“Amikor elkezdtem szervezni az “Íróklubot”, úgy gondoltam, bájos és gyermekded zsengéket fogok olvasni, és szép lassan, a szerkesztési és egyéb gyakorlatok után, talán lesz pár írás, amit el lehet küldeni különböző lapokba, hátha publikálhatók. Nem így történt. Megjelent ez az öt fiatal, határozott, egyéni stílussal, és a belépőként hozott írásaik elolvasásakor tudtam: kincset találtam. Olyan gyémántokat, amelyeket csak csiszolni kell. Csak ki kell bontani a csodát."
Olcsai Éva,
szerkesztő
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Tetovált mementó
„Vér és hús
a festék,
s a vászon
– ne keressék –
itt feszül
belül.”
„Nagyon-nagyon szépek… mit szépek, gyönyörűek, hangulatosak az illusztrációk. Öröm kézbe venni, olvasni, megismerni a sok tehetséges moly gondolatait
örömről, bánatról, az életről. Jó, hogy megjelent ez a kötet.”
@robinson – http://www.gaboolvas.blogspot.hu/
„…egy igazán színvonalas kiadványt foghatunk a kezünkbe, amely hűen tükrözi azt, hogy milyen is, amikor olvasó emberek írnak.”
@Nita_Könyvgalaxis – http://konyvgalaxis. blogspot.hu/
„A tinta a papíron hagy nyomot, a szavak az elménkben.
A Tetovált mementó olyan szavakkal van tele,
amelyeknek nyomát még sokáig viselnünk kell.”
Benyák Zoltán
Vámos Miklós - Valaki más
A szerző írja új, válogatott novelláit tartalmazó könyve elé: "Amikor e kötet terve fölmerült, sokat tűnődtem, milyen szempontok alapján válogassak novelláim közül. De végül félretoltam az okos megfontolásokat, s a szívemnek legkedvesebb írásokra szavaztam. Elhatároztam, hogy nem változtatok rajtuk - az ember ne retusálja a múltját -, ám azért apróbb javításoknak mégsem tudtam ellenállni. Publikált novelláim negyedrésze szerepel a kötetben. Közülük a legrégebbi már tizenöt éves. Úgy gondolom, első írói korszakom lezárása ez a könyv. A novellafolyó apadóban. Olyan érzés, mintha ifjúkori szerelmem cserbenhagyott volna. Pedig inkább én szakítottam ővele. Ezt az agyonbonyolódott világot egyre kevésbé tudom szeletekben ábrázolni, nagyobb formák felé fordultam. De a válás fáj. Mert a novella olyan, mint az ijfúság: gyors, forró, rövid, szertelen, s gyakran kissé igazságtalan, hiszen csak egyetlen harapás a valóságból, egy (ízes? fanyar? keserű? édes?) falat élet."
Vámos Miklós - Majdnem összes
"Majdnem az összes novellám olvasható ebben a könyvben. Kivétel a "bár" című 1998-as kötetem: mai szemmel is úgy látom, sikerült olyan szorosra szerkesztgetnem annak idején, hogy fájna szétszedni. Ugyancsak kihagytam a nyolc novellát, amelyek kettesével, ikerszövegként jelentek meg a Tiszta tűz -ben, mert... csak. Nem foglalkoztam továbbá azzal a két tucatnyival sem, amelyeket angolul írtam, amikor évekig a Yale-en időztem. Jó érzés, hogy vannak munkáim egy világnyelv fogságában. Hagyományosan a magyart tekintik irodalmi cellának, és tessék. Végezetül nem kerülhettek be azok, amelyek a bizonytalan jövőben készülnek el, fölteszem (remélem), várhatóak ilyenek.
Válogatott novelláskötet: ez úgy hangzik, mint egy olyan kitüntetés, amelyet csak halála után kaphat meg az ember. Ennek szellemében én most másodszor kerülök a halálomon túlra. Jelent már meg válogatott novelláskönyvem (Magvető, 1981), pedig akkor még nevetségesen fiatal voltam az elmúláshoz. Live fast, die young? Utóbbiról szerencsére már lemaradtam." (A Szerző)
Grecsó Krisztián - Pletykaanyu
Az Isten hozott szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Életszaga, szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette Grecsó Krisztián szűkebb környezetének tűréshatárát. A Pletykaanyu olyan mélységekből hoz friss híreket, ahonnan ritkán kapunk valódi tudósítást. A kötet persze jóval több annál, mint amit a pletykasajtóból, televízióból megismerhettek, és elevensége, újszerűsége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vérfiguráiban vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja; Grecsó nem kutat, nem kérdez, csak figyel. Mint aki bennszülöttből lett "etnográfussá". Ízes humora, nyers ereje valóban minden pátosztól mentes, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el Ön. Miközben szórakozik, ítélkezhet!
Cserna-Szabó András - Félelem és reszketés Nagyhályogon
Nagyhályog valahol az Alföld és Cserna-Szabó képzelete közt félúton található. Első ránézésre lusta, porlepte falu. Ha géppel szállunk fölébe, bizony, csak térkép marad, de ha elfogadjuk a szerző szakértő kalauzolását, akkor nem akármilyen élményben lehet részünk. Pattanjunk föl vele egy ócska kerékpárra, kövessük őt és félig bolond, félig kétségbeejtő normális hőseit. A hős szó itt nem pusztán afféle fordulat: szinte minden egyes szereplő makacs és eleve kudarcra ítélt küzdelmet folytat a Kaszás - és legtöbbször saját élete ellen. A halál ebben a könyvnyi novellafüzérben nem megsemmisülés, hanem átalakulás. Nagyhályog apró termetű hentese, a halálipari segédmunkás több száz öngyilkosságra alkalmas eszközt fejleszt ki, a falu ufóhívője saját temetése után békésen eldiskurál a húsát rágcsáló kukacokkal. Cserna-Szabó könyvében megmutatja, hogy a haláltól nem szabad félni és reszketni, hanem igenis ki kell nevetni, és akkor döntetlenre hozhatjuk a játszmát, ha már győzni nem lehet. A _Félelem és reszketés Nagyhályogon_ természetesen nemcsak erről szól. Olyan, nehéznek tűnő kérdéseket is megválaszol, mint például, milyen a művészi alázat, mi a magyar igazság, és hogy létezik-e Isten. A válaszokon pedig garantáltan meg fogsz lepődni, Kedves Olvasó!
Darvasi László - Szerelmem, Dumumba elvtársnő
Az alcím talán meg fogja téveszteni azokat, akik mindenáron az összetétel előtagját keresik, viszont biztosan nem fognak csalódni azok, akik a novellákat szeretik. Van itt sok minden, ami nem magyar: Kairó, Brazília, Románia, Amerika, Kongó, Párizs, elvtársak és elvtársnők a félmúltból, urak és úrnők a régi meg a mai világból. Ám ha a kötet végére ért az olvasó, mégis tudja majd: igazi magyar novellákat olvasott, a kortárs kispróza egyik legeredetibb művelőjétől.
Keresztes József - Csillagok alól jött ember
Keresztes József költőként indult, első verseskönyvét még 1978-ban Kormos István adta ki a Kozmosznál. Később a versírás, mintha teljesen abbamaradt volna, a szerző novellákkal, regénnyel jelentkezett. Móricz, Nagy Lajos, Gelléri Andor Endre iskoláján csiszolódott realista prózája nem könnyen talál magának utat a poszt-, aztán meg a poszt-posztmodern égtájakon. Volt nyomdász és bányász is, novelláinak igen jelentős része saját élményből táplálkozik, igen sokszor önéletrajzi ihletésű. Azt a világot járja be és írja meg, amelyet a legjobban ismer. Hősei többnyire elesett, kisemmizett, gyenge emberek, leginkább olyanok, akik képesek hagyni, hogy megtapossa őket a sors, a környezet, a család. Ha mégsem, akkor lázadnak is - brutálisan, önveszélyesen.
Kleinheincz Csilla - Nyulak, sellők, viszonyok
A tizenkilenc éves Kleinheincz Csilla 1997-ben, a Huszonötödik óra c. antológiában (melynek az ő verse volt a címadója) szinte kötetnyi verssel mutatkozott be. Nem ment ez akkor ritkaságszámba; kötetbeli társai Grecsó Krisztiántól Rózsássy Barbaráig ugyanennyi vagy még több költeménnyel szerepeltek. Akkor még szívderítőbbnek látszott a költészet helyzete s vele az egész kultúráé, akárcsak a diktatúrából alig néhány éve kiszabadult társadalomé is. Nem úgy, mint tizennyolc elszelelt évvel később, amikor a Lehetsz-e még hármasikrek? című – egy híján húsz Gérecz-díjas költőt tömörítő antológiánál –, már a címének megfejtésébe is fogát törő kritikus telejajongta írását, amiért olyan rengeteg vers elolvasására kényszerült. Látszott is a cikken, mennyire nem birkózott meg a feladattal.
Nyilván ez az (egyre silányodó) közszellem hajtotta Kleinheincz Csillát – költőtehetsége védelmében is – a pályamódosításra. 2005-ben jelentkezett Város két fül között meglepő című, fantasztikus témájú első, majd 2007-ben Ólomerdő című második, a tündérmesék világának sok évszázados kincstárából merítő regényével.
Az Ólomerdő szerzői utószavában Kleinheincz Csilla figyelemre méltó kijelentést tett. Szívesen idézzük, mert innen, harmadik könyve, a Nyulak • Sellők • Viszonyok végéről visszatekintve, új, pályamódosítással fölérő jelentéstartalma van. Utószavában az íróról szólt, aki néha varázsló – mágus – lehet: „Nem feltétlen jó mágus – csupán mágus, aki hírvivőjévé válik egy történetnek.” Majd még ezt tette hozzá: „közvetítő voltam”.
Most ez a tíz novellája – a kisregény terjedelműtől az alig néhány oldal rövidségűig – mutatja legérzékletesebben, hogy mennyire lehet valóban közvetítő. Tóth Árpád-i értelemben Lélektől lélekig hatoló, nagyon is a hajdani költői indulás elszántságáig és rátermettségéig visszagyökerezetten. A prózaíró innen eredeztetett új ereje hősei és viszonyaik életre keltésében és életrevalóságában mutatkozik meg elsősorban. Maradandó kisugárzású-e, hosszú, erős emlékezetű-e az író által teremtett alak? Megráz-e, felkavar-e novellájának cselekményszövése? Szereplői elismerésünkre, egyetértésünkre számíthatnak-e, vagy a meg-nem-érintettség közönyével haladunk el mellettük? Vagyis Kleinheincz Csilla ki tud-e szólni a legbensőnkből?
Tud, de még mennyire! Példa rá az Egyetlen esztendő robosztus-szuggesztív apafigurája. Az Éjfél után, hajnal előtt vak nője. A toronyőr, akinek sellő volt a felesége (Sellődal). A szerető temetésére utazó Emma, mikor a vonat elragadja (Emma utazása). Az Egy csepp málna lánnyá megszemélyesedő tava. A Jambalaya fűszeres ízeiből kedélyes-puha életszeretővé formált férfi. Mélyen, felejthetetlenül emlékezetünkbe vésődnek egytől-egyig.
De akkor még nem szóltunk Kleinheincz Csilla izzó-lobogóvá hevített vagy jéggé dermesztett novella-jeleneteiről, prózájának emberi viszonyairól. Amilyen a Nagyerdő kisfiú Zolija, kezében bicskájával, ahogy eltévedésük erdejében vakbélműtétre görnyed ájult barátja teste fölé. Vagy a Nyulak Amandájának és Verájának külön éje a közös ágyban, szerelmük utószezonján. Vagy az Egyetlen esztendő indiai találkozása Judit és Iván között a megjövendölt halál órájában.
Kik vagyunk valójában az embert próbára tevő, többnyire tragikus helyzetekben? – Kleinheincz Csilla novelláival pályája eddigi legdrámaibb értékeit gyűjtöttük kötetünkbe.
Ismeretlen szerző - Könyvjelző - Kepes András válogatása fiatal magyar írók novelláiból
Bízom benne, másoknak is akkora élményt nyújtanak majd ezek az írások, mint nekem. Kevés dologból tanultam annyit az utóbbi években, mint ezekből a novellákból és beszélgetésekből. Kicsit úgy éreztem magam, mint amikor családi körben gyerekeinkkel diskurálva egyszer csak rádöbbenünk: "Nocsak, milyen okos ez a kölyök!" Másként nézik a világot és mást vesznek észre belőle, mint mi. Nem ártana néha beszélgetni velük!
Kepes András
Gaura Ágnes - Mindenki egyért
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Vámos Miklós - Jelenleg tizenharmadik a listán
Slussz Ernő, Karilné, Jencik és Jenci bácsik, gyanús Gyulusok a figurái ennek a kötetnek, a fanyar-szatirikus hangú írások e nevükben is torz hősei Nyál és Barkó utcákban laknak, és járnak kétes vagy kétségtelen ügyeik után, de az író második kisprózai kötete már kevésbé szatírikus, mint az első volt. A csipkelődő hangot, a kispolgáriságot és sekélyességet kipécéző szellemes bökéseket mélyebb - hol melegebb, hol keserűbb - hang és az a vállalkozás váltották föl, hogy mielőtt egy vidám és boldog novellára sor kerülhetne - amely jelenleg tizenharmadik a megírandó témák listáján -, novella-helyzetjelentések és kis novellatérképek készüljenek és tudósítsanak az átlagosan kicsi életek, széthulló családokban élő boldogtalanok és magukra maradt boldogtalanok világáról vagy legalábbis nagy figyelmet érdemlő tartományáról. Az írót nem az érdekli, vajon mekkora ez a tartomány. Óvakodik attól, hogy a kisember szürkeségét abszolutizálja. De okkal tartja fontosnak azt a jelenséget, amelyre új írásainak a többsége figyelmeztet: az emberi igénytelenséget, ezt a változatlanul gyakori alaptulajdonságot, ami rutinéletre, gépies és sivár életre vezet. A kötetbe foglalt "családregények" és magányosság-regények korántsem akarnak azzal a direkt közéletiséggel hatni, mint Vámos Miklós két esztendeje megjelent bemutatkozó írásai, de a változatlanul szatirikus írásokkal jól megférve, fanyarságukkal ezekhez rokonulva, változatlanul - és elmélyültebben - közéletiek.
Rados Virág - In flagranti
Egy vicces, olykor megható szerelmes könyvet tart a kezében az Olvasó. A történetek górcső alá veszik, hányféleképpen lehet nőként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és főleg önismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony előfordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ő a nagy Ő. Ismerős a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet.
Békés Pál - Bélyeggyűjtemény
Ez az a 100 híres regény, amit valaha meg akartam írni. Ám a körülmények változása, a terjedelmes művek iránti egyre csökkenő érdeklődés (az enyémet is beleértve), valamint időm szűkössége megváltoztatta elképzeléseimet.
Egyetlen nekirugaszkodással mondtam le nagyratörő terveimről egy szürke, szivacsos délutánon. Nehezemre esett - megkönnyebbültem mégis. Meglehetősen fárasztó ennyi kötet terhét cipelni. Ma már úgy látom, kb. 100 x kb. 100 szó is elég. Sőt. A legfontosabb történetek végül is elférnek egy nagyobbacska bélyeg hátán. Regényfolyam helyett bélyeggyűjtemény.
Persze ha mégis akadna valaki, aki regényt kívánna írni egyik-másik bélyegemről, úgy legyen; én nem ellenzem.
A szó az utolsó igazi köztulajdon.
Parancsoljatok.
Vámos Miklós - Tiszta tűz
_I. (első fül)_
Minden könyvnek két füle van. Ahogyan (majdnem) minden embernek is. Páros szerv. Ehhez igazodik most a (két) fülszöveg.
Volnának itten bizonyos szövegek. Melyek különféle témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Két valami azonos bennük. 1. Én írtam őket. 2. A szerkezetük egyforma. Dupla. Páros. Kettős. Két-részes tehát.
Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi.
A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost, a szövegek együttes fogyasztása melegen ajánlatos, lehetőleg fanyar mustárral, friss kenyérre, tisztatüzes innivalóval.
_II. (hátsó fül)_
Az irodalmi páros műfaját nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már az 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető Kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött.
Írtak már ilyen dupla szövegeket kül- és belföldön egyaránt, például az áldott tollú Krúdy Gyula, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban mesélt el. Ő azonban nem tartotta fontosnak, hogy együtt jelenjenek meg. Számomra épp ez volna a lényeg. Olykor talán a páros is lehet páratlan.
Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.
Hajnóczy Péter - A fűtő
Hajnóczy Pétert első novellás kötetében a szigorú normáktól, kötöttségektől idegenkedő ember sírnivalóan suta törekvése foglalkoztatja, hogy "beilleszkedjék", hogy meglelje helyét, körüljárja lehetőségeit, kordába szorítva önnön szertelen természetét. Különösen az indító novellafüzérben, mely csaknem kisregénnyé olvad össze, és a befejező, La Fontaine modorában írt fabula-ciklusban,. Sokszor ingerült, sokszor szorongó ez a küzdelem, de minthogy Hajnóczy Péter nem a romantikus, hanem az ironikus túlzások iránt mutat előszeretetet, sem az ingerültség, sem a szorongás nem hatalmasodik el írásain, nem rosszkedvét kényszeríti rá az olvasóra, hanem merész, gunyoros együtt gondolkozásra csábítja, az intellektuális teljesítmény varázsával ajándékozza meg.
Meglepően érett író Hajnóczy Péter; mesterségbeli tudása és tehetsége lehetővé teszi, hogy témáját ne egyszerűsítse az ábrázolás kedvéért, hanem életszerű sokrétűségében bontsa ki. E kötet is egy rugalmas, változékony attitűd terméke, amely szabadon válogathat az alkotás lehetőségei közül a realista novellától a fabuláig terjedő skálán. E skála fokozatait aszerint jelölhetnénk ki, hogy a valóság elemei vagy a fantázia játékai, az asszociációk jellegzetes mechanizmusa kap-e nagyobb szerepet a novellában.
Békés Pál - Lakótelepi mítoszok
Lakótelep és mítosz - ellentétek. Márpedig épp e kettő ötvöződik egybe a fiatal szerző új kötetében. A novellák hőse, a fordító, eltartási szerződés révén kerül valamelyik se eleje-se vége budapesti lakótelepre, s igyekszik hozzáedződni e sajátos világhoz. A lazán egymásba kapcsolódó novellák azonban nem a lakótelepek szociológiájának szépirodalmi adalékai. Itt éppenséggel működik a lift, megteszi a maga tíz emeletét föl, az ég felé, sőt máskor tízemeletnyire visz a föld alá, a fordító és az olvasó múltjába, mélyébe. A fordító olykor vitézül viaskodik látomásaival, máskor groteszkül csetlik-botlik a képzelt vagy való világban, s néha ráérez a csetlés-botlás-viaskodás okára: "Amiben élek, nem ház, hanem lelkiállapot." A főszereplő nem a panel, hanem a panelvilágba került ember, aki bárhová érkezik, újrateremti az aranykor mítoszait, az éppen adott körülményekkel átszínezetten. Az első pillantásra könnyedén áttekinthető derékszög- és síkvidék éppoly rejtelmeket őriz, mint a legendák hegyvidékei, s az eligazodni kívánó fordító hol képzelgéseibe, hol a külvilág gátjaiba botlik. Újraéli Ikarosz és Thészeusz történeteit, vagy új mítoszokat teremt magának. Így tévedhet el a nyílegyenes folyosón, így vetülhet a tar Wilkinson felügyelő az égre sokszoros nagyításban, és így szállhat alá a fordító a lakótelepi alvilágba - hiszen, ahol ember él, ott mítosz terem, legyen a fal szalmatörekkel kevert vályog vagy szögcsorbító beton.
Sceurpien - Szörpi
Az általános műveltség része, hogy három alapszín van, ahogy az is, hogy a nyelvünk négy alapvető ízt képes megkülönböztetni. Az már kevésbé köztudott, hogy belső nyelvünk is négy ízt ismer, amelyeket legjobban talán szörp formájában tudunk elkülöníteni. Az okoskodós Alma, az érzelmekkel teli Eper, az édeskés, aranyos Málna, valamint a keserű Kökény. Ezek az ízek alkotják ezt a kötetet, elemeire bontva, hogy az Olvasó minden hangulatához találjon benne megfelelőt.
Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..."
"A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/
Gaura Ágnes - Démoni színjáték
Borbíró Borbála, a magyar Vámpírkutató Intézet munkatársa éles bevetésre készül, ehelyett egy színházi előadásra kap meghívót. Ám a nézőközönség nem emberekből áll, és tőle sem színikritikát várnak el. A színházból pedig nem mindenki távozik élve, aki oda a lábát betette...
Ismeretlen szerző - Körkép 2011
A kortárs magyar irodalom nagy múltú, meghatározó antológiája 22 mai szerző, 2010-ben lapokban, folyóiratokban megjelent kisprózáját tartalmazza.