Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


hunny
4.5/5

Négy ​apának egy leánya: Régi olvasmányemlék-töredékeim (Kincskereső kisködmön, Aranykoporsó) alapján kicsit másra számítottam, pedig a címből is lehetett sejteni, hogy Mórának nem a legkomolyabb könyvéről van szó. Könnyed, többnyire humoros – helyenként talán már fárasztóan is, de bírtam a szövegét, a negyvenéves, önironikus “bácsit”, akinek előadja magát. Belekeverve még néhány okos gondolat, hangulatos leírás, falusi-városi embert bemutató életkép, a koktélcseresznye rajta meg a regényírás metódusáról való értekezés a… regényben? Végül is története is volt, szerkezete is, szereplői is, mégis olyan érzésem volt, hogy az író jobban szabadjára eresztette a tollát és a mókázós kedvét, mint egy tisztességes regényben illett volna. Mondjuk ezt a végén maga is bevallja: “Képzelem, hogy fog örülni a derék kiadó, hogy tíz ívre való kézirat helyett tizenötöt kap!” De azért örültem a számomra meglepő olvasmánynak én is.

Véreim: Ezekben a novellákban-cikkekben már előjött az emlékeim szerinti Móra Ferenc is a körtemuzsikával, rézkrajcárral, kenyérhajjal, a szűcs édesapa frissen hasított szíjával, de vannak itt történetek többek között a török időkről Szegeden, Mátyás királyról, a tetrakontaoktaéder oldalainak számáról, illetve tanácsok, hogyan utazzunk harmadosztályon. A Harmadikon című írásban szembesültem először az alelölülő szóval is, instant kedvenc!


Citadella
5.0/5

Móra ​így kezdi A négy apának egy leánya című kisregényét a harmadik kiadásnál. Eredetileg A festő halála volt a címe, de a kiadója más címmel akarta újra kiadni.
„UTÓSZÓ AZ ELŐZŐ KIADÁSOKHOZ
Hát ez meg már micsoda? – ráncolja össze a szemöldökét az olvasó. Ez az úr annyit se tud, hogy rendes ember nem szokott előszót olvasni, mert úgyis tudja, mi van benne? Az író szabadkozik, mentegetődzik, enyhítő körülményeket talál ki magának, hogy az olvasót előre meggyőzze róla, milyen jószándékú ember ő és mennyire megérdemli az elnézést. De az olvasónak is van ám magához való esze, nem engedi magát előre levétetni a lábáról.” (…)
”Elég tapasztalt olvasó vagyok hozzá, hogy tisztában legyek az előszók hiábavalóságával. Hiszen éppen azért írok utószót, mert annak mégis több kilátása van az érvényesülésre. Az olyan, mint az exhumálás; nem mindig érdekes, de mindig föl lehet róla tenni, hogy az lesz.”
„Aztán meg ez a könyv olyan különös műfaj, hogy meg is kívánja az ilyen előrebocsátott függeléket, ami különben regényhez nem illik. Hogy micsoda műfaj, azt én se tudom, de hát az nem is énrám tartozik, hanem a kritikára. Én regénynek szántam, de úgy látszik, magam se voltam benne biztos, csakugyan az-e. (…)
„Hát én máig se tudom, regény-e, vagy a regényírás elméleti és gyakorlati kézikönyve, amiből mindenki megtanulhatja a regénycsinálás titkait – de azt tudom, hogy nekem a legvidámabb könyvem. Azt nem mondom, hogy a legkedvesebb, mert az írónak mindig az a legkedvesebb könyve, amit még nem írt meg, de az bizonyos, hogy sok mulatságot szerzett nekem. Akkor is, amikor írtam, úgynevezett műgond nélkül, kiméretlen, önmagukért való kanyargásokkal, mint a Tisza, sőt olyan kiöntésekkel is -, meg akkor is, mikor olvastam a könyvről való kritikát. Az egyikből megtudtam, hogy optimista vagyok, a másik dicsérte a pesszimizmusomat, a harmadik a cinizmusomat magasztalta, a negyedik a gyermetegségemet. Volt, aki Jókaira ismert bennem, volt aki Gárdonyitól eredeztetett. Mikszáthhoz is járattak iskolába, meg Anatole France-hoz is, s mondhatom, nem is olyan rossz érzés, mikor az ember megtudja, hogy ilyen királyi agyagokból van ő meggyúrva. Az is nagy megnyugvásomra szolgált, hogy a mese ugyan gyönge, de az elbeszélői készségem elsőrangú, azazhogy az előadás modora ugyan egy kicsit elavult, de a meseszövésem lenyűgöző, illetve a stílusom terjengős, de a nyelvem ízes és zamatos, végre, hogy nincs ugyan semmi mondanivalóm se, de a semmit olyan közvetlenül mondom el, hogy az is megszeret érte, aki haragudni akar rám.”

A kötet két részből áll. Első A négy apának egy leánya, a második részben, a Véreimben egyéb (némely szomorkás, némely vidám, némely tanulságos) írásai vannak.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

5.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
kívánságlistán
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók