Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


SteelCurtain
4.5/5

Wells ​akkor alkotta ezt a regényt, amikor a világ még a tudomány bűvöletében élt. Talán ő volt az első, aki felhívta a figyelmet annak veszélyeire. Egyik legmarkánsabb írása A láthatatlan ember, amelyet azóta számtalanszor feldolgoztak. Ezek azonban többnyire az átlagos kalandregény szintjén maradtak, azt taglalva, hogyan lehetne hatalom vagy vagyonszerzés céljaira felhasználni a láthatatlanságot, esetleg kamasz fiúk vágyalmait tartalmazták arra vonatkozóan hogyan tudnának láthatatlanul beosonni a lányok öltözőjébe. Wells műve azonban sokkal több ennél. Rámutat milyen könnyen válhat valaki a tudomány érzéketlen zsoldosává, felrúgva minden erkölcsi megfontolást. Wells főhősében gyorsan kialakul valami felsőbbrendűségi érzés és erkölcsi gátlástalanság. Meglepően kevesen ismerték fel, hogy ez a regény egyben a tudomány eredményeinek monopolizálását is elveti. Felmérhetetlen veszélyeket rejt, ha ezeket akár egyetlen személy, cég, vagy állam birtokolja. Tanulságos, hogy a regényben végül nem valami szuperhős lép fel az egyre bomlottabb agyú tudós ellen, hanem az érintett vidék teljes lakossága, akiknek ugyan valószínűleg kínaiul hangzanának a tudós képletei, ám erkölcsi alapon képesek az összefogásra.


A ​láthatatlan ember téma ma már azért lerágott csont, tekintve hány és hány módon dolgozták fel. Mégis a Wells láthatatlan embere kicsit más ízű.
Szerettem, hogy a lecsupaszított – jelen esetben áttetsző – szereplőn keresztül szembesülünk az ember megalomán, érzéketlen, kegyetlen és önző mivoltával.
Griffinnek vesznie kellett, de még hány társa lenne, ha átvilágíthatnánk a környezetünket?


petamas
2.0/5

Csalódtam ​Wellsben. Míg az [[http://moly.hu/konyvek/h-g-wells-az-idogep|Időgép]] vagy a [[http://moly.hu/konyvek/h-g-wells-vilagok-harca|Világok harca]] ma is olvasható, sőt, élvezetes, ez a regénye nem öregedett ilyen jól.

Hogy mi a baj? Adott egy 200 oldalas kisregény, amiben az első 50 oldal semmiről sem szól, csak hogy Ipingben megjelent egy idegen, akinek van egy titka, amit nem mondunk meg, micsoda. Valamiért mindig kalapot, kesztyűt, kabátot és napszemüveget visel, az arca pedig be van bugyolálva. Ha valaki meglátná, gyorsan elrejtőzik egy kendő mögé. Mi lehet a titok? Vajh, mi lehet a titka egy embernek, aki a Láthatatlan ember című regény főhőse? Elárulom a megoldást, ami nyilván minden olvasóm számára olyan meglepő lesz, hogy még napokig keresi az állát a padlón: emberünk láthatatlan. #Lehet, hogy ezt spoilernek kellett volna jelölnöm?# A regény egynegyede eltelik úgy, hogy az olvasónak elvileg nem kellene rájönnie, hogy a főhős láthatatlan. Értem én, hogy Wells korában ez még nem volt elcsépelt ötlet, meg más volt a tempó, meg mittomén, de könyörgöm, a könyv címe már akkor is az volt, ami! Ha a címe “Ipingi rejtély” lenne, akkor sokkal megbocsájthatóbb lenne ez a stílus, így azonban nem az, mert már a cím lelövi az első 50 oldal poénját. No de haladjunk.

Mi történik, miután főhősünk lebukik? Az emberek megijednek tőle, ő meg megszökik. De azért útközben jól összeverekszik a falu lakóival. (Ha az első 50 oldalban, ami jórészt azzal telt, hogy gorombáskodott a helyiekkel, nem jöttünk volna rá, most kihangsúlyozza nekünk a szerző, hogy mennyire elviselhetetlen természetű illetőről beszélünk.) Utána egy szerencsétlen csavargót arra kényszerít, hogy segítsen neki, majd visszamegy Ipingbe, és megint összeverekszik az ottaniakkal. Igen dinamikus, és kiemelten érdekfeszítő 50 oldallal lettünk ismét gazdagabbak. Lapozzunk.

