesség, lendület.

Büky Anna - Kifulladás
"Büky ​Anna elbeszélései olyan hétköznapi történetek, hogy aki elolvassa őket, kénytelen felülbírálni a hétköznapiság benne élő fogalmát. Két hét egy balatoni szállodában; társkeresés hirdetés útján; célratörő lány kalandja családos főnökével; házépítés és tönkre ment házasság; mit csinál a nő, akit elhagytak; milyen a szavakkal nem leírható fájdalom? Mélységnek és felszínnek példa nélküli meglátása és összekapcsolása valamennyi elbeszélése. Büky Anna író a valóság bűvöletében él, lát, ír." Vathy Zsuzsa

Krúdy Gyula - A ​has ezeregyéjszakája
"Akárhol ​nyitjuk fel könyveit, minden oldalon, minden sorában érezzük a titokzatos áramot." Márai Sándor Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nô és a szerelem jelentôségét, állítja Krúdy. De vajon tudnak-e az emberek úgy enni, ahogy a természet rendje megköveteli? A több, mint ötven elbeszélést és karcolatot tartalmazó kötet a gyomor örömeirôl szól. Krúdy hôseivel együtt hosszú estéket tölthetünk Pest-Buda kisvendéglôiben, belehallgathatunk az evés-ivás közben szövôdô beszélgetésekbe, magunkba szívhatjuk a "boldog békeidôk" jóllakott, csöndes atmoszféráját. Milyen a jó kocsmaillat? Miért a legtáplálóbb étel a varjúleves? Mibôl fôzik a levesek hercegét, a ráklevest? Mi a gábli? Milyenek a szép magyar hasak? Hogyan készítik Ujházi levesét és Esterházy rostélyosát? A gasztronómiai kalandozások közepette feltûnik Szindbád is, aki újra és újra szerelmi emlékei után, az elveszett múlt nyomát keresve utazik. A válogatás nagy része elfeledett vagy kevésbé ismert Krúdy írásokat közöl.

Kahána Mózes - Szabadság, ​szerelem
Az ​élet sodrásában az emberek olyan bonyodalmakkal kerülhetnek szembe, amelyekből nem látszik kiút, megoldás. A regény cselekménye a kis Moldovai Szovjetköztársaságban az ötvenes években játszódik. A háborúban férjüket, jegyesüket vesztett nők legsúlyosabb problémája a férfihiány volt. Marica Csercsel, regényünk főhősnője jegyesét vesztette, s vigasztalanságában, társkereső vergődésében, tilosba téved: barátnője és jótevője férjének, két gyerek apjának, Pavel Bragarnak szerelmese lesz. A két életút elkerülhetetlenül összefonódik. De lehet-e boldogság ilyen áron? Ennél is súlyosabb problémák bonyolítják tovább a szereplők sorsát: közéletükben, munkahelyükön, pártszervezetben. Pavel Bragar kénytelen megkerülni tájékozatlan és felkészületlen közvetlen feletteseit, hogy megvédje a közösség érdekeit és a párt becsületét. De lehet-e fegyelemsértéssel védeni a közösség érdekeit? A konfliktusok csak látszólag megoldhatatlanok, de amíg a regény hősei ráeszmélnek erre, drámai epizódok hosszú során át fokozódik a feszültség.

Tamási Áron - Egyenes ​Tóbiás
A ​gyermekekhez szóló novellaválogatás talán még sűrítettebben mutatja föl a Tamási-kispróza jellegzetességeit, mint a válogatás alapjául szolgáló életmű-hosszmetszet, Összegyűjtött novellái 1-2. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a kötet összeállítója ügyelt arra, hogy a kisebbek előtt megmutatkozzék Tamási Áron szülőföld-varázslata, amelyben ember és természet csaknem azonos jelentőségű fogalmak; érdes valóság és kedves móka egy tőről fakadók; a góbés dialógusokra épülő "feleselő novellák" cselekményt dinamizáló jellege; a napi realizmus és a népmesei abszurd közelsége; a naiv hősök komolykodása és a fölnőttek gyermetegsége; a jellemképleteket megtestesítő, stilizált alakok és a velük együtt élő táj pontos, hangulatfestő rajzolata. ; Az ősi, pogány természetimádat és a keresztényi áhítat Tamásinál együttjáró szellemisége jellemzi állattörténeteit is (János nemzései); a pompás tájban balvégzetű sejtelmek, hajdani árnyak is átlibbennek (Kikelet). A havas a természetben élő ember drámai küzdelmeinek is tere, amely minden vadsága mellett is nemesebb összecsapások színhelye, mint az emberi világ sokszor alantas zűrzavara (Hegyi csata; Harmat és vér). De minden bajon és végzeten fölülkerekedik a győzelmes élet őserejű indulata, a "feleselő novellák" serdülő hőseinek induló buzgalma (A legényfa kivirágzik; Piros alma), vagy a székely nép életrevalóságát illusztráló, a Nyírő-prózával rokonságot mutató derűje (Iparos Bimbó; Kivilágított fapiac). A Tamási-novella motivikája már-már modellszerűen az Isten-ember-halál gondolati háromszögből bomlik ki (Rendes feltámadás), amely az élet értelmének keresésévé nemesül. Ezt az értelmet ugyanis a jóság és a szeretet adja hősei sorsához (Hűséges Mártonka). ; Cselekményében egyszerű, jelentésében többrétű a novellák környezete és emberi világa; telítve az elérhetetlen, ám örökérvényű igazságok vágyával - a jóra termettség ábrázolásával, ahogyan a címadó novellában is olvasható: "a kérdésekre, amiket a világ vagy az emberek feladnak, azokra felelj mindig egyenesen". - Széles körben beszerzendő és ajánlandó kötet.

Ismeretlen szerző - Újhold-Évkönyv ​1987/1
Pályakezdő ​fiatalok egy csoportja, 1946 nyarán, Újhold címen folyóiratot alapított. Az évnegyedes kiadvány 1948 közepéig jelenhetett meg. Főszerkesztője Lengyel Balázs volt, az első szám szerkesztőtársai Mándy Iván, Pilinszky János és Rába György voltak. Azoknak a jobbára huszonéves, egyetemes humanista világnézetű költőknek és prózaíróknak a fóruma volt, akik a Nyugat hagyományaihoz kapcsolódtak. 1986-tól 1991-ig évkönyv formában, évente két számmal újra kiadásra került az Újhold, mint a magyar irodalom legértékesebb munkáinak megjelenési helye. 3. szám

Krúdy Gyula - Szindbád ​utazásai
Krúdy ​Gyuláról sokszor és sokat írtam. Új kötetét új szavakkal jellemezni nem lehet, de nem is szükséges. Elbeszélései mögött gyönyörű és boldog monotonitással vonul a lírája, hegedűkkel, színes zászlókkal, egy ünnepi processzió apró csengetyűivel. Ezúttal fel vagyunk mentve a jellemzés kötelessége alól, nem is kiáltunk fel a meglepetéstől, csak csendesen és örülve konstatálunk valamit. Azt, hogy egy író egyszínűsége és egyhúrúsága mindig gazdagság és becsület, s az olvasónak (ez paradoxonnak hangzik) változatosság. Semmise oly untató, mint az író becstelen kapkodása új témáért (mások témájáért). Ez a felfedezés, hogy régi mesék új és friss gyönyört hoztak, a kötet szenzációja. Minden sornál elénk tolakszik egy érzés: az, hogy aki írta, költő. Kosztolányi Dezső

Molnár Ákos - A ​hitehagyott
Molnár ​Ákos Fortunatus Imréről szóló regényében nemcsak a valóságos történelmi személy a regény meghatározó szereplője, de maga a középkori budai zsidó közösség is. Találóbb kort, történelmi szituációt (a mohácsi csatavesztést előkészítő válságot és lecsúszást) s azt megtestesítő drámai hőst keresve sem lehetett volna találni, hogy bevilágítson a katasztrófája küszöbére érkező zsidóság sorsába. A regényt a II. világháború előestéjén - 1937-ben - akár konkrét figyelmeztetésnek is fel lehetett volna fogni...

Gedei Viktória - Mintha ​vízbe merült volna
GEDEI ​VIKTÓRIA 1985-ben született Belgrádban. Kisoroszon fejezte be az általános iskolát, Szabadkán az Egészségügyi Középiskolát. Abszolvens az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén. Jelenleg magyar nyelvet és irodalmat tanít a kisoroszi általános iskolában.

