Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


petamas
2.0/5

Csalódtam ​Wellsben. Míg az [[http://moly.hu/konyvek/h-g-wells-az-idogep|Időgép]] vagy a [[http://moly.hu/konyvek/h-g-wells-vilagok-harca|Világok harca]] ma is olvasható, sőt, élvezetes, ez a regénye nem öregedett ilyen jól.

Hogy mi a baj? Adott egy 200 oldalas kisregény, amiben az első 50 oldal semmiről sem szól, csak hogy Ipingben megjelent egy idegen, akinek van egy titka, amit nem mondunk meg, micsoda. Valamiért mindig kalapot, kesztyűt, kabátot és napszemüveget visel, az arca pedig be van bugyolálva. Ha valaki meglátná, gyorsan elrejtőzik egy kendő mögé. Mi lehet a titok? Vajh, mi lehet a titka egy embernek, aki a Láthatatlan ember című regény főhőse? Elárulom a megoldást, ami nyilván minden olvasóm számára olyan meglepő lesz, hogy még napokig keresi az állát a padlón: emberünk láthatatlan. #Lehet, hogy ezt spoilernek kellett volna jelölnöm?# A regény egynegyede eltelik úgy, hogy az olvasónak elvileg nem kellene rájönnie, hogy a főhős láthatatlan. Értem én, hogy Wells korában ez még nem volt elcsépelt ötlet, meg más volt a tempó, meg mittomén, de könyörgöm, a könyv címe már akkor is az volt, ami! Ha a címe “Ipingi rejtély” lenne, akkor sokkal megbocsájthatóbb lenne ez a stílus, így azonban nem az, mert már a cím lelövi az első 50 oldal poénját. No de haladjunk.

Mi történik, miután főhősünk lebukik? Az emberek megijednek tőle, ő meg megszökik. De azért útközben jól összeverekszik a falu lakóival. (Ha az első 50 oldalban, ami jórészt azzal telt, hogy gorombáskodott a helyiekkel, nem jöttünk volna rá, most kihangsúlyozza nekünk a szerző, hogy mennyire elviselhetetlen természetű illetőről beszélünk.) Utána egy szerencsétlen csavargót arra kényszerít, hogy segítsen neki, majd visszamegy Ipingbe, és megint összeverekszik az ottaniakkal. Igen dinamikus, és kiemelten érdekfeszítő 50 oldallal lettünk ismét gazdagabbak. Lapozzunk.

A harmadik szakaszban végre történik valami: a Láthatatlan Ember felkeresi régi egyetemi ismerősét, Dr. Kempet. Kb. 20 oldalon keresztül játsszák a “most már mindjárt elmondom, mitől lettem láthatatlan, csak előbb eszem/iszom/alszom/vakarózom/meditálok/kirakok egy puzzle-t/megtanulok jódlizni” játékot, míg végre kiböki, mi történt. (Őszintén szólva erre vártam egész eddig.) Utána azt is hosszan elregéli, hogyan jutott el Ipingbe, miután láthatatlanná vált. (Ez legalább tényleg érdekes — az ember nem is hinné, hogy ha valaki láthatatlan, milyen nehéz ruhát szereznie.) Természetesen ennek a történetnek is jó fele az, hogy mikor, kit és hogyan vert meg aktuális dührohamai közben. (Említettem már, hogy ez egy goromba fráter?)

A könyv utolsó 20 oldalára marad az akció nagyja: hősünk teljesen bedilizik, és úgy dönt, az emberiség megérett a Nagy L. E. rémuralmára. Mikor Kemp ráhívja a rendőrséget, megszökik, majd megostromolja Kemp házát, hogy megölje. Kemp kimászik az ablakon és elszalad, majd a helyi kocsma törzsközönsége halálra rugdossa az őt üldöző Láthatatlan Embert. #Tanulság: így jár, aki nem elég udvarias.#

Azt megszoktam, hogy a 19. századi regények lassabbak, kevésbé cselekményesek, mint a maiak. Elfogadom, hogy 150-250 oldalas kisregényekben egyetlen olyan ötlet van, ami ma egy igazán jó novellára sem elég — amikor a sci-fi még fiatal és új volt, akkor ezek az ötletek frissek és érdekesek voltak, elvittek a hátukon egy egész regényt. A Láthatatlan emberrel nem ez a gond, hanem az, hogy a vele egykorú regényekhez képest is unalmas, mondanivalója (“a tudomány felelősséggel jár”) pedig elsikkad a semerre sem tartó, céltalan verekedésekkel dúsított történetben.


n
4.0/5

_ ​Nem fölösleges játék az érdektelen gondolat és nem fölösleges fényűzés a gondolattal való játék._ -mondja Karinthy Frigyes Wells könyvéről és úgy általában a láthatatlanság kérdéséről. Ez javított azon a véleményemen, amit a könyv felétől éreztem. Mert addig 5* adtam, de utána már paródia gyanús volt Griffin személye. Wells 1897-ben írja ezt a sci-fi regényt és valóban a korát meghaladóan mutatja be mindazt, amit most is (néha) szívesen elképzelünk. Eljátszunk a gondolattal, mi lenne ha, mit tennék ha, mi is csak egy kicsit, néha nem lennénk láthatóak. De Wells azt is megmutatja, hogy attól, hogy mások nem látnak, még ugyanúgy Vagyunk, Létezünk, érzünk és szenvedünk. Így már kevésbé irigylésre méltó állapot ez a láthatatlanság. A könyvből 1933-ban film is készült és az egyik érdekessége, hogy ott már másképpen végződik a történet. Hogy miért kellett így lennie? Befogadhatóbb a történet ha emberközelibb, ha a szereplő szimpatikusabb. Nem tudom. Az biztos, hogy ha láthatatlanná válnánk akár néhány percre is, hát jól meg kéne gondolni, hogy mikor is történik ez velünk. Meg hát az sem mindegy, hogy el akarunk tűnni valahonnan vagy épp ellenkezőleg, ott akarunk lenni valahol. Vannak pillanatok amikor Griffinné is válhatunk, azt hihetjük, hatalmunk van mások felett. De azért álmodozni szabad… :)

Egy kis tudományos adalék a netről:
“H. G. Wells ötlete, a láthatatlanná válás öt éven belül valóra válhat – állítja John Pendry fizikus. Elkészülhet egy olyan köpeny, amely az embert láthatatlanná teszi. A láthatatlanságot hozó köpeny anyaga különleges fizikai tulajdonságokkal rendelkezik majd.”
Sir John Pendry, a nemrégiben lovaggá ütött fizikus


M31
5.0/5

Először ​még komikus volt történet, bár nem tudom, Wells szántszándékkal írta-e meg így, vagy csak véletlenül sikeredett ilyenre. Ez is egy eredeti ötlet, azóta sok filmben/műben köszönt vissza a láthatatlan ember története.


KingucK
4.0/5

Rövíd ​és egyszerű történet a láthatatlan emberről.
Nincs túlbonyolítva, mint a mai regények, itt talán egy vagy kettő “váratlannak” nevezhető fordulatot lehet találni az eseményekben. Az elején kicsit aggódtam, hogy a sci-fi vonalból nem is kapunk semmit, de egy enyhe levezetés erről a részről is megtörténet.
Ami hiányzott nekem, hogy nem tudtam azonosulni egyik félel sem, sem a láthatatlan ember sem az üldözői nem voltak szimpatikusak. Nem volt nemesebb cél, vagy terv megfogalmazva…
Szóval a sci-fi ősregénye, kis időutazás.


chhaya
5.0/5

Rövid ​könyv, a cselekménye sem sok: láthatatlan emberünk pályafutásának csúfos végét vázolja fel. De nem is ez a fontos. Ami sokkal inkább elgondolkodtató, az a történet mögötti lelki folyamatok bemutatása, ezen belül is “hősünk” motivációja és az emberek reakciója.

Mert miről is szól a könyv? Egy emberről, aki olyannyira belebolondult a saját felfedezésébe, hogy a saját sikeréért, illetve kísérletének vélt vagy valós előnyeiért bárkit és bármit képes feláldozni. Nyugtalanító kérdés: ezt teszi velünk a hatalom? Tényleg mások fölé helyezhet egy felfedezés, és megtehetünk bármit, csak mert képesek vagyunk rá? Könnyű azt mondani, hogy mi nem kizárólag a saját javunkra fordítanánk egy ilyen kaliberű felfedezést, de valóban így van ez?

Ami számomra még érdekes volt, az a többi ember reakciója, amikor kapcsolatba kerülnek a láthatatlan ember ténykedéseivel. Azt mutatja, mennyire nehezen fogadjuk el a természetfeletti létezését, sokszor még a saját szemünknek sem hiszünk. Tipikus reakció, hogy az érthetetlen dolgokat próbáljuk racionális érvekkel magyarázni, esetleg elhitetni magunkkal, hogy csak képzelődünk. Ha ezt hozzáadjuk ahhoz, hogy az emberek többnyire félnek a megmagyarázhatatlanul működő erőktől, akkor nem nem nehéz elképzelni, milyen sikeres lehetne egy láthatatlan ember rémuralma.


Agatha_Emrys
2.5/5

Őszintén ​szólva ez a könyv elég nagy csalódás volt.
A könyv feléig szinte semmi sem történt, majd miután Kemp megjelent a láthatatlan ember elmesélte történetét és a kísérlet menetét, ami szerintem nagyon eredeti magyarázat volt a láthatatlan hatás kiváltására (ezért a plusz fél csillag), majd az utolsó pár oldalon volt még némi akció és ennyi.

Ennek ellenére úgy éreztem, hogy még így is keveset tudtunk meg a láthatatlan emberről és kifejlett személyisége sem nagyon volt, csak folytonos dührohamai és agresszív cselekedetei míg végül konkrétan megőrült. Szerintem sosem olvastam még olyan könyvet, amelyben ennyire ellenszenves lett volna a főszereplő…

A rövid tudományos magyarázaton és a láthatatlanság hátrányainak bemutatásán kívül nem sokat adott ez a könyv. 1897-ben még nyilván máshogy kezelték ezt a művet (na meg újdonságnak is számított), de ma már nem igazán állja meg a helyét sajnos.


Eva62
3.5/5

Lehet, ​hogy nem a legérdekesebben megirt regény, de ettől függetlenül elgondolkodtató. Egy feltaláló, aki tudását és találmányát nem az emberiség javára szeretné forditani, hanem a Terror Uralmát akarja bevezetni. Aki felfedezésének köszönhetően tör-zúz, verekszik, rabol sőt gyilkol. Aki tele van haraggal, gyűlölettel. Aki meg sem kisérli megmagyarázni helyzetét az embereknek, igy érthető azok félelme és ellenséges magatartása. Sajnálatra méltó és ugyanakkor elitélendő.


A ​láthatatlan ember alapgondolatát egy fizikai képtelenség adja. Egy kísérletező fizikus első ízben képes láthatatlanná tenni magát, bár ezt csupán a tudományos kíváncsiság indokolja, és nem gondolkodik azon, mi mindent eredményez ez majd számára – nem különben nem gondolkodik azon sem, hogy hogyan fogja utána visszacsinálni… már ebből a mozzanatból is látható, hogy főhősünk elvakult, megszállott ember, és ez láthatatlanságában sincs másként. Valójában csak boldogulni akar, és gaztetteit magától értetődőnek tartja – hiszen hogyan is tehetne másként?! Tehetne, ahogyan azt régi barátja, Kemp doktor is felveti számára, de a Láthatatlan ember erről hallani sem akar.
Míg olvastam, végig az járt a fejemben, mennyivel többre mehetne egy kis jóhiszeműséggel, jóindulattal a főszereplő – ha nem lopna, csalna, hanem inkább segítséget kérne. A társadalom akár el is fogadhatta volna őt, mint láthatatlan tagját. De meglehet, hogy ezt csak a naivitás mondatja velem.

A regény komoly erkölcsi kérdéseket feszeget, a Wellsre jellemző zseniális humorral, és izgalmas, érdekfeszítő előadásmóddal keretezve. Elgondolkodtató és szórakoztató olvasmány, azon kívül, hogy igazi klasszikus, más csak ezért is ajánlott.


Klasszikus. ​Nekem az volt benne a meglepő, az tetszett különösen, hogy Wells próbálta realisztikusan megfogni a témát, olyan dolgokat ír le, amibe amúgy egyszerűen, ha csak meghallod, hogy “láthatatlan ember”, akkor nem gondolsz bele. Már csak ezért is érdemes, legalább egyszer.


encus625
5.0/5

Érdekes ​volt egy valódi láthatatlan ember kálváriájáról olvasni. Pedig elsőre azt hihetnénk, hogy milyen jó is láthatatlannak lenni (régebben is eszembe jutott, hogy Harry Potter köpenyét azért néha jó lenne kölcsönvenni, ), de rá kell jönnünk, hogy nem mindegy hogy milyen célra használjuk: Megviccelni valakit, jót cselekedni anélkül, hogy rájönnének a kiltétünkre, kihallgatni egy-egy beszélgetést, vagy ahogy Griffin tervezte, terrorizálni az embereket.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
3.5/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók