További értékelések

Szükségtelen ​így megkombinálnod a dolgokat, Béla.

Vannak benne döbbenetesen éleselméjű magyar rendőrök:
1.
„- Mi irányította rá ezekre a hirdetésekre a figyelmét?
- Mindkét hirdetés szövegét ceruzával bekeretezték.”
2.
„- Napokkal ezelőtt utazott be. Ruth Evelynek hívták, fiatal, huszonhat éves volt.
Pintér Béla alezredesnek egy ötlete támadt. Az volt a véleménye, hogy kutatni kellene a Ruth Evely név után, hátha a nő már megfordult az országban.”

Akik őrületesen tudnak konspirálni és következtetni:
1.
„A sötét sétányon olykor elhaladt előttük egy-egy szerelmespár. Ilyenkor mindig elhallgattak, csak később folytatták a beszélgetést.”
2.
„A lány mindkét alkalommal Ruth Evelyként jelentkezett be, tehát ő nem használt álnevet.”

Vannak benne rejtélyek:
1.
„Már előző alkalommal kérte az elhárítótiszt, hogy kaphasson egy miniatűr nyomkutató lámpát […] A halványkék fényen fehér színen tűnik elő mindennemű vérszennyeződés.”

„Még egy másik helyen is talált vérszennyződésre utaló nyomokat, amelyek előbukkantak a lila fényben.”

Az is kiderül, hogy az ezredes imádja a szörpöt, van benne autósüldözés és kémtitkárnő is.
Mindez pedig történik a retrós Balatonparton, az IBUSZ-szobák világában, beatzenekarral a teraszon, ahol AGFA-filmet legközelebb Tihanyban lehet kapni és a nyomozók vonattal szállnak ki a helyszínre, amit az izgalmas részeknél ott kell hagyniuk, hogy este elérjék az utolsó vonatot vissza Pestre.

Sok csodálatos dolog volt benne, egyedül a Népsportba csomagolt bizonyítékot nem sikerült felülmúlnia, amit a Hód és a lisszaboni futárban olvastam.

Tetszett ​a regény. Rövid, tömör, eseménydús.
Egy zseniálisan kiépített egérút, embercsempészés, ipari kémkedéssel fűszerezve. Érdekes volt a három vonal, amelyen a történet játszódik. A nyugatnémet és a portugál-olasz, majd a magyar szálak több helyen összefutnak-, illetve keresztezik egymást.
A hetvenes években biztosan érdekesebb lett volna olvasni, de így is szórakoztatott.
Nem csalódtam az összeszokott csapatban, kellemes kikapcsolódás volt!

Ez ​a előző Hód-sztorikhoz képest kicsit kevésbé tetszett. Bár üdítő változatosság kéne, hogy legyen az új nézőpont, de nekem hiányoztak az elhárítós párbeszédek, illetve keveselltem őket. Ettől függetlenül az alapötlet tetszett.

Kikapcsolódáshoz, ​nyaralásnál tökéletes. A nosztalgia miatt megintcsak pluszpont jár – a balatoni helyszín most még inkább az Ötvös-Kardos sztorikra emlékeztet.
Bár tudom hogy ez a könyv legalább 8 évvel megelőzte A Pogány Madonnát, nekem akkor is az (azok) az etalon…