Pergő ​évek

Várkonyi Nándor - Varázstudomány I.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Az ötödik ember II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várkonyi Nándor - Az ötödik ember III.
Várkonyi Nándornak az emberi nem eredetét szellem- és ethosztörténetének tükrében, többek között az összehasonlító mitológiakutatás eszközével felfedezni törekvő műveinek egyike.

Várkonyi Nándor - Az ​ötödik ember I-III.
Várkonyi ​Nándornak az emberi nem eredetét szellem- és ethosztörténetének tükrében, többek között az összehasonlító mitológiakutatás eszközével felfedezni törekvő műveinek egyike.

Julius Evola - Orientációk
Julius ​Evola, a nagy tradicionális gondolkozó, valláskutató, filozófus és politológus egzisztenciális és politikai orientációiba enged bepillantást az itt olvasható öt írás. Jóllehet fél évszázada keletkeztek, értékükből és érvényükből nem veszítettek, hiszen - mint a szerző írja - "a hagyományos felfogás ma is érthetően beszél hozzánk, ha elvonatkoztatunk az idő által meghatározott külső megjelenési formáitól". Evola a tradicionális bölcsesség fényében vizsgálja többek között a harc által kínált lehetőségeket az önfelülmúlásra, az ember jogát saját életéhez, a saját természethez való hűség fontosságát, a talpon maradás lehetőségét a társadalmi és morális pusztulás világának közepén. Az utolsó írás egzisztenciális orientációk mellett politikaiakat is tartalmaz: a mára teljesen ismeretlenné vált organikus és hierarchikus állam megteremtéséhez nélkülözhetetlen alapelveket vázolja fel.

Julius Evola - Út ​és Ige
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Julius Evola - A ​múló ember típusa
Julius ​Evola itt olvasható három esszéjét a test és a testiség tradicionális felfogásának témája köti össze. Az első két tanulmány negatív példa, a téma negatív szimbólumait ismerteti: a modern ember megformálatlanságát, alaktalanságát, illetve testhez-kötöttségét mutatja meg. A harmadik esszé ellenben a test valósága és tudata Keleten és Nyugaton megjelent ezoterikus átalakításának lehetőségét.

Julius Evola - Fasizmus ​és Harmadik Birodalom
"Széleskörű ​irodalma van a fasizmusnak, ugyanakkora interpretációs változatossággal, de egyetlenegy írás sem található benne, amely szempontunkat követi; amikor ugyanis ez az irodalom nem szektás, akkor szociológikus, 'historicizáló' vagy szocio-ökonomikus jellegű; a kategóriák, amelyeket használ, a 'modern' mentalitás teremtményei, amely mint ilyen, nem ismeri azokat az elveket, amelyeken vizsgálódásunk alapszik, sőt még egy igazi Jobboldal jelentését sem." Julius Evola, a "differenciált ember" mint önmaga teremtette kategória példaképe ezekkel a szavakkal különbözteti meg 1964-ben közzétett és most végre magyarul is elérhetővé vált tanulmányát a fasizmus/nácizmus témakörében más szerzők által publikált írásoktól, amely a létrejötte óta eltelt csaknem négy évtized ellenére alig vesztett érvényéből és szinte maradéktalanul meg tudta őrizni születéskori frissességét és eredetiségét. Valódi alapművet vehet tehát kezébe az olvasó, amelynek a fontosságát nem lehet eléggé kihangsúlyozni a mára - a több mint fél évszázados "sivatagon való átkelés" után - ismét kormánytényezővé vált olasz újfasiszták és különösen a gioventú missina (az egykori MSI-ifjúság) egymást követő nemzedékeinek doktrinális nevelésében. Ami pedig "a modern idők utolsó nagy reakciósának és a holnapi új jobboldal első prófétájának" tartott szerző jelentőségét illeti, ezzel kapcsolatban S. G. Payne angol történész véleményére hagyatkozunk. Szerinte ugyanis az olasz újfasizmus azért volt sikeresebb a németnél, mert ez utóbbi nem tudott felmutatni "soha senkit, aki képes lett volna egy ugyanolyan intellektuális vezetői szintet nyújtani, mint amilyet Julius Evola nyújtott Olaszországban". Az eredmény magáért beszél. Mindkét ország vonatkozásában...

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer mérlege
A ​szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti. A magyar zsidóság történetének és a holokausztnak számtalan megközelítési módja és értelmezése létezik. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, Célja nem csupán az eseménytörténeti rekonstrukció, hanem a tettesek tevékenysége alapján a magyar holokauszthoz vezető út bemutatása és a diszkrimináció dinamikájának vizsgálata. Értelmezése szerint a zsidóság kárára folytatott politika a 19. században látensen egyúttal egyfajta államszocialista átalakulás lehetőségét is magában hordozta. Az ellenforradalmi rendszerben ez különböző, későbbiekben részletezett okok miatt nem tárulhatott fel teljes mértékben, de mint lehetőség folyamatosan jelen volt és egyre inkább meghatározta a kor közbeszédét. A könyv a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar történelem szélesebb összefüggéseibe helyezve mutatja be. Ezért számos olyan kérdést is érint (mint például a németek kitelepítése, az irányított tervszerű gazdálkodás, a szociálpolitika és a modernizáció), amelyeket a témával eddig foglalkozó szerzők nem tartottak a holokauszt szempontjából fontosnak.

Romsics Ignác - Volt ​egyszer egy rendszerváltás
Romsics ​Ignác a tudós precizitásával és távolságtartásával közelít közelmúltunk meghatározó eseményfolyamához, a rendszerváltáshoz. A kiváló történész-akadémikus bemutatja a legfontosabb okokat és előzményeket, kitérve a gazdaság állapotára, a társadalom kőzérzetére és a nemzetközi összefüggésekre. Ugyanazon folyamat két oldalaként érzékelteti az állampárt szétesését és az ellenzék megerősödését, pártosodását. Az átmenet jelentős állomásai közt tűnnek fel az első nagy tüntetések,1956 átértékelése vagy 1989 nyarának két temetése. Ám 1990, a demokrácia első éve a sorsdőntő választások mellett újabb tűntetésekkel, botrányokkal folytatódik. A privatizációval járó problémák és a gazdaségi-szociális válság elmélyűlése jelzi, a politikai folyamat lezárható, a társadalom átalakulása azonban még hosszabb távon folytatódik. A kötet lapjain megelevenedő eseményeket a kitűnő sajtófotós, Prohászka Imre 200 felvétele teszi még érzékletesebbé.

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​élet Horthy Miklós korában
A ​Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.

Várkonyi Nándor - Az ​írás és a könyv története
Mind ​az írás-, mind a könyvtörténet szigorú szaktudományok, hatalmas szakirodalmi bázissal, nemzetközi kutatási eredményekkel, egyre megújuló és a régebbieket avulttá tévő koncepciókkal és teóriákkal. Várkonyi Nándor most megjelent könyve azonban nem szigorú értelemben vett szaktudományos munka, így keletkezése idejétől (az ötvenes években vetette papírra a szerző) függetlenül ma is érvényesnek tekinthető. Várkonyi 1943-ban közreadott egy kis füzetnyi írástörténetet, ám a témán továbbra is dolgozott, műve azonban csak most jelenhetett meg. A vaskos kötet a kezdetektől a 18. század végéig tekinti át az írás és az írásrendszerek történetét, az írástörténet keretei közé foglalva a könyv (és elődei) történelmét is. Adatszerűen természetesen számos ponton módosult azóta a kép (Várkonyi nem tudhatott sem a krétai, ún. lineáris B írás megfejtéséről - épp csak jegyzetben utal egy erre irányuló kezdeményezésre -, sem az újabb egyiptológiai és sumerológiai kutatásokról stb.), ám a szerző legfőbb hozadéka nem is az egzakt adatok sorjáztatása, hanem az írás és a könyv történetének kultúrhistóriai keretbe való elhelyezése. Az a képesség, hogy izgalmas olvasmánnyá tudta tenni az írás kialakulásának, 'felfedezésének' történetét, esztéta érzékenységgel és láttató erővel felidézni a különböző írásrendszerek 'üzenetét', művésziségét, hogy a könyvet (a könyvszerű, a könyv felé mutató kezdeményekkel együtt) mint alapvető kulturális 'képződményt' volt képes bemutatni, változásait pedig az emberi szellem korszakos változásainak vonatkozási rendszerében taglalni. A kitűnő és remekül megírt kötetet elsősorban nem az írás- és könyvtörténet törzsanyagát megtanulni, elsajátítani vágyóknak, hanem - a művelődéstörténet iránt érdeklődő, művelt olvasóknak célszerű ajánlani.

Gyurgyák János - Magyar ​fajvédők
Ez ​a könyv Gyurgyák János magyar eszmetörténeti sorozatának utolsó darabja. Előző kötetei (Zsidókérdés Magyarországon és Ezzé lett magyar hazátok) viszonylag jól behatárolható kutatási területet jártak körbe: a zsidó–magyar együttélés problémáit, illetve a magyar nemzeteszme elágazásait és útvesztőit. Most azonban olyan terepre tévedt, amely a modern biológia-genetika szerint nem létező (emberi fajok közötti különbség), vagy teljességgel vitatott problémakör: etnicitás a történelemben, magyar etnogenezis, etnikai különbségek Magyarországon. De mivel a probléma történetileg és a jelenben is mégis létezik, szólni kell róla. Már csak azért sem lehet erről hallgatni, mert a magyar fajvédelem eszmerendszere és politikai mozgalma túlélte a XX. század harmincas–negyvenes éveit, s túlélte a magyar létező szocializmus korszakát is.

Fiala Ferenc - Marschalkó Lajos - Vádló ​bitófák
1946. ​március 12. emlékezetes napja a magyar történelemnek: magyarokat akasztani gyűlt össze a gettó népe. A féktelen bosszú, és a tragédiához vezető út megrázó története ez a kötet, melyben a bitófák igazságért kiáltanak Bárdossytól Szálasiig, minden „háborús bűnösnek” hazudott, igaztalanul legyilkolt magyarnak. A jól ismert szerzők a Nemzet valóságos lefejezését ismertetik az amerikai fogságtól a zsidó-kommunisták bitófájáig.

Várkonyi Nándor - Varázstudomány ​I-II.
Várkonyi ​Nándor 1896-ban született Pécsett. Nyitrán érettségizett, majd magyar-francia szakot végzett Budapesten. 1918-19-ben a későbbi neves író-filológus, gróf Révay József házitanítója. 1921-ben, az I. világháborúban szerzett sérülése következményeként elvesztette hallását. 1924-től a pécsi egyetem könyvtárosa. Egyetemi éveitől számos helyi és országos lapban, irodalmi folyóiratban publikálja elbeszéléseit, műfordításait, esszéit. 1925-26-ban a _Symposion_ szerkesztője, 1935-től egyetemi magántanár, 1941-48-ig a _Sorsunk_ egyik alapítója-szerkesztője. Jelentős irodalomszervező, számos fiatal írói tehetség támogatója, felfedezője, útnak indítója _(Csorba Győző, Galsai Pongrác, Mészöly Miklós, Sásdi Sándor, Simon István, Tatay Sándor, Weöres Sándor és mások)._ 1929-ben jelenik meg _A modern magyar irodalom története 1880-1920_ c. munkája, 1940-ben az _Elmék, eszmék,_ ill. _Petőfi arca_ c. kötete. _Az újabb magyar irodalom 1880-1940,_ 1942-ben, _Az írás története_ 1943-ban, a _Magyar Dunántúl_ 1944-ben, majd bővített változata _Dunántúl_ címmel 1975-ben. Az általa felkutatott Petőfi-dokumentumokból készült összegző tanulmánya, _Az üstökös csóvája_ 1975-ben, önéletrajzi regénye, a _Pergő évek_ 1976-ban látott napvilágot. Az emberi nem eredetét szellem- és ethosztörténetének tükrében, többek között az összehasonlító mitológiakutatás eszközével felfedezni törekvő műveinek sora a _Sziriat oszlopai_val indul (1942, 1943, 1972, 1984). Rendkívüli tudományos felkészültséggel, kitartással és konstruktivitással, évtizedeken át a publikálás reménye nélkül végzett kutatómunkájának eredményét, hatalmas terjedelmű, kéziratos hagyatékában fennmaradt további köteteit 1994-től jelenteti meg a Széphalom Könyvműhely: _Elveszett Paradicsom,_ 1994 (három fejezete már 1988-ban Pécsett kiadásra került). _Az ötödik ember_ I. kötete 1995 karácsonyára jelent meg, a második 1996 nyarán, a befejező rész 1997 őszén. A _Varázstudomány_ c. két kötetes, több, mint másfélezer kéziratoldalt kitevő nagy munkának második kötetét 1999-ben, a _Szíriat oszlopai_nak cenzúrázatlan, teljes kiadását pedig tervek szerint 2000-ben jelenteti meg a Széphalom Könyvműhely. ...habár a tudományok magyarázatokkal dolgoznak, evvel még korántsem tudják megközelíteni az ismeret (tárgy, jelenség) lényegét és okát. Mert elvégre valamit „megmagyarázni" nem jelent egyebet, mint visszavezetni emberi gondolkodásformákba, beleerőltetni értelmi szkémáinkba, melyek nem azonosak a természet munkametódusaival... Egy oly alapvető természeti tény lényegét, minő például a nehézkedés, az asztronómia éppúgy nem tudja megmagyarázni, mint a fizika a vonzás vagy a magnetizmus, vagy az elektromosság lényegét, a vegytan a radioaktivitás lényegét, és így tovább a végtelenségig. Mindezek azonban tények és „legelőször mindig a tények jönnek, s tények maradnak akkor is, ha nem tudjuk megérteni őket" - mondja Hans Driesch, Goethe pedig: „A természettudományok sok problémájáról nem lehet megkívántató módon beszélni, ha az ember nem hívja segítségül a metafizikát" -, s kifejti, hogy a jelenségek vizsgálata során mindig eljutunk egy ponthoz, ahol már nem lehet mit magyarázni rajtuk, hanem a egyszerűen csak megjelennek és vannak. „Ámde az embereknek valamely ősfenomén megpillantása rendesen nem elegendő; úgy gondolják, tovább kell menniök, és hasonlók a gyermekekhez, kik ha a tükörbe néznek, rögtön megfordítják, látni akarván, mi van a másik oldalon"... Joggal idézhetjük a parapszichológia úttörőjének, a Nobel-díjas Charles Richetnek szavait: „Melyik e címre méltó tudós állíthatná bizonnyal, hogy a tudomány a végtelen természetnek minden erőjét megszámolta, katalogizálta, megvizsgálta, felboncolta, velejébe hatolt? Mekkora elbizakodottság a hit, hogy ismerjük a Mindenség összes erőmegnyilvánulását!... A legelemibb józan ész kényszerít a priori elismernünk, hogy vannak ismeretlen erők. Akkor hát miért jönnek indulatba sokan, ha mi ezernyi megfigyelésre és kísérletre támaszkodva, ismeretlen erőket állapítunk meg?" - Ez a könyv éppen az okkult tényekkel foglalkozik, sokra rámutattunk már, s tömegével fogunk még idézni olyanokat, amelyeknek tényvoltát semminő tudományosság sem utasíthatja el. Ahogyan Driesch írja: „A tudós, aki az okkultizmus tényeit ignorálja, csak azt mutatja, hogy nem tudós, mert tudatlan."

