Két ​zöld ász / Az elnök úr inasévei

Stefan Zweig - Csillagórák
A ​kiadó Stefan Zweig hasonló című gyűjteményéből válogatta ki és fűzte össze ebben a kötetben a történelmi tárgyú novellákat. A más-más korban, különböző helyeken lejátszódó elbeszéléseknek az a közös vonásuk, hogy mindegyik egy olyan történelmi pillanatot, válságos órát örökíti meg, amelyben az emberiség sorsa szempontjából valami jelentős, hosszú időre kiható esemény következett be, sorsdöntő elhatározás született. A legrégibb időre visszatekintő elbeszélés a XV. századba, abba a drámai küzdelembe vezeti az olvasót, amelynek során a törökök bevették Bizáncot, a keletrómai császárság utolsó fellegvárát, a korban hozzánk legközelebb álló novella pedig századunk egy kalandos és nagy hatású epizódját, Leninnek az emigrációból való hazatérését beszéli el.

Karinthy Frigyes - Utazás ​Faremidóba / Capillária / Kötéltánc
Swift ​Gulliver-je, (az első teljes Gulliver magyarul) 1914-ben jelent meg. Karinthy, a fordító, munkája végeztével sem tudott elszakadni kedves hősétől és kedves írója stílusától: testére szabott ruhaként ölti magára a swifti formát, hogy a parodizált paródia kétszeresen személytelen stílusának védőrétege mögül a legszemélyesebbről valljon - a világ fölötti kétségbeeséséről. Az Utazás Faremidóba, "Gulliver ötödik útja" 1916-ban jelent meg. Keserűsége is méltó a Swiftéhez: a háború iszonyata közepette az emberiség teljes pusztulása reményként rémlik fel benne. A háborút gyűlölő Karinthy, hogy racionalista meggyőződését átmenthesse, az ember biológiai létét utasítja el. Végleges pesszimizmusában ez az optimizmus mozzanata: hit a ráció érvényében. A világűr után Gulliver következő útja, az utolsó, a tengermély birodalmába vezet. "Hatodik" útirajza, a Capillária (1921) több annál, aminek tartani szokták: a strindbergi nőszemlélet fantasztikussá növő újrafogalmazásánál, Capillária oihái az ember öngyötrő erőfeszítéséről mondanak ítéletet. Arról, hogy az ember az élet homályos céljaiért, meghatározhatatlan javaiért feláldozza magát az életet. De a gúnyos ítéleten is átsüt a meggyőződés, hogy mégis az erőfeszítés adja az élet pátoszát. A Capillária a kétnemű ember kettős igazságát hirdeti: ez a lezárhatatlan belső vita hozza létre dinamikáját, líráját, amely minduntalan önmagát kifigurázó humorba vált. A két gulliveriádával ellentétben a Kötéltánc (1923) nem tartozik a népszerű Karinthy-könyvek közé. (Kötetünkben a Faremidó hatodik, a Capillária kilencedik, a Kötéltánc harmadik kiadása jelenik meg.) Pedig a legérdekesebbek egyike: sorra felbukkannak benne Karinthy visszatérő gondolatai: valóság és álom relativitása, az univerzális ember, a kivetíthető tudat, az ember vágyait beteljesítő szubjektív túlvilág és mindenekelőtt persze a női vonzás démoniája. Az alapötlet az ezerarcó lélek jellegzetes Karinthy-gondolatának visszája: egy ember három szerepben, egy test három lélekkel. A cselekmény áttöri a realitás falait, de míg többi regényében Karinthy mindig jelzi valamivel, hol röppen át a fantasztikum, az álom birodalmába, itt elmosódnak a határok: minduntalan visszaszökkenünk a kézzelfogható valóságba, de voltaképpen már a regény elején sem lehetünk biztosak benne, az élet képeit látjuk-e, vagy egy - akár ismeretlen - szereplő képzeletének képei vesznek körül. Ebben a sokrétegű, mindig csak egymáshoz képest reális, vagy kevésbé reális világban járja a háromlelkű hős - és járja az író - veszélyes kötéltáncát, hogy csak a halál előtti rettenetben villanjon fel egy elsikló pillanatra az egyértelmű valóság ultima realitas-a.

Sven Nordqvist - Pettson ​horgászni megy
Rosszkedvem ​van és nyugalmat szeretnék! - fakad ki egy őszi reggelen Pettson. Findusz rögtön azon kezd morfondírozni, mivel is vidíthatná fel morcos gazdáját. Elmehetnénk horgászni - javasolja végül -, attól biztos jókedved lesz. Pettson azonban nem akar kimozdulni. Kint minden hideg és nyirkos, pedig fel kéne ásni a krumpliföldet, és a tüzelő is elfogyott. Ám a kandúrt nem akármilyen fából faragták: kitalálja, mitől múlik el az öreg rosszkedve, sőt talán még arra is sikerül rávennie, hogy munka helyett vele játsszon...

Sven Nordqvist - Pettson ​sátorozik
Beköszöntött ​a nyár, és mit gondoltok, barátaink ebben a szép évszakban vajon milyen szórakozást találtak ki maguknak? Findusz bizony mindenáron sátorozni szeretne, Pettson pedig már alig várja, hogy kipróbálhassa új horgásztalálmányát. Elhatározzák hát, hogy felkerekednek, de amikor kiderül, hogy a tyúkok is velük akarnak tartani, megváltoztatják tervüket...

Raymond M. Smullyan - Mi ​a címe ennek a könyvnek?
A ​szerző címadással kapcsolatos tanácstalanságát megértjük, ha végiglapozzuk a könyvet. Találunk benne beugratókat, humoros történeteket, könnyű, szórakoztató példákat és az utolsó néhány oldalon komoly, matematikai gondolkodást igénylő feladatokat. Mindezt a szerző oly lebilincselően adja elő, hogy nem tudunk ellenállni a kihívásainak, újra és újra megpróbáljuk megoldani a "feladványait". Módszere igen csalafinta, egy-egy közismert feladattal kezdi a történetekbe bújtatott különböző fejezeteket, majd a könnyedén megoldott feladatokon csak egy kicsit csavar, állandóan ébren tartva a kíváncsiságunkat. "Vajon én is meg tudom oldani?" És az Olvasó, legyen általános iskolás, vagy annak nagyszülője, matematika tanár, vagy a matematikát soha nem szerető, élvezettel fog túljutni az újabb és újabb buktatókon.

Heinrich Böll - Korai ​évek kenyere
Böllt, ​a mai nyugatnémet haladó prózairodalom kiemelkedő mesterét jól ismeri és kedveli olvasóközönségünk. Kötetünkben közölt három kisregényéből kettő a szegények, az elesettek sorsát mélyen átérző, s azt lírai erővel megformáló írót mutatja be. Az "És száját nem nyitotta szóra", már biblikus címével is a némán szenvedőkre utal, a "jóléti társadalom" félrelökött áldozataira, akiknek már a vallás is alig nyújt vigaszt. A regény két boldogtalan hőse éveken át úgyszólván a utcára szorul házaséletével, belefásul, belerokkan a kínzó otthontalanságba, az albérleti odú nyomorába, a kilátástalanságba, pénztelenségbe. A "Korai évek kenyeré"-nek magányos fiatalemberét viszont, akinek nagyobb anyagi gondjai nincsenek, hisz jól kereső műszerész, egy váratlan szerelem döbbenti rá arra, hogy utálja foglalkozását, a pénz utáni hajszát, a megalkuvásokat, melyekre inaséveinek nélkülözése vitte rá. Most már nemcsak kenyérre, de szeretetre, emberi életre is éhezik, s van ereje hozzá, hogy ezt válassza. A harmadik kis remekmű, az "El a csapattól" a ragyogóan szellemes és kesernyés szatíraíró Böll-lel ismerteti meg az olvasót. A háborúról szól, mégsem háborús regény, hanem gúnyos fricska a fasiszta "életeszmény"-nek, a született antikatona mulatságos önéletrajza, a háború embertelenségének nevettető de épp ezért gyilkos leleplezése, leszámolás a múlttal és figyelmeztetés a jelennek.

Guy de Maupassant - Elbeszélések ​I-IV.
Guy ​de Maupassant teljes életművét felölelő válogatás

Jean de La Fontaine - La ​Fontaine meséi
_Gustave ​Doré_ 320 illusztrációjával, Vikár Béla egyetlen teljes fordításában jelenik meg _Jean de La Fontaine_ MESÉI című képzőművészeti és irodalomtörténeti érdekességnek számító műve, az illusztrátor művész születésének száznyolcvanadik, halálának száztizedik évfordulójára. Ezzel a kötettel valamint a sorozat további darabjainak megjelentetésével a Kossuth Könyvkiadó sajátos küldetést teljesít. André Malraux szavaival: a műalkotásokat, képeket, verseket ki kell szabadítani a múzeumok és a könyvtárak tárlóiból. E gondolat jegyében egy immár elfeledett magyar fordítói csúcsteljesítménnyel egészítettük ki a ma már csak antikváriumban, könyvtárak mélyén - s nem utolsó sorban a Budapesti Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményében - fellelhető különleges illusztrációkat.

Krúdy Gyula - Regények ​és nagyobb elbeszélések 1.
Krúdy ​Gyula összes művei még soha nem jelentek meg nyomtatásban. Az író halála után két életműsorozat indult, ám egyik sem vált teljessé. Az első 1957 és 1975 között bármiféle időrendi vagy műfaji koncepciót mellőzve, majdhogynem rögtönzésszerűen adta közre Krúdy munkáit. A második 1976-ban indult a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Krúdy Gyula művei címmel 20 kötet látott napvilágot, ám a sorozat 1989-ben végleg félbeszakadt. Kiadónk arra vállalkozik, hogy az elkövetkező több mint egy évtized során mintegy ötven kötetben megjelenteti Krúdy Gyula Összegyűjtött műveit. Reményeink szerint évente három-négy kötettel lepjük meg az olvasókat. A fent említett két csonka sorozatban megjelent írások mellett közel háromezer (!), eddig, jobbára csak a kutatók által ismert Krúdy-szöveget adunk közre. A műveket műfajok szerint és időrendben közöljük. Az egyes műfajcsoportok: regények és nagyobb elbeszélések, ifjúsági regények, elbeszélések, drámai művek, publicisztikai művek, levelezések. Hisszük, hogy ezzel az eddigi legteljesebb Krúdy-sorozattal azoknak az ínyenc olvasóknak is újat tudunk nyújtani, akik már régóta otthonosan mozognak e klasszikusunk csodálatos világában.

Thornton Wilder - Az ​androsi leány
Minden ​egyes Wilder-regény egy formai bravúr. Ő is, mint minden igazi író, mindig ugyanazt a témát írja, járja körül regényeiben. Hogyan kell élni? Mi az élet értelme? - ezt keresi a Szent Lajos király hídjának kis szerzetese, és ezt keresi az androsi hetéra is Brynos szigetén. "Csak olyan percekben mondhatjuk, hogy élünk, amikor szívünk tudatában van ennek a kincsnek" - mondja Chrysis, a regény főhősnője. Aki, tépelődve foglakozása adta életén, így gondolkozik: "Igaz volt, kétségtelenül igaz, hogy a szeretetnek, az erénynek és a bölcsességnek a világa az igazi világ, és annál megsemmisítőbb, hogy ő ebben vallott kudarcot."

Ambrose Bierce - Ambrose ​Bierce összes novellái
Bierce ​kifinomult nyelvezetű elbeszélései az élet nyomasztó oldalát festik elénk, a félelmet, az őrületet és a halált, mely nem allegorikus mivoltában jelenik meg, hanem az események elkerülhetetlen végcéljaként. Munkássága során az emberi gonoszságnak majd minden aspektusát megszólaltatta. Háborús történetei hidegen kegyetlenek, ám soha nem merülnek ki a brutalitás ábrázolásában, így képesek még hátborzongatóbb hangulatot kelteni, melyet általában a váratlan fordulat, a csattanó tesz teljessé. Figyelme többször is az okkult témák és paranormális jelenségek felé fordul, és eközben a gótikus horror műfajában is maradandót alkotott.

Tamási Áron - Tamási ​Áron összes novellái
I. ​kötet. Novellái többnyire a székely falu világát ábrázolják, mesei ihletésű, költői realizmussal, mókázással és humorral mutatva be szegénysorsú, de életrevaló hőseit. Szociális érzékenységgel tárja fel a társadalom belső ellentéteit. Hősei emberi nagyságot tanúsítanak a tragédiákban, s szinte emberfölöttivé magasztosulnak (Tüzet vegyenek; Zeng a magosság). Más novellatípusok is szerepelnek a kötetben: népmesei szálakkal átfűtött, pajzán történetek (Ördögváltozás Csíkban), s a székely falu és lakóinak bensőséges, szeretetteli rajza (Mihályka, szippants; A legényfa kivirágzik), vagy messianisztikus, a metafizika világába kalandozó írások (Ecet és vadvirág). Tartalmazza a kötet az egyik legérdekesebb, sok vitát kavaró elbeszélését, a Siratnivaló székelyt, melynek romantikus stílusa, az egyetemes emberi kérdéseket kutató mondanivalója új utat jelöl művészetében. A II. kötet a 30-as évek termését tartalmazza. Tamási Áronnak ez az alkotói korszaka - amely lényegében az 1940-es évekig, a háborús esztendőkig, illetve Budapesten való letelepedéséig tartott - a novellák tekintetében a legtermékenyebb és legjelentékenyebb periódus; részint folytatta a pályakezdés tematikáját, részint megújította kisprózája szemléletmódját, éspedig azzal, hogy látása valóságközelibb, ábrázolásmódja kevésbé áttételes lett, miközben őrizte az egyetemes emberi kérdések megfogalmazásának művészi szándékát. A valósághoz való közelebb kerülésének legtanulságosabb darabja a külvárosi kocsmatörténet, a Szeder és Butyka, mely a maga "konok realizmusával" a városi létforma kemény bírálata. Tamási valamennyi története végül is az emberség keresésének, a humánus és méltó élet lehetősége felmutatásának egy-egy gyönyörű darabja, főként a játékosság és azon belül is a nyelvi erő eszközeivel hatóan. Ebben az időszakban kedélye csak ritkán fordul borúsra, hangja tragikusra (Pókos magyar; Mikes Kelemen), főleg akkor, ha székely népe sorsa fölé hajol (Erdélyi társaság). Az egyik leggazdagabb eszköztárú, legszebben szóló magyar prózaíró világa tárul föl e két kötetből is az olvasó előtt, aki megfigyelheti az író verizmus nélküli realizmusát és tündéri-mitikus látásra való erős hajlamát, érdekfeszítő cselekményvezetését és - újra meg újra - rendkívüli nyelvi hatásosságát. Ez a stilizáció - mely a népnyelv originális rétegeiből vétetett - kivételes hangulatteremtő erővel közvetíti az író és hősei mondandóját, érzelmeiket, kinyitja az ábrázolás távlatát, ugyanakkor természetessé teszi, közel hozza a költőiséget, a tündériséget, a mitikusságot és a líraiságot. Tamási nyelve hű tükre sajátszerű "ellentmondásosságának": a gond, a baj, a szegénység árnya mögül mégis földerengő életerejének, derűjének, jövőperspektívájának, az Igazítás a világon eltökéltségének.

Bán Zoltán András - Az ​elme szabad állat
Mintegy ​tíz év kritikáiból, kritikai esszéiből, irodalmi publicisztikáiból állította össze vaskos kötetét Bán Zoltán András. A kritikus hatalmas anyagot tekintett át, látott el széljegyzetekkel, elemzett és értékelt ennyi idő alatt: a kötet szinte kisebb magyar irodalomtörténettel ér fel, megadván néhány régebbi "kilátópontot" Krúdy, Márai, Déry személyében, életművében, hogy azután a maiak gazdagon tagolt sokasága következzék: Spiró Györgytől Kornis Mihályig, Kertész Imrétől Bodor Ádámig, Mészölytől, Pilinszkytől Hajnóczyig, Esterházyig, Garacziig, Hazai Attilá ig és persze tovább. És szinte minden tárgyalt szerzőről eredeti, sokatmondó, jelentős mondandója van a szerzőnek, aki ugyan jól ismeri a különféle kánonokat, ám éppen nem igyekszik meglátásait, értékeléseit hozzájuk igazítani: még oly szerzőkkel kapcsolatban is megalapozott különvéleményekkel él, mint Krúdy, mint Ottlik, mint Kardos G. György, és nem kíméli az irodalmárokat sem, Határ Győző irodalomtörténetéről, Szegedy-Maszák Márai-könyvéről igencsak kemény szavakkal szól. "Az elme szabad állat" - idézi Bán Zoltán András kötete címében Bornemisza Pétert, és ő valóban szabadon, "megrendszabályozatlanul" szól hozzá az újabb magyar irodalom legfőbb kérdéseihez. Az irodalomelmélet újabb iskoláinak beszédmódjához még hozzá nem szokott olvasó számára is érthető, élvezhető, követhető a kritikák hangja, pedig a szerző éppen nem igénytelen teoretikus vonatkozásban sem, csak épp meghagyja az elméleti állványzatot a maga háttérfunkciójában. .

Ismeretlen szerző - Leonardo ​da Vinci találmányai
Különleges ​könyvet tart kezében az olvasó: akár Leonardo személyes naplója is lehetne. Az ő jegyzetei alapján készültek a leírások, magyarázatok, rajzai, vázlatai alapján pedig a háromdimenziós modellek. Szinte életre kelnek ennek a korát messze túlszárnyaló zseninek a figyelemre mélró, már-már fantasztikus találmányai.

Füst Milán - Kis ​regények I-II.
"Aki ​nem tud róla, hogy boldogtalan, az nem lehet boldogtalan" - írja Füst Milán egyik regényében. Az ő hősei tudják, mindegyikük Oidipusz király, a szenvedés büszke és öntudatos hőse. De nem mazochisták, hivők, akik a szenvedésben, a katarzist nyújtó benső izzást, a megtisztító felülete végtelen mélységeket titkol, Füst Milán hősei úgy rejtik magukban a lélek, az emberi sors minden titkát. Az író tudatosan kerül minden fogást, a legeszköztelenebb művészet az övé, de birtokol valamit, amit a legnagyobbak közt is kevesen: a mesét. És néha úgy szól hozzánk, olyan természetes és ősi hangon, mint a mesélő apa a gyermekéhez. És a tanulság is hasonló, mert ezekben a kisregényekben már benne van Füst Milán bölcseleti világképe, etikai rendszere. Azt tanítja, amit a bölcs és mártír Seneca így fogalmazott meg: önmagunkon uralkodni a legnagyobb és legtisztább uralom. Füst Milán borongós, hoffmanni kedélyű írásait, melyekben baljós sejtelmek mögül mindig kivillan a valóság élet ismerete és szeretete, nyújtja át ez a kötet a szeretett tanítványnak, a hivatott és igazi bírálónak: az olvasónak.

