További értékelések

Brumi ​és barátai megint együtt töltik a szünetet. Jól elvannak, megbüntetik aki rosszasságot tesz, hogy elmenjen a kedve tőle. Aranyosak, vidámak és kedvesek ezek a kismackók, szívesen eltöltenék velük egy napot. Olyan jók, olyan barátságosak és jóindulatuak. Kivéve mikor nem. Azért ilyenre is van példa.

Ez ​a rész határozottan jobb volt, és engem is kevésbé idegesített. Talán az volt az oka, hogy az erdő nagyobb játszóteret kínált, mint a nagyváros, több kalandban volt részük a mackóknak. Jócsont nagyon aranyos bocs lett, a maga csintalan, élénk fantáziájával. Pulykapipi a komoly, igazi vezető, Brumi pedig a naiv, torkos kismackó.
Nagyon tetszett a bújtatott tanító szándék, illetve az, hogy a mackók mennyire kiálltak egymásért. Gyerekeknek ez az igazi barátság regénye.

Eddig ​sem szépítettem a véleményemet egy-egy könyvről, akkor sem, ha egyébként zömmel pozitív minősítést kapott másoktól. Hát most sem teszem. Nekem ezek a mackó gyerekek, s a velük való kalandozás nem jött be. Nem véletlenül tartott ilyen sokáig a könyv elolvasása. Egyszerre csak egy-két fejezetet tudtam haladni vele, mert unatkoztam olvasás alatt. Talán a láthatatlanságról szóló részt emelném ki, mint ténylegesen tetszőt. Igazából hétköznapi történetek ezek, amik a gyerekekkel is megesnek. Szó volt türelemről, fantáziáról, rosszaságról, hazugságról, büntetésről. Vannak a történetekben hasznos tanácsok, és leszűrhető tanulságok. Habár szeretem az ilyen hétköznapi történeteket, de ezek most nem kötöttek le. A fejezetek végén ismétlődő szövegrész – majd ezt is elmesélem; ezzel véget is ért a fejezet; erről most nem beszélek, mert vége a fejezetnek; vége a fejezetnek, mert most málnázuk, vagy éppen hazamegyünk – kissé, hogy is mondjam… irritált. Na meg ez a nyafizás szöveg… Ami tetszett, az a barátság a három mackó között. Olyan erős barátság, ami mindenkor kitart. Az szép volt! Na meg az illusztrációk. Azok is tetszettek.

Kerestem ​valami régit, ami nem horror. Először azt hittem nagyon melléfogtam, annyira gagyinak tűnt. Aztán megszerettem. Azt viszont nem tudom, hogy csak megszoktam, vagy tényleg jobb lett a közepétől, de sajnáltam, hogy vége lett. A kisfiam sokszor tátott szájjal hallgatta.

Magas ​színvonalú kötet Bodó Béla humorával. A rajzok nem csak nekem, hanem az ovisaimnak is tetszik, szívesen lapozgatják csak úgy napközben.

Kb. ​15 éve olvastam a gyerekeimnek. És emlékszem tetszett nekik is, és nekem is anno. Többször gondoltam, hogy el kellene olvasnom újra, és jó volt ismét belemerülni. A macik nevei a címben szereplő (egyik) főszereplőn kívül, elég furák voltak, azokhoz kicsit nehezen szoktam hozzá. Ettől függetlenül aranyos, vicces kis könyv a bocsok és társaik kalandjairól, valamint szeretetről, barátságról és összetartozásról. Magyar szerző “magyar medvebocsáról” szóló könyvet a maga nemes #és vicces# egyszerűségével minden magyar gyereknek ismernie kellene.

Idei ​szülinapi ajándék, nagyon megörvendett Beni , mert ismerte az oviból a többi kötetet.

Azért ​viccesek Brumi barátainak a nevei. De jó olvasni, könnyű kikapcsolódás.

A ​Brumi-kötetek sajátos nyelvezetűek, s hozzájuk azok a gyönyörű rajzok! Lehetetlen volt nem szeretni őket, minden újabb megkapott kötet a kedvenceim közé került, öcsémnek is nagyon sokszor olvastam fel belőlük.
A legelsőt (Brumi Mackóvárosban) nagynéném hozta. Ő és apukám nagyon sokat mesélt belőle. Azután jött a többi kötet, csak a Brumi, mint detektív nincsen meg.
Eljött az idő, mikor én olvastam belőlük öcsémnek, majd évekkel később a gyerekeimnek.
Szávay Edith rajzait ők is imádták. Az egyszerű kis történeteket is.
Újraolvasva: 2020. augusztus
Most egy kihíváshoz kellett piros gyümölcs. ez adta újra kezembe a kis kötetet: Rémlett, hogy a mackók gyakran ettek málnát, epret. Nem is kellett csalódnom.