Mundérban ​mindhalálig Zsarusirató

Mocsár Gábor - Ki ​vágta fejbe Hudák elvtársat?
Baktatófalván ​ismeretlen tettes fejbe vágott valakit a sötétben, de nem akárkit vágott fejbe, nem egy egyszerű "egyént", nem egy közönséges "illetőt", hanem Hudák elvtársat vágta fejbe, különböző falusi bizottságok és választmányok tekintélyes elnökét, azt az embert, aki hatalmával szinte valamennyi baktatófalvi polgár életébe be tud és be is szokott avatkozni. A Baktatófalvára kiküldött nyomozó dolga az volna, hogy megtalálja a tettest - a nyomozó azonban nem ezt találja meg, hanem azt az igazi Hudákok, aki az elnök-Hudákban megbúvik. Kitűnő és sikeres szatíráinak sorát bőviti Mocsári Gábor ezzel az új művel. Ötletei frissek, humora kiapadhatatlan, tempója ugyanolyan gyors, mint korábbi hasonló írásaiban volt. És bár humoros helyzeteken derülő, a kacagtató fordulatokat élvező olvasó hamarosan megérzi, hogy jóval többet kap az írótól egy szatirikus kriminél vagy egy krimi-szatíránál, s már-már maga se számít arra, hogy Mónus nyomozó meg fogja találni a "bűncselekmény" tettesét, az író még erről is gondoskodik, még a tettest is előkeríti végül...

Barabássy Sándor - Egy ​reneszánsz mecénás főúr a 15-16. századi Erdélyben
Barabássy ​Sándor régi erdélyi történelmi család sarjaként, az 1960-as évek közepétől gyűjtötte az írásos és egyéb dokumentumokat a magyar történelmi királyság Mohács előtti utolsó „nyugodt reneszánsz” évtizedeiről. Ebben nagyon motiválta a családi hagyomány, a történelem viharait átvészelt családi dokumentumok, régiségek, művészettörténeti tárgyak, életének szerencsés momentumai, illetve kutató mérnöki, majd egyetemi oktatói életpályája is.

Ismeretlen szerző - Két ​kárpátaljai parasztpróféta szent iratai
A ​’30-as évek végén két református parasztpróféta és köréjük csoportosulva két "paraszt-ecclesiola" is szerveződött a trianoni békediktátum következtében csehszlovák, magyar, majd ukrán és szovjet állami fennhatóság alá került Kárpátalján. Az egyik 1937–1977 között Borku Mariska vezetésével működött Tiszaágteleken. Borku Mariska 40 éven át írta azokat az "igéket", látomásokat, szózatokat, jövendöléseket és tanításokat, amelyeket Jézus vagy a Szentlélek sugallt neki. Lettszövetség című, szentnek tartott kézirata, amelyet a prófétaasszony és hívei a Biblia folytatásaként fogtak fel, évről-évre gyarapodott és másolatokban terjedt, hívei házi istentiszteletek és egyéni ájtatosságok alkalmával használták. A szomszédos Nagydobronyban élt és két évtizedig működött a másik próféta, Szanyi Mikó Borbála, aki elsősorban családtagjaiból és rokonságából szervezett maga köré egy imádkozó csoportot, az ún. erdősi vagy rekeszi gyülekezetet. Látomásban kapott "igéit" ő is leírta Örökkévaló Evangélium címen. Kötetünkben mindkettőjük művét közreadjuk, a Lettszövetséget felfedező Küllős Imola, valamint a Nagydobronyban kutatott Sándor Ildikó tanulmányainak kíséretében. Ez a maga nemében egyedülálló szövegkiadás a puritán hagyományokat őrző protestáns népi vallásosság hiteles és megrendítő dokumentuma.

Marie-France Botte - Egy ​gyermek ára
Bevallom, ​nem akartam megírni ezt a könyvet. Újra átélni a mindennapokat, a bangkoki éjszakákat, fel-idézni a gyermekek sérüléseit és nyomorúságát, a bordélytulajdonosok brutalitását, a pedofilek nyugodt cinizmusát, a kínai maffia fenyegetéseit... A borzalmat, az erőszakot, a félelmet. Nem, nem akartam még egyszer leszállni a pokolba. Mégis megtettem, mert nem tudom elfelejteni Lao, Sonta és Patchara, a három kislány tekintetét, három gyermekét a sok ezer közül, akit elraboltak, bezártak, megvertek és megerőszakoltak Bangkok nyilvánosházaiban. Ma Sonta és Patchara halott, mindketten az AIDS áldozatai, Lao kétségbeesetten küzd az egyre jobban elhatalmasodó kór ellen. Ha nem beszélnék róluk, ha semmit sem mondanék arról, amit tudok, az olyan lenne, mintha az emléküket is veszni hagynám? - írja Marie-France Botte megrázó könyvében. 

Dr. Tóth Zsigmond - Az ​orangután szorításában
Találkozunk ​ebben a könyvben rendőrökkel, akik a kihalt éjszakai országúton a Ladájában ládába zárt hiúzokat szállító állatorvost igazoltatják, graffitizésért megkorbácsolt amerikai fiatallal, komondor nagyságú oroszlánokkal és embert ölni képes madarakkal is. A szerző állatorvos, aki munkája révén Új-Zélandtól Dél-Amerikáig a világ számos országában járt. Könyvében az események sodrásának visszaadására törekszik, bemutatja az egzotikus színhelyeket, állatokat. Bepillanthatunk egy thai családapa és két felesége életébe éppúgy, mint egy új-zélandi kenguruexportőr mindennapjaiba. A könyv élvezetes olvasmány lehet állatkedvelő felnőtteknek és kalandvágyó ifjaknak egyaránt.

Jack Holland - Nőgyűlölet
Apám ​szerette a történelmet, és szerette a nőket. Ez a két tény vezette el őt a nőgyűlölet témájához, mely meglehetősen különbözik attól, amiről a hivatása szólt: az észak-írországi politikai ügyektől. 2002-ben kezdett el dolgozni a Nőgyűlölet. A világ legrégibb előítélete című könyvén. A téma meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A férfiak, ha meghallották, mivel foglalkozik apám, többnyire azt feltételezték róla, hogy igazolni próbálja a nőgyűlölet jogosságát. Ez a reakció nagyon megdöbbentette apámat. Általában mindenki meglepődött, hogy egy férfi ír erről a témáról. „Miért ne? A nőgyűlöletet férfiak találták ki” – mondogatta. Írás közben nagyon megrázta azoknak a bűntetteknek a hosszú sora, melyeket férjeik, apáik, embertársaik és uralkodóik követtek el a nők ellen. Anyámmal megborzongtunk, amikor sorolta őket – a boszorkánysággal vádoltak esztelen kínzásától kezdve az észak-koreai börtönökben elszenvedett borzalmakig. Újságcikkeket vágott ki, elolvasott millió történetet, a költészethez és a drámairodalomhoz nyúlt kulturális magyarázatért. Apám úgy érezte, ez a legfontosabb munkája. Újságírói tekintete arra a félelmetes kérdésre irányult, hogy hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét. (Jenny Holland Előszavából)

Daniel Keyes - Billy ​Milligan háborúi
Billy ​Milligannel, a megsokszorozódott személyiségű, ifjú, elmebeteg bűnözővel először a Szép álmokat Billy című kötetben találkozhatott az olvasó. Megdöbbentő történetét az teszi egészen különleges olvasmánnyá, hogy az első betűtől az utolsóig igaz. Billy, aki 1977-ben, az amerikai Ohioban fegyverrel elrabolt, majd megerőszakolt három nőt, valójában huszonnégy különböző korú, nemű és jellemű emberből áll. Elméje annyi darabra "esett szét" még gyermekkorában, szadista nevelőapja bántalmazásai miatt. Ez a könyv annak a harcnak a krónikája, amelyet Billy egyrészt az ellenséges külvilággal, másrészt saját belső személyiségével folytat. Miközben végigkövetjük élete stációit, idegenkedésünk és félelmünk Billytől észrevétlenül sajnálattá, sőt rokonszenvvé változik át. A tét óriási. Belehal-e Billy a küzdelmekbe, vagy sikerül-e végleg egybeolvadnia és évtizedek szörnyű megpróbáltatásai után elkezdenie normális, szabad, emberhez méltó életét?

Max Brooks - World ​War Z - Zombiháború
A ​zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.

Christian Heermann - A ​Scotland Yard titkaiból
A ​Scotland Yard másfél száz éves ugyan, de csak rendőri, pontosabban voltában. Amúgy - van vagy ezeréves is. Azok, akik Magyarországon vagy éppenséggel Európában ezt a nevet használják - akár a rendőrség szinonimájaként ("a Yard"), mint nálunk teszik-, vélhetően kevéssé sejtik, hogy a "Skót Udvar" valóságos történelmi helyszínt takar, és nemcsak a nevében, hanem valódi darabkája az angol-skót történelemnek, diplomáciai kapcsolatoknak. ...A brit főváros a maga mamutméreteivel szélsőséges gazdagodási és elszegényesedési tüneteivel nagyon gyorsan a bűn és bűnüldözés koncentrált színpadává vált. A biztonságra és biztonságérzetre vágyó polgárság ennélfogva - hogy mennyire hitelesen és ellenőrizhetően, más kérdés - gyorsan megteremtette önnön védettségének mítoszát, s ehhez jótékonyan közreműködő partnert talált az írókban és újságírókban. Doyle, Wallace, Dickson és Gunn meg a többiek - a modern polgári világban elsőként - a hatékony, ha nem éppen hősies detektívfigurák sorát teremtették meg, enyhe kritikai attitűddel. Ez utóbbit azért tartozunk leírni, mert a nagyszerűség ritkán párosult tévedhetetlenséggel, és mint minden bűnüldöző szervnél, a Yardnál sem tették fel a koronát minden bűnügy végére...

Deborah Rodriguez - A ​kabuli szépségszalon
2001-ben ​Deborah Rodriguez Afganisztánba utazott egy segélyszervezet egyedüli fodrászaként, a helyi diplomata feleségek nagy örömére. Hamar megszerettette magát a kabuli nőkkel, és páratlan ötlete támadt, hogyan tudna segíteni a sokszor szolgasorban vergődő "nővérein", akiket a férfi uralta afgán társadalom kivetett magából. A leghíresebb szépségipari cégek adományaiból létrehozta a Kabul Szépségiskolát, ahová a fiatal lányokat vett fel, hogy megtanítsa őket a festés, melírozás, sminkelés mikéntjére és valódi foglalkozást adjon a kezükbe. A lelkes tanítványok könnyen kiöntötték szívüket Debbie-nek, aki életre szóló barátokat szerzett: a menyasszonyt, aki a nászéjszakáján szüzességet "hazudott", a tizenkét éves kislányt, akit a család adósság fejében adott el, vagy a tálib feleséget, aki a verések ellenére is folytatta a tanulást. Debbie is erőt merített e nők példájából, hogy elhagyja bántalmazó férjét, és újrakezdje életét egy afgán férfi második feleségeként, a szépítés, a barátság és a szabadság nevében.

Balogh Zoltán - A ​Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével I-III.
Vádirat ​magyarország 1945 óta tartó kirablása, valamint a természeti kincsek megkárosítására - estenként elpusztítására - tett kísérletek ügyében. A harmadik, befejező kötet hivatalos dokumentumokkal támasztja alá a két előző kötetben foglaltakat.

Benda Jenő - A ​béke kálváriaútján
Benda ​Jenő, a század első felének ismert közíró-szerkesztője, aki az első világháborút kirobbanása pillanatától ellenezte; 1918 októberében az őszirózsás forradalom híve, 1920-ban a párizsi béketárgyalásokra kiküldött magyar delegáció melletti sajtótudósító, a második világháború befejezése előtt - mint a magyar függetlenség híve - a nácik politikai foglyaként halt meg Dachuban. A tárgyalások idején a Château de Madridban gyakorlatilag internált magyar küldöttség tapasztalatairól tudósította lapját, a Pesti Hírlapot napi rendszerességgel, s e beszámolók alapján véglegesítette eredetileg 1920-ban megjelent, dokumentumértékű könyvének szövegét. Mindent följegyzett, aminek tanúja volt, illetve amiről a delegáció tagjai beszámoltak neki - a följegyzések legalább olyan érzékletesen mutatják be a háború utáni Párizs mindennapjait, mint a küldöttség egyre borúsabb hangulatát. A magyarok megtapasztalhatták, hogy a győzők időnként érdekesnek találják érveiket de döntéseiket eszük ágában sincs ezek mérlegelésével meghozni.

Gerencsér Miklós - Abdai ​talányok - A Radnóti-mítosz cáfolata
Radnóti ​Miklós mártírhalálának körülményeit az ügy jelentőségéhez méltó igyekezettel próbálták földeríteni az elmúlt évtizedekben. Az erőfeszítések ellenére tarthatatlan állítások, áthidalhatatlan ellentmondások, anakronisztikus következetlenségek kérdőjelezik meg a korábbi kutatások hitelességét. Kiadónk 1946 óta első ízben kíván választ adni a mindmáig tisztázatlan talányokra. A legújabb kutatások adatról adatra, tényről tényre sorolják elő a bizonyítékokat ama fikciók ellenében, amely fikciókat fél évszázadon át akartak rögzíteni az ország történeti és kulturális köztudatában. A SZERZŐ ELŐSZAVA Kényszerítő tények parancsolják, hogy végre kimondassék: az egész magyar kultúrtörténetben megközelítőleg sincs oly vakmerő szellemi szédelgés, mint amekkorával a nyakunkba hamisították Radnóti Miklós abdai legendáját. De már a második mondatban határozott szavakkal tisztázandó: ehhez a gusztustalan, csalások és hazugságok sűrű szövevényéből tákolt állegendához semmi köze a nagy költőnek, a szentségesen tiszta áldozatnak, az őrjöngő emberirtás korszakában mártírrá gyilkolt géniusznak - Radnóti Miklósnak. Őt nem kell tisztázni. Ő fényes értéke nemzetünknek a Parnasszuson; nemcsak a tehetsége és költői teljesítménye jogán, hanem, azon túl, nemes emberségével, tündöklő jellemének örök értékű karátjaival egyetemben. Más a helyzet a negatív pólussal - azokkal, akik gátlástalanul, nyakas sunyisággal belekeverték a halálában kiszolgáltatott Radnótit az abdai képtelenségek tömkelegébe. Nem. mondok róluk véleményt, ítéletet pláne nem. Erkölcsi sorsukat a tényekre bízom. Márpedig, amint tudjuk, a tények makacs dolgok. A tények makacs természetével túlontúl tisztában voltak a koholmányok fundálói is. Ezért igyekeztek hallatlan szellemi, lélektani, hatalmi, közigazgatási erőszakossággal elfogadtatni, örök időkre tényékké véglegesíteni koholmányaikat. Kis híján sikerült nekik. Számításukat az örökké ismétlődő emberi gyarlóságokra alapozták; mindenekelőtt a lusta hiszékenységre, a türelmetlen felületességre, a szórakozott következetlenségre és a csapongó feledékenységre. Ígérhetem.: komolyan fogom venni e négy könnyen kihasználható gyarlóságot. Felkészültem, ellenük a védekezésre. Elhatározásomban egyetlen parancsot ismerek: az igazságot. S ez nem patetizmus, hanem a munkamódszerem, nagyon prózai erkölcsisége. Persze, a hamis legenda kiagyalói messzemenően számoltak azzal a lélektani törvényszerűséggel is, hogy amit következetesen, kiszámított gyakorisággal ismételnek, s amit a felhangosított propaganda szüntelenül hirdet, amit a hatalmi akarat hivatalosan vall és amit a tudomány tekintélye szentesít, azt ellenvélemény, mely magányos és elnyomható, ki nem kezdheti. Az maga az axióma. Csakhogy: Qui nimium probat, nihil probat. Vagyis, aki túl sokat bizonyít, az semmit sem bizonyít. Pontosan ez a latin mondás illik az abdai Radnóti-mítoszra. Egy soha be nem bizonyított állítás megannyi tolakodó hitelesítési kísérlete veszett kárba. Mi több: az idő múlásával a legenda hamissága egyre nyilvánvalóbb. Közvetlen és közvetett bizonyítékok tetszés szerinti hosszú sora omlasztja közönséges hazugságkupaccá egy tarthatatlan fata morgana idétlen architektúráját.

Várkonyi Mihály - A ​tanú
A ​"vád tárgyává" tett ügy: a zuglói nyilasoknak a fővárosi bíróság előtt nemrég lezajlott pere, melyről a tanú ezt mondotta a kihallgatást vezető ügyésznek: "Csupán néhány napot töltöttem a zuglói kerületi nyilasházban. Gyerek voltam, és egyébként is zavart volt a lelkiállapotom, így nemigen emlékszem arra, ami ott történt. Engem személy szerint nem kínoztak, kínzásokról nincs is pontos tudomásom." Nemcsak a gyilkosok, de a tanúk is köztünk vannak. S a tanú hiába tagadta meg az igazságot: eltemetett emlékei betörnek a jelenébe, újra megelevenítik a múltat, s felébresztik alvó felelősségérzetét. A regény két sínen fut tovább: az író bemutatja Kármán jelenét, s megeleveníti múltját, kényszeríti, hogy még egyszer végigélje a nyilasuralom napjait, lepergesse emlékezete filmvásznán azokat a képeket, melyek kényszerítik, hogy felemelje a telefonkagylót: "Ügyész úr? Itt Kármán Sándor... Igen, ebben az ügyben szeretnék magával beszélni..." A történetet a bírósági jegyzőkönyvekből kiemelt, szó szerinti idézetek szakítják meg - az igazságszolgáltatás tárgyilagos nyelvén rögzítve a tényeket, csak a tényeket, melyek aztán megelevenednek Kármán emlékezetének filmvásznán, megmozdulnak a jegyzőkönyv mozdulatlan helyzetei, megelevenednek a jegyzőkönyvben szereplő nevek, tevékeny gyilkosok és szenvedő áldozatok.

Müller Tibor - Tündöklések ​és bukások
Interjúkönyv. ​Az interjúk alanyai: Bárdy György Dr. Bíró József Botka Valéria és Csányi László Bujtor István Cserhalmi György Dobos János Eötvös Gábor és Eötvös Gáborné Feleki Sári Gábor Miklós Dr. Hetényi István Jancsó Miklós Kálmán György Kovács Ádám Kovács Erzsi Kun Zsuzsa Leblanc Győző Lovász László Makovecz Imre Matúz Józsefné Moldova György Petrovics Emil Puja Frigyes Róbert László Sárosi Katalin Schirilla György Simándi József Som Lajos Sugár András Szász Endre Tabányi Mihály Timár Béla Vitray Tamás Zsolt István

Armand Lanoux - A ​vörös kakas
A ​Vörös Kakas az újra meg újra fellobbanó, soha ki nem hunyó tűz, a forradalmak tüze. Ujjongást és rettegést, szabadulást és pusztulást hoz, ha megjelenik, kinek-kinek sorsa és ideje szerint. Armand Lanoux dokumentumregényének második része Franciaország és Európa történetének hatásában és tanulságaiban egyik legdöntőbb pillanatát, a párizsi Kommünt tárja elénk. Az események, az ismert és névtelen szereplők sokasága az Ágyúpolká-hoz hasonló élességgel, mindenre kiterjedő és lebilincselő részletességgel jelenik meg, s a mondandó is változatlan: múlt, jelen és jövő, egyén és közösség, politika és történelem, nemzet és nagyvilág összetartozó fogalmak.

Lakatos András - Láng Zsuzsa - Pótmérkőzés
joggal ​váltott ki össztársadalmi fölháborodást néhány tucat, munka nélkül meggazdagodni vágyó ember visszaéléssorozata, amely 1983 februárjában totóbotrány címszóval vált ismertté. E vékony kötet szerzői arra törekedtek, hogy a nyilvánosság minél előbb részletesen megismerhesse az események szereplőit, jellemző mozzanatait és hátterét. A dolgok és a résztvevők büntetőjogi megítélése az igazságszolgáltatás feladata, de bármit is tartalmazzon a jogerős bírói döntés, az 1981-ben és 82-ben a magyar labdarúgás házatáján bekövetkezett események erkölcsi minősítésén, a tényeken nem változtat.

Ismeretlen szerző - Színek ​Fábry Zoltán portréjához
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Múlhatatlan ​gyerekkor
Ez ​a válogatás abba a világba vezet, amely rejtélyeivel felnőttet s gyermeket egyaránt mélyen érdekel. Hogyan is történt növekedésünk, eszmélkedésünk? Milyen volt a szülői fészek, az iskola, a pajtások köre? Mit hoztunk onnan magunkkal, aranyat-e vagy rézpénzt? Ez az indíttatás vajon meddig elegendő? A remekbe sikerült gyűjteményben nemcsak klasszikus és élő íróink szerepelnek, hanem művészeti és politikai életünk kiválóságai is: színészek, festők, államférfiak. Nemcsak fiatal olvasóink forgathatják haszonnal a színes és érdekes válogatást, hanem a felnőttek is.

Schifferné Szakasits Klára - Reménykedők
Szakasits ​Klára mesél a húszas, harmincas évek Pestjéről, a Szakasits család hétköznapjairól, résztvevői leszünk az iskolai gondokkal, a tanulás nehézségeivel, a vallási, társadalmi előítéletekkel gyötört gyermeki világnak. Az iskolában jelen vannak a turulisták, az emericanisták, a gazdagok, a szegények: zsidók és nem zsidók, polgárok és baloldali értelmiségiek. Bebarangoljuk a Ligetet, korcsolyázunk az állatkerti jégpályán, s mi is átéljük a család gondjait az ellentmondásokkal terhes években. A serdülő lány - a családi környezet hatására - társakra lel a szociáldemokrata ifimozgalomban. Részt veszünk az ifik kirándulásain, vitáikon, a szemináriumokon: megismerkedünk a szerelmekkel és közben sajnálhatjuk, hogy ez a mozgalmas, élményekben gazdag mozgalom ma már csak olvasmányélmény. A visszaemlékezés nem dokumentumanyag. Több annál, hiszen a könyvet olvasva Szakasits Klára személyes ismerőseivé válunk.