Hamvas Béla - Az ősök nagy csarnoka II.
„Az ősök nagy csarnoka részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubándombján, ‘földműves korszakában’, majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán. A négy könyv tartalmi összeállításában nem az elkészítés időrendjét követtük, hanem a „nagy archaikus egységek” köré rendeztük Hamvas tanulmányait, szövegelemzéseit és fordításait. Az első kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza. A második kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és Japán zen szövegeiből válogat. A harmadik kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és a iszlám misztika (szúfi) kapott helyet. A negyedik kötetben a görög hagyomány (Orpheusz, Empedoklész, Püthagorasz, Hérakleitosz), a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel. Az ősök nagy csarnoka Hamvas életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás mind tematikájában, mind arányaiban szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview c. esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szellem pedig Hamvas egész életművét áthatja: A Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zarathusztrák perzsa hagyománya, a Ji-King vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag…" (Dúl Antal)

Hamvas Béla - Az ​ősök nagy csarnoka I-IV.
"Az ​ősök nagy csarnoka részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubándombján, 'földműves korszakában', majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán. A négy könyv tartalmi összeállításában nem az elkészítés időrendjét követtük, hanem a "nagy archaikus egységek" köré rendeztük Hamvas tanulmányait, szövegelemzéseit és fordításait. Az első kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza. A második kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és Japán zen szövegeiből válogat. A harmadik kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és a iszlám misztika (szúfi) kapott helyet. A negyedik kötetben a görög hagyomány (Orpheusz, Empedoklész, Püthagorasz, Hérakleitosz), a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel. Az ősök nagy csarnoka Hamvas életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás mind tematikájában, mind arányaiban szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview c. esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szellem pedig Hamvas egész életművét áthatja: A Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zarathusztrák perzsa hagyománya, a Ji-King vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag..." (Dúl Antal)

Várkonyi Nándor - Magyar ​katonaköltők / Az üstökös csóvája / Dunántúl
Az ​életműkiadás tizedik kötete egyben Várkonyi Nándor összegyűjtött tanulmányainak első könyve. Három, önmagában is jelentős munkát ad közre, melyek mindegyike ma is érdekes témát dolgoz fel a szerzőt jellemző elmélyültséggel és új felismeréseket körvonalazva. Az életteli költőportrék, a felfedezés-számba menő Petőfi-tanulmányok és a Dunántúli hely- és kultúrtörténeti rajza jelentős helyet foglal el az életműben.

Ismeretlen szerző - A ​magyarságtudomány kézikönyve
A ​tudományos ismeretterjesztés új vállalkozása A magyarságtudomány kézikönyve című kötet. A szerzők nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a lehető legtömörebben foglalják össze ismereteinket Magyarországról és a magyarságról. Így kerültek a kötetbe a hungarológia fogalmát és témakörét tág szemhatárral megrajzoló tanulmányok, amelyek a magyar nyelv sajátosságait, nyelvi rokonságunkat, történelmünk viharos századait, irodalmunk és művészeteink európai léptékét, népi kultúránk mindmáig kiapadhatatlan forrásvidékét - például a szokás- és hitvilágot - tekintik vizsgálatuk tárgyának. Kósa László, Kiss Jenő, Gergely András, Kőszeghy Péter, Szegedy-Maszák Mihály és Szemerkényi Ágnes a legújabb tudományos felfogásokat közvetítik a tájékozódni kívánó hazai olvasóknak és a világban szétszóródott magyarságnak.

Csonka Emil - Szálasi ​küzdelmeiből
“Ajánlom ​ezt a könyvet a legrégibb párttagoknak, akik ott voltak a Hungarizmus első harcainál és akik kitartottak mind a hatalomig. Akik vállalták az úttörő munkát és évtizeden át nem vesztették el hitüket, erejüket. A hit és hűség tulajdonosai, az állhatatosság hősei lebegjenek példaképp mindazok előtt, akik tisztelik a hősiesség kultuszát. Ajánlom továbbá könyvemet a legújabb hívőknek, akik Nemzetünk történelmének e legválságosabb napjaiban megértik a Hungarizmus hívő szavát, akik harcosául szegődnek és örök hűséget fogadnak a Hungarizmus hőseinek. Azoké legyen ez a könyv, akik ma kezet szorítanak az első hungaristákkal, akik átérzik szívükben a »testvér« szó hatalmas erejét, akik felülemelkednek a kicsiségeken és tudnak hősökké válni, mert megfogta lelküket a Hungarizmus hívő szava. A hősöknek, apostoloknak, Magyar Nemzetünk minden harcosának ajánlom könyvemet.”