A ​középkor művészete II. 1250-1500

Galavics Géza - Marosi Ernő - Mikó Árpád - Wehli Tünde - Magyar ​művészet a kezdetektől 1800-ig
A ​magyarországi művészet történeteról legutóbb majd húsz éve jelent meg összefoglalás, amely rövid idő alatt szinte nyomtalanul eltűnt a könyvpiacról. Amikor most útjára indítjuk két kötetre tervezett vállalkozásunk első felét, nemcsak egyszerűen ezt a hiányt szeretnénk megszűntetni, hanem egyszersmind lehetőséget adni az olvasónak arra is, hogy a témát a legújabb tudományos eredmények tükrében ismerhesse meg. A honfoglalástól 1800-ig terjedő majdnem egy évezred művészetét négy szakember, az adott korszak legjelesebb specialistaja a hagyományos stíluskorszakok szerinti beosztásban targyalja, ugyanakkor nagy súlyt fektet arra, hogy a művészeti folyamatok alakulását a történelem és a kultúra más területeinek alakulásával összefüggésben láttassa. Ahol ez lehetséges, együtt mutatják be az építészet, a szobrászat és a festészet alkotásait, s minden esetben törekszenek a főbb áramlatok stíluseredőinek feltárására, országhatárokon belüli és kívüli összefüggések megmutatására. A friss szemléletű kötetet - amelyet hamarosan követ az 1800-2000 közötti éveket tárgyaló párja - bőséges bibliográfia és közel 500 kép egészíti ki.

Ismeretlen szerző - Gótikus ​stílus
A ​gótikus stílus 1140 körül az Ile-de-France-ban alakult ki, onnan terjedt el Európa egész területén. Bár első alkotásai a székesegyházak és a nagy apátságok voltak, a stílus fokozatosan uralkodóvá vált a várak és paloták világi építészetében is. A kötet a gótika egészét fogja át - földrajzi, kronológiai és műfaji tekintetben egyaránt. Az áttekintést többek között a város fejlődéséről vagy a kor tudományosságáról szóló fejezetek teszik teljessé.

Beke László - Gábor Eszter - Prakfalvi Endre - Sisa József - Szabó Júlia - Magyar ​művészet 1800-tól napjainkig
A ​kötet egy évvel előtte megjelent elődjének, a magyarországi művészetet a kezdetektől 1800-ig bemutató összefoglalásának a gondolatmenetét folytatva, kronologikus rendben tárgyalja az 1800-tól napjainkig eltelt több mint kétszáz év művészetét. Öt nagy fejezetét a korszak legjelesebb szakemberei írták, akik a legújabb módszerek és tudományos eredmények érvényesítésén kívül arra is gondoltak, hogy a művészet fejlődését a történelem és a kultúra alakulásával párhuzamosan mutassák be. A korábbi hasonló témájú könyvektől eltérően az építészet és a képzőművészetek tárgyalása nem a legutolsó korszakhatárral zárul, hanem számot vet szinte az utóbbi hónapok művészeti eseményeivel is. A szöveget több mint 400 kép, gazdag bibliográfia, valamint mutatók egészítik ki. Megjelent 2002-ben.

Ismeretlen szerző - Mons ​Sacer 996-1996 I-III.
Három ​kötetes kiállítási katalógus Pannonhalma 1000. éves évfordulójára, tanulmányokkal, műtárgyleírásokkal, színes- és fekete-fehér képekkel.

Georgio Taboreli - Art
One ​of the most comprehensive art reference works ever produced - an absorbing, definitive, and up-to-the-minute account of the history of world art from prehistory to the dawn of the 21st century.

Ismeretlen szerző - Az ​itáliai reneszánsz
A ​kötet az 1300-1600 közötti időszak kiemelkedő alkotásainak bemutatásával hívja fel az olvasó figyelmét a stílust megalapozó szellemi mozgalmakra, a fejlődés különböző állomásaira. A jeles szakemberek által írott fejezeteket több száz színes kép illusztrálja.

Ibos Éva - XIX–XX. ​századi magyar festészet
Ez ​a könyv a festészet legérdekesebb száz éven keresztül mutatja be a XIX-XX. század magyar művészetét, átfogó képet adva a stílusok és irányzatok váltakozásáról. A rövid szöveg és a legjelentősebb alkotókat bemutató képanyag révén az album kézikönyvként is jól forgatható kezdő és haladó műkedvelők számára egyaránt.

Szabadi Judit - A ​magyar szecesszió művészete
A ​magyar szecessziónak csaknem a legutóbbi évekig igen mostoha volt a sorsa. Csak amikor az ötvenes évektől kezdve Nyugat-Európában, majd lassanként Közép-Európában is "felfedezte" a jelenkor ezt az évtizedekig feledésbe merült művészeti-szellemi áramlatot, kezdtünk fölfigyelni arra, hogy Budapest utcaképét milyen erősen formálta a szecesszió, és a magyar iparművészetben is önálló áramlatot alkotott. De még akkor is kétséges volt: létezett-e egyáltalában magyar szecessziós képzőművészet. Szabadi Judit könyve ennek a kérdésnek a megválaszolására vállalkozik. Noha a magyar szecesszió nem nőtt olyan egységes és különösen nem olyan forradalmi irányzattá, mint például a belga art nouveau vagy a német Jugendstil, 1890 és 1914 között, azaz egy negyedszázadon át formálta képzőművészetünk arculatát. A szerző a magyar szecesszió szeszélyes természetéhez, extrém vonásaihoz, váratlan felíveléseihez igyekezett alkalmazkodni akkor, amikor könyvében külön fejezetet szentelt a szecesszió epizodistáinak, és külön azoknak, akiknek munkásságában sorssá növekedett a "modern stílus". Ebben az összefüggésben ismerjük meg Ferenczy Károly, Vaszary János, Csók István, Fényes Adolf, Egry József, Iványi Grünwald Béla, Lesznai Anna szecessziós periódusát és azokat a lenyűgöző életműveket - Rippl-Rónai Józsefét, Gulácsy Lajosét és Csontvárí Kosztka Tivadarét -, melyekben egységbe forrt az új szellemi áramlat életérzése, stiláris kifejezésmódja és alkotói magatartása. A stílus tudatos és programszerű megvalósítását képviseli a század elején szerveződött gödöllői művésztelep, élén Körösfői_Kriesch Aladárral és Nagy Sándorral. A könyv a képzőművészet valamennyi műfajában - a festészetben, grafikában, szobrászatban - áttekinti és értékeli a szecesszió hazai jelentkezését és szerepét. Egyben része, mintegy első állomása egy nagyobb vállalkozásnak, amely arra hivatott, hogy a századelőnek ezt a jellegzetes művészeti áramlatát az építészet és az iparművészet vonatkozásában is bemutassa. A könyvet 332 fekete-fehér és 32 színes kép illusztrálja.

Magdalena Droste - Bauhaus ​1919-1933
Manapság ​a Bauhaus fogalomnak a köznapi nyelvben más csengése van, mint volt annak idején. A modernizmus kezdetét jelöli, alapformákkal (négyzetek, háromszögek és körök), alapszínekkel (vörös, sárga és kék), valamint csővázas acélbútorokkal, fehér kocka-architektúrával; és a funkcionalizmussal kapcsolatos asszociációkat ébreszt. Az évek során publikált tények és értelmezések dzsungelében elhomályosult e kis német művészeti iskola, az 1919 és 1933 között létezett Bauhaus története, így mára szinte megközelíthetetlen a részletes kutatás és új értékelés számára. Ennek ellenére a Bauhaus olyan jelenség, amelyet minden generáció újra felfedez a maga számára.

Prokopp Mária - A ​garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeumban
A ​garamszentbenedeki úrkoporsó az esztergomi Keresztény Múzeum egyik kiemelkedő darabja. Egy kerekekre szerelt, az apostolok szobrától övezett szimbolikus sírhely. A gótikus úrkoporsót 1480 körül készítették. Valószínűleg Garamszentbenedek környéki mesterek munkája. Eredetileg a helyi bencés kolostorból származik, és a húsvéti szertartásoknál használták. Ekkor a sírhoz tartozó Krisztus szobrot leemelték a keresztről és az úrkoporsóba helyezték. A feltámadás napján a szobrot ismét kiemelték a sírból, az üres úrkoporsót pedig körmenetben mutatták be a templomban. 1881-ben Simor János hercegprímás hozatta Esztergomba. Az úrkoporsó Krisztus-szobra (a korpusz) viszont ma is Garamszentbenedeken látható.

Rolf H. Johannsen - 50 ​híres festmény
Miért ​olyan híres Leonardo Mona Lisája? Ki adott megbízást Rembrandt Éjjeli őrjáratára? Miért provokatív Warhol Marilyn diptichonja? Számos érdekes és izgalmas kérdés, de mindenekelőtt kérdezzük meg magunktól: mit látunk egyáltalán ezeken a képeken? Jelen írás, azon kívül, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket, áttekintést ad a középkor első táblaképeitől az impresszionisták remekművein át a 20. század utolsó harmadáig. Egyfajta társadalomtörténetet kapunk a művészet tükrében, melyen keresztül megismerhetjük a festői technika és a képi gondolkodás újabb és újabb felfedezéseinek históriáját is. A könyvet az érintett személyek és művek mutatója, valamint egy művészettörténeti szójegyzék teszi teljessé.

Dávid Katalin - Magyar ​egyházi gyűjtemények kincsei
A ​hazai egyházak országszerte ismert gyűjteményeiben - mint például az esztergomi Keresztény Múzeum vagy az Országos Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény -, de olykor falusi templomokban is sok értékes műalkotást őriznek. Festmények, szobrok, kódexek, gobelinek és természetesen szertertási tárgyak nagy számmal vannak egyházi tulajdonban. A nagyközönség - néhány kivételtől eltekintve - nem nagyon ismeri ezeket a kincseket. Dávid Katalin szakavatott vezetésével először találkozhat könyv formában ezzel a nagyon vonzó anyaggal. Miután bevezetőjében a szerző ismertette az ötvös- és textilművészet alkotásainak a különböző egyházak szertartásaiban betöltött funkcióját, képanyagában a legszebb kelyheket és úrmutatókat, úrasztali felszerelési tárgyakat, terítőket, miseruhákat reprodukálja. A bevezetőt és az illusztrációkat a közölt műalkotások pontos leírása egészíti ki.

Ismeretlen szerző - Román ​stílus
A ​romanika az első korszak a keresztény művészetben, amely Európa egész területére kiterjedt. Legfontosabb emlékeit a keresztény építészetben hagyta ránk. Kötetünk megragadó szépségű fényképfelvételei meggyőzően tolmácsolják a középkori templomok és kolostorok különleges hangulatát. A formai sajátosságok részletes ismertetését az egyes országok művészetét bemutató tanulmányok követik. Ezek hűen szemléltetik a román kor művészetének változatos gazdagságát.

E. H. Gombrich - A ​művészet története
A ​művészet története egyike a legismertebb és legnépszerűbb művészetről szóló könyveknek. Első ízben 1950-ben jelent meg angolul. Ötven év óta páratlan sikerű bevezetésnek bizonyult a művészet történetébe a legkorábbi barlangfestményektől kezdve, napjaink legújabb kísérleti irányzataival bezáróan. A tudós művét azoknak a felnőtteknek és fiataloknak szánta, akik "szeretnének eligazodni a művészet ismeretlen és elbűvölő tájain", akik most fedezik fel maguknak a művészet világát. Gombrich könyvében mindvégig betartja azt az ígéretét, hogy a tudálékos szakzsargont mellőzve, nevek és lexikális adatok túlzsúfolása nélkül igazítja el olvasóit a művészeti korszakok és stílusok világában.

Nicolaas Matsier - 3D ​a festészetben
Egy ​trompe-l'oeil (ejtsd: [tromplöj], szó szerint: a szemet becsapó) nem egyszerűen valósághű ábrázolásra törekszik, hanem arra tart igényt, hogy úgy tekintsenek rá, mint az anyagi valóság egy darabjára. Emiatt a megtévesztésig háromdimenziósnak kell hatnia, az eredetivel (közel) megegyező méretűnek kell lennie, a festett színeknek meg kell hazudtolniuk a valóságos színeket, a festett fényhatásoknak és árnyékoknak a valóságos fényeket és árnyékokat. Az ilyen festmény kaméleonként beolvad a környezetébe. Az észrevétlenséghez létfontosságú, hogy eltűnjön a művészetben megszokott szétválasztás, a festményt körülvevő, az ábrázolást pontosan be- és elhatároló keret, vagyis esetében minden azon múlik, sikerül-e elkendőzni vagy eltüntetni a határt vagy a szegélyt. „Nem vagyok művészettörténész. A hozzám hasonló műkedvelőknek írok. Koncepcióm nagyon egyszerű: a konkrét alkotásokat és azok alkotóit állítom a középpontba. Lényegében időrendben tárgyalom a műveket és a művészeket. Közel százhúsz mű kerül majd szóba. Közülük számos beletartozik abba a körbe, melyet a trompe-l'oeil kánonjának nevezhetnénk. Mivel holland vagyok, és így dicsekvés nélkül állíthatom, e műfaj képviselői közül sokan a honfitársaim, néhány olyan alkotás is figyelmet kap könyvemben,amelyet talán túlzás lenne mesterműnek nevezni.” Nicolaas Matsier

Lyka Károly - A ​művészetek története
Nemzedékek ​sorának szolgált első kalauzul a művészetek világában Lyka Károly műve, A művészetek története. Ötödik kiadásban jelenik most meg a kötet, bizonyítva, hogy az ma is hasznos, útbaigazító olvasmány az európai építészet, festészet és szobrászat múltja iránt érdeklődők számára. Könyvünk a Képzőművészeti Zsebkönyvtár harmadik darabja. Az előző kötetek a képzőművészet eszközeivel, eljárásaival ismertették meg az olvasóinkat, a következő, negyedik mű viszont a kultúrtörténet egyik legjelentősebb korszakába vezet vissza. Jackob Burckhardt, a kitűnő múlt századi történész - A reneszánsz Itáliában című művével - páratlanul nagy ívű panorámát nyitva állítja az olvasó elé a reneszánsz ünnep- és hétköznapjait.

Szabó Attila - Művészettörténet ​vázlatokban
Szabó ​Attila könyvét mindazok örömmel fogják használni, akik a művészetek bármely ágával foglalkoznak, akár általános iskolai tanulók, középiskolások, felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatók, vagy a művészetek történetét, történelmet, irodalmat, zenét tanító pedagógusok. A könyv elsősorban a műalkotások és történelmi, szellemi hátterük megértéséhez nyújt összefoglaló ismeretanyagot, de mindazok haszonnal forgathatják, akik szeretnék, ha nagyobb rálátásuk lenne egy-egy stílustörténeti korszakra, egy-egy nép mai kultúrájának gyökereire, művészetének eredetére és alapvető fejlődéstörténetére. Bemutatja a kezdetektől napjainkig született legfontosabb művészeti eredményeket, a különböző művészeti ágak adott korra jellemző stílusjegyeit, kiemeli és megmagyarázza azokat az építészeti, művészeti alapfogalmakat, amelyek ismerete egy-egy kor művészetének és műalkotásainak elemzéséhez nélkülözhetetlen. Irodalmat kínál a részletesebb művészeti tanulmányokhoz, és megemlít műalkotásokat, amelyek egy-egy korszak művészetében és az emberiség történetében kiemelkedő jelentőségűek, vagy legalább példaértékűek. (...)

Ismeretlen szerző - A ​rokokótól 1900-ig
A ​sorozat 8.kötete a rokokótól 1900-ig tárgyalja a művészet történetét: egy jól definiálható stíluskorszakkal kezdődik, és egy művészettörténetileg nem"jegyzett" időhatárral zárul. Maga a cím is jelzi, hogy a kötet olyan időszakot fog át, amely a nagy művészeti stílusok felbomlásának és egyben a modern individualizmus kialakulásának ideje, amikor a nemzetközi áramlatokat felválják a stíluskísérletek és az egyéni utak. Az " egész részekre töredezik", helyi áramlatok, művészi izmusok és - a polgári értelemben vett nemzetek kialakulásáva l- a nemzeti törekvések összessége alkotja azt a művészetet, amelyet "egyetemes"-nek nevezünk. "Ideál és reál", eszményi és valóságos küzdelme az egész korszakon végigvonul, hogy a művészet végül is megmutathassa- amit Baudelaire követelt -, hogy milyen heroikusak vagyunk zsakettben és pantallóban. A XIX. században nemcsak az egységes stílus, hanem a nagy filozófiai rendszerek is megszűnnek töredékessé válik a világ magyarázata. Ez a kor a modern Európa és a modern ember megszületésének a kora. Az ekkor kialakult eszmeáramlatok a mai napig meghatározóak, vagy azért, mert korunk átörökítette őket, vagy azért, mert szembeszállt velük. Szürreális víziókat (Goya), fájdalmasan groteszk fintorokat (Toulouse-Lautrec) és a magány tragikus szorongását (Van Gogh) egyaránt magába foglalja ez a század, amelynek mélyén már érlelődik az avangárd.

Georges Duby - A ​katedrálisok kora
Az ​ismert francia történész a középkori társadalom és művészet történetét mutatja be 980-tól 1420-ig, kapcsolatukra helyezve a hangsúlyt. Azt akarja megfejteni, hogyan változott a művészet szerepe a szóban forgó több mint négy évszázad folyamán, és milyen célt szolgáltak a templomok, szobrok, képek.

Hans Belting - Kép ​és kultusz
Hans ​Belting német művészettörténész és teoretikus nevét Giovanni Bellini: Pieta című művének 1989-es hazai megjelenésekor ismerhette meg a művészetkedvelő nagyközönség. E mostani munkájában arra a nagyszabású feladatra vállalkozott, hogy a kép (imago) történetét kövesse nyomon a kezdetektől a mai értelemben vett - és az újkorban kialakult - művészet fogalmáig. ; A kép kezdetben pogány kultuszok tárgya volt, majd a késő antikvitásban vette használatba a kereszténység, a 11. századi Bizáncban pedig már filozófiai megalapozottságú esztétikával bírt. A szerző - aki bizantológusként kezdte pályáját - vizsgálataiban főként a nyugati és keleti középkorra összpontosította figyelmét, amikor is a szobor és ikon együtt határozta meg a kultuszkép megjelenési formáját. A Kelet és Nyugat közös képtörténete kb. 1200-ig tartott, ekkor a kép története Nyugaton új szakaszába lépett: az oltárképek és kegyképek megjelenésével létrejött az újkori művészetfogalom, a keleti ikonok pedig a reneszánszban nosztalgikus képmítoszok és legendák témájává váltak. A különböző történelmi korok képhasználata az eltérések mellett sokféle összefüggést is mutat. A szerző húsz fejezetben történeti, eszme- és építészettörténeti, teológiai, ikonográfiai és más szempontok alapján behatóan, részletekbe menően vizsgálja a témát. A könyv függelékében az elemzett képek, illetve ereklyék eredetére és használatára vonatkozó egykorú forrásszövegeket is közöl, jegyzetapparátusában pedig a témára vonatkozó legfrissebb szakirodalom adatait, illetve bibliográfiáját is megadja. Hely-, név- és tárgymutató segíti az eligazodást a kötetben, amely 305, többnyire fekete-fehér illusztrációt tartalmaz. Az 1990 óta külföldön több kiadást megért és jelentős szakmai visszhangot kiváltott mű - elsősorban művészettörténészek, irodalom és médiaszakos hallgatók, felsőfokú művészeti tanulmányokat folytatók és a művészettel elmélyülten foglalkozó nagyközönség érdeklődésére számíthat.