Vladimir Nabokov - Egy ​naplemente részletei
"Ez ​az egyik legnagyobb élvezet, amit ismerek - kitárni az ablakot egy fülledt estén, és nézni, ahogy jönnek. Mindegyik máshogy viselkedik a lámpafényben: az egyik csendesen megtelepszik a falon, és könnyűszerrel beskatulyázható; a másik csapongva neki-nekiveri magát a lámpaernyőnek, míg végül rezgő szárnnyal és égő szemmel az asztalra esik; a harmadik bebarangolja az egész plafont. Módszerem, hogy kikészítek poharakat, mindegyikbe teszek egy trisós vízbe mártott vattadarabot, aztán ráborítom a poharat a zsákmányra... ennél pompásabb időtöltés nincs is a világon" - írta Nabokov a lepkevadászatról. Fordítsuk ezt most úgy, hogy a lepkevadász az Olvasó, a lepkék pedig a novellák - fantasztikus, mágikus, melankolikus történetek, leleményes intellektuális játékok, metafizikai mélységekbe hatoló, az emberi lélek legmélyebben levő húrjait megérintő írások - köztük legalább egy tucatnyi remekmű. Jó vadászatot, pompás időtöltést mindenkinek!

Móricz Zsigmond - Árvácska ​/ Csibe-novellák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mark Twain - Megszelídítem ​a kerékpárt
Mark ​Twainnek - valódi neve Samuel Langhorne Clemens (1835-1910) - a kötetünket nyitó Börleszk biográfiá-ját történeti hitelesség szempontjából ajánlatos nem komolyan venni: lélektanilag, és mint művészete egyik legjellemzőbb alkotását, annál inkább. Ősei ugyan nem voltak olyan akasztófavirágok, mint ahogy itt leírja - ő maga azonban az örök világjárók, nyughatatlan kalandkeresők közé tartozott. Világszemléletét, humorát egyaránt ez a sok-sok tapasztalat formálta. Írói álneve révkalauz korából származik, a Mississippi hajósai mérőónnal számolták a mélységet, és "mark twain"-t kiáltottak a hivatalos angol "mark two" helyett. A politikai élet rejtelmeit a vadnyugati Nevadában, alkormányzó bátyja mellett ismerte meg. Felcsapott aranyásónak is - nem sok sikerrel -, ezután lapszerkesztéssel próbálkozott. Riporterútjain elvetődött a Sandwich-szigetekre is, bejárta Európát csakúgy, mint a Közel-Keletet. Otthon, Amerikában, "jó útra tért": kiadóvállalatot alapított (bele is bukott), majd szerződésben vállalta, hogy ismét beutazza a világot, útirajzokat ír, felolvasásokat tart. Mark Twaint elsősorban mint a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn szerzőjét tartja számon a közvélemény, sokrétű írói munkásságának azonban nem kevésbé hervadhatatlan darabjai a novellák, cikkek, krokik, humoreszkek. Ez utóbbiakból gyűjtöttünk csokorba néhányat, amelyekben a szerző a "vegytiszta" komikum eszközeit használja, mint a szatírát, a paródiát, a gyilkosan éles politikai humort.

Danilo Kiš - Korai ​bánat
"Danilo ​Kis 1935-ben született Szabadkán, és 1989-ben halt meg Párizsban; az akkortájt még kozmopolita Belgrád volt szellemi otthona az otthontalanságban. Apja, Kis (Kohn) Ede magyar zsidó volt, anyja montenegrói, ő szerbül írt, s a noteszeibe olykor magyarul jegyzetelt; egyik utolsó fényképén ott van az íróasztalán a Jelenkor folyóirat. A Korai bánat című kisprózakötet a kerkabarabási gyerekkor emlékimpresszióit tartalmazza, egészen az apa eltűnéséig és az elutazásig. A könyv mindennek ellenére (ez Kiš életszlogenje: uprkos svemu) mennyországot idéz meg, nyomorban áztatott, de ép világot, amikor még együtt volt az anyához, a nőiséghez kapcsolódó organikus, meg az apához fűződő intellektuális, történelmi félteke." Magyar Narancs

Lugosi Lou - Lámapulóver
Amikor ​Gábriel arkangyal helyettese kikérdezte, Lugosi Lou összevissza makogott, és azt sem tudta megmondani, hogy mikor született. A földi divat kényszerítő hatása alatt annyit lódított, hogy már maga sem ismerte a valóságot. Ezek szerint csak azt írjam be, hogy született, és ennyi? Csak ennyi. Ez az igazság. Születtem. Amikor világra jött, még rendes neve volt, mint mindenkinek, aki születik. Hol van a neve? A nevemet sajnos elvesztet tem. Egy szép napon elutaztam Párizsba, és vagy harminc évre ott maradtam. Ha valaki ily hosszú ideig nincsen jelen ott, ahol lennie kellene, óhatatlanul elveszít apróságokat. Először csak egy polcot, később az ágyát, és végül a nevét is. A Párizsban élő író, rendező, színész novellái rendszeresen megjelennek a Liget című irodalmi folyóiratban. Kötetté azonban csak most rendezi őket a kiadó, a már korábban megjelent írásokat újakkal kiegészítve. Lugosi Lou lenyűgöző természetességgel lép át a szürrealitásból a valóságba, váltja a komolyságot a humorral, s bár elegánsan tartózkodik az érzelmességtől, novellái lírai szépséggel ábrázolják a hétköznapi emberekben rejtőző csodákat.

Stefan Zweig - Érzések ​zűrzavara
"Azt ​hiszem, kevés íróban élt olyan mérhetetlen részvét az emberek iránt, mint Stefan Zweigben" - mondotta Gorkij 1928-ban találóan és máig is érvényesen. Az együttérzésből fakadó szenvedélyes segíteni akarás hatja át Stefan Zweig egész munkásságát. "A legemberibb embernek lenni", ezt követelte meg minden írótól, de elsősorban önmagától. Kötetünk elbeszéléseiben is gyötrődő szenvedő emberek sorsáról beszél, művészetének gazdag eszközeivel tárja fel az emberi nyomorúság kórokozóit, a háború és a fasizmus okozta rombolást (Könyves Mendel, Epizód a Genfi-tónál, Sakk-novella), s az ember lelke mélyén izzó szenvedélyek romboló munkáját, az Érzések zűrzavará-t, ami a címadó novella mellett a kötet jó néhány más írásának is legfőbb motívuma.

Lázár Ervin - A ​Masoko Köztársaság
Lázár ​Ervin "csodaíró". Csodálatos ez a képessége, hogy könyvei mindenkihez szólnak. Olyan természetesen bánik tollal-papírral, mint akinek nincs természetesebb közege, mint a betű. És csodaíró, mert csodákat ír le: gyerekangyalokat, emberarcú virágokat, kikiáltásukat ünneplő csodaköztársaságokat, hét napkoronggal dicsekvő égboltokat. Csodakertjének legizgalmasabb titka - ha irodalmiasan akarunk fogalmazni: a naiv mese elegyítése az intellektuális groteszkkel, és ha egyszerűen akarunk fogalmazni: a titok nyitja az, hogy Lázár Ervin jó író.

James Thurber - A ​fehér szarvas
"A ​humor az érzések zűrzavara, amiről csak távlatból lehet higgadtan beszélni" - így hangzik James Thurber amerikai humorista művészi hitvallása. Az Ohio-állambeli Columbusban született, de New York volt szellemi hazája: a New Yorker című folyóirat szerkesztőségében dolgozott, a lap hasábjain láttak napvilágot első művei - írások, rajzok egyaránt -, és ugyanebben a szerkesztőségben bábáskokott nem egy nagy amerikai író "születésénél". Amikor Thurber 1927-ben a szerkesztőség tagja lett, a New Yorker jóformán egyebet sem nyújtott, mint fényűzési cikkek pompás hirdetéseit. Két év múltán Thurber a lap ügyvezető szerkesztője lett, és a folyóiratban kemény írói fegyelemhez szoktatott tehetségek bukkantak fel, az "elveszett nemzedék" legjobb költői és prózaírói - köztük F. Scott Fitzgerald és Ernest Hemingway. Maga Thurber eközben zavartalanul írta bájosan bárgyú és kandi módon együgyű humoreszkjeit, amelyek a maguk módján éppannyit mondanak kora amerikai valóságáról, mint nem egy "komoly" kortársa. Karikatúráinak fókakezű, csapott vállú, nyaktalan emberkéi, hegyes orrú, bubifrizurás, úrhatnám nőcskéi pedig szinte botrányosan leleplezőek. De volt ennek a sokoldalú szerzőnek más arca is: bűbájos, humoros gyerekmeséket is írt - a felnőtteknek szóló tanmeséket. Kötetünk darabjai Thurbernek valamennyi jellegzetes műfajából adnak ízelítőt: A fehér szarvas az elvarázsolt erdőben játszódó tündérmese - némi malíciával fűszerezve; a Modern tanmesék meg az Újabb modern tanmesék arról pletykálnak, hogyan vélekedett a "nem-politizáló" humorista kora valóságáról - a többi pedig arról, milyennek látta a kor- és kartársait.