A harmadik szakaszban végre történik valami: a Láthatatlan Ember felkeresi régi egyetemi ismerősét, Dr. Kempet. Kb. 20 oldalon keresztül játsszák a “most már mindjárt elmondom, mitől lettem láthatatlan, csak előbb eszem/iszom/alszom/vakarózom/meditálok/kirakok egy puzzle-t/megtanulok jódlizni” játékot, míg végre kiböki, mi történt. (Őszintén szólva erre vártam egész eddig.) Utána azt is hosszan elregéli, hogyan jutott el Ipingbe, miután láthatatlanná vált. (Ez legalább tényleg érdekes — az ember nem is hinné, hogy ha valaki láthatatlan, milyen nehéz ruhát szereznie.) Természetesen ennek a történetnek is jó fele az, hogy mikor, kit és hogyan vert meg aktuális dührohamai közben. (Említettem már, hogy ez egy goromba fráter?)

A könyv utolsó 20 oldalára marad az akció nagyja: hősünk teljesen bedilizik, és úgy dönt, az emberiség megérett a Nagy L. E. rémuralmára. Mikor Kemp ráhívja a rendőrséget, megszökik, majd megostromolja Kemp házát, hogy megölje. Kemp kimászik az ablakon és elszalad, majd a helyi kocsma törzsközönsége halálra rugdossa az őt üldöző Láthatatlan Embert. #Tanulság: így jár, aki nem elég udvarias.#

Azt megszoktam, hogy a 19. századi regények lassabbak, kevésbé cselekményesek, mint a maiak. Elfogadom, hogy 150-250 oldalas kisregényekben egyetlen olyan ötlet van, ami ma egy igazán jó novellára sem elég — amikor a sci-fi még fiatal és új volt, akkor ezek az ötletek frissek és érdekesek voltak, elvittek a hátukon egy egész regényt. A Láthatatlan emberrel nem ez a gond, hanem az, hogy a vele egykorú regényekhez képest is unalmas, mondanivalója (“a tudomány felelősséggel jár”) pedig elsikkad a semerre sem tartó, céltalan verekedésekkel dúsított történetben.


Ismertem ​a figurát-film, tévé, képregény-formájában, de nem ismeretem az eredeti történetet. A kezdés ígéretes, kíváncsian várjuk, mi lehet a főhős további sorsa, mi a kísérlet háttere. Eleinte izgalommal követjük útját, azonban túl hosszú és vontatott rész következik, csak sokára kapunk magyarázatot a szerzőtől. A fizikai leírásból én semmit sem értettem, egy régi filmre emlékezve vártam egy viszonylag szolid befejezést ezek után.
Sajnos Wells komor, és nyomasztó véget írt, az emberi természet csakis negatív ábrázolással jelenik meg.
Úgy gondolom, érdemes lesz azért még elolvasni egy másik regényt is az írótól.


Alomfogo
5.0/5

Először ​még komikus volt történet, bár nem tudom, Wells szántszándékkal írta-e meg így, vagy csak véletlenül sikeredett ilyenre. Ez is egy eredeti ötlet, azóta sok filmben/műben köszönt vissza a láthatatlan ember története.


KingucK
4.0/5

Rövíd ​és egyszerű történet a láthatatlan emberről.
Nincs túlbonyolítva, mint a mai regények, itt talán egy vagy kettő “váratlannak” nevezhető fordulatot lehet találni az eseményekben. Az elején kicsit aggódtam, hogy a sci-fi vonalból nem is kapunk semmit, de egy enyhe levezetés erről a részről is megtörténet.
Ami hiányzott nekem, hogy nem tudtam azonosulni egyik félel sem, sem a láthatatlan ember sem az üldözői nem voltak szimpatikusak. Nem volt nemesebb cél, vagy terv megfogalmazva…
Szóval a sci-fi ősregénye, kis időutazás.


Agatha_Emrys
2.5/5

Őszintén ​szólva ez elég nagy csalódás volt.
A könyv feléig szinte semmi sem történt, majd miután Kemp megjelent a láthatatlan ember elmesélte történetét és a kísérlet menetét, ami szerintem nagyon eredeti magyarázat volt a láthatatlan hatás kiváltására (ezért a plusz fél csillag), majd az utolsó pár oldalon volt még némi akció és ennyi.

Ennek ellenére úgy éreztem, hogy még így is keveset tudtunk meg a láthatatlan emberről és kifejlett személyisége sem nagyon volt, csak folytonos dührohamai és agresszív cselekedetei míg végül konkrétan megőrült. Szerintem sosem olvastam még olyan könyvet, amelyben ennyire ellenszenves lett volna a főszereplő…

A rövid tudományos magyarázaton és a láthatatlanság hátrányainak bemutatásán kívül nem sokat adott ez a könyv. 1897-ben még nyilván máshogy kezelték ezt a művet (na meg újdonságnak is számított), de ma már nem igazán állja meg a helyét sajnos.


