Ki tudja, mi a fontosabb, az első szerelem vagy az első regény egy író életében? A magyar olvasó már megismerhette Vladimir Nabokov oroszul és angolul írott életművének több mint a felét, ám a legelső regényt, amely az első szerelemről szól, csak most veheti a kezébe.
Az 1917-es orosz forradalom miatt emigrációba kényszerült, arisztokrata családból származó író emlékeit hatalmasra nagyította a távolság, az a honvágy, amely egy visszavonhatatlanul eltűnt hazához és az ott hagyott emlékekhez is fűzte. Mint egyik interjújában írja, az elveszett hazából, ebből a lerombolt házból ő csak a legfontosabb dolgot hozta el, annak kulcsát, vagyis az anyanyelvét.
Az 1926-ban Berlinben megjelent regény az idegenbe szakadás torokszorító látlelete, bepillantás egy panzió orosz lakóinak sorsába, mindennapjaiba. A remények és csalódások, a céltalanság és önáltatás között vergődő főhőst csak első szerelmének felidézése tudja bénultságából kizökkenteni. Miközben újra átéli ifjúkorának lelkesültségét, ösztönösen rátalál a belső szabadság felé vezető útra.
Másenyka, ez a “csodásan vidám lány” – akinek alakját Ganyin, a kallódó emigráns képzeletében újjáteremti – különböző neveken, sok alakban átlényegülve számtalanszor felbukkan még Nabokov életművében.
Ő Tamara az író önéletrajzában, a Szólj emlékezet!-ben: vele élte át Nabokov élete első nagy szerelmét; de felfedezhetjük vonásait Lolitában, Adában és valamennyi felejthetetlen nőalakban, akikben a gyermeki ártatlanság féktelen érzéki örömmel párosul.
Kapcsolódó könyvek
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés
Dosztojevszkij számára - írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony - »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját... az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába..."
A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A "detektívregényből" így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.
Vladimir Nabokov - Király, dáma, bubi
Életműsorozatunk újabb darabja a szerző fiatalkori, 1928-ban alkotott bravúros regénye. Látszólag egyszerű szerelmi háromszögről van szó: Franz jómódú nagybátyjához, Dreyerhez költözik, és a boltjában kezd el dolgozni, de beleszeret Dreyer feleségébe. S ők ketten tervezgetni kezdik Dreyer meggyilkolását...
Berlini emigrációjában Nabokov viszolyogva figyelte a német nemzetben játszódó folyamatokat, s számos művében szinte profetikusan vetítette előre egy embertelen diktatúra kialakulását. E korai művének alakjaiban a weimari Németország tipikus kispolgárát ábrázolta, akit könnyű manipulálni, elveszti józan erkölcsi ítélőképességét, egyre jobban dehumanizálódik - s aki, mint a narrátor mondja, ,,majd nagyobb bűnöket is el fog követni". 1972-ben Gina Lollobrigida főszereplésével készült film a regényből.
J. D. Salinger - Zabhegyező
A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.
Vladimir Nabokov - Tündöklés
Bíborszínű naplementék, éjszakai pisztolyos útonálló, forró, nyugodt nyár egy provanszi faluban, a svájci Alpok sziklás szirtjei - Martin, a Tündöklés romantikára éhes, örök kamasz főhőse mindezt átélheti, mégis úgy érzi, nem teljes az élete. Hiába beavató kalandja egy érett asszonnyal, hiába az örömlányok ölelése, mégis a sóvárgó és reménytelen szerelem tartja vonzásában. Oroszországból emigrál, Cambridge-ben tanul, Berlinben is él, ahogyan megalkotója, Vladimir Nabokov is, aki ennek a regényalakjának adta kölcsön legtöbb önéletrajzi vonását. És nekiadta a természetre gyönyörrel rácsodálkozó tekintetét is, hogy megmutassa a végtelen tenger tükrét, az éjszakai vonatút villódzásait, a tücsökciripeléses, tobzódó és merengő mediterrán idillt. Martin végül egy nagy tervnek, egy kockázatos, magányos akció előkészítésének szenteli életét, amelynek értelme az, hogy élete ettől értelmet nyer.
Vladimir Nabokov - Camera obscura
Bruno Kretschmar köztiszteletben álló műgyűjtő, vonzó külsejű, jó kedélyű férfi, feleségét is, kislányát is szereti, s mégis hiányzik valami az életéből. Ez a valami természetesen az igazi, nagy szerelem - nem hagyja nyugodni a "titokzatos, értelmetlen vágy, hogy olyan ifjú szépségeket birtokoljon, akiket úgysem érinthet meg soha."
A tizenhat éves Magda Peters is csak homályosan sejti, mire vágyik. A messzi távolban ott dereng előtte az ünnepelt filmszínésznő képe. Egy elegáns, fókaprém galléros kabátot viselő úr lakkozott autóba ülteti... De egyenlőre csak szegény jegyszedőlány egy berlini moziban. Bruno Kretschmart talán a végzete sodorja éppen ebbe a moziba, hogy megláthassa azt a "gyönyörű, félelmetesen gyönyörű arcot..."
Jane Austen - A klastrom titka
"A Klastrom titká"-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva "antihősnőként" mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor "gótikus" rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.
A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak.
Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.
F. Scott Fitzgerald - Szépek és átkozottak
A zsákmány felfalja a győzőt.
A dzsesszkorszak nagy írójának második regénye (1921) a tehetséges, művészi hajlamú Anthony Patch és az imádatra méltó, gyönyörű Gloria Gilbert szerelmének története. A szerelemből házasság lesz, s apránként derül ki, milyen gyenge akaratú, határozatlan és gyáva Anthony, milyen önző, elkényeztetett, hiú és makacs Gloria. Szerelmük az évek múlásával megkopik; pénzük elfolyik a kezük közül; nem képesek az élettel szembenézni, mulatnak, isznak, erkölcsileg egyre süllyednek, szétforgácsolódásuk és kiégésük egymástól is eltávolítja őket. A lazán szerkesztett regény már az új nemzedék vereségét jelzi. „Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag – jegyzi meg Fitzgerald, aki saját csalódását is beleírta könyvébe. – Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben... Aztán, amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között... És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.”
Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, a Szépek és átkozottak is a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja.
Marcel Proust - Swann
Jellegzetes alakjai, Swann a léha műkedvelő, Guermantes hercegnő, a nagyvilági dáma, Francoise, a szakácsnő, Verdurinék, a társasági élet zsarnokai, és rabszolgái, Bergotte, az író, Berma a nagy színésznő és még mások oly eleven típusok, hogy már bevonultak a Rastignacok, a Goriot-k, a Sorelek, a Bovarynék társaságába.
A mai olvasót talán a századvégi francia társadalom prousti ábrázolása köti le elsősorban, az író aprólékosan elemző, megjelenítő módszere, amely a tájak, a tárgyak, az emberek pontos és árnyalatos rögzítésében, az élet valóságának sajátos érzékletességével tárja fel egy letűnt korszak arisztokratáinak semmittevő, hívsággal teli, önző és üres életét, és mint Rembrandt fényárnya az alakokat és tárgyakat - mindent a mesélés, az emlékezés, a költészet légkörébe burkol.
Szabó Magda - A szemlélők
A szemlélők ha úgy tetszik voltaképpen szerelmes regény, ám egymásba szerető, ezúttal még csak nem is fiatal hősei nyugati és kelet-európai szemléletük következtében nem egyesíthetik életüket: a jelenkori Montague és Capulet csak olyan kurta időre állapodhatik meg egymás mellett, amennyire egy madár költöző útján pihenni ereszkedik alá a lomb közé. Persze nemcsak szerelmes regény. Nincsenek kipreparálható, elidegeníthető, csak önmagukban egyedül jelentkező érzelmek, minden mindennel összefügg. Ebben a könyvben is. (Szabó Magda) A regény első kiadása 1973-ban jelent meg
Vladimir Nabokov - Meghívás kivégzésre
Cincinnatus C. az egyetlen átlátszatlan ember az átlátszó lények között: az egyetlen ember a fantomok városában. Halálos bűn ez ebben a különös, a nácizmus és a bolsevizmus borzalmait parodisztikusan egyesítő, de leginkább mégis sajátosan nabokovi világban. Cincinnatust halálra ítélik, bezárják egy erődbe, s még azt is elvárják tőle, hogy barátkozzon össze kínzóival és majdani hóhérjával. Ám Cincinnatus csak saját lelkének hangjára figyel, valamilyen lélekmélyi és e világon túli titkot akar megfejteni. Sikerül-e, sikerülhet-e egyáltalán a titok megfejtése és az élettelen bábok viágából való menekülés? A regény talányos, felkavaró és zavarba ejtő befejezése mindent megmagyaráz, és mégis nyitva hagy minden kérdést.
Nabokov a "legmeseszerűbb" és "legköltőibb" művének nevezte ezt a regényt; a Lolita volt a kedvence, de a Meghívás-t értékelte a legtöbbre. Lázasan, ihletetten, két hét alatt vetette papírra - 1935-ben, Berlinben, amikor egyre inkább megfogant benne a gondolat, hogy a bolsevik Oroszországból való menekülés után a roskatag, totalitárius Európából is menekülnie kell.
A Lolita és a Végzetes végjáték után ez a harmadik magyarul megszólaló Nabokov-regény: a varázslómester egyik legvarázslatosabb műve.
Szerb Antal - Utas és holdvilág
Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.
F. Scott Fitzgerald - Az utolsó cézár
"Az utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot (...) fényében érdemes újraolvasni A nagy Gatsby-t, mert kiviláglik belőle, mit akart Fitzgerald megvalósítani utolsó művében. Ha igaz is, hogy Az éj szelíd trónján írása közben folyton változott Fitzgerald koncepciója abban a tekintetben, hogy mi is voltaképpen a regény igazi témája, melynek következtében e lebilincselő mű egyes részei nem mindig illeszkednek egymáshoz, Az utolsó cézár-ról már bízvást elmondható, hogy csalhatatlan írásművészetével sikerült ugyanúgy megvalósítania a mű szilárd egységét, ahogyan az korábbi keltezésű elbeszéléseiben megmutatkozik. T. S. Eliot azt mondta e könyv kapcsán, hogy Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban. És ahhoz sem férhet kétség, ha beteljesítetlen maradt is a szándék, hogy az Az utolsó cézár is azon könyvek közé tartozik, amelyek mércéül szolgálnak" - írja előszavában Edmund Wilson.
Boris Vian - Tajtékos napok
A Boris Vian - életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve "kötelező olvasmánya" az újabb és újabb ifjú generációknak.
A Tajtékos napok nem csupán a XX. század "legmeghatóbb szerelmes regénye" (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei - a szerelem és a zene - mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket.
" Hogy vagy? - kérdezte Chick.
- És te? - kérdezett vissza Colin. - Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas.
- Az új szakácsod?
- Ő - felelte Colin. - A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért.
- Jól főz? - érdeklődött Chick.
- Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa.
- A kalapácsos gyilkosé? - rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult.
- Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré!
- Ó, tudod, kérlek! Én... - szabódott Chick - ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit.
Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába.
- Nicolas - szólt Colin belépve -, bemutatom Chick barátomat.
- Jó napot kívánok, uram - mondta Nicolas.
- Jó napot, Nicolas - felelte Chick. - Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak?
- De van, uram - felelte Nicolas. - Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést.
- Lerí magukról, hogy egy családból valók - jelentette ki Chick. - Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget.
- Az én mellkasom elég széles - mondta Nicolas -, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást."
Niccolò Ammaniti - Én nem félek
Az alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta.
A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit - jobban mondva akit - talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza.
Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb.
De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van.
Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből?
A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri.
Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották.
Vladimir Nabokov - Nézd a Harlekint!
Nabokov utolsó regénye, amely halála előtt három évvel, 1974-ben jelent meg, egy orosz-amerikai író, Vagyim Vagyimovics N. önéletrajza.
Szatirikus portré önmagáról, paródia, az író magánéletét fürkésző életrajzírók kigúnyolása? Sokféleképpen értelmezték már ezt a rejtélyes művet, amelynek hőse oly sok mindenben hasonlít Nabokovhoz,s ugyanakkor mégis szinte az ellentéte. Vagyim Vagyimovics megbízhatatlan narrátor, aki arra sem emlékszik pontosan, hogy hány felesége volt (mint kiderül, négy), de a magánéletében sohasem találja meg a boldogságot - jóllehet ő valójában átéli azt, amit Humbert Humbert a Lolitá-ban: egy Bel nevű kamasz lánnyal utazza be Amerikát.
Mulatságos, szellemes, meghökkentő regény - egy nagyszerű életmű méltó lezárása.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A Karamazov testvérek
Akárcsak a Bűn és bűnhődés vagy az Ördögök: Dosztojevszkij e legérettebb - s egész életművét betetőző - alkotása is egy valóságos bűntény elemeiből nőtt irodalmi remekké. Jellemeiben, történésében, filozófiájában mintegy összegeződik az író teljes élettapasztalata; a páratlan pszichológiai hitelességgel motivált bűnügyi történet kibontása során Dosztojevszkij bölcseleti és művészi nézeteinek végső szintézisét fogalmazza meg. A Karamazov család tagjai: az apa és fiai az erjedő, felbomló múlt századi orosz társadalom sorsának hordozói. "A régi, a vad, a féktelen Oroszország elpusztítja önmagát - írja a mű alapeszméjéről Sőtér István -, de felnő egy új nemzedék, mely a jóság, a szeretet, az emberiesség jegyében él majd, s begyógyítja a Karamazovok ütötte sebeket."
Tar Sándor - A mi utcánk
"Valami lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben. Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbe vágta egy fülledt, zavart éjszakán... Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben."
"Magyarországon megsokasodtak az 'írók'. Ezzel arányosan csökkent az írást tudók száma. Tar Sándor ezen kivételes kevesek közé tartozik." - Petri György
"Tar Sándor 'ott' maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában." - Bodor Ádám
Vladimir Nabokov - Laura modellje
Igazi irodalomtörténeti szenzáció Nabokov utolsó, befejezetlen regényének megjelenése - és csemege a szerző sok millió olvasójának világszerte. Bepillanthatunk annak a zseniális elmének a működésébe, amely halhatatlan remekművek egész sorát alkotta meg. Az 1977-ben elhunyt Nabokov azzal bízta feleségére, Verára a kéziratot, hogy égesse el, de az asszony nem volt rá képes. Mikor 1991-ben ő is elhunyt, a hagyaték Nabokov fiára szállt. A kézirat egy svájci széfben pihent, és Dmitri Nabokov hosszas vívódás után döntött úgy, hogy engedi a megjelentetését. A 138 jegyzetlapon fennmaradt kézirat egy művészi erotikus regény kezdeménye: hősei egy Philip Wild nevű tudós és felesége, a szexuálisan túlfűtött Flora. A regény főként a halál kérdéseivel foglalkozik - Wild meditáción keresztül próbálja elpusztítani önmagát...
William S. Burroughs - Meztelen ebéd
Burroughsnak, a 2. világháború utáni amerikai irodalom fenegyerekének első magyarul megjelenő regénye olyan világot mutat be, amelyet a szerző - miután két évtizeden át volt krónikus kábítószer-élvező és -kereskedő - tudományos alapossággal ismer: a szenvtelen, érzelmektől mentes erőszak világát. E sötét pokolbugyorban az ember teljesen kiszolgáltatottan, önnön szenvedélye rabjaként elveszti kapcsolatát a valósággal, a víziók, rémálmok, egy képzelt valóság birodalmába sodródik. Morbid humorral, iróniával elbeszélt, apró történetekből összemontírozott regény a Meztelen ebéd, amely szerkezetében is követi a drogok előidézte látomások logikáját, illetve logikátlanságát, az áldozatul esettek nyomorúságos széthullását, testi, lelki, fizikai leépülését, pusztulását.
Ljudmila Ulickaja - A mi Urunk népe
Az Európa-szerte népszerű orosz írónő nem tesz mást A mi Urunk népében, csak mesél és mesél a végtelenségig, megunhatatlanul. Mindenről és mindenkiről van egy jó története: legyen szó önbizalom híján álló vagy bármit eltűrő nőkről, az apaság rejtelmeiről, őrangyalokról. Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is – például egy némának hitt gyerek szavait, az állatoknak tartott szentmisét vagy a beteljesülni látszó jóslatokat – úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Hiszen amennyire a különleges jelenségekben, legalább annyira otthon van a hétköznapokban. Novellaformában is könnyedén, finoman mutat be szépet és rútat, egy-egy összetettebb szereplőt vagy bonyolultabb szituációt. Nem meglepő ez, hiszen írói érzékenységét a nagy orosz realistáktól örökölte. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsőséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az előítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belső hang és az igazságérzet nevében.
LJUDMILA ULICKAJA az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író, számos jelentős orosz és nemzetközi díj (többek között az orosz Booker-, az orosz Nagy Könyv-, a Grinzane Cavour-díj) kitüntetettje. Könyveiből – tizennégy kötete jelent meg eddig – Oroszországban több mint kétmillió példány kelt el. Három mesekönyv és hat színmű szerzője. Moszkvában él.
LJUDMILA ULICKAJA művei a Magvető Kiadónál:
Médea és gyermekei (2003)
Életművésznők (2004)
Vidám temetés (2005)
Szonyecska (2006)
Odaadó hívetek, Surik (2007)
Kukockij esetei (2008)
Daniel Stein, tolmács (2009)
Történetek állatokról és emberekről (2009)
Elsők és utolsók (2010)
Imágó (2011)
Történetek gyerekekről és felnőttekről (2012)