Hübele ​Sámuel

P. G. Wodehouse - Tavaszi ​bezsongás
Lord ​Shortlands nyakán a grófi címen-kastélyon kívül még egy szerinte "egekig bűzlő" vizesárok is ott van koloncnak, és ő az egész cucctól, úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, boldogan megválna kétszáz fontért. Ennyiért ugyanis már kap Londonban egy kocsmát, és ezzel végre elnyerheti szíve választottja, a szakácsné kezét. Ám neki a titulus mellé vajmi kevés pénz jutott, így anyagilag teljesen legidősebb lányától függ. Lady Adela azonban apját igencsak rövid pórázon tartja, amitől őlordsága lassan már kezd kissé bezsongani...

P. G. Wodehouse - Golfőrültek
A ​Korelnök, a kötetben szereplő történetek narrátora mindent tud, ami a golfpályán valaha történt - nem is szólva mindarról, amire a golfpálya körül került sor. Itt van például Cuthbert esete. Reménytelenül szerelmes Adeline-be, de Cuthbert hiába talál egy ütéssel a lyukba, ha a lány a kultúra megszállottja, és többre tart egy feltörekvő írót, mint a francia Open nyertesét. Ám felbukkan a Nagy Orosz Író, akinek igen sajátságos hobbija van, és Cuthbert kilátásai máris megváltoznak... Vagy vegyük az ifjú Mitchell Holmest, akit az is zavar az ütésben, ha a közeli réten repdesnek a pillangók. A pályafutása forog kockán - de vajon orvosolhat a golf minden problémát? P. G. Wodehouse eddig magyarul meg nem jelent golftörténeteinek első kötetét tarthatja kezében az olvasó, amelyben az író szeretetteljes iróniával figurázza ki az angolok egyik „régi mániáját", a golf iránti elvakult rajongást.

P. G. Wodehouse - A ​nénikém nem talpig úrinő
Bertie ​Wooster orvosi rendeletre falura, Maiden Eggesfordba vonul vissza, hogy megízlelje annak bukolikus gyönyöreit. Ám az idillt kíméletlenül tönkrezúzza Dahila néni, aki azt kívánja tőle, hogy "buheráljon meg" egy versenylovat. Bertie láthatárán további "pacák" is feltünedeznek, így Plank őrnagy, az Afrika-utazó, Vanessa Cook, a büszke szépség és "férfiátgyúró", valamint Orlo Porter, akinek szemlátomást semmi egyéb dolga nincs, mint arra összpontosítani, hogy elválassza Bertie fejét a törzsétől. "A legtökéletesebb mesebonyolító, könnyfakasztóan mulatságos" _Susan Hill_

P. G. Wodehouse - Bravó, ​Jeeves!
Az ​ifjú Pincérfiú Klubban sajátos szokás dívik: tagjai - komornyikok és urasági inasok - kötelesek bejegyezni a klub nagykönyvébe gazdáik zűrösebbnél zűrösebb kalandjait. Hősünkről, Bertram Wilberforce Woosterről például nem kevesebb, mint tizennyolc sűrűn teleírt oldal található benne a páratlanul zseniális Jeeves tollából. Valódi politikai dinamit, gondolhatnák az effélékben járatosak, és igazuk is lenne. Pláne, ha az ominózus kötetnek épp akkor kél lába, amikor Dahlia néni lakhelyén, Market Snodsburyben időközi választásokat tartanak. Természetesen ezúttal is Jeevesre vár a feladat, hogy kiutat találjon a bekövetkező kalamajkákból, s áldásos közreműködése nyomán lehetővé váljon, hogy: Bertie barátunk (egyrészt) kívül maradjon a Wormwood Scrubsi fegyintézet rácsain, és (másrészt) távol maradjon az oltárrácsoktól, azaz megússza a házasságot a szentimentális Madeline Bassette-tel (aki szerint valahányszor egy tündér kifújja picurka nóziját, kisbaba jön a világra); Dahlia néni elkerülje, hogy végromlás, pusztulás és kétségbeesés jusson osztályrészéül; az undok és smucig pénzmágnás, L. P. Runkle alaposan megkapja a beosztását; s úgy általában érzékenységek orvoslódjanak (beleértve Augustus macskáét is).

P. G. Wodehouse - Öröm ​az ürömben
Szokatlan ​helyen, javarészt az Atlantic óceánjárón játszódik a regény. A Viharos idő lapjain megkedvelt Monty Bodkin új szerelme, Gertrude Butterwick nyomában Amerikába utazik, s a hajó fedélzetén különleges utastársak veszik körül. A változatos sereglet tagjaiban egyvalami közös: mindegyiknek megvan a maga titka. Ivor Llewellyn, a termetes hollywoodi producer például egy igazgyöngy nyakéket akar átcsempészni a New York-i vámon, de a többieket - a kaliforniai gyógymasszőzt, a szófukar angol írót, a filmvászon vörös sörényű, zabolátlan démonát, a rokonai által irodai munkára kényszerített fiatal kalandort és az angol női gyeplabda-válogatott játékosát - is változatos hátsó szándékok mozgatják. A hajóút ideje alatt (és kicsit még utána is) Wodehouse életművének egyik emlékezetes, legendás figurája, Albert Peasemarch, a steward gondoskodik kényelmükről és idegrendszerük megtépázásáról. Fontos szerephez jut a regény lapjain egy rózsaszín korall szempárral ellátott, barna plüss Miki-egér, amelynek (figyelem!) a feje lecsavarható! Az Öröm az ürömben Wodehouse egyik legmulatságosabb regénye. Révbíró tamás fordította magyarra. A borítón Dallos Jenő rajza.

P. G. Wodehouse - Valami ​új
P. ​G. Wodehouse regényeinek kedvelt színhelyén, a blandingsi kastélyban ezúttal is pezseg az élet. Emsworth grófja, ez a rokonszenves arisztokrata, most is népes vendégsereget gyűjt maga köré. Mr. Peters, a dúsgazdag, ám gyomorbajos amerikai, bájos leánya, Aline – Lord Emsworth kisebbik fiának, Freddie Threepwoodnak újdonsült jegyese -, George Emerson, a gyarmati szolgálatban edzett biztonsági tiszt és mások a kastély „legális vendégei” – de akadnak „besurranók” is: a szobalánnyá vedlett energikus Miss Valentine, és az inasszerepben nem egészen kitûnő alakítást nyújtó Mr. Marson – civilben detektívtörténetek kiagyalója. A bonyodalom ezúttal nem holmi értékes ékszer, avagy a minden ékkőnél becsesebb, díjnyertes koca eltulajdonítása körül zajlik: most egy nagy értékû szkarabeusz jár (enyves) kézrõl kézre. Hogy eközben kapcsolatok bomlanak fel, és új szerelmek szövõdnek – azt ugyebár említenünk sem kell a Wodehouse-regények kedvelőinek. A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusztrációi teszik még élvezetesebbé.

P. G. Wodehouse - Psmith ​Amerikában
Psmith ​és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith magányosan unatkozik New Yorkban - míg csak hagyományos szerencséje össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű Psmith - aki arisztokratikus stílusát "szocialista" meggyőződéssel ötvözi - természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével, valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár - Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás ezúttal is bravúros fordításának.

P. G. Wodehouse - Mike ​és Psmith
A ​Forduljon Psmith-hez, valamint a Psmith a pénzvilágban közkedvelt hõsével, a magát minden helyzetben feltaláló, csodálatos ékesszólással megáldott világfival ezúttal életének egy még korábbi szakaszában találkozunk: Psmith a középiskola utolsó évfolyamán koptatja a padot, jóban-rosszban elválhatatlan barátja, Mike társaságában. A két jeles ifjú kalandjai ezúttal a középiskolai örömök, bánatok – és nem utolsósorban középiskolai csínyek – világában zajlanak, különös tekintettel a Mike szemében mindennél fontosabb krikettre... Psmithnek és Mike-nak természetesen ezúttal is bõséges alkalma van, hogy minél nagyobb kalamajkába keveredjenek, de mint mindig, ezúttal is sikerül egyesült erõvel – és nem csekély csalafintasággal – kimászniuk a slamasztikából. A fedélrajzot és az illusztrációkat Hegedûs István készítette.

P. G. Wodehouse - Dinamit ​bácsi
Frederick ​Altamont Cornwallis Twistleton, ismertebb nevén Lord Ickenham, a korát meghazudtolóan életvidám és energikus brit arisztokrata azt tartja élete vezérlő elvének, hogy kedvességet, fényt kell sugároznia embertársai életébe - akár akarják, akár nem... "A jókedvű jótevő"-ként megismert és megkedvelt, zabolátlan főrend most unokaöccse, Reginaid "Pongo" Twistleton életét akarja sínre tenni, mert a fiatalember elhamarkodott frigyre készül, és ezt az elszánt jótevő igazán nem engedheti. Leleményes terveivel iszonyúan kínos helyzetekbe hozza környezetének tagjait - illetve szédületesen mulatságos helyzetekbe. Attól függ, honnan nézzük. A regény lapjain a Wodehouse-menazséria különleges figurái vonulnak fel - az álnéven regényeket író, villámló tekintetű menyasszony, Hermione Bostock és megátalkodottan zord atyja, Sir Aylmer Bostock (Alsó-Hátasztán nyugalmazott kormányzója)... A pipogya Bill Oakshott, aki félénksége ellenére felfedező expedíción vesz részt az Amazonas mentén... Pongo Twistleton, aki legszívesebben szintén egy másik földrészre menekülne nagybátyja jóindulata elől... Sally Painter, az elbűvölő, fiatal szobrásznő... Említést érdemel még néhány mellszobor, egy zsák ékszer, meg egy fiatal rendőr, aki az emlékezetes agárversenyen letartóztatta Lord Ickenhamet és Pongót. Ő - mi sem természetesebb - a szobalánynak udvarol, és történetesen Harry Potternek hívják - de csupán névrokon.

P. G. Wodehouse - Meglepő ​örökség
Milyen ​lehet az a világ, ahol majmok tojással dobálnak mosogatólányokat, és inasok alig-alig rejtve helytelenítenek teljes kontinenseket? A válasz: Wodehouse-i. A klubok, a kastélyok, a méhészetek és a lokálok mind-mind sűrűn átszőve az angol humor klasszikusának panoptikumba illő, imádni való figuráival, utánozhatatlan lebegő párbeszédeivel, mindent nyakon öntő bájával.

P. G. Wodehouse - Megőrült, ​Jeeves?
A ​bonyodalom avval kezdődik, hogy Gussie Fink-Nottle London utcáin bóklászik Mephistónak öltözve, és akkor éri el tetőpontját, amikor holtrészeg állapotban ünnepi beszédet mond a Market Snoodsbury Gimnázium díjátadó ünnepségén. Mindezek előzménye, hogy Bertie Wooster régi cimborája beleszeretett Madeline Bassettbe, az igencsak extravagáns leányzóba, de a tarajos gőtékhez sokkal jobban ért, mint a nőkhöz. Bertie természetesen a segítségére siet, de bár ne tenné! A megoldás kulcsa ismét Jeeves, az inasok gyöngye, akinek egyszersmind sínre kell tennie Bertie unokahúga, Angela, nagynénje, Dália néni, és francia főszakácsuk, Anatole sorsát is. És persze, nem mellékes körülményként, fölbukkan a történetben egy fehér zakó is...

P. G. Wodehouse - Viharos ​idő
- ​Valaha rengeteg Butterwicket ismertem. Kíváncsi vagyok, rokona-e szegről-végről az öreg Legs Butterwicknek, aki annak idején piros pöttyöket pingált a képére, hogy a szobájába belépő hitelezők azt higgyék, himlője van. Ronnie Fish viszolyogva nyögött egyet. - Ó, az áldóját, mekkora marhát csináltam magamból! - Azt. - Mekkora tuskó vagyok! - Az vagy. - Jó nagyot kéne rúgni belém. - Jó nagyot. - Mind amiatt a... - Tartsd vissza - sürgette a nagybácsi. - Ne rám pazarold! Mondd el Sue-nak. Megyek és idehozom. Kirohant a szobából és egy pillanat múlva visszatért, maga mögött vonszolva a lányt. - Na - mondta tekintélyt parancsolóan -, most mutasd meg, mit tudsz! Kötözd meg magad és feküdj le a lábai elé, és kérd meg, hogy rúgjon a képedbe. Nyomorult hasadon csússz előtte a földön. Hemperegj előtte és ugass. És amíg ezt csinálod, addig én fölugrom a nappaliba, és váltok néhány keresetlen szót anyáddal... Megadó férjek, elszánt fiatalemberek, no és a Wodehouse-rajongók milliói ismerősként köszöntik e párbeszéd képeit. Egy izgága generáció érzelmei kavarnak új vihart a brit arisztokrácia büszkén dohos fészke. Blandings falai között. Emsworth szeretni valóan bárgyú kilencedik grófja, kiállhatatlan húgai, legendásan léha öccse, egy sereg kifogástalan jellemű komornyik és inas, pöttyös múltú lordok, ál- és valódi detektívek bonyolítják tovább azt a megunhatatlan történetet, melyet az angol író kötetről kötetre fűz tovább. A Viharos idő Wodehouse talán legkacagtatóbb, legtöbb bájjal átitatott műve.

Agatha Christie - A ​Hét Számlap rejtélye
Nagy-Britanniában ​1929-ben, Magyarországon viszont csak 1995-ben jelent meg először a G. K. Chesterton fő művének tartott, Az ember, aki Csütörtök volt című regény hatásait tükröző regény, A Hét Számlap rejtélye. Melynek helyszíne Chimneys, Lord Caterham vidéki kastélya, ahol fiatalokból álló vidám társaság vendégeskedik. Egyikük sem éppen korán kelő, ám akad közöttük egy, Gerald Wade, aki minden képzeletet felülmúlóan sokáig alszik. Olyannyira, hogy mire leér reggelizni, szinte már ebédre terítenek. Ez persze nem csak a háziasszonyt, hanem a többieket is bosszantja, ezért – legalábbis szerintük – remek tréfát eszelnek ki, néhány hangosabbnál hangosabb ébresztőóra közreműködésével. Csakhogy a fiatalember másnap nem hogy a megszokottnál korábban, de egyáltalán nem érkezik le a reggelihez. Mi több, később sem. Majd megjelenik az inas, aki szörnyű hírrel szolgál az érdeklődőknek: „… a szerencsétlen fiatalember örökre elaludt.” Majd kicsivel később az akkori társaság újabb tagja leheli ki lelkét. Már az első haláleset is kétségeket ébresztett egyes emberekben, ám ez a második komoly lavinát indít el – minden szinten. Főleg, mert mindkét esetben szóba kerül a Hét Számlap, ám senki nem tudja biztosan, mi is az pontosan. Csak annyiban lehetünk biztosak, hogy valami rejtély van a dologban. És persze nincs olyan rejtély, amit Lady Eileen Brent ne akarna felderíteni. Főleg, ha érintett az ügyben. Miss Marple és Hercule Poirot helyett vele, és a két „tökfilkóval” kell beérnünk. A rend hivatalos őreit pedig Battle főfelügyelő képviseli. Persze nincs könnyű helyzetben, de ehhez valószínűleg már hozzászokott. Vagy ha nem, hát most alkalma nyílik rá. Miss Brent ugyanis olyan, de olyan dolgokat művel…

P. G. Wodehouse - Köszönöm, ​Jeeves!
Berti ​Wooster hangszeres tanulmányokat folytat: bendzsólelézni tanul- szomszédai nagy-nagy bosszúságára, és Jeeves komornyik oly mélységes sajnálatára, hogy kénytelen megválni gazdájától. Így hősünk vidékre vonul vissza, hogy ott bérelt villája magányában átengedje magát a bendzsózás örömeinek. Ám minthogy valósággal vonzza a zűrösnél zűrösebb bonyodalmakat, itt sincs része sokáig nyugalomban. Villája szerelmi légyott helyszínévé válik, fölöttébb kompromittáló következményekkel Bertie számára. Emberrablás, hajóról való fortélyos szöktetés, cipőpasztával bekent arcú dilidoktor - van itt minden, ami csak alkalmas rá, hogy kacagásra ingereljen. Hajmeresztő komplikációk követik egymást, melyek közül ízelítő gyanánt most legyen elég csupán annyi, hogy hősünk villája porig ég, s új inasa, akin midőn beiszik, bolsevista hevület vesz erőt, konyhakéssel hajkurássza, égve a vágytól, hogy megismerkedjék belső szerveinek színével. Az utolérhetetlenül zseniális Jeeves azonban ezúttal sem okoz csalódást, s végül mindent elboronál.

P. G. Wodehouse - Hódító ​Willie
Bár ​William West - barátainak csak Bill - nagybátyja kívánságára Amerikából Angliába utazik, nagy elődjével ellentétben semmiféle hódításra nem készül ebben az országban. Sőt! Bár meg szeretné hódítani Alice Cokert csakúgy, mint nagybátyja pénzének egy részét, ezzel az utazással vágyának tárgyai és közé egy teljes óceán ékelődik. De nem féltse senki a daliás, bár néha nem túl talpraesett ifjút: a jószerencse és a szerző nem hagyják magára, így bár számos kalandon és félreértésen át, de bizton révbe jut. Addig azonban az olvasó számos régi és új Wodehouse figurával találkozhat e történetben, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy csak nagy körültekintéssel alkalmazzunk papírgyárunk igazgatójaként színházrajongót, de azt is, hogy a nyugodt életmód és a bookmakerek űzelmeit leleplező cikksorozat megjelentetése nem mindig összeegyeztethető dolgok.

P. G. Wodehouse - Kedélyes ​kastély
Bill ​talán a legidétlenebb és legcsúnyább férfi, aki valaha létezett. Mi történik, ha ez a pompásan csúf fiatalember beleszeret az Emsworth család kicsi rokonába? Nos, a família asszonyai rövid úton Blandings kastélyába, az ősi fészekbe száműzik a lányt. Bandings maga a börtön, a világ vége, az unalom, és mégis - kedélyes. Bill a legkülönbözőbb trükkökkel próbálkozik a lány közelébe férkőzni, de hiába. Ha végképp nincs remény, forduljon Galahad Threepwoodhoz, a világfihoz, az örökifjú nagybácsihoz, akinek mindig van ötlete! A Kedélyes kastély a Forduljon Psimth-hez! írójának újabb, sziporkázóan szellemes könyve.

P. G. Wodehouse - Pénz ​a bankban
George, ​Uffenham hatodik grófja pompás ötletet agyal ki: briliánsokba fekteti a család teljes vagyonát, a köveket pedig jól elrejti. Miután mindezt végrehajtja, karambolozik a kocsijával, és felépülése után kiderül, hogy részleges memóriazavar állt be nála, melynek következtében halvány sejtelme sincs arról, hogy hová dugta el a briliánsokat... Mivel egy árva fityingje sem maradt, kénytelen-kelletlen bérbe adja ősi kastélyát, ő maga meg beáll komornyiknak az új gazda mellé, hogy feltűnés nélkül keresgélhesse a drágaköveket. A kastély jelenlegi úrnője Clarisa Cork, a hajdani híres vadász, akinek feltett szándéka az ugubu program megvalósítása, melynek keretében a kastély vendégeinek törzsi táncot kell ropniuk, és szigorú vegetáriánus kosztot kapnak ebédre-vacsorára. A briliánsokat a gróf bájos, Mrs. Cork mellett titkárnői teendőket ellátó unokahúga is segít keresni, ám amikor különféle egyedek, köztük hétpróbás amerikai gazfickók is megszimatolják a nagy Lehetőséget, megindul a hajsza. Az izgalmas személycserék, a hajmeresztő átejtések és egy líraian kibontakozó, ám félreértések özönével nehezített szerelem elvezet bennünket Wodehouse egyedülállóan idilli világába, amely oly sok nemzedéket ejtett már rabul, s fog még elvarázsolni a jövőben.

P. G. Wodehouse - Fő ​a pléhpofa, Jeeves!
Amikor ​híre fut, hogy Madeline Bassett jegyben jár Gussie Fink-Nottle-lal, Bertie Wooster megkönnyebbülése határtalan. Ámde midőn Madeline megpróbál vegetáriánust csinálni Gussie-ból, az önfenntartási ösztön Bertie-t arra kényszeríti, hogy újabb, könnyfakasztóan mulatságos küldetésbe induljon a zseniális Jeevesszel Sir Watkyn Basett rezidenciájába, Totleigh Towersba. A regényben ismét találkozhatunk ismerősünkkel, Plankkel, az Afrika-utazóval, aki ezúttal rögbicsapatot szervez; megcsodálhatjuk Gikszer Pinker tiszteletes félelmetes jobb horgát; újból élvezhetjük a mozgalmas életet élő, dörgő hangú Dahlia néni társaságát, aki soha nem riad vissza a kis simlisségtől, és megtudhatjuk, micsoda hallatlan vonzerővel bír a vesepástétommal töltött hideg sült. Wodehouse ismét a megszokott fordulatos és falrengetően vidám történettel lepi meg olvasóit.

P. G. Wodehouse - Koktéltájm
A ​Parazita Klub dohányzójában ücsörgő klubtagokat mindig felvillanyozza, ha belép közéjük a koros, de veszettül kicsattanó jókedvnek örvendő lord Ickenham. És ha már belép, akkor gőzerővel megindulnak az események: egy csúzliból kilőtt brazil dió épp a tekintélyes bíró, Sir Raymond Bastable cilinderén landol. A felháborító tény arra ösztönzi a kárvallott jogászt, hogy a mai fiatalokról táplált lesújtó véleményéről egy Koktéltájm című kötetben adjon hangot. Mivel a bíró képviselősségre pályázik, álnév alatt jelenteti meg művét. A kötetnek váratlanul nagy sikere lesz, ám ettől kezdve elszabadul a pokol... Fentieken kívül szerepelnek még: egymástól elszakított szerető szívek, egy úrnője iránt epekedő komornyik, egy zoknit kötögető aggastyán, az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága, valamint néhány galád, mindenre elszánt keselyű, akik a Koktéltájm szerzőségét bizonyító levél megkaparintása végett gyűltek össze. Lord Ickenham azonban mindig a kellő helyen és a kellő időben jelenik meg, hogy segítő kezet nyújtson, amely által a már amúgy is zűrös ügyek még jobban összegubancolódnak. Legeslegvégül mégis minden jóra fordul, hiszen az Ickenhamek soha nem adják föl!

P. G. Wodehouse - Nyári ​holdfény
Joe ​Vanringham első látásra beleszeret Jane Abbottba, aki viszont imádja Adrian Peake-et. Utóbbi azonban eljegyezte Joe mostohaanyját, a nagystílű, gazdag és félelmetes hercegnét, aki egyben az egyetlen lehetséges vevő a Jane családjának birtokában lévő visszataszító külsejű kastélyra. A kastélytól tulajdonosa igencsak meg kíván szabadulni, mivel anyagi nehézségei miatt már odajutott, hogy kénytelen fizető lakókat is vendégül látni. Bonyolultnak tűnik? Pedig a szövevényes szálak csak még inkább összekuszálódnak, amikor megjelenik a színen Jane anyjának fivére is, aki bírósági végzések kézbesítésével keresi a kenyerét... De nem kell aggódnunk! P.G. Wodehouse, az angol vidám regények utánozhatatlan mestere ismét biztos kézzel szövi a szálakat. Regénye letehetetlen, a meseszövés és a szerzőtől megszokott finom, intellektuális humor ismét remekművet eredményezett.