A ​láthatatlan ember alapgondolatát egy fizikai képtelenség adja. Egy kísérletező fizikus első ízben képes láthatatlanná tenni magát, bár ezt csupán a tudományos kíváncsiság indokolja, és nem gondolkodik azon, mi mindent eredményez ez majd számára – nem különben nem gondolkodik azon sem, hogy hogyan fogja utána visszacsinálni… már ebből a mozzanatból is látható, hogy főhősünk elvakult, megszállott ember, és ez láthatatlanságában sincs másként. Valójában csak boldogulni akar, és gaztetteit magától értetődőnek tartja – hiszen hogyan is tehetne másként?! Tehetne, ahogyan azt régi barátja, Kemp doktor is felveti számára, de a Láthatatlan ember erről hallani sem akar.
Míg olvastam, végig az járt a fejemben, mennyivel többre mehetne egy kis jóhiszeműséggel, jóindulattal a főszereplő – ha nem lopna, csalna, hanem inkább segítséget kérne. A társadalom akár el is fogadhatta volna őt, mint láthatatlan tagját. De meglehet, hogy ezt csak a naivitás mondatja velem.

A regény komoly erkölcsi kérdéseket feszeget, a Wellsre jellemző zseniális humorral, és izgalmas, érdekfeszítő előadásmóddal keretezve. Elgondolkodtató és szórakoztató olvasmány, azon kívül, hogy igazi klasszikus, más csak ezért is ajánlott.


GingerKid
4.0/5

Rövid ​kitérő.
tavaly elhatároztam, hogy sokkal többet olvasok majd, mint a fősulis évek alatt, és bepótolok rengeteg klasszikust is. A lista még hosszú, szerintem úgy 70-80 éves koromig megleszek vele. Hát ilyen apropóból került a kezeim közé Wells könyve is. :)
Kitérő vége.
*
Nem tudtam, mire számítsak, tényleg csak a fülszöveg volt meg, és a cím, ami évek óta piszkálta a fantáziámat, szóval meg kellett tudjam, ki is ez a rejtélyes, láthatatlan ember. Nos először is el kell mondjam, olvasás közben nagyon-nagyon sokat mosolyogtam, ez a könyv egyszerűen édes. (oké, most néztek, mi bajom. Hadd fejtsem ki.) Ez a regény a maga rejtélyeivel, kis misztikumával, tudományos fantasztikumával nem mai darab, hú, de mennyire nem! Miközben olvastam, igyekeztem magam elé képzelni a kis frakkos viktoriánus urakat, amint a szalonban, vagy a Hyde parkban egy padon olvassák ezt a könyvet, izgatottan lapoznak előre, vagy épp kíváncsi hölgyikék szemei suhannak át a sorokon, kezük megreszket az ijedtségtől.
Valami ilyesmi lehetett, és nem is csoda, mert a maga korában tényleg eredeti történet volt, ráadásul remek tanulságokkal, mondanivalóval. Ma azonban már sok hasonlót meg cifrábbat is láttunk, olvastunk, és mégis érdemes visszatérni ehhez a történethez, elővenni Wellst. Hogy miért?
Mert itt még nincs az a sokszor fölös körítés, őszinte, emberi. Valami olyasminek a gyökere, amit ma rendszeresen nézünk moziban, vagy olvasunk a könyvekben. Van valami bája annak, ha elképzeljük, mekkora szenzáció volt ez a maga korában.
Én nagyon jót szórakoztam, kicsit bölcsebb lettem, és úgy érzem, újabb darabka került helyére a nagy irodalomtörténeti kirakósban. Olvassátok el, megéri. De kezeljétek kedvesen, szeretettél, megérdemli. :)


Melani
5.0/5

Igazi ​klasszikus! Remek lélektani történet arról, ahogy a főszereplő eljut a kísérletező tudóstól a megszállott világhódítóig, és persze az elkerülhetetlen végig. Végigkövethetjük a változást, ahogy először még visszacsinálná a láthatatlanságot, kendők mögé rejtőzve jár az emberek közt, aztán egyre jobban tetszik neki, hogy mit meg nem tehet láthatatlanul. És ezzel együtt egyre jobban elveszíti emberségét. Aki még nem olvasott semmit Wellstől az sürgősen pótolja!


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.5/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók