Adj ​jelet! Versek ​három hangra

Fodor Ákos - Idéző ​jelek
Semmit ​sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) - akkor már inkább az ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű mennyiségi konzekvenciái is vannak - engem most elsősorban ezek foglalkoztatnak. Terjedelmes, drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát cipelhetjük magunkkal ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable" élmények viszont, az idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes érintések életünk fájdalomcsillapítói lehetnek. Másfelől: ugyan ki tudhatná, nem mondta-e el már első tíz szava között azt a hármat (kettőt?, egyet?), amiért érdemes volt megtanulnia - úgy-ahogy - beszélni? E meggondolás is szerénységre int. Terjedelmesebb megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen. Fodor Ákos

Faludy-Kovács Fanny - A ​szerelem jogán
"Egyik ​versében Kovács Fanny azt állítja, hogy szorongásai tették költõvé. Ha így is lenne, aligha látszik költeményein. Ezeket a többségükben erotikus tartalmú verseket nem a gyengeség, hanem az erõ, nem a félelem, hanem a bátorság és nem az útkeresés, hanem a versírás teljes biztonsága jellemzi. Mondanivalójuk rövidsége és precízitása mellett minden várakozást felülmúló szépségükkel hatnak és a témák merészségéért azonnali felismerést adnak. Az olyan mondatok, mint 'fekete lepedõkben csavart esték lépkednek a gyengeség kapualjában', vagy negyedmondatos jellemzések mint látom 'a megállt idõt szemedben', tucatjával követik egymást..." (Faludy György)

Nádasdy Ádám - A ​rend, amit csinálok
A ​rend nagyon fontos. Rend kell. Csak az a kérdés: milyen legyen? Lehet elhatárolódás, félelemből eredő elutasítása mindennek, ami megfoghatatlan, bizonytalan, idegen. Nádasdy Ádám rendje azonban nyitottság, készenlét, olyan térkép, melynek segítségével több lehetséges útvonalat igyekszik feltárni a másik felé, vállalva az irányvesztés kudarcait is. Lírájának pátosztalan, de nemes nyelvezete, az önmagát olykor fájdalmas, olykor finoman oldott pontossággal boncoló tekintet közelebb viheti minden olvasóját saját rendjének megértéséhez. Könyve tükör, mely torzítások nélkül mutatja: ilyen vagyok, ilyenek vagyunk. Illetve persze hogy torzít. De az benne a költészet.

Fodor Ákos - Buddha ​Weimarban
"Elkészítési ​javaslat: versemet oldd föl / Életed Vizében: úgy, / ahogy neked jó."

Fodor Ákos - Még: ​mindig
ÉLET ​ÉS MŰ szellem az anyag örökégő házából menekít ezt-azt

Fodor Ákos - Dél ​után
Fodor ​Ákost Tandorihoz képest szokták a kortárs költészet térképén elhelyezni. A kötet hátlapján idézett interjú szerint éppen ő nyilvánítja a szerzőt "eredeti költő"-nek. Bár ez a gyűjtemény címekkel együtt sem tartalmaz többet háromszáz rövid sornál, mégsem tekinthető ötletek, rímes vagy rímtelen szójátékok, poénok, maximák véletlenszerű halmazának. Olyanféle gondolati, nyelvi sűrítés munkálkodik bennük, amilyen a haikukban, még inkább Weöres Sándor legtömörebb, olykor csak egysoros költeményeiben. Fodor Ákos elmés paradoxonjaiban mindig van továbbgondolható tanulság: "Gyertyámra sem vet / rossz fényt az, hogy folyton fogy, / amíg világít" (Védőbeszéd); "Némelyik árnyék / jelentőségteljesebb, / mint ami veti" (Metaoptika). Egyik Axiómája - valószínűleg véletlenül - csaknem teljesen egybevág W.H. Auden saját versírómódszerére alkalmazott kijelentésével: "Emberi művet / csak abbahagyni lehet / - befejezni nem." Az epigrammatikus tömörségen túl sajátos jellemzője még a szerző helyzetjelentéseinek a szarkasztikus humor. A barguzini ásatás hisztériájától is nyűgös közélet korabeli jelenségeit például így összegzi: "Hőhányó venne inaktív Petőfit / Nemzet van. Dal nincs. A PITI tetőzik." (Helyzet, jelentés). Hasonló közéleti kiáltvány karikatúrája olvasható ki az Állás, pont-ból. Kiemelkedően szellemesek még: Bejön, majd kimegy két jelmezes figura, meg egy mezítlen; Weimari emlékkönyv-lap; Goethe-haiku; Egy románc szinopszisa; Kavafisz-hangminta, illetve az Egy vallomás hommage á Kosztolányi; Főhajtás a dramaturg nyomorúsága előtt; New Age; Az is, valamint a Politika hommage á W.S. című versei is. - Főként a szatirkus-intellektuális költészetre fogékony olvasókban válik élményszerű befogadássá.

Fodor Ákos - Addig ​is
A ​haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást. Fodor Ákos

Jónás Tamás - Önkéntes ​vak
MAX ​PANASZ NO CUKOR és a városban vagyok: újra albi még a szívem csernelyi egy tanyán ver s új szerelmem a tenger a homlokomból elfolyik mint magzati víz a méhből újra albérlet magasan redőnnyel fincsi boldogság csak a kulcsa nincs meg kérlek ajtómag sose rúgd be többé hogyha átlépnéd küszöböm neked annyi lenne OK tagadhatnám de te látod úgyis kis cigány csávó a budait játssza: leptop albérlet per apeh honor drox versben éli éli rom-anti-kuss-ban hátra mi még van

Baka István - Versek
Baka ​István életműsorozatát indítjuk ezzel a kötettel. Terveink szerint évente jelenik majd meg egy-egy könyv; jövőre a Próza, dráma, majd a Műfordítások és a Publicisztikai írások.Az első kötet Baka István költeményeinek eddigi legteljesebb gyűjteményét tartalmazza. A versek gerincét a Tájkép fohásszal 1996-os kiadása alkotja, mely bár posztumusz műként látott napvilágot, tartalmát még Baka állította össze. Kötetünk függeléke a Tájkép fohásszal eredeti kompaktságát és zártságát hivatott ellensúlyozni az oda fel nem vett, de Baka életében megjelent, valamint a hagyatékból előkerült versek, változatok és vázlatok közlésével.

Subah Zoltán - Márta
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hizsnyai Zoltán - Ének ​- Versek, 2001-2009
A ​szerző ötödik‚ Ének című versgyűjteménye az utóbbi kilenc év lírai termésének legjavát tartalmazza, miközben rálátást biztosít az eddigi életmű meghatározó irányaira is. Az újabb költemények is a József Attila-díjjal jutalmazott előző kötet formai-tematikai sokszínűségének jegyében születtek – a három ciklus – háromféle költői beszédmód; változatok, melyekben a világ sokszínűsége tükröződik. A versek játékos gondolatisága, gazdag és hajlékony nyelvezete, kifinomult, szórakoztató nyelvi humora kivételessé teszi Hizsnyai Zoltán költészetét.

Ismeretlen szerző - Az ​év versei - 2009
A ​kötetben az alábbi költők verseit olvashatjuk: Takáts Gyula; Hárs Ernő; Rába György; Vasadi Péter; Lator László; Tornai József; Juhász Ferenc; Csoóri Sándor; Mezei András; Gyurkovics Tibor; Sulyok Vince; Gergely Ágnes; Marsall László; Kalász Márton; Bertók László; Tőzsér Árpád; Papp Tibor; Lászlóffy Aladár; Ágh István; Báger Gusztáv; Takács Zsuzsa; Tandori Dezső; Pék Pál; Oláh János; Péntek Imre; Király László; Kiss Benedek; Mezei Katalin; Csiki László; Dobai Péter; Kenéz Ferenc; Kovács István; Deák László; Balla Zsófia; Tóth László; Vári Fábián László; Finta Éva; Zalán Tibor; Dobozi Eszter; Turczi István; Petőcz András; Tomaji Attila; Filip Tamás;Miklya Zsolt; Végh Attila; Vörös István; Fekete Vince; Boldogh Dezső; Zemlényi Attila; Prágai Tamás; Vass Tibor; Poós Zoltán; Barna T. Attila; Király Farkas; Lackfi János; G. István László; Kun Árpád; Nagy Gábor; L. Simon László; Szabó T. Anna; Zsille Gábor; Jónás Tamás; Halmai Tamás; Bakos Kiss Károly; Lancu Laura; Ijjas Tamás; Szálinger Balázs; Tolvaj Zoltán; Csepregi János; Toroczkay András; Falusi Márton; Kele Fodor Ákos; Turai Laura; Szolcsányi Ákos; Korpa Tamás

Ismeretlen szerző - Az ​év versei - 2008
A ​kötet hetvenkettő kortárs magyar költő verseiből tartalmaz egy válogatást.

Kemény István - Élőbeszéd
Kemény ​István költő, író 1961-ben született Budapesten. Az _Élőbeszéd_ az első könyve a Magvető Kiadónál. Kezdetben az ember: mint elveszett kesztyű egy zebrán. Aztán "fel és alá [járkál] az érdligeti állomáson". Először leginkább magánember magánproblémákkal, a későbbi ciklusokban pedig leginkább az "általános"-ról gondolkodik. A tapasztalata magánból lesz köztapasztalat; ahogy közös az eredet: mindenki Káin utódja, aki - Keménynél - "nagybácsi, és csakis nagybácsi, alig-alig apa". Az ember az ő ősbűnét hordja magában az első gyilkos leszármazottjaként. Van is vétke meg nincs is. Pluszban is van magával meg mínuszban is; pozitív és negatív közt lebeg, akár szegény nulla, amit egyik oldal sem érez magáénak _A semmieset_ című hosszúversben. S miután megtárgyalta emberünk a halállal - az _Élőbeszéd_ben -, hogy az igazi bűnösök (nácik) mind meghaltak-e, "a szekrény alól előbújt az élet egész kisbetűs testében remegve, és óvatosan visszamászott belé..."

Ismeretlen szerző - Lecsukott ​szemeden át látom
Ez ​a könyv a jelenlét könyve. A női hangok jelenlétének könyve a kortárs magyar irodalom többszólamú hangjai között. Hosszú évszázadokig, évtizedekig úgy tűnhetett az olvasók számára, hogy ez a hang hiányzott, vagy csak igen halkan szólalhatott meg, folytathatott többszólamú párbeszédet a férfi írók hangjaival. Pedig a nők már évszázadok óta jelen vannak az irodalmi életben, sőt a XIX. század elejétől, a nemzeti irodalom iránti igény megszületésekor, mikor egyre szélesebbé vált mind az olvasók, mind a „hivatásos” írók köre, amikor megjelentek és elterjedtek az első magyar nyelvű folyóiratok, a nők egyre tudatosabb harcot folytattak azért, hogy a nagyközönségnek is írhassanak, és ne csak azokban a műfajokban, melyeket hagyományosan „női műfajokként” tartottak számon. Természetesen az irodalmi szerepvállalás körüli viták a nők társadalmi szerepvállalása körüli viták körébe tartoztak, és a felmerülő kérdések is hasonló kérdéseket feszegettek. Lényegében a tradicionális női lét alapvető szerepeit kérdőjelezték meg, mely ugyanúgy vonatkozott a házastársi, családanyai szerepre, mint a társadalomban önálló szerepet vállaló, dolgozó, családfenntartó vagy éppen a közéletben, a kulturális életben fellépő nők, akkoriban újdonságnak számító szerepkörére. Több mint kétszáz év telt el azóta, és a nők szerepe a társadalomban alapvetően megváltozott, kiteljesedett. A nők szerepvállalási lehetőségei egyre szélesednek a hétköznapokban, a közéletben és irodalmi jelenlétük is ezt tükrözi, bár nem szabad elfelejtenünk, hogy a valódi esélyegyenlőségért és a valódi egyensúlyért férfiak és nők társadalmi, közéleti és kulturális szerepei között még nagyon sok a tennivaló. De a kulturális, illetve az irodalmi életben a férfiak és nők hangja ma talán már valódi többszólamú párbeszédet folytat, közösen gazdagítják, színezik a teljes kulturális és irodalmi színteret, és talán egyre inkább eltávolodnak azoktól a múlt századi vitáktól, melyek az irodalomban is a társadalmi átalakulás vitáit tükrözték. Ebben a párbeszédben mindenkinek önálló hangja van, és nem a nemi hovatartozás határozza meg a különbségeket, vagy hasonlóságokat. Mégis úgy érzem, szegényebb lenne a gondolkozásunk, a nyelvünk, az önmagunkról és a világról alkotott képünk, ha nem vennénk figyelembe, hogy férfiak és nők egymást kiegészítve, egymásról, egymáshoz fűződő érzéseinkről, az életről, egymástól eltérően írunk, eltérően szólunk. De hol van az eltérés? Meglehet-e fogalmazni, hogy miben más a női és a férfi kifejezés? Meg kell-e fogalmazni aprólékos vizsgálattal, vagy bízzuk ezt is a pillanatnyi megérzéseinkre, hagyjuk, hogy a szövegeken át, a töredékeken, az eltérő optikán át az „egész” érjen el hozzánk? „Ne mondd soha a mondhatatlant / mondd a nehezen mondhatót” írta Nemes Nagy Ágnes, és nincs nehezebb feladat, mint formát, nyelvi alakot adni az életnek, az érzéseinknek, a világnak. Összeállításunk versei is egy darabot fogalmaznak meg a teljességből. Élő költők, élő versei, melyek párbeszédben állnak egymással éppen úgy, ahogy az olvasóval. És az olvasó fogja eldönteni a saját érzése, pillanatnyi hangulata alapján, hogy hol kapcsolódik be ebbe az örök párbeszédbe, mely férfiak és nők, az élet és a költészet, a megfogalmazható és a megfogalmazhatatlan között folyik feltartóztathatatlanul. Ajánlásomat díszíteni szeretném, irodalmunk kiemelkedő költőnőinek nevével, így szeretettel említem meg Petrőczy Kata Szidónia, Kaffka Margit, Reichard Piroska, Lesznai Anna, Hajnal Anna, Török Sophie, Nemes Nagy Ágnes, Károlyi Amy, Szécsi Margit, Lányi Sarolta neveit, akik nem pusztán verseikkel, írásaikkal gazdagították a magyar irodalmat, hanem irodalomszervezői, szerkesztői és műfordítói tevékenységükkel nagyban hozzájárultak az irodalmi élet modernizálásához, és a világirodalom megismertetéséhez Magyarországon. Antológiánk összeállítása közben nem törekedhettünk egy teljes kép kialakítására, összeállításunk szempontja mindössze annyi, hogy egymás mellett mutassuk be kortárs irodalmunk érettebb generációinak és a legfiatalabb nemzedékek verseit. Így válogatásunk elkerülhetetlenül magán viseli a szubjektív olvasói ízlés korlátjait, de reméljük, hogy az itt bemutatott versek felkeltik az olvasók érdeklődését költőnőink teljes életműve vagy éppen bontakozása felé. „Lecsukott szemeden át látom”, írja Hervay Gizella „A mondat folytatása” című versében, és ezzel a bensőségességgel hívom antológiánk olvasóit azokra a költészeti tájakra, ahol a nyelvi forma a női világérzékelés finomságát, érzékeny rezdüléseit tükrözi a szerelemről, a vonzalomról, a szenvedélyről, a kiábrándulásról, a magányról, az emberi érzésvilág szivárványszín gazdagságáról, kívánva kellemes, örömteli barangolást kortárs irodalmunk e gyönyörű női hangjai között! Gurmai Zita

Beck János - Szépfalusi József - Turi József - Susog ​a nád
Három ​szerző munkáját tartalmazza a könyv. Turi József novellái megindító emberi sorsokat tárnak az olvasó elé. A másik két szerző kellemes, játékos verseivel, műfordításaival szórakoztatja az olvasót. A Goethe-fordító Beck János és a költő Szépfalusi József a hazai német kisebbség képviselője. Közös kiadványuk az egy hazában élő, különböző nyelvű írók, költők együttmunkálkodásának szép példája. Ezt a kezdeményezést méltatja előszavában a német kisebbségi önkormányzat szegedi elnöke, Kendl György

Aczél Géza - (fél)édes ​hendikep
A ​hendikep szó a magyar nyelvben leginkább hátrányt, akadályt jelent; holott ami az egyik embernek hátrány, az a másiknak előny lehet. Nos, a líra pontosan az a műfaj, amelynek művelője egyszerre testesítheti meg mindkét személyt. A hatvanadik életévéhez közeledő Aczél Géza szükségét érezte annak, hogy számot adjon közel négy évtizedet átívelő költői munkásságáról. Az összegyűjtött verseit tartalmazó kötet lényegében nem más, mint maga ez a számadás.

Ismeretlen szerző - Szép ​versek 2002
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Kocsmában ​méláz a vén kalóz
"Orbán ​Ottó, a hagyomány korszerű klasszicitását képviselő költő, akinek kisujjában van a posztmodern eljárások fölényes ismerete, a posztmodern teszi idézőjelek közé. Közelmúlt éveinek költészete a tagadás tagadása, ami sokak szemében esztelennek minősülő remény..." Domokos Mátyás

Dobai Péter - Egy ​arc módosulásai
"Minden ​fénykép régi. Az a fénykép, amit most exponálok, amit aztán előhívok, aztán felnagyítok: csak annak az időnek egy töredékét mutatja meg, ami közben elmúlik és elmúlt, és amelynek egyetlen mérőónja és órája már nem az életünk, hanem az emlékezetünk. A *nagy emlék*: az öntudat és a magatartás, hogy azt, amit gondolunk, azt érezzük is, és megfordítva, ha ehhez a megfordításhoz egyáltalán marad még lélekjelenlétünk. Egy régi év, egy másik életem eseményeit, jelentéseit, társait mutatják ezek a fényképek. Szavakat írtam ezekre a máskori, _akkori_ fényképekre. Ennyi ez a könyv. A fényképekben nincs történés. A fényképekre felírt szavak mégis azt a hamis látszatot keltik - mivel a szavak tele vannak történéssel -, mintha a megmaradt fényképek valóban annak a _máskornak_, annak az _akkornak_ az elevenhez hasonló képet mutatnának, és ezzel a hatalommal mintegy megajándékoznák az emlékezést, hogy megint életté váljon miden emlék: újra kezdve a jelenségek és jelenések hívását az idegek hívójában. Ezek a fényképek ugyanarról az arcról, ugyanarról a testről készültek. A fényképeken megjelenik az az akkori arc, és ahogy a fényképek múlnak az időben: megmutatják annak az arcnak a változásait, módosulásait. Mégis, ez a megmaradt fénykép-világ szuverén, nem az _akkorról_ szóló, hanem önmagáról, tehát csak a néző idejében. A néző életében jelent valamit. Ezek a fényképek már nem jeleníthetik meg azt a kihívó és mindennel játszó, ellenséges meztelenséget, amit meztelenül szerettem, amelyben, bár nyomtalanul, de egy másik ember rangjára emelkedtem, akivel egyesültem a játékban, a meztelenségben." Dobai Péter