További értékelések

Vekerdynek ​erre a sorozatára és Szűcs Édua jellegzetes rajzaira még a régi Nők Lapjából emlékszem. Ez a könyv ilyen olvasói levelek gyűjteménye, a gyerek életkora és témakörök szerint csoportosítva. Sok témát érint egy-egy eseten keresztül, testvérféltékenységtől az óvodai-iskolai bajokig, válás, emigrálás, haláleset elfogadása, túlélése a gyerek szempontjából – igen hasznos írások.
Nagyon nagy hangsúlyt fektet a jó óvoda, iskola témájára, és itt merült fel bennem az a kétely, ami miatt levontam egy csillagot. Igen, egyetérek Vekerdyvel abban, hogy a jelenlegi oktatási rendszer sok szempontból nagyon rossz, nem veszi figyelembe a gyerekek természetes fejlődését, és az egyéni eltéréseket. Ovisok, kisiskolások esetében valószínűleg én is a javasolt módszer fele hajlanék: más intézet keresése (amennyiben lehetséges!), ha a gyereket túlhajtják, stresszelik, nem fogadják el. De…akármennyire rossz is a rendszer, sajnos ez a jelenlegi rendszer. És kamasznál már problémásnak látom ugyanezt – hiába különlegesen tehetséges pl.zenéből, vagy érdeklődik és foglalkozik behatóan a természettudományokkal, ha a többi tantárgyat unja, utálja és nem is foglalkozik velük, akkor nem látom jó megoldásnak azt, hogy hagyjuk a gyereket a maga feje után menni, mert sajnos az egyetemi felvételihez szükséges pontokat is össze kell gyűjtse. Ami nélkül nem lesz belőle kiváló mérnök, vegyész vagy nyelvész vagy akármi, amire lenne hajlandósága. És amíg az oktatási rendszer ilyen, addig – tetszik vagy nem – egy bizonyos kor után alkalmazkodni kell hozzá, a nemszeretem tárgyakból is készülni kell, és a kevésbé vonzó tevékenységeket is el kell végezni, mert az élet maga sem lesz mindig Waldorf rendszerű.

Én ​szeretem Vekerdyt, akkor is szívesen olvastam a válaszait, amikor még nem voltam anyuka, most meg igyekszem alkalmazni is. Lehet, hogy “egyoldalú”, de nem hirdeti, hogy az általa közvetített nevelési módszer az egyedüli! Szerettem volna olyan iskolába járni, ahol nem kell megtanulni karácsonyra írni-olvasni, ahol nem tépik ki a füzetemből az oldalt, mert rondán írtam, ahol nem osztályoznak éneket-rajzot-tornát…és még hosszan sorolhatnám. Amúgy azt is mindig hangsúlyozza, hogy kisiskoláskorban a tanító személye a legfontosabb. Szerintem érdemes elolvasni!

Nem ​vagyok elájulva tőle. Ami bajom volt vele:
- főleg az iskolás kornál iszonyú egyhangúak voltak a kérdések. Mikor menjen iskolába, milyen iskolát válasszanak? Mintha annak a kornak csak ennyi problémája lenne! De itt gondolom nem a szakértővel van baj, egyszerűen nem jól válogatták össze a kérdéseket a könyvhöz.
-nem is igazán kérdezz-felelek volt, hanem a szülő leírta, hogy mit gondol, a szakértő meg bólogatott.
- ha hasonlítani kéne, Ranschburg kérdez-válaszol könyvei sokkal jobban tetszenek, mert sokkal többféle problémáról esik szó.
- Vekerdy hozzáállásával nem mindig értek egyet. Ha egy gyerek rendetlen órán, nem ír házit, nem készül órákra, akkor nem az a megoldás, hogy legyen magántanuló. Ez a világ nem úgy van kitalálva, hogy a gyerek körül forog a világ. Na, ezt hosszasabban is tudnám boncolgatni…

Egyoldalú, ​a hagyományos iskolákat megbélyegző Waldorf-propaganda. Néha úgy érzi az ember, hogy a kérdéseket is Vekerdy Tamás írta.

Nagyon ​szeretem Vekerdy Tamás könyveit. Mindig fellapozom valamelyiket, ha valamiben bizonytalannak érzem magam.