Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Amrita
5.0/5

A ​tanítvány túlszárnyalta mesterét. Fekete István stílusát jobban szeretem, ezt meg kell állapítani. De nagyon izgalmas olvasmány volt az életrajzi könyv után kicsit “meghallgatni” Kittyt is, ahogy ő mesélte el a történetet. Kamaszkori egyik kedvenc könyvem, és apukám egyik kedvenc könyve is volt. Meglepően sokáig tartott az olvasás de nem sajnálom. A vadászatok nem zavartak, abban a korban ez része volt a természetkutatásnak, utólag ezért hibáztatni szerintem értelmetlen. Egyébként is a régi vadászírók nagyon de nagyon messze vannak szemléletben a mai gazdag vadásztól, aki elmegy zebrát lőni Afrikába ma, csak mert megteheti. Na az valóban elég furcsa lelkület szerintem.
Kittenberger nekem abszolút szerethető, erőt adó és motiváló példa.


Ezt ​a könyvet először még gyerekkoromban olvastam, és mivel jó emléket hagyott maga után, gondoltam ideje újrázni, megnézni mit szólok hozzá felnőtt fejjel. Nos, azt kell mondjam, hogy teljesen más élmény volt most és nem is értem, hogy nem maradt egy kis keserű szájízem a könyv után anno.
Kittenberger Kálmán az egyik leghíresebb magyar természettudós, zoológus, aki afrikai gyűjtőútjai során rengeteg új fajt fedezett fel, ezek közül kb. negyven viseli is a tudós nevét. Személyiségét tekintve csendes, magának való ember volt, ami érződik is írásai távolságtartó, tényközlő stílusán. Humoros történeteket, megjegyzéseket csak nyomokban tartalmaz.
Ezt a könyvet, három afrikai útja után, élete végén állította össze, a legizgalmasabb kalandokból és megfigyelésekből. Ez a része tökéletesen meg is felelt az igényeimnek, még akkor is, ha az elmúlt közel 100 évben, az élővilág is változott annyit, hogy ma már egyes megfigyelések bizony nem állják meg a helyüket. Ide tartoznak például az oroszlánok vadászati szokásai, akik egyes helyeken bizony bepróbálkoznak (sokszor sikeresen) az elefántokkal is. Kittenberger idejében ez még elképzelhetetlen volt. Vagy, hogy mondjak másik példát, K. az innen-onnan hallott történetek és saját tapasztaltai ellenére is, majdhogynem ártalmatlannak tartja a vízilovat. Ma már, az afrikai kontinens 5 legveszélyesebb állata között tartják nyilván. Ezekhez persze kellettek az évek, a tapasztalatok, amik bebizonyították az állítások ellenkezőjét és persze az ember munkássága sem elhanyagolható, mint kártékony tényező.

De Kittenberger nem csak megfigyelő volt, hanem vadász is, egy időben a Nimród vadászújság főszerkesztője. Na és innen kezdődtek a problémáim a könyvvel, ami nem értem, hogy gyerekkori énemet miért nem zavarta. Szerencsére csak ritkán részletezi egy-egy állat levadászását, annak kimúlását, preparálását, viszont amikor ez a történetszál van soron, akkor bizony hosszan olvashatunk róla. S ugyan K. nem hobbivadász volt és nem helikopterről lőtte a házi rénszarvast, de én bizony végig a vadaknak szurkoltam és nagy elégedettséggel töltött el, amikor vadászunkkal a bolondját járatták.
Egy szó mint száz, úgy jártam ezzel a könyvvel, mint anno az állatkert látogatással. Csak egyszer kell látni a hatalmas elefántot, vízilovat, vagy jegesmedvét egy kis területen nyomorogni, ez utóbbit meg mondjuk egy kellemes 40 fokos nyári kánikulában két csoffadt jégtömb körül őgyelegni, és az embernek máris elmegy a kedve a bámészkodástól, meg úgy általában az élettől.

Igazságtalanság lenne viszont tőlem, ha nem emelném ki azt a fáradtságos munkát, amivel önmagát nem kímélve gyarapította az itthoni múzeumi és állatkerti állományt, illetve a tudományos világot, sokszor ingyen, saját testi épsége kárára. Kittenberger a tehetséges, törekvő ember, aki lehetetlent nem ismerve és némi szerencsével megtámogatva, kitört a szegénységből és megvalósította álmait, miközben felbecsülhetetlen értékű tudományos munkát végzett.


Bazil
4.0/5

Kittenberger ​Kálmánt Fekete Istvánon keresztül ismertem meg, a róla írt életrajzi regényéből, meg számtalan másik írásából. Mindben nagy tisztelettel és elismeréssel írt Kittenbergerről, aki a legnagyobb magyar Afrika-vadász.
Régebben sok vadászkönyvet olvastam, afrikai vadászatokról, elsősorban Széchenyi Zsigmond írásait, nagyon tetszettek. Kittenberger azonban elég száraz stílusban ír, néha olyan érzésem volt, mintha szakmunkát, egyetemi dolgozatot olvasnék. Pedig a könyv elején művét a természetkedvelő ifjúságnak ajánlja. És amikor az adott vadat abból a szempontból osztályozza, hogy elejtésének mekkora a sportértéke, akkor az, hát… nem igazán tetszik. Persze száz évvel ezelőtt még másképp gondolkodtak sok mindenről…
Ebben a könyvben is végigveszi sorban a nagy afrikai vadakat, majd a többi vadászati szempontból érdekes állatot, de csak a könyv végén a két mtotóról (gyerekről) szóló rövidke fejezetben jelenik meg az író emberszeretete, és meleg, érző szíve.


oross
3.5/5

sok ​érdekességet meg lehet tudni az állatvilágról. nyilván egy több mint 100 éves szövegnél azért nem vehetünk mindent készpénznek napjainkra vonatkozóan…bár “hivatalból” tetszenie kellene, de valamiért a stílus nem az enyém.ettől még olvasásra ajánlom..


lepetitlys
5.0/5

Édesapám ​egyik kedvenc könyve, sokszor emlegette, hogy mennyit olvasta gyerekkorában, és hogy ebből a könyvből tanult meg mindent az afrikai vadállatokról. (Olyannyira, hogy egyszer rávágta, miért téves egy tévés műveltségi vetélkedő kérdése.)
Érdekes volt olvasni a rengeteg állatról, érződik, hogy egy összefoglaló könyv, jó volt forgatni. A leírás alapján szinte leugrottak az állatok a lapokról. Az ember Afrikában érzi magát. Tanganyika, Kelet-Belga-Kongó, Kilima-Ndzsáró… Milyen más világ volt az…


Fermina
5.0/5

5 ​csillag,mert én is Kenyában “voltam vele,”míg olvastam.
Utálom a vadászokat,de Afrikát ők írják le a legszebben,és a legrészletesebben.
Ő nem egészen vadászati célból ment ki,hanem gyűjtött a Természettudományi múzeum számára,és a Budapesti állatkertnek fogott be fiatal állatokat.


ritazsofia
4.5/5

Mikor ​tavaly hozzám jutott ez a könyv, valamiért rögtön azt gondoltam, hogy ezt majd nyáron fogom elolvasni. Végül így is lett, nagy hőség volt itt is, amikor a vadászkalandokat olvastam a forró Afrikában, s talán emiatt is lett olyan maradandó élmény. Nem gondoltam, hogy ennyire elmerülök majd benne, de kellemesen csalódtam. Nagyon informatív, érdekes könyv, annak ellenére, hogy a vadászat távol áll tőlem, a személyes élettörténeteket mindig szerettem, még akkor is ha egy kicsit ki kell mozdulnom miatta a komfortzónámból.


Gyermekkorom ​egyik szintén meghatározó olvasmánya volt. Apám (RIP) ebből olvasott nekem esti mese gyanánt…


Morgiana
3.0/5

Megvallom ​kicsit gondban voltam ezzel a könyvvel – márhogy mekkorát változott a világ a megírása óta:)
Ugyanis a leírásból érződik, hogy derék szerzőnk szereti az állatokat, megfigyeli őket és környezetüket, hogy aztán hidegvérrel leöldösse őket- ez lehetséges, hogy száz évvel korábban még teljesen elfogadott és természetes dolog volt, manapság azért már nagyon nehezen csúszik le az ember torkán – legalábbis szerintem.
Mindenesetre érdekes leírás volt egy elmúlt korból, ahol a nagy fehér emberek még az afrikai szolgáikkal járták az afrikai vadont, ahol büszkén lődözhették a különféle nagyvadakat (hála Istennek, teszem hozzá).


A ​könyv eleje nagyon nem tetszett. Azt hittem, hogy ez lesz az első könyv amit egy csillagra fogok értékelni. Engem annyira feldühített az hogy milyen őrömmel ír állatok legyilkolásáról. Nem vagyok állatvédő vagy vegetáriánus de az értelmetlen öldöklés nekem nem jön be. Aztán egy kicsit megenyhültem és a végén már jobb kedvel olvastam a könyvet, köszönhetően az érdekes és informatív leírásnak amit a Kelet- Afrikai nővény és állatvilágról ad.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók