Lófrálók

Alekszej Tolsztoj - Első ​Péter
Első ​Péter cár két évszázada élénken foglalkoztatta az orsz írók képzeletét. Hol nemes törekvéseit, hol barbár kegyetlenségét hangsúlyozva, mindenképp mint erőskező uralkodót ábrázolták, bizonyságául annak, hogy méltán kapta a "Nagy" jelzőt. A klasszikus kor írói közül azonban egyik sem látta oly tisztán, mint Alekszej Tolsztoj, hogy mit jelentettek Péter reformjai, és milyen eszközökkel lehetett őket végrehajtani, hogy Oroszország európai nagyhatalommá váljék. Tolsztoj monumentális regényében az orosz nemzeti múlt e legizgalmasabb lapjai elevenednek meg. A sok szálból szőtt, temérdek szereplőt mozgató cselekmény középpontjában Péter alakja áll: bátor hadvezér, fortélyos politikus, nemzetteremtő cár, aki - Puskin szavaival élve - "önkényuralkodói kézzel szórja szét a felvilágosodás magvát", közelről szemlélve azonban küszködő, kétségek közt hányódó, örömet habzsoló, tudásra szomjazó, kudarctól meg nem tántorodó, messzire világító egyéniség, mint mindazok, akik egy lépéssel előbbre járnak kortársaiknál.

Szabó Magda - Megmaradt ​Szobotkának
1982 ​tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak. Egybeforrnak, hiszen a két élet is egy volt, elválaszthatatlan egész. S ezért szerelmi történet is ez a könyv, persze az is a maga rendhagyó módján. Ez a szerelem maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, s elvesztették önmagukat. Szobotka Tibornak már nem volt rá ideje, hogy megírja a memoárjait, alighogy hozzáfogott, a halál közbeszólt. A megkezdett munkát Szabó Magda folytatta; példátlan önfegyelemmel és lelkierővel rekonstruálta annak az írónak szenvedésekkel, kudarcokkal teli életét, akinek tehetségében, elhivatottságában jobban hitt, mint a sajátjáéban, olyan embert állít elénk, aki már réges-rég méltó arra, hogy véglegesen fölfedezzük, s akinek könyvei végre elfoglalják méltó helyüket a magyar irodalomban.

Makszim Gorkij - Gyermekkorom
Az ​életrajzi trilógia első része. "Okos szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja á igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a munkássors valódi mélységeiről...

Agatha Christie Mallowan - Így ​éltünk Mezopotámiában
1930-ban ​történt, hogy a jó szerencse összehozta Max Mallowant, a fiatal régészt az akkor már igen ismert írónővel: Agatha Christie-vel. Ha már a véletlen ilyen kellemesen összehozta őket, nem sokat teketóriáztak: még véget sem ért az esztendő, összeházasodtak, és így kezdődött közös életüknek ez a hosszú, boldog és kreatív szakasza. Agatha Christie egy pillanatig sem érezte, hogy hírneve akadályozhatná benne, hogy részt vegyen férje munkájában. Kezdettől fogva tevékeny rész kért Maxnek Szíriában és Irakban - az ókori Mezopotámiában - folytatott ásatásaiból. Hősiesen állt minden kényelmetlenséget, és meglátta a régészélet hányattatásainak humoros oldalát is. Régi ismerősei, akiknek fogalmuk sem volt róla, milyen az élet a messze földön folytatott ásatásokon, kérdezgették: "Hát hogyan is éltetek Mezopotámiában?" - Agatha Christie pedig elhatározta, hogy kérdéseikre egy könnyed könyvben fele meg.

Wass Albert - Adjátok ​vissza a hegyeimet!
A ​második világégés poklát követően nem csak mozdítható kincsek, de hazák is gazdát cseréltek. A szerző megkísérli bemutatni, hogyan lehet ezt az elviselhetetlenség kínzó helyzetét emberien, méltósággal megélni, túlélni.

Lion Feuchtwanger - Balgák ​bölcsessége
A ​XVIII. század világába vezet el bennünket a neves német író, Lion Feuchtwanger regénye. A felvilágosodás nagy gondolkodójával, Jean-Jacques Rousseauval ismerteti meg olvasóit. Hősének életét mesélve mondja el annak nézeteit és eszméit, melyek harcra buzdítottak a feudális eszmék és intézmények ellen. Rousseau rendíthetetlenül hitt abban, hogy az embereket meg lehet szabadítani a jellemüket megrontó társadalomtól. A fordulatos cselekményű regény azonban túl is lép hősének életén, s bemutatja leghívebb tanítványainak, a francia jakobinusoknak törekvéseit mesterük gondolatainak megvalósítására. A könyv egyszerre szolgál élvezetes és tanulságos olvasmánnyal az érdeklődőknek.

Szabó Pál - Talpalatnyi ​föld
A ​40-es évek elején, közvetlenül a nagy történelmi sorsforduló előtt született meg a nagy mű; Szabó Pál regénytrilógiája: a _Lakodalom, Keresztelő, Bölcső._ A _Talpalatnyi föld_ összefoglaló címet már a felszabadulás után kapta, s Piros Góz Jóska és Juhos Marika szerelmének, házasságának története a földosztás lázas évében nőtt a megváltást sürgető, életre való nép emlékeztető sorsképévé. Természetes volt ez az átlényegülés, hiszen az író egy egész falu, bátran mondhatjuk: a magyar falu igézően teljes képét festette meg a regényben hamvas-friss színeivel. Csodálatos könnyedséggel, a játszi humor ellenállhatatlan hatalmával idézte meg alakjait: a csúfot valló vagyonos parasztot, a minden lében kanál, potyaleső ügyeskedőt, az úrhatnám tanítókat, hivatalnokokat s az egész, elevenen nyüzsgő falusi közösséget. A fordulatos történet tarka epizódjaiból a nagybirtokok közé szorult hajdani falu életének minden szorongató kérdése, minden vágya a napfényre kerül, de hatalmas gátak állják útját a jobbra törő szándékoknak, a szegény nép egyéni kezdeményezéseinek. Ezeknek a gátaknak némelyikét sikerült áttörnie Piros Góz Jóskának, midőn a falu íratlan törvényei ellenére szerelmét a lakodalomból szökteti meg újdonsült férje, a módos parasztfiú mellől. Merész tette népszerűvé teszi, s véleményével ezek után a falu urainak is számolnia kell. Góz Jóska azonban nem törleszkedő, nem keresi az urak barátságát. Ehelyett a kemény, kockázatot és munkát vállaló szegényparaszti élet folyamatában, amelynek Szabó Pál minden rezdülését és hangulatát érzékelteti, szikes földecskéjének megjavításán kísérletezik. az eredmény követendő példává növeli alakját - de ezen a ponton már nem lehet gátat törni. A nagybirtok vezetője megtiltja az öntözést a halastavak levezető csatornájából - s ebben a perben a döntést a nép javára a regény még nem mondhatta ki, a történelem is csak pár év múlva hozta meg. Piros Góz Jóska és Juhos Marika alakjában Szabó Pál a régi falu megváltoztatására hivatott, újfajta parasztembert rajzolta meg, akinek sorsában a népmesék örökkön élő igazsága a jövő igazságává érik. Vérbeli epikus alak mind a kettő, többet jelentenek önmaguknál, mint ahogy történetük is többet jelent, hiszen ez a széles körű, ezerfajta színnel és fénnyel játszó nagy regény tulajdonképpen eposz, az egész magyar parasztság küszködésének és reményeinek, az "áttörhetetlen közeg" áttörési kísérleteinek hőskölteménye.

Sumner Locke Elliott - Elmenőben
Tess ​Brackennek meg kell halnia. Nem azért, mert beteg, és nem is azért, mert agg - Tess Brackennek meg kell halnia, mert betöltötte hatvanötödik esztendejét. És az Egyesült Államok, amelyben Tess él - ezredünk utolsó évtizedében - eljutott a túlnépesedésnek arra a fokára, amely ellen már nemcsak születésszabályozással kell védekezni, hanem a hatvanöt éves lakosok kötelező "elaltatásával". Az Elmenőben félreérthetetlenül a máról szól: a jólét és a szervezettség mögött rejlő kietlenség, szeretetlenség, embertelenség, röviden: az elidegenedés - a ma valósága. Ezzel állítja szembe a szerző a múltat, Tess ifjúságát (vagyis a mai negyvenévesekét) ; nagy érzelmi telítettségű emlékekben idézi fel azt a világot, amely emberi tökéletlenségével és esetlegességével oly vonzónak tűnik a végleges elsivárosodás és szervezettség modern falansztervilágában. Sumner Locke Elliott ausztráliai származású író, jelenleg az Egyesült Államokban él. Regényeker ír; az Elmenőben negyedik könyve. Utópisztikus elemekben bővelkedő művei azonban nem sorolhatók egyértelműen a tudományos-fantasztikus irodalom skatulyájába: az ő utópiája az elviselhetetlenné torzult "modern" világ nagyon is reális magból kifakadó lázálma, figyelmeztetés a jelenben rejlő veszedelmekre.

Frank McCourt - Angyal ​a lépcsőn
"Amikor ​visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt - a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor" Így kezdődik Frank McCourt regényes memoárja, melyről amerikai méltatója a következőket írta: "McCourt sajátosan lírai és sajátosan ír hangja többek között James Joyce-ot idézi. Ugyanolyan elragadó és ugyanolyan jókedélyű. De ahogy McCourt és társai a nyomorral küzdenek, abban van valami bátor drámaiság, ami közelebb áll a mi korunkhoz. Ezek az emberek soha nem merülnek el az önsajnálatba (nem engedhetik meg maguknak), soha nem vész ki belőlük a tűz. McCourt nevét csupa nagybetűvel fogják beírni az emlékiratok nagy könyveibe." Frank McCourt a világválság sújtotta Brooklynban látja meg a napvilágot, frissen Amerikába emigrált, ír szülők gyermekeként, majd az írországi Limercik nyomornegyedeiben nevelkedik. Édesanyjának, Angelának nincs miből ennivalót vennie a gyerekeinek, mivel az apa, Malachy csak nagyritkán dolgozik, s ha igen, akkor is elissza amit keres. A léha, felelőtlen és megbízhatatlan apa csupán egyvalamit tud nyújtani gyermekének: a történetet, a mesét. Franknek az életet jelentik apja meséi Írország megmentőjéről, Cuchulainről, és az Angyalról, aki a kisbabákat hozza az édesanyjának. Talán a történeteknek, a meséknek köszönhető, hogy Frank túléli a viszontagságokat. Pelenka helyett rongyokba bugyolálva, egy disznófejnek könyörögve a karácsonyi vacsoráért, az út szélén lehullott széndarabok után kutatva tűrni a nyomort, az éhezést, a rokonok és a szomszédok közömbös kegyetlenségét - azért él, hogy elmondhassa a saját meséjét, ékesszólóan és megbocsátón.

Gerald Durrell - Családom ​és egyéb állatfajták
Mit ​lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?... A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig - de nem utoljára! - minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani...

Chava Pressburger - Bátyám ​naplója
Peter ​Ginz 1928-ban született Prágában. Az apai ágon zsidó származású cseh kisfiút a nácik előbb a theresienstadti koncentrációs táborba hurcolták, majd tizenhat éves korában Auschwitzba, ahonnan nem tért vissza. Peter deportálása előtt két éven át, 1941-42-ben részletesen rögzítette a megszállt Prágában zajló élete eseményeit. Naplójának dokumentumértéke kétségtelenül vetekszik Anne Frank írásáéval, irodalmi párhuzamként pedig szerte Európában a hasonló korú narrátor által elbeszélt Sorstalanság című regényt említik a beszámolók. Bejegyzéseinek köszönhetően az utókor páratlanul érdekes bepillantást nyerhet egyfelől a prágai zsidók mindennapi életének eseményeibe, megaláztatásaiba a megszállt városban e falak nélküli gettóban másfelől abba, milyen hatást gyakorolt mindez a történteket olykor szikáran, olykor fanyar humorral rögzítő gyermekre. Peter kivételes képességű, rendkívül érdeklődő, a tudásra szomjas kisfiú volt: már az iskolában lapot szerkesztett, nyelveket tanult, kisgyerekkora óta rajzolt és festett, serdülőként pedig már linómetszeteket készített, és maga kötötte saját könyveit. Merthogy mindennél erősebb szenvedélye volt az írás; tragikusan rövid életében nyolc regényt és számtalan novellát írt. Életben maradt theresienstadti társainak elbeszéléséből egy bimbózó zseni képe bontakozik ki. A táborba kerülve hamar kitűnt társai közül. Nagyszerű rajzkészségének köszönhetően kivételezettként hozzáfért a raboktól elkobzott könyvekből kialakított könyvtárhoz, ahol szinte mindent elolvasott, térképeket rajzolt, angolt tanult, és saját szerkesztésű cseh eszperantó szótárán dolgozott. Mindezek mellett ő az egyik szellemi atyja a tábor kézzel írott, titkos rabújságjának, a történészek által igen sokra tartott Vedem-nek, melyet a barakkjában megismert fiúkkal hozott létre. Petert nem sokkal két évvel fiatalabb húga Theresienstadtba érkezése után Auschwitzba szállítják át, ahol azonnal gázkamrába küldik. Mindössze tizenhat évet élt. A naplónak sorra készül a fordítása a főbb európai nyelvekre, és biztosra vehető, hogy néhány éven belül a könyv éppoly alapvető tükre lesz a vészkorszak hétköznapjainak, mint Anne Frank naplója. Nem kétséges, hogy a magyar kiadással a kelet-közép-európai régió egyik kiemelkedően fontos kordokumentuma kerülhet a hazai olvasók kezébe.

Kurt Vonnegut - Időomlás
Az ​univerzum zavarba jön. Nem tudja, mitévő legyen. Például táguljon-e tovább? Vagy inkább zsugorodnia illene? Tíz földi esztendeig tépelődik. "Ha elfelejtették volna: az időomlást követő tíz éves újrajátszás vele, velem, önökkel, mindnyájunkkal még egyszer végigcsináltat mindent, amit csak 1991.február 17-étől 2001.február 13-áig műveltünk." Ám a szabad akarat visszatérése katasztrofális következményekkel is jár. Szerencsére Kilgore Trout megfejti a rejtélyt, sőt jelmondatával visszavezeti a földlakókat megszokott világukba. Íme a csodatévő mantra: "Betegek voltatok, de meggyógyultatok, és sok a tennivaló." A mű Kurt Vonnegut tizennegyedik, utolsó regénye. Hattyúdal. Emlékek, eszmék, tanok és töprengések, meg tréfák és viccek mulatságos szőttese. Egyszersmind búcsú a vonneguti világ teremtett és valóságos szereplőitől.

Láng György - A ​Tamás-templom karnagya
"Minden ​korok, minden földek legnagyobb muzsikusa", Johann Sebastian Bach életének, örömeinek, bánatainak, sorsának hallatlanul élvezetes, izgalmas regénye.

William Somerset Maugham - Az ​ördög sarkantyúja
A ​regény főhősének sorsa lényeges vonásaiban Gauguin, a tragikus sorsú francia festő életrajzával egyezik, de Maugham nem művészbiográfiát akart írni, hanem egy sajátos emberi magatartást s az úgynevezett "zseni-típust" bemutatni; Gauguin hányatott élete ehhez csak alkalmas nyersanyagul szolgált. A szerző saját életébe fonva meséli el a különös történetet, melynek olykor maga is aktív szereplője. Charles Strickland, az ízetlen, műveletlen tőzsdés 40 éves korában rövidke levelet ír feleségének, melyben közli, hogy örökre elhagyja. A szerző utána megy, hogy visszahozza, s felfedezi a józan polgárok számára hihetetlen valóságot: azért hagyta el biztos megélhetését, kényelmes életét, hogy festő lehessen. Strickland Párizsban öngyilkosságba kerget egy nőt, tönkreteszi a férjét, majd több évi nyomor és éhezés után Tahitiba megy, ahol végre megtalálja, amit keresett: igazi hazáját, a buja tájat, a nyugalmat, a magányt, itt végre elfogadják olyannak amilyen, s bár félbolondnak nézik, dolgozni hagyják. Itt festi meg legnagyobb műveit. A könyvnek nagy vonzereje a különféle környezetek bemutatása. A főhős tipikus angol polgári miliőből indul, majd a párizsi művészvilágban folytatja, innen a marseille-i kikötő csavargói közé kerül, majd a pittoreszk, barbár Tahiti tárul az olvasó szeme elé, hogy a könyv végén ismét visszakerüljünk a sznob londoni társaságba, ahol az életében megvetett Stricklandet évekkel halála után mint világhírű festőt ünneplik.

Arundhati Roy - Az ​Apró Dolgok Istene
Arundhati ​Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról - a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le - egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak a gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titkon fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anyuka sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire. A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia, a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, s addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.

Karinthy Frigyes - Utazás ​a koponyám körül
A ​szakadatlan hajszoltságban élő Karinthy furcsa tüneteket észlel magán 1936 márciusában. Füle egyre erősebben zúg, sőt egyenesen vonatok dübörgését hallja, egyre gyakrabban jelentkező émelygés és rosszullét környékezi. Az orvosi vizsgálatok kiderítik, hogy agydaganata van, melyet sürgősen operálni kell. Barátai, ismerősei - pártállásra tekintet nélkül - összefognak, és előteremtik a svédországi műtét költségeit. A budapesti értelmiség szinte egy emberként aggódik a népszerű szerző életéért, s napról napra várja Stockholmból a híreket. A lábadozó "Frici" már a kórházban elhatározza, hogy "erről az egészről" könyvet fog írni. A Pesti Napló-ban hétről hétre közölt folytatásokban a magyar főváros irodalmi és társasági életének hétköznapjai mellett kirajzolódik az életveszélyes betegség felismerésének, elfogadásának érzékenyen, szó szerint belülről ábrázolt lelki folyamata is. Karinthy legismertebb regénye olyan sok szállal kötődik kora valóságához, hogy gyakran meg is feledkezünk regényszerűségéről. Arról, hogy ez a mű mégiscsak megkomponált, fiktív elemeket is tartalmazó alkotás, mely nemcsak a veszedelmes betegség kialakulását és kórtörténetét beszéli el, hanem a Gulliver-átiratok, az Utazás Faremidóba és a Capillária hagyományát is folytatja. S mindenekelőtt izgalmas, letehetetlen olvasmány, a tudás és emberség humorral átszőtt himnusza. Karinthy Frigyes mítoszokon és legendákon túl ajánlotta könyvét "a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona".

Kurt Vonnegut - Bajnokok ​reggelije
Ez ​a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy - miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal - felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.

Umberto Eco - Loana ​királynő titokzatos tüze
A ​kötet műfaja: képes regény. De a világhírű tudós mester legújabb, ötödik regénye nemcsak ebben más, mint az előzőek, hanem abban is, hogy az illusztrációk - valahai iskoláskönyv- és divatlap-képek, mozgósító plakátok és színes képregényfigurák minden mennyiségben, plusz balillaindulók és érzelmes slágerszövegek a múlt század harmincas és negyvenes éveiből - az eddigi legszemélyesebb Eco-regényhez, valóságos ifjúkori önportréhoz kínálnak kultúrhistóriai hátteret. A regény persze most is regény. Az elbeszélő (hatvanas antikvárius) egy szívrohamot követő kómából ébred, és semmire sem emlékszik, ami személyes. Fejből citálja a fél világirodalmat, tudja, ki volt Napóleon, tudja, hogyan kell autót vezetni és fogat mosni, de nem tudja magáról, hogy kicsoda. A válaszért meg kell dolgoznia; de fordított Proust-hősként ő - érzéki emlékek híján -- nem az eltűnt idő, nem a kor, nem a szavak, hanem eltűnt érzéki önmaga nyomába kell hogy eredjen. Gyerekkorának helyszínére, egy vidéki házba visszavonulva nekilát tehát, hogy az ottani padláson őrzött régi folyóirat-, képregény-, brosúra- és ponyvaregényfüzet-kötegek, valamint 78-as fordulatszámú bakelitlemezek segítségével az alapoktól építse újra magában a saját személyiségét. És ekkor - ahogy Ecótól, a mesemondótól már megszokhattuk - igazi regényes fordulatot vesz a történet...

Gerald Durrell - Életem ​értelme
Az ​Életem értelme (amely a több tíz évvel ezelőtt Vadállatok bolondja címmel megjelent mű új fordítása) főhőse a serdülő Gerry Durrell, aki életében először munkába áll: ápolóként a whipsnade-i állatkertben. Játékos jegesmedvék, gézengúz gnúk, púpos pöffeszkedők és egyéb állatfajták kószálnak a könyv lapjain, halálra rémítve az állatkert gyanútlan látogatóit. Gerry pedig vigyorogva áll a forgatag közepén, és összekacsint az olvasóval: - Lám, mi tudjuk, hogyan kell az állatokkal bánni - nem úgy, mint ez a népség, amely ide mindennap becsődül. És ez az örökifjú állat- és emberbarát hamarosan megtalálta élete értelmét - a kihalással fenyegetett állatfajták megóvását. És megtalálta a módját, hogy mindezt a lehető legélvezetesebb formában közvetítse az olvasók millióinak.

Lévai Katalin - Párnakönyv ​és más mesék
Lévai ​Katalin, akit eddig elsősorban politikusként, illetve szociológusként tartottunk számon, új oldaláról mutatkozik be: különleges női érzékenységgel megírt kisregényében egy kapcsolat legboldogabb, legfájdalmasabb, legintimebb pillanataiba nyújt betekintést. A zavarba ejtően személyes hangvételű szerelmi történet Budapesten és Erdélyben játszódik, a nyolcvanas évek ellenzéki világában, a rendszerváltást közvetlenül megelőző években és részben az után. A könyv, melybe legtitkosabb vágyainkat és félelmeinket írjuk össze; a könyv, melyben a legmeghittebb pillanatokat őrizzük; a könyv, melyben tudatunk legmélyére pillanthatunk; a könyv, melyet este lefekvés előtt a párnánk alá rejtünk, hogy megóvjuk és elrejtsük –ez a Párnakönyv.