Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


kvzs
5.0/5

Orson ​Scott Card kegyetlen író. Nem kíméli sem a szereplőit, sem az olvasóit. Olyan lehetőségeket kínál ugyanis, amiknél nem létezik jó döntés. Nem létezik boldog befejezés. Mert bármit választanak a szereplői, le kell mondaniuk valamiről ami fontos, ami azzá teszi őket, ami. Ebben a könyvben ráadásul mindkét oldalt bemutatja. Ezért a “jót” sem tudjuk feltétel nélkül szeretni, és a “rossz” is megértést és sajnálatot érdemel.
A történet háttere és a felépített világ a régi mítoszokra emlékeztet, ez pedig ha lehet még jobban erősíti a szinte archetipikus szereplők cselekedeteinek súlyát, közben pedig a mesékre emlékeztetve visszarepíti az olvasót a gyerekkorba.
Egyszerre gyönyörű és rémisztő ez a történet, amit mindenkinek érdemes elolvasnia, aki fel mer magának tenni nehéz kérdéseket, és meg is meri őket válaszolni.


Fallen_Angel
5.0/5

Orson ​Scott Card könyvei közül eddig csak a Végjátékot olvastam. Bár A kegyelem ára teljesen más műfajba tartozik, annyi közös van bennük, hogy mindkettő mély benyomást tett rám, a nehezen felejthető (és emészthető) olvasmányok közé tartoznak.
Szépen megfogalmazott, szinte lírai történet, de a szépség kegyetlenséget és fájdalmat takar, illetve egy idő után már nem takar, párhuzamosan vannak jelen. A szereplők tetteinek, döntéseinek következménye van és az árat nem csak az fizeti meg, akinek kellene.
A szerző a szereplőin kívül az olvasót is kínozza: a fejezetek előtti rövid leírásokból előre lehet tudni, hogy mi fog történni, miről fogsz olvasni. Ennek ellenére úgy csuktam be a könyvet, hogy percekig csak néztem ki a fejemből. A narrátor személye is váratlanul ért, pedig kitalálhattam volna, de annyira vitt a történet, hogy nem is gondolkoztam rajta.
Nem véletlenül került ez a könyv a kiadó Mesterművek sorozatába, jár rá az öt csillag.


Razor
4.0/5

Számos ​Card által írt sci-fivel a hátam mögött, kíváncsi voltam, hogy mit is alkotott eme korai fantasy regényében. Nos, a Végjátékhoz hasonlóan ezúttal is gyermek fejlődéstörténetét kaptam, ám még annak univerzumánál is kegyetlenebb világban.
Elsőre kicsit furcsa volt a narráció, ill. a fejezeteken belüli rövid fejezetek, de ezt hamar megszoktam, és elmerültem a történetben. Őszintén szólva egy jó ideig nem is tudtam merre akar kerekedni a sztori, ki lesz egyáltalán a tényleges főszereplő, ám különösebben ez nem aggasztott, a lapok így is szépen pörögtek. Itt-ott számomra kicsit leült a történet, ill. a végére érve se volt az a “húbammeg” érzésem, de ezt leszámítva ismét egy jó történetet olvashattam Cardtól.


Laren_Dorr
5.0/5

Nincsenek ​szavak…


Shanara
5.0/5

Az ​író sci-fi műfajában írt művei közül olvastam párat és szeretem is őket. Ez a regény az író első kitérője volt a fantasy műfajában. Őszintén mondom, hogy nagyon erőset alkotott. Ugyanakkor a MesterMűvek sorozaton belül a fantasy alfolyamban ennek a műnek a magyar megjelenése lett az első kiadvány. Nagyon magasra tette ezzel azt a bizonyos lécet, mint az olvasóknak, mint saját magának a kiadó. Remélem, hogy a további kötetek színvonala is alkalmazkodni fog ehhez a kötethez.
De nézzük a regényt. A már megtörtént eseményeket utólag bemutató és értékelő elbeszélés szépirodalmi igényességgel megfogalmazott történetben kerül az olvasó elé. Rögtön kitűnik a fogalmazásból, hogy van egy narrátorunk, aki végig visz minket az eseményeken, újra felidézi a történéseket. Személye azonban nem található ki egyszerűen, de nem is lehetetlen. A regényben megtalálható a Card írásaira oly jellemző karakterfejlődés, a szereplők külső hatásokra való reakcióik általi reagálása. Akár pozitív, akár negatív irányban is történik ez a változás. Szereplői összetett jellemek. Mivel az író kellő energiát fordít arra, hogy megismerjük a jellemek kialakulását, ezért egyedi reakcióikat kellőképpen át tudjuk élni és bizony a legtöbb esetben elgondolkoztam rajta, hogy én vajon hogyan döntöttem volna egy hasonló szituációban.
A regény más szempontok alapján is összetett és elgondolkodtató. Vannak itt egymásra épülő vallások, mitologikus utalások, filozofikus fejtegetések.
A történet nagyon komoly, nagyon sokrétű és nagyon mély gondolatok egész tárháza. Igazán elgondolkodtató és megfontolandó. Olyan ez a könyv, amelyet ha elolvastál, akkor még napokig keringenek a fejedben a gondolatok, a kérdések, az érzések. Nem hagy nyugodni. A keltett érzéseket pedig nagyon nehéz visszaadni, mert mélysége és sokrétűsége miatt minden olvasót máshogy érint meg a mondanivalója.
Igazán komoly és elgondolkodtató regény, amelyet bátran ajánlok minden igényes fantasyra szomjazó olvasónak. Az író sci-fi műveit ismerőknek is teljes nyugalommal tudom javasolni, hogy kísérjék el a szerzőt a fantasy területén tett látogatására. Nem fogják megbánni.
Bővebben közvetlenül blogomon vagy a bloglinknél.


Isley
5.0/5

1983-ban, ​a 32 éves Orson Scott Cardnak ez volt az első fantasy regénye. Még négy évvel vagyunk ekkor A hetedik fiú előtt, de már számos olyan motívum megjelenik itt, ami az Alvin sorozatban forrott ki igazán. Megjelent a hetedik fiú ötlete például már itt is, de nagyrészt kihasználatlanul maradt. Talán már ekkor tudta, hogy arra a motívumra egy teljes sorozatot akar majd építeni. Alvin történetében nem annyira használja a mágia szót, de itt is, ott is megjelennek a képességek, vagy fortélyok. Keskenycsípőjű Orem és Szépség képessége is egyaránt simán olyanféle volt, melyek jól passzoltak volna a Teremtő Alvin sorozatba is. Valamint Cardnak már ekkor megvolt az a képessége, hogy “mágikus” erőket könnyen elképzelhetővé és megfoghatóvá tegye a legmegfelelőbb cselekvőigék és hasonlatok segítségével.
A képességeken túl a regény nagy erénye az igazán jól átgondolt sztorija volt. Az ok-okozati összefüggések nagymértékben szőtték át a regényt, de a játékmesterek inkább csak a feltételeket teremtették meg, és a főszereplőkön múlott, hogy ők hogy döntöttek. Vagy legalábbis részben. A kegyelem ára azért is érdekes könyv, mert nagyon izgalmas lenne azon elgondolkozni, hogy például a Kis Király mennyire volt ura a saját akaratának, és mennyiben volt csak egy bábfigura.
A történet I./2 személyben írodott, s végig van egy példabeszéd hangulata. Néhol tényleg szinte allegorikussá válnak a karakterek, de Orem talán a legjobbkor jön, és az ő története ebből a szempontból is helyre billenti az egyensúlyt. Emellett a regényben elég sok naturalista stílusban írt jelenet is helyet kapott.


Lisie87
5.0/5

Bevallom ​ez az első könyvem Card-tól, de tervben van, hogy megismerkedem a SF műveivel is.
Hogy tetszett e a könyv? Igen. Hogy különleges volt a nyelvezete és az írásmódja? Igen. Nem erre számítottam, de bevallom, hogy kellemesen csalódtam. Az biztos, hogy nem egy boldog történet, talán éppen a negatív példázatok ellenére lesz kiemelkedő mű. A döntéseknek ára van, legfőképpen a kegyelemnek, az ember nem is gondolja, hogy hogyan hat ki egy apró irgalom egy egész ország jövőjére és megtudjuk a bosszú mértékét. Az egész könyvben Orem-et sajnáltam a legjobban, aki a hatalmasok játékszere lett és a történet végére mindent elveszített.


@Laren_Dorr ​-hoz hasonlóan nekem sincsenek szavaim.

Köszi, @chibizso, hogy megkegyelmeztél rajtam és kölcsönadtad. Ki tudja, mi ennek az ára… :D


risingsun
5.0/5

Érdekes ​megfigyelni hogy, Card a történeteinek (Végjáték, Teremtő Alvin sorozatok esetén a kezdő kötetek) középpontjában mindig gyerekek állnak, akik saját közegükből és környezetükből különleges képességeik vagy tudásuk miatt kilógnak. Ezt persze rendesen meg is szenvedik, s kénytelenek megküzdeni az elfogadásukért. Nehezen illeszkednek be, nehezen találják meg a helyüket. Alapvetően hátrányos helyzetből indulnak, melyből nehéz kitörniük. Kérdéses persze az is, hogy hogyan, milyen módszerekkel érik el a közösség, közeg elfogadását, megbecsülését hisz óhatatlan, ott lebeg a fejük felett, hogy kegyetlenek, gonoszak legyenek ők maguk is (vagy másképp a Sötét oldalt válasszák). Ebből fakadóan rengetegszer ez lelki problémát is okoz a még gyerek főszereplőknek, a döntéseik súlyának elfogadása, a következmények mérlegelése, a saját út megtalálása.

Nincs ez másként a Kegyelem árában sem. A gyermekként elszenvedett megaláztatásból egy életen át tartó bosszú lesz, egy ártatlan, kiközösített parasztlegényből a kemény és kegyetlen megpróbáltatások sem képesek kiirtani az áldozatkészséget. Gyermek sorsok, szomorú fejlődéstörténetek.

Kegyetlen mese tehát a Kegyelem ára. A finoman egymásba fonódó tartalmi, érzelmi, erkölcsi rétegek bőven adnak elmélkedni valót a könyv befejezése után is, melyet csak megerősít a történet befejezése. Felkavaró olvasmány, sokáig tartó ülepedési, feldolgozási idővel.


Na ​szóval, mondhatnám, hogy nehéz lesz, de nem az. Ami azt illeti, ha fukar lennék egyetlen szóval is jellemezni tudnám a könyvet: Más.

Banningparti Keskenycsípőjű Orem története, ami igazából nem is róla szól más, mint bármi amit eddig olvastam. Ez pedig felüdítő, akár a nyári napon meztelenül kiállni a szélbe. A mai irodalomról sokszor a 19. század eleji tudományok jutnak eszembe: felvetődött egy új jelenség akkor arra rávetette magát a fizikus, az alkímista, a vegyész, az orvos, a asztrológus, lerágták, mint egy csontot és tovább álltak.

Na ez nem ilyen. Bár nem olvastam annyit, hogy bizonyossággal kijelentsem, ilyen nincs még egy. Egy sziget a tömegben, különleges a sok jó között.

Igazából irígylem Cardot. Mindent elkövet, amitől a szerkesztők tépni szokták a hajuk, felrúgja a szabályokat és kínozza az olvasóit. Az ilyet nem szokás nállunkfele bevállalni kiadóként, de hát feltételezem, máshol egyéb irányelveket követnek.

Szép. Igazi. Nem érzem magam egy mesében, mert kegyetlen, mint a valóság. Mégsem érzem magam nyomasztva a valóságtól, mert mesés és nyomorult egy valóság.

Ajánlom azoknak, kik belefásultak valamibe, s keresik a felüdülést.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

50.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók