Hód ​és a sárga dosszié titka

Mattyasovszky Jenő - Hód ​és a fekete bárány
A ​fiatalember a zsebébe nyúlt, és nyitott tenyerén felmutatta a két kis fémdobozt. Megálltak. Az elhárítófőnök kezébe vette az egyiket, és alaposan megnézte. - Nyissa ki, ezredes elvtárs - mondta Balassa. - Hogyan kell ezt kinyitni? - Mint a gyufáskatulyát A nyitott doboz aljában valamilyen kulcs tollazatának benyomata látszott. A másiknak ugyanilyen benyomat volt más mintájú kulcsról. - Gittbe nyomva rögzítették - mondta az ezredes, majd feltekintett beosztottjára - Ezeket honnan vette? - Szántai kócerájában bukkantam rájuk... Azonnal tudtam, hogy igen fontos a részünkre. Ez megmagyarázza Szántainak a kapcsolódását a minket érdeklő ügyhöz. - Minek a kulcsáról készítették ezt a lenyomatot? Balassa hangja közömbösen csengett, amikor megszólalt: - Az egyik Palásti irodájának ajtókulcsáról készült, a másik pedig a lemezszekrény kulcsáról. Bana a meglepetéstől megdermedt. - A lemezszekrény tele van fontos iratokkal. - Persze... Palásti ott tarja az összes dokumentációt ehhez az új eljáráshoz. Bana merően nézte a tenyerében levő fémdobozokat, mintha választ várna azoktól. - Mit kereshetett ez Szántainál? Miért éppen nála volt? Ő szerezte vagy mástól kapta, hogy ennek alapján készítsen másolatot kulcsokat? - kérdezte. - Ezek a nagy kérdések számunkra...

Mattyasovszky Jenő - Hód ​és a lábon járó őrület
A ​repülő széles ívben fordult egyet, majd zökkenőmentesen talajt fogott, s a dzsippel csaknem egy időben ért Banáékhoz. A nyomozók kiugráltak a kocsikból, s körülfogták az AN-2-est, amelynek motorja leállt, s a pilóta a földre ugrott. Kemény léptekkel az elhárítás főnökéhez ment, feltolta homlokára a szélvédő szemüveget, és kihúzta magát. - Ezredes elvtárs, Hód főhadnagy jelentem: az értékes szállítmánnyal megérkeztem. Köszönöm a fogadtatást! Bana örömében csaknem megölelte a beosztottját, aki vidáman visszaperdült a géphez, kinyitotta az ajtót és beszólt: - Hölgyeim és uraim, megérkeztünk. Tessék kiszállni! Blumenstock tűnt fel elsőnek az ajtóban, és a pilótára förmedt: - Hol az istenbe voltunk eddig? Akkor látta meg a géppisztolyos civileket. Halálfehér lett. És csak suttogni tudta: - Glaser, én megölöm magát!

Mattyasovszky Jenő - Hód ​és az elárult ügynök
...Valami ​nagyon fontos történhetett, ha szükségesnek tartotta, hogy visszajöjjön. - Végre valami fontos dolog akadt - mondta az ezredes. Pintér cigarettára gyújtott, és mintha egész éjjel talpon lett volna, fáradtan visszaült a fotelba. - Hódot megfelelő fedéssel beküldöm a Mechanikai Vállalat budapesti központjába - közölte az ezredes. - Minden jell arra mutat, hogy ott fog eldőlni egy sor kérdés az új oszcillátor körül. Egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagynunk az ezzel kapcsolatos munkát. Biztos vagyok abban is, hogy Otto Hauser helyébe majd más lép. Fel kell derítenünk, ki az, és mit akar. Ezenkívül sürgősen a KMV-nél tevékenykedeő ügynök kilétét kell megállapítani. Most már nyilvánvaló, hogy az adatok, információk kiszivárgása ügynök tevékenységének köszönhető. - Tehát két vonalon indulunk el - állapította meg Beleznay. - Úgy van... - Fokozzuk a felderítést a KMV-nél, egyben Otto Hauser nyomát kutatjuk. - Mindkettőt párhuzamossan végezzük - hagyta helyben az ezredes -, és a felderített adatokat, szálakat egyeztetjük. Hóddal magam tartom a kapcsolatot, és közvetlen irányításom alá tartozik, a többi a ti dolgotok lesz.

John Le Carré - Call ​for the Dead
George ​smiley had liked Samuel Fennan, and now Fennan was dead from an apparent suicide. But why? Fennan, a Foreign Office man, had been under investigation for alleged Communist Party activities, but Smiley had made it clear that the investigation -- little more than a routine security check -- was over and that the file on Fennan could be closed. The very next day, Fennan was found dead with a note by his body saying his career was finished and he couldn't go on. Smiley was puzzled...

Mattyasovszky Jenő - Hód ​bemutatkozik
A ​kutatóintézetből olyan kísérleti eredmények kerültek külföldre, melyek csak olyan ember révén szivároghattak ki, aki maga is részt vesz a munkában és hozzáférhet a teljes dokumentációhoz. A titkosszolgálat egy beépített embere figyeli az intézet munkatársait, de hogy ki Ő, azt még az intézet igazgatója sem tudja. Balesetnek álcázott gyilkosságok kísérik a kutatómérnökként dolgozó CIA-ügynök ténykedését, de Hód eszén szerencsére nem sikerül túljárnia. Az ügynök és a zseniális kémelhárítótiszt végső összecsapásánál fény derül minden titkos körülményre.

Mattyasovszky Jenő - Hód ​és a ZX-7
"Zimmer ​elégedetten kuncogott magában. Pár lépésre a kertkaputól mégis rossz előérzete támadt. Mintha a nevét hallotta volna. Hirtelen megtorpant: most már tisztán hallotta a halk hangot. - Herr Zimmer? Meglepetten fordult oldalt. Mintegy kartávolságra tőle, a széles törzsű akácfától egy árnyék vált el. Csak a körvonalait látta. Akaratlanul is hátralépett. - Tessék? - fürkészte a sötétet. - Herr Zimmer? - ismételte meg a kérdést az árny. És ő elkövette a végzetes ballépést: - Én vagyok... A sötétből lángnyelv villant, és Zimmer Lajos üres zsákként rogyott a földre. A lövés hangját követő csendbe futó léptek zaja és kiabálás keveredett. - Ott szalad, a fák mellett! - ordította a ballonkabátos férfi. A másik futásnak eredt a túlsó járdán a megadott irányba. Ismét lövés dörrent... A futó alak felbukott, majd a kerítés tövéhez vonszolta magát, és két lövést adott le a közeli utcasarok irányába. Ballonkabátos társa a másik oldalon tapadt a falhoz, és az ő kezében is fegyver villant."

Mattyasovszky Jenő - Hód ​és a háromkirályok
A ​halott arcra borulva feküdt a betonon. Egyik lába kissé behajlott, jobb keze hosszan előrenyúlt feje mellett, míg a másik a teste alá szorult. Úgy látszott, mintha éppen kúszni akarna. Fekete orkán-lemberdzseket, sötét pantallót és vastag talpú bakancsot viselt. Hátán vállraszíjazott, horpadt hátizsák volt. A kísérő hamuszürke arcán páni félelem tükröződött. - Gyere, pucoljunk innen - mondta. - Miért? - Még ránk kenik az egészet. A vezető elképedt. - Meg van őrülve? - nézett társára. - Azt fogják mondani, hogy mi ütöttük el. - Hogy én elpucoljak?! - ordította a vezető. - Miért?... Nem vagyok bűnös. Rátaláltam, ennyi az egész!... Húsz éve vezetek, még soha senkit nem ütöttem el. Azt hiszed - mutatott a tehergépkocsira -, hogy ez egy játékautó? Egyszerűen zsebrevágod és átvágsz gyalogosan a földeken, míg nem találsz egy másik utat, amin aztán elpucolhatsz? Mi?... Tisztára meghülyültél! - Félek nyögte a kísérő. Félrement és hosszan öklendezett. A gépkocsi irányjelzője változatlanul pislogott. A vezető felmászott a fülkébe és elfordította a kapcsolót. A reflektort viszont égve hagyta. Később tanakodni kezdtek, hogy mitévők legyenek.

John Le Carré - The ​Tailor of Panama
He ​is Harry Pendel: Exclusive tailor to Panama's most powerful men. Informant to British Intelligence. The perfect spy in a country rife with corruption and revolution. What his "handlers" don't realize is that Harry has a hidden agenda of his own. Deceiving his friends, his wife, and practically himself, he'll weave a plot so fabulous it exceeds his own vivid imagination. But when events start to spin out of control, Harry is suddenly in over his head --- thrown into a lethal maze of politics and espionage, with unthinkable consequences ...

Hugh Laurie - The ​Gun Seller
Thomas ​Lang is a James Bond for the 1990s, with the same ingredients, but brought bang up-to-date, and with much better jokes. Cold-blooded murder just isn't Thomas Lang's cup of tea. Offered a tidy sum to assassinate an American industrialist, he opts to warn the intended victim instead - a good deed that soon takes a bad turn. Quicker than he can down a shot of his favourite whiskey, Lang is bashing heads with a Buddha statue, matching wits with evil billionaires, and putting his life (among other things) in the hands of a bevy of femmes fatales. Up against rogue CIA agents, wanna-be terrorists, and an arms dealer looking to make a high-tech killing, Lang's out to save the leggy lady he has come to love - and prevent an international bloodbath to boot.

Mattyasovszky Jenő - Trencsényi István - Hód ​és a szerelem hóhérai
- ​Nem lehetett vele bírni. Le akart vetkőzni, és engem is ruhátlanul akart látni ... Engem feszélyezett a dolog, hiszen bármikor járhattak arra. Apa és lánya, gondolhatták volna. Vagy öreg szatír és a fiatal pillangó ... Birkóztunk. Azazhogy fekve játszottunk. Lizett magára húzott, és akkor eszembe jutott Kolbe. Amit Kolbe mondott. Erről a viselkedésről. Várj Lizett, mondtam neki, itt van ez a spray, lehelj belőle egy kicsit. Akkor megnyugszol ... Éppen csak egy cseppet spriccelt belőle a szájába, aztán eldobta. Megnyugodott. Tényleg megnyugodott. És elkezdett sírni. Úgy éreztem, azért sír, mert boldog ... Gyere, mondta, gyere, gyere, a tiéd akarok lenni ... Most, itt azonnal ... Temesinek elcsuklott a hangja. Ivott a spriccerből. Nagy nehezen tudta csak folytatni. - Mondtam már, hogy feszélyezett a tudat, hogy bármikor megláthatnak bennünket. Lefejtettem magamról a karjait, felálltam, Lizett is felugrott, vissza akart rántani. Én nem hagytam. Tényleg úgy nézhetett ki messziről, mint dulakodás. Ha nem akarod, akkor én repülök ... kiáltotta. De akkor már az orom szélén állt. Lizett! ... Lizett! Késő volt. Lizett lezuhant ... - Temesi hangtalanul sírt.

Mattyasovszky Jenő - Hód ​és a lisszaboni futár
... ​Bán kissé oldalt lépett, és ekkor vette észre a lába oldalából kimeredő hegyes tárgyat. Sejtette, mi lehet az. Mikor közelhajolt, látta, nem tévedett; egy kés nyele rajzolódott ki a sötétben. Elég nagy szerszámnak látszott. A helyzete elárulta, hogy a ládában alvó Pongráczot kívülről szúrták le, méghozzá egyetlen határozott bökéssel. A hátát célozták meg, a szív tájékán. Persze, előbb a kést kellő helyre, a deszkák közötti résbe illesztették. Bán Géza öngyújtóját kézben tartva egy kis erőfeszítéssel benyomult a két láda közé, hogy közelebbről szemügyre vegye a gyilkos szerszámot. Az egy pillanatra felvillanó fény elég volt ahhoz, hogy a fanyélbe vésett nagy F betűt meglássa. Miközben kiküszködte magát a ládák közül, a halott ember oldalra dőlt, a kés koppanva a földre esett. Bán halk szitkot morzsolt a foga között. Éppen felegyenesedett, már fordult volna hátra, de egy fojtott hang megálljt parancsolt. - Maradjon úgy, fegyver van nálam ...

Falus György - József Gábor - A ​Katamarán akció
Valahol ​Nyugat-Európában egy bizonyos Mr. Banks eligazítást tart három hírszerző ügynöknek. A kémakció egy magyar energetikai vállalat igazgatója ellen irányul és végső célja az áldozat kompromittálása, majd informátorként való beszervezése. Nos, ez így felsorolva sem jelentéktelen program, Falus György és József Gábor regényében azonban valóságos esemény-zuhataggá válik. A regény arénájának egyik oldalán a kémek, a másikon a kémelhárítók; a pergő cselekményben az egyik izgalmas fordulat a másikat követi. A színhelyek változnak: hol Pesten, hol Nyugat-Németországban, hol pedig Ausztriában vagyunk. A Néma dosszié című, nagy sikert aratott magyar kémfilm és regény szerzőpárosa a számos érdekfeszítő epizóddal mindvégig feszült várakozásban tartja olvasóját, míg végül az - némi meglepetés után - elégedetten teszi le kezében A Katamarán akció történetéről szóló könyvet.

Mattyasovszky Jenő - Hód ​jelentkezik
A ​sovány német férfi kerekre tágult szemében rémület csillogott. - Maga megőrült! - motyogta. - Mit akar tőlem? A másiknak meggörbült a háta, kezében nyitott pengéjű kés villant. - Egy szót sem! - sziszegte. Fent a magasban egy megnyúlt árnyék vált el a lépcsőtől. A fiatalember súlyos teste átzúgott a levegőn, nekicsapódott a vékony dongájú görögnek, ledöntötte lábáról a németet is. A kés elrepült, és egy hordónak pattanva a földre esett. Hart Beccel eszelős tekintettel nézte, amint svájci lakótársa elbánik a göndör hajú férfival. Egy pillanatnyi időt sem hagyott a másiknak, hogy ez magához térjen meglepetéséből és feltápászkodjon. Ökle pörölyként csapott le gyors egymásutánban a görög fejére. Az szétvágva a karját, és mozdulatlanul nyúlt el a pince kövén. A sovány német torkaszakadtából ordított segítség után. A fiatalember hozzá lépett, és megrázta a vállánál fogva: - Hagyja már abba, már nem fenyegeti semmiféle veszély. - Meg akart ölni... - Csönd! Hart Beccel összecsukta a száját és bambán nézett. Remegett mint a nyárfalevél. - Bújjon oda hátra, a hordók mögé - mondta a fiatal férfi. - Gyerünk, de gyorsan... És maradjon csöndben. Nagyon fontos, hogy csöndben maradjon. A német négykézláb bemászott a hordók közé. A leütött férfi lassan éledezett, felnyögött, aztán oldalt fordult. A lilainges megragadta és egy hordónak támasztva

Mattyasovszky Jenő - Hód ​nem alkuszik
Lélegzetelállítóan ​izgalmas kalandok, fordulatos cselekmény, hidegvérrel elkövetett gyilkosságok, bravúros nyomozás - ezekkel találkozik az olvasó ezekben a Hód-történetekben, amelyek ezúttal második kiadásban látnak napvilágot, két történet egy kötetben. A történetek középpontjában egy tehetséges és fiatal elhárítótiszt áll, akinek a fedőneve Hód, s aki bámulatos vakmerőséggel, élete kockáztatásával is, szegődik nyomába kémeknek, gyilkosoknak, csempészeknek. Mer kockáztatni és nyer. Alapelve: a szerencse is a bátrakat segíti.

Mattyasovszky Jenő - Hód ​fogságban
Kis ​szünet következett a beszélgetésben. A sánta és a sörhasú elfeküdt a fotelban, belőlük sem lehetett látni semmit. Fehér füst tekergőzött a plafon felé, mintha ez jelezte volna, ők is ott vannak. - Maga eléggé benne van a szarban - szólalt meg újra a főnök. - Sikerült megszöknie, szinte hihetetlen módon .... Ezzel bebizonyította, hogy nagyon ügyes. De a rendőrök keresik. Ma reggel már hatszor hallottam a személyleírását a rádióban... Elhatároztuk, hogy mi segítünk magának...De még nem tudjuk pontosan, kicsoda maga. Mint ahogyan a rendőrök sem tudják, mert nagyon okosan hallgatott... Csakhogy ez nálunk nem módszer. Itt beszélnie kell. És úgy vigyázzon, mindent ellenőrizni fogunk... Egyetlen hazugság, s valamelyik éjszaka kitesszük a rendőrkapitányság előtt, Budapesten persze... Ha igazat mond, akkor nem lesz baj... Akkor találunk magának olyan munkát, amiből meg is gazdagodhat... Én ennyit akartam mondani...

Mattyasovszky Jenő - Kulcsár Ödön - Hód ​és a sátáni vigyor
Clear ​úr a ruháit nézegette, kviálasztott egy nyakig gombolt selyemruhát, maga elét tartotta, közben Kemenesre bámult, vajon helyesli-e, hogy ezt vegye fel, de nem kérdezte meg. - Egy negyedóra - közölte, s bement a fürdőszobába. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, Kemenes lassú mozdulattal az asztalon hagyott kézitáska után nyúlt. Magához húzta, s belekotort. Érezte a zsebkendő puhaságát, a kis pénztárcát, a pisztolyt, a tollat. A keze egy kis noteszon állapodott meg. Kihúzta. Belepörgetett, látta a napok mellett a bejegyzéseket. De csak jeleket. Betűket és számokat. Kikereste az aznapit. Egy nyilat rajzolt az ABB betűk közé az asszony. A következő napokon B volt a jelzés. Kemenes elégedetten nyugtázta, ez Budapest. Az A pedig Amszterdam lehet, a középső B pedig Bécs. - Ez sem valami nagy ész... Fordított a lapon. Megtalálta az Sz-jelzést is. Székesfehérvár. A lap alján viszont egy kicsike keresztet látott. A halál jelét. És mellette egy K betűt.

Mattyasovszky Jenő - Kulcsár Ödön - Hód ​és az elfuserált magánélet
- ​Látom a régi módszert alkalmazta... Is it so? - tette hozzá angolul. - Vagy nem? Water-cure... Vízikúra... Engem is ezzel akart örökre meggyógyítani? Caller felhúzta a vállát. - Nézze gróf úr, én azt teszem... - Tudom, amiért megfizetik. Értem mennyit kapna? És főképpen kitől? Ki rendelte meg magánál ezt a disznóságot? A fiatalember hosszan krákogott. Mint aki már ötven cigarettát szívott el. - Ha megöl - mondta csendesen -, akkor sem árulom el... Ezt nem tehetem. - Jó - bólintott a gróf. - Akkor megölöm.

Agatha Christie - Öt ​kismalac
Carla, ​a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt. Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest: a tőzsdést (aki piacra járt), az amatőr botanikust (aki otthon ült), a nagyvilági nőt (aki sok húst evett), a nevelőnőt (aki hoppon maradt) és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)...

Vavyan Fable - Maggie Bell - A ​pepita macska
Az ​isten szerelmére, meg ne vegye ezt a könyvet! - ha ki nem állhatja a Fable-regényeket - ha férfi - és hiú - ha nő - és a férfiakat Istennek látja - ha nem szeret nevetni - hasműtét után - varratszedés előtt Azonban azonnal vigye haza ezt a könyvet, - ha érdekli minden idők legelégikusabb love story-ja, amely arról szól, miként szeretett egymásba Chantal és Sultan - ha kíváncsi rá, hogyan mérgesítette el szerelmüket pl. a csirkelábakkal gazdagon feldíszített karácsonyfa - ha tudni kívánja, mi történik, miután Sultán egy szép napon hazatér Afrikából, hogy felkutasson egy orvost, akinek vírus tapad a kezéhez, ám a doktort halva találja - ha sejti már, hogy Sultant űzőbe veszi a titkosszolgálat, s bár Chantal könnygázzal védi magát, neki is menekülnie kell, árkon-bokron, emlékeken, Afrikán át - pláne, ha... Tudja mit?! Ha kíváncsi a történetre, olvassa el Vavyan Fable és Maggie Bell könyvét! szerelmi történet, s mint olyan: kész akcióregény. Utolsó - fontos - figyelmeztetés: számoljon a féktelen nevetés következményeivel, és feltétlenül csatornáztassa székét, fekhelyét, mielőtt a könyv olvasásába fogna!

Vavyan Fable - A ​Halkirálynő és a Kommandó
...Újabb ​tompa dörrenés hallatszik odafönt, majd újabb, ám ez már közelebbinek rémlik. Füst szaga keveredik a kavargó portól fojtogató levegőbe. Szám mintha sárral volna tele, s ekkor fény lobban mögöttünk. Lángok marnak a rejtekajtóba, s az félelmetes robajjal leomlik. Nyargalunk. Lépteink dübörgését nem halljuk a fejünk fölött és mögöttünk összeroskadó épület haláltusájában, hörgő légvételeink kínját is csak érezzük. A száguldó Louis lámpája tovább küzd a sötétséggel: imbolygó-sápadt fénysugár, apokaliptikus robajlás, füst - a halál maga. Ott fújtat a sarkunkban. Belloq lemarad, átnyalábolja vállamat, magával vonszol, kiáltozik valamit, szavát nem értem. A folyosó beomlik mögöttünk. A fénykör olykor ajtókra villan, az ájulás határán suhan át rajtam a gondolat: mégis itt, ebben a pincében halok meg, ahonnan egyszer már kiszabadultam. A következő, még közelibb robbanás hatására a folyosó megremeg, akár egy haldokló állat belei. A mennyezetről kődarabok mállanak. Wyne megroggyan a vállára zuhanó omladék súlya alatt, mégis fut tovább. Már körülöttünk is záporozik a törmelék, lábunk alá torlódik, átbukdácsolunk rajta, tűz robog nyomunkban, levegő híján megfulladunk! S a fénysugár ismét a folyosó végét tapogatja. Már jártam itt! Előrevetődöm, s míg Louis felfelé világít, Belloq fölemel. Körmeim mind egy szálig letörnek, mire kitépdesem a csapóajtó zárját. A regény 1987-ben jelent meg először, népszerűsége azóta is nőttön-nő.