Zűrvölgy

Stanisław Lem - Az ​emberiség egy perce
Stanisław ​Lem a tudományos-fantasztikus irodalom világhírű művelője, magának a műfajnak bölcselője, történetírója orvos fiaként született 1921. szeptember 12-én. Maga is orvosnak tanul, de iskoláit csak a háború után fejezi be; a háború éveiben autószerelőként dolgozik. Művei 1946 óta jelennek meg lengyelül, s mellesleg a világ szinte valamennyi nyelvén. Lem fordulatos, érzékletesen ábrázolt környezetben játszódó tudományos-fantasztikus elbeszélései filozófiai töltetűek; szinte minden művében az emberiség nagy kérdéseit ábrázolja a mesés cselekményszövéssel tökéletes összhangban. A gondolkodó azonban néha leveti a mesélő álruháját - teszi ezt a jelen kötetben is -, s Naprendszerünk kialakulásától lehetséges jövőnkig vázolja, mutatja meg vagy tesz rá mindössze ironikus célzást, jelesül arra, hogy milyen esélyei voltak s lehetnek az emberiségnek. Lem minden írását nemes humánum, a legkülönbözőbb tudományágak területéről vett alapos tájékozottság jellemzi.

Friedrich Dürrenmatt - A ​gyanú
Az ​Európa Könyvkiadó Dürrenmatt-sorozatának második kötete olyan újdonsággal szolgál, amelyet eddig nem ismerhetett meg a hazai olvasóközönség. Az 1953-ban írt kisregény, A gyanú, jellegzetes dürrenmatti "krimi", hátborzongató jelenetei egy zürichi magánklinikán játszódnak. Itt tevékenykedik az az orvos, akinek arcképét volt évfolyamtársa egy koncentrációs táborbeli "műtőben" készült fényképen véli felismerni, és ide fekszik be az öreg Bárfach felügyelő, hogy a leleplezés érdekében kiszolgáltassa magát a homályos múltú orvosnak s annak a majomszerű árnynak, amely olykor megjelenik a kórház berácsozott ablakán...A kötet másik kisregénye - Görög férfi görög nőt keres - az író műfajmegjelölésével: komédia prózában. Arkhilokhosz, a szánalmas segédsegédkönyvelő és a káprázatos Khloé bizarr története utoljára 1969-ben jelent meg magyarul.

Mihail Solohov - Emberi ​sors
Mihail ​Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Déry Tibor - Theokritosz ​Újpesten
A ​gyűjtemény első elbeszélése 1931-ben született, az utolsó 1966-ban: harmincöt esztendő novellatermését tartja kezében az olvasó. Most, hogy ezt a hatalmas, gazdag, sokszínű anyagot együtt látjuk, nemcsak egy kivételesen izgalmas tehetségű író fejlődését követhetjük nyomon, hanem harmincöt év európai történelmének és stílusirányzatainak alakulását is. A gyűjtemény két kötete tartalmazza Déry Tibor jól ismert novelláit, elbeszéléseit, A ló meg az öregasszony, a Szerelem anyagát (köztük olyan nagyszerű írásokat, mint az Alvilági játékok, a Jókedv és buzgalom, Az óriás, a Vidám temetés, Számadás, Két asszony). Ezt az anyagot kiegészítettük a Niki-vel, továbbá az író néhány régebbi elbeszélésével (A prágai lány, Vendéglátás stb.), amelyek ezúttal jelennek meg első ízben könyv alakban, valamint az utóbbi évek novellatermésével.

Kosztolányi Dezső - Kulcs
1903-ban, ​tizennyolc éves korában érettségizett, s ősszel bölcsészként folytatta tanulmányait a budapesti egyetemen. Ekkor már munkatársa a szülővárosában megjelenő Bácskai Hírlap-nak, s itt közli első karcolatait, tárcáit, nemsokára novelláit is. Ezután - Juhász Gyula közvetítésével - a Szeged és Vidéké-ben, 1906-tól kezdve pedig a Budapesti Napló-ban jelennek meg novellái és tárcái. Első novellás kötetét, a Boszorkányos esték-et, 1908-ban adja ki. Ekkoriban már országszerte ismert költő, publicista, kritikus, s e kötete után a századelő legjobb novellistái között is számon tartják. Tizenegy novellás kötete jelent meg életében, egyik-másik két kiadást is megért. 1911-ben két kötete lát napvilágot, A vonat megáll és a Bolondok; ezeket követi 1912-ben a Beteg lelkek, 1916-ban pedig a Bűbájosok. A két forradalom éveiben is ad ki novellás kötetet: 1918-ban a Káin-t, 1919-ben a Pává-t. A húszas évek elején írja első regényeit is, s úgy látszik, hogy az életművében újként jelentkező műfaj kiszorítja érdeklődési köréből a novellát, mert 1921-ben még ugyan kiadja A rossz orvos című kötetét, de aztán jó egy évtizedig - az Esti Kornél (1933) megjelenéséig - nem jelentkezik novellás könyvvel. Életének utolsó évében jelenik meg a Tengerszem című kötete, a legérettebb, a világról legtöbbet mondó Kosztolányi-novellák könyve. Többi prózai köteteiben is akad egy-egy novella vagy novellával rokon írása - tollrajz, karcolat - vagy műfajilag nehezen meghatározható novellisztikus írása. Halála után több gyűjteményes novellás kötete jelent meg; ezek közül a legbővebb gyűjteménye a Réz Pál szerkesztette Kosztolányi Dezső elbeszélései című, 1965-ben kiadott kötet.

Jorge Luis Borges - Körkörös ​romok
Borges ​különös és egyedülálló író. Világa is különös; elképzelt világmindenségét fiktív nyelvvel, anyagokkal, tudománnyal, számrendszerrel tölti meg. Hol a térbeli végtelen átfogására vállalkozik, mint novelláskötetének egyik legjobb darabjában, Az Alefban; hol az időbeli végtelent próbálja átfogni, mint a Funes, az emlékezőben; hol a célszerű rendetlenség és az oktalan rend dialektikáját fogalmazza meg, mint a Bábeli Könyvtárban; hol zseniális művelődéstörténeti és társadalombölcseleti karikatúrát rajzol, mint A babiloni sorsjátékban. A mindenség, sors, végtelenség jellemezte borgesi világban szüntelenül jelenvaló a fantasztikum, legfeljebb az a szokatlan benne, hogy a tudomány nem a természettudomány vagy a műszaki tudományok valamelyik ága, hanem a társadalomtudományoké: történelemből, irodalomtörténetből kap az olvasó egy-egy ízes morzsát.

Jaan Kross - A ​hamutartó és más elbeszélések
Jaan ​Kross (1920), a mai észt próza nagy alakja, aki történelmi regényei mellett elsősorban az elbeszélés műfajában alkotott maradandót. Magyarul Mennykő című kötetében három kisregénye, ill. A cár őrültje és Martens professzor elutazása című regényei olvashatók, valamint antológiákban és folyóiratokban jelent meg néhány verse és novellája. A kötetünkben szereplő nyolc elbeszélés szinte keresztmetszetet nyújt Kross kisprózájáról: az utolsó több mint húsz év terméséből válogattunk. Így vagy úgy valamennyi írás önéletrajzi jellegű, azaz főhőse vagy narrátora maga az író, aki emlékiratok helyett - bevallottan - fikciókban örökítette meg börtönélményekben és deportálásokban gazdag élete eseményeit. Jávorszky Béla

Komáromi János - Elment ​a nyár
Gyűjteményes ​kiadás, 7. kötet. Részlet a könyvből (1. oldal): "Mint a harcimén, ha fölnyerit, ugy kordult meg a jegyző gyomra is, mikor tizenegy óra lett, délelőtt. Erről az elnyult, mély és bús korgásról két dolgot tudott meg a jegyző mindennap: először, hogy tizenegy óra van s másodszor, hogy indulni kell a kocsma felé. Mert a nótárius ilyenkor szokta bevenni a napi adagot Gebinél. A jegyző pontot csinált tehát, a tollat kirázta, óvatosan a tintatartó mellé helyezte, először kipillantott az iroda ketrecablakán s utána közömbösen az udvarra lépett. Ezért közömbösen, hogyha véletlenül megpillantja a felesége, valahogy ne fogjon gyanut. Az asszony persze bolond lett volna, ha látta volna is, hogy pontosan a mai napon ne gondoljon semmi rosszat az ő hites uráról. Kilenc év alatt megszokta a jegyzőné, hogy délelőtt kilenc órakor feláll asztalától a jegyző, hogy lábujjhegyen kisurran a kapun s meg se áll a kiskocsmáig, hol Gebi öt krajcárért vesztegeti a snapszocskát, mely ha reszelget is az ádámcsutka körül, de azért megcsiklandozza a fantáziát. Ettől jön aztán aztán az ándung, meg az okos gondolatok. Jól tudta mindezt a jegyzőné s először ha seprüvel fenyegette is a nótáriust, kilenc év óta annyira belefáradt az egyenlőtlen küzdelembe, hogy tavaly óta már nem törődött vele, ha a forgószél viszi is el a falu pennáját. A falu pennája azonban nem tudta ezt s ezért még mindig a bevált rendszer szerint járt el. Először tehát a virágoskert sövényéhez oldalgott, két kezét a nadrág zsebébe mélyesztette és ugy tett, mintha a georginában gyönyörködnék, pedig közben annyira dolgozott a fülével, hogy majd beleszakadt."

Ismeretlen szerző - Repülés ​a mélybe
Olvasom ​ezeket a távolból érkező, mégis oly közeli sorokat, érzem a lélekre nehezedő súlyt, az együvé tartozás szép pillanatait, az otthon, a hazai táj gyönyörűségét, a tehetség vergődését, hogy szüntelen harcot vív a végzettel, mert az a dolga, hogy fölébe kerekedjék. Hogy mást is arra bátorítson Kiss Anna

Gárdonyi Géza - Hosszúhajú ​veszedelem
Karácsony ​estéjén tizenkét agglegény-barát találkozik egymással, valamennyien a családias ünnep száműzöttjei, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a "hosszúhajú veszedelem", a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. Az efféle oktalan általánosítás azonban nem lehetett kedvére az írónak, s ezért nem is törekedett rá. Vannak nők, akik nem érdemlik meg a fenntartás nélküli szeretetet - ez a legtöbb, amit kiolvashatunk az elbeszélések némelyikéből, ki azért, mert zsarnoki módon féltékeny, a másik önző, s ezt látszólagos önzetlenséggel, vagy konok hazugsággal palástolja. A könyvet azonban az teszi igazán kedvessé és feledhetetlenné, hogy a társaság fele minden célzatos él mellőzésével a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól. A Hosszúhajú veszedelem egységes keretbe fűzött elbeszéléseiből tehát minden emberhez szólóan a nosztalgia, az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, az emlékezés és újraélés sajgó gyönyörűsége a költészet és a szerelem örök szépsége sugárzik.

Josef Škvorecký - Egy ​tenorszaxofonos történetei
"Akkoriban ​én csak pöttöm fasisztacsemete voltam, apám viszont ordas fasisztának számított, bár nem annak mondta magát. A mai egyszerűsített terminológia mondja így, régebben a dolog bonyolultabb volt. Én bársonynadrágos, állam alatt pöttyös masnit viselő burzsoá kisfiú voltam, és azt kiabáltam Vozenilnak, hogy - bolsi vagy, bolsi vagy! - amikor a nagyszünetben virslit harapdáltam, Vozenil pedig azt leste, hagyok-e neki egy falatot. Csakhogy én nem hagytam neki semmit, így aztán Vozenil nekem esett" - Így kezdődik a nálunk is népszerű cseh Írónak, a Gyávák, A csoda, a Pléhkatonák, az Oroszlánkölykök szerzőjének elbeszélés kötete és a narrátor - aki ezúttal maga Skvorecky - élettörténete a harmincas évek végének Csehszlovákiájában. A negyvenes, ötvenes évekbeli folytatás sem sokkal fényesebb.Skvorecky tehát gyógyíthatatlan idealistaként és remek elbeszélőként írja, nem is írja, hanem szó szerint meséli, áradóan, élvezetesen, oldott, a korabeli argóval színezett, az amerikai iskolát idéző nyelven mulatságos és ugyanakkor szívszorító történeteit a háborút követő, embert próbáló esztendőkről, arról hogyan torzítja az ember jellemét, roppantja meg gerincét az uralomra jutó kommunizmus. Elbeszéléseinek légköre, eszköztára annál hitelesebb, hogy nem a korra visszaemlékezve, nem a múlt távlatából, hanem napi tapasztalatai alapján írta őket. A nagyszerű olvasmány egyben kiváló kordokumentum is.

Ismeretlen szerző - Az ​elveszett kisfiú
A ​Lélekvesztőn című, XIX. századi klasszikus elbeszélőket felvonultató kötetünk folytatását nyújtjuk át az olvasónak: kóstolót a két világháború közé eső korszak amerikai irodalmának - a világirodalom egyik legragyogóbb szakaszának - java terméséből. A színvonal magas voltát nem kell bizonygatnunk, a nevek magukért beszélnek: nemcsak a három Nobel-díjasé, Faulkneré, Hemingwayé és Steinbecké, de a többi, világhírre s magyarországi népszerűségre egyaránt szert tett név is: Serwood Anderson, K. A. Porter, Henry Miller, F. Scott Fitzgerald, Thomas Wolfe, Erskine Caldwell, W. Saroyan, Richard Wright. S ha az olvasó kedvére tallózott e modern klasszikusok között, "meglepni" se mulassza el magát: olvassa el a nem vagy csak kevéssé ismert Edith Wharton és Willa Cather hagyományosnak látszó, mégis váratlan lélektani izgalmakat kínáló elbeszélésit, élvezze Ring Lardner góbéiróniáját, kacagjon együtt a fergeteges humorú James Thurberrel, pillantson bele az olykor hemingwayi erényeket csillogtató John O'Hara művészetébe, Eudora Welty groteszk-költői déli világába. Egyszóval olvassa el a kötetet: tizenhét nagy írót fog megismerni, s az amerikai irodalom "leckéjében" - melynek első részét a Lélekvesztőn segítségével már "megtanulta" - is eljut a XX. század első feléig.

Bohumil Hrabal - Véres ​történetek és legendák
A ​kötet az 1948 és 1986 között írt időszak elbeszéléseit gyűjti egybe, amelyek sokáig csak íróasztalfiókban hevertek. Magukkal ragadó kis történetek ezek, szórakoztatóak, és elgondolkodtatóak is egyben, néhol szürreális, néhol meg fűtött erotikával teli. Szóval nagyon is Hrabali. Ajánlom mindenkinek.

Albert Camus - Regények ​és elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lázár Ervin - Csillagmajor
Lázár ​Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az "írói hang" varázslatos tulajdonsága, amivel az író "megénekli" a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, "állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre". Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél - Szophoklész szerint - "nincs csudálatosabb", szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt "Csillagmajorban" ugyanúgy megmutatkozik, mint a világnak bármelyik más színterén.

Márai Sándor - A ​négy évszak
A ​négy évszak a Füves könyv előzménye és kiegészítője. Mindkét kötet tökéletes stílusművészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel megírt „prózai epigrammák” gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről, de az először 1938-ban megjelent A négy évszak még erősebben lírai fogantatású.

B. Lőrinczy Éva - Meddig ​még?
B. ​Lőrinczy Éva elismert szakkutató: a Nyelvtudományi Intézet munkatársa, a nyelvtudományok doktora. De nevével a szaktudománytól távolabb állók is találkozhattak. Az elmúlt években az Élet és Irodalom hasábjain olvashattuk szenvedélyes közéleti érdeklődést bizonyító publicisztikai írásait. Új könyvecskéjében is valamennyiünket érdeklő témával foglalkozik. Az indíttatás: személyes. Igen rövid idő alatt négy hozzá közel álló barátját, munkatársát vitte el a rák. Négy asszonyt. Vera, Bözsike, Magdi és Andi sorsa - a könyv négy fejezete - megrendítő. Négy rendkívül szép emberi portré. Szívszorító az a küzdelem, amelyet betegségük szorongató helyzetében önmagukra és szeretteikre kényszerítenek: az utolsó percig fenntartani a látszatot, a hitet, hogy ép és egészséges, munkaképes emberei maradnak kis közösségüknek. Az indíttatás tehát személyes volt. De a kész mű nem magánügy. Mementó. Az egyéni fájdalom mögött kimondva-kimondatlanul valamennyiünket izgató-foglalkoztató kérdések feszülnek. Meddig kell szenvedni és rettegni ettől a szörnyű betegségtől, meddig kell még annyi értékes embertől idő előtt búcsúzni a családnak, barátnak, társadalomnak, az emberiségnek?

Alice Munro - Egy ​jóravaló nő szerelme
A ​szerelem áll Alice Munro nyolc történetének középpontjában: az, hogy mi mindent meg nem tesznek érte az emberek, hogyan viselkednek, ha megszerzik, akire vágytak, hogyan hagyják, hogy elsodorja őket a szenvedély, és milyen árat kell fizetniük érte. Ahogy már megszoktuk tőle, aprólékosan boncolja az emberi kapcsolatokat, finoman érezteti, milyen bonyolult, érdekes és kiszámíthatatlan az elme működése, és hogy igazabb és árnyaltabb képet kapunk mindarról, ami velünk történt, ha néhány évtized távlatából elemezzük az eseményeket. Hősei: a lányok, a nők és az asszonyok Kanada kisebb és nagyobb szigetein, városaiban titkok, hazugságok és elfojtások között élik mindennapjaikat, próbálják megérteni jelenüket, egykori döntéseiket, melyek következményeit egy életen át viselik. Személyiségük varázsa jórészt abból a bátorságból ered, amellyel képesek őszintén szembenézni a múltjukkal, képesek átélni a változás és az elmúlás érzését, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy valamiféle derűs nyugalommal megbékéljenek sorsukkal. "Munro történetei a tekintetben is kivételesek, hogy a novella szűk terében teljes sorsokat követnek végig. A hétköznapok nagy krónikása: étkezésről, pénzzavarról, öltözködésről, öregedésről, szexről, gyerekszülésről és nevelésről senki más nem ír úgy, mint ő." A. S. Byatt forrás: www.parkkiado.hu

Akutagava Rjúnoszuke - A ​vihar kapujában
Akutagava ​a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az elmebetegség jelei mutatkoznak, úgyhogy attól fogva a fiút az apa, Toshizo Niiharu, a sógor házában kívánja neveltetni. Akutagava egyetemi tanulmányai után angoltanárként helyezkedik el, 1918-ban kötött házasságából három gyerek születik. Az író rövid életében versek és esszék mellett mintegy 150 rövid történetet, elbeszélést publikál; a Bozótmélyben és A vihar kapujában címû novellákból készítette világhírû filmjét 1954-ben Akira Kuroszava. Akutagava 1927-ben hunyt el: önként távozott az életbõl. Kötetünk a nagy japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt elõször idõrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel, és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.

Bohumil Hrabal - Díszgyász
Bohumil ​Hrabal Díszgyász című kötetében - éppúgy, mint életrajzi ciklusa előző darabjában, a Sörgyári capricció-ban -, anyja, apja, nagybátyja emlékét idézi. S az álmos kisvárosét, ahol ezúttal nekilódul az idő és a történelem, hogy a családi krónika hőseit belevesse egy kegyetlen háború hétköznapi megpróbáltatásaiba, és egy "tudó tudatlan" gyermek segítségével levizsgáztassa őket tisztességből, emberségből. A regény világa realitásban gyökerező, ugyanakkor hallatlanul szellemes is. Hrabal humora, a jellem- és helyzetkomikum frappáns alkalmazása, a remekbeszabott alakok szerepeltetése, és az író pszichológiai érzéke miatt a mű mindenkihez szól.