Trópusi ​csigák, kagylók

Pénzes Bethen - Tengeri ​állatok 2.
1979 ​- Rajzolta: Gémes Péter Földünk felületének több mint kétharmadát óceánok és tengerek borítják. És ez a nagy tömegű víz nemcsak az élet kialakulását tette annak idején lehetővé: ma is nagy kincse az emberiségnek. A legtöbb tengervíz 2, 7-3, 3%-nyi mennyiségben sót, főleg konyhasót tartalmaz. Ez annyit jelent, hogy 1-1 liter tengervízben átlagosan 3 dkg sókeverék található. Egyes, édesvízben szegény országokban, például Izraelben, Kuvaitban, Szaúd-Arábiában a tengervízből ivóvizet nyernek. Másutt a tengeri sóból konyhasót, gyógyszer-, műtrágya-, és mosószer-alapanyagot készítenek. Az átlagosan 3800 m mélységű óceánok sokkal nagyobb területet nyújtanak az élővilágnak, mint a szárazulatok, a kontinensek - lényegesen több növény és állat található is bennük, mint valamennyi szárazföldön együttvéve. A Földünkön ma élő 25 000 féle halfajból például több mint 20 000 az óceánok és tengerek lakója. Nem közömbös az sem, hogy az óceánokban találjuk az állatvilág óriásait, a bálnákat is. Vajon miért? Azért, mert az 50-100 tonnányi test a vízben veszít a súlyából, így mozgatásához lényegesen kevesebb energiára van szükség, mint a szárazföldön, másrészt a táplálék is könnyebben beszerezhető. A tudósok kiszámították, hogy évente hozzávetőlegesen 400 milliárd tonna tengeri növény és állat születik. Vajon ebből az óriási tömegből mi jut nekünk, embereknek? Egyelőre csak a morzsák. Vagy más szóval, amit az 5 millió halász hálóval, horoggal, szigonnyal, csapdával kifog. A legújabb kimutatások szerint ez a mennyiség évente 65-70 millió tonnára tehető. Könyvünkben főleg azokat az állatokat ismertetjük, amelyek a leggyakrabban kerülnek "emberközelbe", a tengeri halászok hálójába, illetve azokat, melyekről oly szívesen olvasunk kalandos útleírások lapjain.

Bába Károly - Medúzák, ​zsákállatok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Patay László - Háziállatok
Azokat ​az állatfajokat és -fajtákat ismertetjük ebben a könyvben, melyek az ember szolgálatában állnak. Ezek egyike-másika, mint a kutya - mellyel önálló kötetben foglalkoztunk -, a ló, a kecske, a juh stb. már évezredek óta háziállat, sőt jelentős szerepe volt az emberi kultúra és civilizáció történetében. Hol kultikus célokat szolgáltak, mint a macska az ősi Egyiptomban vagy a bika Kréta szigetén, hol meg éppen történelmi események részesei voltak, mint a capitoliumi ludak, melyek gágogásukkal felébresztették a barbárok által megtámadott Róma őrségét. A nomád hódítók haditechnikája szélsebes, kitartó és igénytelen lovaikra épült. Más állatfajokat azonban csak néhány évszázada vagy éppen évtizede tenyésztünk. A nem is olyan régen még kizárólag csapdával fogott vagy vadászott prémes állatokat ma óriási farmokon százezerszámra nevelik fel, biológiai kutatás céljára pedig kísérleti patkányok és egerek millióit állítják elő a laboratóriumi állatházak. S még mindig egyre növekszik a háziasításba fogott állatfajok száma! Például a delfin akár a tenger mélyét hódítgató ember "vízi" kutyájává is válhat idővel. A városlakó mai ember egyre ritkábban találkozik az élelmiszert, ipari terméket adó háziállatokkal, ha mestersége nem kapcsolódik valamilyen módon a mezőgazdasághoz. Márpedig a vadon élő állatok mellett velük is illik megismerkednünk.

Farkas Henrik - Ősállatok
Ősvilági ​utazásra hívjuk az olvasót: képzeletben százmillió éveket repülünk vissza az időben. Aki vállalkozik erre az utazásra, találkozhat a hat méter magas ragadozó zsarnokgyíkkal s az ötven tonnánál nehezebb mocsári óriáshüllővel, a brachiosaurusszal; elábrándozhat azon, hogy milyen volt a krétaidőszak őstengere, melynek tükre fölött ott suhogott a hatalmas repülő őshüllő, a pteranodon bőrszárnya. Megismer egy érdekes, furcsa világot, ami volt, s ami már nincs. Az ősállatok többségét sohasem látta az ember. A talajban, kőzetekben megtalált csontok, kövült lenyomatok - az ősmaradványok - alapján tudunk róluk. A tudósok és a művészek közös munkával alkották meg valószínű képüket.

Keve András - Madarak
Könyvünk ​tábláin 117 madárfajt mutatunk be, melyekkel a leggyakrabban találkozunk a városi parkokban, kertekben vagy az erdőt-mezőt járva. A rajzok a hím madarakat ábrázolják, ezek tollazata ugyanis általában jellegzetes, míg a tojóké egyszerűbb. Változik a toll színe az állat életének különböző szakaszaiban is - a legpompásabb a nászruha. Könyvünkben igyekeztünk kitérni ezekre a különbségekre, s megemlítjük azokat az állatokat is, melyek egy-egy madár rokonsági körébe tartoznak, s könnyen összetéveszthetők vele. Így az olvasó tulajdonképpen nem 117, hanem jóval több madárral ismerkedik meg e lapokon.

Dr. Krolopp Endre - Csigák, ​kagylók
A ​Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó kisdiák kezében. A sorozat eddig megjelent, nagy sikerű kötetei madarak, vadvirágok, gombák, halak, lepkék, dísznövények pontos ábrázolását és leírását hozták. Újabb kötetünk 29 tábláján 105 hazai csiga- és kagylófajt mutat be kedvet csinálva a csiga- és kagylógyűjtéshez.

Vásárhelyi Tamás - Egzotikus ​rovarok
Az ​ismert, több mint egymillió állatfaj, mintegy négyötöde rovar. Évente több ezer új fajt fedeznek fel, valószínűleg ennyi ki is hal. De hogyan lehet a majd egymillió rovarfaj közül kiválasztani azt a száz-egynéhányat, ami e könyv lapjain elfér? Az ábrázolt példányokat a Természettudományi Múzeum Állatárában őrzött hatmillió (!) rovar közül válogattuk ki, az egyes csoportok szakemberének szíves segítségével. A válogatáskor fontos szempont volt, hogy minél többféle színt, alakot, mintázatot és biológiai sajátosságot mutassunk be.

Dr. Wiesinger Márton - Halak
Tizennyolc!(42...) ​éve annak, hogy egy általános iskolás kisdiák az óbudai Duna-parton, a Tímár utca táján akváriumban tartott fiatal csukái részére apró küszökre halászott egy lepkehálóval. Az idő már ősziesre fordult, de a ragadozó halaknak táplálék kellett. Egyszer csak hálójába akadt egy különös halacska: három tüske volt a hátán, és rögtön feltűnt testének szokatlanul széles orsó alakja – tüskés pikó volt. Az egyetlen példány, amit idáig Magyarország területén fogtak. Ma az Országos Természettudományi Múzeum egyetlen bizonyító példánya, és ennek alapján került be a faj a Berinkey-féle magyar halmonográfiába. Így segíthet egy diákgyerek is a halfauna megismerésében. Könnyű észrevenni az útszélen növő vadvirágot, még a rajta pihenő pillangó megfigyelése sem okoz különösebb gondot, de a vizek mélye „titkokat" rejt. A titok fátyla csak akkor libben fel, ha a hal egy célszerűen berendezett akváriumba kerül, és életének egyes mozzanatait elleshetjük a csillogó üvegfalon át. Ez a kis könyv a természetes vizeinkben élő halakat és az akváriumi díszhalakat mutatja be. A halak leírása után testhosszukat is feltüntettük, a gazdasági halaknál viszont a testsúly is szerepel. A zárójelbe tett számok a rendkívül nagy példányok adatait jelölik, illetve egy-egy akváriumban tartott trópusi hal vadvízi példányaira vonatkoznak. A könnyű kezelés érdekében az úszóképleteket, a garatfogak adatait és a pikkelysorok számszerű megjelölését mellőztük. Bár ez utóbbiak nélkül szöveges határozó el sem képzelhető, az egyes halfajokat ábrázoló élethű festmények a Magyarországon fellelhető halak közel 70 %-ának felismerésére alkalmas, könnyen kezelhető kalauzzá teszik zsebkönyvünket.

Kósa Géza - Magvak, ​termések
1991 ​- Rajzolta Bíró Krisztina Földünkön egyedül csak a növények ismerik a titkot, hogyan lehet szervetlen anyagból szerves előállítani. Így az állatvilág és az emberiség eltartása közvetlenül vagy közvetve rajtuk múlik. Minden alkalmas helyet igyekeznek elfoglalni és fennmaradásukat, terjedésüket biztosítani a legmostohább körülmények és a legnagyobb konkurencia ellenére is.

Janisch Miklós - Egzotikus ​hüllők
1987 ​- Rajzolta Kőnig Frigyes A hüllők osztályának 4 rendjéből változatos csokorra valót mutatunk be: a felemás gyíkot, a kaméleonokat, a végtag nélküli kígyókat, a robusztus krokodilokat és a teknősöket.

Janisch Miklós - Kígyók, ​békák
1976 ​- Rajzolta Breznay Lívia 1983 - Rajzolta Zsámboki Orsolya "Kígyót-békát kiált rája" - mondjuk arról az emberről, aki minden rosszat ráfog a másikra. Könyvünk címében meghagytuk e szólásmondásban meggyökeresedett sorrendet, noha a szakember, a herpetológus a fejlődéstörténeti rendhez igazodik. Mi is ezt a módszertani sorrendet követjük könyvünkben. Röviden ismertetünk valamennyi hazai kétéltűt és hüllőt, hiszen e két osztályból mindössze harminc faj, alfaj és néhány színvariációs alak él nálunk. A hazaiakon kívül bemutatjuk a környező országokból azokat a legismertebb fajokat is, amelyekkel a turista a leghamarabb összetalálkozhat, vagy amelyeket hazahozva a terráriumában tarthat. A hazai fajok között sok színpompás is akad, mint a nászruhás tarajos gőte vagy a nefelejcskék torkú zöld gyík. Legtöbbjk a káros rovarok és rágcsálók fogyasztásával nagy hasznot hajt. Ezért az ingyenes és hasznos tevékenységükért természetvédelmünk valamennyiüket felvette a védett fajok listájára. Még a két mérges - de rágcsálókat pusztító - viperafajunk számára is jelöltek ki védelmi területeket: a Bugci és a Baláta-tavi Tájvédelmi Körzeteket, ahol még ezek sem gyűjthetők. A kecske- és tavi békák is csak különféle intézetek számára és nagykereskedelmi exportunk céljaira foghatók a halastavaknál.

Járainé Komlódi Magda - Kultúrnövények ​2.
Földünkön ​240000 virágos növényfaj él, s ebből kb. 1800 a termesztett. Régészeti leletek tanúsítják, hogy kultúrnövényeink eredete az emberiség sok évezredes történetének hajnaláig nyúlik vissza. Kisázsiai ásatásokból a növénytermesztés több mint 9000 éves emlékeit (magvakat, őrlőköveket, mozsarat) tárták fel, bizonyítván, hogy Mezopotámia a gabonakultúra bölcsője volt. A Tigris és az Eufrátesz folyók termékeny síkságán búza-, árpamezők, borsóföldek és pisztácialigetek zöldelltek. Ősi sumér agyagtáblák írásai tanúsítják, hogy Babilónia népe már 7000 évvel ezelőtt malátakenyeret evett, és árpasört ivott. 5000 éves egyiptomi királysírokból gabona-, zöldség- és salátanövények magvai, gyümölcsök és fűszerek maradványai, kender és len rostjai, olajos magvai kerültek elő. A múmiákat burkoló lenvásznak finomsága fejlett rostkészítés- és szövéstechnikáról, a sírkamrák falán megörökített jelenetek a virágzó gabonatermesztésről tanúskodnak. A legősibb egyiptomi képírásjel a három gabonaszem. Több ezer éves lepénydarab bizonyítja nálunk is, hogy már az Aggteleki-barlangban élt kőkorszaki ember finom csemegéje a gomborka olajos magvaival megszórt lepény volt. Az ember először gyűjtögette táplálékát. A mérsékelt övön a téli élelemről is gondoskodnia kellett, s kezdetben az állatok meglesett raktárait fosztotta ki. Később maga is raktározott, de a nehezen gyűjthető élelmet még sokáig az állatoktól szerezte. Az észak-amerikai dakota indiánok például rendszeresen kukoricára cserélték az egerek földimogyoró-raktárait. Így könnyen ínyencfalatokhoz jutottak, s az állatok sem pusztultak el. A gyűjtött magok a tanyahelyen elszóródtak, kikeltek, teremtek. Talán e véletlen siker késztette az embert arra, hogy a fáradságos, bizonytalan gyűjtögetés helyett a földbe vájja kőszerszámait, s most már tudatosan vesse el, válogassa ki s nemesítse a növények magvait.

Szidnainé dr. Csete Ágnes - Lovak
Tartalom: Angol ​telivér, Amerikai ügető, Arab telivér, Ardenni ló Belga hidegvérű ló Ceyloni törpeszamár Eohippus Falabella miniló, Fjord ló Gidrán Haflingi ló, Hannoveri vagy mecklenburgi ló, Hucul ló Indiai szürkeszamár, Indián ló (musztáng), Izlandi póni Katalán- vagy óriásszamár, Kiáng, Kisbéri félvér, Kladrubi ló, Kulán Lipicai fajta, Lóöszvér, Lózebroid Magyar hidegvérű ló, Mezőhegyesi - vagy Furioso-North-Star, Meryhippus, Mesohippus, Mokány ló, Mongol ló, Musztáng vagy indián ló, Muraközi ló Nóniusz Onager vagy indiai félszamár, Orlov ügető Pliohippus, Percheron, Póni, Przewalski-ló Shagya arab fajta, Shetlandi póni, Shire Szamáröszvér, Szamárzebroid Tarpán, Tengelici kisló, Trakehneni vagy keletporosz ló Welsh póni

Keve András - Madarak ​2.
A ​Madarak első kötetének terjedelme a Magyarországon előforduló 344 madárfajból csupán 117-et engedett bemutatni. Ezért sem a ritkaságokról, sem a közismert fajokról nem beszéltünk, hanem lehetőleg olyan madarakról, melyekkel a legtöbb másik összehasonlítható. Főleg a legközönségesebb fajok - a gólya, a füstifecske, a házi veréb - hiányát kifogásolták többen is. Most alkalmam nyílik a hiányokat pótolni, noha még így is 112 faj marad ki, gyakori és ritka egyaránt.

Bankovics Attila - Madarak ​3.
Madárfaunánk ​jelenleg 350 fajt számlál - ez a szám nem állandó. A madarak a legmozgékonyabb állatcsoport, így vándorlásaik során vagy a fészkelési terület kiterjesztése következtében új földrajzi tájakat hódítanak meg. Ezzel magyarázható, hogy a Madarak első kötetében még csak 339, ma, 20 évvel később pedig már tizeneggyel több a hazai fajok száma. A könyvünkben megtalálható madarak nagy többsége nem a fészkelők, hanem a rendszeres átvonulók közé tartozik s ugyancsak nagy hányadot tesz ki a ritka vendégek sora. Az előzőek őszi és tavaszi átvonulásuk során kisebb-nagyobb számban minden évben felkeresik a pihenésre és táplálkozásra alkalmas élőhelyeket.

Vásárhelyi Tamás - Kabócák, ​bodobácsok
1983 ​- Rajzolta Csiby Mihály A könyvben szereplő rovarokat azonos felépítésű, szúró-szívó szájszervük miatt soroljuk egy csoportba: a szipókás rovarok csoportjába. Két rovarrend tartozik ide, mit kerülgessük: a poloskák (ezek második legnagyobb családja a címadó bodobácsok) és a kabócák. A szipókás rovarokkal úton-útfélen, erdőn-mezőn hamar találkozhatunk. Érdemes jobban megfigyelmi őket szabad szemmel vagy nagyító alatt, s szép színeik, különleges formáik, érdekes életük láttán félredobni az előítéleteket!

Patay László - Vadak
1974 ​- Rajzolta Balogh Péter Ősi, ha nem legősibb sportunk a vadászat. De vajon ki az igazi vadász? Az, aki kapja magát, kiballag a határba, aztán válogatás nélkül minden állatot lepuffant, ami csak elébe kerül? Bizony nem. Az igazi vadász elsősorban az állatvilág oltalmazására gondol, állatokat, fajokat ment meg a végső kipusztulástól, elszaporításukon fáradozik. ha kell, tenyésztéssel is. A környezetet védi, a természetet őrzi, benne a maga mentshelyét is, mert a mai, nagyvárosi beton- és kőrengetegbe zárt ember számára létkérdés a természet utolsó érintetlen foltjainak megmentése. Az ember már réges-régen felborította a természet egyensúlyát, de a vadász puskájával féken tarthatja olyan állatfajoknak az eluralkodását, amelyek az emberi beavatkozást nagyszerűen tűrték, és természetes ellenségeik kiirtása után végzetesen elszaporodtak. Ilyenkor a vadász "gyilkos" golyója a ritka, pusztulásra ítélt fajok védelmében öl. De a könnyelműen kilőtt golyó egy értékes állatfajnak utolsó példányát is leterítheti, amire már bőven volt példa a vadászat történetében. A Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó kisdiák kezében. Madarak, vadvirágok, gombák, halak, lepkék, dísznövények, csigák és kagylók, erdei és díszfák, bokrok, legyek, méhek, darazsak és hangyák után most a sorozat újabb kötete 29 színes tábláján 22 szárnyas és 31 emlős vadat mutat be a hazai és környező területekről, közli a vadászati tilalmi időket, a vadnyomok rajzát is.

Farkas Henrik - Egyszervolt ​állatok
Azokról ​az állatfajokról olvashatunk e könyvben, amelyek annyira megfogyatkoztak, hogy a kihalás veszélye fenyegeti őket, vagy pedig már ki is pusztultak. Félő, hogy az elkövetkező évtizedekben nagyon sok állatfaj nevét törlik majd az "élők" névsorából. Mindent meg kell tennünk, hogy ez ne következzen be. De vajon sikerül-e megmenteni az indiai orrszarvút vagy a galápagosi óriásteknőst? A feladat nem egyszerű. Az emberiség most tanulja az élővilág megmentésének tudományát. Mert nem elég, ha "békén hagyjuk" az élővilágot, ha "nem bántjuk" a rohamosan pusztuló fajokat. Hiszen gyakori eset, hogy a védelem alatt álló, növényevő állatok túlzottan elszaporodva felborítják a természet egyensúlyát, elfogyasztják, tönkreteszik élőhelyük növényzetét, s végül elpusztulnak. Az embernek tehát be kell avatkoznia az állatvilág életébe. Gyakran ritkítania kell állományukat, vagy védelmezni a járványos betegségektől, ellenségeiktől, máskor meg éppen a ragadozók oltalmazásával lehet biztosítani egy-egy faj életképességét. Furcsa dolog ez: hiszen a természet évmilliókon át megvolt az ember beavatkozása nélkül; a helyzet azonban visszafordíthatatlanul megváltozott. A földgolyót elfoglalta az ember. Egy sereg állatfaj jól megvan velünk, megtanultak mellettünk élni. Akadnak olyan fajok is - mint pl. a kártevő rovarok -, amelyeket ki sem tudunk irtani. Ne higgyük hát, hogy minden állatfaj pusztulóban, eltűnőben van. De mintha a legérdekesebb, legszebb állatfajokat fenyegetné a veszély, Földünk "élő műkincsei" egyre fogyatkoznak. Néhány évtized alatt sok száz állatfaj tűnt le az élet színpadáról, emléküket már csak kitömött példányok és képek őrzik. Többségük az emberi felelőtlenség áldozata. Bolygónk "állatsereglete" azonban még végtelenül gazdag, s a pusztuló fajokért mindent megtesznek a lelkes természetvédők.

Schmidt Egon - Kisemlősök
Az ​emberek nagy többsége nem rokonszenvez az apró emlősökkel, a denevérekkel, cickányokkal, egerekkel és társaikkal. Egyesek "félnek", mások "irtóznak" tőlük - teljesen alaptalanul. Érdekes, hogy azért akadnak közöttük olyan fajok is, például a sün vagy a mókus, amelyek az előbbiekkel ellentétben általános népszerűségnek örvendenek és számos gyermekmese főhőseivé váltak. Próbáljuk meg túltenni magunkat azon az ellenszenven, melyet valósággal belénk neveltek még gyermekkorunkban. Lássuk meg bennük is a természet más fajokkal egyenértékű tagjait, hogy ha erdőn és mezőn járva, véletlenül találkozunk valamelyikükkel, jó érzéssel gondoljunk az avarban motozó hegyes orrú cickányra vagy a hosszú farkú egérre.

Kalmár Zoltán - Lepkék
Tarka, ​élő virágszirmok keringenek a napfényes réten. Különös lények ezek a színes szárnyú rovarok. Testük középső részében, a torban lévő parányi izmaik viszonylag nagy felületű szárnylapokat mozgatnak, melyek gyors repülésre, irányváltoztatásra teszik képessé őket. Jól ismert jelenség a lepkék rendkívüli szaglása és tájékozódása is. A hímek a nőstényt több száz méter távolságból is megtalálják, és a tápnövényt, amin majd az utódaik felnövekednek, csalhatatlan biztonsággal megismerik.