Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Roszka
5.0/5

Úgy ​tűnik egymás után olvastam két könyvet, amelyek az apaságról, szeretetről szólnak. Az előző olvasásom (Farkas az asztalnál) a teljes apai szeretet hiányáról szólt. Goriot apó pedig a másik véglet. Az apa, aki mindent odaad lányainak és nem kap semmit. Amire rettentően vágyik az a szeretet, de ebből sem jut neki, csak egy idegentől. Aki nem a pénzeszsákot látja benne, csak az esendő embert.Sok érzést felvonultat ez a történet, és azt kell mondjam, ma is megállja a helyét. Itt is addig kell a szülő, amíg adni tud.De az utolsóig ám, míg neki semmi nem marad.
Megboldogult nagymamám mondta mindig," egy szülő fel tud nevelni akár tíz gyereket is, de tíz gyerek sem tud eltartani egy szülőt." Már tudom miről beszélt.


mbazsa
4.5/5

Stendhal ​után kicsit félve vettem kezembe ezt a könyvet, hogy akkor nekem ez a francia realizmusnak nevezett akármi, sajna nem fog bejönni. Szerencsére kellemesen csalódtam. Balzac műve, azt gondolom, hogy még mindig működőképes darab. (Persze egy tizenéves kezébe nem biztos, hogy odaadnám kötelezőként, mert pár oldal után tuti, hogy letenné. Talán nem is baj, hogy nem kamaszként olvastam el.)

A cselekmény nagyon lassan indul be, de aztán meg, ha elkap, csak úgy sodor magával. A leírások zseniálisak, nekem mindig olyan érzésem volt, mintha tényleg én is ott lennék Párizsban. Mintha Balzac egy kamerával elindulna a Montmartre-on és a lepukkant penzió külsejétől eljutna a szobák legtitkosabb zugába, sőt még azon is túl, a szereplők lelkének belsejébe. Nagyon jól ki van mérve, hogy mikor és hogyan kell csepegtetni az olvasó fejébe az infókat.

Kevésbé éreztem szentimentálisnak Stendhalhoz képest, noha van ebben a könyvben is érzelgősség rendesen, de Balzac valahogy jól megtalálja az aranyközéputat, hogy mikor kell húzni, és mikor kel bő lére engedni a dolgokat. Tudja, hogy mit kell elhallgatni, és mit meddig kell késleltetni. A különböző cselekményszálakat is mesterien vezeti végig, köti össze egymással, és varrja el a regény végére. Tisztességes iparos munka ez, ahol dekára ki van mérve minden.

És még a szereplők is szerethetőek. Én nem gondolom, hogy a főhős egyértelműen mindent a pénzért tesz. Ez egy srác, aki szerelmes lesz, és boldogulni akar az életben, mint ahogyan bárki más is. Az öreg személyes tragédiája pedig az, hogy a romantikus eszmék felett eljárt már sajna az idő. Balzac műve az én számomra kiállta az idő próbáját. Vagy csak én olvastam jókor, jó helyen és jó időben, pedig nem is vagyok se nem srác, se nem öreg.


csillagka
4.0/5

Mindent, ​most azonnal! Neki több jutott! Nekem semmi nem adtál még! Tessék engem is szeretni! Nekem is kell! Akarom! Én vagyok a szerencsétlenebb! Csak nekem lehet ilyen zsugori apám! A legszebb báli ruha lesz az enyém! Nem képzeli ilyen cipőben kimegyek az utcára! Zsugori faragatlan flótás! A gyerekek ne lássák mert rossz példát mutat! Jaj csak még egyszer utoljára! Most tényleg bajban vagyok! Az a szemét megmerte velem tenni!
PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ és még mindig PÉNZ
Kivagyiság. Kapaszkodás az uborkafára.
Néha azt gondolom Popper Péternek nincs igaz, és néhány embernek időben le kell keverni egy-két pofont.
(mostanában a könyvek is ki tudják hozni belőlem a túlzott agresszivitást)


KBCsilla
5.0/5

Sajnálom, ​hogy csak most került a kezembe, már régen el kellett volna olvasnom.
Bár akkor most nem lett volna ekkora élmény.
Hihetetlenül precíz, pontos jellemábrázolásokat olvashattam, még a ruházat alapján is el tudtam képzelni a szereplők jellemét.
Néha ugyan kicsit túl aprólékosra sikeredtek a jellemzések, de olyan természetesnek véltem ezt is, hogy nem volt zavaró.
Goriot apót sokszor sajnáltam a mások gonoszkodó véleménye miatt, és a vége is borzasztóra sikeredett. De ilyen az élet, mondhatnánk.
Az ezüst kis csészét, amit a feleségétől kapott, azt szívesen megnéztem volna.


Véda
3.5/5

Feldmár ​azt mondja “Ha valakinek gyerekei vannak, az a dolga, hogy felvigye a magasba, pályára állítsa őket, azután ő maga kapcsolódjon le róluk.” De mi van akkor, ha a gyerekből önző szörnyeteg válik és esze ágában sincs megengedni, hogy a szülő lekapcsolódhassék? Bár Balzac a 19.sz. francia társadalom korrajzának megfelelően ágyazta be a kérdést, azért mai napig érdekes és tanulságos lehet. Hol a határa a szülői önzetlenségnek? Meddig támaszkodhat, kérhet, követelőzhet a gyermek a szülőtől? Számomra ezek voltak a regény legérdekesebb kérdései.


Durva ​egy könyv! Elég tanácstalan vagyok, hogy mit is írhatnék… Az tény, hogy van aktualitása, mint ahogy mindig van aktualitása a szeretetnek, az önfeláldozásnak, a csalódásnak, a nyomornak, a pénznek, a kitörni vágyásnak, a kapzsiságnak, a boldogság keresésének, vagy akár az élvezetek szembeállításának az önmegtartóztatással szemben…
Mégis megdöbbentett, mennyire tudott személyesen hozzám szólni! Ez a nagy könyvek igazi varázsa, azt hiszem!


Papusz
4.5/5

Évek ​óta csendesen utáltam ezt a könyvet, mert gimnáziumi éveim #egyik# legmegalázóbb pillanatát köszönhetem neki. Emellett meg voltam győződve róla, hogy rettenetesen unalmas, merthogy a rövidített, amit olvastam akkor, végső kétségbeesésemben (ez volt az egyetlen, ahol ezzel próbálkoztam), húsz oldalban is unalmasnak mutatta – milyen lehet akkor teljes terjedelmében?
És akkor jött a kötelező olvasmányos kihívás, és gondoltam, majd most bepótlom az egyetlen kötelezőt, amit nem olvastam el a maga idejében.

És mit tapasztaltam a könyvnél, amit évek óta utálok, és amitől most is tartottam? Hogy baromi jó. Van benne minden, ami kell: csillogó, de belül rohadt világ, jó emberek, romlott emberek, sok-sok pénz és mellette elképesztő szegénység, szerelem, tündöklés és bukás. Nem mondom, hogy nem idegesített Goriot végtelen, vak jósága, de értem, kellett, és annyira azért nem volt idegesítő. És miközben azt hittem, ez afféle bukástörténet lesz, mint a Dorian Gray, végig tudtam izgulni Rastignacért.

Kedves Balzac uram, köszönet a kellemes meglepetésért.

(És a Rastignac a világirodalom egyik legszebb neve szerény véleményem szerint.)


Beatrice8
2.5/5

A ​realizmus határozottan nem az én irányzatom, mondjuk ezt realista regények olvasása nélkül is megmondtam volna könnyen. :D
Szóval ez se tettszett. Túl sok felesleges részlet. Kétszínű szereplők. Az viszont mellette szól, hogy Rastignac-ot kivételesen nem utáltam. Goriot-t sajnáltam.
Szenvedtem vele olvasás közben, de okos voltam és két-három nap alatt végigrágtam magam rajta, de ez komoly munkámba került. Anya példánya ráadásul 10 külön darabban volt, ezért fizikailag se volt egyszerű olvasni, úgy hogy lehetőleg ne szedjem szét még több darabra.
Szóval nem tetszett, de legalább a főszereplőt nem utáltam.


Tilla
5.0/5

Középiskolában ​elsumákoltam az olvasását, mert nagyon nem tetszett sem Balzac neve, sem a könyv címe. (Azok a fránya előítéletek!)
Az eleje döcögős, tömény leírás, de aztán hamar beindul a történet. Élethü párbeszédek, tökéletesen megformált karakterek, érdekfeszítő történet. Ha Jane Austin-t olvasva még bízhattunk abban, hogy a nyugodt gyermekkor után a szerencsésebbeknek a házasság meghozza a boldogságot, egyébként meg az egész nemesi világ túlélhető lehet némi iróniával, Balzac teljesen kitörli belőlünk ezt a múlt felé irányuló reményt: romantika helyett számítás, barátság helyett káröröm, fennkölt érzelmek helyett kicsinyesség. Igaz szeretetet egyedül szülő érezhet gyermeke iránt, de a válasz itt is csak hálátlanság.
Kíváncsi lennék, mit gondolhatott e történet korabeli olvasója. Meglátta benne saját arcát? Elítélte általa társadalma romlott erkölcsét? Vagy, ahogy én képzelem, mesének fogta csak fel? Jó lenne tudni.


Az ​író számomra nagyszerűen bemutatja a könyvei szereplőit, a viselkedésüket, jellemüket. A negatív tulajdonságokat nagyon jól visszaadja a történet – önző, kapzsi, felszínes. Goriot apót sajnáltam, sokszor éreztem késztetést, hogy megrázzam és rákiabáljak, hogy {{kihasználnak a lányaid, vedd már észre}}. De ő tudta és így fogta el őket. A lányait minősíti, hogy így kihasználták az apjukat. Valahol megértettem, hogy Rastignac-ot miért vonzotta ez a világ.