Maigret ​és a makrancos tanúk

Georges Simenon - Maigret ​és a hazudós szeretők
Mindenki ​hazudik. Maigret úgy nyomoz, ahogy szokott. Lassan, szinte lustán, ösztöneire hagyatkozva. Mi van a bűntett hátterében? Szerelem? Féltékenység? Szerencsejáték? Pénz? A hazugságháló itt is, ott is felfeslik. A megoldás már-már szomorú...

Georges Simenon - Maigret ​és az idős hölgy
Maigret ​maga mögött hagyja Párizst, Madame Maigre-t, Quai des Orfévres-t, a felügyelőit, és vidékre utazik, egy Le Havre közeli halászfaluba, hogy kiderítse, vajon idős úrnője helyett miért is kellett meghalnia egy kíváncsi kis cselédlánynak, aki mosogatás közben filozófiai problémákon rágódott, orvosi könyveket bogarászott és a légynek sem ártott. Tengerparti séták közben, állandó calvadosmámorban, a gazdagok és szegények világában azon töpreng, vajon kinek állhatott érdekében, hogy megkíséreljen meggyilkolni egy szeretetre méltó, habókos öregasszonyt. Modellszépségű, férfifaló lányának, Arlette-nek? Vagy mostohafiainak: a képviselő Charles-nak, akiről azt gondolták, soha nem viszi majd semmire, esetleg öccsének, a windsori herceget utánzó, elszegényedett világfinak? Zsebre vágott kézzel, pipáját szívogatva bolyong a kis halászfalu kacskaringós utcáin, oldalán hol Casting felügyelővel, hol a tűsarkain tipegő Arlette-tel, és keresi a kiutat a hazugságok és rejtélyek labirintusából.

Georges Simenon - Maigret ​aggályai
Meggyőződésem, ​hogy a feleségem egy ideje, legalább öt-hat hónapja meg akar ölni engem. Hát ezért akartam személyesen találkozni önnel, főfelügyelő úr. Formális bizonyítékom nincs, különben azzal kezdtem volna. De kész vagyok ön elé tárni a birtokomban lévő bűnjeleket. Két fajta van. Először a lelkiek, amelyeket a legnehezebb bemutatni, mert mint nyilván ön is tudja, ezek kis semmiségek, és önmagukban nincs súlyuk, de ha fölhalmozódnak, végül értelmet nyernek.Tárgyi bűnjel is van, elhoztam, ez a legzavarbaejtőbb...\'

Georges Simenon - Maigret ​és a félarcú ember
Emile ​Gallet Saint-Fargeau-i lakost a Sencerre-i Hotel Loire-ban gyilkolták meg. Lövés érte az arcát, a szívét kés szúrta át. A szállodába Monsieur Clément néven, orléans-i üzletemberként jelentkezett be. Közben a felesége úgy tudta, hogy Rouenban van, és kereskedelmi utazóként jár házról házra. Mint utóbb kiderült, abból élt, hogy királypárti nemeseket pumpolt. Rossz egészségi állapota ellenére valahogyan sikerült nagy összegű életbiztosítást kötnie, amelynek a felesége volt a kedvezményezettje. Csakhogy három évvel a gyilkosság előtt egy bizonyos Monsieur Jacob rájött, miből szerzi a pénzét Gallet, és zsarolni kezdte.

Georges Simenon - Maigret ​osztálytársa
"Simenonnál ​nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük "azt" a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket... vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset - és sört - hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És... és... és... Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni." Tandori Dezső Maigret irodájában váratlanul felbukkan egyik volt osztálytársa, Florentin. Akadozva elmeséli, hogy megölték a szeretőjét, és nem tudta, kihez forduljon...

Georges Simenon - Maigret ​és a gyilkos
Maigret-ék ​éppen barátaiknál vacsoráznak, amikor arról értesül, hogy egy fiatal fiút halálosan megsebesítettek egy kiskocsma előtt. Nem sokkal később a gyilkos levelet ír a főfelügyelőnek...