Füst Milán - Füst ​Milán összegyűjtött elbeszélései I-II.
Füst ​Milán összegyűjtött elbeszéléseinek közreadásával régi irodalmi adósságot törleszt a Fekete Sas Kiadó. Az Összegyűjtött elbeszélések első kötete a Füst Milán által összeállított, 1961-ben Öröktüzek címmel megjelent könyv írásait tartalmazza, az Egy nap története Dídó leányom életéből című második kötetben pedig azokat a "megtagadottakat" gyűjtöttük egybe, amelyek akkor nem kerültek sajtó alá, de korabeli lapok hasábjain fellelhetőek, illetve a szerző hagyatékában kéziratos formában fennmaradtak.

Umberto Eco - A ​lista mámora
Umberto ​Eco új könyve, melyet mind megközelítése, mind szerkezete A Szépség történeté-vel és A rútság történeté-vel rokonít a benne foglalt szemelvénygyűjteményt is segítségül híva, arról tanúskodik, hogy a mindenkori irodalomtörténetben, Hésziodosztól Joyce-ig és Ezékieltől Gaddáig, se szeri, se száma a listáknak. Ki a felsorolás puszta élvezetéért állít össze listákat, ki a lista énekelhetőségének ihletésére, ki pedig ahogy az úgynevezett kaotikus felsorolásokban látjuk az egymással különösebb kapcsolatban nem lévő tárgyak összegyűjtésében talál gyönyörűséget. A lista mámora azonban ebben is a két nagy sikerű előzményhez hasonlóan nem csupán egy ritkán elemzett irodalmi forma felfedezésére invitál, hanem azt is bemutatja: milyen módon képesek végtelen listák érzékeltetésére a képzőművészeti alkotások is, holott az ábrázolásnak a kép kerete például nyilvánvaló határokat szab. A művek listájának íve Hieronymus Boschtól Salvador Dalíig, a gótikus székesegyházaktól Andy Warholig feszül; láttukon az olvasót is méltán töltheti el a végtelen mámora.

Umberto Eco - A ​rútság története
Szépség ​történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk. E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között.

Umberto Eco - A ​szépség története
A ​népszerű publicista, író és irodalomtudós, Umberto Eco szerkesztésében látott napvilágot e kötet, mely több száz, nőkről és férfiakról alkotott remekművet sorakoztat fel a szépség kifejezőeszközeként vagy annak igazolására. Az olvasó mégsem elsősorban művészettörténeti albumot tart kezében, hanem olyan szemelvénygyűjteményt, mely az ókor nagyjaitól kezdve korunk gondolkodóiig közöl idézeteket arra vonatkozólag, hogy mely kornak miféle elképzelése volt a szépségről, mikor ki volt a szépségideál. Az impozáns kivitelezésű kötetet előző kiadása kapcsán a 200510012-es számon ismertettük részletesen.

Thomas Hardy - Lidércfény
A ​nagy angol regényíró valós hősöket akart rendkívüli körülmények közt ábrázolni. Ilyen hős a Lidércfény Jude-ja is, akinek az alakjában itt-ott önéletrajzi elemek is bujkálnak. 1888. április 28-án - ekkor merül fel a regény ötlete Hardyban - ezt írja naplójába: "Elbeszélés egy fiatalemberről - nem jut be az oxfordi egyetemre -, küzdelmei és végső bukása. Öngyilkosság. Van ebben a történetben valami, amit meg kellene mutatni a világnak, és én vagyok az, aki megmutathatom nekik." Ez a fiatalember és a szerelme, az okos, felvilágosult Sue későn találnak egymásra: mindketten elsietett, rossz házasság nyűgében élnek. Mégis vállalják szerelmüket, és - akárcsak a többi Hardy-regényben - összeütközésbe kerülnek a sorssal, a végzettel: ezúttal a képmutató társadalommal, a pletykaéhes kispolgárokkal, akik elállják a társadalmi emelkedés útját - Jude sosem jut be az áhított egyetemre - és a boldogsághoz vezető utat. Szinte végzetesen tragikus ez a szép regény, a szerencsétlen szereplőktől a sors minden boldogságot megtagad.