Georges Simenon - Maigret ​és a csökönyös leányzó
A ​huszonnégy éves cselédlány, Félicie gazdáját lelövik, és Maigret számára hamar világossá válik, hogy a lány, aki mellesleg az áldozat általános örököse, mindent tud a gyilkosról meg a bűntényről (vagy legalábbis azt hiszi), de önszántából semmit sem fog elárulni. Miközben zajlik a rendőri segédhadakat mozgató nyomozás Párizsban és a tetthelyen, egy kis faluban, Maigret megszereti fő ellenfelét, a halálosan idegesítő, csúnyácska, pipiske, önveszélyesen kóros hazudozó leányzót, Félicie-t.

Georges Simenon - Maigret ​és a törpe
Én ​ma egyetlen módon nézem Simenon bűnügyi könyveit: nekem kellenek. Tandori Dezső "Közben Toulonban alighanem leszállt a másik gép a koporsóval no meg Line-nel. Ahogy Maigret haladt előre, egyre több és több emberrel találkozott, az egyik kanyar után pedig körülbelül ugyanaz a látvány fogadta, mint reggel a Ballu utcában. Vajon hány ember tudja az igazságot? Mindegy, hiszen aki tudja, az se beszél róla. Egyetlenegy ember mondta ki csupán, egy telefonfülkében, de a nevét az sem merte elárulni, és most isten tudja, hol bujkál a Montmartre-on."

Georges Simenon - Maigret ​karácsonya / Hét kis kereszt
Amikor ​1930-ban Georges Simenon (1903-1989) megírta első Maigret-történetét, aligha sejtette, hogy személyében a bűnügyi regény halhatatlan alakját teremti meg, aki a bűntények felderítése során a maga logikus észjárásával, emberismeretével még a legkisebb, látszólag jelentéktelen mozzanatokból is képes lényegi következtetések levonására. A kötetben olvasható két bűnügyi történet mindmáig nem jelent meg magyar fordításban, jóllehet ezekből sem hiányzik Simenon nyugodt, ám mégis drámai cselekménybonyolítása, kíméletlen logikája.

Georges Simenon - Maigret ​és a bíró háza
"Maigret ​talán még soha nem találkozott senkivel, aki ennyire ellenállt a drámaiságnak. Egy finom modorú, művelt, békés természetű úriember a bridzspartija után a lépcsője legfelső fokán ülve találja tagbaszakadt fiát, és ebben nem lát semmi különöset. Másnap reggel benyit egy ajtón, és ott egy ismeretlen hullába botlik: a férfit meggyilkolták. De neki a szeme se rebben, senkinek nem szól, lányával a szokásos sétájára indul. Megvárja a kedvező dagályt. Zsákba varrja a hullát. Azután..."

Georges Simenon - Maigret ​és a magányos férfi
Egy ​augusztusi hajnalon a lebontás előtt álló vásárcsarnoknegyed legrozogább házában holtan találnak egy ismeretlen személyazonosságú hajléktalant. Senki nem tudja a nevét, a környékbeliek mindig egyedül látták. A többi csavargó csak látásból ismerte. Válaszra sem méltatta azokat, akik megpróbáltak szóba elegyedni vele. Egyesek Arisztokratának, mások Némának nevezték. Szép lassan kiderül, hogy a magányos férfi nem is volt mindig olyan magányos. Jó szakmája, felesége, gyönyörű lánya volt, aztán egyik napról a másikra mindent otthagyott, tizenkilenc év múlva pedig holtan találták. Miért kellett meghalnia? Maigret cudarul érzi magát. Kutakodik múltban és jelenben, tipródik, számolja a söröket, végül egy névtelen telefonáló segítségével két gyilkosságot is felderít.

Georges Simenon - Maigret ​és a gengszterek
Chicagói ​gengszterek az 50-es évek Párizsában! Leszámolás a nyílt utcán, autóból kidobott áldozat, levitézlett bokszolók és mindenre elszánt maffiózók a párizsi amerikai kolónia törzshelyein. Maigret ugyan jól ismeri a tengerentúli alvilág módszereit, eleinte mégsem talál fogást a brutális módszerekkel dolgozó bűnözőkön. Ám azt már mégsem engedheti meg a főfelügyelő, hogy a gengszterek helyben hagyják Lognont, a mindenki által rossz pénzként ismert Balfácán felügyelőt, és Párizs sikátoraiban lődözzenek a helyi rendőrökre… Maigret persze nem az erőszak embere. Bár ezúttal kivételesen fegyvert vesz magához, mégis szívesebben folyamodik jól bevált békebeli módszereihez: borjút vacsorál firenzei módra a gyanús alakok törzshelyén, sörözget, vizsgálódik, elbeszélget, bárpultokat támaszt, és benéz még egy whiskyre a Manhattan bárba is. Miközben lassan összeáll a kép, egyre jobban éleződik a feszültség, hogy időben rátalál-e a főfelügyelő a két körözött gyilkosra, a gátlástalan Charlie-ra és Cinagliára?

Georges Simenon - Maigret ​kudarcot vall
Párizsban ​hetek óta esik az eső. A Quai des Orfevres-ben egész nap ég a villany, a külvárosiak csónakkal közlekednek a folyókká vált utcákon. Maigret nyűgös, gondterhelt, a felügyelők influenzásak, az ügyek lassan haladnak. Mindeközben egy angol hölgynek nyoma vész, Maigret még a Yard segítségével sem tudja megtalálni. Ráadásul felkeresi őt irodájában egy volt általános iskolai osztálytársa, a „henteskirály”, hogy rendőrségi védelmet kérjen, mert attól tart, hogy az életére törnek. Maigret nem nagyon hisz neki, rossz emlékeket idéz fel benne, szeretne tőle mihamarabb szabadulni. Erre nem is kell sokat várnia, mert a hentest másnap holtan találják. Maigret némi elégtétellel szemléli, hogy mindenki örül a halálának, de az ő dolga kideríteni, vajon ki a legboldogabb, ki az egyetlen, aki hasznot húzott a hústorony halálából. A főfelügyelő a lelkiismeretével viaskodik. Sokáig húzza a kihallgatásokat, közben elkerüli a figyelmét egy apró részlet, és szem elől téveszti a gyilkost.

Georges Simenon - Maigret ​és a Langaléta
Párizsban ​kitört a kánikula. A Quai des Orfèvres munkatársai szinte kivétel nélkül vakációznak. A főfelügyelő és Lucas éppen pernod-val és sörrel próbálja elviselhetővé tenni az életet, amikor egy nyugállományú prostituált, a Langaléta betoppan a kapitányságra, és eltűnt férje felkutatására kéri Maigret-t. A peches mackós ugyanis egy női hulla láttán dolgavégezetlenül menekült el a még fel sem tört páncélszekrény közeléből. Maigret útja Neuillybe, a Szajna-parti kertvárosba vezet, egy fogorvos és idős édesanyja előkertes, rácskerítéses házába, melyben mintha megállt volna az idő, és az antik bútorok és megsárgult fényképek között bóklászva kutat hasznavehető nyomok után. A Langaléta segítségével próbálja kideríteni, kinek a holttestét láthatta a búvalbélelt betörő, és, hogy miért is kellett meghalnia a morózus fogorvos mindkét feleségének és édesapjának. S noha közben állandóan elégedetlen önmagával, végül valakit mégiscsak sikerül megmentenie.

Georges Simenon - Maigret ​és a titokzatos lány
"Simenonnál ​nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük "azt" a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket... vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset - és sört - hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És... és... és...Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni." Tandori Dezső A hátsó montmartre-i utcák egyikén egy fiatal lány holttestére bukkannak. A nyomok a múltba vezetnek...

Georges Simenon - Maigret ​dühbe gurul
Olykor-olykor ​a Quai des Orfèvres-en is megesik, hogy néhány napig nyugalom van, és Maigret főfelügyelő szusszanhat egy csöppet. Egy ilyen napon, ebédidőben, komótosan átsétál a Dauphine sörözőbe, hagyja, hogy elbolondítsa kedvenc aperitifjének ánizsos íze és a párizsi kisvendéglő jellegzetes szaga. Épp a menüt tanulmányozza a palatáblán, amikor ráköszön Lucas, és Maigret szinte észrevétlenül nyakig merül egy alvilági históriában. Mióta a gyilkossági csoportot vezeti, ritkán foglalkozik a montmartre-i mulatók világával, melyet egykor olyan jól ismert. Most sok év után újra a Pigalle környékét rója. Miközben azon morfondíroz, kinek állt érdekében megfojtani Émile-t, a tisztességes lokáltulajdonost és jóravaló családapát, Maigret-t újra átjárja a lokálok hangulata, és betekintést nyer egy Párizsban élő olasz család nőtagjainak mindennapjaiba. Lassan halad a nyomozással, csak gyűlnek a megválaszolatlan kérdések. Sejti, hogy valaki a bolondját járatja vele. És ettől dühbe gurul.

Georges Simenon - Maigret ​és a csapodár közjegyző
Egy ​jól öltözött, nercbundás, kissé ideges középkorú nő megjelenik Maigret irodájában, és bejelenti, hogy férje, a dúsgazdag, közismert párizsi közjegyző eltűnt. Maigret, miközben azon morfondírozik, elfogadja-e a Bűnügyi Rendőrség igazgatói posztját, munkához lát, és apránként kideríti, hogy az eltűnt férj, Monsieur Charles legalább annyira bolondult a táncoslányokért, mint felesége a konyakért...

Georges Simenon - Maigret ​és a mamlasz unokaöcs
A ​főfelügyelő már nyugdíjban élvezi a komfortmentes vidéki élet örömeit, amikor egy zimankós februári éjszakán beállít az unokaöccse, és elzokogja, hogy túlbuzgóságból gyilkosság alapos gyanújába hagyta keverni magát. A gyermektelen Maigret atyailag lép fel, taxin azonnal Párizsba utazik, kihúzni a slamasztikából a szerencsétlen mamlaszt. Az ismerős helyszíneken és tetthelyeken nemcsak ellenszenves utóda aknamunkájával valamint a tettes és bandája minden képzeletet felülmúló pimaszságával kell megküzdenie, hanem kisfiáért aggódó tyúkanyó sógornőjével is.

Georges Simenon - Maigret ​és a Dél Keresztje
"Hogyan ​került oda az a nő? És miért?... Megfojtották, ebben legalább bizonyosak lehetnek. Még vasárnap este, valószínűleg fél tizenegy körül beállt a halál. A holttestre kevéssel hajnali négy után akadtak rá az istállóban. A zsilip környékére nem vezet egyetlen közút sem. Errefelé csak olyan ember jár, akinek van valami köze a hajózáshoz. A vontatóút olyan keskeny, hogy egy autó nem fér el rajta. Aki aznap éjjel erre járt, annak térdig kellett gázolnia a tócsákban és a sárban. Márpedig az a nő szemmel láthatólag olyan világban élt, ahol jóval ritkábban járnak gyalog, mint luxusautón vagy hálókocsival."

Georges Simenon - Maigret ​és az öreg szerelmesek
"Van ​egy halott, egy igazi hulla, szétlőtt koponyával, mell- és haslövéssel. Következésképp gyilkosnak is kell lennie, márpedig minden jöttment bűnöző nem juthatott be a házba és lőhette le közvetlen közelről az exnagykövetet úgy, hogy az még csak ne is gyanakodjon, és ne próbáljon védekezni. Maigret a hosszú évek alatt megtanulta, hogy nincs gyilkosság indíték, súlyos indíték nélkül. Még ha netán őrült is a tettes, hús-vér emberről van szó, aki az áldozat környezetében él."